EGY FELNŐTT FOGVATARTOTTAK KÖRÉBEN VÉGZETT REZILIENCIAKUTATÁST BEFOLYÁSOLÓ
4. Reziliencia-modellek
A modellekről általánosságban elmondható, hogy kiemelik az egyén életében megtalálható súlyos traumák, stresszes, nehéz élethelyzetek, veszélyhelyzetek jelenlétét, a negatív hatású rizikófaktorok és a rezilienciáért felelős protektív faktorok meglétét. Urbánék szerint a végeredmény:
„vagy egy homeosztatikus/egyensúlyi állapot kialakulása, a reziliencia, azaz a ko-rábbi szinten való működés visszatérése, vagy egy magasabb szinten való funkcio-nálás, azaz a poszttraumatikus fejlődés, erősödés vagy a diszfunkciók, mentális be-tegségek kialakulása, azaz egy alacsonyabb szinten történő működésmód”.11
5 Urbán Nóra – Kovács László: „A pszichológiai reziliencia, mint integrált alkalmazkodó rendszer”. Honvédorvos, 68. évf., 2016, 3–4. sz. 43–50.
6 Masten: Ordinary Magic: Resilience. 232.
7 Masten, A.S.: Ordinary Magic, Resilience in Development, New York, NY, The Guilford Press, 2014.
8 Rutter, M.: Genetic influences on risk and protection: Implications for understanding resilience. In S. S. Luthar (Ed.), Resilience and vulnerability: Adaptation in the context of childhood adversities, New York, NY, Cambridge University Press, 2003, 489–509. idézi:
Luthar, i. m., 14.
9 Luthar, i. m.; Masten: Ordinary Magic: Resilience.
10 Luthar, i. m. 11.
11 Urbán – Kovács, i. m. 47.
164
A következőkben néhány reziliencia-modellt mutatok be, hogy jobban láthassa az olvasó a reziliencia-kutatás összetettségét.
4.1. Változóközpontú vizsgálatok
A változókra fókuszáló megközelítés alkalmas a prediktív faktorok és a végered-mény közötti kapcsolat méréséhez, a rezilienciát okozó különféle eredetű védő-faktor meghatározásához. Tudjuk, hogy az emberi természet dinamikus, a váltó-központú modellek pedig, mint majd látni fogjuk, statikus jellegűek, tehát a valóságban nagyon nehezen jelennek meg az ilyen rendszerek. Ebből ered a meg-közelítés hibája, a valós élet jellemzőinek figyelmen kívül hagyása, illetve az, hogy nem képes az egyedi helyzetek közötti átfogó különbségek érzékelésére.12
4.1.1. Additív modellek
Az additív modellek az egyének életében előforduló különböző előnyök, erőssé-gek, rizikótényezők vagy erőforrások additív hatásait vizsgálják a pozitív eredmé-nyek tükrében. A negatív végkifejlet előfordulásának lehetősége az erősségek számának növekedésével csökken. Ezekben a modellekben a kontinuum két el-lentétes pólusát a rizikó és az erősség mutatják. Az alacsony kockázati érték ma-gas erőforrás jelenlétet mutat. Ezeknek az erőforrásoknak, erősségeknek köszön-hető az a kompenzációs hatás, amit a kívánt eredmények elérése érdekében kifejtenek azért, hogy ellensúlyozni tudják a magas kockázati szintet.13
4.1.1.1. Kiegyenlítő (kompenzációs) faktor modell
A kiegyenlítő (kompenzációs) faktor modellnél a reziliencia egy olyan jellegze-tességként van szemléltetve, amely az előnytelen helyzeteket, csapásokat vagy kockázati hatásokat képes ellensúlyozni, illetve ahol a végkifejlet előre megjósol-ható kizárólag a rizikófaktorok és a kompenzációs faktorok alapján. Kumpfer és Hopkins meghatározása szerint a kompenzációs faktorok közé a pozitív
gondol-12 Bergman, L. R. – Magnusson, D.: „A person-oriented approach in research on develop-mental psychopathology”. Development and Psychopathology, 9. évf., 1997, 2. sz. 291–319.
13 Garmezy, N. – Masten, A. S. – Tellegen, A.: „The study of stress and competence in children:
A building block for developmental psychopathology”. Child Development, 55. évf., 1984, 1.
sz. 97–111.
