Hit-egység - Religio és Nevelés, 1843. 1. félév

Kath. Nem ohajlanáe kegyed, hogy a' k e -resztények mindnyájan ugyanazon anyaszentegyház-ban, religióban és hitben atyaíiságosan egyesülnének ?

Prot. En többet mondok. Jó és kívánatos volna : hogy nem csak a' keresztényeknek, hanem általán minden embernek egy hite v o l n a , 's mindnyájan keresztény hitre térnének.

Kath. Bizonyosan. Tagadhatlan mégis, hogy az Isten, miután már első szüleinknek az igaz r e -ligiót kinyilatkoztatta, nem akarta ugyan, d e , hogy az emberi szabadságot nc gátolja, tűrte az emberi nemnek hamis religiókra csábittatását. Az eredendő bűnből ezerféle rossz következett. Ez is az eredendő bűnnek gyászos eredménye. A' helyett azonban, hogy Istennek imádandó végezeteit e' tárgyban k u tatni akarnók, jobban teszünk, ha komolyan m e g -fontoljuk: hogyan mozdíthatjuk elő a' keresztény hit' terjedését azon népek k ö z t , mellyek sötétségben és halál'árnyékában ülnek. 'Snem látjae át k e -g y e d , mi sokat tenne erre a z , ha a' keresztények egyesülnének hitökben ?

Prot. Megvallom, ez nem eléggé világos előttem.

Kath. Ha ugy, tehát figyelmeztetem kegyedet a' következőre. Ha az általunk megtérítendő népek közt majd katholikus papok f majd protestáns e g y -házi szónokok lépnek föl, kik nekik Jézus Krisztus' nevében egymástól elütő sőt ellenkező tant hirdet-nek , nem kell-e azoknak e' gondolatra jőm : hogy őket a' keresztények ollyan religióra akarják téríteni, mellyet magok sem értenek? ' S e' különös j e -lenet nem szolgál-e nekik okul elutasítani magoktól téritőiket?

Prot. Ez igaz; de még attól is tarthatnak, hogy a' hitetlenek megvetoleg ezt felelik nekik: egyez-zetek meg előbb magatok az iránt, mit mestertek tanított, mielőtt tanjával bennünket megkínáltok;

mert ha valóban olly rossz is religiónk, millyennek ti állítjátok, mi mégis tudjuk, mit foglal magában és tanít az.

Kath. Minden bizonynyal. Azonban e' szerencsétlenek, kik a' keresztény hitet nem ismerik, t ő lünk nagy földközzel választvák; a' szomoritó l á t -vány : mennyire ütnek el ők a' keresztényektől, nem ötlik kínosan naponként szemünkbe ; 's ebből nem támadnak köztünk zavarok és kellemetlen súrlódások.

De egészen másként áll a' dolog a' katholikusok- és protestánsokkal. Ezek gyakran azonegy országban, városban, sőt ugyanazon födél alatt laknak; min-den pillanatban ezer ízetlen szóváltás emlékeztet bennünket e' lesújtó igazságra : épen az választ el egymástól, minek szorosabban össze kellene csatolni bennünket! A' családi kapcsok tágulnak, ha az atya és fiu, fi- és nőtestvér, férj és feleség kényte-len egymástól mindannyiszor elválni, valahányszor Istenét akarja imádni ; legkivált a' vegyes házasságok gyámolitják a' vallási közönyösséget, és minden egyéb akadálynál lehetlenebbitik a' gyermekek' val-lásos nevelését. Mert ha látja p. o. valamelly katho-likus gyermek az ő protestáns atyjától, hogyan veti meg ez azon religiót, mellyet amannak hinnie, sze-retnie és tisztelnie kell : miként lehet orvosolni e' rossz benyomást, mellyet az atya' példája szükség-kép tesz a' gyermekre?

Prot. Hasonló történik, ha a' katholikus atya protestáns fiának religióját megveti. A' keresztények' szakadása valóban igen sajnos, és most átlátom, hogy kegyednek föntebbi nyilatkozata egészen igaz volt.

