Elfogadható fedezeti eszközök

A fedezett kötvények szabályozásának központi eleme, hogy keretében meghatározásra kerülnek az elfogadható fedezetek, az elfogadható biztosítékok, valamint mindezek kötelező elkülönítésének, vagyis a fedezet nyilvántartásnak a szabályai. Ennek mentén különbséget kell tenni a fedezeti eszköz és a biztosítékeszköz között, melyek egymásra épülő fogalmak.¹⁹ Az Irányelv 3. cikk 4. pontja szerint fedezeti eszközök a fedezeti halmazba felvett eszközök, vagyis azok a kitettségek, amelyek megfelelő biztosítékeszközök alkalmazásával kerültek kihelyezésre. Az 5. pont szerint pedig biztosítékeszközök a fedezeti eszközöket biztosító tárgyi eszközök és kitettségek formájában fennálló eszközök. A biztosítékeszközök rendeltetése ennek alapján az, hogy magas szinten garantálják a fedezeti eszközök megtérülését.²⁰

2013-ban a CRR 129. cikke alakította ki az első egységes, az egész EU-ban érvényes, közvetlenül alkalmazandó kötelező rendelkezést, amely szerint a kedvező kockázati súlyozás érdekében csak meghatározott fedezeti eszközök használhatók a fedezett kötvények fedezeteként. A CRR 129. cikke tehát bizonyos feltételek mellett lehetőséget biztosít a fedezett kötvények kedvezményes kezelésére.²¹ Ezek a kedvezményes kockázatisúly-kezelést lehetővé tevő követelmények továbbra is érvényesek.²² Az Irányelv 6. cikke azonban a CRR 129. cikkében meghatározott kereteknél tovább megy és további fedezeti eszközök bevonását is lehetővé teszi.

Az Irányelv 27. cikke szerint az a fedezett kötvény, amelynek a fedezeti eszközei megfelelnek a CRR 129. cikkében foglalt követelményeknek „európai (prémium) fedezett kötvénynek” minősül. A „prémium” kifejezés azonban nem használható azon fedezett kötvények esetében, amelyeket nem csak a CRR 129. cikkében meghatározott eszközök biztosítanak. Ezekre a kötvényekre a „csak az irányelvnek megfelelő fedezett kötvények”

19 NAGY –INCZE –LANDGRAF: i. m. 107. o.

20 NAGY –INCZE –LANDGRAF: i.m. 107. o.

21 A CRR 129. cikke kibővítette a korábbi irányelvi szabályozást és lehetővé tette, hogy a hitelintézeteknek kevesebb tőkét kelljen tartaniuk fedezett kötvényekbe való befektetések esetén. Ld. NAGY – INCZE – LANDGRAF: i. m. 105. o.

22 STÖCKER: i. m. 32. o. A fedezett kötvényekhez kapcsolódóan a fedezeti eszközök igénye először a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló 2006/48/EK irányelv VI. melléklete 1. részének 68. pontjában jelent meg.

kifejezést lehet használni, annak érdekében, hogy meg lehessen különböztetni őket a CRR szerinti (prémium) fedezett kötvényektől.²³

Az Irányelv 6. cikkének (1) bekezdése az elfogadható fedezeti eszközök három kategóriáját határozza meg:

a) a CRR 129. cikkének (1) bekezdése szerint elfogadható eszközök;

b) kiváló minőségű fedezeti eszközök;

c) a közvállalkozásoknak nyújtott vagy általuk garantált kölcsönök formáját öltő eszközök.

1.6.1. A CRR 129. cikke szerint elfogadható fedezeti eszközök

A CRR 129. cikke szerint elfogadható eszközök körébe főként a hagyományos fedezeti eszközök tartoznak, vagyis az ingatlanfinanszírozással, a közfinanszírozással és a hajófinanszírozással kapcsolatos eszközök.²⁴ Az Irányelv 6. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerint további feltétel, hogy a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet megfelel a CRR 129. cikkének (1a)–(3) bekezdéseiben foglalt követelményeknek.

