Amikor a Báró Eötvös József Collegium 1895-ben megkezdte működését, 30 diák költözhetett be a Kerkápoly Károly (1824–1891) volt pénzügyminiszter egyik alapítványától bérelt IX. kerületi, Csillag (ma: Gönczy Pál) utcai bérház második és harmadik emeletén kialakított internátusba. Azért éppen harminc, mert Wlassics Gyula (1852–1937) kultuszminiszter előterjesztésére 30 darab 500 forintos ösztöndíjat szavazott meg a magyar országgyűlés „a tanárképzés elősegítésére” létrehozandó Collegium számára.
A harminc diák közül öten voltak természet-tan-mennyiségtan szakos hallgatók az egyetemen.
Közöttük volt az a Pap Pál is, aki előző évben, 1894-ben második helyezést ért el az akkor első alkalommal megrendezett Tanulóversenyen. (Eb-ből a verseny(Eb-ből nőtt ki a későbbi Eötvös- illetve Kürschák-verseny.) Sajnos Pap Pál fiatalon elhunyt, megrendülten emlékezett meg róla Eötvös Loránd az 1898. évi díjkiosztáson. Bartoniek Géza a Col-legium nevében adott ki gyászjelentést, s az Új Idők 1898. november 20-i számában így idézte fel Pap Pál alakját:
„Szerény és szegény szedőnek gyermeke, aki Patakon kitűnő érett-ségit tett, mint sok más, és utána, 1894-ben a Mathematikai és Phy-sikai Társulat Eötvös-díját nyerte el kitűnő dolgozatával. Egy évig küzdött a műegyetemen és az egyetemen, kitűnő matematikai te-hetségével magára vonta tanárai figyelmét. Szorgalma és tehetsége díja az volt, hogy az 1895-ben megnyitott Eötvös-kollégiumba föl-vették. Tovább dolgozott, fényes sikerrel. 1898 májusában, 21 éves korában, kitűnő tanári oklevéllel kibocsátották, s a műegyetem rögtön megtette matematikai tanársegéddé. De katedra helyett kórházba, betegágyra jutott…
Pap Pali nagyon szerette jó anyácskáját. Három évvel ezelőtt sú-lyos betegségen esett át, s az orvos minden nehezebb munkától el-Pap Pál (1877–1898)
tiltotta. Könnyű az orvosnak, de nehéz az anyának nem dolgozni, mikor hét gyermeke várja a legjobb – és legolcsóbb – anyjadagasz-totta kenyeret! Pali hazafut az egyetemről…
– Anyácskám, magának nem szabad kenyeret dagasztani, mert megárt!
– De mit egyenek a gyerekek?!
Pali leveti a kabátját, nekigyűrkőzik, megdagasztja, s azontúl, mint az Eötvös-kollégium egyik ékessége, rendesen hazajár anyja helyett kenyeret dagasztani.
S tette ezt három éven keresztül, miközben elméje legteljesebb elmélyedésével a legbonyolultabb problémákkal foglalkozott.
Egyébként is nemesszívű, becsületes jellemű fiú volt…”1
Bartoniek Géza ekkor is, ezután is saját fiaként kezelte valamennyi rábízott kollégistát.
Az említett harminc diákon kívül volt még az Eötvös Collegiumnak öt pre-montrei rendi tanárjelölt tagja. Ők valamennyien a csornai prepre-montrei rendhez tartoztak, melynek prépostja 1884 óta a híres fizikatanár: Kunc Adolf (1841–1905) volt.
Kunc Adolf
Hegyhátsál, Vas vm., 1841. dec. 18.–Keszthely, 1905. szept. 5.
