Abonyi Iván Novobátzky Károly
6. AZ ÚJ ÉPÜLET ELSŐ LAKÓI
Eötvös Loránd már 1896-ban javasolta, hogy épüljön külön épület a Collegi-um számára, tárgyalt is elképzeléséről Petz Samu (1854–1922) építésszel, az egyetem területén akkoriban épülő gólyavár tervezőjével. Az Eötvös koncep-ciójának megfelelő hely kiválasztására és a telekvásárlásra is a Collegiumot alapító Wlassics Gyula (1852–1937) miniszter idejében került sor, 1901-ben.
Wlassics Gyulát Berzeviczy Albert (1853–1936), majd Lukács György (1865–
1950), ill. Tost Gyula (1846–1929) követte a miniszteri székben, azután 1906-ban ismét Wekerle Sándor (1848–1921) alakított kormányt, aki Apponyi Albert (1846–1933) grófot kérte fel vallás- és közoktatásügyi miniszternek. Amire pe-dig ezek után 1910-ben újabb kormányváltozásra került sor, már javában épült az Eötvös Collegium új, Alpár Ignác (1855–1928) tervezte nagyszabású épülete a Gellért hegy oldalában, az akkor még szinte beépítetlen Ménesi úton. Alpár Ignácot annak idején Berzeviczy Albert bízta meg a tervek elkészítésével, a ki-vitelezési vállalkozókkal viszont már az Apponyi vezette minisztérium kötötte meg a szerződést 1909-ben. Eötvös Lorándnak, a Collegium kurátorának We-kerle Sándorhoz fűződő jó viszonya minden bizonnyal hozzájárult az építkezés anyagi feltételeinek előteremtéséhez.
1910 karácsonyára az új épület készen állt az átadásra. Erre ugyan csak 1911 októberében került sor, de a Collegium diákjai és bent lakó tanárai, élükön Bar-toniek igazgató úrral, 1910 karácsonyán már beköltözhettek az épületbe.
Miért csak 1911 októberében került sor a hivatalos átadásra? Bizonyára nem azért, mert akkor Zichy János (1868–1944) volt már a kultuszminiszter. Sokkal valószínűbb, hogy Eötvös meg akarta várni az 1911/12-es oktatási év kezdetét, amikorra fizikus barátja és kollegája, Fröhlich Izidor (1853–1931) lett a tudomány-egyetem rektora. Sőt, a körülmények kedvező összejátszása folytán ugyanekkor lett a bölcsészkar dékánja egy matematikus: Beke Manó (1862–1946). Mindket-ten ott feszítettek az ünnepélyes átadási ceremónián, amelyen ott volt még Ra-dos Gusztáv (1862–1942) matematikus, akkor a műegyetem rektora, valamint Kőnig Gyula (1849–1913), a műegyetem matematikus tanszékvezetője. A tudo-mányegyetem természettudósainak képviseletében volt ott Kövesligethy Radó (1862–1934) csillagász, szeizmológus. Kőnig Gyulát még Heidelbergből ismerte
Eötvös Loránd, Rados és Kövesligethy pedig az általa 1891-ben alapított Mathe- matikai és Physikai Lapok matematikus ill. fizikus szerkesztője volt. Az ünnep-ségről készült csoportképen számos nevezetes politikus is látható, köztük több régebbi kultuszminiszter. A fő vendég az École Normale Supérieure alelnöke volt, akit Eötvös meleg hangú bevezetője végén franciául köszöntött. Utána Émile Borel válaszolt, gratulált az épülethez, majd pedig Bartoniek értékelte a Collegium addig eltelt 15 évét. Kiemelte, hogy már 163 olyan középiskolai tanár tanít az országban, akik az Eötvös Collegium növendékei voltak.
Kik voltak azok a szerencsések, akik már az új épületben kezdhették meg egyetemi tanulmányaikat matematika-fizika szakon? Hárman közülük később kiemelt feladathoz jutottak a felvételüket kérők kiválogatásában, az akkor beve-zetett „fejkopogtatásban”. Életük egy-egy tipikus példája a hazai vélt és valódi te-hetségek huszadik századi hányatott sorsának. Az első világháború okozta vesz-teségekről volt már és lesz is még szó, láttuk, hogy Novobátzky Károly például tűzérként harcolta végig a háborút, szerencsésen megmenekült és a második világháborús ostromot is túlélte Budapesten. De nem mindenkinek volt ilyen szerencséje. Grynaeus István a szibériai hadifogság okozta sokkból nem tudott kigyógyulni, korai halálát közvetve ennek tudhatjuk be. Veress Pál neve ma már a Collégium lépcsőházában a második világháború áldozatainak emléktáblá-ján olvasható. Császár Elemér „ordas eszmék” foglya lett a két világháború kö-zött, ezt szenvedte meg életének utolsó tíz évében. Nagy Miklós olasz fogságba
Avatási ünnep 1911. október 26.
99 6. Az új épület első lakói
Az új épület 1911-ben
esett az első világháborúban, Bartoniek Géza tartotta benne a lelket a hozzá írt levelekben. Tragikus sorsok, fel-felvillanó pozitív élményekkel, bizakodásra okot adó eseményekkel. Alkotó életük kezdetére, a Collegiumban töltött évekre azonban mindvégig örömmel emlékeztek vissza.
Császár Elemér
Gige, 1891. dec. 8.–Budapest, 1955. aug. 7.
Kaposvár melletti kis faluban született, itt volt édes-apja református lelkész. Csurgón, a református gim-náziumban érettségizett, majd Budapesten, az Eöt-vös Collegium diákjaként szerzett matematika-fizi-ka szakos tanári oklevelet. 1915-től 1921-ig a pápai református gimnázium tanára volt. Közben 1915-től 1918-ig katonaként szolgált az első világhábo-rúban. Ezalatt is volt ideje, hogy elkészítse doktori disszertációját „Planck sugárzási elméletének újabb módosítása” címmel, amelyet azonban csak 1920-ban sikerült megvédenie. Később is kitűnt konzer-vatív nézeteivel, mindenképpen klasszikusan sze-rette volna értelmezni a kvantumfizika törvényeit.
Többször járt Németországban, különböző egyete-meken dolgozott, miközben sokat publikált német és magyar szakfolyóiratokban. Itthon 1928-ban lett az Akadémia levelező tagja. Ettől kezdve szerepelt
„fejkopogtatóként” az Eötvös Collegiumban, egészen 1938-ig. 1938-tól Rhorer László utódaként működött Pécsett az orvosi fizikai és röntgenológiai tanszé-ken. Eközben gyakran került szakmai - és nemcsak szakmai - ellentétbe egyik tanársegédével, Ernst Jenővel. 1945 után Ernst Jenő lett az általa biofizikának elnevezett tanszék vezetője, Császár Elemért pedig elbocsátották, akadémiai tagságát megszüntették. Börtönbe került, kiszabadulása után Tarján Imre se-gítségével jutott a Medicorban tudományos tanácsadói álláshoz. Ma is elsősor-ban kísérleti fizikusi és tankönyvírói munkásságát értékeli a mértékadó szakmai közvélemény, antiszemita megnyilvánulásait viszont határozottan elítéli.
A Magyar Tudóslexikonban1 többek között ezt olvashatjuk róla:
1 Makra Zsigmond: Császár Elemér. In: Nagy Ferenc (ed.): Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig http://tudosnaptar.kfki.hu/c/s/csaszare/csaszarepant.html
Császár Elemér (1891–1955)
101 6. Az új épület első lakói