Morlin Zoltán Levius Ernő
11. EGÉSZ NÉPÜKET AKARTÁK TANÍTANI
1925 fontos év a hazai matematikai és fizikai tehetségkutatás történetében.
Ebben az évben indította útjára Faragó Andor (1877–1944) a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapokat. E lap elődjének, a Középiskolai Matemati-kai Lapoknak a szerkesztését és kiadását Rátz László az 1913/14-es tanév vé-gén abbahagyta. Az által, hogy a Lapok új címébe a fizika is belekerült, a lap tartalmában is nagyobb hangsúlyt kapott a fizika, de továbbra is a matema-tikáé volt a vezető szerep. Faragó Andor több újdonságot is bevezetett, ezek egyike volt a feladatok megoldásait beküldő diákok fényképeinek közlése, a tanév legutolsó – május–júniusi – számában. Legelőször 1926-ban került erre sor, s ezen a 28 képet bemutató oldalon mindjárt két olyan fotóval is találkozhatunk, amelyen ebben az évben az Eötvös Collegiumba felvett diá-kok szerepelnek: Bayer István és Bakos Tibor. Mindketten pedagógus szülők gyermekei, nem lehet véletlen, hogy mindkettőjüket már ötéves korukban beíratták iskolába, és így 17 éves korukban érettségizhettek. További életük folyamán mindketten fontos szerepet kaptak a magyarországi matematikai és fizikai oktatás és tehetséggondozás folyamatában. Olyan pedagógusok voltak, akik nemcsak egy, esetleg egy-két iskola oktatására gyakoroltak ha-tást, hanem közvetve-közvetlenül az összesre. Ezért lett ennek a fejezetnek a címe: Egész népüket akarták tanítani. (Talán nem haragszik meg érte Jó-zsef Attila.) Először Bayer István életpályáját vázoljuk, majd Bakos Tiborét.
Bayer István
Eperjes, 1909. máj. 22.–Budapest, 1994. ápr. 27.
Apja Bayer Róbert (1878–1953) matematika-fizika-testnevelés szakos tanár, a mezőkövesdi gimnázium és kollégium alapítója volt, aki fiát is a matemati-ka, a fizika és a technika szeretetére nevelte. Bayer István az 1925-ben induló Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok szorgalmas feladatmegoldói közé
tartozott. 17 éves korában érettségizett, 1926 őszétől már az Eötvös Collegium tagja volt. A Collegiumban kötött barátságot évfolyamtársával, későbbi sógo-rával, Bakos Tiborral. 1931-ben szerzett matematika-fizika szakos tanári ok-levelet a Pázmány Péter Tudományegyetemen, de karrierje csak a háború után teljesedett ki. 1932-től a Pestszenterzsébeti (1950-től Budapest XX. kerületi) Kossuth Lajos gimnáziumban tanított matematikát és fizikát, ő volt a fizikai szertár őre. 1951-től lett budapesti és Pest megyei fizika szakfelügyelő. 1952-től 1957-ig a Néphadsereg Központi Tiszti Háza Dolgozók Gimnáziumában tanított, mellette a Központi Pedagógus Továbbképző Intézet fizika tanszékét vezette. Amikor ez az intézet megszűnt, a helyébe lépő Országos Pedagógiai Intézet fizika tanszékének vezetője lett és maradt 1971-es nyugdíjazásáig. Tan-könyvek társszerzője, szakmai-pedagógiai folyóiratok szerkesztője volt, nyári továbbképző tanfolyamokat szervezett. 1958-ban Kossuth-díjat kapott „az ál-talános és középiskolai fizikaoktatás érdekében végzett kiváló munkásságáért”.