Az Irányelv 27. cikk (2) bekezdése alapján azon fedezett kötvények tekintetében, amelyek az Irányelvben foglalt követelményeken felül a CRR 129. cikkében írt feltételeknek is megfelelnek használható az „európai (prémium) fedezett kötvény” márkajelzés (logó).

1.6.2. Kiváló minőségű fedezeti eszközök

A kiváló minőségű fedezeti eszközöknek biztosítani kell, hogy a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet kifizetés iránti követelése megfeleljen az Irányelv 6.

cikkének (2) bekezdésében foglaltaknak. A kiváló minőségű fedezeti eszközöket emellett a 6. cikk (3) bekezdésben foglaltaknak megfelelő biztosítékeszközök fedezik. Ezekkel a fedezeti eszközökkel szemben pontosabb elvárásokat az Irányelv nem határoz meg. A feltétel összességében annyi, hogy a fedezeti eszköz egy pénzkövetelésből és egy biztosítékból álljon. Ezt tükrözi az Irányelv 6. cikkének (2) bekezdése is, amely a kiváló minőségű fedezeti eszközökkel szemben a következő feltételeket támasztja:

• az eszköz olyan pénzösszegek kifizetése iránti követelést testesít meg, amelynek minimális értéke mindenkor meghatározható, amely jogilag érvényes és érvényesíthető, amelyre csak az a feltétel vonatkozik, hogy a követelés egy későbbi időpontban jár le, és amelyet jelzálog, teher, zálogjog vagy más garancia fedez;

• a kifizetés iránti követelést biztosító jelzálog, teher, zálogjog vagy más garancia végrehajtható;

• a kifizetés iránti követelést biztosító jelzálog, teher, zálogjog vagy más garancia létrehozásával kapcsolatos minden jogi követelmény teljesült;

23 STÖCKER: i. m. 33. o.

24 STÖCKER: i. m. 33. o.

• a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet a kifizetés iránti követelést biztosító jelzálog, teher, zálogjog vagy más garancia révén indokolatlan késedelem nélkül be tudja hajtani a követelés értékét.

A kiváló minőségű fedezeti eszközökhöz kapcsolódó biztosítékeszközöknek ezen felül az alábbi követelményeknek is meg kell felelniük:

 a tárgyi biztosítékeszközök esetében léteznek olyan értékelési standardok, amelyeket általában elfogadnak a szakértők és amelyek megfelelőek az érintett tárgyi biztosítékeszköz számára, és létezik egy nyilvános nyilvántartás, amely rögzíti az említett tárgyi biztosítékeszközökre vonatkozó tulajdonjogot és követeléseket; vagy

 a kitettségek formájában megjelenő eszközök esetében a kitettségi partner biztonsága és megbízhatósága az adókivetési hatásköréből következik, illetve abból, hogy a partner működési stabilitása és pénzügyi fizetőképessége folyamatos állami felügyelet tárgyát képezi.

Mindezek alapján kiváló minőségű fedezeti eszközök lehetnek a CRR 129. cikkében meghatározott hitelfedezeti (LTV) arányokat meghaladó LTV-jű ingatlanjelzálogjoggal vagy hajót terhelő jelzálogjoggal biztosított követelések is.²⁵

Kiváló minőségű fedezeti eszközökhöz kapcsolódó biztosítékok lehetnek dologi hitelbiztosítékok (elsődlegesen ingatlant vagy ingót terhelő jelzálogjogok), illetve kitettségek formájában fennálló eszközök is. Ez utóbbi kategóriába tartozhatnak a követelést terhelő zálogjogok is.

A kitettségek formájában megjelenő eszközök esetében azonban az Irányelv 6. cikk (3) bekezdésének b) pontja alapján feltétel, hogy a kitettségi partner adókivetési hatáskörrel rendelkezzen vagy folyamatos állami felügyelet alatt álljon. Követelések elzálogosítása esetén ez azt jelenti, hogy az elzálogosított követelés kötelezettjének vagy adókivetési hatáskörrel rendelkező közjogi jogalanynak kell lennie (pl. az állam vagy települési önkormányzat), vagy folyamatos állami felügyelet alatt kell állnia (pl. a pénzügyi közvetítő rendszer intézményei).

