Egy szép friss őszi estén a' bécsi bástya k ö -rül elte-rülő téren lakom felé sieték. Csak itt ott találkozám egyes sétálókkal, kik hivatali munká-júktól későn szabadulhatván meg, a' híísecske leve-gőn mozgásba hozák napestig az íróasztalnál ösz-szezsugorodott tagjaikat. Nem kis álmélkodással egyik padon egy jóformán éltes asszonyt vevék észre, ki a' mindinkább közeledő éjjeli homály mel-lett még szorgalmatosan kötögetett. Nem rutul öl-tözött asszonyt illy későn magányosan kötni látni, fölingerié kandiságomat, 's nem sokáig nyomhatám el a' vágyat, megkérdezni ő t : hogy van, hogy nem kíméli szeme' világát, 's illy késő homályban még kötéssel foglalkozik?
Az asszony nem bántódék meg kérdésem á l -tal, 's jól hangzó szózattal imigy válaszola : „Látja uram ! én öreg vagyok ; éveimben örömest mellőzi az ember a' tolongást, 's fölkeresi a' magányt. H e -nyélnem lehetetlen, egyébkint is a'kötőtűkkel bánni ugy megszoktam, hogy illy munkához világra nin-csen szükségem. De amúgy is e' helyen és este főkép kedves nekem e' munka a' visszaemlékezés és hála' gyönyörűsége miatt; mert e' helyen történt 13) Ezen adatok a' főméit, m. kir. h e l y t a r t ó t a n á c s .
„Con-signât™ piarum fundutionmé1 jegyzékéből meritvék , mikép azt a' F a s c . Eccl. Lit. czimii folyóiratban is olvashatni.
esti kötésem szolgált alkalmul, hogy tökéletesen boldog lettem."
Elgondolhatni, hogy e' szavak tudni v á g y á -somat még jobban fölingerlették ; 's a' jó asszony nem vonakodott megfejteni a' talányt. „Három év e l ő t t , igy szóla, nem volt olly jó dolgom mint most. Férjem, császári alsóbb rendű hivatalnok, mielőtt szolgálatévei özvegye' részére nyugpénzt igényelhettek volna, gutaütésben meghalt, engemet vagyon, vigasztalás és remény nélkül hagyván.
Egyetlen fiunk tiz órányira Bécstől valamelly k e -rületi törvényszéknél gyakomokkodott ; 's neki is még gyámolitásomra volt szüksége, noha ő mint jó 's hálás fiu mindent elkövetett, hogy búmat 's gondjaimat a' szeretet 's biztatás' szavaival e n y hítse. Elég a z , hogy nyomorult állapotomban k e -zeim' munkájára valék szorítkozva, mi ugyan nem sokat, de mivel korán reggeltől késő estig szor-galmatosan kötöttem, annyit mégis hozott be, hogy böcsületesen elélhettem.
„Minthogy szegény ruházatom 's álszemérmem naponta komor szobácskámban tartóztatott, több-nyire csak esti szürkületkor j övék a' szabadba, 's leginkább e' helyen folytatám kötőmunkámat.
Egy este elmélyedve gondolatimban szegény fiam f ö l ö t t , kit igen igen kívántam volna egyszer l á t n i , 's kit lélekben anyai üdvohajtásokkal lebegtem kö-r ü l , egyszekö-rcsak két ukö-rat veszek magam mellett é s z r e , kiknek egyike épen azon kérdést tevé, mellyet ön kevéssel előbb intézett hozzám. Igaz, akkor nem tudtam olly könnyű szívvel felelni mint most.
A' kérdezőnek szelid hangja meghatott, szemeim könybe borultak, 's elpanaszlám neki, mennyire zokogásom engedó, búmat. „Csak fiam nyerhetne
itt alkalmaztatást," igy szólék előbbi gondolatim folyamának következtében ohajtásimat igékbe öntve,
„egyszerre segítve volna bajomon."
„Erre a' szánakozó ur kikérdezgetett Rudol-fom felől; 's mivel részvéte jól esett szivemnek, mindent olly körülményesen elmondék előtte, hogy sorsomat ' s fiam' hollétét 's viszonyait tökéletesen megértette. Ezután elhagyott azon idegen ur k í s é -rőjével együtt ; 's én i s , mert már késő volt, ama'
nyugodt kcdélyhangulattal, melly bajaink' közlé-sére rendszerint következni szokott, visszamenék hajlékomba.
