A Bíróság döntése a C-641/18 Rina ügyben

Az EuB válaszában először meghatározta „polgári és kereskedelmi ügyek”, valamint a „közigazgatási ügyek” 44/2001 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése értelmében vett fogalmának a Rina társaságok által végzett osztályozási és tanúsítási tevékenységekre tekintettel történő értelmezését annak megállapítása érdekében, hogy az olasz bíróságok rendelkeznek‑e joghatósággal e rendelet 2. cikkének (1) bekezdése értelmében, másodszor pedig meg kell vizsgálni, hogy a Rina társaságokhoz hasonló magánjogi szervezetek joghatóság alóli mentességének esetleges elismerése milyen következményekkel jár az említett rendelet végrehajtása és különösen azon joghatóság gyakorlása tekintetében, amellyel a kérdést előterjesztő bíróság a 44/2001 rendelet 2.

cikkének (1) bekezdése alapján rendelkezhet.

A Bíróság emlékeztetett a „polgári és kereskedelmi ügyek” fogalma autonóm értelmezésének a követelményére, és arra, hogy az uniós jogalkotó szándéka arra irányult, hogy az e rendelet 1. cikkének (1) bekezdésében szereplő „polgári és kereskedelmi ügyek” fogalmat tág értelemben határozza meg, és ebből következően széles tárgyi hatályt jelöljön ki a rendelet számára. Felhívta a figyelmet, hogy annak meghatározásához, hogy valamely ügy a 44/2001 rendelet hatálya alá tartozik‑e, a peres felek közötti jogviszony jellegére vagy a jogvita tárgyára jellemző tényezőket kell

megvizsgálni.¹¹ Felidézte korábbi gyakorlatát, hogy bár egyes olyan jogviták, amelyekben valamely hatóság áll szemben egy magánszeméllyel, tartozhatnak a 44/2001 rendelet hatálya alá, ha a bírósági jogorvoslati kérelem iure gestionis aktusokra vonatkozik, más a helyzet akkor, amikor a hatóság közhatalom gyakorlása keretében jár el.¹² A peres felek valamelyike közhatalmi jogköreinek megnyilvánulása a magánszemélyek közötti jogviszonyokban alkalmazandó szabályokhoz viszonyított többletjogosítványok folytán ugyanis kizárja azt, hogy az ilyen jogvita a 44/2001 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése értelmében vett polgári és kereskedelmi ügyek területére tartozzon.¹³ Annak meghatározásához pedig, hogy valamely jogvitában a közhatalom gyakorlása keretében hozott aktusról van‑e szó, meg kell vizsgálni a benyújtott kereset alapját és megindításának szabályait.¹⁴

A Bíróság elvi éllel leszögezte ugyanakkor, hogy a tagállami bíróság feladata annak megítélése, hogy a Rina társaságok által a Panamai Köztársaság megbízására és javában végzett említett osztályozási és tanúsítási tevékenysége – tartalmukra tekintettel – a közhatalmi jogkörök gyakorlásának körébe tartozik-e.¹⁵ Mindazonáltal, annak érdekében, hogy hasznos választ adhasson a genovai bíróság számára, az EuB meghatározott bizonyos értelmezési szempontokat.

Kiemelte, hogy az a tény, hogy bizonyos tevékenységeket valamely állam megbízása alapján láttak el, nem meghatározó jelentőségű, mivel a Bíróság ezzel kapcsolatban már kimondta, hogy önmagában az a tény, hogy bizonyos jogköröket hatósági aktus ruház át, nem jelenti azt, hogy e jogköröket iure imperii gyakorolják.¹⁶ Ennek a következtetésnek nem mond ellent az a tény, hogy az említett osztályozási és tanúsítási műveleteket a Rina társaságok a Panamai Köztársaság javára és érdekében végezték. A Bíróság ugyanis már kimondta, hogy az állam nevében történő eljárás nem jelenti mindig a közhatalom gyakorlását.¹⁷ Önmagában az a tény, hogy bizonyos tevékenységek közcélokra irányulnak, nem elegendő ahhoz, hogy e tevékenységeket iure imperii végrehajtott tevékenységeknek lehessen minősíteni, mivel azok nem felelnek meg a magánszemélyek közötti viszonyokban alkalmazandó szabályokhoz képest többletjogkörök gyakorlásának.¹⁸ Márpedig, noha a Rina társaságok tevékenysége a hajó utasai biztonságának biztosítására irányul, ez nem jelenti azt, hogy tevékenysége közhatalmi jogkörök gyakorlásából eredne. Az, hogy bizonyos cselekményeket – céljaikra tekintettel – valamely állam érdekében hajtanak végre, önmagában ugyancsak nem jár azzal a következménnyel, hogy az alapügy tárgyát képező műveleteket közhatalom gyakorlása keretében valósítják meg, mivel a releváns kritérium a magánszemélyek

