A BRICS országok globalizációs folyamatokban betöltött egyre jelentősebb szerepük miatt, elengedhetetlen röviden összefoglalni azokat a történelmi, földrajzi, politikai és gazdasági tényezőket, amelyek pozícionálják az országokat a világgazdaságban.
Brazil szövetségi Köztársaság
Brazília, az 1500-as felfedezése után több mint három évszázadon át portugál gyarmat volt.
A terület természeti értékeinek kiaknázását az ország nevét adó brazilfa (magyarul:
börzsönyfa) kitermelésével kezdték. Az 1580-as évektől már nagy területeken cukornádat termeltek, amelynek megművelését nagymértékben a Nyugat-Afrikából behurcolt rabszolgaként tartott emberek végezték. A cukornád mellett rövidesen a kávé, a gyapot és a kaucsuk termesztése is megindult. A 17. század második felében fedezték fel az arany és drágakő lelőhelyeket. A kibányászott nemes fém, és drágakő utáni magas gyarmati adó indította el a Portugáliától való elszakadási törekvéseket. A gazdasági érdekellentétekből adódó konfliktusok egyre jobban felerősítettek az anyaországtól elszakadást pártoló mozgalmakat. Végül, Brazília 1822-ben nyerte el függetlenségét Portugáliától, konzerválva a megöröklött monarchikus kormányzati rendszert, és az 1888-ig (a köztársaság kikiáltásáig) fenntartott rabszolgaságot. A Brazil Köztársaság szövetségi rendszeren alapul, Szövetségi Alkotmánya 1891-ben került elfogadásra. Az addig használatos megyei felosztás államokká alakult át, és a parlamentáris rendszert elnöki rendszer váltotta fel. A mai brazil politikai rendszer is így épül fel. Az 1800-as évek végétől a brazil kávé és gyapot exportőr földesúri oligarchiái uralták politikailag az országot, Getulio Vargas 1930-as hatalomra kerüléséig. 1930-ra már nemcsak a legnagyobb, de a legnépesebb dél-amerikai ország is lett. A következő több mint fél évszázadon keresztül az ország vezetését populista és katonai kormányok látták el. 1946-ban megalkották a brazil alkotmányt.
Juscelino Kubitschek elnök (1956-1961) kormányának köszönhetően véglegesen elindult a fejlődés és iparosítás az országban. A főváros 1960-tól Rio de Janeiro helyett Brasilia lett.
134
1964-ben a bal és jobb oldal közötti politikai konfliktusok miatt a hadsereg került hatalomra. 1985-ben a katonai rezsim békésen átengedte a hatalmat a polgári vezetőknek.
1988-ban új szövetségi alkotmány fogadtak el. (CIA-World Factbook – Brazil Szövetségi Köztársaság; Fausto, 2011)
Oroszországi Föderáció
Oroszország történetét a mai korra is hatással lévő időszaktól, a 17. század elejétől érdemes áttekinteni. Ebben az időszakban került hatalomra a Romanov dinasztia, amely több mint 3 évszázadon keresztül irányította az orosz cári birodalmat. Uralmuk alatt folytatódott az ország terjeszkedése Szibériában és a Csendes-óceánon. I. Péter (1682-1725) uralkodása alatt az ország határai északon elérték a Balti-tengert. A 19. században, jelentős területeket vásárolt fel Európában és Ázsiában. 1905-ben bevezetésre került a parlamentáris kormányzati forma. Az I. világháborúban elszenvedett pusztító vereség széleskörű zavargásokhoz és az Orosz Birodalom megdöntéséhez vezetett. 1917-ben megdöntötték a cárizmust és 1922-ben Oroszország és három másik szovjetköztársaság megalakította a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségét, a Szovjetuniót. Joszif Sztálin (1928-1953) vezetése alatt megerősödött a kommunista uralom és orosz dominancia a Szovjetunióban.