A szombathelyi premontrei főgimnáziumban érettségizett, majd a pesti tudo-mányegyetemen, már felszentelt papként szerzett mennyiségtan-természettan szakos tanári oklevelet. 1867-ben doktorált. Jedlik Ányos méltó tanítványaként a kísérleti fizika tanítása vált kedvenc szakterületévé. Egykori iskolájában tanár, majd egy évtizeden át igazgató volt, egészen 1884-ig. Ekkor egyidejűleg válasz-tották a szombathelyi kerület országgyűlési képviselőjévé (szabadelvű program-mal!) és kinevezték a csorna-premontrei kanonok-rend prépostjává. 1880-ban hazánkban először ő mutatta be Foucault nevezetes ingakísérletét, Jedlik Ányos jelenlétében. A szombathelyi székesegyház kupolájában felfüggesztett, 30 mé-ter hosszú inga lengésideje 11 másodperc volt. Leghíresebb tanítványa Gothard Jenő, aki az ő hatására lett csillagász. Elismert közéleti emberként sikerrel köz-reműködött a Szombathely-Kőszeg telefonvonal kiépítésében és a főgimnázi-um 1894-ben átadott impozáns épületének létrehozásában, kialakításában. Az épületben egy teljes emeleti szárnyat rendeztek be a természettan és a vegytan oktatás számára. Az új épület felavatásán részt vett az akkori kultuszminiszter,
1 Forrás: Eötvös József Collegium Mednyánszky Dénes Könyvtár és Levéltár (EJC MDL) 15.
doboz, 45. dosszié
31 2. A legelső kollégisták
Eötvös Loránd is. Egy év múlva már Kunc Adolf a csornai premontrei rend ne-vében fejenként 600-600 forinttal járult hozzá az Eötvös Collegiumba felvett öt premontrei kanonok tanárjelölt évi ellátásához.
Az öt közül egy volt természettan-mennyiségtan szakos, mégpedig Steiner Mik-lós, akit azután a Collegium kurátora (Eötvös Loránd) és igazgatója (Bartoniek Géza) – mint majd látni fogjuk – teljes mértékben megnyert a fizikatanítás ügyének.
Steiner Miklós
Szentkút (Vas m.), 1872. márc. 12.–Csorna, 1942. máj. 6.
Szombathelyen a premontrei rend főgimnáziumá-ban érettségizett, majd maga is felvételét kérte a rendbe. Teológiai tanulmányok után jelentkezett a budapesti tudományegyetemre, mennyiségtan-ter-mészettan szakra. Elsők között vették fel az Eöt-vös Collégiumba, ahol Bartoniek Géza irányításá-val főleg a fizika tanításának kérdéseiben mélyedt el. Leghíresebb írása 1904-ben jelent meg a fizika hazai középiskolai oktatásáról. Egyetemi tanulmá-nyait befejezve Keszthelyen, majd Szombathelyen tanított, ahol 1907-től igazgatóként működött. Itt kezdte tanári pályáját Novobátzky Károly, ugyan-csak Eötvös kollégista elméleti fizikus. A fizikát különös megbecsüléssel övező gimnázium egyik
leghíresebb tanítványa volt Náray-Szabó István, a szegedi Eötvös Loránd Kollé-gium első igazgatója. Steiner Miklós 1933-ban lett tankerületi főigazgató, 1935-től pedig ő volt a csornai prépost.
Az alábbiakban több jellegzetes részletet idézünk Steiner Miklósnak a szom-bathelyi főgimnázium értesítőjében 1904-ben megjelent tanulmányából.2
Steiner Miklós:
A fizikai oktatás középiskoláinkban (részletek) A tanítás módszere
Érdekes, milyen elégedetten szemléli Steiner Miklós a bevezető mondatokban a középiskolai fizikatanítás helyzetét Magyarországon a XX. század elején, az általános tantervreform idején:
Újabb tantervünket előkészítő eszmecserékben a fizikai oktatást il-letőleg mélyebb ellentétek nem merültek fel. A tanítás
eredményte-2 Forrás: http://tudosnaptar.kfki.hu/s/t/steiner/SteinerM_1904_Jav.doc
Steiner Miklós (1872–1942)
lenségének vádja, mely egyik-másik tantárgynál szóba került, a fi- zikai oktatást nem érte. Ok sem volt rá. Középiskoláinkból kike-rült ifjú visz magával e tárgyból annyi ismertet, amennyi belőle tovaképzésének alapjául szolgálhat; ha pedig további tanulmányai lényegesen más irányban folynak, úgy e téren szerzett ismeretei arra is elegendők, hogy általános műveltségét kiegészítsék.
Elérhetővé teszi az eredményt a fizikai oktatásnak kiválóan szemléltető természete, melyet jól, sőt sokszor mondhatni gazda-gon felszerelt szertáraink lehetővé tesznek. És ami a szerzett isme-retek mennyiségénél is becsesebb s a tanításnak ama főcél mellett, hogy a körülöttünk lejátszódó természeti jelenségeket megértsük, nem kisebb jelentőségű feladatát képezi: a tárgyra vonatkozó sok-oldalú érdeklődés felkeltése, azt a fizikai oktatás szintén nem té-vesztette eddig sem szem előtt.