Az Irányelv kötelező érvényű előírásait átültető tagállami jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő fedezett kötvényekre az „európai fedezett kötvény” márkajelzést (logót) lehet használni.²⁶

1.6.3. Nyilvános nyilvántartások és alternatív igazolások

Vitákat váltott ki az Irányelv 6. cikk (3) bekezdésének a) pontjában szereplő azon fordulat, amely szerint a tárgyi biztosítékeszközök vonatkozásában létezik egy olyan nyilvános nyilvántartás, amely rögzíti a szóban forgó tárgyi biztosítékeszközökre vonatkozó tulajdonjogot és követeléseket is. Az uniós jogalkotó ezért az Irányelv 6.

cikkének (3) bekezdését az alábbi rendelkezéssel egészítette ki: „Amennyiben az e

25 STÖCKER: i. m. 33. o.

26 Irányelv 27. cikk (1) bekezdés

bekezdés első albekezdése a) pontjának alkalmazásában egy adott tárgyi biztosítékeszközre vonatkozóan nem létezik nyilvános nyilvántartás, a tagállamok rendelkezhetnek a tárgyi biztosítékeszköz tulajdonjoga vagy a vele szemben támasztott követelések igazolásának alternatív formájáról, amennyiben az igazolás alternatív formája által biztosított védelem összehasonlítható a nyilvános nyilvántartás által biztosított védelemmel abban az értelemben, hogy az érintett tagállam jogával összhangban lehetővé teszi az érdekelt harmadik felek számára, hogy hozzáférjenek a megterhelt tárgyi biztosítékeszköz azonosításával, a tulajdonjog megállapításával, a terhek dokumentálásával és megállapításával, valamint a biztonsági érdekek érvényesíthetőségével kapcsolatos információkhoz.”

Amennyiben tehát nem létezik nyilvános nyilvántartás, lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy a tulajdonjog és a követelések igazolásának olyan alternatív formáját írják elő, amely összehasonlítható a megterhelt tárgyi eszköz nyilvános bejegyzése révén biztosított igazolással. Az Irányelv (16) preambulumbekezdése ezt azzal egészíti ki, hogy amennyiben a tagállamok igénybe veszik az igazolás ilyen alternatív formáját, gondoskodniuk kell a tulajdonjog és a követelések nyilvántartásának módosítására vonatkozó eljárásról is.

1.6.4. Származtatott ügyletek mint fedezeti eszközök

További kérdés a származtatott ügyletek fedezeti eszközként történő figyelembevételének a lehetősége. Ezzel kapcsolatban az Irányelv 11. cikke több feltételt is támaszt. A tagállamok csak akkor tehetik lehetővé, hogy a fedezeti halmaz származtatott ügyleteket is tartalmazzon, ha teljesülnek a 11. cikkben írt feltételek.

Ennek megfelelően a fedezeti halmaz kizárólag kockázatfedezeti célból tartalmazhat származtatott ügyleteket, mennyiségüket a fedezett kockázat csökkenése esetén ki kell igazítani, ha pedig a fedezett kockázat megszűnik, ezeket az ügyleteket is meg kell szüntetni, illetve a fedezeti halmazból ki kell vezetni. A származtatott ügyleteket megfelelően kell dokumentálni és el kell különíteni. Feltétel továbbá, hogy a származtatott ügyleteket ne lehessen megszüntetni a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet fizetésképtelensége vagy szanálása esetén.

A származtatott ügyleteket emellett az Irányelv 12. cikkének (1) bekezdése is külön nevesíti. Eszerint a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézetnek mindenkor azonosítani kell tudni valamennyi fedezeti eszközt, melyek magukban foglalják a származtatott ügyletek pozícióival kapcsolatban kapott biztosítékokat is.

1. 7. A fedezeti eszközök elkülönítése

1.7.1. Az elkülönítésre vonatkozó követelmények

A fedezeti eszközök elkülönítését az Irányelv 12. cikke írja elő. Az (1) bekezdés kimondja, hogy a tagállamok megállapítják a fedezeti eszközök elkülönítésére vonatkozó

szabályokat. Ezeknek a tagállami szabályoknak legalább a következő követelményeket kell magukban foglalniuk:

 a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet mindenkor azonosítani tudja valamennyi fedezeti eszközt;

 a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézetet jogilag kötelező erejű és végrehajtható előírás kötelezi valamennyi fedezeti eszköz elkülönítésére;

 valamennyi fedezeti eszköz védett harmadik felek követeléseivel szemben és a 4. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett elsőbbségi követelés²⁷ teljesítéséig nem képezi részét a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet csődvagyonának.