A II. világháború nyertes szövetséges országaként területet szerezhetett és kibővíthette befolyását Kelet-Európában és befolyása révén globális nagyhatalommá vált. (CIA – World Factbook – Oroszországi Föderáció). A hidegháború idején, 1947 és 1991 között az USA legjelentősebb politikai és katonai ellenfele volt. Ebben az időszakban, a Szovjetunió, a bipoláris világ USA-val szembeni pólusaként a világgazdaság fontos szereplője volt (Majoros et al. 2011). A II. világháborút követő évtizedekben a szovjet gazdaság és a társadalom stagnált, ez a KGST32-n kívüli globalizációs folyamatokból szinte teljes mértékben kimaradt. A rendkívül soknemzetiségű országot az 1950-es évektől 1991-ig 15 tagköztársaság, 20 autonóm köztársaság, 8 autonóm terület és 10 autonóm körzet alkotta (CIA – World Factbook – Oroszországi Föderáció). Az ország életében a meghatározó változást Mihail Gorbacsov (1985-1991) főtitkársága alatt bevezetett glasznoszty (nyitottság) és peresztrojka (átstrukturálás) programok hozták meg. Az elsődleges cél a
32 1949-ben megalakult a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (röviden KGST), amely célja a szocialista országok között gazdasági együttműködések összehangolása és a munkamegosztás optimalizálása volt.
135
kommunista ország modernizálása volt, de a gazdasági modernizációs kezdeményezések végül politikai változásokhoz vezettek és 1991 decemberében a Szovjetunió Oroszországra és 14 egyéb független köztársaságra bomlott fel (Majoros et al. 2011, CIA – World Factbook – Oroszországi Föderáció). A rendszerváltásnak súlyos ára volt; évekig gazdasági és politikai zűrzavar jellemezte az országot. A kedvezőtlen folyamatok Vlagyimir Putyin (2000-2008) elnökké választása után fordultak meg, aki 2008-tól az ország kormányfője. A XXI század első évtizedeiben újra jelentősen megnövekedett az ország geopolitikai befolyása - különösen a volt Szovjetunió országaiban. Az ország hosszú távú feladata a korrupció és az infrastrukturális problémák megoldása (CIA – World Factbook – Oroszországi Föderáció). Komoly feladatok regionális egyenlőtlenségek és az újraelosztási problémák kezelése (Ludvig, 2011).
Indiai Köztársaság
Az Indus-völgyi civilizáció (ie. 3. és 2. évezred) egyike a világ legrégebbi civilizációnak.
India Aranykora a Gupta dinasztiával (IV. - VI. század) kezdődött. Ebben az időben, Indiában virágzott a tudomány, művészet, az irodalom, a matematika, a csillagászat a vallás és a filozófia. A X. és XI. században, törökök és az afgánok szállták meg Észak- és Közép-India nagy részét, és létrehozták a Delhi Szultanátust. A XVI. század elején, a Bábur császár megalapította a mogul dinasztiát, amely több mint három évszázadon át irányította Indiát. Az 1500-as évek elejétől több európai ország, mint például Portugália, Hollandia, Nagy-Britannia és Franciaország gyarmatokat kezdtek létesíteni. A 19.
században, Nagy-Britannia vált az uralkodó politikai hatalommá a szubkontinensen. A XX.
elejétől Mahatma Gandhi vezetésével erőszakmentes tüntetések kezdődtek India függetlenségéért. 1947. augusztus 15-én India függetlenné vált és 1950. január 26-ától hivatalosan is köztársaság lett. A független India első elnöke Jawaharlal Nehru lett. 1991-ben gazdasági növekedés megcélzó reformokat vezettek be, ami Indiát a XXI. század elejére regionális és globális hatalom tette (CIA – World Factbook – Indiai Köztársaság;
MKIK - Indiai Köztársaság).
