Nagy Miklóst, a mezőtúri Gimnázium volt tanárát elsősorban, mint iskolapolitikust ismerjük. Nagy Miklóst 6 évi tanári gyakor-lat után választották meg a szeghalmi Péter András Gimnázium igazgatójává, majd 1946-ban a debreceni tankerület főigazgatójá-vá, ill. a VKM államtitkárává.
1893. december 13-án született Mezősason értelmiségi család-ból. Ősei tanítók voltak, édesapja pedig jegyző. Középiskolai ta-nulmányait a Nagyszalontai Gimnáziumban végezte. Kiváló érett-ségi eredménye alapján felvették az Eötvös Kollégiumba. Egyetemi tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen folytatta matema-tika-fizika szakon. A harmadévet Münchenben töltötte ösztöndíj-jal, ahol bejárt Röntgen előadásaira, ill. hallgatott közgazdaságot és művészettörténetet. Szeretett volna jól megtanulni franciául is, hogy járhasson a Sorbonne-ra is, de terveit az első világháború megakadályozta, behívták katonának. A frontról 1919-ben tért haza és hamarosan letette utolsó vizsgáit. 1920-ban szerezte meg a ta- nári diplomáját és lett a Mezőtúri Gimnázium tanára.
A mezőtúri gimnáziumban még pályakezdő tanár volt, szakmai szempontból nem állt előtte példakép, saját magának kellett kikí-sérleteznie tanítási módszerét. Tanítványai már ekkor is jó tanár-nak tartották. Munkájátanár-nak eredményességét mutatja az is, hogy ki-váló diákjai bekapcsolódtak a Középiskolai Matematikai Lapok fel-adatmegoldó versenyébe. Jó szervező és bátor, kezdeményező tanár volt. 6 éves tanári gyakorlattal a háta mögött, - Karácsony Sándor előtt - elnyerte az új szeghalmi gimnáziumban az igazgatói állást.
Nagy Miklós szervezői és vezetői tehetségét kamatoztathatta 20 éves igazgatói tevékenysége alatt. Nagy súlyt fektetett a tantestület szakmai és módszertani felkészültségére, a pályakezdő fiatal taná-rok problémáinak a megoldására, patronálta a hospitálásokat, be-mutató tanításokat szervezett, elküldte tanárait Debrecenbe órákat látogatni 1 hétre (pl. Bujdosó Ernőt matematikából és fizikából).
Sokat tett a Sárrét kincseinek, értékeinek felkutatásáért, erre buz-dította a tanulókat is. Lehetőséget adott arra, hogy az iskolai érte-sítőkben megjelenjenek a tanulók önképzőköri dolgozatai is. Maga is sok előadást tartott.
Igen sok cikket írt. Cikkeinek tárgyköre egyrészt szakmódszer-tani, azaz a matematika, vagy a fizika tanításával foglalkozik,
más-részt iskolapolitikai, ennek megfelelően ezek a Protestáns Tanügyi Szemlében, az iskolai értesítőkben, pedagógiai folyóiratokban, református, ill. helyi lapokban jelentek meg. Szakmai jellegű cik-kei közül elsősorban a tanítással foglalkozókat emelném ki, ame-lyekből a kor tanítási eljárásait és módszerét jól megismerhetjük.
(Mintatanítások a középiskolában, Az algebra tanításának beveze-tése, A légnemű anyagok fizikája).
Nagy Miklós egyik visszatérő, sokszor tárgyalt problémája volt a tankönyvek kérdése. Dombi Béla - szegedi tanárral együtt ő is írt a református középiskolák számára egy fizika tankönyvsorozatot, melyet ezek az iskolák az államosításig használtak. Az „Új rend-szerű tankönyvkiadás” c. cikkében kritikusan és reálisan értékeli korának tankönyvkiadási rendszerét és megállapítja a jó tankönyv kritériumait. Igen világosan látta a matematika tankönyvekkel kapcsolatos problémákat.
1946 tavaszán nevezték ki debreceni tankerületi főigazgatónak.
Beköszöntőjében így fordult a tanárokhoz:
„26 esztendős tanári szolgálatomból 20 évig voltam a szeghalmi református Péter András Gimnázium és a Szigeti Endre mezőgaz-dasági középiskola igazgatója. Ez a 26, különösen az igazgatóság-ban eltöltött 20 esztendő állandó és kemény küzdelemben telt el a magyar közművelődésért, a magyar iskoláért, a magyar tanárért és tanítóért. Főigazgatói szolgálatom kartársi szeretettel ajánlom fel pártoló és támogató segítségével, s minden igazságos törekvé-semhez kérem a kartársak és a magyar művelődés ügyét szeretettel szívén viselő minden ember megértő és jóindulatú támogatását...
