IV. Sajátos vonások néhány külföldi állam jogrendszerének baleset-biztosítási
4.4. Egyesült Királyság
4.4.1. Az Egyesült Királyság segélyezési típusú rendszere és annak kialakulása Az Egyesült Királyság rendszere alapvetõen a segélyezési modellt65valósítja meg,66 vagyis olyan ellátásokat, melyek jelentõsen eltérnek a biztosítási rendszerekben, így
63 Az egyszeri pénzbeli ellátás a temetkezési segély intézményének felel meg, vagyis az elhalálozott munka-vállaló temetési költségeit téríti a túlélõ család részére.
64 Így olyan esetben, ha a biztosított több jogcímen is jogosultságot szerez az ellátásra, meghatározzák azt az ellátási formát, amelyet igénybe vehet, illetõleg azt a mértéket, amelyet ellátása nem léphet túl.
65 Korábban is említettem, hogy tiszta modellek általában nem léteznek, s ezt azért is fontosnak tartom hang-súlyozni, mert az Angliában az elmúlt évtizedekben végbement szociális jogi reformok hatására a mai hatá-lyos angol rendszer is erõsen biztosítási jellegûvé vált.
66 BLOWWILLIAMS1916.
klasszikusan a Németországban vagy akár hazánkban ismert rendszertõl, de jelentõs elté-réseket mutat Svédországhoz képest is.67A rendszer lényege, hogy a jogosultság az egyes pénzbeli ellátásokra alapvetõen a rászorultságtól függ, vagyis attól, hogy a jogosult szoci-ális helyzete indokolja-e az adott ellátás igénybevételét. Amennyiben az ellátás igénybe-vétele indokolt, úgy a folyósított ellátások többségében nem a jövedelemhez igazodó, a jö-vedelem százalékos mértékében meghatározott járulékok, hanem törvényi szinten fix összegben meghatározott kifizetések, melyek a korábbi jövedelmi viszonyokra tekintet nélkül járnak a munkavállalóknak. Így olyan esetben, ha a munkavállaló a pénzbeli ellátá-sok igénybevételére szorul, életszínvonala jelentõsen csökkenhet a korábbiakhoz képest, mivel korábbi jövedelmi viszonyaitól függetlenül megállapított mértékû ellátásra lesz jo-gosult.68
Az Egyesült Királyság hatályos rendszerének kialakulásában a legfontosabb évszám minden bizonnyal 1942, az úgynevezett Beveridge-terv69elkészülésének idõpontja, mely számos olyan célkitûzést határozott meg, melyeknek a hiánytalan megvalósítása az Egye-sült Királyság jogrendszerében és más államok jogrendszerében sem sikerült.70A tervezet által megfogalmazott elképzelések a segélyezési rendszerben látják a megoldást a felme-rülõ problémákra, s egyértelmûen kerülik a biztosítási rendszerek sajátosságait. A biztosí-tási rendszerekkel szemben több kifogást fogalmaztak meg, mint például, hogy túlzottan szûk körû a biztosítottak köre, s ezáltal az ellátások nem jutnak el az igazán rászoruló sze-mélyek részére.71A mai angol rendszer sok szempontból megõrizte a segélyezési szerek tulajdonságait még akkor is, ha idõközben sok jellemzõt vett át a biztosítási rend-szerektõl is.72Az ellátásoknak egy jelentõs része továbbra is a rászorultság alapján kerül folyósításra, illetõleg az úgynevezett motivációs problémákat fix összegû juttatásokkal igyekszik orvosolni. A rendszer alapelgondolása ugyanis, hogy a társadalombiztosítás ke-retében nem azt kell biztosítani, hogy az illetõ személy ugyanolyan vagy hasonló életszín-vonalon élhessen tovább, mint azt megelõzõen, hanem hogy a létfenntartásához szükséges minimális feltételek biztosítottak legyenek. Ennek megfelelõen az angol s általában az Egyesül Királyságra jellemzõ rendszer azt határozza meg, hogy mekkora az az összeg, amely mindenképpen szükséges az egyén fenntartásához, és segélyezési jellegû juttatáso-kat azokban az esetekben folyósít, ha az egyén jövedelme ezt a szintet nem éri el.
