„A' törvényt meg kell különböztetnünk a' m a laszttól. A ' törvény parancsolni t u d , az isteni k e -gyelem segiteni. A' törvény nem parancsolna, ha szabad akarat nem volna ; a' malaszt nem segítene, ha a' szabad akarat önmagának elégséges volna."
„Ha nincs isteni malaszt, hogyan üdvözíti I s -ten a' világot? Es ha nincs emberi szabad akarat, hogyan itéli meg ( a z igaz bíró) a' v i l á g o t ? "
„Ki téged nélküled alkotott, téged nélküled igazulttá nem teszen."
„Ki az öntudat nélkülit alkotó , csak az a k a -rót teszi igazzá."
„A' törvény megmondja, mit kell tenned ; a' l é -lek munkálja , hogy azt valósággal cse-lekedjed."
„Az isteni irgalomnak van mindenben elsősége ; Isten' hívásában pedig megegyezni, vagy annak e l -lenmondani, önakaratunk' köréhez tartozik."
„Igaz , hogy Isten az embert szabad akarattal ruliázá föl; de hogy a'jó akarat gyümölcstelen, a' rossz akarat pedig büntetlen maradjon, azt Isten nem akará."
,,A' szabad akarat annál szabadabb, minél épebb ; 's annál épebb, minél jobban aláveté magát az isteni irgalomnak 's kegyelemnek. "
„Ne feledjük, hogy ugyanazon Isten, ki mondja : uj szivet adok nektek, 's uj lelket öntök belétek, (Ezech. 3(i, 2 6 . ) azt is mondja: uj szivet csinál-jatok (szerezzetek) mayatoknak 's uj lelket (Ezech.
18, 3 1 . ) Hogy férhet össze e' k e t t ő : csináljatok 's én adok nektek ? Miért parancsolja, hogy csinálja-nak magokcsinálja-nak, ha ő akar nekik adni? Vagy miért ád nekik, ha önmagoknak kell azt csinálni ? Tudni illik: Isten a d j a , mit parancsol, midőn a z t , kinek parancsol, arra segiti, hogy cselekedje, mi neki parancsoltatik. Szabad akaratunk ugyan mindenkor v a n , de szabad akaratunk nem mindenkor jó akarat.
Mert akaratunk vagy szabad az igazság' ( e r é n y ' ) szolgalatjától, a' mennyire a' bűnnek szolgál, ' s ekkor az akarat rossz: vagy akaratunk szabad a' bün' szolgálatjától, a' mennyire az igazságnak szolgál, 's ekkor az akarat jó. De Isten' malasztja mindig j ó , 's a' malaszt viszi véghez , hogy az ember, ki előbb rossz akaratú volt, jó akaratuvá változzék. A' ma-laszt által történik az i s , hogy a' jó akarat, melly már jó kezde lenni, mindinkább erősbül, ugy hogy Isten' parancsit teljesítheti, mellyeket teljesíteni akar, ha mégis komolyan 's ha tökéletesen akarja."
,,A' malaszt által föl akarjuk-e forgatni a' sza-bad akaratot? Épen n e m ; sőt inkább a' kegyelem által akarjuk a' szabad akaratot erősebb lábra állítani.