11 Lásd a C-641/18. sz. Rina ügyben 2020. május 7-én hozott ítélet 30–32. pontjait

12 Lásd ebben az értelemben: C‑302/13. sz. flyLAL‑Lithuanian Airlines ügyben 2014. október 23‑án hozott ítélet 30. pontját

13 Lásd többek között a C‑420/07. sz. i Apostolides ügyben 2009. április 28‑án hozott ítélet 44. pontját

14 Lásd a C‑645/11. sz. Sapir és társai ügyben 2013. április 11‑én hozott ítélet 34. pontját. A C-641/18. sz Rina ügyben a kereset az olasz polgári törvénykönyvnek a szerződésen kívüli felelősséget szabályozó cikkein, valamint a biztonsági kötelezettségek elmulasztásáért fennálló szerződéses felelősségre vonatkozó cikkein alapult.

15 Lásd a C-641/18. sz. Rina ügyben 2020. május 7-én hozott ítélet 38. pontját

16 Lásd a C‑551/15. sz. Pula Parking ügyben 2017. március 9‑én hozott ítélet 35. pontját

17 Lásd a C‑172/91. sz Sonntag ügyben 1993. április 21‑én hozott ítélet 21. pontját

18 Lásd a C‑172/91. sz Sonntag ügyben 1993. április 21‑én hozott ítélet 212. pontját

közötti viszonyokban alkalmazandó szabályokhoz képest többletjogosítványok alkalmazása.¹⁹

A közhatalmi jogkörök fennállásának megítélése szempontjából a Bíróság megállapította, hogy az osztályozási és tanúsítási tevékenységeket a tengeri biztonságról és a tengeri szennyezés megelőzéséről szóló nemzetközi egyezmények szabályozzák, mint például a Montego Bay‑i egyezmény²⁰ és a SOLAS‑egyezmény²¹. A hajók besorolására irányuló tevékenység abban áll, hogy a hajótulajdonos által választott osztályozó társaság tanúsítványt állít ki, amely igazolja, hogy a hajót az e társaság által a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMF) által előírt elvek alapján megállapított osztályok szabályainak megfelelően tervezték és építették. Az osztályozási tanúsítvány megszerzése a szabályozási tanúsítás előzetes feltétele, amelyre azt követően kerül sor, hogy a hajótulajdonos a lobogó szerinti államot kiválasztotta. A tanúsítási tevékenység abból áll, hogy a lobogó szerinti állam vagy annak nevében (a SOLAS‑egyezménynek megfelelően) az általa a vizsgálatok lefolytatása, valamint bizonyos dokumentumok és tanúsítványok kiállítása céljából felhatalmazott szerv állít ki szabályozási igazolást. Az osztályozási és tanúsítási tevékenységeket gyakran ugyanaz a társaság végzi.

A Rina társaságok az osztályozási és tanúsítási tevékenységet díjazás ellenében és az Al Salam Boccaccio ’98 hajótulajdonossal közvetlenül kötött magánjogi kereskedelmi szerződés alapján végezték, amely szerint a Rina társaságok által nyújtott szolgáltatás kizárólag abban állt, hogy megállapítják, hogy a vizsgált hajó megfelel-e az alkalmazandó jogi aktusokban meghatározott követelményeknek, és amennyiben igen, kiállítják a megfelelő igazolásokat. Az alkalmazandó műszaki követelmények értelmezése és megválasztása a Panamai Köztársaság hatóságainak volt fenntartva.²² Így az olyan felhatalmazott szervezetek szerepe, mint amilyenek a Rina társaságok, a hajónak az alkalmazandó jogszabályi rendelkezésekben előírt követelményeknek megfelelő ellenőrzésében áll. A SOLAS‑egyezményből az következik, hogy a hajó megfelelésének hiánya esetén a felhatalmazott szervezet tájékoztatja az érintett állam hatóságait, amelyek továbbra is felelősek, biztosítják az ellenőrzés és a látogatás teljes körű végrehajtását és hatékonyságát, és kötelezettséget kell vállalniuk a szükséges intézkedések megtételére.²³