4.4.2. A munkabalesetek szabályozása a brit jogban
A munkahelyi balesetek brit szabályozása jelentõs eltérést mutat a hazai szabályozás-tól, illetve általában a biztosítási vagy biztosítási jellegû sémát követõ országok jogszabá-lyi rendszerétõl. A brit szabályozás elõnye, hogy rendkívül nagy hangsúlyt fektet a pre-vencióra, mind munkavédelmi szabályok, mind felelõsségi szabályok szempontjából. A
67 Angliát szokás a segélyezési típusú rendszerek egyik klasszikus példájának tekinteni, azonban meg kell je-gyeznünk, hogy az elsõ segélyezési típusú ellátórendszert Dánia vezette be 1911-ben.
68 BLOWWILLIAMS1916.
69 MAGYARYZoltán:A Beveridge terv.In: Szociográfiai füzetek II., Budapest, 1986.
70 CZÚCZ2003.
71 Éppen ezért a Beveridge-terv általános, ingyenes egészségügyi ellátást és a rászorultsági alapon fizetendõ juttatásokat határozott meg.
72 CZÚCZ1989.
megelõzés természetesen ebben az esetben is elsõsorban a munkavédelmi szabályokat és az ezekhez kapcsolódó egyéb jogszabályokat jelenti elsõsorban.
A felelõsség kapcsán fontos megjegyeznünk, hogy a brit rendszerben rendkívül meghatározó, hogy a munkaviszony alanyai közül ki a felelõs a munkahelyi baleset be-következtéért. A rendszer alapvetõen a munkáltató felelõsségét állapítja meg, azonban tartalmaz kimentési lehetõséget is, amely elsõsorban a munkavállaló önhibája. A brit rendszerben ugyanis a munkáltatónak kötelessége tájékoztatni a munkavállalót a mun-kavégzés megkezdése elõtt az irányadó munkavédelmi szabályokról, illetve a munkavég-zésben rejlõ egyes kockázati tényezõkrõl.73Ekkor egyúttal köteles a munkáltató arról is felvilágosítani a munkavállalót, hogy hogyan kell használnia a részére átadott egyes munkavédelmi eszközöket. A munkavállaló köteles a munkavédelmi kioktatáson részt venni, illetve az oktatáson elhangzottakat megtartani. Amennyiben a munkavállaló a mun-kavédelmi szabályokról szóló kioktatást nem tartja be, s munkáját úgy végzi, hogy az vagy ellentétes a kioktatás során elhangzottakkal, vagy pedig nem használja a kötelezõen kije-lölt védõeszközöket, úgy a munkáltató ennek bizonyításával menekülhet a felelõssége alól.74Általában a brit jogban a munkáltató által a munkavállaló részére fizetendõ nem va-gyoni kártérítés összege igen jelentõs lehet,75így a fenti felelõsségi kérdés megítélése rendkívül súlyos következményekkel járhat a felekre nézve.76
A brit szabályozás nem határozza meg az üzemi balesetnek egy olyan egzakt, de mégis tág és sok mindent átfogó fogalmát, mint a svéd vagy akár a hazai magyar szabályozás. A brit szabályozás sokkal inkább az „accident in the workplace”77fogalma köré épül, ami egyértelmûvé teszi, hogy elsõsorban olyan balesetek képezik ennek a szabályozási rend-szernek az alapját, melyeket a számunkra ismerõsebb rendszerekben munkabaleseteknek tekintünk. A munkabaleset fogalmát azonban rendkívül tágan értelmezi a brit rendszer és gyakorlatilag ide tartozik minden sérülés, ami a munkahelyen történik, beleértve a legki-sebb sérüléseket is.
4.4.3. A munkáltató eljárása munkabaleset esetén
A munkáltatók többsége78munkabaleseti napló79vezetésére köteles, melyben minden munkahelyen bekövetkezõ sérülést regisztrálni kell, akkor is, ha az a munkavállalóknak a munkavégzéssel kapcsolatos képességét nem érinti, illetve akkor is, ha az egészségi
álla-73 KLEIN1970.
74 Ez érdekes kérdéseket vet föl, ha összehasonlítjuk a hazai szabályozással és ellenõrzési gyakorlattal, ahol fõszabály szerint a betartatás is a munkáltató kötelezettsége.