„Ki rajzolhatná álmélkodásomat, mikor a' r e á következő reggel egy, a' császári ház szolgáinak r u -hájába öltözött férfiú szobámba l é p , 's nem sok szót mondva, 50 forintos bankjegyet nyújt kezembe.
„„Ez — úgymond — pillanatnyi szükségeim' födözésire, a' többit majd utóbb megtudom."" — H a -marjában sem kérdezni sem felelni nem tudtam.
Azon ember, a' mint sebesen jött, ugy el is ment;
az egész történetet zavar 's bizonytalanságban h ü -velyezém. Dobogó szívvel várám a' jövendőket.
„Azonban annyi szerencsét legtávolabbról sem mertem volna reményleni. Gondolja el ! — Nyol-czad napra ez eset után karjaim közt volt Rudolf, 's a' rég ohajtott viszonlátás első örömnyilatkozatai között beszélé : mikép felső parancsolat által Bécsbe áttétetett, 's mindkettőnkre nézve elegendőleg j ö v e -delmező hivatalt nyert.
„Ezen időtől fiamnál lakom, 's mindketten olly boldogul 's megelégedetten élünk , hogy s e n -kinek a' világon fényét vagy gazdagságát nem iri-gyeljük.
„Hiában erőködtem szerencsénk nagylelkű ala-pitójának köszönetet mondhatni. Kétségkívül Antal főhgvolt a z , ki sorsunk' változását emberbarátilag eszközlé. Midőn azonban nála nyert audientián hálá-mat szavakba próbáltam fűzni, de csak szemeimből hulló könyeim szólhattak, a' szegény kötő asszonyról semmitsem a k a r t , hogy hallott vagy látott volna.
De fönséges vonásai igenis mélyen valának szi-vembe vésve. Öt csak áldhatom, érette csak imád-kozhatom !
,,'S ime , uram ! ezért kötök e' helyen most is sokszor igen késő éjszakáig, noha már nem szük-ségből, mivel jótevőmről 's azon boldogító estéről örömest megemlékezem !"
Igy az özvegy. Illetődve hagyám el ő t , áldva vele a' főherczeget, ki olly szerény 's emberbaráti módon két jó embert ez életre nézve nyugodtá 's boldoggá tett.
Szerkeszti 's kiadja S z a n i s z 1 ó Ferencz. — Nyomtatja Trattner-Károlyi uri utcza 453.
RELIGIO ÉS NEVELÉS.
Első félév. 1843. 1 9 ^ szám.
PESTEN. 19. VASÁRNAP. MÁJUS' 7 ' ^ .
A' „Religio és Nevelés" társával az „Egyházi Tudósilásokkal" megjelenik minden vasárnap két iven. Félévi ára mindkettőnek helyben kihordással 2 ft. 40 kr.; postán nyomtatott boriték alatt 3 ft. 40 kr. e. p. Előfizethetni Budapesten a' „Religio és Nevelés" szerkesztőségénél
Traltner-Károlyi házban, uri utcza 453. szám alatt máSodik udvarban és emeletben; másutt pedig minden cs. kir. postahivatalnál.
1 1 — — - = " = . = 5 = = = = = a j = n
TARTALOM : Gottlieb és Vilmos, vagy : Luthert követő két f é r -fiúnak türelmes beszélgetései a' katholika vallás felől. IX. ( S ) . — Nevelő 's tudományos intézeteink' története , 's azok'
fejlő-désére a' clerus' befolyása. VI. Folytatás. Ql'auer János). — A' jó fiu.
Gottlieb és Vilmos,
vagy : Luthert követő két férfiúnak türelmes beszélgetései a' katholika vallás felől.
I X .
A' szentirás-magyarázási szabadság, mint melly Krisztus urunk czéljának elérésére, vagyis a' hivek közötti egyesség' fönlartására épen nem alkalmatos, sőt Luther szerint is minden eret-nekség és tévtan' kútfeje, — lehetetlen, hogy minden egyes kereszténynek Istentől nyert joga
léggen.
Gottlieb. No's Vilmos ! rossz néven vennéd-e még ezután is , hahogy katholikussá kívánnék lenni ?
Vilm. Olly szerfölött ugyan nem; de azért van még több ellenvetésem.
Gottl. 'S ugyan mellyek azok?
