ANGOL PARLAMENTI BIZOTTSÁG ALAKULT
figyelemmel kisérték és erről a tárgyról beszédeket is mondottak. Valahányszor ezzel a problémával összefüggésben bizonyos kérdések felvetődtek, a parlament tagjai között természetesen vitpgándult róla. Azoknak a száma, akik Középeurópa ügyeiben különös érdeklődésre érzik magukat kötelezetteknek, állandóan nő és a parlament egyes tagjai igen nagyfokú hozzáértésre tettek szert e kérdésekben. Azok között, akik arra a meggyőződésre jutottak, hogy e kérdések Európa általános békéje szempontjából a legnagyobb fontosságúak, különösen Newton lord nevét kell említeni. A bizottság pártatlanságot és a kérdés alapos tanulmányozását tűzte ki célul.
. . . Ezeket mondotta Robert Gower, aki hogy igaz barátunk — annak bizonyíté-kául el kell itt mondanunk, hogy ő volt az, aki az alsóházban julius 21-én Chamberlainhez interpellációt intézett az erdélyi bírtokelkobzások ügyében.
Az interpelláció, amelyre a külügyi államtitkár részletesen ismertetve a helyzetet, kimerítő, bár kitérő választ adott, főként azért nagyjelentőségű, mert Sír Robert Gower nem-csak Romániának szerződésszegő eljárását bélyegezte meg, hanem az alsóház figyelmét igen határozott formában hívta fel arra a megdöbbentő igazságtalanságra, hogy három és félmillió magyart hogyan szolgáltattak ki a keletkező uj államok kapzsi terület-éhségének és hogy ez a három és félmillió magyar, mint nemzeti kisebbség, a békeszerződés világos rendelkezései-nek leggaládabb megszegésével a szenvedések — birtokelkobzás, kiutasítás, vallási üldözések
— milyen kálváriáján megy keresztül. Sir Robert Gower szavai nagy hatással voltak az alsó-ház jelenlevő tagjaira és ha az interpellációra a külügyi államtitkár érdemleges választ nem is adott és ezt az álláspontját éppen azzal indokolta meg, hogy mint a japán és csilei delegá-tussal együtt az ügy egyik döntőbirája, az ügygyei szemben elfoglalt tárgyilagosságát semmi-képpen sem akarja befolyásolni — az erdélyi birtokelkobzások ügye iránt az angol parlament továbbra is érdeklődést fog tanúsítani. Sir Austen Chamberlain egyébként az interpellációra adott válasza végén határozott Ígéretet tett, hogy mindjárt az őszi ülésszak kezdetén a parla-ment mindkét házát kimerítően fogja tájékoztatni.
Angol barátaink érkezése.
Szeptember 10-én Budapestre érkezett autóval Gower őrnagy, a brítt parlament magyar bizottsága elnökének unokaöccse. Gower őrnagy autón érkezett a Bácskából, topolyai birtokáról, feleségével Kalmár Margittal, néhai Kalmár István korvettkapitány leányával.
Az őrnagyot szállodai lakásán egész halom angol újság és levél várta, közöttük legelsőnek bontotta fel unokabátyja, Sir Rober Gower, a brítt parlament mngyar bizottsága elnökének levelét, amelyben bejelenti, hogy most már véglegesen október 5.-ében állapította meg a bizottság azt az időpontot, amikor Londonból az ő vezetésével elindul a Magyarországot és az utódállamokat meglátogató szűkebbkörű bizottság, amelynek célja a teljes igazság kiderítése, nemcsak a birtokperek, az elkobzott magyar birtokokért járó kártérítés ügyében, hanem minden olyan kérdésben, amely az idegen uralom alatt élő kisebbségek sorsát érinti.
Sir Robert Gower nagyérdèkü levelében részletesen megemliti, hogy a parlamenti bizottság a brítt parlament november elején kezdődő ülésszakán nyomban teljes akcióba kezd.
Ennek a parlamenti akciónak előkészítő munkáját fogja végezni az október 5-én induló bizottság, de hasonlóképpen fontos befolyással lesznek a magyar bizottság munkájára a genfi események.
Ha Genfben újra elodáznák a döntést, vagy pedig román részre igazságtalanul kedvező döntést hozna a nemzetek szövetségének döntőbírósága, Austen Chamberlainnek igen erős kritikában lesz része és ez alkalommal már nem térhet ki azelől, hogy pontosan körvonalazza a brítt kormány álláspontját a birtokperek ügyében és általában a kisebbségi kérdésekkel kapcsolatban.