Igaz, hogy e tekintetben éppen a fizikát tanító tanár van a leg-szerencsésebb helyzetben. Az ifjak a tárgy iránt való érdeklődést már a legelső fizikai órára is magukkal hozzák. Nem kell ennek a felkeltésére külön időt vesztegetni, mint akárhány más tantárgy-nál; megtették ezt már a mindennap észlelt természeti tünemé-nyek és a természeti erőknek sokféle alakban való gyakorlati al-kalmazásai, szóval a körülöttünk lefolyó mindennapi élet. A kellő érdeklődés pedig a fél munkasiker.
Mi tehát a tanár feladata?
Az érdeklődés tehát a tanuló részéről megvan. Ezt csak fel kell használni és a tanítás ügyes vezetésével állandóan ébren tartani, sőt fokozni és sokoldalúvá tenni, hogy a tanuló azt is figyelem-re méltassa, ami felett eddig eltekintett. Kell akkor efigyelem-redménynek lennie.
Micsoda főbb szempontoknak kell tehát az oktatásban érvénye-sülni, hogy feladatának megfeleljen?
A fizika induktív jellegű tudomány legalább is a legtöbb feje-zetében s így, természetesen ez induktív, a kísérleti módszer lesz kezdő tanításában is a főjelleg.
Itt az ideje a kritikai hangnak:
És e tekintetben tán találunk is kifogásolni valót, ha fizikai tanítá-sunkat, ahogy az tankönyveinkben megnyilatkozik, végig nézzük.
Új tantervünket előkészítő tanácskozásokban csakugyan e tekin-tetben hangzottak is el kívánni valók. Két dologra vonatkoztak ezek. Először is, hogy fizikai oktatásunk nem elég kísérleti alapon
33 2. A legelső kollégisták
nyugvó s másodszor, hogy a mathematikát lehetőleg ki kell küszö-bölni a fizikából.
Az utóbbi természetesen nem szükséges folyománya az előb-binek. Az első kívánalom szakférfiak ajkáról származik, az utób-bi főkép másoktól. Ezen utóbutób-bi meglehetős aggodalmat is keltett az érdeklődők körében. Hiszen a mennyiségtani apparátus nélkül úgyszólván egy fizikai törvényt sem lehet szabatosan fogalmazni!
Akárhány jelenség mennyiségtani alapon tárgyalva biztosan és rö-viden vezet a törvényszerűség megállapításához. De meg hogyan egyeztessük össze ezt a törekvést ama legelemibb didaktikai köve-telménnyel, hogy a tárgyak s főképp a rokontárgyak között legyen meg a kapcsolat, egyik a másikat erősítse. Éppen a fizikában tér-jünk ki erőszakosan a menynyiségtan alkalmazása elől? Majdnem úgy tűnt fel, mintha az a nézet még mindig maradványa volt ama ma már úgy ahogy legyőzött balfelfogásnak, hogy a mathemati-kához különös tehetség kell, s hogy aki ilyennel nem bír, annak az igen nehéz. Tán mivel éppen itt kapja magát rajta az ember le-gelőbb a hibán, melyre helytelen következtetésből jutott? Ezt csak nem lehet e tudomány rovására írni.
Olyan kérdéseket feszeget, amelyek száz év múlva is aktuálisak lesznek:
A mennyiségtan alkalmazása teszi nehézzé a fizikát? Oh igen, nehézzé teheti akkor, ha a fizika kezdő tanításánál mindjárt egész széltében használjuk s az egész fizikát, akár az elméleti fi-zika módjára, mennyiségtani alapon tárgyaljuk, úgy hogy a fizi-ka voltaképp csak mint a mennyiségtan alfizi-kalmazása tűnik fel és a tanuló figyelmét a tanulmányozandó tárgyról egészen eltereli.
