106 2. Szociálpszichológiai vonatkozás
2.1. Motivációt érintő külső vagy belső kontroll
Arra utal, hogy az emberek mennyire hiszik úgy, hogy saját sorsukat irányítják, szemben azzal, hogy sorsukat külső erők határozzák meg.4 A belső kontrollal rendelkezők úgy vélik, hogy az eredmények a saját készségeiktől vagy viselkedé-süktől függenek. A külső kontrollal rendelkező emberek úgy vélik, hogy alig tud-ják ellenőrizni, hogy mi történik velük, főként szerencsének vagy sorsnak a kér-dése. Nehéz azonban egyértelműen megjósolni a kontroll balesetekre gyakorolt hatását.5
A nők általában külső, míg a férfiak belső kontrollosok.6 A fiatal férfiak, annak ellenére, hogy nagyobb vezetési tapasztalattal rendelkeznek, kockázatosabb
4 Csepeli György: Szociálpszichológia. Budapest, Osiris Kiadó, 2001.
5 Holland, Carol – Geraghty, Jennifer – Shah, Kruti: „Differential moderating effect of locus of control on effect of driving experience in young male and female drivers”. Per-sonality and Individaul Differences, XLVIII. évf., 2010, 7. sz. 821–826.
6 Holland – Geraghty – Shah: i. m.
108
járművezetőknek bizonyulnak, mint a fiatal nők. A belső kontroll elhiteti velük, hogy jobban uralják a helyzetet. A rutin hiánya nagyobb hatással lehet a nők vi-selkedésére.
A kontrollhely elmélete Julian Rotter7 kognitív pszichológus nevéhez fűződik:
mindenkinek van egy szűrője, amin keresztül a megtapasztalt dolgokat látja, és ami egy adott helyzetben cselekvésre vagy passzivitásra sarkallja. Példának okáért:
tegyük fel magunknak azt a kérdést, hogy ha beülünk az autóba, mindig bekötjük-e a biztonsági övet, vagy úgy gondoljuk, hogy ha meghalunk vagy megsérülünk egy balesetben, az „meg volt írva”?
A belső kontrollos személyiségek vélhetően minden körülmények között au-tomatikusan bekötik a biztonsági övet, mert úgy vélik, kontrollt gyakorolhatnak a sorsuk felett.
A fatalisták szerint nincs kontrolljuk az életük eseményei felett. Ezért hajla-mosabbak azt gondolni, hogy úgysem lesz baj, minek bekötni az övet (amennyiben a büntetés sem probléma számukra). Ők a külső kontrollos személyiséggel ren-delkezők.
Természetesen előfordulhat, hogy a mindennapi élet különböző helyzeteivel együtt változik az ember kontrollhely típusa is, ugyanakkor a közlekedésben a szabályok betartása és a baleset okozásának elkerülése végett az első csoporthoz tartozás az elvárt.
Az emberek tehát abban is különböznek, hogy milyen fokú kontrollt képesek gyakorolni érzelmeik felett, amely biológiai irányítással működik. Az impulzus-kontroll mértéke számos pozitív kimenetellel korrelál, pl. jobb mentális egészsé-gi állapottal, hatékonyabb megküzdési módszerekkel, jobb kapcsolatokkal és magasabb iskolai végzettséggel. Az önuralom vérből is kimutatható. Az akaraterő gyakorlása ugyanis energiát igényel a testtől. A glükózhiány azonban nem ad ma-gyarázatot mindenre. Újabb vizsgálatok szerint8 az emberek akaraterővel kap-csolatos hiedelmei szintén képesek befolyásolni a mentális összepontosítást igénylő feladatok terén mutatott teljesítményüket.
A személy-helyzet ellentmondás, vagy más néven konzisztenciaparadoxon9 is hangsúlyozza, hogy különböző helyzetekben és különböző embereknek más-más személyiségünket mutathatjuk.
7 Johnson, Robert – McCann, Vivian – Zimbardo, Philip: Pszichológia mindenkinek – Agy-működés – Öröklés – Észlelés – Fejlődés. Budapest, Libri Könyvkiadó Kft., 2019.
8 Johnson – McCann – Zimbardo: i. m.
9 Johnson – McCann – Zimbardo: i. m., 135.
Honestas.indd 108
Honestas.indd 108 2021. 06. 21. 9:18:112021. 06. 21. 9:18:11
Mischelék szerint10 a helyzet ismerete fontosabb előrejelzője a viselkedésnek, mint a személyiség vonásainak ismerete.
Allen és Levine kimutatták11, hogy a legkövetkezetesebben akkor viselkedünk, ha tudjuk, hogy figyelnek minket, vagy ismerős helyzetben vagyunk. Amennyiben ismeretlen szituációba kerülünk, ahol a megszokott megoldásaink igénybevétele nem lehetséges, nagyobb valószínűséggel fogjuk megfigyelni a többiek cseleke-detét. Így próbáljuk eldönteni, hogy mi a helyes viselkedés az adott helyzetben.
A legtöbben megtanuljuk felmérni az adott pillanatban jellemző társas körül-ményeinket, és a viselkedésünket a helyzet kívánalmaihoz igazítani.
Alapvető attribúciós hibának azt a hajlamunkat nevezzük, hogy túlzott jelentő-séget tulajdonítunk egy ember tulajdonságainak és túl keveset a körülmények hatásának. A megfigyelő jó eséllyel nem veszi tekintetbe a másik ember cseleke-deteit valóban magyarázó környezeti hatásokat.
„Ha például egy autó olyan hirtelen fékez előttünk, hogy majdnem belerohanunk hátulról, az első gondolatunk az lehet, hogy micsoda béna sofőr vezeti ezt a kocsit, tehát a vélt tulajdonságai alapján ítéljük meg. De mi van akkor, ha a sofőr csak a hirtelen fékezéssel tudta elkerülni, hogy elgázoljon egy kutyát?”12
Amikor mások cselekedeteinek okát keresve a saját cselekedeteinkről kell véle-ményt alkotni, szívesebben okoljuk a körülményeket, hiszen jobban tisztában vagyunk a ránk ható szituációs erőkkel, mint amikor mások cselekedeteinek okát keressük. Ráadásul ehhez kapcsolódik az énvédő torzítás. Ahogy magunkat, úgy a tetteinket is a lehető legjobb fényben szeretjük feltüntetni, ami a torz tükörkép miatt veszélyes.
Mintha saját képességeinket túlbecsülnénk, a másikéit pedig alul. Ha mégis hibáznánk, akkor biztosan felmentjük magunkat azáltal, hogy bűnbakot keresünk, tehát a külső körülményeket kezdjük felelőssé tenni ahelyett, hogy levonnánk a valós konzekvenciát.
Az attribúciós könyörületesség pont ennek az ellenkezőját mondja ki. Az em-berek váratlan vagy szokatlan viselkedésére egy szituációs magyarázatot adunk, mielőtt valamilyen jellemhibával vádolnánk. Ennek gyakorlása segíthet, hogy a
10 Mischel, Walter – Shoda, Yuichi: „A cognitive-affective system theory of personality:
Reconceptualizing situations, dispositions, dynamics, and invariance in personality struc-ture”. Psychological Review, CII. évf., 1995, 2. sz. 246–268.
11 Allen, Vernon L. – Levine, John M.: „Consensus and conformity”. Journal of Experimen-tal Social Psychology, V. évf., 1969, 5. sz. 389–399.
12 Johnson – McCann – Zimbardo: i. m., 147.
110
helyzetet kedvező irányba tereljük, másrészt ezáltal elkerülhetjük, hogy megbánt-sunk valakit.