Mert valamint a' törvény nem forgattatik föl a' hit által, hanem inkább szilárdabb állást nyer: ugy a' szabad akarat a' malaszt által nem döntetik meg, hanem inkább erősbül állása. Mert mi a' törvényt b e n -nünk tulajdonkép teljesiti, az egyedül a' szabad aka-rat. A' törvény által közvetlen csak a' bűn' ismerete j ő ; a' hit által pedig kegyelmet nyerünk a' bün elleni küzdésre, ' s a' kegyelem által lelkünk kigyógyul a' bün' nyavalyájából. A ' lélek' épségéből ered az a k a -rat' igazi szabadsága ; a' szabad akaratból pedig az igazság' tiszta szeretete, 's az igazság' tiszta s z e retetéből a' törvény' teljesítése származik. Igy v a -lamint a' törvény a' hit által fonákul nem forgatta-tik , hanem inkább megalapittaforgatta-tik, minthogy a' hit magával hozza a' malasztot, mellynek segítségével a' törvényt teljesítjük : ugy a' szabad akarat nem döntetik el a' kegyelem által, hanem inkább
erősbit-tetik; mivel a' malaszt orvosolja meg az akaratot, melly aztán önkényt szereti ( é s cselekszi) az igaz-ságot. Mindezek, miket itt magamnak mint egy lánczba fűztem, a' sz. irás' szavain alapulnak. A' törvény mondja : másét gonoszul ne kivánd. A' hit mondja: gyógyítsd meg uram! lelkemet, mert v é t -keztem ellened. A'kegyelem mondja: íme! meggyó-gyultál, ne vétkezzél ezután, hogy gonoszabb ne történjék veled. Az e g é s z s é g , az ép lélek mondja : 0 uram, Istenem ! hozzád kiáltottam 's meggyógyi-tál engem. A' szabad akarat fölkiált : szabadon aka-rom neked bemutatni áldozatomat. Az igazság' tiszta szeretete mondja : az igaztalanok 's gonosztevők örömeiket nekem elbeszélék ; de azok nem ollyanok mint törvényed o uram ! "
,,Im' ezek az apostol' szavai : félelemmel ret-tegéssel munkáljátok iidvösségteket. Filip. 2, 12.
Miért munkáljam üdvösségemet félelemmel és rette-géssel, ha hatalmamban áll üdvösségemet munkálni ? akarod hallani, miért félelemmel és rettegéssel ? mert Isten az , ki bennetek munkálkodik. Filip. 2, 13.
Azért munkáld tehát üdvösségedet félelemmel és r e t -tegéssel ; mert mit az alázatos nyer, azt a' kevély elveszti. De ha Isten a z , ki bennünk munkálkodik, miért mondatik: munkáljátok örök iidvösségteket?
Azért mondatik, hogy munkáljuk üdvösségünket, mert Isten ugy munkálkodik bennünk, ha mi is munkálkodunk. Már azon imádság is : Istenem légy s e -gítőm ! mutatja, hogy az, ki a' segítőhöz segítségért folyamodik, maga is munkás. Ám, azt mondod, a' jó akarat az én akaratom. Megismerem : az a' te
aka-ratod. De ki ébreszté azt b e n n e d , ki adá neked ? Ne reám hallgass, kérdezd csak az apostolt, ő mondja : Isten, az, ki ingyen való jó akaratjaból mind á szándékot mind á teljesítést eszközli mibennünk."
„Midőn a' törvény ollyast tanít és parancsol, mit Isten' malasztja nélkül nem teljesíthetünk : sze-münk' elébe teszi tehetetlenségünket, gyarlóságun-k a t , hogy a'szembetűnő gyarlóság üdvözítőt gyarlóságun- keres-sen magának, olly üdvözítőt kereskeres-sen magának, ki a' gyarló akaratot megerősíti 's orvosolja, 's o r -voslás által képessé teszi cselekedni azt, mit a' gyarló akarat nem tehete. E' szerint a' törvény hitre vezet minket. A' hit esengve sz. lelket nyer, az isteni adományok' osztogatóját ( a ' sz. lelket) nyeri ; a' sz.
lélek (sziveinkbe) kiönti a' szeretetet, és a' szere-tet teljesiti a' törvényt."
A ' p ü s p ö k . m i n t s z e g é n y e k ' a t y j a , a ' t á m a t e r e m b e n .
Monseigneur De la Motte sok érdemű's példás életű főpásztor vala; még a' gonoszság is kényte-lenitteték erényeinek hódolni. Angyali ájtatosága és szigorú állandósága vidámsággal 's nyájasság-gal egyesüle; mi miatt mindenkitől szerettetek.
