ígéretünk szerint (1. Egyh. Tudós. 87dik l a p ) p r o testáns atyánkfiának fönczimzett könyvéből a' k ö v e t
-kezőket közöljük : I.
A' ki az erkölcsi világban az észnek, o k o s s á g -nak más irányt ád, mint az örök igazság kiszabta, — ki a' fölfedezett isteni rendeleteket, az annyi s z á zadok' hosszú sorain megszentesitett keresztényi i n -tézvényeket fölforgatni, u j i t a n i , módositani törekszik , hasonló azon ábrándozó csillagászhoz, ki á l
-*) Nyomatott Pesten Landerer-Heckenastnál 1843 nasty 8-ad rét, velin papiroson, X és 182 lap. Ára fűzve 1 for. 3o kr. ezüstben- Kapható Pesten Molnár Sán-dor ügyvédnél (belváros, Leopold-utcza, 189 számú Rottenbillerház, földszint-)
okoskodásával a' természet rendét megakadályozni, a' fényes napnak más i r á n y t , állást tulajdonítani kí-ván , mint a' bölcs teremtő elvégezte ; mert ha igaz az, hogy az anyagi és szellemi világ közt szoros ösz-szeköttetés van, 's alaptörvényei változhatlanok : ugy az azok fölötti vitatást nem lehet egyébnek, mint természet- és Istenelleni rugódozásnak
tekin-teni, melly mindig az emberi nemet s ú j t j a , az örök igazságon pedig semmit nem változtat, (lap. 17)
Fölötte tévelyegnek, kik a' korszellem' vezér-lete alatt minden isteni és erkölcsi eszmét az egyed-nek , vagyis az emberi nem szellemi szerezményé-nek tulajdonítván, az örök igazság' elveit az idő' lelkéhez, vagy — a' mint nevezni szokták — a' korszellemhez, közvéleményhez alkalmazzák, mivel ez nem az időre, hanem az örökkévalóságra van bízva, 's bár egy darabig elnyomva látszassák i s , utoljára győzödelmeskedik. (lap. 18)
Magok az újítók félelemmel és borzadással nyúl-tak az örök igazság elvei' feszegetéséhez.
A' híres újító Luther, lelkismeretében meggyő-ződve, társának Zwinglinek e' nagy titokról igy ír : ,,A' Krisztusra és lelki üdvösségedre k é r l e k ,
vala-hogy azon hibába ne essél, vala-hogy a' sacramcntumban puszta kenyeret és bort, nem pedig a' Krisztus'va-lóságos testét és vérét hiszed." Litterae D. Mart.
Luther. Wittenberg, (lap. 18. 19)
A' protestáns irók megvallják, hogy a' keresz-tényekre veszedelmesebb csapás, nagyobb követke-zetlenség az úgynevezett reformatiónál nem történ-hetett. „Mihelyestugy mondának — kezdett az ek-klezsia megtisztíttatni (szerintök „reformari"), mind-járt ollyan emberek is támadtak, kik a' Krisztus'is-tenségéről vétkesen értettek/' Lásd : Az Isten' vi-tézkedő anyaszentegyháza' históriáját" Basiliában
1760. 1. 4 2 5 .
Mennyivel fényesebben, fölségesebben állanának a' tizenhatodik századi ujitók a' jelen- és utókor
előtt, ha ecsetöket nem keresztény vérbe, hanem föl-szentelt olajüvegbe mártván a' legeltetésök alatti hi-vek' akkori sebeit megkenvén, 's gyógyító balzsam-mal bekötvén, önmagok széllyel nem szélesztették volna ? ! —
Mennyivel nagyobb áldás, bővebb jutalom vá-rakoznék rájok mind földön mind mennyben, ha a' megromlott erkölcsök miatt — mellyek szerintök a' kath. egyházba becsúsztak — nem az erős
kősziklán épült közönséges egyházat, 's annak látható f e -jét tagadták volna meg; hanem a' visszaélések'el-törlésére kitűzött zsinatra — mellyre ünnepélyesen biztositék mellett hivattak — megjelenvén, minden szenvedély, indulatoskodás nélkül, a ' j ó rend, javí-tás fölött szolgatársaikkal egyetértőleg értelmesen, következetesen tanácskoztak 's végeztek volna? ! (lap. 19. 2 0 . )