A 12. cikk (2) bekezdése pedig azt rögzíti, hogy a fedezeti eszközök (1) bekezdésben említett elkülönítése a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet fizetésképtelensége vagy szanálása esetén is alkalmazandó.

A fedezeti eszközök azonosíthatósága jellemzően fedezeti nyilvántartással valósítható meg, amelyet a legtöbb uniós tagállam joga elő is ír. A fedezeti nyilvántartás az Irányelv fedezeti szabályozásának is elengedhetetlen része, amely mindkét alapelv (a kettős fedezeti elv és a csődtávoliság elve) érvényesülésének is meghatározó eszköze.

Ennek megfelelően a fedezeti eszközök kötelező elkülönítése a kibocsátó egyéb eszközeitől és ennek fedezetellenőr általi kiemelt kontrollja fontos részei az irányelvi szabályozásnak.²⁸

A fedezeti halmaz azonban egy önálló jogi személy létrehozásával is elkülöníthető, amelyet a kibocsátók is létrehozhatnak.²⁹

A második feltétel azt jelenti, hogy a fedezeti eszközök elkülönítését a vonatkozó tagállami jogszabály (törvény) teszi lehetővé. A harmadik követelmény pedig azt rögzíti, hogy a fedezeti eszközöket a harmadik felek követeléseitől védeni kell.

1.7.2. Külföldön lévő fedezeti eszközök elkülönítése

Külön kérdés a külföldön lévő fedezeti eszközök figyelembevétele és elkülönítése.

Ezekkel kapcsolatban ugyanis mindenekelőtt az a kérdés merül fel, hogy a fedezeti halmazba bekerülhetnek-e egyáltalán külföldi fedezeti eszközök, illetve ezeket a fizetésképtelenségi szabályozás szerint el lehet/kell-e különíteni. A fő kérdés tehát az, hogy a fedezettkötvény-befektetők nemzeti törvény által előírt védelme a külföldön lévő fedezeti eszközökre is kiterjed-e.³⁰ Ebből a szempontból külön kell kezelni az uniós

27 Az Irányelv 4. cikk (1) bekezdésének b) pontja azt mondja ki, hogy a tagállamok szabályok megállapításával feljogosítják a fedezettkötvény-befektetőket és a 11. cikknek megfelelő származtatott ügyletek partnereit a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet fizetésképtelensége vagy szanálása esetén a fedezeti eszközök tőkéjével és felhalmozott, valamint jövőbeli kamataival szembeni elsőbbségi követelés érvényesítésére.

28 NAGY –INCZE –LANDGRAF: i. m. 108. o. Az Irányelv 13. cikkében nevesített fedezetellenőr fogalmának a magyar jogi szabályozásban vagyonellenőr felel meg.

29 STÖCKER: i. m. 39. o.

30 STÖCKER: i.m. 40. o.

tagállamokból származó fedezeti eszközöket, valamint az Unión kívüli harmadik országokban lévő fedezeti eszközöket.

Az uniós tagállamok tekintetében a hitelintézetek reorganizációjáról és felszámolásáról szóló 2001/24/EK irányelvnek van jelentősége. Ez az uniós irányelv a származási ország és az egyetemlegesség elvét követi. Ez azt jelenti többek között, hogy a másik uniós országban lévő fedezeti eszközök értékbecslését ennek a székhely szerinti országnak a joga szerint kell elvégezni. Emellett pedig további fizetésképtelenségi eljárások lefolytatása másik uniós országban nem megengedett. A fedezettkötvény-befektetőkön kívül más hitelezők más uniós tagállamban nem tarthatnak tehát igényt a fedezeti eszközökre és így nem férhetnek hozzá más tagállamban a hitelek adósságtörlesztéseihez. Más uniós országban lévő fedezettkötvény-kibocsátó eszközeivel szemben másodlagos vagy területi csődeljárás nem indítható.³¹ Ennek alapján pedig az uniós országokon belül a nemzeti fedezettkötvény-törvények befektetőket védő rendelkezései teljes mértékben érvényesülnek.³²

