Kína

A világ legnépesebb állama többször deklarálta, hogy a munkások érdekeit sokkal har-cosabban képviseli, mint más államok.¹⁴⁹

A közelmúltbeli gazdasági-politikai változások azonban mindenképpen erõsen érez-hetõen hatottak Kínának a munkahelyi balesetekkel és foglalkozási megbetegedésekkel kapcsolatosan kialakított és követett politikájára.¹⁵⁰Bár a szociális jog nem mutat olyan komoly, szakaszos fejlõdést, mint amilyet az európai országokban láttunk, az elmúlt évek-ben Kína mégis szinte teljesen a nyugati szociális modellek adaptálására törekedett.¹⁵¹

Az anyagi-gazdasági és államkincstári körülmények egyértelmûen a segélyezési rend-szer típusa felé vitték el Kínát. Bár a segélyezés korábban nem volt meghatározó az ázsiai óriásállamban, mivel az állam szûkös helyzete mellett ezt a nagy létszámot foglalkoztató munkáltatók csekély száma, illetve a munkáltatók szûkös anyagi helyzete sem tette lehe-tõvé, mára a balesetek és megbetegedés esetének alapértelmezett és leggyakoribb ellátási formájává vált a pénzbeli segítés.

A kínai segélyezési modell elõretörése a pénzbeli ellátások népszerûsödésével járt, aminek hatására nem meglepõ, hogy viszonylag szûk körben találkozunk rehabilitációs törekvésekkel,¹⁵²s e helyett inkább a pénzbeli ellátások minél részletesebb, kifinomult rendszerét találjuk ebben az országban. Ezt mutatja az a rendkívül széles, 10 lépcsõfokból álló besorolási rendszer, mely alapján a kínai munkás baleseti járadékokra lesz jogosult.

Elõször azonban vizsgáljuk meg a járadék igénylésével kapcsolatos eljárást!

4.6.2. A munkahelyi baleseti és foglalkozási megbetegedésekhez ellátásokkal kapcsolatos eljárás Kínában

Amennyiben egy munkavállaló munkahelyi balesetet szenved, vagy valamilyen olyan megbetegedésben megbetegszik, amely feltehetõen munkavégzésével, munkakörülmé-nyeivel vagy korábbi munkavégzésével vagy munkahelyével van összefüggésben, akkor errõl a hatóságot értesíteni kell, mely értesülése esetén hivatalból jár el.

Az úgynevezett „Munkaügyi Kiértékelõ Bizottság”¹⁵³feladata, hogy az orvosok és a munkavállaló által rendelkezésére bocsátott adatok alapján értékelje azt, hogy a kialakult egészségügyi állapot és a munkavégzés között fennáll-e a szûk értelemben vett ok-okozati összefüggés, vagyis egyszerûbben azt, hogy a bekövetkezett egészségromlás vagy

egész-149 Ennek ellenére Kína a mai napig az abszolút ellentmondások országa, ahol nagy mértekben van jelen a je-lentõs gazdaság, a komoly állami pénzkészletek és a szinte rabszolgamunkára emlékeztetõ nyomor.

150 Peking mára már a világ legnagyobb állami vagyonkészlete felett rendelkezik, ami azt jelenti, hogy Kína nagyobb befektethetõ, illetve felhasználható állami tõkével rendelkezik, mint bármely más ország a világ bármely pontján.

151 WONG1998.

152 A pénzbeli ellátások erõsebb alkalmazása sajnálatos módon itt is olyan eredményre vezet, hogy a munka-vállalók egy jelentõs része inkább az esetleg alacsonyabb színvonalú, de biztos ellátást választja a társadal-mi reintegárciója helyett.