A kitüntetettek nevében többek között az alábbi szavakkal köszönte meg a kitüntetést:1 „Megilletődéssel mondok köszönetet az MSzM Pártnak és Nép-köztársaságunk Kormányának e magas elismerésért és bizalomért, amivel min-ket ebben a kitüntető megtiszteltetésben részesített. Az elismerés és a bizalom az az erő, ami szárnyakat tud adni a hivatásával, munkakörével – szívvel, lélekkel – összeforrott ember számára. … A díj nem csak eddigi munkánk elismerését je-lenti, hanem a bizalmat is, a továbbiakhoz, népünk és országunk előbbre vite-lében. … Ezen a számunkra felejthetetlen szép napon őszinte szívből kívánom, hogy Kossuth Lajos tüze és lendülete – a 110 év távlatából, 1848-ra gondolva – forrassza egybe felelős vezetőinket és minden … magyar embert, népünk előbbre vitelének, országunknak, közös ügyünknek … érdekében.”
Ugyanakkor édesapjáról is megemlékezett:
„Nem tudok mást mondani, mint hogy Édesapámtól tanultam az egyszerű emberek felemelkedésén munkálkodni, aki a mezőkövesdi gimnázium alapító igazgatója volt huszonöt évig. Minden szavával, minden tettével ezt a gondola-tot ültette belém és sok ezer diákja szívébe.”
Bayer Istvánt romantikus lelke és karrierépítő ambíciói tették az aktuá-lis politikai rendszer hű katonájává. Ki tudja, mennyire alapozta ezt meg az a kétéves megpróbáltatás, amit málenkij robotra hurcolva töltött a Donyec medence szénbányáiban, vasútépítéseken, 1945 januárjától 1947 augusztusá-ig. Lehet, hogy túlélési stratégiája vált később életfelfogásává: jóban kell lenni a hatalommal. Tény az, hogy különösen az OPI fizika tanszékének vezetője-ként elérte, hogy mint a rendszer megbízható támaszának, döntő szava lett
1 Az idézetek Bayer József: Dr. Bayer István című tanulmányából valók, amely a Bagi Ilona leány-gimnázium honlapján olvasható: http://www.bagiszki.hu/node/1573
185 11. Egész népüket akarták tanítani
fizikából – elsősorban az általános iskolai – tanterv, tananyag, tankönyvek, továbbá tankönyv-szerzők, szaktanácsadók, szakmai káderek kiválasztásában.
A Kossuth-díjon kívül még számos kitüntetéssel ismerte el a hatalom Bayer István feltétel nélküli lojalitását.
Bakos Tibor élete se szűkölködik meglepő fordulatokban, ő azonban első sorban a matematika középiskolai tanítása mellett kötelezte el magát és igye-kezett távol tartani magát a politikától. Már amennyire lehetett…
Bakos Tibor
Szeged, 1909. jún. 8.–Budapest, 1998. dec. 15.
A szombathelyi reálgimnáziumban érett-ségizett Radványi László tanítványaként 1926-ban. Még ebben az évben megnyerte a Matematikai és Fizikai Társulat Tanulóverse-nyét mindkét tárgyból. (Előző évben Teller Edének sikerült ugyanez.) A Pázmány Péter Tudományegyetemre iratkozott be, felvették az Eötvös Collegiumba. Párhuzamosan a mű-egyetemre járt vendéghallgatóként. Közben Faragó Andornak is segített a Középisko-lai Matematikai és Fizikai Lapoknál. Eötvös kollégista volt, egyetemi alap- és szakvizsgáit Kürschák Józsefnél és Pogány Bélánál tette le.
Ezután különböző középiskolákban tanított, Szegeden a tanárképző főiskolán és az egyetemen is vezetett gyakorlatot. 1958-ban lett a Középiskolai Mate-matikai Lapok felelős szerkesztője. Nagy kedvvel végezte ezt a munkát 1978-as nyugdíjazásáig, azután továbbra is, élete végéig tagja maradt a szerkesztő-bizottságnak és különböző matematikai versenybizottságoknak. Ma már egy matematikai gyűjtemény viseli a nevét az ELTE-n.
A fentieknél sokkal többet megtudhatunk Bakos Tiborról és az akkori vi-lágról abból az empatikus interjúból, amelyet Staar Gyula, maga is matemati-ka- fizika szakos tanár, a Természet Világa főszerkesztője, 1998-ban készített vele. Az alábbiakban Bakos Tibor életének meghatározó eseményeivel kapcso-latos részleteket választottunk ki a vele készült beszélgetésből.
Bakos Tibor (1909–1998)