Hatvannyolcadik évében, 1977. május 31-én hunyt el a szentesi Horváth Mihály Gimnázium egykori tanára, Somogyi Gyula.
Diplomája szerint a korabeli megnevezéssel mennyiségtan-ter-mészettan, mai szóhasználattal matematika-fizika szakos volt.
Szaktárgyai tudósaként ismerték tanítványai.
Széleskörű általános műveltsége, élénk szelleme, megingathatat-lan világnézete, szarkasztikus humora, szójáték-sziporkái a gimná-zium akkori tanári karának meghatározó személyiségévé tették.
Szombathelyen született 1909-ben. Gimnáziumi tanulmányai után a budapesti egyetemen szerzett tanári diplomát. Egyetemi éveiben az Eötvös-kollégium lakója. (Az Eötvös-kollégiumot Eöt-vös József emlékére 1895-ben alapították fia, EötEöt-vös Loránd tervei szerint. Tagjai a kollégium szaktanárainak vezetésével még külön részesültek tudományos képzésben. A kollégiumot a fordulat éve után elit képzéssel vádolták, és 1950-ben feloszlatták.)
Somogyi Gyula pályaindulását a gazdasági válság nehezítette.
Állástalan diplomásként volt kollégiumi felügyelő, helyettes tanár, inasiskolai óraadó, dobozgyári kisegítő munkás. Budapest–Mező-kövesd–Tata után nyert kinevezést Szentesre, a Horváth Mihály Gimnáziumba 1936-ban.
Harmincnégy éven át volt az intézet tanára. Igényesség, szi-gorú következetesség jellemezte oktató munkáját. Nemcsak ok-tatott, nevelt is. Tanítványaiban, nála fiatalabb kollégiáiban mély nyomokat hagyott. Bizonyság erre, hogy a „Kurca-parti vallomá-sok” c. kötetben kilenc visszaemlékező írásában találkozunk vele.
3 EJC MDL 18.doboz, 53.dosszié
4 Forrás: http://www.szentesinfo.hu/szentesielet/2003/21_0530/06.htm
Mintegy 100 tudományos szakcikket, tanulmányt írt, több mint 30 saját tervezésű és készítésű szemléltető eszközzel az „Okleveles újí-tó” cím birtokosa volt.
Temetésén Bácskai Mihály, a gimnázium igazgatója így méltat-ta: „Nem tudtunk olyat kérni tőle, hogy ne segítsen. Lehet, hogy közben pörölt velünk, de levetítette a filmet, kijavította az elrontott statisztikánk, egy ránézéssel felmérte az összekuszálódott órarend eligazításának kulcsát, megoldotta a legbonyolultabb feladatokat.”
A temetési szertartást végző lelkész pedig - stílusosan és nagyon találóan - a megboldogult szentesi mozgásterét olyan háromszög-ben jelölte meg, melynek csúcsai a családi otthon, a gimnázium és a templom.
3. A TANULÓVERSENY ELSŐ NYERTESEI
1894 nevezetes dátum a magyar tehetségkutatás történetében. Ebben az évben jelent meg a Középiskolai Matematikai Lapok első évfolyama, ekkor rendezte meg a Mathematikai és Physikai Társulat első tanulóversenyét, és ebben az év-ben lett Magyarország kultuszminisztere Eötvös Loránd. Ez utóbbi esemény szorosan összefügg a tanulóverseny megindításával és éreztette hatását a Kö-zépiskolai Matematikai Lapokon is. Eötvös minisztersége csupán egy fél évig tartott, de a Lapok és a Verseny ma is fennáll és betölti azt a szerepet, amelyet alapítói szántak neki a matematikai és fizikai tehetségek felfedezésében.
Mindenki ismeri Eötvös Loránd időskori képét. Érdemes mellé tenni Eötvös Loránd fiatalkori képét. A nyílt tekintet ugyancsak magabiztosságot sugall, de az arckifejezésből hiányzik minden gyanakvás, inkább erőt sugároz és bizalmat ébreszt. Valamint megsejthetünk abból a karizmatikus személyiségből, ame-lyik annyira magával tudta ragadni egykori szaktársait. Eötvös Loránd harminc éves korában lett a nyugdíjba menő Jedlik Ányos (1800–1895) utóda a kísérleti természettan tanszéken.
