A keretrendszer bővítésének lehetőségei

Az világosan látszik, hogy a Magyar Rendőrségen 1997-ben meghonosított két-, illetve háromdimenziós keretrendszerben az egyes formák (módszerek) dedikál-tan csak konkrét elemzéstípushoz tartozhatnak, és behatárolható az elemzés tárgya. Ez azt jelenti, hogy például a bűncselekményi mintaelemzés kizárólag stratégiai jellegű elemzés lehet, és csakis a cselekményekre korlátozódhat. A ke-retrendszer nem teszi lehetővé, hogy az egyes mintázatokat például a sértettek vagy az elkövetők vonatkozásában vizsgálják, mert ebben az esetben a módszert a bűncselekményben részt vevő személyek kategóriához is hozzá kellene rendel-ni. Kérdéses az, hogy az ügyelemzés kizárólag a cselekményre vonatkoztatva szol-gál majd többletinformációval, mint ahogy az is, hogy a bűncselekmény sorozatok elemzése során a már ismert elkövetőhöz köthető, még fel nem derített bűncse-lekmények beazonosítása a cselekmény kategóriához tartozik-e.

Az új módszerek esetében szintén komoly besorolási problémát jelent a hot-spot elemzés, mivel lényegében a stratégiai típusú bűncselekményi mintaelemzés részeként kellene említeni, azonban – főleg a tengerentúli módszertanban – a hotspot elemzést a sorozatbűncselekmények elemzéseihez sorolják, ami a há-romdimenziós keretben az operatív fajtákhoz sorolható.¹⁰

Szintén az értekezés keretében megválaszolandó kérdés, hogy a stratégiai elemzés definíciójában szereplő „hosszabb távon” kifejezés szemantikailag meg-állja-e a helyét, ha az időintervallumot egy évben állapítjuk meg. Ez azért is lé-nyeges, mivel a rövidebb, jellemzően egy éven belüli időszakok bűnügyi adatainak vizsgálata sokkal inkább taktikai jellegű döntések alátámasztására szolgál.

A korábban használt keretrendszer bővítését olyan új elemzéstípusok beil-lesztésével lehetne megoldani, mint a taktikai elemzés. Az így kibővített keret-rendszerben viszont vizsgálni kell az egyes módszerek típusokhoz tartozásának lehetőségeit is annak függvényében, hogy kizárólagosan valamely típushoz ren-delhetők-e, vagy van olyan jellemzőjük (időbeli, tárgybeli, esetleg mindkettő), amely alapján több típus alá tartozhatnak.

Az új elemzési módszerek közül legkönnyebben a pénzügyi tranzakció elem-zés (operatív, cselekmény), a hálózatelemelem-zés és a földrajzi profil elemelem-zés (ope-10 Szabó János: „A bűnügyi elemzés módszertanának megújítása a rendőrségnél”, Szakmai

Szemle, XVI. évfolyam, 2018, 4. sz. 139.

186

ratív, személy) illeszthető be a rendszerbe. Az operatív elemzések körébe tartozik a kommunikációs kapcsolat elemzés, azonban annak függvényében, hogy egy nyomozás valamely cselekményében a helyszínhez vagy bármely más földrajzi címhez kapcsolódó kommunikációs adatokat, esetleg egy konkrét személy kom-munikációját vonjuk elemzés alá, az elemzés tárgya szerinti besorolást érdemben nem lehet előre elvégezni.

Hasonlóképp egyszerű a forró pont elemzést elhelyezni a keretben, mivel minden esetben bűncselekmények elemzéséről szól és az időintervallum és/vagy a helyszín a taktikai elemzések közé sorolná.

A bűnügyi trendek elemzését aránylag könnyű a stratégiai elemzések közé sorolni, hiszen trendekről rendszerint több év távlatában beszélünk. A trendhez kapcsolt előrejelzések szempontjából a vizsgált időszakoknak nagyjából azonos paraméterekkel kell rendelkezniük, és ez nem korlátozódhat kizárólag a vizsgált intervallum hosszára. Más kérdés, hogy a trendek nem kizárólag a bűnügyi ese-ményekre vonatkoznak, hanem a bűncselekmények elkövetőinek és a sértetteknek a számára is, így az elemzés tárgya szerinti besorolás szintén nem határozható meg előre.

Árnyalja a helyzetet, ha a bűnügyi szakterület elemzői nem a bűnözés, a bűn-cselekmény által érintett személyek, hanem a rendészeti szervek tevékenységével kapcsolatos tendenciákat vizsgálják, mivel az ilyen típusú információkat nem fedi le a stratégiai bűnelemzés definíciója.