Vilm. Hisz' a' katholikusoknak nem is szabad
«' bibliát olvasniok. 1)
1) E ' vád volt m á r e' b e s z é l g e t é s e k ' f o l y t á b a n egyszer és p e i i g legelöl említve, hol meg is czáfollatott ; (1. Rel.
és Nev. 1842. II- 22. sz.) ' s azt Vilmos ilt ú j r a fölhozva, bizonyos embereknek s a j á t ' s természetökké vált gyöngeségét bizonyítja , kik habár százszor m e g c z á -foltalnak is , m é g sern szűnnek ugyanazon vádakat ismételni — feledékenységből i n k á b b , mint rossz akaratból. Megakarván t. olvasóinkat a ' czáfokok' hosszú elösorolásától k í m é l n i , ' s elegendőnek tartva azon vizsgálódások' eredményére utalni, mellyek egy nevezetes prot. hittudóst (Doederleint) olly kedvező nyilatkozatra b i r t a k , csupán azt véljük m e g j e g y e z
-hetni , hogy a ' bibliának szorgalmas olvasásávali k é r k e d é s s o k a k r a nézve legalább is hiúság. B i z o n y -nyal üdvösebb sokkal, ha mások inkább tetteinkből
Gottl. Ugyan ne mondj illyet ! Mirevalók tehát a' szentírásnak olly sokszori fordításai 's kiadásai a' katholilflisoknál ? Ugy hiszem, erről neked tegnap eleget szólottam ; 's minthogy ismét e' tárgyra hoztál vissza, az akkor elhalasztott 2 ) bizonyítványokat most fogom fölhordani. A' katholikusoknál elvűi szol-gál, hogy : nem szabad minden egyes embernek saját értelme szerint magyarázni szentírást;
's ezen elv mellett harczolnak még magának Luther-nek azon szavai i s , mellyekben erősíti, hogy az eretnekség és hamis tanítás mindig a' szentírás-ból szokott meriltetni.
Vilm. Bizonyosan tévedni fogsz : illyesmit L u -ther nem mondhatott.
Gottl. Egyik predikácziójában, mellyet sz. J á -nos' 15ik fejezete fölött tartott, mégpedig 1538ban, 's igy a' reformatio' kezdete után huszonegy évvel, azt mondá ő : ,,A' biblia ugyan magában valódi tiszta
értik , mint szavainkból, hogy mi a ' bibliát szorgal-matosan olvassuk : 's a ' katholikus buzgólkodóknak nem egyszer szemökre hányt hosszabb imádságok nem különböznek csöppet is a ' sok b i b l i a o l v a s á s t ó l , m i helyt mindkettő c s u p á n az ajkakat, nem pedig e g y -szersmind a' szivet 's akaratot hozza mozgásba. D e meg vajmi sokan v a n n a k ollyanok is , minő a m a ' fiinfbronni pór volt , ki fejedelmi vendégét azzal á m i t v a , hogy a' szekrényen pompázó bibliából n a ponként egy czikket o l v a s , az által kapatott h a z u g -s á g o n , hogy a' ( k a t h . ) herczeg év után vi-s-szatérvén, a' bibliába múltkor titkon legjobb szándékkal , az olvasónak jutalmul — tett a r a n y a t most is előbbi h e -lyén találta. — Már Luther tette a z o n m e g j e g y z é s t :
„ D i e Verdolmetschung d e r Biebel hat mich Arbeit g e -n u g gesta-nde-n. Wird a b e r vo-n u -n s we-nig geachtet.
Unsere Wiedersücher lesen es vielmehr, denn unsere tjeute. . . Ich glaube , dasz H e r z o g Georg (buzgó kalhol. fejedelem) die Biebel fleisziger gelesen h a b e , denn alle unsere vom A d e l . " Tischr. Eisleb. f. 622 F r a n k f . f. 4 4 3 . — S.
2 ) R e l é s Nev- 1842. II. 3 6 9 . 1. — S.
19
malvasiai, 3 ) igenis egy igazi, üdvös gyógy- és enyhítőszer ; de ha egyszer tisztátalan gonosz f é r -gek meglepik, 's az ördög által beléjek öntött mér-gezett gondolatjaikkalmeritnek és isznak belőle, akkor malvasiai helyett merő mérget hánynak ki magokból;
ugyanazért eretnekség és hamis tanítás sehonnan sem merittetik, egyéb az írásból." No, meg vagy-e most már ezzel elégedve , hitetlen Tamás te ? Nézd mindez itt a' 7ik kötet' 127. b. lapján áll.
