A cégek alapításának és bejegyzett adataik megváltozásának cégjegyzékben történő mielőbbi feltüntetéséhez igen fontos érdekek fűződnek. Egyrészt - főként alapításnál - a kérelmező alapítók szeretnék siettetni konstitutív hatályú bejegyzésüket, hiszen csak ennek birtokában kezdhetik meg teljes körű működésüket, indulhatnak közbeszerzési ügyekben, kezdhetnek meg számos engedélyköteles tevékenységet, és csak így vállalhatnak komolyabb üzleti kötelezettségeket a tagok (vezető tisztségviselők) magánvagyonának kockázata nélkül azoknál a cégformáknál, ahol a bejegyzést megelőző előtársasági létszakasz alatt végezhető ugyan gazdasági tevékenység, de a bejegyzés jogerős elutasítását követően a tag ( tisztségviselő) helytállása az előtársaság tartozásaiért előtérbe kerül. A bejegyzett adatok megváltozásának gyors cégjegyzéki átvezetéséhez viszont forgalombiztonsági és hitelezővédelmi érdekek kapcsolódnak, így minden olyan körülmény, ami az alapítás és a változások bejegyzésének megtörténtét hátráltatja, komoly érdekeket sért.
Emiatt alakult ki az a cégjogi szabályozás, amely szerint rendes jogorvoslatot csak azokban az esetekben biztosít a jogalkotó a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a Ctv.) 64. § (1) bekezdése értelmében, amikor a bejegyzési (változásbejegyzési) kérelmet teljes egészében, vagy részben elutasítja a cégbíróság.
A Ctv. 64. § (2) bekezdése értelmében az automatikus eljárásban hozott bejegyzési végzés ellen pedig egyáltalán nem biztosít jogorvoslati jogot a jogszabály akkor, ha az automatikus (gépi) úton meghozott bejegyző végzés alapja bíróság jogerős határozata, vagy hatóság végleges határozata. Ilyenkor ugyanis az automatikus eljárást már megelőzte egy bírósági vagy hatósági eljárás, melyben a félnek jogorvoslati jogot biztosítottak, és az ott - a fél által nem vitatott alapeljárásban, vagy vitatása esetén az alapeljárás jogorvoslati szakában - megszületett jogerős (végleges) döntés eredménye jelenik meg az automatikus bejegyző végzésben. Ha ezen döntés ellen a cégeljárásban is jogorvoslati jogot engednénk, ezzel megduplázódna a fél jogorvoslati joga, ami szükségtelen. Erre tekintettel mondja ki a Ctv. 64. § (2) bekezdése, hogy az alapeljárást követő, azon alapuló, és azt mintegy végrehajtó automatikus bejegyző végzés ellen jogorvoslati jog nincsen. Ezzel, a már elmondottak szerint, nem sérül a fél jogorvoslathoz való joga, ráadásul nem húzódik szükségtelenül az eljárás befejezése.
A bejegyzési eljárásban előforduló esetleges hibák kiküszöbölésére sor kerülhet úgy is, hogy a Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 352–356. §-aiban írt, határozatok kijavítására és kiegészítésére vonatkozó általános eljárási szabályokat hívják
segítségül, és úgy is, hogy a Ctv. 64/A. §-64/B. §-aiban szabályozott, különleges kijavítási eljárásokat alkalmazzák. (A Ctv. 64/A. §-a az automatikus bejegyzési eljárásban felmerült hibák korrigálására szolgál, a Ctv.64/B. §-a pedig olyan esetekre szól, amikor valamely hatóság vagy más bíróság nem tett eleget cégjegyzékben szerepeltetendő adat bejegyzéséhez vagy törléséhez szükséges közlési kötelezettségének.)
A jogalkotó a kérelemmel egyező tartalmú bejegyző, változásbejegyző végzések ellen - hiszen itt jogsérelem aligha érheti a kérelmezőt, miután a cégbíróság kérelmét a kérelemben foglaltak szerint teljesíti - (szemben a korábbi cégeljárási szabályokkal) a Ctv.-ben már nem kívánt rendes jogorvoslatot biztosítani. A fellebbezési jog ugyanis a papír alapú eljárásokat legalább egy - másfél hónappal meghosszabbította, mivel a fellebbezhető bejegyző végzést ki kellett kézbesíteni a kérelmezőnek, megvárni a fellebbezési jog tizenöt napos időtartamának lejártát, és - ha szabályos volt a kézbesítés - jogerősítés után a jogerős végzést a félnek újra meg kellett küldeni. Ez a papír alapú és postai úton történő kézbesítés valamennyi buktatóját figyelembe véve, igencsak elhúzta a bejegyzési eljárást. Az elektronikus cégeljárásban ezek az idők nyilván rövidebbek lennének, de a kérelemmel egyező tartalmú bejegyzést elrendelő végzéshez fűződő elektronikus eljárást lelassítaná a rendes jogorvoslat biztosítása.
