össze, mint barátotok ünneplése, Mégis nagy örömmel fogadtam a mai estét. Azért fogadtam örömmel, szeretném elérni, hogy az emberek ne a hazából, hanem a hazáért éljenek. És fő-képen szeretném, hogy a magyar középosztály vegye kezébe a magyar gyakorlati külpolitika vezetését, melyet századokon át selyemharísnyás bécsi lakájok levegőjében intéztek, akik nem engedtek beleszólást a külpolitikába nekünk, magyaroknak.
— Örömmel vettem hát a meghívást a mai estére, mert látom, meg van az érdek-lődés a magyar középosztályban a gyakorlati külpolitika iránt.
— Nem idebent kell beszélgetnünk. Elvégre az országnak nem sok haszna van abból, ha idebent népgyüléseken elmondjuk, amit úgyis tud minden magyar. Ki kell mennünk oda, ahol tönkretettek bennünket.
— Megéreztem, hogy egyedül az angol néptől remélhetjük a kezdeményezést nyo-morúságos helyzetünk megjavítására, Szeretném, ha megnyernők az angol társadalmat ügyünk-nek. Ezért tanultam meg az angol nyelvet és ezért tartottam hét előadást az angol közönség előtt a mi igazságunkról.
— Amit most mondok, beszámoló beszéd baráti körben. Hozzátok szólok, magyar középosztályhoz.
— Mikor kijutottam Angliába, már az első alkalmat megragadtam, midőn egy vacso-rán együtt voltam több angol képviselővel, hogy beszéljek nekik a mi keserveinkről. Azt tapasztaltam, hogy semmi hatással sincs rájuk a mi szerencsétlenségünk az integritás alapján beállítva. Vállukat vonogatták és kijelentették, hogy igazán nem tehetnek semmit ebben a dologban. Elvégre csak az történt szerintük, hogy Magyarországtól elvették nemzetiségeit. Ezt az állapotot pedig Európa békéjének megbontása nélkül lehetetlen megváltoztatni. — Hogy gondolja „Mr. Nagi“ ? Visszacsatoljuk azokat a nemzetiségeket, amelyek önként váltak el önöktől ? — kérdezték tőlem. Ez lehetetlen.
— Csak ekkor vettem észre, hogy az ő véleményük az, hogy a békeszerződés megkötése teljesen a wilsoni elvek alapján történt. Ezt az állapotot pedig helyesnek találják.
— Erre természetesen taktikát változtattam és megkérdeztem, hogy ha a határokat a nemzetiségek szerint állapították meg, akkor hogyan lehetséges az, hogy ma kétmillió magyart idegen járom alá löktek, tömör tömegekben, a határok hamis megállapításával?
— Erre meglepődtek. — Mit tetszett mondani? Magyarokat is elcsatoltak önöktől tömör tömegekben, a határok téves megvonásával?
— És kinyílt az angolok szeme. Beláttam, hogy uj utón kell járnom. Teleki Pál gróf nemzetiségi térképét szögezve a londoni egyetem falára, bizonyítottam, hogy a határmeg- állapitásoknál csalás történt a wilsoni elvek szerint is.
— így indultam el a megkezdett utón. És részletekre felfejtettem a bűnös munka kiáltó bizonyítékát, a Millerand-féle kísérőlevelet. Megkérdeztem, miért mondják békeszerző-désnek a békediktátumot ? Hiszen a kísérőlevél utolsó mondata így szól : ezt a szerződést pedig tíz nap alatt változtatás nélkül Írják alá, m ert. . . Az angolok elbámultak. Hát velünk nem is tárgyaltak ? És ekkor elővettem a levél első szakaszát is. Ez azt mondja, hogy Magyar- ország volt egyik okozója a háborúnak. A háborút elhatározó koronatanács jegyzőkönyvével nem volt nehéz bizonyítanom, hogy a külpolitikai dolgokban Magyarországot egyedül képvi-selő Tisza István gróf mennyire ellenezte a háborút.
Csalás a brit lobogó alatt.
— A bírák nyilvánvalóan tévedtek, tehát perújításnak van helye ! De a dolog érde-mében is igazat ad a kísérőlevél. Hiszen ennek a negyedik szakasza a következőket mondja:
nem tehetünk eleget kívánságaiknak, mert a határt nem lehetett úgy megvonni, hogy magyar szigetek ne jussanak idegen országokba.
