Svédország

Svédország sajátos rendszert épített ki a társadalombiztosítás céljainak megvalósításá-ra. A többi állam által kifejlesztett alapvetõ modellek közül, mint a segélyezési és biztosí-tási modell, Svédország a biztosíbiztosí-tási modell egy sajátos verzióját valósította meg, és azzal vált világszerte ismertté.³⁹A Svédország által megvalósított állami rendszert szoktuk jó-léti államnak is nevezni, mivel lényegében az állam magas életszínvonal biztosítására tö-rekszik a területén élõ egyének számára, s társadalombiztosítása is bõkezû rendszert foglal magában.⁴⁰A jóléti állam modelljét több más állam, elsõsorban skandináv ország is átvet-te, azonban a minta a mai napig Svédország maradt.⁴¹

Semjén András munkája nyomán megállapíthatjuk, hogy svéd jóléti rendszer átalakulóban van: „A svéd szociálpolitika irányváltása az elmúlt évtizedben kétségtelenül jelentõs és mély-reható volt, de a svéd jóléti rendszer szociáldemokrata-institucionális típusba történõ besorolá-sának érvényessége ma még nem kérdõjelezhetõ meg, noha korábbi önmagához képest a svéd modell kétségkívül számottevõen elmozdult a liberális modell irányába. A kilencvenes évek reformjai vitathatatlanul új fejezetet jelentenek a svéd jóléti rendszer történetében.”⁴²

A rendszer tehát alapvetõen biztosítási jellegû, azonban magában ötvöz bizonyos sajá-tosságokat az univerzális vagy segélyezési rendszerek vonásaiból is. Így például rendkívül széles a kockázatok, lehetséges biztosítási események köre, s a biztosítotti körbe is a lakosok széles körei tartoznak. Korábban állampolgárság alapján, alanyi jogon jártak az ellátási for-mák, ma már területi alapon, az ország területén élõ lakosoknak biztosítottak az ellátások.

4.3.2. A jóléti rendszer kialakulásának története

Röviden nézzük meg a tipikus svéd jóléti rendszer történeti kialakulását! Hasonlóan több európai ország társadalombiztosítási fejlõdéséhez, a társadalombiztosítás alapjainak kialakulása már a középkorban elkezdõdött, azonban az igazán jelentõs, a jóléti állam irá-nyába mutató fejlõdés⁴³a 20. században valósult meg, hiszen Svédország a 19. század kö-zepéig elmaradott országnak számított.⁴⁴

Svédországban 1901-ben fogadtak el elõször törvényt az általános munkahelyi bal-eset-biztosításról, mely meghatározta az üzemi baleset fogalmát és az ilyen esetben fize-tendõ juttatásoknak, valamint ezeknek a fedezetét megvalósító járulékokat.⁴⁵

39 Szükséges megjegyeznünk, hogy Svédország nem a biztosítási modell tipikus formáját valósítja meg, ha-nem egy teljesen új modellt alkotott, azonban ennek alapjai a biztosítási modellek lényegi elemeivel mutat-nak fel rokonságot.

40 CZÚCZ2003.

41 STAHLBERG2008.

42 SEMJÉN1999, 326–345.

43 A svéd jóléti modell kialakítói között meg kell említenünk Per Albin Hansson svéd miniszterelnök nevét, aki a jóléti rendszernek az egyik eszmei szerzõje.

44 ODMLL1998, p. 81.

45 Ebben az idõszakban még nem érezték fontosnak azt, hogy a foglalkozási megbetegedésekrõl külön rendel-kezzenek törvényi szinten, mivel a foglalkozási megbetegedésekre, illetõleg azoknak a munkavégzéssel

Nem sokkal ezt követõen, 1914-ben készült törvény a svéd öregségi nyugdíjról, majd a világháborúk idõszakában a jóléti állam kialakulására vezetõ szociális jogalkotás meg-akadt, s 1948-ben készül el a következõ jelentõs szociális jogi jogszabály, mely a családi pótlék bevezetésével újabb ágat vezet be a társadalombiztosításnak az addigi rendszerébe, ezzel a családtámogatás ágát alapítva meg a baleset-biztosítási és öregségi nyugdíjbiztosí-tási rendszer mellett.

