Nagykanizsa, 1879. okt. 17.–Monte Doloro, Olaszország, 1916. júl. 29.
1896-1900-ban az Eötvös Collégium tagja-ként végezte budapesti egyetemi tanulmá-nyait. 1902-ben avatták doktorrá, Eötvös Loránd mellett volt gyakornok, majd tanár-segéd. Göttingenben, majd Párizsban járt hosszabb tanulmányúton. 1908-tól a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. 1912-ben a Műegyetemen a kifejezetten az ő számára létrehozott elméleti fizikai tanszék nyilvános rendes tanárává nevezték ki. Legfontosabb eredményeit a gázok és folyadékok dinami-kájának területén érte el. Jelentős, ma róla elnevezett tételt fogalmazott meg a hidrodi-namikai lökéshullámokról. Törekedett arra, hogy az új tudományos eredmények mielőbb bekerüljenek a magyar szakmai életbe. Ma-gyarra fordította Pierre és Marie Curie
radio-aktivitásról szóló könyvét. Az I. világháborúban az ütegek helyének megállapí-tására hangbemérő módszert dolgozott ki. 1916-ban az olasz fronton elesett.
Laczkó Géza Zemplén Győző
(részletek)1
Zemplén Győzőnek az alakja, akiben nemcsak a magyar, de az egész európai tudományosság veszt nagy értéket, számomra el-választhatatlan azzal az intézettel, ahol először találkoztam vele, amelynek időben és értékben egyik legelső büszkesége volt s amely oly drága áldozatokkal szentelte meg már eddig is a haza nevét – az Eötvös-Collegiummal.
Teljes értékűvé érett, ismert nevű kiválókat egy szívvel gyászol közel és távol álló, de mindig oly nyomasztó, bizonytalan, kínos érzés fölvetni neveket, amelyeknek viselőiről mi, közelállók tud-juk, mivé lettek volna egykor s amelyek most gyászkeretbe szeré-nyedtek a fényesebb jövő elől. Mi tudjuk, milyen szálas jegenye,
1 Nyugat, 1916. 15. szám. In: Laczkó Géza: Öröklés és hódítás. Bp. 1981. 657–658.
Zemplén Győző (1879–1916)
dús tölgy vagy finom, álmatag cédrus lett volna a kicsiny zöld le-vélkéből, de másnak, idegennek csak egy palánta, amelyet Mors Imperator nehéz talpa pusztulásba gázolt. Mit ér azt mondanom,
„a német filológiában sokat vártak tőle” vagy ilyet? Mikor nem mutathatom meg szeme csillanását, nem éreztethetem meg hangja melegét, nem idézhetem élőnek mindnyájunk elé azoknak a pilla-natoknak egyikében, mikor a tudomány meredekén fölfelé egyszer csak megállapodott s érezte, meglátta, hogy tágul egyre körül a lá-tóhatár. Könyvre, tettekre nem mutathatok s van, aki megmagya-rázhatja az ötletet, amelyből egykor életcél, az életet betöltő s egész életét jelentő nagy mű fog kisarjadni, a bátortalan elhatározást, amelyből felfedezés nő ki majd, vagy csak az érzést, a becsületes vágyat, hogy tenni, hatni fog?
