idéz-zük az ő életének, munkásságának összefoglalását is:
Kántor Sándorné Jakucs István
(részletek)
Jakucs István
Mezőtúr, 1882. aug. 5.–Debrecen, 1964. márc. 10.
Mezőtúron született, köztisztviselői családból. Iskoláit szülővá-rosában végezte, majd a budapesti egyetemen tanult tovább ma-tematika-fizika szakon. Eötvös kollégista volt. Kodály Zoltánnal járt együtt és a köztük lévő barátság itt alakult ki. Tanári okleve-lét 1905-ben szerezte meg. Egyetemi tanulmányai utolsó éve alatt ő végzi el a polarizációval kapcsolatos méréseket Fröhlich Izidor könyvéhez. 1904/05-ben a debreceni Református Kollégiumban tanított, 1906-ban egy félévet Göttingenben töltött, 1906-1909 kö-zött Karcagon, 1909-től nyugdíjaztatásáig, 1939-ig, a Református Gimnáziumban tanított Debrecenben. 1934-től 1945-ig kollégiu-mi igazgató. Nyugdíjas éveit igen hasznos gyűjtő-kutató munkával töltötte el, és óraadóként segített az órák ellátásában. Fő érdeme a Kollégium régi fizika eszközeinek számbavétele, katalogizálása és múzeumi elhelyezése. Ebben a munkában Kovács Margit tanár-nő, szertárőr is segítségére volt.1964-ben halt meg.
Kiváló tanár volt, aki a maga csendes, szerény egyéniségével sok diákkal kedveltette meg a matematikát és a fizikát. Híressé vált
69 4. Hárman a Debreceni Református Kollégiumból
diákjai életrajzukban, pályafutásuk elemzésekor mindig megem-lékeznek róla. „Nagyon lelkiismeretes és buzgó tanár volt, aki a di-ákokban kifejlesztette az ambíciót, a diákok rendelkezésére bocsá-totta a tanári könyvtárat” (Bay Zoltán). A „nagy osztály” matema-tika tanára volt. (Bay Zoltán, Béber László, Békés István, Csanak Béla, Gulyás Pál, Szabó Lőrinc, Törő Imre)
Tudását rendkívüli módon át tudta adni a diákoknak. Miben rejlett tanítási módszerének titka? Az óra elején mindig pattogó kérdésekkel kérte számon az anyag lényegét az egész osztálytól.
Az új anyag ismertetésénél, a feleltetésnél is együtt gondolkodott tanítványaival. „A tanár ne összefüggően magyarázzon, mint az egyetemen, hanem vonja be az összes tanulót az új anyag feldolgo-zásába, a felelő mellett az osztály többi tagját a számonkérésbe.” – vallotta. A matematikai levezetésekben, példák megoldásában mindig kereste és kerestette az egyéni elgondolásokat és azokat rendkívül nagyra értékelte. Akkor még nem volt szokásban, de ő mindenkinek megmondta, hogy hányasra felelt és szóban is ér-tékelte a feleletet. Az általa teremtett légkörben nem volt félelme-tes tárgy a matematika, még a határozottan irodalmi érdeklődésű osztályok tanulói is versengve fejtették meg a szünidőben a mate-matikai feladatokat. Ha szükség volt rá - a tantárgyak közti kon-centráció biztosítás érdekében - összevonta a matematika és fizika órákat. Az 1900-as évek elején, a legelsők között tanított differen-ciál- és integrálszámítást a középiskolában, amikor az még nem volt tananyag.
„Jakucs István, akit mindig Jakucs Pistának becéztünk, vérbe-li és amellett sajátságos tanár volt. Kedves mackós járása, jóságos tekintete élénken megmaradt emlékezetemben. Minél szigorúbb akart lenni, annál csendesebben, mintegy szomorúan beszélt, s szigorúsága határozottságában volt. Elméleti zenei képzettsé-ge lehetővé tette a zenei témák megbeszélését is.” (Dr. Törő Imre akadémikus)
„Olyan tanár volt, aki a tananyagot érdekessé és könnyűvé tudta tenni, olyan ember, aki a tanár és a diák, a tanár és a szülő közti válaszfalakat nem ismerte. Minden egyes diákkal személyes kap-csolatot tudott kiépíteni és következésképpen minden diák igye-kezett a lehető legjobb eredményt felmutatni.” (Dr. Máday Béla antropológia professzor)
Ebben a személyes kapcsolat kialakításban sok esetben szerepe volt a zenének is. Máday Bélán, Törő Imrén kívül ugyanezt emeli
ki levelében Bay Zoltán is: „Kitűnő hegedűs volt, s mivel én abban az időben zongorát tanultam a városi zeneiskolában a zene is téma lett közöttünk, a matematikától és a fizikától eltekintve.”
Nagyon jó érzékkel választotta ki a tehetséges diákokat és kü-lönféle önálló feladatokkal bízta meg.