1955-ben már rendkívül szükségszerû a társadalombiztosítás átfogó és jelentõs átala-kítása, mely nemcsak a baleset-biztosítás rendelkezéseit korszerûsíti, de az addig hátrá-nyosan kezelt egészségbiztosítási kérdésekre is választ ad. Ekkor kerül elfogadásra az a törvény, mely megalapozza a svéd társadalombiztosítás betegségi biztosítási ágát, s beve-zeti a beteg munkavállalók átlagkeresetéhez igazodó táppénz, illetve betegségi támogatás intézményét (részletesebben lásd késõbb), valamint rendelkezik a valamennyi svéd lakos által igénybe vehetõ egészségügyi ellátásról.⁴⁶Ebben az évben fogadja el a svéd törvény-hozás a törvényt a foglalkozási megbetegedésrõl, mely lehetõvé teszi, hogy a munkahelyi baleset-biztosítási ág rendelkezéseit a foglalkozási megbetegedésekre is alkalmazzák.

A szociális jogalkotás további jelentõs évszámai 1960 és 1974, amikor további jóléti intézkedéseket fogad el a svéd törvényhozás. Ebben az idõszakban azonban a gazdasági recesszió eléri és rendkívül súlyosan érinti Svédországot is, ami alapjaiban rengeti meg a rendkívüli költségekkel mûködõ jóléti államot, illetve jelentõs bizalomvesztést eredmé-nyez a jóléti állam rendszerével szemben. 1977-ben kerül elfogadásra az új, a foglalkozási megbetegedést és az üzemi balesetet szabályozó jogszabály, amely átalakítja a társada-lombiztosításon belül a munkahelyi baleset-biztosítási ág addigi rendszerét.⁴⁷

A válság idõszakát követõen 1992-ben kerül sor újabb jelentõsebb jogalkotásra, ami-kor is a rehabilitáció, illetve a rehabilitációs járadék kerül törvényi szintû szabályozásra.

Az utóbbi idõk jogalkotásából kettõ jelentõs törvényt kell okvetlenül megemlítenünk: ez az 1999-es jogszabály a társadalombiztosítás átfogó átalakításáról, illetve a 2001-es tör-vénymódosítás, mely a társadalombiztosítás ellátásait kiterjesztette valamennyi Svédor-szág területén élõ lakos személyére.

4.3.3. A svéd társadalombiztosítás rendszere

A társadalombiztosítás országos rendszere alá tartozik minden 16. életévét betöl-tött személy, aki Svédország területén lakik. Nem meghatározó tehát az állampolgársá-gi szempont, helyette az ország területén lakás az alanyi jogú folyósítás alapja. A svéd rendszer a társadalombiztosításnak 8 külön ágát határozza meg, melyek a következõk: be-tegségi biztosítás, szülõi biztosítás, munkahelyi baleset-biztosítás, rokkantsági nyugdíj-biztosítás, öregségi nyugdíjnyugdíj-biztosítás, özvegyi nyugdíj, munkanélküli ellátás, családtámo-gatások. A fentiek közül egy társadalombiztosítási ág tér el jelentõsen a többitõl, ez a munkanélküli ellátás, mely nemcsak jogi szabályozásában, de intézményi alapjaiban is eltér a rendszer többi ágától, ezt ugyanis nem a Társadalombiztosítási Bizottság

(För-történõ összefüggésére jóval késõbb figyelnek csak fel, jelentõsen késõbb, mint az üzemi balesetekre és azok kompenzálására.

46 PALME– SVENSSON1997.

47 STAHLBERG2008.

säkringskassan)⁴⁸helyi szervei kezelik, illetve folyósítják. Jogi szabályozása már alapjai-ban eltér, itt ugyanis a biztosítotti kör is más: ez az ellátás továbbra is az állampolgárokra van korlátozva.

