HATÁRKIJELÖLÉS, LEGITIMÁCIÓ ÉS A DISZCIPLINÁRIS ÖNKORLÁTOZÁS MEGHALADÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI
2. A rendészettudomány gyökerei és korai alakváltozatai
A rendészettudomány gyökerei egészen a 18. századig nyúlnak vissza, amikor is a fogalom tulajdonképpen egyet jelentett az igazgatástannal.1 A rendészeti igaz-gatás a közigazigaz-gatás első megnyilvánulási formájának tekinthető2, a mai értelem-ben vett közigazgatás a rendészeti igazgatásból bontakozott ki.3 A rendészettudo-mány kifejezés főként német nyelvterületen vált elterjedté (Polizeiwissenschaft), és innen került át a magyar nyelvbe, első megjelenése azonban alapvetően Fran-ciaországhoz és Nicolas Delamare munkásságához kötődik. Delamare az 1707-ben megjelent Traité de la Police című munkájában részletes tablót festett a francia állam igazgatási területeiről, a közbéke és közbiztonság kérdésén kívül érintve egyebek mellett még az élelmiszerek, a közlekedés, a tudományok és szabad
1 Lőrincz Lajos: A közigazgatás alapintézményei. Budapest, HVG-Orac, 2005.
2 Finszter Géza: Rendészettan. Budapest, Dialóg Campus Kiadó, 2018.
3 Koi Gyula: „A közigazgatás-tudomány kezdetei és a Polizeiwissenschaft szerepe Magyar-országon.” Állam- és Jogtudomány, 55. évf., 2014, 2. sz. 27–49.
Honestas.indd 96
Honestas.indd 96 2021. 06. 21. 9:18:112021. 06. 21. 9:18:11
vészetek, a kereskedelem, a kézművesség vagy éppen a szegénység témakörét.4 Ahogy a magyar jogtudós, Karvasy Ágoston fogalmazott a kötet kapcsán az 1800-as évek második felében: „Ezen mű a legrégiebb a közrendészeti művek közt […]
mindenkoron tekintélyes helyet foglaland a közrendészeti tudomány irodalmában, és a jó rendszere és nagy tudományossággal írott általános és bevezetési fejezetek miatt nagyon tanulságos marad.”5
A 18. századi rendészettudomány tehát (amit Delamare science de police-nak nevezett) tulajdonképpen az állam belső igazgatási tevékenységének tudományát takarta. Ezzel összhangban a francia police és a német Polizei6 szavak elsősorban az állam igazgatási tevékenységére vonatkoztak, – melyeket csak a későbbiekben váltottak fel az administration és a Verwaltung kifejezések.7 A rendészettudomány elsődleges tárgyát tehát ekkoriban maga az igazgatás szolgáltatta, a mai modern értelemben vett rendészethez (a közrend és közbiztonság védelméhez, ezáltal a rendészeti szervek tevékenységéhez) kötődő jelentéstartalom csak a későbbiek-ben fejlődött ki.8 Mindezek alapján elmondható, hogy a 18. századi rendészet egyet jelentett a belső igazgatással, a rendészettudomány pedig ezen igazgatási tevékenység tudományával.
A kontinentális Európa rendészettudományának e korai, az állam belső igaz-gatási tevékenységeinek széles körére kiterjedő szakaszát jellemzően az abszolu-tista rendőrállam (Polizeistaat) keretezte, amit közigazgatási jog és alkotmányos kontroll hiányában az állam túlhatalma jellemzett.9 Az abszolutisztikus és a jogállami államformák (Rechtsaat) közti átmenet folyamatában, egyben a rendé-szeti igazgatás szabályozásában is fontos mérföldkövet jelentett az 1794-ben ki-adott porosz Allgemeines Landrecht (ALR), azaz a Porosz Általános Törvénykönyv.