Vilm. De már mikép lehetne eretnekséget és hamis tanítást a' szentírásból meríteni ?
Gottl. Biz' ez máskép nem lehetséges*, hanem csak u g y , ha minden egyes embernek szabadon lehet az irást magyarázgatni.
Vilm. Hogy h o g y ?
Gottl. Azt mondja sz. Péter, ( 2 . lev. 3, 16.) hogy Pál' leveleiben sok van, mi nehéz értelmű, mit, valamint a' többi szentirásokat is, a' tudatlan és áll-hatatlan emberek saját veszedelmükre félremagya-ráznak. Szent Pál pedig azt irja, (Kor. 2. lev. 2, 17.) hogy ők, tudnillik az apostolok, nem ollyanok, mint sok mások , kik az Isten' igéjét meghamisítják. — IIa tehát az Isten' igéjét már akkor is lehetséges volt meghamisitni, ugy bizonynyal ma is hasonló történ-hetik a' bibliával, lia a' szentírásban akkor találtat-tak már nehéz értelmű helyek, ugy bizonyosan azok ma sem enyésztek el belőle ; ha találtattak akkor is tudatlan és állhatatlan emberek, kik saját veszedel-mükre az írásnak egyes helyeit balul magyarázták, ugy bizonynyal ez ma is lehetséges.
Vilm. De mit tegyen hát az ember a' szent-írással , ha azt saját veszedelmére balul is értel-mezheti ?
Gottl. A' csalhatatlan egyház' magyarázatjára kell azt bízni; hogy pedig illy csalhatatlan egyház létezik, azt tegnap mind a' szentírásból bebizo-nyítok , mind pedig Luther' szavaiból és a' józan észből.
Vilm. De azt mondja ám Luther, hogy az egyház nem fából, vagy kőből áll, hanem a' hivő keresztényekből; 's igy csakugyan kell azon joggal a ' k e r e s z -tény híveknek birniokjhogy az irást magyarázhassák.
Gottl. Nem bánom , egy pillanatra minden egyes embernek megadom e' j o g o t ; majd meglássuk, mennyire fogunk mehetni vele. Most mondd meg 3) Luther az e' nevü hires bort használja hasonlításul.
nekem: van-e valakinek joga r e á , hogy az irást /J?7remagyarázhassa ?
Vilm. Mentsen Isten ! 4 )
Gottl. Már most teszem , két személy jönne hozzánk, 's az írásnak ugyanazon helyét akarnák magyarázni, de az értelmezésben egymással ellen-keznének; valljon l e h e t ő - e , hogy a' mindkettőjök állal adott értelem egyiránt helyes legyen ?
Vilm. Nem, ez lehetetlen; mivel a' helyes ma-gyarázat foglalná magában az igazat; annak pedig, mi az igazzal ellenkezik, szükségkép hamisnak kell lennie.
Gottl. Igen helyesen ! 'S ha most e' két sze-mély egyesülni akarna e' pontra nézve, ez csupán két uton történhetnék : vagy annak, ki hamis értel-met adott, le kellene véleményéről mondani, 's a"
másikét elfogadni: vagy pedig ezen utóbbinak kel-lene a' hamis értelemre állnia, mit sem gondolva az igazzal.
Vilm. De hisz' ez utóbbinak nem volna sza-bad történnie.
Gottl. 'S miért n e m ?
Vilm. Mert tévtant igaz helyett soha sem sza-bad elfogadni.
Gottl Teljesen meg vagyok szavaiddal elé-gedve; de hát ki fogja ez esetben meghatározni , hogy mellyik az igaz értelmezés ?
Vilm. Annak az írásból kell kiviláglania.
Gottl. Például, ha előjőne v a l a k i , 's azt állí-taná, hogy Jézus a' lábmosás' szentségét szerzé, mit mondanál reá ?