A betegbiztosításon belül megkülönböztetünk pénzbeli és természetbeni ellátásokat, melyek közül természetbeni ellátás az orvosi kezelés, betegellátás, míg pénzbeli ellátások a táppénz és esetleges egyéb kifizetések. Az orvosi ellátás, vagyis a természetbeni ellátása a betegségi biztosításnak a biztosított számára teljesen ingyenes. Tudva pedig azt, hogy ebbõl a szempontból biztosított minden Svédországban állandó lakóhellyel rendelkezõ személy, egyértelmû, hogy olyan ellátási formával van dolgunk, amely az univerzális, se-gélyezési rendszerek sajátosságaival rendelkezik.⁴⁹Az egészségügyi ellátásokat az állam fizeti (többségében adókból, vagyis a központi költségvetés terhére!), illetve kisebb rész-ben a társadalombiztosítás finanszírozza a munkavállalók által befizetett járulékokból.

Az orvosokkal a társadalombiztosítás szervei kötnek szerzõdést, majd a betegek sza-badon választják meg az orvost, akinek a szolgáltatását igénybe veszik.⁵⁰

A társadalombiztosítás regionális alapokból finanszírozza a gyógyszertámogatásokat, melynek lényege, hogy az elismert és regisztrált gyógyszerek társadalombiztosítási támo-gatásban részesülnek, így azokat kisebb önrész megfizetésével kapja meg a beteg. A gyógyszertámogatásnak, illetve általában az egészségbiztosításnak az egyik legnagyobb vívmánya, hogy a beteg felmerülõ költségeit mérsékli, illetve egy bizonyos szint felett ma-gára vállalja. Ennek leginkább kézzelfogható példája, hogy amennyiben a biztosítottnak, illetve a betegnek az egy adott évben a betegségével összefüggésben felmerült, ellátások-ra, illetve gyógyszerekre fordított kiadásai meghaladnak egy törvényileg meghatározott li-mitet, úgy az adott naptári évben a felmerülõ összes további költséget az állam magára vál-lalja. További jelentõs financiális támogatása a betegnek, hogy az állam megfizeti azokat a kiadásokat, amelyek a biztosított részére azzal összefüggésben merülnek fel, hogy kórházi kezelés vagy fogászati ellátás igénybevétele céljából utaznia kellett.⁵¹

A munkavállaló megbetegedése esetén a magyar munkajog, illetve szociális jog beteg-szabadság, majd táppénz intézményét határozza meg. A svéd rendszer fogalmilag eltérõ, azonban sok szempontból ekvivalens rendszert fogalmaz meg. A svéd munkavállaló meg-betegedése esetére a svéd munka törvénykönyve nem rendelkezik betegszabadságról, ha-nem a munkavállaló azonnal táppénzre szerez jogosultságot (a munkától távol töltött má-sodik munkanapon).⁵²A táppénz mértéke a megbetegedését megelõzõ átlagkeresetének 75%-a.⁵³A magyar betegszabadság és táppénz rendszerére azonban nagyban hasonlít az a jelenség, hogy az így meghatározott táppénz elsõ 14 napjában a táppénzt a munkáltató fi-zeti teljes egészében, azonban a 15. naptól a munkáltató helyébe lép a társadalombiztosító, mely továbbra is az átlagkereset 75%-ának megfelelõ összegû táppénz juttatását köteles vállalni. A táppénzt ebben a szakaszban már „betegségi támogatásnak” nevezik, mely lé-nyegében a táppénzzel ekvivalens fogalom, és a betegség 365. napjáig jár.⁵⁴

48 STAHLBERG2008.

49 PALME– Svensson 1997.

50 A gyógyszertárak kötelezõen kifüggesztik a szerzõdött orvosok névsorát a betegek tájékoztatása végett.

51 PALME– Svensson 1997.

52 A hatályos magyar szabályok szerint a betegszabadság mértéke 15 munkanap.

53 STAHLBERG2008.

54 Amennyiben továbbra is indokolt fenntartása, úgy a betegségi támogatást a beteg továbbra is igénybe vehe-ti, azonban a 366. naptól annak mértéke a korábbi átlagkereset 70%-ára csökken.