Az ALR egy a totális, mindenre kiterjedő jogi szabályozás ambíciójával készült jogszabály, mely bár monumentális terjedelmével a jogegységesítő kodifikáció ékes példáját szolgáltatja, kétségtelenül magán viseli a felvilágosult abszolutizmus uralkodói habitusát és az ezzel összefüggő bürokratikus gyámkodás nyomait.10
4 Koi Gyula: „A francia közigazgatási jogtudomány jellegzetességei (1705–1945).” Polgá-ri Szemle: Gazdasági és társadalmi folyóirat, 11. évf., 2015, 4–6. sz. 240–257.
5 Karvasy Ágoston: A közrendészeti tudomány és a culturpolitica. Harmadik átdolgozott kia-dás. Pest, Atheneum, 1970, 8.
6 Jaschke, Hans-Gerd: „Polizeiwissenschaft. Ein europäischer Ansatz.” SIAK-Journal − Zeitschrift für Polizeiwissenschaft und polizeiliche Praxis 2008, 4–11.
7 Koi: i. m. (4. lj.) 8 Uo. (3. lj.)
9 Finszter Géza: „Szabályozott felderítés – titkosított büntetőeljárás.” Miskolci Jogi Szemle, 14. évf., 2019, 2. sz. 280–291.
10 Varga Csaba: A kodifikáció mint társadalmi-történelmi jelenség. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2002.
98
Ilyen értelemben tartalmaz ugyan az állami önkénynek gátat szabó garanciális elemeket, összességében azonban elmondható, hogy az ALR a 19. századi alkot-mányozó nemzetállamok kodifikátorai számára már egy letűnt kor meghaladásra ítélt lenyomatát képviselte.11
Ami azonban a rendészeti terület szabályozását illeti, az ALR tagadhatatlanul jelentős változást hozott, ugyanis a korábbiaktól eltérően különbséget tett a biz-tonsági és a jóléti (belügyi igazgatási) rendészet között azáltal, hogy a rendésze-tet elhatárolta a közigazgatás egyéb formáitól. Innentől kezdve tehát a rendészet már nem a belügyi igazgatás egészét, hanem a közigazgatás egy részét jelentette, amelynek a jogszabály 17. cím, II. rész, 10. szakaszában rögzítettek szerint az volt a feladata, „hogy a köznyugalom, közbiztonság és a közrend biztosítása, továbbá a közönséget és annak egyes tagjait fenyegető veszélyek elhárítása érdekében a szükséges intézkedéseket megtegye”12. Ugyan a rendészet közigazgatással való kapcsolata ez-után is meghatározó eleme maradt a területtel foglalkozó elméleti munkáknak, az ALR, majd később az alkotmányos demokráciák rendészeti szabályozása és közigazgatáson belüli elkülönülése együtt járt a rendészettudomány terrénumá-nak átalakulásával. Annyi azonban mindenképpen megállapítható, hogy a dualiz-mus jogtudósaitól kezdve a rendészettel azóta foglalkozó elméleti és gyakorlati szakembereken át a hazai rendészettudomány mai művelőiig a tudományág tár-gykörének meghatározása vonatkozásában az ALR fogalmi meghatározása azóta is konszenzusos kiindulópontot szolgáltat.13
Magyarországon a mai értelemben vett rendészet a 19. század közepétől kez-dett formálódni, amikor is a rendészetnek az igazgatás többi területétől való meg-különböztetése már meghatározó előzményekkel rendelkezett. Mindez jól nyomon követhető Karvasy Ágoston, a rendészet első hazai tudósának munkásságában.
Karvasy a Polizeiwissenschaft megközelítésből kiindulva a rendészettel foglalkozó tudományterületet közrendészeti tudományként határozta meg, melynek felada-ta a gonosz akaratból, óvatlanságból vagy épp természeti csapások folytán bekö-vetkező „veszélyek és háborítások” elhárításának tanulmányozása.14 Karvasy a ren-dészeti igazgatás közigazgatáson belüli elkülönítése mellett egyszersmind azzal való szoros kapcsolatát is hangsúlyozta.