S elhallgathatom-e mégis neveteket, régi társak, akik elmúlta-tok mellőlünk, mint ahogy nagy lakománál egyszer csak valaki feláll, leteszi az asztalkendőt, poharában még reng az aranyszínű bor, megy, utána kapjuk fejünket egy percre s hosszú idő múlva, a zengő zavarban, összenéz a két szomszéd az üresen álló szék fölött... elhallgathatom mégis neveteket?... szegény, lányos, szelíd Tubi, minden kollégista becézettje, aki közöttünk serdültél szerény kis szőke gyerekből a komoly Bartoniek Emillé, aki sohasem fog visszajönni Galíciából, kevés szavú, szapora, halk nevetésű Homor Ernő, aki negyedéves és matematikus létedre együtt méltóztattál elszívni az ebédutáni portorikót a folyosó korlátjának könyökölve a nyelvész „gólyák”-kal, fontoskodó, nyújtott beszédű „Hannibál”, szegény kis Klimkó, mert ugye a pún vezér is elsőnek ment az üt-közetbe s utolsónak tért meg belőle, mint te a könyvtárba reggel s a könyv mellől késő éjjelen; Nádasdi Dani jó fiú, kis vonósnégye-sünk első hegedűse, bizony, a kvartett szétesett, a csellós kínjában spanyolul tanul a rongyos kis óceáni szigeten, mint fogoly s te nem szidhatod már soha, ha elvéti a taktust a hosszú ebédlő túlsó vé-gén, a gázlámpa alatt, míg emitt, a sötét végében az evőeszközt be-hordó szolga meg-megállt hallgatni, se Stiegelmár, se Mikula nem ülnek már le a hosszú asztalokhoz... s ha könnyet ejtünk értetek, ismeretlenekért, a nagy nyilvánosság előtt, az csodálkozzék rajta, rosszallja, akinek sosem szökött könny a szemébe hívatlanul.
Az Eötvös-Collegium 1896-ban nyílik meg s az első növendé-kek közt van Zemplén Győző, a nyurga fiumei gyerek is, barna ar-cával, ragyogó fekete szemével, kemény izmaival, örök jókedvével, legényes tréfáival, vakmerő könnyedségével s minden szobai pe-nész-szagtól a legmesszebb álló gyors eszével, tudásával.
Tulajdon-55 3. A tanulóverseny első nyertesei
képpen magyar fiú, Nagykanizsán született 1879-ben, de már négy-éves korában Fiuméba került s mintha csak emlékül hozta volna el onnan magával a vidám mozgalmat, a tenger mélyét, égszín derűjét, tüzes napjáét, mély járású elme, derült kedély, szinte fékezhetetlen, néha vadságra, erőszakosságra hajló temperamentum, örökké moz-gékony szellem voltak azok a tulajdonságai, amelyeknek csak élei töredeztek, tompultak le az évekkel, de sose változtak. Gyereknek is csintalan volt, tréfás, merész s már, mint férfi, fölszólt a Nemze-ti színpadjára a földszintről a pénzes bögréje után sápítozó plautusi fösvénynek, hogy ne sírjon, ott van a bögre a bokor mögött - s úszta át egy ragyogó október hatodikán a Dunát Nagymaros és Visegrád között, családapa, akadémikus, egyetemi tanár létére. Elpusztítha-tatlan, le nem fojtható életerő buzgott benne s annyi mindenféle valódi kiválóság, mint Jókai hőseiben elképzelt. Aki őt ismerte, az – mondjuk – a fekete gyémántos Berend Ivánról is elhitte, hogy élt.