Egykor erszénye, melly valóban csak a' s z e -gényeké vala, kiürülvén , hallá a' jó főpap, h o g y azon nap' estéjén az amiens-i kormányzó pompás tánczmulatságot ád a' városi hölgyeknek. Eszes f e lebaráti szeretete eszmét éleszte benne, melly s z e -rint a'jelen körülményt használhatná; a' helyett tehát, hogy máskori szokásaként tiz órakor alunni ment volna, befogatá lovait, 's a' kormányzó' palotájába rándula.
A' főpap megjelenvén a' táncztereinben, a' t á n -ezosnóka' mellékszobákba vonulva, mind eltünének;
a' kormányzó pedig a' püspökhöz közeiedék, ' s tisztelve kére őt : méltóztatnék vele magános szobájába j ö n n i , hogy értekezhessék vele azon k é t s é g k í -vül igen fontos ü g y r ő l , melly illy órában 's ki vált illy ünnepélyes helyezetben ide jövetelét okozá.
„Nincs semmi fontos ügyem," válaszolá masolyogva a' jó ö r e g , „már nyolezvan esztendős vagyok, ' s még soha tánczmulatságban nem voltam ; most a z o n ban íme eléadom az o k o t , melly ide vezérlett : k é -rem , méltóztassék visszahíni a' dámákat."
Ezek minden oldalról lassanként visszatérének, és a'főpapot, kegyes tekintetétől bátorítva, némi s z e -mérmetességgel körülfogák.
Asszonyaim.'kegyetek tánczolnak,—mondá nekik
—ez jól van; azonban míg kegyetek mulatoznak, sze-gényeim kenyér nélkül vágynák ; kegyetek nevetgél-n e k , de ők keservesenevetgél-n sírnevetgél-nak; ugy vélem, azokn a k , kik élvezik a' kellemeket, kötelességök l e -törleni a' sírók' könyeit. íme itt az ő perseljök ; lám — üres."
„Megtöltjük mi a z t , kegyelmes uram, megtöltjük a z t , " hangzott mindnyájok' ajkairól e g y f o r -mán, „de olly föltétellel, kegyelmes u r a m , " hozzá adá a' többiek' szavához a' kormányzó' leánya, még alig tizenkét esztendős kis bohó, „olly fölté-tellé!, hogy kegyed is tánczol."
„Szívesen," felele mosolyogva a' főpap.
Az erszény gyorsan körbe ment a' teremben, minden kezekben megfordult, és a' milly könnyű volt eleintén, olly teljesen 's terhesen tért v i s z -sza a' jó főpap' kezébe, kinek szemei a' legtisz-tább öröm' sugáritól ragyogtak.
A' kisded leányka emlékezteié ekkor a' püspököt ígéretére. „Igaza van, édes gyermekem," mondá neki a' püspök, „de — ma — minő nap is van c s a k ? "
„ K e d d , kegyelmes u r a m , " felelének. —
„Oh, nagyon sajnálom," igy fejezébe a' p ü s -pök, „de épen kedd a' heti napoknak azon egyike, mellyen nem szabad tánczolnom; — én tehát k e -gyeteket mulatságaikban hagyom, és — kívánok mindnyájoknak jó éjszakát."
A' Journal des Demoiselles-ből
forditá —s—ö—.
S z e r k e s z t i ' s k i a d j a S z a n i s z 1 ó F e r e n c z . — N y o m t a t j a T r a t t n e r - K á r o l y i u r i u t c z a 4 5 3 .
RELIGIO ÉS NEVELÉS.
Első fclév. 1843. 10^ szám.
PESTEN. 10. VASÁRNAP. MARTIUS'
A' Religio é s Nevelés" társával az „Egyházi Tudósilásokkal" megjelenik minden vasárnap két iven. Félévi ára mindkettőnek helyben kihordással 2 ft. 40 kr.; postán nyomtatott boriték alatt 3 ft. 40 kr. e. p. Előfizethetni Budapesten a' „Religio és Nevelés" szerkesztőségénél
T r a t t n e r - K á r o l y i házban, u r i u t c z a 453. szám alatt második udvarban es emeletben; másutt pedig mindenes, kir. postahivatalnál.
