RATH. EGYHÁZI, S IRODALMI FOLYÓIRAT - Religio, 1865. 1. félév

Előfizethetni minden cs.

kir. postahivatalnál, s Pesten a szerkesztőnél ( L i p ó t utcza 19. sz.) s Kocsi S á n -dor nyomdai irodájában, (halpiacz és aldunasor

sarkán , 9. sz. a . )

Pesten, február 25-én. 16. I. Félév. 1865.

TARTALOM : A kath. öntudat. — Egyházi tudósitá-sok. — Irodalom. (Vége.) — Vegyesek.

A kath. Öntudat.

)

„ G l o r i a n o s t r a h a e c e s t , t e s t i m o n i u m c o n -s c i e n t i a e n o -s t r a e . "

I I . C o r . 1, 12.

Mélyen érezzük kirívó hiányodat testületekben u g y , mint egyesekben, megmérhetlen becsű gyé-mántja, titokszerü kincse az egyháznak, kath. öntu-dat ! mely mindannyiszor meggyó'zted a világot. Oly jól esnék megirni a történelmi apotheosist fölötted, ha

a keresztény századok nyiltan nem beszélnék el félre-ismerhetlen dicsőségedet, mely észrevétlenül milliók sziveit rakta le áldozatul a szent kereszt tövéhez.

Mig a világ egyenetlen harczok közt emészté j o b b sorsra méltó erejét, küzd vén a mulandó elsőségért ; a keresztfa árnyában csendesen virasztott a kath. ön-tudat, mint n a g y áradás után völgy ölén nyilt cser-mely, hogy üditő forrásul szolgáljon a veszély elől menekülőknek. Csak a szép szivárvány mutatta, hogy vizei az örök életre csergedeznek ; a szivár-vány, mely partjait csókolá s egek felé szállitá tiszta sugarait a kath. religio és erkölcs hajdani szent és biztos menedékei, a kolostorok magasaiból. Fényes, boldog hajdan! d r á g a , liitteljes múltja szegény ko-r u n k n a k ! éko-rtted eped szivünk, midőn páko-ratlan eko-ré- eré-nyeidért közösen visszasohajtunk. A földdel egyenlővé taposott szent sírok tévedésbe ejtik a l é h a s k i s -lelkii unokákat, kik nem gondolkoznak, kik a jelen-nek éljelen-nek ; de a hálás, jobb érzelem kegyelettel bo-rul le az oltár előtt, melyről őseink lángoló hite, val-lásos honszerelme világositá meg a századokat.

* *

Midőn az öntudatról akarok értekezni, nem ') Mutatványul egy nem minden érdek s korszerűség nélküli munkácskából, (ha nagylelkű kiadó találkoznék szá-mára) mely most készül, s a fölvett tárgyat („A kath. öntu-dat") következő czimek alatt fejtegeti a legjobb források nyomán, különösen jövendőnk szempontjából. I. A gyermek-világ. II. Az ifjúság. III. A nép. IV. A közép osztályok. V.

Az uri-nem. VI. Az olvasó-körök. VII. A tanitók. VIII. A papság. E mutatvány a bevezetés.

szándékozom egyenesen a lelkismeretT hittani körébe vágni, ámbár lehetetlen az öntudatot mfegvitatni anélkül, hogy egyszersmind a szigorúan vett lelkis-meret határait is ne érintenők. A lelkislelkis-meret u g y a n i s tengerből kiemelkedő világitó sziklatorony, az öntu-dat maga a t e n g e r , mely a sziklát minden oldalról körülfolyja. A szirtalap mélyen a tenger fenekén gyökeredzik, de a tenger forrásai sem esnek tőle messzire, hogy azonnal szolgálatára legyenek a meg-semmisitő apályban. A lelkismeret erőmű, mely az öntudat által hozatik mozgásba. A lelkismeret a sí-rok örök lámpája, de csak az öntudat, mint légszesz, hozzájárulásával. A szerkezet egekre szóló, isteni.