Kath. 'S pedig még nem mondottam meg, mi-ért lehet e' szakadás épen Krisztus Jézus' leghívebb

tanítványa előtt legsajnosabb ; azért t. i. mivel az a' megváltó' akaratjával és legforróbb kivánatával merőn ellenkezik. Juttassa eszébe kegyed, hogy az

apostol, ki Jézus' nevében szól, a' keresztényeknek világosan meghagyja a' hit' egységét ; 's hogy az isteni megváltó kimondhatatlan gyönyörű imádságá-ban , mellyel halálra menetele előtt mennyei szent atyjához esdett, ezen érzékenyítő szavakat rebegi :

„hogy cgygyé legyenek, mint te o atyám ! velem, 's én te veled egyek vagyunk; hogy általunk ők is egygyé legyenek, hogy a' világ elhigye, hogy te küldöttéi engem." Ján. 17, 21. Most kérdezze meg kegyed önmagától : valljon kétreligiofelekezet, melly-nek egyike épen azt gyűlöli, mi a' másiknál a' leg-forróbb tisztelet' tárgya, mondhatja-e, hogy ő egy ugy, mint Krisztus mennyei szent atyjával egy ? !

Prot. Még egyszer ismétlem, hogy kegyed-nek boldogtalan religio-szakadásunkra tett minden észrevételében osztozom. De minek e' panaszok és szemrehányások? A' szerencsétlen szakadás megvan, 's ez a z , mit másítani lehetetlen.

Kath. De mi az o k a , hogy e' szerencsétlen esemény fölött kesergenünk k e l l , mint épen a' re-formatio, mellyet kegyed egyre szerencsésnek mond-hat-e fmég ? Ha Luther és Calvin a' tizenhatodik században annyi milliót magokkal szakadásra nem ragadnak , a' hit' egysége soha meg nem bomlik.

Prot. Nekem ugy tetszik, szintúgy be lehetne bizonyítani, hogy a' szakadás nem a' reformatióból ered, hanem onnan, mivel a' reformatiót nem lehe-tett mindenütt kivinni. Csak fogadta volna el az egész világ a' reformatiót, szintúgy egy hitünk l e -endett, mintha az egész világ katholikus maradt volna.

Kath. Valóban nevetséges! Miután egyszer Luther, Calvin, és követőik elváltak : a' hit' egysége már megszakadt; 's kegyed most aztkivánná, hogy az egész többi kereszténység utánok rohant volna a' katholika anyaszentegyházból, hogy az általánosan kivitt szakadás által az egység ismét helyreállíttassák ? De ha fölteszszük i s , hogy az egész világ e' kép-telen gondolatra vetemedett volna, miként bizo-nyithatja be kegyed, hogy ez'esetben a'hitegységre jutandottunk ?

Prot. Mivel ez' esetben mindnyájan protestán-sok volnánk, egy hitet vallanánk, épen mintha ka-tholikusok maradtunk volna.

Kath. Sőt inkább bizonyos, hogy, ha a' k a -tholikusok mindnyájan elfogadták volna, vagy elfo-gadnák a' protestantismust, szintúgy nem egyesülné-nek a' hitben minden keresztények, mikép most nem egyek a' protestánsok , kik lutheránusokra, zwiu-gtiawisokra, calvinistákra, anglicanusokra, près-bíjteriauusokra, anabaptistákra, herruhuterokra, quaekerekre 'stb. 'stb. és egyéb száz felekezetre oszolvák, mellyekről talán kegyed mit sem tud, de azért nem kevesbbé léteznek, és kivált Angolország-ban és az éjszakamerikai Egyesült-statusokAngolország-ban napról napra szaporodnak. Pedig ha egyedül ezen;nyilvános szakadások mellett maradnánk i s , mellyek k ü -lönbféle szakadékokból kiválván, saját hitvallással, elvekkel, szertartásokkal és egyházakkal b i r n a k , még sem tudnók tökéletesen, minő hitegység létezik a' protestánsoknál. Azok, kik ugyanazon egy feleke-zethez tartoznak, kik ugyanazon egy templomba járnak, sem egyeznek meg önmagok közt.