Honestas.indd 164
Honestas.indd 164 2021. 06. 21. 9:18:132021. 06. 21. 9:18:13
kodás, a mások iránti empátia, éleslátás, intellektuális kompetencia, önbecsülés, a saját helyzetünk ismerete az életben, határozottság és kitartás tartoznak.14
4.1.2. Interaktív modellek
Az interaktív modellek lényege, hogy mindig van egy közbülső elem, egy jól funk-cionáló moderátor, amely a működésével enyhíti, vagy közömbösíti az egyén éle-tében előforduló fenyegetés vagy kockázat hatását. A gyakran külső közvetítőkön keresztül megjelenő beavatkozások megpróbálják az új vészhelyzetet kezelni vagy a már létező rendszereket tovább fejleszteni úgy, hogy azok megfelelően egyen-súlyozni tudják a személy életét érő fenyegetettséget. A moderátorok lehetnek egyéni különbségek (pl. temperamentum), külső közvetítők (pl. tanárok, szülők) vagy sürgősségi szociális szolgáltatások, mint például a nevelőszülők.15
4.1.2.1. A védőfaktormodell
A védőfaktormodell például azt a kölcsönhatást írja le, amely a védő és a kocká-zati tényezők között kialakulva csökkenti a kockázatnak való kitettség hatását, és minimalizálja a negatív kimenetel lehetőségét.16 Ennél a megközelítésnél az élet különböző területeihez köthető készségekként, képességekként meghatáro-zott protektív faktorok a negatív hatások ellenére is képesek a jobb kimenetel elérésére és a már meglévő személyiségi jellemzők tovább erősítésére.17
4.1.3. Indirekt modellek
Ezek a modellek az interaktív modellhez hasonlóan a közvetett hatások jelensé-gét szemléltetik. Az indirekt modelleknél azonban inkább a megelőzésen van a hangsúly. Azon az elképzelésen alapulnak, hogy a sok fenyegetés vagy kockázat, amely potenciálisan károsíthatja a normális gyermek fejlődését, nem közvetlenül a gyermekre fejti ki hatását, hanem sokkal inkább közvetve, úgy, hogy a gyermek életében meglévő jelentős protektív tényezőknek, pl. a szülőknek árt.18 Ilyen 14 Kumpfer, K. L. – Hopkins, R.: Recent advances in addictive disorders Prevention. Current
research and trends. Psychiatric clinics of North America, 16. évf., 1993, 1. sz. 11–20.
15 Kaur: i. m., 19.
16 O’Leary, V.E.: „Strength in the face of adversity: Individual and social thriving.” Journal of Social Issues, 54. évf., 1998, 425–446. idézi: Kaur: i. m., 19.
17 Bonanno, G. A.: Loss, trauma, and human resilience. American Psychologist, 59. évf., 2004, 20–28.; Ungar, M.: „A constructionist discourse on resilience”. Youth& Society, 35. évf., 2004. 341-365. Idézi: Kaur: i. m., 19.
18 Kaur: i. m., 19.
166
esetekben a védelmi faktor kialakításával meg lehet előzni a rizikófaktor negatív hatásának megjelenését, így segítve közvetetten a gyermekeket.
4.1.4. Tranzakcionális modell
Ennek a modellnek a sajátossága az, hogy a többi megközelítés hibáit kiküszöböl-ve figyelembe kiküszöböl-veszi a folyamatok dinamikusságát és azt, hogy a mechanizmusok több irányúak lehetnek. Hangsúlyozza azt, hogy a gyermek aktív szerepet tölt be a saját fejlődésében, és felhívja a figyelmet a környezet plasztikus természetére is.19 A gyermek viselkedése hatással lehet a teljes környezetére is, így a viselkedé-si zavarokat okozó negatív faktor további rizikóhatásokat okozhat. Ez a modell kiemeli a személy, a környezete és az esemény között végbemenő kölcsönhatások fontosságát, és hangsúlyozza a gyermeken, annak családján és tágabb környeze-tében a rizikó- és protektív faktorok szisztematikus szemléletmódját.20
4.2. Személyközpontú vizsgálatok
Ezek a modellek lehetnek esettanulmányok vagy személyek hosszú távú megfi-gyelése, az életükben előforduló rezilienciafaktorok vizsgálata. Alkalmasak az összetett folyamatok mélyebb feltárására. Az azonos rizikófaktorba tartozó, re-ziliens vagy nem rere-ziliens egyének vagy csoportok összehasonlítása alapján ezek a modellek vizsgálják az alkalmazkodási, rugalmassági képesség kialakulását.21
4.2.1. Személyekhez köthető esettanulmány
Itt egyszerűen a megfigyelt egyén életében előforduló természetes jelenségek felismeréséről és megmagyarázásáról van szó. Ezek nem igazán tartoznak a mo-dellek közé, sokkal inkább egyedi eseteket mutatnak be.