Aki próbálta, tudhatja, mikép sodorja magába a viz-örvény mindannyiszor a könnyebb anyagokat, pél-dául egy fölületén úszkáló fenyődarabot, vagy gond nélkül fürdő gyermeket. Azt is t u d j u k , hányszor kerülik meg a tengeri utazók ugyanazon partokat, t á j a k a t , s hányszor vettetnek vissza ellenkező erők által a fénytoronyhoz ! egy kis delejtű történetéből még többet is tudhatunk. Ily ellenállhatlan egyen-súly, középpont a lelkismeret, mely a világot össze-tartja a vallási öntudatban, mint saját fényszövedé-kében; éspedig nem valami bűbáj, vakeset által, ha-nem egy örökkévaló, bölcs isteni végzés következté-ben , a létokok összefüggése, ama mindent magába olvasztó, fölülmulhatlan erkölcsi rend által, melynek egyetemes fenmaradásunkat köszönhetjük. Elvisel-hetlen már az ide s tova kapkodás, a tévelygés min-den oldalon; a „homo est animal bipes" rettentő ala-kokban vettetik be naponkint az egyház ablakain, az asztalfőnél imában virasztó családatya legnagyobb fájdalmára ugyan, de egyszersmind nyilvános tanúbizonyságára az Istentől elszakadt emberi ész n y o -morúságának. Ilyen a világi bölcsészet által megha-tározott, meghagyott ember ? „Saepe sub argento la-tét aes, ferrumque sub auro." — „Ime az ember ! önmaga előtt is a legszomorúbb titok, a legkétségbe-ejtőbb talány." (Nicolas) Mindazoknak, kik magya-rázatába bocsátkozni mertek, munkája meghiusult, és aföladvány adatait csak meghamisították.

Néme-16

lyek csak azt látván benne ami nagy, Istent csinál-tak belőle ; mások pedig csak azt látván, ami aljas, a természet salakját csinálták belőle; a harmadik párt végtére már nem tudván mit kitalálni e nagy vegyü-léket illetőleg, csak a véletlen játékát látta abban, melyből fegyvert kovácsolt magának a gondviselés ellen.

Nem tagadhatom meg magamtól azt a kiváló szellemi élvezetet, hogy értekezésem czimé.hez kiin-dulásul Yosen „Das Christenthum und die Ein-sprüche seiner Gegner" (1864) czimü korszerű jeles könyvéből néhány ide illő megdönthetlen adatot át ne vegyek, annál inkább, mivel ő valóban oly sza-batosan, oly kimért higgadtsággal kezeli a keresz-ténység szentséges t a n á t , hogy a centrifugai erők s nézetek bámulatos magasságról hullnak meghódolva a kereszt lábaihoz. — Elvitathatlan tulajdona az igazságnak, úgymond a kereszténység eme legújabb védirója, miszerint végkép sohasem fojtathatik el, s mindenkor fenmarad belőle annyi vezérfényül, amennyi kellően fölhasználva utbaigazit az egésznek birtokához. Az emberi ész legnagyobb tévedései s hanyatlásai sem valának képesek az igazságot any-nyira eltemetni, hogy a romok közül meg ne lehe-tett volna menteni annak egy-egy töredékét alap-köviil az egésznek helyreállitásához. Azért mindenek-előtt azt kell megállapítanunk, s ez n a g y fontosság-gal bir elleneinkkel szemközt, váljon nézeteink s liit-elveink közül, melyek birnak még előttük némi nyo-maték-, hatás- és elismeréssel? Ez szolgálhat biztos kiindulási pontul. í g y vegyük föl az öntudatot, mely mintáz emberi természetnek eltagadhatlan tulajdona, a hitetlenek előtt is közös érvénynyel bir. T a g a d j a bár a materialista a lélek isteni jellemét, a kétségtelen tény előtt, mely az emberi öntudatban (Selbstbe-wusstsein) nyilatkozik, lerakja fegyvei-eit; pedig ezt sem lehet az anyagi nézetek szerint kellőkép meg-fejteni, de legalább nem tagadják. Kérdés már most:

mit foglal magában az öntudat? nemde magában foglalja a lelkismeretet ? (Gewissen) Itt meg kell álla-podnunk, hogy meggyőződjünk, miszerint valóság-gal létezik, megvan az emberben a lelkismeret, mely most utat nyit nekünk a kereszténység összes alap-elveinek igazolására. Soha nem rendezte a hadvezér ügyesebben a had elősorait az ellenség elé, mint ujabbkori védiróink közül p. Nicolas Ágost positiv kiindulási pontjait az istentagadók állitásainak meg-semmisitésére. O bevárja a támadást is,és pedig sok-szor nagyon közelről, de ütegei, fényes kardja, láng-pallosa, az igazság védelmében átszellemült arcza

