megsemmi-sitették a távolságokat és olyan erős kötelékekkel fűzik egymáshoz a nemzeteket, hogy egyetlen egy sem tudja magát elkülöníteni.
Az európai béke stabilitása valóságos életkérdés nemcsak Nagybritanníára, hanem minden más európai nemzetre nézve. Ha Magyarország törvényes eszközökkel tovább sürgeti igazát a világ közvéleménye előtt, úgy jogos követeléseinek teljesítése nem maradhat el.
, . . Nyilatkozatát ezekkel a szavakkal fejezte be lord Rothermere:
— Két fiam esett el a háborúban. Nemes ideálokért áldozták fel éle-tüket, nem pedig azért, hogy egy dicső és nemes nemzettel igazság-talanul bánjanak.
Néhány nap múlva Rothermere újabb nyilatkozatát közölték a lapok. Ez a nyilat-kozat kitér Rothermere budapesti útjára is.
— Nem volt az én utazásomban semmi titokzatosság, — kezdte Rothermere lord. — Az sem áll, ami elterjedt felőlem, hogy álnév alatt szállottam volna meg. Mi szükségem lett volna rá, hisz én épp keresni, kutatni mentem az igazságot, nem pedig bujkálni előle. Mint minden más rendes ember, a saját nevem alatt szállottam meg Budapesten, ahová Bécsből automobilon érkeztem.
— Annak, hogy utam alatt senkivel sem érintkeztem és adataimat részint magam, részint magammal vitt munkatársaim teljesen önállóan gyűjtötték össze, kizárólag az volt azoka, hogymiként azt előre láttam és amint az valóban be is következett, bizonyosra vehettem, hogy úgy kís- antant politikusai, mint sajtója részéről erős támadásban lesz részem lellépésem miatt.
Ezekkel az eszközeikben semmikép sem válogatós támadásokkal szemben pedig az általam védett ügy igazsága mellett nagy felsöbbséget ad az is, hogy senki sem lóghatja rám, hogy a magyar politikusok, vagy ahogy ők mondják, magyar agitátorok „karmaiba estem".
Nem ismerek egyetlen magyar politikust sem, nem tárgyaltam egyet-len magyar „agitátorral" sem — kiálthatom nyugodtan azok felé a vádas- kodók felé, akik ma igyekeznek lekicsinyíteni a Daily Mail akciójának jelentőségét, — elfelejtve, hogy alig nehány évvel ezelőtt még öröm-könnyeket hullattak, ha róluk, vagy az általuk portált ügyről csak két sor-ban is megemlékezett a Daily Mail — mondja gúnyos nevetéssel Lord Rothermere.
— Egyebekben pedig, véleményem szerint a békeszerződésekért minden győztes állam felelős, egyformán felelős, Amerikát se véve ki.
Speciálisan a trianoni béke esetében pedig az volt a legnagyobb baj, hogy azok, akiknek szavától minden függött, egyáltalán nem ismerték a helyze-tet és amit véletlenül talán mégis tudtak Magyarországról, azt is csak a magyarellenes propaganda jól elkészített agitációja alapján tudták.
— Én meg vagyok róla győződve, hogy sem Wilson, sem Lloyd George nem volt tisztában azzal, hogy mekkora igazságtalanság történik Magyarországgal. Amellett pedig úgy Angliának, mint Amerikának más, őket sokkal közelebbről érintő kérdések kötötték le elsősorban a figyel-mét s így történt, hogy ezt a kérdést teljesen átengedték Franciaországnak és a kisantant államok képviselőinek, akik természetesen igyekeztek a
trianoni békét minél jobban a maguk érdekei, vagy legalább is a maguk _
képzelt érdekei szerint megalkotni. •S*
A Daily M ail folytatja a harcot.
Lord Rothermere nyilatkozatait újabb és újabb szenzációs cikkek követték a Daily Maily hasábjain.
— A britt közönség — írja a nagytekintélyű világlap, jelentős aggodalommal figyeli az európai helyzetet. A jelentések szerint a romániai és a csehországi kisebbségek súlyosan igazságtalan bánásmód alatt szenvednek. A kisebbség főleg magyarokból áll, akik összefüggő tömegekben laknak a trianoni határ mentén. Magyarország elfogadta a békefeltételeket, mert bízott Millerand kijelentésében, amelyben megígérte, hogy ott, ahol az uj határok közgazdasági vagy nemzeti jogtalanságot idéznek elő, el fogják rendelni a határkiigazitást. Ezt az ígéretet eddig nem váltották be és igy az elmúlt hét év annyi súrlódást és elégedetlenséget teremtett, hogy a határok kiigazítása ma szükségesnek látszik.