Így mindenesetre nehéz lesz a tanulónak; deduktív úton tanulja meg itt a fizikai jelenségek magyarázatát s ez neki, kinek ama de-dukciókhoz szükséges ismeretanyag még nem áll rendelkezésére, persze hogy óriási nehézségeket okoz. És csakugyan van tanköny-veink között ilyen is, mely így jár el. Az új tantervnek erre vo-natkozó rendelkezése is mindaddig, míg az új utasítások a kellő felvilágosítást meg nem adták, nem csekély homályban hagyta a dolgot. Hogy a mathematika lehetőleg a fizikai törvényeknek csak kifejezésére, nem pedig levezetésére alkalmazandó, ezt még többfélekép lehetett magyarázni; de mintha mégis némileg helyt adott volna ama kívánalomnak, mely a mathematikát a fizikából száműzni akarta. A kellő és megnyugtató felvilágosítást az új uta-sítások adták meg.
A válasz is ismerős:
Korántsem kiküszöbölni kell a mathematikát a fizikából, hanem csak a kellő mértékre redukálni, szem előtt tartva, hogy a fiziká-nak kezdő fokon való rendszeres tanításában a kísérleti oktatásfiziká-nak kell előtérbe lépni, sőt határozottan az egész tanításnak kísérleti jellegűnek kell lenni. Ahol valamely jelenség megértése az elemi mathematikai ismeretek alapján könnyű és kielégítő, ott nem vol-na helyes ezt igénybe nem venni. De elhagyandó a mennyiségta-ni tárgyalás ott, ahol ez elemi úton csak nehézkesen és még így sem kielégítően adna magyarázatot a jelenségről. Általában tehát azt lehet mondani, hogy ahol nem lehet a jelenséget egyszerű átte-kinthető és kielégítő módon elemi mennyiségtani úton tárgyalni, ott tisztán kísérletileg járjunk el, alapul egyszerűen átvéve az elmé-leti kutatás eredményeit.
A kísérletekre építő tanítás legnagyobb problémája:
Természetes, hogy az előadásnak ezen kísérleti menete meglehe-tős nagy körültekintést igényel és a tanártól lelkiismeretes és nem könnyű munkát követel.
Ami legelőször is nehézséget okoz és ami a kísérleti előadásnak következetes keresztülvitelének követelésénél mindig ellenvetés-kép hozatik fel az, hogy az anyag előirt mennyisége nem engedi meg ezt a tárgyalási módot. Bizony igaz, hogy ily módon sokkal kevesebbet lehet csak végezni, de bizonyára mindenki elisme-ri, hogy azt a kevesebbet jobban. Ilyen tárgyalás mellett a tanuló ismerete a tárgyhoz lesz kötve és nem a könyvhöz. Ezen ellenve-tés különben mindenütt, ahol idáig berendezték a teljes kísérleti alapon való előadást, a főnehézséget okozta és mindenütt az első lépés a dologhoz az volt, hogy a tananyagot a minimumra szállí-tották le.
Az aktuális, modern fizikai kérdések tárgyalása nem maradhat ki a tananyag-ból:
Habár a tananyagnak a kitűzésénél a szükséges legkevesebbre kell szorítkoznunk, azért még sem gondolom mellőzendőnek a fizi-kai tudomány terén éppen napirenden levő ujabb vívmányoknak megbeszélést, illetőleg bemutatását. A fizika terén pl. éppen most vagyunk olyan korszakban, hogy úgyszólván nap-nap után hall a tanuló valami szenzációs találmányról. Roppantul érdeklik e dol- gok, szeretné látni azokat és megbizonyosodni igaz voltukról. Ezt
35 2. A legelső kollégisták
a fizikai óráktól várja. A fizikát tanító tanár fog is reá módot ta-lálni, hogy egyrészről kellő mértékre szállítsa le a hírben szenzá-cióssá nőtt dolgokat, másrészt, ha csakugyan valami tudományos s főkép gyakorlati értékkel bíró dologról van szó, nem fogja elmú-lasztani megadni a kellő felvilágosítást s amennyire lehet kísérle-tileg is bemutatni a tanulóknak. Hiszen nem volna helyes dolog, ha most például elbocsátanók a tanulót a középiskolából annélkül, hogy a Röntgen-sugarakról, a Marconi-féle telegráfról s több más dologról valamit szóltunk volna neki.