Ugyan-azok, kiknek a' religióval legtöbb dolguk v a n , mint a' tudósoknak és prédikátoroknak, önmagok közt minden pontban egyenetlenek. Némellyek a' szentírás-nak bizonyos részeit elfogadják, mások azokat el-vetik; némellyek állítják: hogy mindent hinnünk kell, mit Krisztus és az apostolok tanítottak, mások azt mondják : meg kell különböztetni, mit Jézus minden időre, mit egyedül kortársainak mondott ; és hogy az apostolok sem voltak hibától 's előíté-lettől menttek ; némellyek hiszik a' csodákat, mint illyeneket, mások természetesen magyarázzák azokat;

némellyek azt mondják : a' hit egyedül cselekedetek nélkül üdvözit ; mások ellenben : hogy a' cseleke-detek hit nélkül üdvözitenek; némellyek hiszik a' test' föltámadását, mások csak a' lélek' halhatatlanságát; némellyek táplálják a' reményt, hogy jó b a -rátainkat holtunk után valahára ismét látandjuk, mások meg ezt agyrémnek tartják; némellyek; ta-nitják az örökkévaló büntetéseket, mások csak az ideigvalókat a' jobbításra; némellyek még azt sem engedik meg , hogy holtunk után e' földi életünkre visszaemlékezünk, és hiszik a' lelkek' praeexisten-tiáját, Igen i s , magok a' protestánsok megvallják, hogy nehéz volna két prédikátort találni, ki minden pontban megegyezne.

Prot. Ez mind -igaz ; de mind e' mellett meg-egyezünk mi egymás közt, tudnillik a' Protestantis-mus által, 's a' mi annak lényegét teszi, az által,

101 6 2

mi azt szülte, 's mit neve jelent, — a' protestatio által. Mi most is mindnyájan megegyezünk abban, hogy a' katholicismus ellen protestálunk.

Kath. Távol legyen tőlem ezen egyseget k e -gyedtől elvitázni. Megvallom, hogy ebben kegye-tek a' lehetőségig egyeznek, sőt nem csupán a' pro-testánsok' minden lehető felekezetei értenek ebben e g y e t , hanem a' zsidók, törökök, pogányok, hitet-lenek mindnyájan megegyeznek a' katholicismus elleni protestatióban. De én meg nem foghatom, h o -gyan származhatik abból hit-egység, ha valakik csu-pán abban egyeznek m e g , hogy ezt vagy amazt a' pontot nem hiszik. Nekem ugy tetszik, előbb elhi-hetnők, hogy abból inkább a' nem-hit, a' hitet-lenség' egysége származik. — A' katholikusoknál ellenben egészen más az egység. Ezek nem csak az elvetendő, hanem az elfogadandó pontokban is

egyez-Tf

nek egymassal. Ok is megegyeznek ugyan a' protes-tantismusnak, mint a' protestánsok a' katholicismus-nak elvetésében ; de ők megegyeznek azon pontok-ban i s , mellyeket hinniök, 's azon erkölcs-szabá-lyokban, mellyeket cselekedniük kell. Nálok nincsenek felekezetek, hogy azt kellene kérdezni: ti k a -tholikusok vagytok u g y a n , de a' ka-tholikusoknak

mellyik felekezetéhez tartoztok ? A' protestánsoknál ellenben szükségkép kérdezni kell : a'

protestánsok-nak mellyik felekezetéhez tartoztok, a' luheranusok-h o z - e , calvinistákluheranusok-hoz-e, anglicanusokluheranusok-hoz-e ? Mint-hogy kegyed is utazott, szinte kellett észrevennie :

hogy a' katholicismus mindenütt ugyanaz ; hogy a' katholikusok, kik tettleg illyenek, (mert fájdalom!

mindenütt vannak, kik csak névszerint katholiku-sok) az anyaszentegyháznak és fejének a' pápának tekintélyét elismerik, hét szentségre 's a' hit' többi ágazataira nézve megegyeznek Párisban ugy, mint Madridban, Schweizban ugy mint Olaszország-ban. A' protestánsok ellenben vallják, p. o. Angol-országban: hogy a' püspökség (szentségi tekintet-ben) Isten' rendelete ; Skotiában : szükségtelenek a' püspökök ; Németországban : Krisztus Jézus az oltári szentségben valóságosan jelen van; Schweizban:

nincs abban jelen ; tovább Schweizban, ki a' nem-zeti egyházhoz tartozik, vallja: hogy a' jó csele-kedetek lényegesen szükségesek ; a' ki Momierst követi, vallja : a' hit minden ; a' cselekedetek sem-mik ; a' régi hitfelekezetü mondja: Jézus Krisztus igaz Isten ; a' socinianus erősiti : Krisztus nem Isten ;

* T tr

es igy tovább. Őszintén vallja meg tehát kegyed, hogy a' protestánsoknál nincs egység a' hitben; é s : hogy az egyedül a' katholikusoknál van.