Vilm. Nem igaz ! mivel erről semmi sincs. . . . Gottl. Hohó! nem i g a z , magad is kételkedel, hogy kimondd-e vagy sem ? Semmi sincs róla az írásban , akarád u g y - e mondani ; holott igenis vi-lágosan föltaláljuk abban mindazt, mi a' lábmosást 4) 'S e' szerint ha joga nincs azt rosszul magyarázhatni, legszentebb kötelessége a' hibátlan helyes magyará-zás. E' kötelesség'teljesítése pedig lehetetlen az olly könnyen tévedő emberre nézve, ha csak egy csal-hatatlanságról biztosított értelmezőnek Ítéletére nem támaszkodhatik, minőnek egyedül a' közönséges anya-szentegyház' ítéletét szabad tartanunk, (vagy pedig épen nincs illy itélet, 's akkor az Írásnak szaba-don magyarázási joga nem egyéb, mint fölszabadí-tás a' rosszul magyarázhalásra ,) nem pedig az egyes keresztény olvasóét. S.
3 6 5
354szentségi méltóságra emelni képes. Először is J é z u s -nak ezen cselekedete külső 's érzékekre ható jel volt ; 2or belső kegyelemnek is kellett vele össze-csatolva lenni, mivel különben nem mondta volna Péternek az Üdvözítő: „ I I a én tégedet meg nem moslak, ugy nem lesz részed én v e l e m " ( J á n . 13, 8 . ) ; 3or de világos parancsolatjára is találunk Krisztus urunknak, hogy hasonlót tegyünk mi is ; mivel igy szól : „Igy ti is tartoztok egymás' lábait
megmosni ; mert példát adtam nektek, hogy a' mint én tettem veletek, ti is akkép cselekedjetek."
Vilm. I g a z ; de a' lábmosás azért még sem szentség.
Gottl. Szeretném tudni, miért nem; miután olly nyilván parancsoltatik.
Vilm. Hja! ezen parancsolatnak más értelme van.
Gottl. A' nélkül, hogy ezen értelem után sokat kérdezősködjem, azon egyet akarnám megtudni tőled, valljon Jézus szavainak egészen természetes, b e t ű -szerinti értelme szerint nem lehetne-e a' lábmosást csakugyan szentségnek tartani ?
Vilm. Mit én tudom !
Gottl. Már akár akarsz, akár nem, de felelned kell. Például, ha mi lutheránusok mindnyájan ugy hinnők, hogy a' lábmosás szentség ; a'katholikusok ellenben ezt tagadnák; valljon nem bizonyithatnók-e be hitünket a' szentírásból világosan?
Vilm. Kétségkívül.
Gottl. 'S igy Jézus parancsolatjának betűsze-rinti értelméhez tartva magát némelly keresztény, ma is szentségnek ismerhetné a' lábmosást. 5 ) Már vall-jon igaz, vagy hamis volna-e hite ?
5 ) Mikép ezt hitték is hajdan n é m e l l y e k , és pedig nem kevesen ; u g y h o g y a' m i l a n ó i , g a l l i a i , s p a n y o l ' s több afrikai egyházakban divatozó ama' szokást, m i -szerint az u j o n a n k e r e s z t e l t e k ' [lábai ,'megmosattak , kénytelen lön az egyház zsinatilag eltörleni ' s m e g tiltani, s o k a n olly hatásúnak tartván a z t , mint m a -gát a ' k e r e s z t s é g e ! ; majd az eredendő b ű n , majd pedig l e g a l á b b a' cselekedendő bűnök' e l m o s á s á t t u lajdonítván neki. 'S itt egyedül a' hagyomány l e h e -tett ' s v o l t is a ' c s a l h a t a t l a n u l elhatározó t e k i n t é l y ; mint sok m á s tévtanok' m e g e z á f o l á s á b a n . A r í u s is a' szentírás' szavaira h i v a t k o z o t t , midőn a' Fiút m i n -den tekintetben kisebbnek mondá az A t y á n á l ; azokra hivatkoztak az audianusok i s , emberi t a g o k a t t u l a j -donítva I s t e n n e k ; sőt m é g azok i s , kik sz. Á g o s t o n ' bizonyításaként Jézust az a n y a g i nappal a z o n o s i t á k ;
Vilm. Bizonyára hamis.
Gottl. Láthatod már most, milly igazat mondott Luther, midőn állitá, hogy az eretnekség és tévtan mindig az Írásból szokott merittetni. De még egy példát : ugyan ha prédikátor urunkhoz jönne ma v a -laki, 's be akarná neki az Írásból bizonyítani, hogy az apostoloktól parancsolva van a' betegek' megke-nése, minél fogva ez nekik üdvökre szolgáljon, 's általa bűneiktől megszabadíttassanak, — valljon mit mondana reá tiszteletes urunk?