TARTALOM: Az egvházujitás' philosophiája katholikus szempont-ból. II. (Sonmpyi Károly) — Beszélgetés egy plébániahe-lyettes és Matiid kisasszony között a' templomi ékességek-ről. — Naplókönyvemből. (W. K). — Az öngyilkos és szegény napszámos , vagy : az alacson gyávaság 's az igazi nagylelkű-ség. - Nyilvános vallási szólalkozások. — Protestáns é s ka-tholikus. — Hálaének. ( H r u j m a n n Sotiin)•
Az cgyliHziijitás' i»kiIoso]»hiájti ka-tholikus SKClllgMHltbÓl.
II.
Nem minden ujitás tökéletesbülés, Hetényi szerint is, és Luther' njitása legkevésbbe nevezheti) annak.
A' következetesség soha sem volt a' protes-tantismus' erősebb oldala; 's e' hiány', vagy
gyön-g e s é gyön-g ' , vagyön-gy akármi egyön-gyéb' szemléléséhez annyira is hozzá szoktunk már mindkét részről, hogy vala-mint a' protestánsok ebben mit sem gondolnak ollyas-mit láthatni, miért pirulnia kellene egy, az észt — jelenleg — mindenkép magasztaló, sőt istenítő
fe-lekezetnek ; ugy a' katholikusok is csak ritkán szó-lalnak föl ellene ; r i t k á n — a ' fölszólalhatásra jogosító alkalmak 's okok'számtalanságához képest. Azonban ha már valaki philosophálni akar , kissé csakugyan nagyobb óvakodást's méltánylást érdemlene, mint hisz-sziik, ezen öröklött felekezeti betegség ; és ha épen tel-jesen kikerülni lehetséges nem volna is, legalább szük-ségesnek vélnők annak gondosabb eltakarását. Ilogy Hetényinek az egyházujitás' mulhatailauul szüksé-ges voltát kimutatni akaró czikkjeiben e' gondosság
nem eléggé tűnik f ö l , azt ugy vélem nagyon is t a -núsítja azon körülmény, miszerint az azokban nyil-ványitott elvekből legtermészetesebb okoskodással (vagy talán philosophálni nem igy kell ? ) lehet k ö -vetkeztetni ugyanazon hit- 's egyházujitás' szükség-telen voltát; mit pedig bebizonyítani, Hetényinek alig lehete szándékában. Már e' pontban a' hajdani
protestantismus sokkal következetesebb v o l t ; mert a' kath. hit 's egyház' kárhozatos voltát tanítván, mellyben üdvözülni nem lehet, mellyet annakokáért elhagyni mindenki köteles, — legalább
következetesen állithatá a' Luther 's követői állal eszközlött e l -szakadás és hitújítás' szükségét : de Hetényi ? . . . ö valamint minden egyházi forradalmat, ugy különösen Lutherét is „koránsem a' vallás vagy cultus' elvül-ttzott, vagy megromlott alakjából, mint közön-ségesen á l l í t t a t i k , " (Prot.lap. 1843. 26.1.) hanem egyébből származtatja; neki „minden felekezet k e d -v e s , " ő „tiszteli a' keresztyénséget minden jelen alakjaiban;" mert hiszen „vétkeznék a' ki ezek közül csak egyet is megvetne és gyanusitna;" (Prot. lap.
1 8 4 2 . 2 4 6 . 1 . ) szerinte a' vallás' lényegében Luther mit sem változtatott, ( ' s igy a' katholicismus' s a r k -tanait illetőleg változtatásra szükség nem v o l t ; ) de nem is változtathatott, ; mert hiszen Hetényi sze-rint „ a z igaz vallás' kútfeje az emberi szivben és észben fakadván, és a' hit örök elveken épülvén, soha és semmi időben egészen meg nem romolhat, kivált a' keresztyén vallás; ha hiszszük, hogy Krisz-tus velünk van világ' végéig. . . ( P r o t . lap. 1 8 4 3 .