Hasonló problémákkal kell megküzdeni a már meglevő módszerek újragon-dolásánál. Az összehasonlító ügyelemzés mint módszer két különböző aspektus-ból vizsgálja a bűncselekménysorozatok azonosításának lehetőségét. Egyfelől a cselekmények hasonló kriminalisztikai jellemzői alapján mérlegeli az egyes cse-lekmények azonos sorozatba tartozásának lehetőségét és ezáltal az ismeretlen elkövető felderítését, másfelől a már ismert elkövető által elkövetett, eddig fel nem derített bűncselekményeket rendeli hozzá a már azonosított sorozat elemei-hez, vagyis a rendelkezésre álló információk alapján szélesíti a nyomozást.

Az első megközelítés – mivel a bűncselekménysorozat elkövetője nem ismert – esemény alapú nyomozást támogató (operatív) elemzés, míg a második meg-közelítés a már ismert elkövetőre fókuszál, így tárgya a bűncselekményben részt vevő személy és az esemény együttesen. A tengerentúli módszertan ráadásul ez utóbbi megközelítést a taktikai elemzések közé sorolja.¹¹

11 International Association of Crime Analysts: Definition and Types of Crime Analysis. Stan-dards, Methods, & Technology (SMT) Committee White Paper, 2014, 4. és Santos: i. m., 152.

Honestas.indd 186

Honestas.indd 186 2021. 06. 21. 9:18:142021. 06. 21. 9:18:14

A bűncselekményi mintaelemzés¹² a meghatározása alapján az összes vagy egyes bűncselekményeket (értsd a bűnözés és az egyes törvényi tényállások), illetve bűncselekmény-csoportokat (sorozatok, vagy más kriminalisztikai ismérv alapján alkotott csoportok) vizsgálja. Ha a definícióban szereplő számszerűség változásáról van szó, nem nehéz a mintaelemzés mögött a trendelemzést látni, míg a jellemzők és egyéb változások sokkal inkább a forró pont elemzés tartalmi elemeit mutatják.

És valóban, ha a mintázatot a tendenciával azonosítjuk, akkor az elemzések stratégiai, taktikai jellege tárul fel, a konkrét bűncselekmények kriminalisztikai ismérvek alapján történő vizsgálata pedig vagy taktikai, vagy nyomozást támoga-tó elemzésként jelenik meg.

A módszerek közül utolsónak hagytam a kockázatelemzést, mivel ez az a mód-szer, ami legnehezebben illeszthető be egy fix keretbe. Mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy a bűnügyi terület kockázati tényezőit szinte az összes típusnál és az összes elemzési tárgynál vizsgálni lehet. Egyformán jogosan beszélünk sze-mélyi és cselekményi kockázatokról, mint ahogy a kockázati tényezők megjelen-nek a felderítési módszerekben és az egyes ügyek nyomozásánál konkrétan alkal-mazott eszközöknél, rövid-, közép- és hosszútávon egyaránt.

Vizsgálható az egyes bűncselekmények jelentette kockázat, de éppúgy helye van az elkövetési módszerek, a helyszínek kockázati vizsgálatának; személyi ol-dalról a bűnözői csoportok létrejöttét elősegítő tényezők vagy épp a szervezett bűnözés kockázata, a viktimológiai kockázatok; felderítési módszerek oldaláról a kriminálmetodikában fellelhető kockázatok és nem utolsó sorban a rendőrség állományára, pénzügyi és gazdasági helyzetére, korrupcióra vonatkozó kockázati elemek vizsgálatának, és még hosszan lehetne sorolni.

A fenti eszmefuttatásból az is kiderül, hogy vagy nem elégséges a három elem-zési típus, vagy az elemzés tárgyi oldalán kell valamiféle bővítést eszközölni. Jog-gal merül fel a kérdés, vajon hova sorolhatók a bűnügyi szakterület elemzői által végzett/végezhető azon elemzések, amelyek tárgya nem a bűncselekményekkel kapcsolatos információ, hanem a rendőrég személyi és tárgyi feltételrendszere, a bűnügyi munka szervezésével kapcsolatos adatok, a bűnügyi munka eredmé-nyessége, a nyomozásokra fordított idő, a személyi állomány leterheltsége?

Tipikus példaként említhető a nyomozás eredményessége, az ügyek nyomo-zására fordított idő és a bűnügyi állomány leterheltségének egymáshoz viszonyí-tott értékelése, amit – szigorúan véve – nem lehet megfeleltetni sem a stratégiai

12 A bűncselekményi minta elemzésén értjük az összes vagy egyes bűncselekmények vagy bűncselekmény csoportok jellemzőinek, számának, változásainak vizsgálatát egy meg-határozott földrajzi területen és adott időszakban (13/2001. (X. 2.) ORFK utasítás).

188

elemzés, sem pedig a taktikai elemzés definíciójának, mégis kiemelt jelentőséggel bír a rendőri munka tervezése szempontjából, különös tekintettel e munka haté-konyságát mérő indikátorok kialakítására.

Ezeknek az adminisztratív típusú elemzéseknek vagy a típusok között, vagy a tárgyi oldalon kell megjelenniük a keretrendszerben.