Mindjárt a Collégiumba való belépésekor elnyerte a középis-kolai tanulók matematikai versenyének díját. Még hallgató ko-rában polémiába keveredett a kinetikai gázelmélet némely kér-désében egy Burbury nevű angol tudóssal, aki végre is kénytelen volt Zemplén okoskodásának igazat adni, amit a gázelméletről írt könyvének második kiadásában nyilvánosan el is ismert. A gáz-elmélet terelte Zemplén Győző figyelmét olyan kísérletek meg-valósítására, amelyekkel azután úgyszólván állandóan foglalko-zott, tudniillik a gázok belső súrlódására. Negyedéves korában a Than-féle nyílt pályázatra tervezetet adott be. A tervezetet az egye-tem bölcsészeti kara elfogadta, s így készült el a „Próbamérések a gázok belső súrlódásának meghatározására” c. dolgozata, amelynek alapján sub auspiciis doktorrá avatták. Ekkor szolgálta éppen ön-kéntesi évét s a fiatal tudós mint közlegény jelent meg legfőbb hadu-ra előtt a királyi gyűrűt megköszönni. Azután báró Eötvös Loránd mellé kerül tanársegédnek s három év múlva tanulmányútra megy Göttingába. Itt a gázokban és folyadékokban történő mozgásokkal foglalkozó kísérletei alapján megbízást nyer, hogy az Encyklopädie der matematischen Wissenschaften című műbe a „nem folytonos mozgásokról” szóló fejezetet megírja. Visszatérve külföldi útjáról, megnősült s újra elfoglalta tanársegédi állását Eötvös mellett. Ugyan-ebben az évben (1905) habilitálják a tudományegyetemen s választ-ja az Akadémia levelező tagjává. Néhány év múlva mint megbízott előadó a műegyetemen az elméleti fizikát tanítja s 1912-ben külön, ad personam egy új tanszéket állítanak fel számára. Ebben az idő-ben készült az Elektromosság és gyakorlati alkalmazása c. könyve.
Két évi gyümölcsös munka után kiütött a háború s Zemplén Győző, tartalékos tüzér hadnagy, megjárja a szerb harcteret, Klen-ákról Sabácot löveti, majd Komáromba kerül az önkéntes iskolába kiképzőnek, decemberben újra a fronton van 24-es mozsarakkal, 1915. májusától az olasz fronton küzd, előbb a Doberdón, aztán a Krn-en, ahol súlyos tífuszba esik, december elején ismét a fron-ton, ahol egyfolytában szolgált 1916. június 29-ig, halála napjáig.
De ne szaladjunk ennyire előre, lesz szó még a háborús időkről, térjünk vissza a Millennium évéhez. Vajon ki nyerte meg akkor a versenyt, amikor Zemplén Győző „csak” második lett?
Egy pécsi diák, bizonyos Visnya Aladár. Talán mondanunk se kell, őt is fel- vették az Eötvös Collegiumba. Igaz, nem 1896-ban, mint Zemplén Győzőt, mi-vel ő csak egy évmi-vel később, elsőéves egyetemistaként jelentkezett ide.
Visnya Aladár
Pécs, 1878. febr. 5.–Kőszeg, 1959. márc. 22.
1896-ban érettségizett a pécsi főreálban, ahol Maksay Zsigmond volt a matematika tanára.
Ugyanebben az évben megnyerte az akkor harmadik alkalommal megrendezett társula-ti Tanulóversenyt matematársula-tikából (Zemplén Győző lett a második.). A budapesti tudo-mányegyetemen szerzett mennyiségtan- ter-mészettan tanári oklevelet, majd 1902-ben doktorált Rados Gusztáv irányításával mate-matikából. 1903-tól a nagyváradi főreálban, 1908-tól a budapesti, majd 1914-től a sopro-ni leánygimnáziumban tanított. A kommün bukását követően 1921-ben kényszernyugdí-jazták. 1927-től 1937-ig újra taníthatott
Kő-szegen, az evangélikus leánygimnáziumban. Nagy szerepe volt a kőszegi Jurisich Múzeum létrehozásában. Botanikai, zoológiai gyűjtőutakat szervezett a Kőszegi hegységbe, ő maga is szenvedélyes gyűjtővé vált. Széleskörű ismeretterjesztő te-vékenységet folytatott, még színdarabot is írt az Uránia Tudományos Színház számára. 1947-től 1951-ig a KőszegiVárosi Könyvtár és Levéltár vezetője volt.
Hangulatos megemlékezést közölt róla a Vasi Múzeumi Arcképcsarnok, Vig Károly tollából, 2011-ben2, ebből közlünk részleteket.
2 Vig Károly: Visnya Aladár. Vasi Múzeumi Arcképcsarnok, 2011.
Visnya Aladár (1878–1959)
57 3. A tanulóverseny első nyertesei