153 Labour Appraisal Committee.

ségkárosodás munkahelyi baleset következtében állt-e elõ, illetve foglalkozási megbete-gedésnek tekinthetõ-e. Amennyiben a bizottság úgy találja, hogy a feltételek fennállnak ahhoz, hogy a kialakult egészségügyi állapotot a munkaviszonnyal összefüggõnek tekint-sük, akkor a következõ lépésben kiértékelik a munkavállaló egészségi állapotában bekö-vetkezett károsodás mértékét.¹⁵⁴A Munkaügyi Kiértékelõ Bizottság a Munkaügyi és Szo-ciálisügyi Minisztérium által kibocsátott úgynevezett „Munkaviszonnyal összefüggésben szenvedett balesetek és foglalkozási megbetegedésekbõl fakadó egészségkárosodás sú-lyosságának megítélési standardja”¹⁵⁵alapján határozza meg azt, hogy a munkavállaló egészségkárosodása a törvény által meghatározott, egytõl tízig terjedõ skálán melyik cso-portba tartozik. A skála besorolása szerint az egyes csoport jelenti a legsúlyosabb, míg a tí-zes csoport a legenyhébb egészségkárosodást.

Miután a bizottság az egészségkárosodásnak, illetve a munkaviszonnyal összefüggés-ben szerzett betegségnek a tényét megállapította, s annak mértékét is kiértékelte, kibocsát egy hivatalos igazolást arról, hogy mit állapított meg.¹⁵⁶Ezt követõen a munkavállaló en-nek az igazolásnak a birtokában fordulhat a területileg illetékes Munkaügyi Arbitrációs Bizottsághoz (Labour Dispute Arbitration Committee), mely megítéli a járadék folyósítá-sát, illetve a munkáltató felelõsségét.

A munkáltatónak a felelõssége minden olyan estben megállapításra kerül, amikor a munkavállaló járadék iránti igényét jogosnak ítélik, így jelentõs vagyoni kártérítés megfi-zetésére is kötelessé válik.

4.6.3. A baleseti rokkantság fokozatai a kínai jogban

A baleseti rokkantságnak feltûnõen sok, az említetteknek megfelelõen tíz fokozata van Kínában, mely az egészen enyhe sérülésektõl a legsúlyosabbakig terjed. Ezeket a fokoza-tokat is 3 nagyobb, átfogó csoportba soroljuk, mely meghatározza a sérülések után juttat-ható kompenzáció mértékét. A legenyhébb ebbõl a szempontból a 7-tõl 10-ig terjedõ cso-port, majd a közepesen súlyos esetek közé tartozik az 5-tõl 6-ig lévõ csoportok, majd a legsúlyosabb felelõsséget az 1-tõl 4-ig terjedõ csoportokba történõ besorolás eredmé-nyezhet.

A legenyhébb, 7-tõl 10-es fokozatokat magában foglaló fõcsoportot szokás részleges rokkantságnak is nevezni.¹⁵⁷A legenyhébb, 10-es csoportba például csak olyan sérülések tartozhatnak, melyek nem jelentenek funkcionális károsodást. A sérülés csak kisebb, a funkcionalitást nem befolyásoló deformitást eredményezhet, illetve olyan sérülést, mely nem akadályozza a munkavállalót abban, hogy – akár sérülése tekintetében is – önállóan ellássa magát, és ne szoruljon mások segítségére.¹⁵⁸Ezzel szemben az ugyanezen fõcso-portba tartozó 9-es fokozatban a 10-eshez képest a legnagyobb eltérés az, hogy csekély mértékû funkcionális korlátozást szenved a munkavállaló valamely szerve az egészségká-rosodás kapcsán, azonban ez nem vezethet olyan eredményre, melynek következtében a