Gower őrnagy ezután részletesen beszámolt bácskai tapasztalatairól, Elmondotta, hogy nemcsak maga a Rothermere-akció, hanem a Magyarországgal elkövetett igazságtalanságok iránt mindjobban fokozódó angol érdeklődés igen idegesíti a szerbeket. Bácskában több letartóz-tatás is történt, a szerb hatóságok azonban gondosan vigyáznak arra, hogy erről a . bácskai magyar sajtó hallgasson, a szerb lapok pedig természetszerűleg, hallgattak.
A földreformról és a földreformmal kapcsolatos telepítésekről mondott el még néhány érdekes adatott Gower őrnagy. Tőlük körülbelül 16,000 katasztrális holdat vettek el anélkül, hogy egyetlen fillér váltságot fizettek volna és osztották szét a Szerbiából felhozott telepesek közt. Nekik maguknak ötszáz holdat hagytak meg a Topotyától huszonkét kilomé-terre fekvő családi kúria körül. Az uj telepesek semmitsem tudnak kezdeni a nagyszerű földdel, egész Európa legjobb búzatermő földjével. A kiosztott parcellák legnagyobb része parlagon hever, a szerb kormány ugyanis csak a földet osztja szét a telepesek közt, de gazda-sági beruházáshoz pénz nem ad nekik. De ha még állnának is rendelkezésükre gazdagazda-sági gépek, eszközök, a teljesen másféle vidékről odakerülő és tudatlan telepesek akkor sem tudnának mit kezdeni a nagyszerű bácskai földekkel.
Az angol parlamenti bizottság munkájának várható eredményéről igy nyilatkozott a „Magyarság" munkatársa előtt az őrnagy :
— A legjobb reménységekkel várhatják a bizottság munkáját Az eredmények talán sokkal hamarabb fognak jelentkezni, mint azt pilanatnyilag remélni lehetne. A parlamenti bizottság munkájáról eddig keveset tudott a szélesebb értelemben vett közvélemény. Ez a helyzet azonban remélhetőleg lényegesen meg fog változni, és ha egyszer a parlamenti tárgya-lások folyamán előbb a magyar kisebbségek sorsa, ezt követőleg pedig valószinüleg a trianoni békeszerződés revíziójának szükségessége is meg tudja nyerni az angol közvélemény érdeklő-dését, lehetetlennek tartom, hogy praktikus eredmények és Magyarországra nézve fontos változások ne következzenek már a közeljövőben.
Gower őrnagy átadta a zsurnalisztának a nyilvánosság számára azt a listát, amelyen most már véglegesen és hivatalosan rajta volt a brit parlament magyar bizottságának 44 nevet magábanfoglaló névsora. Ez a hivatalos névsor a következő : A lordok házából : Phíllimore lord, Thompson lord, Denbigh lord, Montague of Beaulieu lord, Marquis of Queensburg, Newton lord, Charmwood lord, Abercomby lord, Lamington lord. Az alsóházból : Sir Rober Gower, Patrie Ford, Park Goff, Henry Slessor, Walter de Frece, Harry Foster, John Ganzoni, J. H. Thomas, A. N. Sandemann, Storry Deans, G, Pilcher, E. T. Cambell, R. Bird, E. W.
H. Wood, W. Jenkins, C. Hilton, W. P. Templeton, Ellis Nutall, I, Kidd, W. Foot-Mitchell, A. C. M. Dixey, C. James, Sandon lord, Fermoy lord, Titchfield lord, T. Thom, Windsor Clive, T. C. Moore, Howard Bury, H. Day ezredesek, Kenyon és Slaney őrnagyok ; Lt. Comd.
Astbury és Charteris tábornok.
Nagy Emil nyilatkozata az angol bizottságról.