19 Sameroff, A.: The Transactional Modelof Development, How Children and Contexts Shape Each Other, American Psychological Association, Washington, D. C., 2009, idézi: Erdei Róbert: Reziliencia és iskolakezdés, Doktori (PhD) disszertáció, ELTE-NDI, Budapest, 2015, 22.
20 Masten, A.S.: Commentary: The Promise and Perils of Resilience Research as a Guide to Preventive Interventions. In: Glantz, M. D. – Johnson, J. L. (szerk.): Resilience and De-velopment: Positive Life Adaptations, New York: Kluwer Academic/Plenum Publishers, 1999;
Opp, G., Fingerle, M. – Freytag, A.: Was Kinder stärkt, Erziehung zwischen Risiko und Re-silienz. München, Ernst Reinhardt, 1999. Idézi Erdei, i. m., 22.
21 Masten: Ordinary Magic: Resilience. 232.; Masten, A.S. – Reed, M.J.: Resilience in devel-opment. In C. R. Snyder – S. J. Lopez (szerk.): Handbook of positive psychology. Oxford, Oxford University Press, 2002, 74–88.
Honestas.indd 166
Honestas.indd 166 2021. 06. 21. 9:18:132021. 06. 21. 9:18:13
4.2.2. Magas rizikónak kitett személyek közötti reziliens alcsoportok
Ez egy klasszikusnak mondható megközelítés, ahol a magas rizikófaktornak kitett gyerekek életének hosszútávú megfigyelése zajlik, majd második lépésként ösz-szevetik a negatív hatások ellenére is jól teljesítők és az erre nem, vagy csak nem teljesen képesek adatait. A kapott eredmények alapján meg tudjuk nevezni a po-zitív eredményekért felelős reziliencia faktorokat.
4.2.3. Teljes diagnosztikus modell
Ennek a modellnek az elkészítésénél figyelembe vették az alacsony rizikószinten élőket is, és négy csoportot állítottak fel a csapások szintje és a jó eredmény vagy a különböző indikátorokhoz köthető kompetenciák alapján. Az összehasonlítást a különböző alapcsoportok szerint végzik: reziliens, akiknél a magas rizikó elle-nére jó a végkimenetel; maladaptív, aki a magas rizikó hatására negatívan teljesít;
a kompetensek csoportjába tartozik az, akit nem ér sok negatív hatás és jól telje-sít; és a rendkívül sebezhetők azok, akik kevés rizikó mellett sem teljesítenek jól az életben. Eredményeket azoknak az eseményeknek a feltárása és összevetése után kapunk, amelyek nemcsak a megfelelő kompetencia meglétét mutatják, ha-nem az egyéneknél az őket érő csapások ellenére meglévő biztonságos fejlődési menetet is.22
4.2.4. Ösvénymodell
Ezek a modellek a rezilienciát egy hosszabb életszakaszon keresztül vizsgálják, és így állapítják meg, hogy az illető az adott időszakban hogyan teljesít a maladap-tív versus jó fejlődésindex szerint. Ezeknek a modelleknek az alapelképzelése az, hogy mind a kockázatok, mind az eredmények – vagyis ami alapján a rezilienciát mérjük – nem pillanatnyi jelenségek, hanem az egyén életében megjelenő olyan események, amelyek az élet során fedik fel magukat. Ezért van szükség a longi-tudinális vizsgálatokra. Vannak ugyanis olyan reziliencia-minták, ösvények, ame-lyek az egyén élete során különböző hatások összeadódásából alakulnak ki.
22 Kaur: i. m., 21.