14.1.) 's Hetényi mégis mindezek után a' lutherféle egyházujitások' múlhatatlan szükségéről philoso-phál ! Azt akarja a' fölállított, épen ellenkező elvekből kihozni ! ü e hisz' az annyi különnemű, 's a' kérdés' velejére, szorosan legalább, nem tartozó t á r g y a k ' , történeti vázlatok', kicsinyes érdekű notitiák ' s k i -térések' labyrinthjában az eltévedés, a' főelvekrőli megfeledkezés, nagyon is könnyű. — Mi részünkről
Hetényi több elveinek komoly megfontolása által azon meggyőződésre jutottunk, h o g y az egyházujitás nem csak múlhatatlanul szükséges nem volt, de még csak menthetőnek sem nevezhető : miután az általa okozott tömérdek rosszak legkisebb arányban sincsenek azon állítólag csekély, azon l é n y e -gesekre nem tartozó, csak mellékes dolgokat illető, 's igy elmaradható változtatással ; melly a' reformált egyházakat, (Hetényi szerint a' kath. e g y -háztóllényegesekben ugy sem különbözőket,) valami különös érdemű , azaz : üdvösség'' dolgaban
fiél-10
külözhetlen, javakban épen nem részestté; sot melly okét csak annyira sem s e g i t é , hogy magokat olly tökéleteseknek mondhatnák, minőnek Krisztus Jézus
igaz egyházának lennie szükség. Mert „ j ó l é t e k k e l elmondhatni" úgymond Hetényi, ( 2 4 6 . 1 . ) „hogy minden névvel nevezendő egyházaink még távol állanak a' tökélytől, és a' tökélyesnek nevezhető egyházalkat még nem tűnt föl. Nem mondhatja el jelenleg egy is magáról : „én vagyok egyedül az
igaz ekklézsia, én bennem valósittatott meg az egyház' e s z m é n y e . . ( ' s igy az apostoli ős egyház szőreszálán elveszett ; mert hiszen az talán csak igaz ekklézsia volt mégis, mellyben Péter és Pál taní-tottak, mellyet Jézus' választottai kormányoztak, mellyet a' Szentléleknek csodatévő szelleme eleve-nített? de az Hetényi szerint elveszett, és m é g Luther sem vala képes nyomába akadni!) „Elmondhatjuk, folytatja Hetényi, ezen k i s s é " (csak kissé ? bizony igen is) „kedvetlen eredményt bizvast a' protes-táns egyházakról álalétban." . . . Igen helyesen.
'S ha mi ezen eredményt a' reformatio' következté-ben folyt vérpatakok' tükrékövetkezté-ben szemléljük, nem csak k i s s é , de nagyon is hajlandók vagyunk borzadva és utálva fordulni el az olly egyházujitóktól, kik annyi tömérdek áldozattal csak illy eredményt tudtak ki-v í n i ; kik csak igy tudtak ujitani ; csak igy értettek a" vallás' tisztításához és tökéletesítéséhez. Különben i s , hogy ismét Hetényi' szavaival éljünk , „akár-mint mentegessük" (csakhogy mi biz' azt nem men-tegetjük) „ « ' felekezetiséget, — melly azonban a' vallás' jelen helyzetében szükséges gonosz :" — ( i g e n , mint az Ur mondá, hogy „ s z ü k s é g , hogy botránkozások j ő j e n e k ; " Mát. 1 8 , 7 . ) „ a d d i g , míg a' népeket egyesítő keresztyénség felekezetekre van szakadva, míg Jézusnak varrás nélküli k ö n t ö s é é i van darabolva, elmondhatjuk; hogy: legalább a' tökéletes férfi korra jutott Krisztus betűiünk nem lakik :" tudnillik : a' protestánsokban, 's tudnillik :
Hetényi szerint, . . . mert hiszen épen a' katholi-cismus a z , melly a' felekezetess égnek határozott ellene; melly a' szakadás-csinálást halálos bűnnek és
őrök vészt hozó merénynek n é z i , 's melly a' fölál-lított legfőbb egyházi tekintélyben épen olly hatha-tós eszközzel bir a' szakadások' mcggátlására, 's a' hitegység' föntartására, niint a' milly termékeny anyja a' felekezetességnek, az önkényes szabadság-nak ajtót 's kaput táró szentirás-magyarázási
protes-táns elv és gyakorlat. 1) Pedig e' felekezetess ég olly iszonyú, a'lutherféle reformatiók'minden áldásaival sem pótolható, menthetetlen rossz, hogy Hetényi szerint is az Üdvözítő isteni munkájának legalább egy részbeni sikeretlenül maradását, 's igy az Istenség 1 ) Manchesterben — Angolországban — nem épen rég
gyűlés volt, tudnillik prot. lelkészek' gyűlése, ( 1 8 4 1 . ) ' s az egybegyűlt 610 p r é d i k á t o r , ámbár mind p r o t e s
-táns volt névre, huszonhét felekezethez tartozott ; pedig lutheránusok , quaekerek , arminianusok , s c h w e n k feldianusok „und einige kleinere Sekten" mint a' t u -dósításban áll, ez alkalommal nem is vétettek számba.
