korában bánni?
III.
A' siketnéma gyermek értelmének kifejlődése.
Midőn valami emberrel gondolatainkat 's kíván-ságainkat szó vagy beszéd által nem közölhetjük, azt bizonyos természetes jelölések 's mutatgatások által szoktuk véghez vinni. Illy j e l e k , mutatások, tagmozgatások által kell a' siketnémát is kívánsága 's akaratja' kinyilatkoztatására vezetni. Ezen jelölés nagyon könnyű és természetes dolog ; ennek meg-fogására, megértésére minden ember hajlandó és képes. í g y látjuk gyakorta, hogy az anya távolabb lévő és jól halló gyermekének csak egy ujával int, és a' gyermek ott terem. Vagy midőn a' gyer-mek anyja' akaratja ellen altar valamit tenni, az anya egy szót sem szól, csak egy ujával fenyege-tőzik , vagy fejét rázza, és a' gyermek tüstént abba hagyja dolgát. Vagy ha a' kisded anyjára n é z , kezecskéit fölemeli, megérti az anya, hogy ölébe jkivánkozik. így a' haragnak, boszuságnak, öröm-nek, félelemöröm-nek, csodálkozásnak látható kimutatása 's jelleme egyenlő, és ismeretes minden ember előtt;
mert ezen jelekre, mutogatásra a' természet tanit meg minden embert. Csak ezen természet szerinti jeleket kell a' kisded siketnéma' oktatásában használni ; 's ezeket használja maga is a' siketnéma k i -vánságinak kinyilatkoztatására; ezek által tanítgat-juk a' siketet mindenféle jószágok, dolgok' megismérésére, megkülönböztetésére 's akaratunk' m e g -értésére. Ezen jelek abban állanak, hogy a' dolognak, jószágnak vagy formáját, vagy tulajdonságát, vagy a' veleélés' módját megmutatjuk, és jelölés által mint-egy lerajzoljuk, az igékben pedig a' cselekvést utánozzuk. 'S igy könnyű azon jószágokat, mellyek körülöttünk vannak, jel által megnevezni, csak a' gyermeket figyelmetessé tegyük azokra. Vannak ugyan más mesterséges jelek is, mellyekkel az inté-zetben szoktak élni a' tanitók, de ezek nélkül az első oktatást meg lehet adni a' siketnémának. Kik a' siketnéma gyermek körül forgolódnak, könnyen megtanulhatják azon természetes jeleket, ha a' g y e r -mekre vigyáznak, és annak mutogatására figyelmez-nek. Vannak sok siketnémák, kik eleintén csak azáltal jelentik ki kívánságukat, hogy a ' j ó s z á g r a m u -tatnak , mellyet óhajtanak, p. o. ha kenyeret kiván a' gyermek, a' kenyérre mutat, vagy ha a' kenyérhez. nyúlhat, azt talán késsel együtt adja az a n y -jának ; ha más ételt a k a r , a' tálra mutat, melly-ben van az étel; ha inni akar, a' korsóra vagy pohárra mutat. De történik, hogy azon jószág, mel-lyet k i v á n , nincs j e l e n , 's azért reá nem mutathat, kénytelen tehát azt valami jel által anyjának t u d -tára a d n i : és ha enni k i v á n , bizonyosan kezét szájához viszi, mintha valamit szájába akarna v e t -ni ; ha in-ni kiván , ugy tartja szájához kezét , mintha valami edényből italt akarna szájába t ö l -teni. Ha ezt az anya vagy más, kinek azt mutatja, megérti, (pedig azt nagyon könnyen megértheti) és a' mit kivánt a' gyermek megnyeri, azt m e g j e -löli magának, és a' szerint fog azután is k é r n i , és igy a' mutogatáshoz hozzá szokik ; megtanulja azon dolgokat és személyeket i s , kik nincsenek j e l e n , mutogatás által kijelölni; és igy napról napra nyílik esze, ós gyakoroltatik értelme. Csak azon kell lenni, hogy a' gyermek, ne csak s o k félét lásson, hanem hogy minden j ó s z á g n a k , c s e -lekedetnek tulajdonságát is észre v e g y e , az azok-kali élést és azok' eredetét, következményét átlássa.
Midőn a' siketnéma különbféle jószágokat 's
tárgyakat jelek által tanul megnevezni, egyszersmind tanittassék betűk' formálására is. írjon a' t a -nító a' gyermek előtt kő vagy fatáblára nagy és kis b e l ü k e t , 's mutassa meg a' gyermeknek, hogyan kell azokat utánozni, vezetvén eleintén a' gyermek' kezét. Hogy könnyen meglehessen jobbítani 's l e t ö -rülni, a' mi rosszul van írva, nem kell papiroson's téntával íratni, hanem vagy kővel kőtáblára, vagy k r é -tával fatáblára. Csak hadd majmozza a' gyermek az elébe tett irást gyakorta, és több ideig, ugy is örömest mulatja magát irkálással. Azért az írással cl lehet őt foglalni a' halló gyermekek' iskolájában i s ; midőn tudnillik a' többi gyermekeknek szóval magyaráz a' tanító, a' siketnéma Írdogálhat : csak n é -mellykor tekintse meg a' tanító a' siketnéma' irását ; és mit abban csak tűrhetőnek t a l á l , dicsérje meg, a' mit rossznak, jobbítsa meg; de mindenkor n y á j a -san bánjék a' gyermekkel, és azon l e g y e n , hogy a' gyermek' bizodalmát megnyerje, és annak jó k e d -vét föntartsa. Mindaddig gyakorolja pedig magát a' gyermek, míg minden b e t ű t , nagyot k i c s i n y t , h e -lyesen nem tud ejteni.