Vilm. Tévedésről vádolná őt.
Gottl. Az legkönnyebb ; tévedéssel vádolni ollyat, ki mellett mégis az írásnak teljes értelme harezol ; sz. Jakab ugyanis világosan mondja : „ H a valaki beteg közületek, vezesse be az egyházi szol-gákat, és imádkozzanak értté, megkenvén őt olajjal az Ur' nevében; és a' hitből való imádság megsza-baditandja a' beteget, és megkönnyebbitendi az Ur őtet, és ha bűnökben leszen , megbocsáttatnak neki." Mindez nem eléggé világos-e ? Miért nem engedelmeskednek tehát illy apostoli parancsnak a' protestánsok? 6 ) Nem hiszed-e, hogy a' katholiku-sok az ő utolsó-kenetjckkel, mellyet Luther is a' szentségek közé számlált, nyugodtabbak lehetnek lelkismeretökben, mint mi?
Vilm. Miattam meg lehet; de hisz' a' lábmosást ők sem tartják szentségnek.
Gottl. Épen ide akartalak téged hozni. — Épen, mivel a' lábmosást nem tartják szentségnek, j ó l l e -het a' Jézustól parancsolt eme' cselekvényt világos szavakkal be lehetne az Írásból, mint szentséget, bizonyitni, már csak ezért is van oka a' katholika anyaszentegyháznak, nem engedni meg minden egyes mert hiszen ő m o n d á : „én vagyok a' világ' világossága . ' S v a l ó b a n , ha szabad kinekkinek ö n b e -l á t á s a és tehetsége szerint magyarázni a' szentírást, mindezeket méltatlanul kárhoztatá a ' p r o t e s t a n t i s m u s : m e r t h i s z e n ők s z a b a d s á g u k k a l éltek, 's hogy m i n d -n y á j a -n ál-nokul erősítették v o l -n a , miszeri-nt ők azt valóban hiszik — nehezen fogja bárki is állithatni. S.
6 ) Bármit mondott is sz, J a k a b ' idézett levele ellen e g y -k o r L u t h e r , m a már c s a -k u g y a n apostoli iratna-k t a r t j a azt m a g a Ziegenbein dr i s , és megböcsül-helellen levélnek nevezi ; (l. A' ker- vallástan katech.
P e s t . 1841. 23. 1.) 's igy a' katholikusok az u t o l s ó -kenet szentségének bebizonyítására annál n a g y o b b j o g g a l idézhetik a ' valamint í g y b e n , ugy m á s b a n
i s csalhatatlan tekintélyű sz. i r ó ' szavait. S.
embernek, hogy az irást önfeje szerint magyaráz-hassa. De van erre neki több más oka is. Ha tehát valamelly katholikus ma azt állítaná, hogy a' l á b -mosás szentség, mit felelne reá e g y h á z a ?
TT
Vilm. Ot tévedésről vádolná.
Gotll. Ugy van, 's még többet is tenne ; ha e' tévedése mellett nyakasan megmaradna, ugy öt a' katholika egyház kebeléből kizárná. Mit kellene annakokáért illy embernek tennie, ha keresztény f o -galmak szerint akarna cselekedni ?
Vilm. Alá kellene magát az anyaszentegyház Ítéletének vetnie.
Gottl. E' szerint tehát nem volna szabad neki az irást önfeje szerint értelmezni; már pedig, ha a' lábmosásra nézve tartozik magát az anyaszentegyház Ítéletének alája vetni, miért ne kellene neki ugyan-ezt tennie az utolsó-kenet- és akármelly más szent-ségre, és minden egyéb igazságra nézve, mellyet az anyaszentegyház , hogy higyünk, előnkbe ád ? Itt én neked azt is megmutathatnám, hogy mi a' katho-likusokra nézve a' hagyomány — traditio ; mint-hogy e' hagyományból tudják ők, mint-hogy a' lábmosás nem szentség ; de ez talán máskor is megtörténhe-tik. Csupán azt akarom még röviden elődbe adni, hogy milly messze jutunk, ha minden egyesnek sza-badságában áll az irást ön belátása szerint magya-rázni. Jól vigyázz szavaimra.