4.3.4. A svéd társadalombiztosítás fedezeti rendszere

A jóléti állam rendszere tehát elemeket honosít meg a biztosítási, illetve az univerzális segélyezési rendszerekbõl egyaránt. Sajnos a rendszer sajátosságai közé tartozik az uni-verzális rendszerek egyik legkomolyabb hátránya is, nevezetesen a rendkívül költséges mûködés. A magas átlagos életszínvonal megállapítására és megtartására törekvõ svéd jó-léti rendszer rendkívül magas költségekkel mûködik, melyek komoly fedezetet, illetõleg jelentõs bevételt követelnek, s ennek megfelelõen a társadalombiztosítás bevételi oldalán rendkívül magas, európai szinten is kiugró járulékterheket eredményeznek.

A társadalombiztosítás kiadásának kettõs fedezete van, egyfelõl a központi költségve-tésbe befolyó adók terhére történõ állami kifizetés, valamint a munkáltatók és munkaválla-lók által kifejezetten a társadalombiztosítás részére fizetett járulékok.⁵⁵A társadalombizto-sítás pénzbeli ellátásainak fedezetét szinte kizárólagosan a társadalombiztotársadalombizto-sítás klasszikus járulékai jelentik, míg a betegbiztosítás természetbeni ellátásainak anyagi fedezetét jórészt a központi költségvetés állja.⁵⁶Járulékok fizetésére a munkáltatók és a munkavállalók, vala-mint az önfoglalkoztatók (egyéni vállalkozók) kötelesek. A munkavállalók által fizetendõ hozzájárulásokat a munkáltatók vonják le a munkavállalók bruttó jövedelmébõl, és közvet-lenül a munkáltatók utalják azt át a társadalombiztosítás számlájára.⁵⁷

Az egészségbiztosítás természetbeni ellátásai mellet teljes egészében a központi költ-ségvetés adóbevételekbõl származó bevételeibõl finanszírozza a családtámogatás ellátá-sait is, míg a pénzbeli ellátások, így a nyugdíj folyósítása is járulékokból történik.

4.3.5. A svéd munkahelyi baleset-biztosítás

A svéd munkahelyi baleset-biztosítás hasonló kockázati körre vonatkozik, mint a ma-gyar hatályos szabályozás, vagyis a svéd szabályozási rendszer is megkülönbözteti az üze-mi baleset és a foglalkozási megbetegedés fogalmát, s üze-mindkettõ megalapozza a jogosult-ságot a munkahelyi baleset-biztosítási ág ellátásaihoz. Az üzemi baleset kategóriáján belül megkülönböztetjük a munkahelyi baleset és az úti baleset fogalmát, melyek lényege, hogy a munkahelyi baleset a munkahelyen bekövetkezõ baleset, az úti baleset pedig a munkába menet vagy pedig a munkából hazafelé vezetõ úton bekövetkezõ baleset.⁵⁸ Eb-ben látható, hogy a svéd szabályozás alapjaiban rendkívül sok dologban hasonlít a hatá-lyos hazai, magyar szabályozáshoz. Megjegyezhetjük azonban, hogy a törvény külön nem nevesíti az egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során bekövetkezõ balese-tet, mint az üzemi baleset sajátos formáját, míg a magyar szabályozás értelmében ez is üzemi balesetnek minõsíthetõ. A svéd szabályozás expressis verbis kimondja, hogy a fog-lalkozási megbetegedéseknek ugyanolyan tekintet alá kell esniük, mint az üzemi balese-teknek. A foglalkozási megbetegedésnél a megítélés szempontjából a lényeges szempont

55 PALME– Svensson 1997.

56 Ez annyiban is logikus, hogy az univerzálisan járó egészségügyi ellátás inkább a segélyezési rendszerek vo-násait hordozza, így érthetõ ennek általános, központi költségvetésbõl történõ finanszírozása, míg a pénz-beli ellátások a biztosítási rendszerek sajátosságait hordozzák, így természetesnek nevezhetõ ezeknek a já-rulékokból történõ fedezete.