— Tehát a levél készítője azt hitte, csak magyar szigeteket csatolnak el, _ _ pedig szinmagyar néptömböket vettek el, összefüggőleg az anyaországgal. És ekkor
éltem át életem legszebb pillanatát, mert hallhattam a fércmü feletti megbotránkozást. Meg-kérdeztem : hát megengedi mindezt a brit becsület ?
— Megtaláltam a rést, ahol a békediktátum bűnös volta nyilvánvaló. És ekkor már fennen hirdettem : uraim, csalás történt brit lobogó védelme alatt ! Ennek megvolt a hatása !
— A kísérőlevél még azt is mondja : azért nem rendeltük el a népszavazást, mert az úgyis önök ellen döntött volna Erre is megvolt a válaszom. Hiszen egyetlen népszavazás volt — a soproni és az is mellettünk döntött.
— Megemlíti még a kísérőlevél, mintegy vigasztalásképpen, hogy majd kisebbségi jogokkal megvédik a magyar szigetecskék érdekeit. Itt már szigetecskékről beszélnek ! És hogy mennyire megvédték ezek érdekét, azt is tudjuk.
— A Millerand-féle kísérőlevél ily módon való részletes feltárásának elementáris hatása volt. Az angol képviselők megígérték, hogy mihelyst szó kerül róla, Magyarország mellé állanak. Nem Magyarországért, hanem a brit becsületért.
— Amit mi csinálunk, legális eljárás és nem irredenta. Hiszen a kísérőlevél azt is kimondja, hogy a genfi Népszövetség tagjainak mindenkor módjukban lesz törvényes eszkö-zökkel a megváltoztatást szorgalmazni.
—- Magasra kell tehát emelnünk a lobogót, törvényes küzdelmeink lobogóját, fennen kell hirdetnünk igazságunkat, mely semmi egyéb, mint a Millerand-féle levél végrehajtása.
— A mozgalom alapja az, hogy ha elérjük, hogy az elszakított magyarokat visza- csatolják Magyarországhoz, Kőzép-Európában tartós alapja lesz a békének.
— A szelek és felhők járásának irányítását hagyjuk a magyarok Istenére. A mi későbbi céljainkat mindenki rejtse magába és ne beszéljen róla hangosan, csak az oltár előtt rebegje el imájába foglalva. Hagyjuk abba az ábrándok politikáját, a gyakorlati megvalósítás lehetőségeire szegezzük szemünket.
— Ha kiigazítják a kiáltó igazságtalanságokat, úgy hajlandók vagyunk szomszédaink-kal gazdasági téren együttműködni, de ez lehetetlen a bűnös határmegvonás kiigazítása nélkül.
— A győzelem még nagyon messze van. Ha célt akarunk érni, tegyünk félre minden kicsinyeskedést és törjünk egyesült erővel a megvalósítható cél felé. És ha a könnyen ostromol-ható pontokat támadjuk, a siker nem fog elmaradni.
— Ez a törekvés nem sírból kibújt szellem, hanem Szent István koronájából tápláltuk.
Azt visszakergetni többet nem lehet! Legyetek hát mindannyian, akik itt vagytok, apostolok.
És legyetek meggyőződve, hogy én sem fogom elhagyni az utat, amelyre ráléptem. Remélem, nem maradok egyedül.
— Kérlek titeket, ne lássatok ellentéteket a gyakorlati külpolitika és a mi vágyaink között. Ha megfogjuk a kéznél levő lehetőségeket, akkor el fog jönni még a szebb jövő. Ezen a téren Anglia fogja megtenni a kezdeményezést.
— Éljen Anglia !
Teleki Pál volt az est következő szónoka:
— Meleg barátsággal üdvözlöm Nagy Emilt — mondotta. — Egy helyen azonban ellenmondásba keveredünk, mert az, hogy mi az ő ünneplésére gyűltünk össze, nem rontja le az elérendő cél szentségét. Őt át akarja hárítani magáról a megtiszteltetést a nemes célra.
Érthető, hogy ellentmondók neki, mert a mi összejövetelünk épp úgy szól a célnak, mint kitűnő harcosának.
— A többiben már nem mondok ellent, igaza van, egy véleményen vagyunk.
Hiszen igy voltak a franciák is Elszásszal. Kimondták : Elzászról nem szabad beszélni, de mindig gondolni kell rá.
. - — Mi eddig mindig belpolitikával foglalkoztunk, ideje, hogy kezünkbe 1UU vegyük végre a külpolitikát is.