A kísérleti fizika középiskolai tanításának nehézsége:
A kísérlet képezvén a fizika tanításának legjelentékenyebb ténye-zőjét, természetes, hogy erre kiváló gondot kell fordítani, hogy céljának megfeleljen s általa feltett kérdéseinkre helyes feleleteket nyerjünk e természettől. A legáltalánosabb követelmények erre vo-natkozólag, hogy a kísérlet legyen egyszerű, könnyen áttekinthető, meggyőző erejű. Hogy ilyen lehessen, mindenekelőtt gondosan kell azt előkészíteni. Az előkészítés a tanárnak sokszor nagy fáradságot okoz s türelmét is nagy mértékben próbára teszi. Hiszen hány olyan kísérlet van, melynek bemutatását napokkal előbb kell előkészíteni, hogy arra a pár percre, melyben bemutatásra kerül, minden a kí-sérletre befolyó tényező összeműködjék úgy, hogy az jól sikerüljön.
Bizony a tanulónak, aki maga sohasem vesződött hasonló dolgok-kal s aki a kísérletet a tanítási órában látja, halvány fogalma sincsen arról, hogy sokszor igen egyszerűnek látszó kísérlet is mennyi gon-dot és munkát követel összeállításában. Hányszor kell kipróbálni használat előtt egy-egy eszközt, míg biztos működésének minden rugóját megtaláljuk. Aki már éveken át tanította e tárgyat, az persze szerencsésebb helyzetben van; ő már elég jól tudja tapasztalatból az előfordulni szokott akadályokat és hibákat. De azt hiszem még a leggyakorlottabb tanár is tapasztalhatta elégszer, hogy mennyire kiszámíthatatlan gyakran akár egy igen egyszerű eszköznek műkö-désbe hozatala is. Ha az az eszköz egy évig vagy fél évig ott feküdt a szekrényben, melyben teljesen még sincsen megóvva a por ellen, ki van téve a hőmérsékleti változásoknak, melyek gyakran repe-dést, tágulást vagy szorulást okoznak olyan helyen is, ahol az nem látható, vagy akárhány készüléknél alkalmazott kenőszerek meg-sűrűsödtek. Akkor bizony nem segít más rajta, mint a szétszedése, gondos megtisztítása és új kipróbálása. Mindez pedig nem csekély munka. Nem is szólok arról, hogy gyakran egyik-másik
készülék-nek vagy eszközkészülék-nek egy lényegesebb része az előbbi használatnál is szenvedhetett hibát, esetleg a ki- és beraktározás alkalmával stb., ami aztán akárhányszor csak a következő használatnál tűnik ki;
hozzá még, ha a hiba olyan, hogy a fizika tanára a maga műhelyé-ben azt ki sem tudja javítani. Mindezek bizony nagy körültekin-tést igényelnek és szükségessé teszik, hogy jó előre átvizsgáljuk az eszközöket, melyeket használni fogunk, hogy fenn ne akadjon a ta- nítás menete. Itt igen sokszor, sőt a legtöbbször eléje kerülhetünk a bajnak azzal, hogy szereinket addig el sem tesszük, amíg haszná-lat után gondosan át nem vizsgáltuk s meg nem tisztítottuk; még ilyen eljárás mellett is mennyi kellemetlen dolog fordulhat elő.
De hisz a tanár nem kísérletezik mindig a bemutatásra készen álló eszközökkel, melyeket csak működésbe kell hozni. Hányszor kell egy kísérletet, hogy az meggyőző és jól látható legyen, ösz-szeállítani oly alakban, hogy erre kész eszközt nem is találhatunk.
Aztán e tekintetben is úgy vagyunk, mint minden más tárgy ta-nításában, hogy a tanítás módja a szerzett tapasztalatok révén év-ről-évre változik, tökélyetesedik. Ez természetesen maga után von-ja a kísérlet megváltoztatását is. Hisz akárhány dolgot a tapasztalt és gyakorlott tanár egészen máskép mutat be, mint mutatta évek-kel előbb. Hiszen éppen ez adja meg előadásának azt a frisseséget, mely feltétlenül szükséges, hogy a tanulót megragadja.
A kísérletnek sikerülnie kell!