Ha a' magános betűket jól le tudja írni a' g y e r -mek, tanittassék arra, hogy több betűt összekapcsolva Írdogáljon; azaz, olly irás tetessék elébe, mellyben egész szavak vannak irva , hogy ugy azon b e tűket, mellyekből áll a' s z ó , összekapcsolni m e g tanulja. Papiroson pedig 's téntával csak akkor t a -nuljon betűket formálni, midőn már a' táblán jól és folyvást tud irni. Ha már egyszer a' gyermek olvashatólag tud irni ( e r r e pedig nem sok idő k í -vántatik), oktattassék különbféle jószágoknak jelek általi megnevezésére.
Olly tanító, ki a' siketnémák' oktatását soha nem látta, 's arról könyvet nem olvasott, kezdje az oktatást képek által. Tudnillik: tegyen a' siket-néma elébe olly lapot, mellyen különbféle jószágok, házi eszközök , bútorok, szerszámok, r u h á k , de mind o l l y a k , mellyeket a' gyermek már több-ször látott, le vannak rajzolva, vagy festve ; igy hol asztal, szék, á g y , kalap, sipka, csizma, kés, kalán, olló, és más, a' "gyermek előtt ismerős j ó -szágok' képei láthatók. Midőn a' gyermek a' képekre néz, mutasson a' tanitó egyik kezével p. o. a' r a j -zolt , másikkal a' valóságos székre, intse és tegye figyelmetessé a' gyermeket mind a' kettőre ; mutas-son azután egyéb jószágokat, mind a' képen, mind
101
5 4
a' természetben, és biztassa a' gyermeket integetés-sel, hogy mit a' képen lát, matassa meg valóság-ban és viszont. Ha szemes, bátor 's ügyes a' gyer-mek, mindjárt észreveszi a' mutatott dolgok között a' hasonlatosságot, legfőkép ha ismerős a' tanítóval.
De vannak ollyak i s , kik félénkek 's vadak, kik semmi kedvet sem mutatnak az illyféle mulatásra cs játékra ; sőt némellyek épen semmit sem ügyel-nek a' tanító' mutogatására : de azért meg ne csök-kenjen a' tanító, és ne gondolja, hogy a' gyermek b u t a , vagy hogy ő maga nem ért a' tanításhoz;
csak hagyja egy ideig a' gyermek előtt a' képeket, hadd vizsgálja azokat többször, 's azután jó kedv-vel 's nyájasan kapjon ismét a' mutogatáshoz, és csak azon legyen, hogy a' gyermek' bizodalmát meg-nyerje, és hogy a' gyermek félénkségét 's tartóz-kodását letegye: bizonyosan ha későbben i s , de jól fog menni a' dolog.
Hogy megtudhassa a' tanitó, ha érti-e igazán a' gyermek, a' mit mutat, vagy csak a' tanitó' c s e -lekedetét utánozza: mutasson a' tanitó a' képen másra, mint a' mit a' természetben mutat ; p. o.
a' képen asztalra , valóságban a' székre, és nézzen a' siketre mintegy kérdezőleg, ha azt helyben hagyja-e (fejét meghajtván), vagy tagadja (fejét r á z v á n ) ; igy könnyen észreveheti a' tanitó, ha meg tudja-e különböztetni a' tárgyakat egymástól, vagy nem.
Ezekben mindaddig gyakoroltassák a' gyermek, míg mindenféle tárgyakat, mellyek le vannak r a j -zolva , helyesen meg tud mutatni : és viszont, mit a' természetben mutatnak, azt a'képeken jól eltalálja.
Ha a' gyermek minden képet meg tud a' maga tárgyával egyeztetni: a'mutogatásra, vagy a' j e l ö -lésre kell azt szoktatni. Ezt igy lehet kezdeni: a'
szobában, mellyben mindenféle tárgyakat ismér, és a' képekkel meg tud egyeztetni a' gyermek, némelly jószágok rejtessenek e l , vagy legalább azon hely-ről, mellyen állani szoktak, tétessenek más h e l y r e , hogy a' gyermek reájok ne akadhasson. Ekkor mu-tattassák a' gyermeknek valami elrejtett jószágnak képe, p. o. olló, és ösztönöztessék a r r a , hogy azt mutassa meg a' természetben : a' gyermek bizonyosan azon helyen fogja azt keresni, hol az állani szokott, és ott nem találván, valami jelet ád az ollónak, és fejét rázván, azt fogja mutatni, hogy az olló nincs otl. Igy kell más tárgyakkal is bánni, míg maga a' gyermek minden jószágnak valami jel által nevet
ád. Ezen elnevezést jelölje meg magának a' ta-nitó , és ez által már kezd a' gyermekkel értekezni.