A jogalkotó ilyen megfontolásokra figyelemmel rendelkezett úgy a Ctv. 65. § (1) bekezdésében, hogy a kérelemnek helyt adó bejegyzési (változásbejegyzési) végzés ellen fellebbezésnek nincs helye, az nyomban jogerős lesz, és az alapítás vagy a cég adatváltozása késedelem nélkül megjelenik a cégjegyzékben. Ez a fentiekben kifejtettek szerint általában mind a kérelmezők, mind üzleti partnereik tetszésével találkozik, hiszen komoly érdekek fűződnek a lehető legfrissebb céginformációk cégjegyzéki megjelenítéséhez.
Ugyanakkor mégsem sérülhet a jogorvoslathoz való jog, azokban az esetekben, amikor a bejegyzés vagy a változásbejegyzés nyomós érdekeket sért, biztosítani kell az érintettek számára, hogy e jogukkal élhessenek.
A jogorvoslathoz való jogot nem csak a rendes jogorvoslati joggal, a fellebbezéssel biztosíthatjuk, megtehető ez úgy is, hogy az ügyek zömének nyombani jogerőre emelkedése és végleges lezárulása mellett rendkívüli jogorvoslattal elégítjük ki az abban érdekelteket, akiknek így jogorvoslati joguk fennáll. Ez a rendkívüli jogorvoslati lehetőség a bejegyzési, változásbejegyzési ügyekben egy speciális keresetindítási esetkör, amelyet a Ctv. 65. - 68. §-ai szabályoznak, a bejegyző (változásbejegyző) végzés felülvizsgálata iránti per.
A Ctv. 65. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a kérelemnek helyt adó cégbejegyzési (változásbejegyzési) végzés ellen fellebbezésnek nincs helye: A végzés meghozatala napján emelkedik jogerőre és ugyanezen naptól van kötve a bíróság a határozatához. Így tehát a kérelemmel egyező tartalmú bejegyző (változásbejegyző) végzés ellen fellebbezést ugyan nem lehet benyújtani, de a Ctv. 65. § (1) bekezdésének második fordulata szerint rendkívüli jogorvoslatként perindításnak van helye.
A perindítás alapja az lehet, hogy a végzés vagy a meghozatala alapjául szolgáló iratok jogszabálysértőek. (A bírói gyakorlat értelmében jogszabálysértő a bejegyző vagy
változásbejegyző végzés akkor is, ha olyan bírósági eljárás keretei között született, melyben valamely lényeges eljárási szabályt sértettek (például az eljárást kizárt bíró folytatta le).
Figyelemmel arra, hogy ezt a rendkívüli jogorvoslatot (forgalombiztonsági okból) a lehető legszűkebb körben kell tartani, ezért a perlésre jogosultak körét a Ctv. 65. § (1) bekezdése meglehetősen korlátozottan határozza meg. Perindításra csak az ügyész jogosult, valamint az, akire a végzés rendelkezést tartalmaz, azonban ez utóbbi személy a teljes végzést nem támadhatja, csak a végzésnek a rá vonatkozó része ellen van perindítási joga.
A keresetet mindig a cég ellen kell megindítani, alperesi pozícióban tehát mindig a cég van, felperes természetesen vagy az ügyész, vagy az a személy, akire a végzés rendelkezést tartalmaz, és ezt a rendelkezést (illetve az alapjául fekvő okiratot) jogszabályba ütközőnek tartja. A keresetet a cég székhelye szerint illetékes törvényszéknél kell benyújtani.
A perindítási határidőt is lekorlátozza a jogalkotó, azzal, hogy kimondja: erre csak a végzés közzétételét követő harminc napos jogvesztő határidő alatt van lehetőség.