Nagy Emil dr. volt igazságügyminiszter, kinek oroszlánrésze van abban, hogy Anglia rokonszenve felénk fordult, a következőkben nyilatkozott a kiküldött bizottságról :
— Londoni tartózkodásom alatt angol képviselőkkel a szezon vége előtt, vagyis augusztus elején beszéltem utoljára. Akkor említették nekem, hogy a trianoni békeszerződés folytán előállott helyzet megállapítása végett egy bizottság fog Magyarországra érkezni. Ez a bizottság a legtárgyilagosabb módon ki akarja deríteni a trianoni békeszerződéssel kapcso-latban a tiszta igazságot. Az angol közvéleményben ugyanis már félig-meddig kialakult az a meggyőződés, hogy a magyarokkal a trianoni békediktátum kapcsán valami nagyszabású igaz-ságtalanság történt. Vonatkozik ez főleg arra az embertelen bánásmódra, amelyben az utód-államokban a magyar kisebbségeket és a magyar birtokosokat részesítik. Körülbelül világos-nak látszik most már az előkelő angol politikusok előtt, hogy a trianoni békének csak azokat a határozmányait hajtották végre, amelyek Magyarországra végzetesen károsak, de azokat a paragrafusokat, amelyekkel a szerződés fogalmazói éppen a rettenetes határmegállapitásojjl t ellensúlyozni akarták, az utódállamok teljesen figyelmen kívül hagyták. Az angol Westminster ősi tradíciói szerint a képviselők és politikusok addig semmiféle kérdést nem akarnak a
parlament plénuma elé vinni, ameddig közvetlen vizsgálódás alapján tiszta képet nem nyernek és ebből a célból hívta össze Sir Gower a „Study committed". Ez egy
privát bizottság, semmi hivatalos jellege nincsen és céljául azt tűzte ki, hogy foglalkozik a magyar sérelmekkel, nem Magyarország iránti szerelemből, hanem egyedül és kizárólag azért, mert ezeknek az előkelő angol politikusoknak van érzékük a tisztesség és az igazság iránt és ha egyszer komoly bizonyitékok merültek fel arra, hogy angol lobogó alatt inkorrektségek történtek, akkor ők úgy érzik, hogy kötelességük a tiszta és való igazságot megállapítani.
— Ennek a bizottságnak albizottságához tartoznak azok az urak, akik Budapestre fog-nak jönni. Ebből nyilvánvalóan következik az, hogy ők nem lehetnek semmiféle ünneplés tárgyai, ők magyar közéleti tényezőkkel hivatalosan nem érintkezhetnek, mert hiszen meg kell őrizníök a pártatlan biró szerepét. Ők épp úgy fogják keresni az igazságot a határokon túl, mint a határokon innen. Hogy kihez fognak fordulni, azt nem tudom. A magyarság köteles-sége csak az lehet, hogy nekik teljesen tárgyilagos és elejétől végig való adatokat szolgáltas-son, oly adatokat, melyek kiállják a kritikát még ellenséges megvilágításban is.
— Természetesen, ha ez a pártközi bizottság azt az eredményt viszi magával és azt referálja a londoni nagybízottságnak, hogy az igazságtalanságok, amelyekről beszélnek, való-ban megvannak, akkor ez a bizottság ki fog lépni formaszerü indítvánnyal a parlament plé-numa elé, követelvén, hogy a kormány tegye meg a megfelelő lépéseket. Akkor dől majd el a plénumbeli szavazáson, hogy teljesen aktuálissá válik-e az igazságtalanság orvoslása. Ha a bizottság arról győződik meg munkája közben, hogy a határok megállapításának kérdésében is nagy hibák történtek, bizonyára ebben a vonatkozásban is kiterjeszti akcióját. Hogy angol politikai körökben mennyire megnőtt az érdeklődés a magyar probléma iránt, mutatja, hogy Budapestre érkezik Londonban folytatott megbeszéléseim alapján egy igen előkelő angol poli-tikus,
Sir Howard d’Egville,
aki főtitkára annak a szövetségnek, amely az angol világbirodalom parlamentjeit foglalja össze. Sir Howard d'Egvílle maga nem tagja a Londonban megalakult, magyar bizottságnak, ő ettől függetlenül jön Budapestre, hogy megállapítsa itt a helyszínen, mi az igazság a magyar kérdésben.„Mister Nadzsi.“
Nagy
Emil nyilatkozatával kapcsolatosan aktuális elmondani, hogy a nevét bizony nehezen tanulták meg Albionban és „Mister Nadzsi“ a neve londoni tartózkodása alatt az igazságügyek egykori kemény vágású miniszterének.És hogy „Mister Nadzsi" angliai munkásságával szerzett hervadhatatlan érdemeit mennyire méltányolja a magyar közvélemény, hadd álljon itt ez a lelkes poéma, a melyet a poéta-ügyész
Székely
(Nuszbek) Sándor irtNagy
Emilhez:Levél Albíonba „Mister Nadzsi“-hoz.
Irta: S zékely (N u szbek) Sándor.
Mi itthon ülünk tétlen, csüggedt kézzel, S Te értünk harcolsz ott künn szívvel, ésszel!
Parancsod nincs és nem biztatott senki, A lelked hajtott: idegenbe menni, Turáni hittel fetörní a gátra, Vádat kiáltani az egész világra, S szembeharsogni gúnnyal és viharral, Hogy : szivtelenség történt a magyarral !...
Óh! volt nekünk már sok dicső nagyunk, Akikre büszkék, rátartik vagyunk,
Kiknek a neve ércbe, kőbe vésve, _
S le nem törli idők hullámverése,
**
*Ám, igy amikor hitvány koldussorba Belétapostak szennybe, sárba, porba, És Te a hajnalt mégis hirdeted : így — százszor áldott lészen a Neved!