Voltak ott independensek , b a p t i s t á k , skót s e c e d e -rek, unitáriusok, methodisták, uj connexíóju és primitiv methodisták, wesleyanus associatiójuak, wesleyantis methodisták, calvínista- és independens methodisták, congregationalis egyháziak, p r e s b y t e r i a n u s o k , a n g o l episcopalisok, huntingdonisták, skót relieverek, s k ó t -egyháziak , s w e d e n b o r g i a n u s o k ; voltak i n g h a m i s t á k , keresztény egyháziak, bibliai keresztények, o l d h a m -s t r e e t - e g y e -s ü l e t i '-s n a z a r e n u -s - e g y h á z i a k . . . de ki győzné mind előszámlálni, kik voltak? Úgyis ha ez évben hasonló gyűlés fog t a r t a t n i , még több f e l e k e -zetűek l e e n d e n e k a' jó u r a k : — legalább néhány puseyita is f o g bizonyosan megjelenni, az u j fractiót képviselendő, melly az angol protestantismus' k e b e -lében az ó t a támadt- íme a ' felekezetesség' á t k a a ' kereszténység — azaz: a' protestantismus f ö l ö t t ! ' S valljon kinek kell azt k ö s z ö n n i ? Épen azon e g y h á z -ujitási philosophiának, m e l l y az efféle s z a k a d á s o k ' múlhatatlan szükségét igyekszik demonstrálgatni. — Épen a' n a p o k b a n olvasók egy német l a p b a n , hogy a' vviirtembergi Kornthal nevű helység' l a k o s a i „in ihrem Eifer g e g e n das neue Gesangbuch , u n d die neue L i t u r g i e " (ezek tehát p r o t e s t á n s létökre is nem nagy b a r á t j a i az ú j í t á s n a k , a z a z , Hetényi s z e r i n t , h a l a d á s n a k , ) elhatározák : , , n a c h Palaestina zu z i e -h e n , und s i c -h dort a n z u s i e d e l n , aber a u c -h i-hren Geistlichen mitzunehmen, d a sie von der Liturgie des englischen Bischofs in J e r u s a l e m gleichfalls nicht wissen will. E s wäre s e l t s a m , wenn das L a n d , von welchem einst die zur Einigung bestimmte L e h r e des Heilandes a u s g i n g , nun d a z u dienen m ü s z t e , alle Abweichungen und Umwandlungen des Christenthums in sich a u f z u n e h m e n . ' ' Gem. Blatt 1843. 11. sz. ' S kik okai e' nem csupán különös (seltsam) hanem szomorún b o t r á n y o s t ü n e m é n y n e k ? — Kik o k a i . ha Chinában a ' kereszt- vallással együtt fog a ' szakadás' evangeliuma is hirdettetni ? botrányul a' p o g á n y o k nak, és m e n t s é g ü l az illy egymással ellenkező t a n i -tást hirdetők' szavára hinni nem akaróknak „ V a e mundo a s c a n d a l i s ! " mondá Jézus.