(Debrecen, 1946. április 26.)
Nagy Miklós rövid ideig volt ebben a tisztségben, még 1946-ban kinevezték a VKM államtitkárává. Kisgazdapárti volt. Nézeteire, álláspontjára való utalást több helyen találunk a „Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról” c. gyűjteményben.
Érdemei közé tartozik a tehetséges parasztfiatalok tanításának a felkarolása és a békéstarhosi állami zeneiskola megszervezése.
Nagy Miklós levele Bartoniek Gézához
Hosszú élete során Nagy Miklóst több nagy csalódás érte, melyek közül a legelső volt a háborús kudarc, amikor Magyarország vesztesként került ki a világhábo-rúból. Olasz hadifogságban kellett végiggondolnia addigi életét és megpróbálni alkalmazkodni az új helyzethez. Depresszióra késztető körülmények között hon-nan várhatott erőt, bíztatást? Nagyon jellemző, hogy Bartoniek Gézának küldött
115 6. Az új épület első lakói
– Olaszországból még küldhetett, nem úgy, mint Szibériába került honfitársai – panaszos, tépelődő levelet. (Ne lepődjünk meg a kissé körülményes stíluson, ez nem is annyira a levél írójára, mint a száz évvel ezelőtti, a hivatalos érintkezés-ben használatos nyelvezetre jellemző. Végül is egy diák írt a tanárának.) Csak nyolc év telt el azóta, hogy reménnyel és bizakodással beköltözött a Collegi-um új épületébe, s most minden akkori terve, elképzelése kárba veszni látszott.
26 évesen, honvágytól gyötörten írta meg levelét, néhány betűt a ráhullott könny- cseppek mostak el rajta. A levelet az Eötvös Collegium levéltára őrizte meg,6 Bartoniek válasza nem ismeretes.
Cassino 1919. okt.8.
Méltóságos Uram!
Éveken át irántam tanúsított jósága által feljogosítottnak éreztem magamat ugyan, hogy édesanyám által fogságba jutásomról érte-sítést adassak, de talán ez az értesítés a zavaros viszonyok között Nagyváradról Pestre nem is juthatott el, úgyhogy nem akarom a kí-nálkozó alkalmat elszalasztani, amikor Méltóságos Uram idejét egy pár sorom olvasására igénybe veszem.
Megnehezült igazán az idők járása felettünk, s most ébredtünk csak teljes tudatára annak, milyen döntően határozza meg az állam sorsa az egyének életét. Öt éves háború, s alatta 36 hónapos harctéri szolgálat több mint elég volt ahhoz, hogy a fiatalos lelkesedéssel és ambícióval kitűzött céljainkat lassanként átalakítsa, részben kilátás-talanná tegye, hogy a különösen a mi pályánkon alapvető fontosság-gal bíró szellemi kincsek nagy százalékától megfosszon bennünket, de nehogy az alapos munka hiányán panaszkodhassunk fogságom tizenkettedik hónapjában még mindig kevés a kilátás hamari ha-zakerülésre. Legszebb éveink elvesztéséért háború alatt tudtuk még magunkat egy szép jövő lehetőségének reményével gondolatban kár-pótolni, de az események látszólag még ettől is meg akarnak ben-nünket fosztani, s fantáziánk elé egy olyan élet képét varázsolják, amelyben az anyagi létért való keserves küzdés megbénítja a lélek minden szárnyalását és idealizmusát.
Fogságban töltött napjainkat éppen ez keseríti meg legjobban: a jövő kilátástalansága. Igaz, hogy képzelődésünkben mi nem vala-mi nagyon szilárd alapokra támaszkodhatunk, mert kevés külföldi újság tendenciózus és mellékesen odavetett megjegyzéseire vagyunk utalva, hazulról meg a jövő kialakulásának lehetőségeiről semmi hírt nem kapunk, valószínűleg mert ez még otthon is rejtély.
6 EJC MDL 14.doboz, 41.dosszié
A jövőn való kétségbeesett töprengés volt itt töltött napjaim vezér-motívuma. A tanulás volt az egyetlen vigasztaló és narkotikum. De itt is küzdeni kellett a fogság természetéből következő nehézségek-kel, s az otthoni szomorú viszonyok is nyomasztólag hatottak ránk.