Ha a' fölvilágosodás' terjesztését, mellyre hi-vatkoznak, nem az örök elrendelésről (praedestina-tio) szóló, a' pogányi sötétségből előidézett faUb-lismusban, nem a' jó cselekedetek ócsárlásában, * ) hanem az erkölcsi tudomány, h i t , szeretet, béke-ség' hirdetésében keresték volna, előttök tartván az apostoli mondást : „Hogyha egymást marjátok és el-nyelitek, meglássátok, hogy viszontag egymástól meg ne emésztessetek. Galat. 5, 15. (1. 2 0 )
A' protestantismus' szellemétől kevés év előtt meglepett könnyelmű poroszhoni katholikusok, szinte szakadást formálván, gunynyal 's alacsony lenézés-sel fogadták lelkitanitójok' intését, megvetették hit-vallásuk iránti buzgóságra serkentő rendeletét 's már már magokat protestánsoknak nyilvániták. (1. 2 7 )
De a' midőn véletlenül főpásztoruknak a' kor-mány' parancsára történt fegyveres erőveli elfoga-t á s a , fogságra vielfoga-tele érelfoga-tésökre eseelfoga-telfoga-t, — láelfoga-tván, hogy a' közönséges egyház — harang, o r g o n a , isteni szolgálat' megszüntetésével — gyászünnepet rendel: mély fájdalom járta átszivöket, könyörgés-sel járultak a' menny és föld' urához, leborulva ese-deztek fejedelmök előtt vallásuk' szabad gyakorlatá-ért, óhajtva várták agg érseköknek visszabocsáttatá-sát. 'S mint hajdan a' babiloni fogságra vitetett száműzött zsidók a' szent Sionról megemlékezvén, hegedűjüket fűzfákra függesztették : ugy ezek a ' t é v e l y -gés' mély tengerében csaknem elsülyedt szabadelmű katholikusok i s , minden vigalomról 's mulatságról lemondván, a' végromláshoz közelgető Ninive város lakosi' példájára szinte zsákba öltöztek, 's örömüket
A' protestáns a l s ó iskola' s z á m á r a kiadott „Kis K á t é "
czimü könyvben a'jó c s e l e k e d e t e k r ő l illyen oktatást kap a ' növendék :
K . É r d e m l ü n k - e mi valamit j ó c s e l e k e d e l e i n k é r t ? F . Semmit s e m .
K. Miért ?
F . Mert mi a ' mivel t a r t o z u n k , azt c s e l e k e d t ü k , és a' mi legjobb c s e l e k e d e t i n k is b ü n nélkül
nincsenek-2 C 9 2 7 0
csak akkor mutatták, midőn kedvelt buzgó pásztoruk visszatérvén a' fogságból, tiszteletére nemzeti
ünne-pet tarthattak. (1. 27. 2 8 . )
Ha ezen véletlen esemény, melly nem lázitásnak, nem meghasonlásnak, hanem a' hitegységhezi szoros ragaszkodásnak eredménye, illy szivet rázkódtató köz-aggodalmat szült: valljon micsoda b á n a t ' s keserűség foglalhatta el a' XVIik századi keresztény katholi-kusokat, minő szorongattatásban lehetett a' közönsé-ges egyház' f e j e , midőn látta, hogy szeretett hivei, kiket mint nyájait legeltetett, ápolt és vezetett, tőle elszakadtak; midőn ellene tulajdon tanitványi, kiket az anyaszentegyház önkebelében melengetett, táp-lált 's fölnevelt, pártot ütnek, oltárokat lerontanak, 's az uj szövetség'zálogát, mellyet esküjükkel pöcsé-töltek, hittek, vallottak, elferdítik , megszentségte-lenítik ? ! — Valljon nem méltán fakadhatott-e szinte olly keserves panaszra eme' jó atya, mint hajdana' Jeruzsálem' végpusztulásán siránkozó Dávid király bánatában, midőn eleiről rászállott és szentül őrzött hagyományokat utódjainak sértetlenül át nem adhatta?