154 WONG1998.

155 Zhigong gongshang yu zhigong bingzhican chengdu jianding biaozhun.

156 WONG1998.

157 Ez kizárólagosan vagy ideiglenes, vagy kismértékû fogyatkozásokra vonatkozik.

158 A sérült szerveket tehát ugyanúgy tudja majd használni a munkavállaló, mint korábban.

munkavállaló valamely funkciót teljesen elveszítene. A 8-as fokozatba tartozó sérülések szintén csekély mértékû funkcionális korlátozást eredményeznek, azonban úgy, hogy eb-ben az eseteb-ben már orvosi ellátás, illetve felügyelet is szükségessé válik.¹⁵⁹A fõcsoport utolsó, 7-es fokozatába tartozó munkavállalók olyan egészségkárosodást szenvednek, me-lyek következtében valamely szervüket súlyos sérülés érte, vagy szervüket el is veszítet-ték, azonban ez nem eredményez számukra súlyos funkcionális hátrányt. A megítélés en-nél a csoportnál nagyon gyakran egészen egyedi módon alakul.¹⁶⁰Például ide sorolható a négy kisebb lábujj elvesztése, mely önmagában súlyos sérülés ugyan, a szakszerû ellátás után mégsem eredményez jelentõs funkcionális hátrányt. Súlyosabb megítélés alá esik a nagy lábujj elvesztése, mely már a középsõ fõcsoport valamely fokozatába tartozhat.

Ezek után tekintsük át, milyen ellátásokra lehet jogosult az alsó fõcsoportba tartozó munkavállaló! Egy 2003-as jogszabály határozza meg – fõcsoportonként – azt a kompenzá-ciót, amelyben a munkavállalók részesülnek. Ezek alapján a fenti esetben a munkavállaló ki-zárólag pénzbeli ellátásra lesz jogosult, melyet egy összegben, a munkahelyi baleset, illetve foglalkozási betegség és annak mértékének megállapításakor kell számára megfizetni. Fon-tos, hogy ennek az egyösszegû kifizetésnek a mértéke európai szemmel nézve igen jelentõs, 6–12 havi munkabért jelent, méghozzá úgy, hogy a legkisebb sérülés esetén is legalább 6 havi átlagkeresetet egy összegben ki kell fizetni.¹⁶¹Ebben a fokozatban azonban megmarad a munkaviszony a munkáltató és a munkavállaló között akkor, ha a baleset, illetve foglalko-zási megbetegedés alapjául szolgáló munkaviszony a megítélés pillanatában még fennáll, s a munkáltató köteles lesz a szerzõdésnek megfelelõen továbbfoglalkoztatni a munkaválla-lót. Ettõl eltérõ helyzet alakul ki, ha az egészségkárosodást eredményezõ munkavégzés alapjául szolgáló munkaviszony már nem áll fenn. Ilyen esetben a munkáltató köteles egy egyösszegû rokkantsági térítés kifizetésére is. Mindebbõl jól látható, hogy a kínai rendszer-ben a pénzbeli ellátást a munkáltató köteles fizetni,¹⁶²és a térítés kétirányú. Egyfelõl egy fix összeg mindenképpen jár, mely hazai jogunk viszonylatában idegen a szociális jogtól, s in-kább a polgári jog nem vagyoni kártérítésének felel meg. Itt azonban ezt nem elõzi meg a kártérítési felelõsséget elbíráló bírósági eljárás, hanem egy államigazgatási szerv határozata folytán mintegy beáll a munkáltatónak a felelõssége. Ez a rendszer pedig a munkáltatónak vajmi kevés kimentési lehetõséget enged, s ezáltal a felelõsséget szigorúan objektívvá teszi.

Ezzel szemben az egyösszegû kifizetés mellett egyfajta járadékra is jogosult a munkaválla-ló, melynek célja, hogy a sérülés, illetve betegség folytán elõállt megélhetési zavarait eny-hítse.¹⁶³A munkáltatókat terhelõ másik súlyos szabály, hogy ilyen esetben a megszüntetés kizárólag a munkavállalói oldalról képzelhetõ el.

Továbbhaladva a középsõ fõcsoportba, itt csak kettõ fokozatot találunk. A hatodik foko-zatba tartozó munkavállalók közepesen súlyos funkcionális sérülésekkel rendelkeznek, azonban képesek gondoskodni magukról. Ide sorolhatók a különbözõ beszédkárosodások is.