Könyv és a könyv megszerzésére szükséges pénz hiányzott. Magam is tartottam itt 10 hónapon át heti 5-6 órában egy felsőbb math. kur-zust, amelyen a determináns elmélettől, sík analitikus geometrián, diff. és integrál számításon át a differenciál egyenletekig elég nagy anyagot adtam le, de az egésznek a megkonstruálásában a nagy Be-kén7 és a Sammlung Göschenen8 kívül az emlékezetre s egy pár ba-rátom emlékezetére voltam utalva. Fizikából egy Grimsehl9 és egy hőtani előadás 3 hónapon át, volt az egyedüli támaszpont. Úgyhogy kapva kaptunk minden szellemi táplálék után. Volt időm angolul is annyira megtanulni, hogy szótár nélkül tudok elég jól olvasni, de már a beszélgetésre sajnos nem nyílt alkalmam. Bizony, a legkisebb eredményért is majdnem mindig nagy erőfeszítéseket kellett tenni.
Szeptember eleje óta ennek is vége. Akkor hivatalosan kaptunk egy értesítést, hogy pár napon belül megyünk, s azóta is napról nap-ra hitegetnek bennünket, úgyhogy a folytonos vánap-rakozás és izgalom mindnyájunk idegeit teljesen hatalmába kerítette, s a munkához való türelem hiányzik. Sajnáljuk ezt, küzdünk is ellene, de nem bírunk magunkon uralkodni, s csak síró kétségbeeséssel szemléljük tehetetlenségünket.
Nagyon szomorú és nagyon csendes emberek lettünk Méltóságos Uram! Mint a fa, amely már nyár elején hullatja a leveleit, ijedten, reményvesztetten állunk itt és várunk, magunk se tudjuk mire, egy vigasztaló szóra, egy kis biztatásra, egy eseményre, ami megrázzon, felébresszen bennünket és belelökjön végre az életbe, ahol talán még csak visszakapnánk valamit a régi hitből, a régi energiából és a régi lelki egyensúlyunkból. Nagyon vágyunk már hazamenni!
Alkalmatlankodásomért bocsánatot kérve maradok Méltóságos Uramnak mindig hálás és őszinte tisztelője:
Nagy Miklós
7 Beke Manó: Differenciál- és integrálszámítás I–II. (1910–16).
8 A Sammlung Göschen igényes ismeretterjesztő könyvsorozat volt. Amelyekről itt szó lehet:
Determinanten (1917), Höhere Analysis (1918).
9 Ernst Grimsehl (1861–1914) Lehrbuch der Physik című könyve először 1909-ben jelent meg.
7. AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ÁLDOZATAI
Az 1914 és 1918 között eltelt öt év rengeteg évjáratból szedte áldozatait.
Ha csak az Eötvös Collegium hősi halottainak számát nézzük, a bejáratnál lévő emléktáblán 28 kollégista nevét olvashatjuk. Közülük minden harmadik matematika-fizika szakos volt.
Róluk fogunk most megemlékezni.
Az abc rendben közölt nevek között a leg-utolsó Zemplén Győző, aki valószínűleg a legidősebb volt az áldozatok között. Az Eins-teinnel egy évben (1879-ben) született fiú a Collegiumban érett korának egyik igéretes fizikusává. Utána bejárta Európa több nagy kutatóintézetét: Párizsban Mme Curie, Göt-tingenben Felix Klein barátságát, szakmai környezetük elismerését szerezve meg. Ami-kor kitört a háború, 35 éves volt. Nem kellett volna bevonulnia, hiszen akkor már felesége és több gyereke várta otthon.
Mégis, miért ment el a háborúba? Egysze-rű a válasz: hazafias lelkesedésből. Az addig minden vállalkozásában sikeres műegyete-mi tanárt, aki akkor már az Eötvös Collegi-um oktatója volt, ugyanaz a tűz vezette, ami addigi életében, kutatásaiban: az ismeretlen
megismerésének vágya és a hit abban, hogy ennek a vállalkozásának is sikerül-nie kell. Nem így lett.
Bartoniek Géza megrendülten mutatta be őt a húszas években rá emlékező beszédében:1
1 Szövetségi Évkönyv III. évf. (1923/4).
Zemplén Győző katonai egyenruhában