182
224-örök szereletet lehelő tervének akadályozását, egye-nesen neki kell tulajdonitni. Mert ebben Hetényi nagyon is igazat mond, hogy ha ,,a' Krisztus' ezen ígérete (lesz egy akol és egy pásztor) még be nem teljesedett egészen, és a' katholicismus' ezen nagy-szerű eszméje eddigelé nem valósulhatott, annak
oka az, hogy köztünk szakadások vannak(Prot, lap. 21. sz. 1842.) I g e n , szakadások vannak; és azok nem a' katholicismus elvének következtében vannak. Az Isten itélend azok fölött, kik e' szaka-dásokat szülék, vagy azokhoz hasonlókat szülend-nek jövendőben. Mi most nem akarunk e' tárgyon tovább függni, csak azt hiszsziik, hogy Uetényinek e' nyilatkozása nem igen alkalmatos ama' szakadá-sok' , vagy miként ő nevezi, egyházujitászakadá-sok' men-tésére, még kevésbbé pedig azok' mal hatatlanul szükséges voltának bebizonyítására; egyéb, mint mondók, azon értelemben, hogy „nevesse est, ut veniant scandala," — é s „oportet et haeresesesse, ut et qui probati sunt, manifesti fiant." (Kor. l . l c v . 11, 19.) Mi jelenleg Uetényinek átalában az újítás, haladás, tökéletesedés, különösen pedig egyházuji-tás , és több efféle két — ha nem több — értelmű szavakról 's e' szavak által kifejezett dolgokróli n é -zeteit akarjuk vizsgálódásunk' tárgyává tenni ; bebi-zonyitandók röviden, mikép nem minden ujitás tö-keletesbiilés — mint ezt Hetényi maga is megvallja
— Luther' ujitéisa pedig legkevésbbé nevezhető annak.
Hetényi tudnillik, 's hiszszük, miszerint vele a' protestánsok közül nem kevesen, akkép okoskod-nak , hogy : folytonos tökéletesbülés lévén az em-beriség' dicső rendeltetése, a' haladás' pályáján
megállapodás valamint lehetetlen, legalább az egészre n é z v e , ugy rossz is az és hibás. „ Tévelyegnénk"
(mondja Hetényi) „ha a' világ' haladásának régibb-i öl újra, jóról jobbra menetelének főelvét kétségbe hozva, az uj utáni vágyát lelkünknek, kiirtandónak ítélnők." (Prot. lap. 1842. 234. 1.) „Az átalános ész, melly az emberiségben egyetemileg kifejtik, minden században ujabb és jobb elveket ( ? ) hint ki a' korszellem által : mellyek meg annyi irtó eszközök . . . mellyek által a' régibb 's helytelenebb v é lemények . . . kiirtatnak." Uetényinek tehát az e l ő -menetel a' jóban nem egyéb folytonos újításnál, 's n' reformatio, melly állítólag az emberi nem e' h a -ladásának kifejezése, folytonos újításaival együtt
nem más, mint folytonos haladás. Szerinte ama*
átalános ész egy örökös újító, melly még elveit is folytonosan ujitja , és jobbakkal váltja föl ; 's e' mindig ujabb, mindig jobb elvek' óramutatója : a' kor-szellem! Ez szerinte még a' vallási igazságokra nézve is áll. Ezekben is a' korszellem az irányt kimutató, nem pedig az egyház, a' „columna et íirmamentum veritatis ; " ezekben is az átalános (természetesen emberi) ész a' biró, nem pedig az isteni kinyilat-koztatás, nem az elveiben soha nem változó, 's igy azokat mm is ajitható istenige. . . . A z o n b a n nem űzzük tovább e' különös theologiai ágazatoknak f e j tegetését, miután Uetényinek nem czélja „itt h i t -tudományi vitákba ereszkedni ; " térjünk ujitásróli theoriájának vizsgálására vissza. Ő az ujitást t e r mészetes hajlamunkból származtatja, 's hogy az ú j í -tási vágyak „Istentől j ő n e k , " azt úgymond „magok az egyház' történetei hatalmasan tanúsítják. " S z e -rinte „ k é t egymással ellenkezni látszó hajlam ural-kodik az emberi lélekben : egyik a' régihez ragasz-kodás , másik az újnak kedvelése. Természetes és jótékony indulat mind a' k e t t ő ; " ( 2 3 4 . 