Az Unión (és az EGT-n) kívüli harmadik országokban lévő fedezeti eszközök esetében a jogi helyzet bonyolultabb. Ennek alapján pedig nemzeti jogalkotás útján sem lehet kizárni, hogy harmadik államokban a fedezeti eszközt lefoglalják vagy arra végrehajtást indítsanak.³³

Mindezekre természetesen az uniós jogalkotó is figyelemmel volt. Az Irányelv 7.

cikkének (1) bekezdése kifejezetten megengedi, hogy az uniós tagállamok harmadik országokból származó fedezeti eszközök fedezetbe vonását is megengedjék. A tagállamok ennek alapján lehetővé tehetik a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézetek számára, hogy a fedezeti halmazba az Unión kívül található biztosítékeszközökkel fedezett eszközöket is felvegyenek. Ebben az esetben is azonban a befektetők védelme érdekében a tagállamok előírják a hitelintézetek számára, hogy ellenőrizzék, hogy az említett biztosítékeszközök megfelelnek-e az Irányelv 6. cikkében meghatározott összes követelménynek. A tagállamok emellett biztosítják, hogy az említett biztosítékeszközök az Unióban található biztosítékeszközök által nyújtotthoz hasonló szintű biztonságot kínáljanak, valamint, hogy az említett eszközök értékesítése végrehajtásának joghatása megegyezzen az Unióban található biztosítékeszközök értékesítése végrehajtásának joghatásával.

A tagállami jogalkotó ennek alapján megtilthatja a harmadik országból származó eszközök fedezetbe vonását, valamint korlátlan vagy korlátozott mértékben engedélyezheti azokat. Az a kockázat azonban, hogy a fedezettkötvény-kibocsátó elleni fizetésképtelenségi eljárás megindítása után a fedezettkötvény-befektetőkön kívüli hitelezők hozzáférhetnek a harmadik országbeli fedezeti eszközökhöz, sem a tagállami, sem pedig az uniós jogalkotás eszközeivel nem zárható ki. Hasonlóképpen nem zárható

31 Hitelintézet ellen csak a hitelintézet székhelye szerinti uniós tagállamban lehet fizetésképtelenségi eljárást indítani. Más uniós tagállamban a fizetésképtelen hitelintézet ellen sem egyedi végrehajtási intézkedések, sem pedig másodlagos, vagy területi fizetésképtelenségi eljárások nem megengedettek. Ld. STÖCKER: i.m. 42. 74. lábjegyzet

32 STÖCKER: i. m. 42. o.

33 STÖCKER: i. m. 43. o.

ki a fizetésképtelenségi eljárás megindítása a fedezettkötvény-kibocsátó harmadik országbeli eszközeivel szemben.³⁴

1.7.3. Az eszközök elkülönítése a fizetésképtelenségi eljárás előtt és alatt További kérdés, hogy a fedezeti eszközök beazonosíthatóságának és elkülönítésének már a fizetésképtelenségi eljárás megindítása előtt meg kell-e valósulnia.

Az Irányelv 12. cikkének (2) bekezdése alapján ez a következtetés is levonható. Ez ugyanis kimondja: a fedezeti eszközök (1) bekezdésben említett elkülönítése a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet fizetésképtelensége vagy szanálása esetén is alkalmazandó. Van azonban ezzel ellentétes olyan álláspont is, amely szerint a fizetésképtelenségi eljárás megindítása előtt nincs szükség a fedezeti eszközök elkülönítésére, az eszközök azonosíthatósága teljesen elegendő.³⁵

A fedezeti eszközök elkülönítése egyébként nem azt jelenti, hogy a fedezeti eszközök és a kibocsátó eszközei közötti elkülönítés visszafordíthatatlan. Ez csak a fizetésképtelenségi eljárás megindításától van így.³⁶

In document Gazdasági jogi és adójogi tanulmányok 2021 (Pldal 28-34)