elől hátrál, vagy megadja magát az ellenség, ha ész-szel s értelemmel küzd. Oly fönséges eszméket, mi-nők az övéi akár eredetiben, akár pedig forditásban, hasztalan keresünk. 0 csakugyan beékelte magát kora közepébe, ő valóban korabeli az első kereszté-nyek lángoló, önfeláldozó hitmelegével elméjében, szivében. Ha olyan emberrel volna dolgunk, ki min-den hitvallást tagadna az Isten és lélek halhatatlan-ságával együtt, egy kérdést mégis lehetne hozzá in-téznünk, t. i. azt az egyet hiszi-e, hogy bir öntudat-t a l , s van lelkismereöntudat-te? Váljon mi lenne a feleleöntudat-t?

Körülbelül: hogy az ő hitmentessége semmikép sem akadályozza őt annak megengedésében, hogy van lelkismeret. Hanem egyik főhibájok, ú g y m o n d , a keresztényeknek, hogy az emberi kötelességek be-töltését, az úgynevezett lelkismeretességet nem tud-j á k elválasztani az Isten és lélek halhatatlanságára alapitott hittantól, holott azok föltevése nélkül is minden erény szabadon gyakorolható. Nem lehet-e az ember Isten nélkül is igaz, j ó , bölcs, stb. hiszen ezek már magukban elegendő alappal birnak, hogy az emberek méltó elismerését kivivják; s talán épen az ellenkező föltevés lenne elvetendő az erények na-gyobb tisztaságának érdeméből a pogányoknál, kik azokban nem a személyes Isten tekintélyét, hanem magát az erénynek kiható értékét becsülik, midőn azt semmi magasabb létoknak alá nem rendelik.

Mily észrevétlenül csekély volna akkor az erkölcsi-ség becse, ha háta mögött egy mindentudó ur fe-nyitő vesszejét látnánk vagy hinnénk emelkedni, s eredete kölcsönözött levén, táplálékát a lélek halha-tatlansága által támogatott jutalom reményéből me-rítené ! Tévednek eszerint a keresztények, ha az el-lenvéleményüeket erkölcsi tekintetek s következmé-nyeknél fogva a k a r j á k meggyőzni helyzetök veszé-lyeiről. Azon különbség, hogy egyes esetekben az úgynevezett hitetlenek lényegesen eltérnek a keresz-tények gondolkozása s életszabályaitól, s hogy pél-d á u l , ami a keresztény hit által szigorúan tiltatik, amott meg van engedve; és viszont ami a keresztény fogalmak szerint bün, ott épen erény g y a n á n t te-kintetik, nem zárja ki azon tényállást, hogy az isten-tagadók csakúgy zsinórmértékül vegyék cseleke-deteikben a lelkismeretet, mint a keresztény hivők, íme mily körmönfont eszmék ! Az igazság azt kö-veteli, úgymond Nicolas, hogy necsak az emberiség rosz oldalát ecseteljük, mely csak arra való, hogy azok elé tartassák, kik az emberiség nyomorúságát el akarják titkolni, hanem hogy az emberiség nagy-ságát is számba vegyük, s a föladat abban áll, hogy

»> 123 <+

az> egyiket a másikkal kiengeszteljük. — Volt alkalmam ke-resztelt pogánynyal vitázni, aki saját életét terjeszté előmbe mint egy földabroszt, fölhiván, mutatnám ki abban a rende-zendő határokat, jelelném meg a kivetni valókat. O, mint mondá, Istent nem hisz, de mint becsületes, igaz ember ugy él, hogyha, mondá, Istent hinne, sem élhetne különben. (Mi-kor s mi által lett istentagadóvá?) Ha ugy van, mondám, miután a tudós és szeretetreméltó (!) embertől nem szaba-dulhattam egykönnyen, hogy őt meg ne bántsam, de maga-mat se mutassam ily jellemző helyzetben habozónak ; ha ugy van, hogy ön még olykor-olykor böjtöl is, gyónik is, ha ked-vező alkalma van (?) stb. ') ugy a kimondott istentagadás nem egyéb szójárás vagy próbafogásnál, hogy egy-két sze-rény vagy gyenge vitatárs fölött magában nevethessen. És az Isten ezt önnek megbocsáthatja. „Siquis in verbo non offen-dit, hic perfectus est vir." (Jac. 3, 2.) Nem lehet mindenki Boileau, aki az embert minden állatok közt Páristól Peruig, Japántól Romáig a legostobábbnak gúnyolta. „Quamdiu oves fuimus, vicimus, etiam si mille circumstent lupi, superamus et victores sumus; quodsi luppi fuimus, vincimur." (S. Chry-sost. in Matth 10.) Anélkül, hogy mélyebben ereszkednénk ama nagy kérdés vitatásába: váljon hit nélkül van-e igazi erény, becsület, igazság, vagy áll-e azon szemrehányás, mintha a keresztények csak azért cselekednének j ó t , mivel jutalmát várják ? csak azt tartjuk szem előtt, hogy a