A nyugati hatalmak számára most az a kérdés áll fenn, hogy tűrik-e azt, hogy Középeurópában két Elzász-Lotharingia legyen; az egyik Romániának magyarlakta területén, a másik Csehország magyar területén, amely terület annak ellenére, hogy a kormány erőszako-san lépett fel a választókkal szemben, tizenkét tiltakozó magyar képviselőt küldött Prágába.
Ha ezeknek az erőszakkal idegen országokba bekebelezett magyaroknak nem szolgáltatnak igazságot, akkor Csehország és Románia kétségtelenül elfogja veszíteni az angol nép barátságát és jóindulatát.
Különösen jogosak azok a súlyos panaszok, amelyek Románia magyar földműves- lakossága részéről hangzanak el. A román kormány azt mondja, hogy magasabb célokat tart szem előtt akkor, amidőn a parasztok között szétosztja a földbirtokot. Ez szépen hangzik, de lényegében a romániai magyar birtokok kártérítés nélküli kisajátítását jelenti. Ez ellen a magyar birtokosok a trianoni békeszerződés értelmében a döntőbírósághoz fellebeztek. Amikor a bíró-ság megalakult, a román kormány visszahívta képviselőjét. Emiatt a kellemetlenkedés miatt a magyar kormány a népszövetséghez fellebezett, amely Chamberlainnek osztotta ki az ügyet.
Döntés eddig semmilyen irányban sem történt, pedig az idő múlik. A román titkosrendőrség úgy bánik a magyar gazdákkal, hogy nem igen kell már tanulnia a szovjetorosz csekától. A népszövetség szeptember elején tárgyalja a kérdést. Általában azt remélik, hogy nem ingatják meg Magyarországnak Anglia igazságérzetébe vetett hitét és Chamberlain, aki ebben a nehéz kérdésben tapintatos szilárdságot tanúsított, orvoslást talál a szerencsétlen magyar kisebbségek bajaira és biztosítja Millerand ünnepélyes Ígéreteinek beváltását. Az igazságtalanságot a béke érdekében orvosolni kell és elvárjuk Chamberlaintől, hogy befolyását az igazság érdekében érvényesíti.
Európa puskaporos tornya.
Augusztus 29-én ujabb hatalmas cikkel áll a magyar ügy mellé Lord Rothermere.
A cikk cime „Európa puskaporos tornya".
A cikk mindenekelőtt utal a szövetséges hatalmaknak arra az őszinte törekvésére, hogy a világháborúban elért győzelmüket igazi tartós béke megteremtésére használják fel, mindenfajta Elzász-Lotharingia kizárásával, amely csak a háborús szellem fentartására alkalmas.
Ezért Európa uj térképét az önrendelkezési jog alapján akarták megrajzolni. Ez a vezérelv azonban a békekonferencia munkáinak folyamán mindjobban elhalványodott s ennek tulajdonít-ható, hogy ma Közép-Európa tele van a legveszedelmesebb robbantóanyaggal, aminek főoka Magyarország feldarabolása,
Németországgal szemben érvénybe léptették az önrendelkezési jogot. Még Schles- wigben is, ahol a népszavazás az 1864-ben megállapított határ megváltoztatását vonta maga után. A versaillesi béke megalkotása azonban az antant államférfiak egészen kimerítette. A . főellenséggel való leszámolás után figyelmük ellankadt, úgy hogy a kisebb ellenségek- kel való békekötés látszólag jelentéktelenebb föladatát a békeértekezlet alárendelt
tagjainak engedték át. Az említett okból a nagyvilág érdeklődése is megcsappant a békemü iránt és bár a föladatnak csak egyik felét oldották meg, másik felét Versailles elhomályosította s a többi szerződés zárt ajtók és általános közömbösség mellett állapították meg.
Ez a henye eljárás kedvezett a kisebb nemzetiségeknek, amelyek véletlen folytán kerültek az antant körébe. Egészen újonnan kitalált nemzetiségek képviselői árasztották el Páríst, ahol antantnemzetiségü pamflet-irók segítségévek minden követ megmozgattak, hogy a békeszerződések a maguk általános, de magánérdekük szempontjából is minél hasznosabban alakuljanak. Ilyen módon az önrendelkezési jog nevében a békeszerződések segítségével súlyos visszaéléseket követtek el, amelyek jövendő háborúk csiráját rejtik magukban. Ha az önrendel-kezési jogot valóban tiszteletben tartották volna, ezzel kizártak volna minden panaszt.