Teleki gróf végül az angol vendéghez intézte szavát angolul. Magyarországnak nincs mit takargatni, vendégünk tehát megfigyelhet mindent a maga valóságában. Meg vagyok győ-ződve róla, hogy itteni tapasztalásai alapján közállapotaink leghivebb képét fogja nemzete elé tárni, éppen úgy, mint ahogy meg fogja ismertetni nemzetét e nép leikével és jogos óhajaival.
A magyar igazság győzelméért.
Általános figyelem közepette szólalt fel ezután Sir Haward d'Egwille, aki nagy elismeréssel szólt arról a munkáról, amelyet Nagy Emil Angliában kifejtett. Hangsúlyozta, hogy meg akarja szerezni azokat a helyes információkat, amelyekkel az összes brit parlamen-teket tájékoztatni akarja a magyar helyzetről. (Taps.) Közvetlen tapasztalás alapján akarta megismerni a tradícióknak azt a szellemét, mely annyira rokon hazája és Magyarország között.
Ha visszatér Angliába, jelenteni fogja azt a lelkes szeretetet, amellyel Magyarországon Anglia iránt viseltetnek és poharát Magyarország igazának győzelmére emelte.
Sokáig ünnepelték a rokonszenves angol diplomatát és a lelkes ünnepi e6t Hódossy Gedeonnak Rothermere lordra mondott lendületes felköszöntőjével ért véget.
Búcsú—interjú Sir Haward d’Egvillel.
Elutazása előtt benyomásairól kért Sir Haward d'Egviltől információt egy zsurnaliszta, Sir Haward d'Egville azonban csak tartózkodóan nyilatkozott, miután tapasztalatairól az összes parlamentek által kiadott és általa szerkesztett folyóiratban hivatalosan fog nyilatkozni s ennek nem akart elébe vágni. Elmondotta, hogy Nagy Emil felvitte őt Esztergomba és megmutatta neki, hogy a hid másik végén már Csehország van és azon túl az egész lakosság fel észak-keletnek, északnak és nyugatnak éppen olyan szinmagyar, mint akármelyik dunántúli vár-megyében. Sir Haward d'Egville nyíltan megmondotta, hogy amikor egy rövid és kellemes autótura után az esztergomi hídnál megállották s Nagy Emil reámutatott a hidra, azt mond-ván, hogy azon túl az már Csehország, Sir Havard azt gondolta, hogy Nagy Emil csak tréfál vele, mert a trianoni határokba gondosan be nem avatott ember előtt egyszerűen tréfának látszik az, hogy Párkánynánál már Csehország kezdődjék, elszakítván a magyar anyaországtól milliónyi tiszta magyar tömegeket. Bevallotta Sir Havard, hogy ez az autókirándulás nagy hatással volt reá s csak azt a tanácsot tudja adni a magyaroknak, hogy ha céljaikat el akar-ják érni, mutassák be térképen, fotográfiákkal, vagy akár mozifelvételekkel a magyar határok borzalmait s nem hiszi, hogyha bárki jóhiszemű ember egyszer meglátja azt, hogy miképpen jöttek bele a trianoni határokkal a magyarság testébe, lehetetlenség, hogy teljes szívvel ne álljon a Rothermere-féle álláspont mellé.
Sir Haward óriási irodalmi és térképanyaggal utazott vissza Angliába, amelyeket elsősorban Teleki Pál gróf bocsátott rendelkezésére s végül azt az ígéretet tette, hogy Anglia politikai köreiben minél számosabb férfiút fog arra felkérni, hogy a helyszínén nézzék meg a trianoni határokat, mert ezekről, sajnos — ott künn általában még derengő sejtelem se honol s nem kell egyebet tennie a magyar ügy harcosainak, mint a jóhiszemű világ előtt bemutatnj a meztelen tényeket, mert ezek a legnagyobb ékesszólással szólnak a mellett, hogy a trianoni határokat meg kell változtatni, Ez különben nemcsak Magyarország érdeke, hanem érdeke az egész európai békének, mert be kell látnia mindenkinek, hogy a határ kiigazítása nélkül vajmi nehéz dolog azt kívánni a magyaroktól, hogy szomszédjaikkal végleg béküljenek ki, már pedig ez nemcsak Magyarország érdeke lenne, hanem az utódállamoké is és ezeken ke-resztül Középeurópa békéje is szorosan összefügg a trianoni határ kiigazításának a dolgával.
101