Prot. 'S aztán, mit akar ebből következtetni?

Kath. Azt : hol a' hitbeli egység nem létezik, ott az, egyedül a' protestánsoknak a' katholika anya-szentegyház' kebelébe, honnan atyjaik eltávoztak, tett-leges visszatérése által elérhető.

Prot. Legyen ugy. Inditsa kegyed őket a' visz-szatérésre, ha tudja.

Kath. Igaz, hogy én őket arra birni elégséges nem vagyok ; de a' mi sokkal fontosabb, be tudom bizonyítani : hogy arralelkismeretbcn kötelesek, csak azon egy pontot engedje meg kegyed, melly iránt be-szédünk' kezdeténél már megegyeztünk.

Prot. Micsoda pont a z ?

Kath. Nem mondta-e kegyed, hogy saját meggyőződése szerint jó és óhajtható volna, hogy a' k e -resztények mindnyájan ugyanazon egy religióban és hitben egyesülnének, és hogy ezen egyesülés több okokból kívánatos, főleg pedig, mivel isteni meg-váltónk világosan szorgolja a' hitbeni egységet ?

Prot. I g e n , emlékezem, hogy mondtam, és e' mellett maradok.

Kath. Jól van. De mondja meg kegyed : ha valaki Őszintén óhajtja a' dolgoknak bizonyos állapot-j á t ; ha megismeri, hogy azon állapotot létesíteni jó és kívánatos volna: ugyan nem megvetendő-e az ollyan ember az ész és lelkismeret előtt, ha r é -széről mindent el nem követ, mi tőle kitelik azon állapot'létesítése végett, kivált ha azon állapot semmi más eszközzel el nem érhető ?

Prot. Azon ember bizonynyal igen gáncsolandó volna.

Kath. IIa tehát a' protestánsok velünk együtt átlátják, milly jó és kívánatos volna a' keresztények-nek egy, és ugyanazon egy hitben egyesülniök ; ha tovább a' legkisebb fáradsággal megszerezhetik azon meggyőződést, mellyben kegyed velem osztozik, hogy azon jó és kívánatos egyesülés' elérése csupán a' p r o -testánsoknak a' katholika anyaszentegyházbai vissza-térése által eszközölhető ; ha végre kénytelenek meg-vallani, hogy egyedül az ő jó akaratjoktól függ azon eszközt használni : akkor kegyednek velem együtt meg kell engednie, h o g y , ha az egység helyreál-lításának azon egyetlen foganatos eszközét

vonakod-mik a' protestánsok megragadni, ő k , mint kegyed imént mondotta, a' leggáncsolandóbbak.

Prot. Ezen következmény ellen mit sem vethe-t e k ; sővethe-t ha előre sejdivethe-tem a z vethe-t , soha nem mondan-d o m , hogy minmondan-den kereszténynek azon egy hitben egyesülése jó ós kívánatos.

Kath. De valljon megegyeztetheti-e kegyed a' böcsülettel és igazság-szeretettel a z t , hogy vala-melly elv ellen azonnal harczoljon valaki, mihelyt átlátja, hogy abból olly következmények eredhetnek, mellyeket ő nein örömest enged m e g ? — Vágyván kegyednek a' hitbeni egység ellen még kifogása, mit elejénte elfeledett?

Prot. Az ugyan nincs. Csak azt hallottam m o n -dani, hogy midőn Krisztus az egységet ajánlja, azzal csak a' békeséget akarja ajánlani.

Kath. A ' világon ez a' legnyomorubb ellen-vetés. Krisztus, mint már mondottam, akarja, hogy egyek legyünk, mint ő egy az atyával. Nem volna-e pedig képtelenség azt mondani, hogy

Krisz-tus csak ugy egy az atyával, mint két ember, k i k , nem tekintvén ellenkező hitöket, egymással békében és egyetértésben élnek? Szent P á l , ki bizonyosan értette az isteni tanitó' akaratját, világosan m e g -hagyja : hogy a' hitben legyünk egyek. Egyébiránt a' ki akarta, hogy egyetértésben éljünk, akarnia kellett azt is, hogy a' hit' egységét föntartsuk. Mert hol a' hit' egysége enyészik, ott a' béke és egyet-értés is elenyésznek a' religióban ugy, mint a' poli-tikában. A' vallásháborúkban és vallási felekezetek' kölcsönös gyűlöletében ennek elég tanúságát látjuk.