75 NÁDAS2004.
76 A common law típusú jogrendszerek sajátosságainak megfelelõen.
77 Az intézmény elnevezésébõl is megállapítható, hogy elsõsorban olyan tényállásokra gondolt a jogalkotó, amely alapján a munkavállalót a munkavégzés helyén éri baleset. Nem az tehát a meghatározó, hogy a bal-eset milyen mértékben áll ok-okozati összefüggésben a munkába járással, vagy mennyiben a munkáltató érdekkörében történik, hanem az alapvetõ meghatározó elem a bekövetkezés helye, illetve hogy az függet-len legyen a munkavállalótól, vagyis ne legyen neki felróható.
78 Ez a kötelezettség szinte valamennyi munkáltatóra kiterjed, kivételt képeznek azonban a legkisebb foglal-koztatók. A létszámokat úgy határozták meg, hogy az Egyesült Királyság foglalkoztatói közül valóban a túlnyomó többséget terhelje ez a kötelezettség.
79 Ez a brit jogban az úgynevezett „accident book”.
potukban sem eredményez hosszabb-rövidebb távú vagy tartós károsodást. A munkabal-eseti napló jelentõsége sokkal inkább ott keresendõ, hogy kétféle célt lát el. Egyrészt pre-venciós szerepe van akként, hogy a munkabaleseti napló bejegyzései révén a munkáltató mindig tájékozódhat a bekövetkezõ balesetekrõl, illetve azok okáról, s ez lehetõvé teszi számára, hogy eleget tegyen törvényes kötelezettségeinek, s maximálisan biztosítsa a munkavédelmi szabályok érvényesülését. A munkabaleseti napló másik szerepe, hogy bi-zonyítási alapot szolgáltasson a késõbbiekben bekövetkezõ súlyosabb munkabaleset ese-tén arra, hogy kisebb tárgyi súlyra vezetõ, de hasonló okból fakadó balesetek bekövetkez-tek már, s ezek elhárítása iránt a munkáltató nem intézkedett. Hasonlóan a munkabaleseti napló bizonyító szerepe kerül elõtérbe a foglalkozási megbetegedések kapcsán felmerülõ felelõsségi kérdések esetén, mivel ennek a segítségével az is bizonyítható, hogy a munka-vállaló huzamosabb ideig ki volt téve adott káros hatásoknak.
A munkáltató köteles ugyan a munkabaleseti napló vezetésére, azonban a naplóban rögzített bejegyzések többsége soha nem lesz állami szerv számára lényeges. Jogszabály határozza meg, hogy melyek azok az esetek, amelyeket a munkáltatónak kötelessége je-lenteni a társadalombiztosítási szerv felé.80Ezek a következõ munkahelyi balesetek:
– halálos munkahelyi balesetek,
– súlyos sérüléssel járó munkahelyi balesetek,
– olyan munkahelyi balesetek, amelyeknek következtében a munkavállaló legalább három napig nem tudja rendes munkakörébe tartozó feladatait ellátni,
– veszélyes munkahelyi balesetek, – foglalkozási megbetegedések.
4.4.4. A munkavállaló által igénybe vehetõ ellátások: táppénz, biztosító által fizetett kártérítés, rokkantsági járadék
A munkahelyi baleset következtében bekövetkezõ keresõképtelenség esetén a munka-vállaló számára megnyíló elsõszámú ellátás a táppénz,81mely szabályozását tekintve jól példázza, hogy nem válik el egymástól egyértelmûen és határozottan a betegségi biztosí-tás a baleseti biztosíbiztosí-tás ezen ellábiztosí-tás tekintetében a brit szabályozásban. A törvényileg fize-tendõ táppénznek ugyanis mind mértéke, mind pedig jogosultsági feltétele megegyezik, függetlenül attól, hogy a munkavállalót munkahelyi baleset érte, vagy egyébként megbe-tegedett.
Az eltérés a táppénz okát illetõen sokkal inkább szabadon megválasztható, semmint törvényileg kötelezõ. A munkavállaló ugyanis – a munkaszerzõdésében meghatározott rendelkezésekre hivatkozva – kérhet a munkáltatótól további juttatásokat a táppénzén felül, ha a táppénzre olyan okból szorul rá, amelyet a munkaszerzõdésben olyan méltá-nyolható okként jelöltek meg, mely alapján a munkavállalónak többletjuttatás jár.