57 Az önfoglalkoztatók teljes adózott jövedelmük 30%-ának megfelelõ biztosítási díj megfizetésére kö-telesek.

a munkavégzés és a bekövetkezett megbetegedés közötti ok-okozati összefüggés, amely általában úgy állapítható meg, hogy az adott munkakör jár-e olyan kockázati tényezõvel, mely az adott foglalkozási megbetegedést eredményezheti.

Az eljárási kérdések kapcsán lényeges, hogy a munkahelyi baleset-biztosítás biztosítá-si eseményének bekövetkeztét a munkavállalónak a munkáltató részére kell jeleznie, majd a munkáltató kötelessége arra terjed ki, hogy a balesettel vagy megbetegedéssel kapcsola-tos adatokat továbbítsa a társadalombizkapcsola-tosítási bizottság területileg illetékes szerve felé.

Az üzemi balesetet vagy foglalkozási megbetegedést szenvedett munkavállaló táppénz-re szetáppénz-rez jogosultságot. A táppénz-rendszer lehetõség szerint a sérült táppénz-rehabilitációjára tötáppénz-rekszik, azonban ha ez nem vezet eredményre, akkor munkaképtelensége esetén jövedelme alapján megállapított rokkantsági nyugdíjra tarthat igényt.⁵⁹Ha a munkaképességét egészében nem veszítette el, úgy a rendszer olyan kompenzációt tesz lehetõvé, melynek keretében a társada-lombiztosítás megtéríti a munkavállaló számára azt a jövedelemcsökkenést, amely abból fa-kad, hogy korábbi munkakörét ellátni nem tudja, illetve olyan munkakört kell betöltenie, mely kisebb javadalmazással jár. Így próbálja a rendszer egyfelõl enyhíteni a balesetet szen-vedett munkavállalónak a szociális zavarait, másfelõl mind a munkáltatót, mind pedig a munkavállalót arra ösztönözni, hogy a munkavállaló ne kerüljön ki a munkaerõpiacról, ha-nem akár kisebb képességekkel és kisebb lehetõségekkel is, de tovább foglalkoztassák, ala-csonyabb jövedelem mellett is. Sokkal hatékonyabb megoldásnak tûnik ez, mint az az el-gondolás, mely sajnálatos módon a hazai szabályozásnak is lényege, mely nagyon könnyen kiemeli a munkavállalót a munkaerõpiacról, s egy olyan járadékot állapít meg, mely az ál-lam számára rendszeres, bevételt nem generáló kiadást jelent, a munkavállaló számára pedig nem elegendõ a megélhetéshez.⁶⁰E helyett a svéd rendszer alapgondolata nem az, hogy el-távolítsák a munkaerõpiacról a sérültet, hanem éppen az, hogy ott tartsák õt. Így elsõdleges cél a sérült munkavállaló teljes rehabilitációja, ennek sikertelensége esetén pedig kiesõ jöve-delmének lehetõség szerinti teljes kompenzációja. A rehabilitáció idõtartama alatt a munka-vállaló úgynevezett „rehabilitációs juttatásra” szerez jogosultságot, mely a rehabilitáció idõ-tartamában felmerülõ anyagi problémákat próbálja orvosolni. A rehabilitáció sikertelensége vagy annak elmaradása esetén⁶¹a munkavállaló a korábbi átlagkeresetéhez mért kompenzá-cióra jogosult. Ez a megoldás a munkavállaló számára is kedvezõ, mivel a társadalombizto-sítási ellátás mellett önállóan munkát tud végezni, ez számára jelentõsebb jövedelmet ered-ményez, mintha kizárólag állami juttatásból élne.⁶²Elõnyös ez a munkáltató számára is, hiszen ezzel a lehetõséggel az üzemi balesetet szenvedett vagy foglalkozási megbetegedés-ben szenvedõ munkavállalóját különösebb anyagi megterhelés nélkül tudja továbbfoglal-koztatni; de elõnyös ez a rendszer a társadalombiztosítás számára is, hiszen ahelyett, hogy a munkavállaló kikerülne a munkaerõpiacról és így a jövõben a társadalombiztosítás számára csak kiadást jelentene, további foglalkoztatása újabb járulékbevételeket eredményez a rend-szernek. Véleményem szerint a magyar rendszer számára is kívánatosabb lenne, hogy na-gyobb számban foglalkoztassanak – akár csak részmunkaidõben is – csökkent munkaképes-ségû munkavállalókat. Úgy látom, hogy ehhez a jelenleg hatályos jogszabályi környezet