Vilm. No's öreg, talán eddig nem vigyáztam ? Gottl. IIa mindenki szabadon olvashatja 's ér-telmezheti magának az irást, ugy nekünk lelkészekre semmi szükségünk sincs ; legalább nem szükséges hogy predikáczióikra menjünk akkor, midőn ők az írást magyarázzák; mivel ha ők azt máskép értelme-zik, mint te vagy ón, ugy bizonyosan az volna szán-dékuk, hogy mi az ö magyarázatukat fogadjuk e l , 's ekkor az írásnak szabad magyarázási jogával már nem bírnánk. 'S ezen elv szerint cselekedtek a' re-formatio' kezdetekor a' strassburgi lutheránusok is ; minthogy e' városnak lutheránus theologja, Capito, Farellhez a' genfi lelkészhez irt egyik levelében ekkép panaszolkodik : ,,A' nép azt mondja : eleget tudok az evangéliumból. Én azt magam is olvasha-tom ; nekem reátok semmi szükségem." — Másod-szor , ha mindenki saját belátása szerint magyaráz-hatja az irást, ugy lehetetlen, hogy az egyliéizban fönállhasson az egység, sőt tulajdonképen ugy maga az egyház is megszűnik lenni.
Vilm. Miért is ne; talán még maga az Isten i s ? Gottl. Oh , épen nincs mit tréfálnod ; ugy van, bizonynyal, legalább nómellyekre nézve, a' Jézus' istensége felőli hit is elenyészhetnék.
Vilm. Mi módon ?
Gottl. Menjünk sorban végig a' pontokon. Elő-ször is azt erősitém, hogy lehetetlen volna az egy-ség' föntartása az egyházban; mert azt kérdem: vall-jon mi lutheránusok, a' calvinisták-,
visszakereszte-lők- és katholikusokkal, mind egyetlen egyhéizat alkotunk-e ?
Vilm. Azt ugyan te is olly jól t u d o d , hogy az előszámláltak négy különböző hitfelekezetet al-kotnak , következőleg, hogy egyetlen egyházat nem tehetnek.
Gottl. Jól van ! 's e' négy vallást követők mégis mindnyájan az írásra hivatkoznak a' köztöki egye-netlenségre okot adó pontok' legtöbbjeire nézve. IIa tehát ők az illető szentírási helyekre nézve az értel-mezésben megegyeznének, 7 ) ugy egyek lennének a' hitben is ; de minthogy egyik fél sem akarja a' másiknak magyarázatát elfogadni, azért mindig a' régi ellenkezésben maradnak. ' S ha nekem ma eszem-be jutna a' visszakeresztelőkkel azt állítani, hogy csupán a' felnőtteket kell megkeresztelni, mivel a' Megváltó azt parancsolá, hogy a' népek taniitas-sanak előbb, 's csak azután kereszteltessenek meg, egyező maradnék-e hitben a' lutheránusokkal?
Vilm. Bizonyosan nem.
Gottl. Már pedig, ha szorosan akarnám ma-gamat az Üdvözítő' szavaihoz tartani, csakugyan igá-zom lenne ; 's ha én a' bibliát szabadon magya-rázhatom , saját belátásom szerint, ugy ezt szabad-ságomban áll e' hitezikkre nézve is tennem, 's visz-szakeresztelővé válnom. 8 )
7 ) Különösen és főleg, ha m e g e g y e z n é n e k a z o n szentírási h e l y e k ' m a g y a r á z á s á r a nézve, mellyek az a n y a s z e n t -egyház' s z a v á r a i h a l l g a t á s t , az annak Ítélete iránti hódolatot 's föltétlen e n g e d e l m e s s é g e t olly világosan p a r a n c s o l j á k ! CMát. 1 8 , 17. Luk. 1 0 , 16.) S . 8 ) A' minthogy a ' protestánsok közt N é m e t o r s z á g b a n 's
7 ) Különösen és főleg, ha m e g e g y e z n é n e k a z o n szentírási h e l y e k ' m a g y a r á z á s á r a nézve, mellyek az a n y a s z e n t -egyház' s z a v á r a i h a l l g a t á s t , az annak Ítélete iránti hódolatot 's föltétlen e n g e d e l m e s s é g e t olly világosan p a r a n c s o l j á k ! CMát. 1 8 , 17. Luk. 1 0 , 16.) S . 8 ) A' minthogy a ' protestánsok közt N é m e t o r s z á g b a n 's