136 Kínai Népköztársaság
Kína a világ legősibb civilizációja, amely már az ókorban önálló kulturális egységet alkotott. Évszázadokon át Kína volt a civilizáció bölcsője, megelőzve a világ többi részét a művészeti alkotásaival és tudomány felfedezéseivel. A birodalom megalakulása (i.e. 221) óta lényegében egységben, különböző dinasztiák vezetésével, a többi kultúrától elzárva fejlődött egészen a XIX századig, amikor is az angolok félgyarmati sorba taszították. A XIX században és a XX század elején az ország nehéz időszakot élt meg; súlyos zavargások és nagy éhínségek sújtották, számos katona vereség szenvedett és külföldi megszállás alá került. A II. világháború után, Mao Ce-tung (1949–1976) létrehozott egy önkényuralmi szocialista rendszert. Ez a diktatórikus államforma miközben biztosította az ország szuverenitását, az ország lakosságának mindennapi életét szigorú ellenőrzés alá vonta. Ez a szabályozás a családokban születhető gyermekek számára is kiterjedt (1 gyermek/család), amelynek súlyos társadalmi, szociális következményei a XXI századi Kína megoldásra váró problémája (Chen, 2003). 1976 után, több mint 20 éven át Teng Hsziao–ping (1976-1989) volt a Kínai Népköztársaság vezetője. Nevéhez fűződik a kínai típusú szocializmus és szocialista piacgazdaságért felelős gazdasági reformok bevezetése.
Mindezek mellett a politikai ellenőrzés csökkent, a személyes szabadságjogok és a lakosság nagy részének életszínvonala jelentősen javult. 1990-től Kína folyamatosan növeli globális jelenlét és részvételét a nemzetközi szervezetekben. 2015. október végén a kínai kormány bejelentette, hogy eltörli a több évtizede érvényben lévő egy gyermekes politikáját és immáron egységesen kettőre emeli a megengedett gyermekek számát családonként (CIA – World Factbook).
Dél-afrikai Köztársaság
A Holland Kelet-indiai Társaság 1652-ben létesített gyarmatot fűszerkereskedő hajóik számára Dél-Afrikában, megalapítva a mai Fokvárost. 1806-ban Nagy-Britannia megszerezte a Jóreménység fokot, sok a holland mezőgazdasági termelő telepes (az úgynevezett "búrok") sajátítottak ki földeket. Fokvárost 1814-ben Nagy-Britannia megvásárolta a hollandoktól és megalapította az első jelentős angol kolóniát a területen.
Az 1830-as évektől a brit bevándorlási hullám hatására a búrok elhagyták a partvidéket és észak-északkeleti irányban lévő területeken telepedtek le. A zuluk (afrikai őslakosság) és a
137
búrok között folyamatosak voltak a háborúskodások, míg 1838. december 16-án a búrok legyőzték a zulukat. A búrok 1838-ban alapították első köztársaságukat, amely 1842-ben angol gyarmat lett. A nemesfém (1886) és gyémánt (1867) lelőhelyek felfedezése ösztönözte a jólétet keresők bevándorlását és az őslakosság intenzívebb leigázását. A brit gyarmatosítók a búr háborúk (1880-81 és 1899-1902) során legyőzték a búrokat. A háború folyamán, hogy megtörjék az ellenállást, felégették a búr farmokat, a nőket és a gyermekeket pedig koncentrációs táborokba zárták. A legyőzöttek egy része elhagyta az országot. Az életben maradtakat ezután háttérbe szorították a közéletben, döntő többségük vidéki birtokára visszavonulva gazdálkodással foglalkozott. A búrok visszavonulása után a zuluk támadást indítottak az angolok ellen. Az afrikai őslakosok ellenálltak a brit leigázásnak, de a II. dél-afrikai háborúban (1899-1902) vereséget szenvedtek. A 20. század elején Dél-Afrika brit gyarmati rangot kapott, és a Brit Nemzetközösség tagja lett. 1910-ben megalakult Dél-Afrikában az unió, amiből a fehér lakosság népszavazásával 1961-1910-ben köztársaság lett. 1948-ban, az Afrikaner (a holland bevándorlók leszármazottai) Nemzeti Párt került hatalomra és az új kormány hivatalosan is meghirdette az apartheid rendszert az országban. Az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) vezetői közül sokan, mint például Nelson Mandela, is évtizedekre börtönbe került. Belső tiltakozások és felkelések, valamint egyes nyugati nemzetek és intézmények bojkottja vezetett ahhoz, hogy a rezsim tárgyalásokra lett hajlandó. Az első többnemzetiségű 1994-es választás megdöntötte az apartheid rendszer egyeduralmát, és megalakult az ANC vezette kormány. Dél-Afrika azóta küzd az apartheid-korszak hagyatékául hagyott problémákkal; mint például az oktatás, az egészségügy vagy a lakáshelyzet elégtelen színvonala (CIA – World Factbook).
138