Kérdezősködjék kegyed, ha Luther, Zivingli, Calvin szerették-e egymást ? Kérdezősködjék, ha Schweiz-ban a' lausannei prédikátorok fanatikus ellenükkel Momierssel békében és egyetértésben élnek-e? A' dühös gyűlölség, a' kegyetlen ellenségeskedés, a' piszkos rágalmak, a' mérges viták, mellyeket az Egyesült-statusokban a' számtalan vallásfelekezetek és prédikátorok támasztanak, tudjuk, mennyire b o t -ránkoztatok és visszarezzentők.

Prot. Ezzel ismét visszamegyek arra, mit elő-ször mondottam : v a n , a' mi fontosabb a' békénél és egységnél. Krisztus bizonynyal akarja, hogy egyek legyünk, de ő akarja az igazságot is. Tehát nem elég, hogy a' katholikusoknál egység v a n , hanem mutassák m e g , hogy az igazság is nálok van.

r r rr

hath. Epen e' vegso szavai egyszerű és

vilá-gos bizonyítványai a' Jiatholika relígiónak. Az Isten bizonynyal a k a r j a , hogy egységben és igazséigban legyünk; az az ott legyünk, hol az egység is, igazság is föltalálható; már pedig láttuk , hogy a' p r o -testantismusban egység nincs, tehát igazság sincs;

mert ha igazság volna a' protestantismusban : követ-keznék, hogy ugyanazon igazságban lehetünk a' nélkül, hogy egyek legyünk az igazságban, — a' mi ellenmondás. IIa pedig az egységben és igazságban egyszersmind lehetünk, 's kell is lennünk : a k -kor a' keresztény igazság szükségkép a' katholicis-mnsban v a n , mellyben világos a' hitbeli egység.

(Esslinger után)

Köves György.

Gottlieb és Vilmos,

vagy : Luthert követő két férfiúnak türelmei beszélgetései a' katholika vallás felől,

Luthernek a~ gyónás, és bűnök' bocsánatjára Krisztustól nyert egyházi hatalom felöli ta/iitása

kath. szellemű.

Gottlieb. Add ide csak Vilmos, Luther munkáinak első kötetét . . . n o , de én i s ! hisz' ihol f e k -szik még most is előttem : nézd csak itt a' 62. b.

lapon : Sermo (egyházi-beszéd, predikáczio) a' poenitentiatartás' szentségéről, Dr Luther Már-tontól, anno 1 5 1 8 ; tehát Luther e' szerint a' pod-nitentiatartást is szentségnek nézte ; 's látni fogod ezennel, hogy ez iránti tanítása egészen megegye-zik a' katholikusokéval. Itt a' 63. b. lapon ezt irja '•

„Azon igaz u t , 's helyes mód, mellyen kívül nem lehet semmi másra találni, a' poenitentiatartásnak méltóságos, kegyelemdús, dicső szentsége, mellyet Isten minden bűnösöknek vigasztalásul a d o t t , mi-dőn az egész keresztény anyaszentegyház helyett sz. Péternek adá a'kulcsokat, és mondá (Mát. 1 6 . ) :

„Minden, mit a' földön megkötözendesz, meg lesz kötözve mennyekben i s , és minden, mit a ' földön meg fogsz oldani, meg lesz mennyekben is oldva."

Irhatna-e katholikus tanitó jobban és alaposabban a' poenitentiatartásról, mint itt Luther ?

Y dm. Valóban nem, ha katholikus szempont-ból tekinti az ember.

Gottl. Nyújtsd ide csak amonnan a' nyolcza-dik kötetet ; még más valamit is fogok én neked a' poenitentiatartásról fölolvasni; mert e' most idézett

101

6 6

első helylycl bensőleg ugy sem vagy megelégedve, minthogy az a' reformatiónak második évéből való.