A táppénz folyósításának kettõs feltétele van. Az egyik, hogy a munkavállaló jövedelme elérjen egy jogszabályban meghatározott mértéket, a másik, hogy betegsége huzamosabb ideig tartson. A jövedelmének a jelenleg hatályos szabályozás szerint a heti 95 GBP szintet kell elérnie vagy meghaladnia ahhoz, hogy táppénzjogosultságról lehessen beszélni.
80 KLEIN1970.
81 A brit jogrendszer saját intézményrendszeri megnevezése: „statutory sick pay”.
A táppénz akkor jár a munkavállalónak, ha betegsége elhúzódik. Ebbõl a szempontból a keresõképtelenség elsõ három napja úgynevezett várakozási idõ, melynek során semmi-lyen anyagi juttatásra nem tarthat igényt. Késõbb, a betegség negyedik napjától számítva a munkavállaló mindazokra a napokra megkapja a táppénzt, amely napokon egyébként munkát végez.
A munkabaleset bekövetkezte esetén folyósítandó ellátások közül a táppénz mellett a másik jelentõs támogatása a munkavállalónak a nem vagyoni kártérítés. A munkavállaló-nak a munkabalesetre hivatkozva lehetõsége van olyan kártérítési követelés érvényesíté-sére, melynek célja, hogy lehetõség szerint olyan vagy hasonló helyzetbe kerüljön, mint amilyenben akkor lett volna, ha a munkabaleset nem következett volna be. Bár ez elsõ rá-nézésre inkább polgári jogi jellegû követelésnek tûnik (különösen, ha a magyar szabályo-zás hasonlóságai szerint vizsgáljuk), azonban ehhez egy sajátos, biztosítási jellegû jogin-tézmény társul.
A munkáltatók ugyanis kötelesek az Egyesült Királyságban olyan biztosítás megköté-sére, mely szükség esetén fedezi a munkabalesetet szenvedett személyeknek fizetendõ nem vagyoni kártérítés összegét. Ez a rendszer nagyjából hasonlít ahhoz a felelõsségbizto-sítási rendszerhez, melyet a magyar szabályozás átalakítása kapcsán magam is szükséges-nek tartok. Ezzel garantálják azt is, hogy a munkáltató nem tud kibújni fizetési kötelezett-sége alól, mivel olyan esetben, ha a munkavállaló jogosulttá válik a nevezett összegû kártérítésre, akár a munkáltatóval kötött megállapodása, akár a munkáltatót marasztaló bí-rósági ítélet révén, akkor a biztosítási esemény bekövetkeztére tekintettel a biztosító fizeti meg a munkavállaló követelését. A munkáltatók egyébként kötelesek az ilyen biztosítások megkötésére sõt, a munkavégzés helyén jól látható helyen ki is kell függeszteni azokat az adatokat, melyek a munkáltató megkötött biztosítására vonatkoznak.82
Amennyiben a munkavállaló munkaképességét tartósan és jelentõs mértékben a mun-kabaleset vagy foglalkozási megbetegedés következtében elveszti, akkor munkahelyi bal-eseti rokkantsági járadékra tarthat igényt.83A nevezett járadék folyósításának feltétele, hogy a munkaképesség csökkenése a munkavégzéssel összefüggõ okból keletkezett, akár balesetre vezethetõ vissza, akár foglalkozási megbetegedésre, továbbá a munkaképesség csökkenése elérje legalább a 20%-ot, illetve a munkaképesség elvesztése legalább 15 hé-tig vagy annál hosszabb ideig tartson. Az így kifizetett juttatás nem függ a korábbi jövede-lemtõl, hanem a jogosultak törvényileg meghatározott fix összegû juttatásra tarthatnak igényt. A juttatás mértéke függ a munkaképesség-csökkenés százalékos mértékétõl, attól, hogy a jogosult betöltötte-e 18. életévét, illetve, hogy köteles-e hozzátartozó eltartására.
82 Amennyiben erre a kifüggesztésre nem kerül sor, s így a munkavállalók tájékoztatása általános formában nem történik meg, úgy a munkavállaló kérésére írásban kötelesek tájékoztatni a biztosítás részleteirõl.
83 KLEIN1970, p. 21.
84 WHITEHILL1991, p. 12.
4.5. JAPÁN