159 Ide sorolhatóak a kisebb pszichológiai károsodások is, melyek következtében – nem súlyosan ugyan – vég-leges változások állnak be a munkavállaló személyiségjegyeiben.

160 WONG1998.

161 Mindez igen jelentõs terhet ró a munkáltatóra már akkor is, ha a sérülés viszonylagosan kevéssé súlyos, és semmilyen funkcionális károsodást vagy egyéb módosulást nem eredményez.

162 Az állam tehát kicsi vagy inkább semmi részt nem vállal a segélyezésbõl.

163 Természetesen ez sem állami ellátás jellegû, hanem a munkáltatót terhelõ folyamat, különösen az egyes fõ-csoport esetében, ahol ez a juttatás sem járadékként kerül kifizetésre, hanem egyösszegû térítésként, és ki-zárólag a munkaviszony idõközbeni megszûnése vagy megszüntetése esetén.

Az ötödik fokozat ezzel szemben már olyan súlyos funkcionális sérüléseket takar, melyek akár egész funkciók kiesését is jelentik, azonban nem eredményezik azt, hogy a munkavál-laló ne tudna önmagáról gondoskodni. Ide sorolható a beszédképesség teljes elvesztése is.

A középsõ fõcsoport szintén pénzbeli ellátásokra jogosítja a munkavállalót, melyeknél a két juttatási típus már sokkal markánsabban elkülöníthetõ, mint a korábbi fõcsoport ese-tében. Az egyik, mely inkább kártérítési jellegû a mi felfogásunkban, itt is rendkívül sú-lyos, a munkáltatót terhelõ nagy összegû kiadás, melynek mértéke a munkavállaló 14–16 havi bére körül mozog, azonban ebben a fõcsoportban soha nem mehet 14 havi bér alá. A másik juttatási forma inkább járadék jellegû, mely a munkavállalót élete végéig megilleti, havonta rendszeresen folyósítandó, s az eredeti munkabér kb. 60%-át teszi ki. Ez alól azonban – szemben az egyösszegû, kártérítési jellegû kifizetéssel – a munkáltatónak van kimentési lehetõsége, mégpedig az, hogy a munkavállalót tovább foglalkoztatja olyan munkakörben, mely lehetõvé teszi a csökkent munkaképességgel történõ alkalmazást. Ez két szempontból is fontos jelenség. Egyrészt azért, mert ez a kínai szabályzatnak az egyet-len olyan jeegyet-lentõs intézkedése, mely inkább a rehabilitáció, semmint a pénzbeli ellátások felé mutat, másrészt pedig azért, mert így a munkáltató mentesül a járadékfizetési kötele-zettsége alól, s lehetõsége van a munkavállaló további foglalkoztatására.

A legsúlyosabb fõcsoportba négy fokozat tartozik. A negyedik fokozat súlyos sérülé-seket és súlyos funkcionális károsodásokat foglal magában, akár fizikális, akár pszicholó-giai téren.¹⁶⁴A negyedik fokozatba tartozók azonban még képesek ellátni magukat, szem-ben a harmadik fokozatba soroltaktól, akik részszem-ben mások segítségére utaltak önmaguk ellátásában. A második fokozatban már jelentõs mértékben elveszíti a munkavállaló ké-pességét, hogy önmagáról gondoskodjon, illetve értelmi-szellemi károsodást is szenved.

A kínai rokkantsági rendszer legsúlyosabb foka az elsõ fokozat, melyben a munkavállaló valamely szervét vagy testrészét elveszíti, illetve testrésze valamely funkcióját vagy a munkavállaló valamely képességét elveszíti, továbbá részben vagy egészben képtelen lesz arra, hogy önmagáról gondoskodjon, illetve amelynek következtében értelmi-szellemi ké-pességeit jelentõs mértékben, illetve súlyos mértékben elveszíti.

A legsúlyosabb fõcsoportba tartozó munkavállalók kérhetik a korábban már említett két juttatási formát, melyek közül az egyösszegû kifizetés itt már különösen jelentõs mér-téket ölt.¹⁶⁵