Itt e' kötetben ugyanazon czikk felőli hite van a' löweni hittudósok ellen kifejezve ; mit ő csak ke-véssel irt halála előtt, 1 5 4 6 - b a n ; akkor csaknem hamarkodta már el magát. Nézd itt a ' 3 8 2 . a. lapon:

„ Hogy a' poenitentiatartás a' jöloldozásvagyis a' megnyitó kulcsok' /tatalmával együtt, szent-ség, szívesen elismerjük. Mert igéret van hozzá-csatolva, 's Krisztusért bűnök' bocsánatját esz-közli." 0

Vilm. Már ezen hely ellen ugyancsak nem l e -het legkisebb kifogást is tenni : de hát miért nincs meg nálunk a' poenitentiatartás' szentsége? 2 ) 1) Már pedig épen ez kívántatik és nem több, a' P r o t e s

-tantismus' eredeti tanítása szerint, arra, hogy valami szentségnek neveztethessék, tudnillik isteni r e n d e l e t , és az igért 's elnyert kegyelmet példázva bizonyító külső jegy. „ W a s gehöret zu einem S a c r a m e n t ? "

kérdetik a' n ü r n b e r g i katechismusban ( D a s N ü r n b e r -gischc K i n d e r - L e h r - B ü c h l c i n , darinnen der kleine Catechismus D. Martin L u t h e r s — weiter erkläret und vorgetrag. wird. Nürnb. 1 7 6 1 . , a' 150.1D ' s a ' felelet r e á ez : „ E r s t l i c h , Gottes Befehl und V e r heissung der ewigen Seeligkeit: darnach ein ä u s s e r l i c h e s gewisses Zeichen, und rechter Gebrauch d e s -s e l b e n . " Kri-sztu-snak ígéretét a' poenitentiatartá-s által nyerendő b ü n b o c s á n a t r ó l , maga Luther elég világo-s a n b i z o n y í t j a : mi pedig a' külvilágo-ső jegyet i l l e t i , ez épen a' katholika anyaszentegyház' szellemében g y a -korlott b ű n b á n a t 's töredelmesség' k i f e j e z é s é b e n , a' bűnök' alázatos meggyónásában 's a ' papi f ö l o l d á s -ban találtatik föl legjob-ban.

2) Miért ? erre csak azt felelheti Luthernek a' t ö r t é n e t -tudományban j á r t a s a b b tanítványa , (ki tudnillik nem f e l e j t é , hogy egykor valóban szentségnek tartatott a' p r o t e s t á n s egyházban is a' „Busse" és „ A b s o l u t i o / ' 's ez a' szentségek' számából csak később h a g y a -ték k i , ) mit mesterétől tanult: stat pro; r a tione v o l u n t a s . " Vagy miért nincs meg ma már u g y a n -c s a k nálok , több más , még Luthertől is megkímélt intézet és isteninek hitt tanítás; minőkre L u t h e r ' i r a -taiban már eddig is csodálkozva talált Vilmos, és ezután talán m é g n a g y o b b számmal t a l á l a n d ? Mindezt elsöpörte a' folytonos előhaladásnak 's t ö k é l e -tesedésnek nevezett, fönhéjázó rationalismus' szele, ( a m a ' „ v e n t u s doctrinae , " Ephes. 4 , 1 4 . ) míg u t o l -j á r a , nem maradván többé semmi reformálni való

h á t r a , Krisztus Jézusnak históriai létezését is e l t a g a d á . Pedig annakelőtte nem egyebet monda s z á n dékának l e n n i , mint a' kereszténységet az első s z á -z a d o k ' hitéhe-z 's gyakorlatáho-z viss-zave-zérelni ! S.

Gottl. Vágynák ugyan lutheránusok is, kik azt ollyanul tartják; azonban mi e' czikkre, mint sok másokra nézve i s , Luther' tanításától eltávozánk.

Vilm. De a' katholikusok' poenitentiatartása bizonyosan másféle, 's nem ollyan, minőt Luther szentségnek ismer. Mert hisz' ók három dolgot 3 ) kívánnak meg benne : tudnillik szanast és megbánást, gyónást, és elégtételt.

3 ) Tulajdonképen ö t ö t : a' lelkisméret' m e g v i z s g á l á s á t , a ' s z á n á s t , az erős f o g a d á s t , a' gyónást és e l é g t é -telt ; mellyek azonban ama' háromra könnyen visz-szavitethetnek ; a' mint hogy csak ezeket számlálja elő a' „Catechim. R o m a n u s ' ' i s , (De Poenit. Sacr.