Csehszlovákia a maga létrejöttét mesterséges operációnak és a nemzetiségi elv meg-csúfolásának köszönheti. Cseh-Szlovák állam, vagy cseh-szlovák nemzet soha nem volt a világon, csupán cseh királyság, amely 1620-ban elvesztette függetlenségét. A csehek uniója a szlovákokkal a píttsburgi egyezményen alapszik, amelyben a tótok a beígért teljes autonómia ellenében a maguk részéről megígérték a cseh követeléseknek a békekonferencián leendő támogatását. A cseh kormány ezt az Ígéretét sohasem váltotta be s ezért a két faj között napirenden vannak a rekriminációk.
E hibrid állam részére a népek önrendelkezési jogának megsértésével kellett terü-letet találni. Hárommillió németen felül az állam déli határán mintegy egymillió egységes tömegben élő magyart is annektálni kellett. A béketárgyalásokra kiküldött magyar delegáció hiába tiltakozott, bár a Millerand-féle kísérőlevél beismerte az igazságtalanságot és a határ kiigazításának a lehetőségét ígérte meg. A csehek annyira elnyomják a magyar kisebbséget, hogy ez Elzász-Lotharíngiának egykori németesítését is felülmúlja. A cseh kormány terv-szerűen kisajátítja a magyar birtokokat, még pedig oly nevetséges összegű kártérítés ellenében, hogy a kisajátítás az elkobzással egyértelmű. A kisajátításokról sohasem hoztak nyilvános-ságra számadásokat és a cseh kormányhoz ez irányban intézett minden felhívás eredménytelen maradt. Ha a szállongó híreknek csak a fele igaz, akkor a cseh kormány tűrte a legocs- mányabb csalásokat, amelyek Európában valaha is előfordultak. A prágai parlament tizenkét magyar képviselőjének tiltakozását figyelmen kívül hagyták.
A nyugati ántánthatalmaknak csak most van alkalmuk arra, hogy a trianoni szerző-désnek Csehország és Románia által történt megsértéséről tudomást szerezzenek. A két állam mohósága és az üldöztetések két uj Elzász-Lotharingiát teremtettek, amelyek fekélyek Európa szivében. Különüsen kárhoztatandó ez az eljárás Csehország, a szerencsének ez elkényeztetett gyermeke részéről. A maroknyi cseh szökevényektől — az úgynevezett légionáriusoktól — eltekintve, a csehek mindvégig Ausztria oldalán harcoltak. A sors különös szeszélye lehetővé tette a cseheknek, hogy a háború befejeztével a győzelmes hódító pózában Magyarországon, mint védtelen áldozaton, erőszakot tegyenek. Cseh-Szlovákia egyedül az antanthatalmak jószi-vének köszönheti függetlenségét és saját érdekében nem volna szabad azok jóakaratát elját-szania. Helyzete korántsem biztos. Csehország számtalan nemzetisége oly ellenséges érzülettel viseltetik egymás iránt, hogy a belső széthúzás következtében a köztársaság egyik pillanatról a másikra eltűnhet. Csehország tehát Európa lőporraktára, ahol minden megtörténhetik. Egy forradalom egyik napról a másikra elsöpörheti Csehországot Európa térképéről. A leígázott nemzetiségek kizsákmányolásának politikáját semmiesetre se szabad folytatnia, mert ezzel kihívja maga ellen a világ közvéleményét. A cseh kormány válaszúton áll: vagy folytatja a trianoni béke megsértését és kíforgatását, vagy pedig hallgat az ész szavára és kijelenti, hogy nem tartja vissza erőszakkal a zárt magyar népszigeteket és aláveti magát ezírányu nép-szavazásnak.
A független Csehszlovákia eszméjét a nyugati államok között a Daily Mail népszerű-sítette elsőnek és ennek nyilvánossága nélkül a köztársaság nem jött volna létre. A háború alatt Masaryk elnök megbecsült munkatársa volt a Daily Mailnek. Bizonyára ö sincs
megelégedve a magyar kisebbség mai helyzetével, aminthogy az „Uj Európa“ cimü *■ A
munkájában is beismerte a békerevizió lehetőségét, És üdvözöltem elsőnek — folytatja Rothermere lord — Csehszlovákia függetlenségét és sajnálnám, ha eljátszaná a szövetségesek bizalmát. Minden gondolkozó embernek egyet kell velem értenie abban, hogy a mai Cseh-ország mint exponált politikai lőportorony, veszélyezteti Európa békéjét. Már két évvel ezelőtt fel akartam hívni erre a figyelmet, de jónak láttam megvárni, míg a békeszerződés hét esz-tendőn keresztül érvényben van. Remélhetően belátják a csehek, hogy tanácsaim megfelelnek az ő érdekeiknek. A ő jövőjük a külföld pénzügyi segítségétől függ, ez azonban problemati-kussá válik, ha az invesztáló közönségre nézve, a mai veszedelmek fennállanak. Ha ez a két állam nem javítja meg hamarosan belső és külső helyzetét, akkor kölcsöneiket az orosz címle-tekkel egyformán értékelik.