„Jakucs semmivel sem szerezhetett volna nekem nagyobb örö-möt, mint azzal, hogy kiválasztott asszisztensének. Mikor 1918-ban harmadszorra kellett a nyolcadikos fizikát megismételnie, Jakucs ideadta nekem az intézet kulcsát és azt mondta, hogy az ő idejéből ez már nem futja, készítsem elő a bemutatandó kísérle-teket. Én ezt nagy örömmel vállaltam. Ebből a cselekedetéből azt is kiéreztem, hogy ő engem önállóságra akar nevelni, mintegy előre sejtve, hogy valaha az effajta önállóságra nekem is szükségem lesz a pályámon.” (Bay Zoltán leveléből)
„Úgy érzem, hogy Jakucs István indított el a matematikával való behatóbb foglalkozásra, példamutató egyéniségével a tanári hivatásra. Mint hatodikos gimnazistát egy általa meghirdetett ver-senyfeladat megoldásáért megjutalmazott egy értékes matematikai könyvvel. Mindig figyelemmel kísérte a matematikával való fog-lalkozásomat és sok hasznos tanácsot adott.” (Urbán Barnabás)
„Jakucs tanár úrnak nagy híre volt: nagyon szigorú és magasak a követelmények, de viszont bármit mond, azt első hallásra meg lehet érteni.” (Barcza Gedeon nemzetközi sakknagymester)
Tanárjelöltjeivel is gondosan foglalkozott, pedagógiai elveit jegyzetfüzetében is rögzítette. Pl. a példákat úgy kell összeállítani, hogy minden szabály meglegyen bennük, de a rendezés szabályait tudatosítani kell, vagy a nyugodt, csendes modor nem baj, jobban megértik a gyerekek, mint az idegesen sietőt, az eredményeket ki kell emelni, szinte örülni kell neki, a tanulók hozzászólásait enged-ni kell, stb.
Nyugdíjba vonulásakor az iskola is a következőt emelte ki róla:
„Ami tanári működését illeti elsőrangú szaktudással párosult, módszertani gyakorlottsággal nevelte növendékeit, akik iránt mindig igazságos, szigorúságot, de egyúttal atyai megértő, szere-tetet is tanúsított. Kitűnő képessége volt ahhoz, hogy a különböző fejlődési fokokon levő gyermekek és ifjak értelmi színvonalához alkalmazkodva hol játékos módszerrel, hol komoly tudományos alapon, de állandóan világos magyarázattal és szaktárgyai iránt lel-kes érdeklődést keltve értesse meg tanítványaival a nehéz matema-tikai és fizikai fogalmakat.”
71 4. Hárman a Debreceni Református Kollégiumból
Jakucs István szeretett utazni, túrázni, kedvelte a művésze-teket. A zenét magas fokon művelte, egyik tagja volt a debrece-ni kvartettnek és évtizedekig hegedült a MÁV Filharmodebrece-nikusok zenekarában.
Sokat foglalkozott meteorológiai megfigyelésekkel, de e té-ren nem járt sikerrel a munkássága. A „Debrecen éghajlata 30 év tükrében” c. kéziratában sok értékes, érdekes összegyűjtött adatot közölt, de feldolgozása nem vallott szakemberre, a Meteorológiai Intézet igazgatója – Dr. Réthly Antal – a közlést elutasította. 1945 előtt is több cikke jelent meg. Ezekben szaktárgyai (matematika, fizika, ének) középiskolai oktatásának problémáival foglalkozott.
Nagyon érdekelték a szociális kérdések, hosszú időn át volt az ORTE pénztárosa is. Feldolgozta a Debreceni Kollégium alapítvá-nyait és a karcagi Nőegylet történetét.
Sokszor tartott előadást a debreceni Tanári Körben. Az 50-es évektől kezdve végzett a Kollégiumban kutatásokat a fizika törté-netére, oktatására vonatkozólag. Az ő kutatásai képezték Zemplén Jolán: A magyarországi fizika története 1711-ig c. művének alapját.
Nyáry Béla és Jakucs István tanítványa volt a Debreceni Református Kollégiumban Bay Zoltán (Gyulavári, 1900. júl. 24.–Washing-ton, 1992. okt. 4.). A huszadik század egyik legnagyobb magyar fizikusa abban az évben született, amikor Jakucs István bekerült az Eötvös Collegiumba. A költő Szabó Lőrinccel járt egy osztályba Debrecenben, s a világhábo-rú éveiben kellett megpróbálniuk a tanulásra koncentrálni. 1918-ban érettségiztek, és Bay Zoltánnak két ajánlója is volt az Eötvös Col-legiumba: Nyáry Béla és Jakucs István. Eötvös Loránd már beteg volt, de még a betegágyon is dolgozott, nyilván megbeszélte Bartoniekkel, kiket vegyenek fel azokban az „őszirózsás
forra-dalmi” időkben. És nem is lehetett vitás, hogy Bay Zoltánt felveszik.
Bay Zoltán életét, tudományos tevékenységét most annak az előadásnak a részleteivel idézzük fel, melyet az akkor már beteg Marx György (1927–2002) tartott Debrecenben, Bay Zoltán születésének centenáriuma alkalmából a Re-formátus Kollégiumban rendezett emlékülésen, 2000. július 15-én.3
3 Marx György: Bay Zoltán (1900–1992) Tér és idő egysége. Fizikai Szemle 50 (2000/8) 253.
Bay Zoltán (1900–1992)