A' jelekkel, mellyeket a'siketnéma a' jószágnak ád, meg nem elégedhetik mindenkor és mindenben a' tanitó; mert a' faragatlan gyermek nem adhat min-denkorhelyes elnevezést; azért szükséges, hogy a' gyermek' jelölését megigazítsa, és minden jószág-nak természetével, használásával vagy formájával megegyező jelet a d j o n , és arra a' jelre tanítgassa meg a' gyermeket. Nem szükséges tehát, hogy a' tanitó vagy könyvekből, vagy mások' mutatásából mindenféle jószágok' jelölését nagy fáradsággal 's idővesztéssel megtanulja : csak maradjon meg azon jelnél, mellyet a' gyermek adott, ha az mégis
tűr-hető ; vagy adjon maga a' tanitó valami alkalmasb j e l e t , csak azon legyen: hogy a' j e l , mennyire l e
-hetséges, a' jószágnak vagy természetét, vagy fő tulajdonságát, vagy az azzali élésmódot, vagy a n -nak formáját kijelentse; azután pedig, hogy az egyszer fölvállalt jelnél állandóan megmaradjon.
Ha már a'siketnéma nem csak magános betűket, hanem egész szavakat is le tud írni, és sokféle tár-gyakat jelek által meg tud nevezni, tanittassék arra, hogy a' különbféle jószágokat írás által is meg tudja nevezni. Tegyen a' tanitó a' gyermek elébe p. o.
egy almát, és intsen neki, hogy jellel nevezze azt meg : azután ezen szót alma irja föl egy kis darab papirosra, 's ragaszsza ezt az almára; vagy azon szót irja föl a' táblára, és a' betűk' rendét megmutatván a' gyermeknek, a' természetes almára mutat, és azt adja tudtára, hogy azok a' betűk j e -lentik az almát. Mutassa meg a' tanitó, hogyan kell a' szónak mindegyik betűjét azon rendben, mellyel egymásután következnek, magának megjelölni, vagyis a' fölirt szót megtanulni. Tudnillik : a' szóra nézvén a' betűket egymás után jelöli, vagy a' levegőben ujával lerajzolja; azután elfordulván az Írástól, a' szóban lévő betűket ismét jelöli, és az almára mutat;
ekkor letörüli a' szót a' tábláról, és ismét fölírja, és ismét az almára mutat. írassa föl azután a' g y e r -mekkel ugyanazon betűket, és kérdezze : mit jelen-tenek azok ? 's viszont mutasson az almára, és intsen a' gyermeknek, hogy a'betűket, mellyek az almát j e -lentik , irja le. Vegyen föl azután más valami jószág o t , p. o. ejószágy darab kenyeret, vajószágy valami jószág y ü -mölcsöt, és ezzel is bánjék az előbbi módszerint. Igy észreveendi a' gyermek, hogyan kell tanulni, vagyis
a' betűrendet valami szóban magának megjelölni, és emlékezetében megtartani. Először is tanittassék meg a' gyermek az emberi test' tagjait irás által megnevezni; itt nem szükség, hogy a' tag jel által is megneveztessék, hanem csak a' tagra kell tatni, és annak nevét a' táblára kell irni; p. o. mu-tasson a' tanitó orrára, és irja föl: a' táblára : orr ; vagy szemére, 's irja föl : szem, és igy a' többi t a -gokra ; mindezeket irás által megnevezni könnyen megtanulja a' gyermek. De csak azokat a' részeket kell a' gyermeknek megnevezni, mellyeket l á t , és ismér, igy : f e j , h a j , hálánték , szem , o r r , f ü l , homlok, k é z , l á b , és a' többi illyféléket; a' belső részeket pedig csak akkor kell megnevezni, midőn azokat vagy a' természetben, v a g y a ' képeken látja;
's ezt minden dolog' megnevezésénél meg kell tar-tani , és csak akkor kell a' tárgyat megnevezni, midőn arról a' gyermeknek foglalina és képzelnie v a -vagyon. Hogy pedig a' jószágoknak leirt nevezetét a' gyermek emlékezetében jobban megtartsa, vagy ha azt elfelejtette, róla könnyebben megemlékezzék, könyvet kell készíteni, mellybe minden szót, melly-ről, hogy mit j e l e n t , már tudja a' gyermek, elein-tén a' tanitó, utóbb, ha már elein-téntával tud irni, maga a' gyermek írjon be.
( F o l y t a t t a t i k )
Nagy Leopold,
k e g y e s isk. á l d o z ó p a p , ' s a ' s i k e t n é m á k k. intézetének i g a z g a t ó j a .