58 STAHLBERG2008.

59 PALME– Svensson 1997.

60 STAHLBERG2008.

61 Gondolva itt elsõsorban olyan esetekre, ahol a rehabilitációtól eredmény már nem várható.

62 PALME– Svensson 1997.

biztosítja is a feltételeket, azonban a társadalombiztosítás szabályrendszerének kell ebben a munkáltatókat és a munkavállalókat érdekeltté tenni, s ezzel a foglalkoztatott csökkent mun-kaképességû munkavállalók számát növelni.

Amennyiben a biztosított személy üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés kö-vetkeztében elhalálozik, úgy a túlélõ házastársa és 18 éven aluli gyermekei jogosultságot szerezhetnek rendszeres, illetve egyszeri pénzbeli ellátásra.⁶³A rendszeres ellátás járadé-kot jelent, melynek alapja az elhalálozott munkavállaló átlagkeresete. A járadékra jogo-sult lehet az özvegy, illetve az árván maradt gyermekek is. Fontos azonban megemlíte-nünk, hogy a svéd rendszer ismeri az özvegyi nyugdíj és az árvasági nyugdíj intézményét is, s ennek megfelelõen a társadalombiztosítási bizottság minden esetben koordinálja a fo-lyósított ellátásokat annak megfelelõen, hogy milyen jogcímen kerülnek folyósításra.⁶⁴ Ebbõl a szempontból az elhunyt munkavállaló átlagkeresetét kell alapul venni.

4.3.6. A baleseti biztosítás autonómiájának hiánya a svéd társadalombiztosításban A svéd biztosítási rendszerben a munkahelyi balesetek, üzemi balesetek és foglalkozá-si megbetegedések esetére ellátást nyújtó baleseti biztosítás 1901 óra létezik. A jelenlegi rendszerben, mely 1993 óta hatályos, nem beszélhetünk a baleset-biztosítás önállóságáról.

A jogszabály-módosítások a baleset-biztosítást tulajdonképpen az egészségbiztosítás rendszerébe integrálták. A baleset-biztosítás lényegében kötelezõ, és biztosítottak a mun-kavállalók, munkáltatók, családi vállalkozások tagjai, egyéni vállalkozók, gyakorlatilag valamennyi aktív életkorú személy, még nemzetiségi hovatartozásától is függetlenül.

Mindez az általános egészségbiztosítás rendszerébe integráltan azt jelenti, hogy az egész-ségbiztosítási ellátás szolgáltatásai egybeesnek a baleseti biztosítás ellátásaival. Vagyis a biztosítottat ugyanazok az ellátások, szolgáltatások illetik meg.

A rendkívül nagy biztosítotti létszámmal mûködõ svéd rendszer kevésbé átlátható, s az utóbbi idõben igen sok visszaélésnek is tanúja volt, elsõsorban a határokon átívelõ „kór-házturizmus” hatására. Ma a rendszer rendkívül súlyos deficittel küzd, melynek állami fi-nanszírozása immáron lehetetlennek tûnik.