Q." 2 8 )
Vessünk egy rövid pillanatot a' háromszáz évek óta lefolyt, egymás ellen elkövetett üldözés, g y ű -lölség és viszálkodás' okaira : nem ugy találjuk-e, hogy minden eddigi küzdésünk a' vallás' formája f ö -lötti czivódásból, vetélkedésből kerekedett előítéle-tekből , ezek pedig nagyobb részint a' XVIdik szá-zadi meghasonlásból eredtek? (1. 8 3 )
A' „protestantismus" nevezet, mint valamelly magnetismus, avagy talizmán, varázserővel lepte meg a' különben könnyenhivő néptömeget ; elhitet-ték vele az ú j í t ó k , hogy minden miveltség, tudo-mány , fölvilágosodás egyedül a' reformatióból „ceu ex fonte perenni" — áradtak: innen elbizottság, dicsekedés, a' kath. hit ellen kigondolt koholmányok, rágalmak , hamis vádak, szőrszálhasogatásokkal t e l -j e s , halomra rakott gunyiratok, mellyek nélkül az
elcsábított ingatag népet egy szokatlan, uj vallásra bírni — annál inkább annak élvezetében megtar-tani — lehetlen vala. 0 . 8 3 )
A' fölvilágosodás mint más felekezetüeket kizáró protestantismusi kiváltság ugy tekintetvén: annak ürügye alatt minden régi institutiók, mivel meg nem semmisittethettek, — fölforgattattak, elferdittettek : a' mártyrok és szentek' emlékét dicsőítő monumen-tumok , képszobrok az egyházakból kihordattak ; a'
keresztény hitnek jele, mellytől nálunk a' keresztség vette nevezetét, megváltónk halálának symboluma, oltárokkal, orgonákkal és zengő muzsikákkal 's több régi emlékekkel együtt, mint megannyi vakság és b i -gottság' emblemái, összetörettek, profanáitattak ; — a' lelki szabadság' jogánál fogva tetszett az újítóknak a' sacramentumok' egy részét nem csekély m ó -dosítással nyilván megtartani, — a' többit lappangva, más alakba öntve vallani — hirdetni. Q. 8 5 )
Az egyház' fejétöli elszakadás' következtében, a' szent zsinatok és conciliumok' elmellőzésével, a' hit' ágazatiban többé nem a' r. kath. egyház' elvei, h a -nem a' szabadelmüek' véleményén épült — ágostai ós helvetiai gyűlésekben kidolgozott confessiók — symbolicus könyvek használtattak sinórmértékül. — Igy a' Jézus' közönséges egyházában észbirodalom állíttatván föl, a' tiszta, nyilvános, tettetés nélküli vallás — hogy egy protestáns író'szavaival éljek — a' legundokabb véleményekkel, istentelen dogmák-kal (impiis dogmatibus) nem megtisztíttatott, hanem bemocskoltatott, elferdittetett. 0 . 8 5 )
Igy állottak a' keresztényi viszonyok szinte h á -romszáz évekig, melly idő alatt vallásháború, kül- és belső ellenség, szakadatlan pártoskodás, a' kath.
egyházat a' protestantismus' megtámadásai ellen v é d -állapotban (defensiv) tartván, gyakran ez amazt végenyészettel fenyegette ; az ujabb forradalom' sza-kában a' józanészvallás hasonló kísérletekkel szorí-totta ; míg végre az ohajtott, két évtized óta tartó európai áldott béke alatt, a' szenvedélyek lecsilla-podván, a' dicsekedés' forrása annyira kiapadt, hogy többé nem az egyházak' elsősége, nem a' dogma f ö -lötti czivódás, hanem a' felekezetek' egymáselleni képzelt és igaz vádjainak megvizsgálása lön a' j e -lenkor' legnagyobb föladata ; — 's az a' kérdés : valljon az okok, mellyek az újítókat arra indították, hogy azon eredeti egyháztól, melly az urnák világától meghatva, sugárit az egész föld' kerekségére l ö -veli, elszakadjanak, — helyesek voltak-e, vagy nem? (1. 8 6 )
II.
Közönségesen tudva van, hogy a' protestánsok a' r. kath. egyháztóli elszakadásnak okát az akkor divatozó visszaéléseknek tulajdonítják, mellyeknek kiirtására különös isteni vezérlet alatt, olly emberek támadtak, kiknek elég erejök 's hatalmuk volt a' keresztény vallást azon lábra, formára visszaállítani,
a' mint az első századi keresztények az apostoloktól átvették.
Lássuk tehát: miképen állja ki ezen föllengős igény a' történeti 's logikai bírálatot?
Hogy a' visszaélések az újítók' minden b e f o l y á s a ' s közbejárulta nélkül megszűntek volna's v a lósággal meg is szűntek, bizonyítja a' kath. hit' s z a kadatlan gyakorlata, v i r á g z á s a , világszerte lett e l -terjedése, melly — minden viharok' daczára, a' nél-k ü l , hogy elveit idegen forrásból merítette, vagy institutióin legkisebb csorbát ejtetni engedett volna — mint a' Libanuson magasra nőtt czedrus a' tövisek közt, büszkén áll; elannyira, hogy midőn más f e -lekezet az unió' szellemétől meglepve, bizonytalan remény alatt még a' háromszáz év óta vallott elveit is kész föláldozni, — akkor a' kath. egyház f a n -jának folytonos gyakorlata mellett, h i t b e n , szere-tetben, tudományban, észrevehetlenül önmagától ter-jed , növekszik és gyarapodik, — megtartván vál-tozhatlanul az irányt, melly az egység' központja körül olly renddel forog, h o g y az idő és századok' soraihoz képest, mint a' fényes nap sugárit az e g y e -temre lövelje, — napról napra több több értelmi-s é g e t , tudományt, bölcértelmi-seértelmi-séget kifejtendő. Éértelmi-s ebben áll az ő eredetisége, előhaladásának nagy titka, azon sokak előtt megfoghatlan igazság, hogy ,,a' keresztény vallás, míg emberek léteznek, minden idő' eseményit képes kiállani, — hogy azon a' p o -kolnak kapui soha diadalmat nem vesznek."