Nem követelek Magyarország számára többet, mint az elemi igazságosságot. A háború előtti határokhoz való visszatérés kizárt dolog. Magyarországnak meg kell fizetnie a vereség adóját, ez azonban nem ok olyan igazságtalanságokkal való megterhelésére, amelyek ellen a háborút vívták. Magyarországnak jogos igénye van az elvesztett magyar területekre a trianoni határ közelében, A mai viszonyok a régi, pompás ezeréves fényes történelemmel rendelkező néppel szemben felháborító igazságtalanság. Ilyen feneketlen igazságtalanság nem maradhat fenn. Itt a legfőbb Ideje a békés, hatásos kiigazításnak. Ha ezekkel a bajokkal szemben eltakarjuk szemünket, a gyűlölködés elkerülhetetlenül katasztrofális háborúra vezet.
Angliának, Franciaországnak és Olaszországnak, a mostani helyzetért felelős nép- szövetségi tagoknak lépéseket kell tenniők Magyarország érdekében. Nagylelkűségükkel nem fognak visszaélni. A magyar nemzet a maga ragyogó hagyományaival és párját ritkító jelle-mével természetes szövetségese Angliának, Franciaországnak és Olaszországnak Középeurópá- ban. A háborúban nemeslelküen bánt el az ellenséges alattvalókkal. Csak a szó technikai értel-mében volt az ántánt ellensége; lojális, megbízható barát lesz.
... De nemcsak a nyilvánosságnak szánt cikkekben nyilatkozik meg Rothermere ko-moly tenni akarása: valósággal életcéljává lett, hogy kiverekedje a béketrakta revízióját.
Magánéletében, magánleveleiben ugyanez a komoly vágy tölti el és ennek ád hangot minden tollvonása.
Rothermere kitart rendületlenül.
A „Pesti Hírlap" szeptember 8-iki számában báró Vay Miklós felsőházi tag publikált egy nagyon érdekes Rothermere levelet. Rothermere lord szenvedélyes teniszjálékos és a sport iránti szeretete hozta őt össze Monte-Carloban Landau Vladimir orosz emigránssal, aki több ízben megfordult Magyarországon is, mint báró Vay Miklós vendége. A lord még budapesti útja előtt igen értékes információkat kapott Landautól Magyarországról, amelyeknek valódi-ságáról később alkalma volt személyesen meggyőződnie. Ennek a magánlevélnek nyilvánosságra hozatalát azért tartjuk fontosnak, mert Rothermere lord mély meggyőződésének és szilárd elhatá-rozásának egyik dokumentuma. A levél szószerinti hű fordításban a következőképen hangzik:
London, augusztus 9.
Kedves Landau ur,
meg akarom Önnek imi köszönetemet azért, hogy montecarlói találkozásunk alkalmával elémtárta azokat a súlyos igazságtalanságokat, amelyek alatt Magyarország szenved a trianoni béke rendelkezései következtében.
A kutatások, melyeket budapesti tartózkodásom alatt és azóta végez-tem, megerősítették mindazt, amit Ön elmondott és az az elhatározás támadt bennem, hogy egyetlen módon lehet megőrizni a világbékét, a szerződésnek kíméletlen revíziója utján.
4 2
Biztosítani kívánom az Ön barátait, hogy én állhatatosan folytatom az agitációt, míg a sikert elérjük. Sem Csehszlovákia, sem a kis-antant többi tagjai nem lesznek képesek tartósabban ellenállni a világ közvéle-ménye nyomásának és teljesen biztos vagyok affelől, hogy azt létre is tudom hozni.
Néha találkozom az Ön nővérével. Ő talán valamivel lelkesebb magyarbarát, mint Ön és mindig buzdít engem előre, a megkezdett jó utón.
Igaz barátsággal :
Rothermere.
... Lord Rothermere eme újabb megnyilatkozásai mellett pihenjünk meg egy pillanatra.
Állapítsuk meg, hogy páratlan, szinte egyedülálló, hogy egy világhírű politikus igy exponálja magát egy szerencsétlen ország sorsáért és példanélkül álló a sajtó történetében, hogy egy idegen nép igazáért igy exponálja magát egy világlap, a melyet öt földrész olvas és becsül.
Pihenjünk meg egy pillanatra és szögezzük le büszke öntudattal, hogy az a nemzet, a melynek ilyen barátai vannak — bizhat, remélhet Trianon térképe nem élhet sokáig...
4 3