A mérési kísérleteknél, hányszor kell változtatni a kísérletet, hogy a lemérendő mennyiségek mértékszámai lehetőleg egyszerűek s így a tanuló részéről könnyen áttekinthetők legyenek. Minden-nek meg kell történni a tulajdonképpeni előadási óra előtt, nehogy a szernek óraközben való kipróbálása vagy változtatása a tanuló figyelmét meglazítsa. Amikor a kísérlet bemutatásra kerül, arra annak úgy kell előkészítve lenni, hogy az biztosan és jól sikerül-jön. Igen híres kísérletezők mondják, hogy a kísérletnek sikerülni kell, mert különben többet ront, mint amennyit használ. Termé-szetes is, hisz az óra alatt való próbálgatás és összeszedés amellett, hogy figyelmetlenséget, sőt sokszor tán fegyelmetlenséget is okoz, a tárgy s tán még a tanár személye ellen bizalmatlanságot is szül;
ez pedig óriási hiba volna. Azt akárhányszor nem lehet kikerülni, hogy egy-egy kísérletet meg ne kelljen ismételni; ha ez nem tör-ténik meg gyakran és ha egyébként is nyilvánvaló az elfogadható ok, ami szükségessé teszi, nem fog az előadáson rontani. De mégis
37 2. A legelső kollégisták
lehetőleg ritkán történjék ez is. A kísérlet meggyőző volta első sor-ban biztos sikerülésétől függ.
Milyen legyen a jó tankönyv?
A tanítás középiskoláinkban engedélyezett tankönyvek alapján történik. Bár helyes didaktikai alapon vezetett előadás éppen a fi- zikából a tankönyv használatát feleslegessé tehetné, de célszerű voltát e helyütt nem kell fejtegetnem. A tanár előadásaiban a tan-könyvhöz fogja magát tartani még akkor is, amikor egyéni felfo-gása szerint jobb módot is követhetne a tanításban. Kénytelen ezt az áldozatot akárhányszor saját meggyőződésének elnyomása árán meghozni, csak hogy a tanulónak megkönnyítse a munkáját és a ma annyit emlegetett túlterhelés vádját magára ne vonja. Itt egyébként igen sok függ a tanár eljárásától. Hozzászoktathatja ő a tanulót tisztán az előadás alapján való tanuláshoz úgy, hogy maga a tanuló is csak mellékesnek tekinti a könyvet. S ez az igazi, amikor tudása nem a könyvhöz, hanem a tárgyhoz van kötve. De hát persze az ismétlések s mi egyéb! Szóval tankönyvre van szük-ségünk s nem vagyunk amerikaiak vagy angolok, akik csakugyan a fizikai oktatás kezdő fokán azt már majdnem egészen kiküszö-bölték. De náluk előbb is kezdődik a fizikai oktatás s kis tanulónak a kezében a tankönyv nem is oly hasznos, mint már érettebb gon-dolkozásúéban, mint amilyenek a felsőbb osztályokba járó ifjaink.
Ha már a tankönyvet nélkülözni nem tudjuk, kívánatos, hogy az úgy legyen szerkesztve, amint a kísérleti alapon való oktatás meg-követeli. Fizikai tankönyveinknek eddig is az volt a címe, hogy kí-sérleti fizika; de bizony a tartalom akárhányszor nem felelt meg a címnek, hacsak kísérleti fizikának tisztán azért nem mondjuk, mert kísérletek is vannak benne leírva. Új tantervünk életbelépte-tése óta megjelent tankönyveink dicséretes törekvéssel már azon alapra igyekeznek helyezkedni, amelyen állónak lenni a tanterv is akarja a fizikai oktatást. Ha egyik-másik dologban sikerült is a kí-sérleti alapon való tárgyalás, egészben véve még nem mondhatjuk – szerény véleményem szerint – a feladatot megoldottnak. Éppen most vagyunk azon a forduló ponton, hogy sok régi szokással és sablonnal szakítani kell. Ez pedig nemcsak nehéz, de költség szem-pontjából is kockázattal jár, a milyennek egyik tankönyvkiadócég sem teszi ki magát szivesen.
A hivatalos bírálatok az újabban megjelent fizikai tankönyvek-ről, amelyek pedig kitűnő szakférfiak tollából erednek, szintén
fel-említik az e téren még kivárandókat. De be kell látni, hogy bírálni igen sokszor könnyebb, mint csinálni.
Szükség van-e történeti tárgyalásra?
Ugyancsak az egyes fejezetek végén adott történeti áttekintések, ha magának az illető fejezetnek tárgyalásában is már nem a történeti menetet követtük, szintén igen jó szolgálatot tesznek az ismeretek összefoglalására. Egyúttal megismertetik a tanulót a tudomány
Ugyancsak az egyes fejezetek végén adott történeti áttekintések, ha magának az illető fejezetnek tárgyalásában is már nem a történeti menetet követtük, szintén igen jó szolgálatot tesznek az ismeretek összefoglalására. Egyúttal megismertetik a tanulót a tudomány