Te vagy a zászló omladozó várunk Vihartól mállott, porló szirtfokán, Tenéked hódol ős jussunk, a Kárpát, S Erdély, a kinzott, kincses tartomány ! Bácska-Bánát feléd hajtja kalászát, Ki fönn északon egy szál kard nekül Hatalmas melled a gátnak feszítve, Mint nibelung-hős harcolsz emberül, Nem önmagadért, nem a múltért, máért, Csak: egy maroknyi nemzet igazáért, Amelynek sorsa a szivedhe’ nőtt . . .
— Zászlót lendítünk e küzdés előtt!
Hisszük: a mi van, csak egy szörnyű álom .
— Tüzeket gyúj tunk a magyar pusztákon ! Körötte fáradt, sáppadt alakok:
Bus, megcsonkított, tépett magyarok . . .
— A hajnalt várjuk, s nem Kelet felől, Szemünket elfödjük a fény elől :
Mi Tereád, mi napnyugatra nézünk, A Te küzdésed, a mi nagy küzdésünk, Ahol a gazság, ármány, kishitűség Az igazság győzelmén meghajol! . . . Köszöntést küldök Trianon alól !
I r r e d e n t a s z o b r o k
r»>'.
I r r e d e n t a s z o b r o k
A P R Ó G Á N C S O K .
MEGALAKULT AZ angol parlamenti bizottság, a Rothermere-akció hullámai egyre nagyobb arányokat öltenek, újságok ezrei foglalkoznak nap-nap után szinpátiával az eljövendő magyar föltámadással — az ellenséges sajtó ostoba hazugságokkal tombol, hogy megállítsa útjában a magyar diadalt.
A „Narodny Demnik" nevű nyomtatvány azzal traktálja olvasóit, hogy budapesti jelentés szerint a magyar legitimistáknak sikerült ellopatniok a budapesti miniszterelnökségről a magyar kormány és Rothermere között létrejött „szerződés" tervezetét, amely szerint Rother- mere lord kötelezi magát, hogy újságjaiban a trianoni béke revíziója érdekében propagandát indít és fontos pozícióját arra használja fel, hogy Angliát belevigye Nagymagyarország restau-rálásába. Ha Rothermere lord akciója sikerül, a magyar nemzet a magyar trónra meghívja Rothermere lord legifjabb fiát, aki már most is szorgalmasan tanul magyarul. A szerződés eredetijét háromszáz magyar mágnás irta alá.
Ezzel az ostobasággal egy időben ir éles cikket a párisi „Journal de Débats" Lord Rothermere ellen, akit azzal vádolt meg, hogy a trianoni békeszerződés megváltoztatása érde-kében indított akciója mögött anyagi érdekek húzódnak meg. Lord Rothermere a françia részről ért durva támadásra a Journal de Débats szerkesztőjéhez levelet intézett, amelyben a leghatározottabban visszautasítja ezt a minősíthetetlen támadást. Kijelenti, hogy gróf Bethlen István miniszterelnökkel sohasem tárgyalt, őt személyesen nem is ismeri és akcióját minden politikai vonatkozástól függetlenül folytatni fogja mindaddig, mig Magyarországon ezen igazta- lanságot nem reparálják.
Bukarest tréfája.
A Romania, a román nemzeti parasztpárt hivatalos lapja „Budapest tréfája11 címen támadja Rothermere lord cikkeit. Azt állítja róluk, hogy a helyzetet nem ismerve, foglal-koznak folyton a magyar propagandával. A lap hosszabb polémiát folytat a határmenti lakos-ság nemzetiségének kérdésében, azt állítja, hogy a lord jobban tette volna, ha a béke meg-zavarása előtt meggyőződött volna, hogy a Magyarország felé eső határon nemcsak hogy tel-jes egészében román a lakosság, hanem jelentékeny tömbökben átnyúlik ez a románság a magyar területre is. Ma azonban ezeknek a városoknak etnográfiái képe teljesen megváltozott.
A cikk a következő fenyegetőzéssel zárul :
— Rothermere lord fújja a zsarátnokot, amelyben a magyar álmok szunnyadnak, hogy megdöntse ezzel a békét. Rothermere rá fog majd eszmélni, hogy becsapták őt azok, akik lépésére rávették ; a még mindig mozgolódó magyarok pedig arra ébrednek, hogy Románia megismétli az 1919-es bevonulást. Ez lesz a Rothermere-mozgalmak vége.
Bukarest tréfáját nevezi szemérmetlenül „Budapest tréfájának" a román újság.
4 9