P IL c V. n. 21.) „ q u a e tamquam totam i n t e g r a m -que Poenitentiam c o n s t i t u a n t , contrilionem scilicet, confessionem et s a t i s f a c t i o n e m ; " miután a' „ c o n t r i t i o "

a' valódi t ö r e d e l m e s s é g , a' trienti zsinat' kifejezése szerint is már maga teljesen m a g á b a n foglalja a ' l e l kisméret' megvizsgálását és erős f o g a d á s t . . . . „ C o n tritio est animi dolor ac detestatio de peccato c o m -m i s s o , cu-m proposito non peccandi de c e t e r o . " — É s mégis voltak p r o t e s t á n s o k , kik a' katholicismus-n a k a' poekatholicismus-nitekatholicismus-ntiatartásróli eme' takatholicismus-nitását, melly szerint pedig a' „ t ö r e d e l m e s s é g ' ' mindenkor elsőnek t é -tetett a ' b ű n b o c s á n a t megnyerhetésének föltételei k ö z ö t t , e' tanítást mégis a' vétkezést megkönnyítő, 's a r r a mintegy fölhatalmazó könnyelműség vagy inkább romlottság' eszköze gyanánt tekinteni merték !

— Épen a' katholika egyház volt mindig olly nagygonddal a ' valódi b ű n b á n a t r a , mint a ' p o e n i t e n t i a -t a r -t á s ' l é n y e g é r e , h o g y , még a' neveze-t ál-tal sem engedvén a' híveket tévedésbe h o z a t n i , nem is a ' gyónást, mint csupán r é s z t , hanem a ' bűnbánatot,

a ' poenitenliát nevezné szentségnek, 's Jézus' é r d e -mei u t á n , ettől függesztené föl minden vétkezett embernek egykori üdvözülhetését: míg a' reformatio mitsem adva b á n a t r a , fogadásra ' s elégtételre . . . legalább nem említve azokat, a' hol 's a' mikor bűn-bocsánatról vala szó — mindig c s a k a' „sola fideí £-t emlegette ! Az orthodoxa reformatio legújabb időkig nem szűnt meg tanítani: „Quomodo j u s t u s es coram D e o ? Resp. Sola fide in C h r i s t u m , a d e o , ut licet me mea conscientia a c c u s e t , quod adversus omnia mandata Dei graviter p e c c a v e r i m , nec ullum eorum s e r v a v e r i m , ad haec, etiamnum ad omue malum

pro-•pensus sim, nihilominus tamen (modo haec bénéficia vera animi fiducia amplectar) sine ullo meo merito ,

ex m e r a Dei misericordia mihi perfecta s a t i s f a c t i o , justitia et sanctitas Christi imputetur a c d o n e t u r , perinde a c si nec ullum ipse peccatum a d m i s i s s e m ,

— immo vero quasi earn obedientiam, quam pro me Christus praestitit, ipse perfecte praestitissem." ( C a -techesis Relig. Christ, in Eccl. et Scholis plerisque Ret.

Gottl. És hasonlót tanita Luther is.

Vilm. Már ezt szeretném bebizonyítva látni.

Gottl. Nézd, itt az első kötetben, 341. a. l a pon, doctor Eck ellen következő szavakkal irt L u -ther 1 5 2 0 - b a n : „Másodszor doctor Eck még azt is hozzá teszi, hogy én a' bánást megsemmisítem és haszontalannak állítom, hogy a' gyónást

megcson-kítom 's az elégtételt megvetem; ezeket ő csak ugy költi reám, könyveim ugyanis mást bizonyitnak."

Vilm. Es miféle könyvekről szól ő itt ? Gottl. 0 tudnillik a' poenitentiatartás' szetit-sége felől 1518-ban mondott beszédére hivatkozikj mellyből neked még egy czikket fogok a ' 6 5 . b. lap-ról fölolvasni : „Nehogy valaki azzal vádoljon engem ujolag, hogy a' jó cselekedeteket megtiltom; azt mondom, hogy az ember szánja és bánja meg ( b ű

In document Religio és Nevelés, 1843. 1. félév (Pldal 37-45)