1 . ) jótékony még a'vallásos dolgokra nézveis; és ámbár megismeri Hetényi is az „ősvallás" iránti vonzalom' hasznát, 's az ősök hitének könnyelmű megvetéséből eredt károkat, mind a' mellett miután „ellenállhatlan vágy-ván lelkünkben az ujabb, jobb, igazabb és a' szebb alakban feltűnő iránt" . . . „bár sokszor az alak' újságától megvakítva, újnak képzeljük azt, mi régi, és az is megesik, hogy az uj nem j o b b , igazabb, nem szebb mint az ó," mind a' mellett az ujitási vágy-Istentől van , véli Hetényi ; mint ezt „magok az egyház' történetei hatalmasan tanúsítják." Mellyek ? talán Sabcllius , Paulus Samosatenus , Arius , D o -natus, Pelagius 'stb. eretnekek voltak e' szavak által értve ? mert hiszen az egyház' történeteiben ezek jőnek az ujitók' — novatores — ha ugy tetszik, szép nevezete alatt. Csalódunk. Hetényimást értett •
„Ama' gyökeres ujitó, a' Jézus" ( 2 3 4 . 1.) a z , kivel ő a' vallásos újítások' helyes, szükséges és dicséretes voltát bizonyittatja . . . 2 ) 's kell-e több bizonyság ?
2) Miről azonban Hetényi megfeledkezett második k e -lésében, OS43. Prot. lap. 14. l.)midön az igaz vallási olly változhatlannak ismeré, hogy abban még Jézus sem tehetett változtatást; „az igaz vallás' kútfeje az emberi szívben és észben fakadván, és a' hit örök
»
De hát minden ujitás jó e' szerint és üdvös?
fogja talán az olvasó kérdeni. Ezt már Hetényi sem meri állítani ; mert hiszen ő mondá, hogy „sokszor az alak' újságától megvakítva, újnak képzeljük azt, mi r é g i , és az is megesik, hogy az uj nem j o b b , igazabb, nem szebb mint az ó ; " ( ' s fájdalom, hogy mind a' kettő megesett Lutheren és Calvinon is , kik ujat hittek tanítani és tenni, pedig csak az anya-szentegyháztól régen elvetett 's kárhoztatott tanokat melegiték föl; és vajmi sokat tőnek , mi nem vala j o b b , igazabb, nem vala szebb, mint az ó; miként ezt maga Hetényi is elismeri, midőn Luthernek b ő -szült hevében tett némelly újításairól szól ; ) ő mondja, h o g y . „a' későbbi kor csak a' mellékest, a' hibás
fogja talán az olvasó kérdeni. Ezt már Hetényi sem meri állítani ; mert hiszen ő mondá, hogy „sokszor az alak' újságától megvakítva, újnak képzeljük azt, mi r é g i , és az is megesik, hogy az uj nem j o b b , igazabb, nem szebb mint az ó ; " ( ' s fájdalom, hogy mind a' kettő megesett Lutheren és Calvinon is , kik ujat hittek tanítani és tenni, pedig csak az anya-szentegyháztól régen elvetett 's kárhoztatott tanokat melegiték föl; és vajmi sokat tőnek , mi nem vala j o b b , igazabb, nem vala szebb, mint az ó; miként ezt maga Hetényi is elismeri, midőn Luthernek b ő -szült hevében tett némelly újításairól szól ; ) ő mondja, h o g y . „a' későbbi kor csak a' mellékest, a' hibás