Ebből pedig a Bíróság arra következtetett, hogy a Rina társaságok által az Al Salam Boccaccio’98 hajón, a Panamai Köztársaság megbízásából és javára végzett osztályozási és tanúsítási műveletek nem tekinthetők úgy, mint amelyeket az uniós jog értelmében

19 Lásd a C-641/18. sz. Rina ügyben 2020. május 7-én hozott ítélet 39–42. pontjait

20 Az Egyesült Nemzetek Szervezetének tengerjogi egyezménye, amelyet Montego Bayben, 1982. december 10‑én írtak alá, 1994. november 16‑án lépett hatályba. Az egyezményt az Európai Közösség nevében az 1998. március 23‑i 98/392/EK tanácsi határozat (HL 1998. L 179., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 4. fejezet, 3. kötet, 260. o.) hagyta jóvá.

21 A Londonban 1974. november 1-jén megkötött, az emberi élet védelméről szóló nemzetközi egyezmény, amelynek valamennyi EU-tagállam szerződő fele.

22 A Montego Bay-i egyezmény 91. cikkéből, valamint 94. cikkének (3) és (5) bekezdéséből következik, hogy az államok feladata, hogy meghatározzák azokat a feltételeket, amelyeknek a hajóknak meg kell felelniük a lobogó megszerzéséhez, valamint, hogy megtegyék a tengeri biztonság garantálásához szükséges intézkedéseket, különösen a hajó építése és felszerelése, valamint hajózási alkalmassága tekintetében.

23 Lásd a C-641/18. sz. Rina ügyben 2020. május 7-én hozott ítélet 48. pontját

vett közhatalmi jogosítványok gyakorlásával hajtottak végre, és így az említett műveletek tárgyában indított kártérítési kereset a 44/2001 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése szerinti

„polgári és kereskedelmi ügyek” fogalma alá, és e rendelkezés hatálya alá tartozik.²⁴ A kérdést előterjesztő genovai bíróság ugyanakkor kétségeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a 44/2001 rendeletnek az alapügyre való alkalmazhatóságára milyen hatással van a joghatóság alóli mentességre vonatkozó nemzetközi szokásjogi kivétel, amelyre a Rina társaságok annak meghatározása céljából hivatkoznak, hogy az említett mentességnek az említett társaságok általi osztályozási és tanúsítási tevékenységek miatti elismerésével az eljáró nemzeti bíróság megállapíthatja-e joghatóságának a hiányát.²⁵

Ezen a ponton érhető tetten, hogy az alapeljárásban eljáró genovai bíróság szembesült az immunitás és a (nemzetközi magánjogi értelemben vett joghatóság) vizsgálati sorrendjének problémájával: előfeltétele-e az immunitás hiánya az európai joghatósági szabályozás alkalmazhatóságának, azaz az immunitás értékelésének szükségszerűen meg kell-e előznie a joghatósági vizsgálatot?

A Bíróság ezzel kapcsolatban felidézte korábbi gyakorlatát, hogy az államok bírósági joghatóság alóli mentességét elismeri a nemzetközi jog, és az a par in parem non habet imperium elvén alapul, vagyis azon, hogy valamely államot nem lehet egy másik állam joghatósága alá rendelni. Ugyanakkor, a nemzetközi gyakorlat jelen állapotában e mentesség nem abszolút, hanem azt általában akkor ismerik el, ha a jogvita a szuverenitás körébe tartozó, iure imperii aktusokra vonatkozik. Ezzel szemben kizárható e mentesség, ha a bírósági jogorvoslati kérelem iure gestionis aktusokra vonatkozik, amelyek nem közhatalmi jellegűek.²⁶

Az olyan magánjogi szervezetek, mint a Rina társaságok joghatóság alóli mentessége a Bíróság szerint általában nem ismerhető el a hajók osztályozása és tanúsítása műveleteit illetően, amennyiben azokat a nemzetközi jog értelmében nem iure imperii végezték. Ezért a joghatóság alóli mentességre vonatkozó nemzetközi szokásjogi elvvel nem ellentétes a 44/2001 rendeletnek az olyan kártérítési keresetre vonatkozó jogvitában történő alkalmazása, amelyeket magánjogi szervezetekkel szemben – mint amilyenek a Rina társaságok – indítottak harmadik állam megbízására és javára gyakorolt osztályozási és tanúsítási tevékenységek címén, amennyiben az eljáró bíróság megállapítja, hogy e szervezetek nem éltek a nemzetközi jog értelmében vett közhatalmi jogkörökkel.²⁷