[Ctv.65. § (2) bek]
A perben külön problémát jelent az az esetkör, amikor egy kérelemre törölt cég törlő végzését támadná keresettel a felperes. Miután a per alperese a fentiekben említett kogens szabály szerint mindig a cég, ha a kérelemnek megfelelően, annak tartalmát teljesítve hoz a céget törlő végzést a bíróság, a végzés nyomban jogerős lesz, és a végzés csak keresettel támadható, a perben viszont hiányzik az alperes. A nyomban jogerős, és így foganatosított végzés alapján azonban a cégbíróság a céget törölte a cégjegyzékből, és így a törölt cég jogalanyiságát elvesztette. Ezt a dilemmát a Ctv.65. § (1) bekezdésének utolsó fordulata úgy oldja meg, hogy kimondja: ha cég kérelemre történt törlését elrendelő végzését támadja keresettel a felperes, akkor a pert a (per)bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell megindítani.
Miután ezt a pertípust a rendes (fellebbezési) jogorvoslatot kiváltó rendkívüli jogorvoslatnak szánták, a per tárgyát is ennek megfelelően kellett meghatározni. A perbíróság eljárását csak olyan jogszabálysértésre hivatkozással lehet (eredményesen) kérni, amit az ügyben eljárt cégbíróságnak is észlelnie kellett volna, ha betartja és megfelelően alkalmazza a rá irányadó szabályokat. Nem jár tehát sikerrel az a felperes, aki a bejegyzés alapjául szolgáló okirat jogellenességét arra hivatkozással állítja, hogy azon szereplő aláírása hamis, vagy hogy az aláírásra kényszerítették. Ezeket a körülményeket ugyanis a cégeljárás során a cégbíró nem tárhatja fel, bizonyítási eszközei ugyanis rendkívül korlátozottak, szakértői vagy tanúbizonyítást nem végezhet, ráadásul az eljárását meghatározó Ctv. konkrétan meghatározza vizsgálódásának kereteit, és taxatíve megszabja az eljárásában benyújtható és az általa bekérhető okiratok körét. Csak olyan jogszabálysértésre érdemes hivatkozni a keresetben, amit a cégbíró a bejegyzési (változásbejegyzési) eljárásban észlelhetett, vagy észlelnie kellett volna.
E rendkívüli jogorvoslatot jelentő pertípust éppen ezért szokták a jogirodalomban kontroll-pernek nevezni, mert fellebbezést helyettesítő jogi természete miatt a per során a perbíróság is csak abban a körben vizsgálódhat (természetesen a keresetlevélben foglaltakat szem előtt tartva), amit a cégeljárásban eljáró bíró (titkár, fogalmazó, bírósági ügyintéző) vizsgálhatott, illetve vizsgálnia kellett volna.
A perben arra is figyelemmel kell lenni, hogy a perindítási határidő szigorú határai miatt a kereset sikeres kiterjesztésének e perben még a Pp. által megengedett körben is csekély a valószínűsége.
A perbíróság által hozható döntések körét is sajátosan határozta meg a jogalkotó.
Ennek során azt tartotta szem előtt, hogy a konstitutív hatályú végzéssel már bejegyzett, jogilag létrejött, működő cégek létrehozatalával, illetve bejegyzett adataik változásával kapcsolatos kontroll - pert folytat le a bíróság, mindent el kell tehát követni annak érdekében, hogy a jogszabálysértéssel bekövetkezett alapítás vagy változás bejegyzését lehetőség szerint fenntarthassa a bíróság, de úgy. hogy a törvényes állapot beálljon vagy visszaálljon, anélkül, hogy a cég működése, üzletköre, jogviszonyai veszélybe kerülnének.
E vonatkozásban drasztikus intézkedést a bíróság csak akkor hozhat, ha a fenti célt
"szépszerével" lehetetlen elérni.
A Ctv. 67. §-a e gondolatmenetet követve rendelkezik úgy, hogy ha a cégbejegyzést (változásbejegyzést) elrendelő végzés jogszabálysértő ugyan, de a jogszabálysértés csekély jelentőségű és cégjegyzéki adatot nem érint, a bíróság a végzést a jogszabálysértés megállapítása, mellett - további intézkedés elrendelése nélkül - hatályában fenntartja.