Fölötte csalatkoznak, kik a1 kath. h i t ' v i r á g -zását 's eddigi fönállását egyedül a' papok' anyagi jólététől függesztik föl; kik annak végenyészetét j ó s o l -j á k , mihelyt a' clerus papi -jószágától megfosztatik;
kik terveket készítenek annak megdöntésére.
Az örök igazság, mellyen a' közönséges e g y -ház alapul, nem időre, nem földi országra, nem az emberek' véleményére 's kormányozására, hanem az örökkévalóságra lévén bizva, — az illyenek nem t u d j á k , hogy a' közönséges egyház ollyan, mint a' fényes nap az egyetemben, melly semmi más plané-tától nem kölcsönöz, hanem minden égi testek tőle világosittatnak; — hasonlók az illyvélemónyück a' tévelygő babonás tudatlan köznéphez, melly a' föld' á r -nyékától 's föllegektől elborított napkörüli sötétségből annak elfogytát, vagy végképeni enyészetét jósolja.
Hányszor kisértetett a' kath. egyház, nem üldöztet-t e k , nem hurczolüldöztet-taüldöztet-tüldöztet-tak-e halálra buzgó párüldöztet-tolói, —
nem koboztattak, nem osztattak-e föl világiak közt a' XVI században nagy részint a' papi jószágok ? — az ujabb időben nem fenyegetés közt vitetett-e VII Pius p á p a , — a' poseni érsek, fegyveres kísérők közt várfogságra ? mindezek nem azt mutatják-e , hogy e' martyrok koránsem világi dicsőségért, nem mulandó jószágért, hanem a' keresztény hit' egységeért
áldoz-ták föl éltüket, mellynél drágább nem lehet ? ! — Hát az elnyomott irlandiak, a' sanyarú élettel küzdő missionáriusok — a' vagyon utáni vágyból buzgók elannyira hitök m e l l e t t ? ! — Nem találunke a' l e g -újabb időben jelenleg is példát a' j a v a k , jószágok iránti részvétlenségre a' papi rendeknél, — nincs-e hazánkban is vallása mellett olly buzgó nagyérdemű méltóság, ki püspöki terjedelmes jövedelmét kész egy kolostori élettel fölcserélni? —
Egyébiránt föltévén meg nem engedve, hogy a' protestáns íróktól olly borzasztólag kikürtölt v i s z -szaclések még számosabbak 's veszélyesebbek voltak, mint előadatnak : lehetnek-e csak árnyéki is a' XVI századi meghasonlásból eredett szünet nélküli viszálkodásnak, gyűlöletnek, véres háborúknak ? — n y u j -tottak-e annyi alkalmat az erkölcsök' megvesztege-t é s é r e , — E u r o p a , sőmegvesztege-t az egész világ anyagi és szellemi műveltségének meggyilkolására, mint az em-iitett catastrophe : a' kath. egyháztóli elszakadás ? Szabad legyen e' részben magoknak a' protes-táns Íróknak nyilatkozatára hivatkozni, kik mindjárt a' meghasonlás' szakában észrevették, panaszkodtak és megvallották, hogy a' hitszakadás különböző v é -leményeket, ezek pedig iszonyú következéseket szültek. — Dr Luther látván az uj vallást fenyegető v e -szélyt, illy szavakra f a k a d t : „annyi közöttünk a' vallás, a' hányan az emberek" — és „ha a' világ még tovább is fönáll, — a' szentírás' sokféle magya-rázata miatt ismét szükséges a' hit egységének meg-tartása végett a' zsinatok' végzéseit bevenni 's azok-hoz folyamodni. ( „ T o t sunt inter nos religiones, quot homines. " Lutherus Tom. II. Germ. Jenensi 101.
Epistola ad Antverp. — „Si diutius steterit mundus, iterum erit necessarium propter diversas scripturae interpretationes, quae nunc s u n t , ad conservandam fidei unitatem, ut Conciliorum décréta recipiamus, et a d e a confugiamus." Luther Tom. VII Germ. fol. 5G2.)
Siralmas szilinél festi le továbbá Luther' halála után egy másik protestáns iró az ekklézsiák, tanodák 's tanitók' akkori helyzetét; előszámlálja mindazon