11 Uo. (9. lj.)
12 Szikinger István: Rendőrség a demokratikus jogállamban. Budapest: Sík Kiadó, 1998, 83.
Idézi: Christián László. „A Bizonytalan alapra épülő ház, avagy a rendészet fogalmainak tisztázása.” Iustum Aequum Salutare, 6. évf., 2010, 1. sz. 175–192.
13 Balla Zoltán: A rendészet alapjai és egyes ágazatai. Budapest, Dialóg Campus Kiadó, 2017.
14 Sallai János: „A magyar rendészettudomány úttörője, Karvasy Ágoston.” Magyar Rendészet, 14. évf., 2014, 6. sz. 113–117.
Honestas.indd 98
Honestas.indd 98 2021. 06. 21. 9:18:112021. 06. 21. 9:18:11
A magyar rendészetről való gondolkodás ezer szállal kötődött a közigazgatá-si jogtudományhoz (lásd Concha Győző, Kmety Károly, Tomcsányi Móric, vagy éppen Magyary Zoltán munkásságát), a rendészet és a közigazgatás viszonya, il-letőleg a rendészet határai azonban a kezdetek óta vita tárgyát képezték. A kérdés folyamatos napirenden tartását egyebek mellett az is indokolta, hogy a magyar állami rendőrség kialakítása egy közel 50 éves folyamat eredményeképpen jött létre15, a köztes időszakban pedig jogtudósi szempontból központi kérdésnek számított a rendészet jogi kontrolljának, illetve a rendőrség és az állam viszonyá-nak szabályozása.
Miközben a közigazgatástudomány művelői a rendészet közigazgatáson be-lüli helyét igyekeztek kijelölni, az elméleti vitákban rendre felbukkantak a ren-dőrszakma képviselői is, akik főként a rendőrképzés kialakításának szükséges-ségét, a rendőri munka elméleti hátterének szisztematikus rendszerezését helyezték a középpontba. Példaként említhető Nagy Valér rendőrkapitány, aki határozottan érvelt a különálló rendőrtudomány létjogosultsága, továbbá a ren-dőrképző akadémia és tudományos rendőrtiszti egyletek létrehozásának szük-ségessége mellett.16
Habár több rendészeti szerv is létezett már ekkoriban (pl.: Magyar Királyi Csendőrség, Magyar Királyi Pénzügyőrség és Vámhivatalok, Koronaőrség, Képvi-selőházi Őrség, valamint a büntetés-végrehajtás szerve17), a rendészet és a ren-dészettudomány ezen területekre is kiterjedő felfogása nem volt jellemző. A tu-dományos diskurzus fókusza alapvetően a rendészet közigazgatáson belüli elhelyezésének kérdésére, valamint a rendőri szervezet és munka tudományos megalapozásának igényére helyeződött. A dualizmus és a két világháború közöt-ti korszak azáltal, hogy az állami intézményrendszer kiépülésének időszakában széles teret nyitott a rendészeti kérdésekhez kapcsolódó tudományos és közéle-ti vitáknak, ma is a hazai rendészettudomány elsődleges hivatkozási alapját je-lenti. Elmondható továbbá az is, hogy a mai, önállásodósra törekvő rendészet-tudomány bizonytalanságaiban és dilemmáiban ezen korszak öröksége – a közigazgatáshoz való viszony kötöttsége folytán – a mai napig felfedezhető.
15 Balla: i. m. (12. lj.)
16 Sallai János: A rendészettudomány forrásai, gyökerei. In Gál Gyula – Hautzinger Zoltán (szerk.): Gondolatok a rendészettudományról. Írások a Rendészettudományi Társaság meg-alapításának tizenötödik évfordulója alkalmából. Budapest, Magyar Rendészettudományi Társaság, 2019, 241–248.
17 Christián László: „Epizódok a rendészet történetéből.” Iustum Aequum Salutare, 6. évf., 2010, 3. sz. 155–170.