Ilyen döntés születhet például olyan esetben, amikor a bíróság hiánypótlási felhívását az arra nyitva álló határidőn túl, egy napos késéssel adta ki, de ezt leszámítva a hiánypótlási eljárás szabályszerűen zajlott le, és annak alapján érdemben helyes döntés született. A bíróság tehát megállapítja a hiánypótlásra nyitva álló idő tartamára vonatkozó jogszabálysértést, de egyúttal azt is, hogy ez az ügy érdemére nem volt kihatással, cégjegyzéki adatot nem érintett, tehát további intézkedésre nincs szükség.
(Véleményem szerint ilyenkor célszerű a perbíróságnak azt is kimondania, hogy egyúttal a cégbíróság végzését hatályában fenntartja.)
Ha a jogszabálysértés nem ilyen természetű, vagyis a végzés, illetve az alapul fekvő okirat(ok) jogszabálysértőek, a bíróságnak a Ctv. 66. § (1) bekezdése szerint meg kell kísérelnie a fenti okfejtésre figyelemmel a jogszabálysértő állapot kiküszöböltetését. Ezt úgy végzi, hogy megfelelő határidő tűzésével felhívja a céget a jogszabálysértő állapot megszüntetéséhez szükséges intézkedések megtételére. Ha ezek az intézkedések eredményre vezetnek, a perbíróság olyan ítéletet hoz, melyben a cégbíróság végzését hatályában fenntartja, egyúttal a cégbíróság segítségével gondoskodik ítélete végrehajtásáról. Ez azt jelenti, hogy az ítéletben megkeresi a cégbíróságot a szükséges intézkedések megtételére, vagyis, hogy jegyezze be a cégjegyzékbe vagy törölje onnan a perbíróság által megjelölt adatokat, ha ehhez az szükséges, hogy törvényességi felügyeleti eljárás keretében hozzon intézkedéseket (például valamilyen okiratot be kell még nyújtani a bejegyzés/törlés elvégzéséhez, vagy valamilyen jognyilatkozatot kell tenni,
akkor ezt már a kontroll-perhez kapcsolódó cégbírósági eljárásban a cégbíróság fogja a féllel biztosíttatni. [Ctv. 66. § (2) bek.]
Abban az esetben, ha a jogszabálysértés a fenti módon nem szüntethető meg, a perbíróság teendői különválnak, attól függően, hogy cégalapítást vagy változásbejegyzést elrendelő végzés-e a per tárgya.
Az egyszerűbb helyzetet a változásbejegyző végzés felülvizsgálata jelenti, hiszen ilyen esetben a jogszabálysértő változásbejegyzéssel kapcsolatos kontroll-eljárás a cég létét - fő szabály szerint és közvetlenül - nem fenyegeti. (Az persze előfordulhat, hogy a pert követő törvényességi felügyeleti eljárásban végső szankcióként a megszűntnek nyilvánítás intézkedését alkalmazzák, és így áttételesen a peres eljárást követően mégis sor kerül a cég megszüntetésére.)
A változásbejegyzést elrendelő végzés felülvizsgálata iránti perben, ha a jogszabálysértés kiküszöbölésére nincs mód, vagy a cég a perbíróság felhívásának nem tett eleget, a perbíróság a végzést, illetve (ha ez lehetséges adott esetben) a végzésben szereplő, a többi adattól elkülöníthető jogszabálysértő adatot hatályon kívül helyezi, és éppen úgy, mint a Ctv. 66. § (2) bekezdésében írt esetben, a cégbíróság megkeresését kell elrendelnie. Ebben az ítéleti megkeresésben szükség szerint felhívhatja a cégbíróságot valamely cégadat bejegyzésére vagy törlésére, illetve (ha kell) az ehhez szükséges további intézkedésekre, és ha ezt látja szükségesnek, törvényességi felügyeleti eljárást is kezdeményezhet.