24 Lásd a C-641/18. sz. Rina ügyben 2020. május 7-én hozott ítélet 49. pontját

25 Lásd a C-641/18. sz. Rina ügyben 2020. május 7-én hozott ítélet 53. pontját

26 Lásd a C‑154/11. sz. Mahamdia ügyben 2012. július 19‑án hozott ítélet 54–55. pontjait

27 Lásd a C-641/18. sz. Rina ügyben 2020. május 7-én hozott ítélet 57–58. pontjait

2. C-186/19 Supreme

2.1. Tényállás és a jogkérdések

A C-186/19. sz. Supreme ügy szereplő nemzetközi szervezet, a Supreme Headquarters Allied Powers Europe (a Szövetséges Erők Európai Főparancsnoksága; a továbbiakban: SHAPE) volt. A belgiumi Monsban székhellyel rendelkező SHAPE-et az Észak-atlanti Szerződés alapján felállított nemzetközi katonai parancsnokságok jogállásáról szóló, Párizsban, 1952. augusztus 28-án készült Jegyzőkönyv²⁸ hozta létre. A párizsi jegyzőkönyv XI. cikke szerint egy Legfelsőbb Parancsnokság (így a SHAPE is) felperesként vagy alperesként részt vehet a jogi eljárásokban (…), valamint rögzíti azt is, hogy Szövetséges Parancsnokság vagyontárgya vagy anyagi javai ellen nem lehet végrehajtási intézkedést vagy elkobzási intézkedést vagy lefoglalást foganatosítani (…)²⁹. A SHAPE irányítása alatt álló egyik regionális parancsnokság, az Allied Joint Force Command Brunssum (a brunssumi Összhaderőnemi Hadműveleti Parancsnokság, a továbbiakban: JFCB) Brunssumban (Hollandia) található.

2001. évi határozatával az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa engedélyezte a Nemzetközi Biztonsági Támogatási Erő (a továbbiakban: ISAF) létrehozását az afganisztáni biztonság megerősítése érdekében, az Észak atlanti Szerződés Szervezete (NATO) pedig 2003. évben átvette az ISAF hadműveleti parancsnoklását, irányítását és koordinációját.

A jogvitában az ellentétes oldalon a Supreme-társaságok³⁰ álltak, a velük kötött szerződés alapján a Supreme-társaságok üzemanyagot szállítottak a SHAPE-nek az ISAF afganisztáni katonai küldetéshez. Ezen szerződéshez kapcsolódva a felek letéti megállapodást is kötöttek az esetlegesen felmerülő elszámolási kérdések rendezésére: a megállapodás alapján a letéti számlán elhelyezett pénzeszközök a NATO-partnerek tulajdonában maradnak, az elhelyezett pénzeszközök tulajdonjogának bármiféle átruházására kizárólag az engedélyezett kártalanítási vagy más árkiigazítási igények fedezése érdekében kerülhet sor.

Az JFCB által a Supreme társaságoknál végzett pénzügyi ellenőrzéseket követően a Supreme társaságok a 2013. évre vonatkozóan túlfizetések miatt hozzávetőleg 122 millió USA dollárt (USD) (hozzávetőleg 112 millió eurót) térítettek vissza a NATO-nak. A visszatérített összeget a letéti megállapodás rendelkezéseinek értelmében Brüsszelben a BNP Paribas banknál nyitott letéti számlára utalták.

2015-ben a Supreme társaságok holland bíróság (a rechtbank Limburg) előtt keresetet indítottak a SHAPE és a JFCB ellen, amelyben különböző összegek levonását kérték a letéti számlán elhelyezett pénzeszközökből. Kérelmük alátámasztására előadták,

28 Magyarországon kihirdette: az 1999. évi CXVI. törvény

29 Kivéve az Észak-atlanti Szerződés tagállamai közötti, a fegyveres erőik jogállásáról szóló, 1951. június 19-én, Londonban aláírt Megállapodásban meghatározott eseteket

30 A svájci székhelyű Supreme Site Services GmbH, a németországi székhelyű Supreme Fuels GmbH & Co KG, illetve az Egyesült Arab Emirátusokban székhellyel rendelkező Supreme Fuels Trading Fze (a továbbiakban együtt: Supreme társaságok)