A Társulat matematikus alelnöke volt Kőnig Gyula (1849–1913). Eötvösnél egy évvel fiatalabb. Heidelbergben ismerték meg egymást, egyetemista koruk-ban, amikor Helmholtz előadásait hallgatták. Kőnig Győrben a bencésekhez járt. Egyszerre doktoráltak Heidelbergben – Eötvös fizikából, Kőnig matema-tikából –, s együtt határozták el, tűzték ki életcélul a magyar tudomány színvo-nalának európai rangra emelését.
Amikor a Társulat megalakult, Eötvös volt Budapesten a Tudományegye-tem rektora, Kőnig pedig a Műszaki EgyeTudományegye-temé. Ugyancsak a budapesti műszaki egyetemen tanított matematikát Rados Gusztáv (1862–1942), Felix Klein tanít-ványa, később barátja, a Társulat matematikai titkára. Kőnig Gyula „jobbkeze”
volt már akkor. Eötvös Loránd „jobbkeze” viszont Bartoniek Géza volt, a Társu-lat fizikus titkára a megalakulást követő néhány évben. Bizonyára mindnyájan szerették volna emlékezetessé tenni Eötvös miniszteri kinevezését.
Eötvös távollétében a két alelnök: Kőnig és Schmidt Ágoston (1845–1902) piarista fizikatanár valamint a két titkár: Rados és Bartoniek alkották a Társulat vezetőségét. Összeültek, s az alábbi két határozatot hozták 1894. június 22-én:
Gratuláló „feliratot” intéznek Eötvöshöz, melyet a Társulat minden tagja alá-ír. (A sok lapból összefűzött becses iratot ma az MTA Levéltárában őrzik.)
Tanulóversenyt indítanak matematikából és fizikából, minden év őszén az abban az évben érettségizett diákok számára. Egyfajta „tehetség-felmérő” ver-senyt, hogy lássák az egyetemi tanárok, kik is kerültek be akkor az egyetemre.
Az elő és második helyezettet fogják díjazni: Báró Eötvös Első-díj és Báró Eötvös Második-díj lesz a díjak neve. A díjakkal pénzjutalom is jár, melyet a Társulat fedez egy erre a célra elkülönített pénzalap kamataiból.
Mindenki indulhat a versenyen, aki abban az évben érettségizett, nincs kor-látozva az egy iskolából induló versenyzők száma. Másrészt minden magukkal hozott könyvet, füzetet, jegyzetet használhatnak a versenyzők. A feladatokat úgy állítja össze a versenybizottság, hogy a tárgy „művelésében” való jártas-ságot mérjék, ne a tárgyi tudást. Ez a célkitűzés emelte ki a versenyt a többi tanulmányi verseny közül, ennek köszönheti a verseny máig meglévő jó hírét.
A célkitűzés helyességét a versenyt nyert diákok későbbi tudományos karrierje igazolja.
Első alkalommal 1894 őszén rendezték meg a versenyt. Az első nyertes Seid- ner Mihály (1875–1968) volt, aki Losoncon, az ottani „m. kir. Állami főgym-nasiumban” érettségizett, mint Winter József tanítványa. (Winter Józsefnek még két alkalommal volt versenynyertes tanítványa: 1901-ben és 1906-ban.
Igazi versenyzőnevelő tanár lehetett.) Seidner Mihály gépészmérnökként fejez-te be tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyefejez-temen, s az energiagazdálkodás terén szerzett nevet magának itthon és külföldön. A diósgyőri gépgyár ener-giaellátására tervezett vízierőművet, és az ő szabadalmai szerint oldották meg a Ganz-Kandó mozdonyok fázisváltóinak folyadékhűtését. Végülis 1959-ben, 84 éves korában, több, mint hat évtizeddel azután, hogy elnyerte az első Báró Eötvös-díjat, egész életművéért Kossuth-díjat kapott. Abban az időben a Kos-suth-díj volt a tudományos munkáért járó egyik legnagyobb kitüntetés Ma-gyarországon.
A másik Báró Eötvös díjat Pap Pál kapta, amint arról már volt szó az előző fejezetben.
Két évvel később, 1896-ban, a millenniumi ünnepségek éppen befejeződtek, amikor megnyerte a Tanulóverseny második Báró Eötvös-díját Zemplén Győ-ző Fiuméból.
53 3. A tanulóverseny első nyertesei