A cégbíróság természetesen akkor is (hivatalból) törvényességi felügyeleti eljárást indít, ha ezt a perbíróság nem kezdeményezi ítéletében. A perbíróság ítélete szerinti adattörlés vagy adatbejegyzés ritkán hajtható végre pusztán a peres ítélet alapján, még akkor sem, ha a perbíróság a hozzá becsatolt vonatkozó okiratokat is továbbítja a cégbírósághoz. Többnyire ugyanis kiderül, hogy további okiratok, jognyilatkozatok benyújtása is szükséges, ezeket pedig csak hivatalból indított törvényességi felügyeleti eljárás keretében kérheti be. Az is lehetséges, hogy az adott ügyben nincs bejegyzendő/törlendő adat, viszont a bejegyző végzés, illetve az azt megalapozó okirat jogszabálysértő mivoltát a perbíróság megállapította, a végzést hatályon kívül helyezte, tehát a cégbíróság hivatalból köteles eljárni annak érdekében, hogy a törvényes állapot cégjogi szempontból is visszaálljon. (Így például a létesítő okirat módosításának érvénytelenségét, vagy az alapítást elhatározó létesítő okirat részleges érvénytelenségét ki kell küszöböltetnie, és ezt csak hivatalbóli törvényességi felügyeleti eljárásban érheti el.)
A cégalapítás bejegyzését elrendelő végzés felülvizsgálata bonyolultabb helyzetet eredményez.
Előfordulhat, hogy a cégalapítást bejegyző végzésre vezető eljárás olyan lényeges eljárási szabálysértésben szenved, melynek következménye a teljes végzés hatályon kívül helyezése és új eljárásra utasítás kellene legyen. Az is megtörténhet, hogy a keresetlevélben a bejegyző végzés alapjául szolgáló létesítő okirat teljes érvénytelenségét állítják. Mindkét eset arra vezetne, (ha a fogyatékosság nem orvosolható, és ez a helyzet a lényeges eljárási szabálysértéssel, de előadódhat a létesítő okirat teljes
érvénytelenségénél is), hogy a kontroll-perben a teljes alapítás kérdőjeleződne meg.
Persze, azt tudomásul kell venni, hogy a felperes sikerrel csak olyan érvénytelenségre hivatkozhat, amit a cégbíróságnak észlelnie lehetett vagy kellett volna, vagyis csak nyilvánvaló érvénytelenségre. [Más érvénytelenségi ok ebben a perben - a Ctv. 65. § (3) bekezdésében írtakra figyelemmel nem foghat helyt, arra a Ctv. 69. §-ában szabályozott cégalapítás érvénytelenségének megállapítása iránti per szolgál.]
Amennyiben a fenti két esetben a jogszabálysértő állapot kiküszöbölése megtörtént (például a létesítő okiratot megfelelően módosítják), vagy ha a jogszerű állapot más módon visszaállt, a perbíróság a végzést hatályában fenntartja, és ha szükséges, megkeresi a cégbíróságot a megfelelő intézkedések megtételére.
Ha a létesítő okirat fogyatékosságának kiküszöbölése nem történt meg, és az érvénytelenség továbbra is fennáll, a perbíróság a változásbejegyző végzést az ítéletében meghatározott (véleményem szerint későbbi) időponttal hatályon kívül helyezi, egyúttal az érvénytelen létesítő okiratot az ítéletében megjelölt, szintén későbbi időponttal hatályossá nyilvánítja. (Ez az időpont legfeljebb az ítélet jogerőre emelkedését követő kilencvenedik nap lehet.)
Természetesen az ilyen ítélet végrehajtásához is szükség van a cégbíróság megkeresésére, hogy az hivatalbóli törvényességi felügyeleti eljárást lefolytatva szerezzen érvényt a perbíróság ítéletének.
A fenti rendelkezések nyomán felvetődik a kérdés, hogy a cégalapítást kimondó végzés teljes hatályon kívül helyezése, vagy a létesítő okirat teljes érvénytelensége eredményezheti-e a cégalapítás teljes sikertelenségét, vagyis a konstitutív aktussal bejegyzett, jogilag létező, működő cég tekintetében az ex tunc hatályú megszűnést?
Ez teljes képtelenség lenne, hiszen a bejegyzett és a per alatt is tevékenykedő cég jogviszonyait, jogait és kötelezettségeit lehetetlenség lenne megfelelően elrendezni, ráadásul részletes anyagi jogi szabályozást igényelne mindennek akár felszínes tisztázása is, nem is beszélve arról, hogy túl a forgalombiztonsági és hitelezővédelmi szempontokon, szöges ellentétben állna az uniós elvárásokkal is.
A 2017/1233 számú Irányelv 12.cikke (3) bekezdése szerint az érvénytelenség nem befolyásolja a társaság által, vagy a társasággal szemben vállalt kötelezettségek érvényességét, ez pedig csak úgy lehetséges, ha a megszűnést (ha nincs más megoldás, mert az érvénytelenség okát nem lehetett kiküszöbölni) soha nem ex tunc, hanem mindig ex nunc hatállyal mondjuk ki.
A Ctv. 68. § (4) bekezdése ennek szellemében deklarálja, hogy a cég bejegyzésére vonatkozó végzés teljes hatályon kívül helyezésének, illetve a létesítő okirat teljes érvénytelensége megállapításának csak az érvénytelenségi perek vonatkozásában a Ctv.
69. § (2) bekezdésében foglalt, taxatíve felsorolt okokból lehet helye.
Ezek az érvénytelenségi okok kivétel nélkül olyanok, amelyek vagy orvosolhatóak, vagy szinte kizárt az előfordulásuk. Ezek az esetek a következők:
- a létesítő okirat ügyvédi, illetve az alapító kamarai jogtanácsosa általi ellenjegyzésére vagy közjegyzői okiratba foglalására nem került sor,
- a létesítő okirat nem tartalmazza a cég nevét, főtevékenységét, jegyzett tőkéjét, továbbá a tag vagyoni hozzájárulásának mértékét,
- a cég tevékenysége jogszabályba ütközik,
- a cég alapításában részt vevő tagok mindegyike cselekvőképtelen volt, vagy a cég alapításában részt vevők a tagok legkisebb számára vonatkozó törvényi előírásokat megsértették,
- korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság esetében a jegyzett tőke legkisebb összegére vonatkozó törvényi előírásokat megszegték.
Ezzel a szabályozással gyakorlatilag nullára csökken az ilyen döntések meghozatalának esélye, különösen azért, mert a perben az érvénytelenség oka kiküszöbölhető. Ha erre mégsem kerül sor, és a felsorolt esetek valamelyike következik be, a bíróság a cégalapítás érvénytelenségének megállapítása mellett az ítéletében megállapított (későbbi, legfeljebb az ítélet jogerőre emelkedését követő kilencvenedik napig terjedő) időpontig a létesítő okiratot hatályossá nyilvánítja. Egyidejűleg felhívja a cégbíróságot, hogy intézkedjen a cég megszűntnek nyilvánítása és az ehhez szükséges kényszertörlési vagy felszámolási eljárás lefolytatásáról. (A megszűntnek nyilvánítás napja azonos lesz az ítéletben megállapított hatályossági időponttal.) [Ctv.68. § (4) bekezdéséhez képest alkalmazandó Ctv. 69. § (4) bek.]
A Ctv. 68. § (4) bekezdés utolsó fordulata azt is kimondja, hogy amennyiben egyéb, a Ctv. 69. § (2) bekezdésében fel nem sorolt érvénytelenségi ok áll fenn, a perbíróság ítéletében az érvénytelenség megállapítása mellett a végzést hatályában fenntartja, egyúttal felhívja a cégbíróságot a Ctv. 66. § (2) bekezdése szerinti intézkedések megtételére.
A jelenleg hatályos jogszabály nem szól külön arról a helyzetről, amikor valamely lényeges eljárási szabálysértés miatt kerülne sor az alapítást bejegyző végzés hatályon kívül helyezésére és a cégbíróság új eljárásra utasítására. Miután ez a létesítő okirat teljes érvénytelenségének kimondásával analóg helyzetet eredményezne, az uniós kötelezettségek betartása és a cég ex tunc hatályú megszüntetésének a fenti szabályokból (de az érvénytelenségi perek citált előírásaiból, és a józan ész diktálta követelményekből is) egyértelműen következik, úgy hiszem, hogy ilyen esetben sem fordulhat elő, hogy a már jogerősen bejegyzett, működő céget - ráadásul a bíróság hibás eljárása miatt - egy megismételt eljárás eredményképpen visszamenőleges hatályú megszűnésnek tegyünk ki
Ilyen esetben is, ha a megismételt eljárás konklúziójaként arra jutna a cégbíróság, hogy a bejegyzési kérelmet el kellett volna utasítani, ezt már nem teheti meg, és csak a jövőre nézve nyilváníthatja megszűntnek a hibásan bejegyzett céget a Ctv. 68. § (4) bekezdésének megfelelő alkalmazásával. Célszerű volna azonban ezt a helyzetet a Ctv.
legközelebbi kodifikációja során kifejezett jogszabályi előírással rendezni.