hitet-lenség nem tagadja a lelkismeretnek, mint az emberi termé-szet egyik főkellékének létezését. ,,A népeknek, melyeknek nyelve, religioja, törvényei egymáshoz semmitsem hasonlíta-nak, eszméi e pontra nézve nem értenének egyet, ha azok-nak az igazság nem szolgálna alapul." (Cuvier.) „Ha az igaz-ság világa bizonyos pontig közel hozatik hozzánk, s még sem világosit föl minket, ugy megvakít." (Nicolas.) Ha valaki a lelkismeret létezését is tagadja, olyannal szemben önkényt megszűnik minden jóakaratú közrehatás, minden kölcsönös érintkezés. Mi köze volna a világosságnak a setétséggel ? Az ilyen ember nem bizonyítana egyebet, minthogy ő minden lelkismeret nélkül, sem jogot, sem fensőbb erkölcsi rendet, sem igazságot nem ismervén, csak saját pillanatnyi érdekének él, s ennek kielégitésében semmi erkölcsi akadályt nem ismer, lenne bár az a legnagyobb bűn, az igazság- s méltányosság-nak legborzasztóbb megsértése, csak czélhoz vezessen. Ámde a lelkismeret hatalma sokkal erösebb, szellemi gyökerei

sok-kal mélyebben vannak az emberi kebelben, hogysem az egész emberi természetre kiható lényeges rombolás nélkül mellőzni lehetne azt. Ebből következik, hogy maguk az istentagadók is megengedik annak létezését, melynek elaltatására legke-vesebb eszközzel rendelkeznek. Álmatlan éjeim közben,

' ) V o r J a h r e n k a m e i n e s T a g e s ein s o g e n a n n t e r G e b i l d e t e r z u m i r auf m e i n Z i m m e r u n d w ü n s c h t e , s e i n e B e i c h t e a b z u l e g e n , w o z u i c h m i c h s o g l e i c h b e r e i t e r k l ä r t e , d e m S e s s e l f ü r mich, u n d d e n K n i e s c h e m e l f ü r i h n h e r r i c h t e n d . A l s e r d i e s e s b e m e r k t e , i n s i n u i r t e e r m i r . d a s s e r n i c h t g e w o h n t sei. s o z u b e i c h t e n , w i e , , d a s g e m e i n e V o l k ';, viel m e h r m i t s e i n e i n B e i c h t v a t e r j e d e s m a l n u r e i n e n S p a z i e r g a n g d u r c h ' s Z i m m e r g e m a c h t , u n d s o g e b e i c h t e t h a b e . A l s ich m e i n e V e r w u n d e r u n g d a r ü b e r k ü n d e t e , w a s e r f ü r e i n e V e r l e t z u n g des g u t e n T o n s a n s a h , s o v e r a b -s c h i e d e t e e r -s i c h v o n m i r , a u c h o h n e d e n hon ton z u b e o b a c h t e t , u n d i c h w a r s e e l e n f r o h , d i e s e n k n i e s l e i f e n P ö n i t e n t e n v o m H a l s z u h a b e n . "

( J o h , B a p t . B u o h l e r „ A u s d e m P r i e s t e r - u n d S e e l s o r g l e b e n " 1 8 6 1 . )

mondá a hajdankori Phaedra, gyakorta elmélkedtem az em-beriség gyengeségei- és vétkeinek forrásáról. Ugyanis látjuk a j ó t , s a roszat cselekeszsziik ; ismerjük az erényt, s a vé-teknek martalékaul esünk; az élet különféle szirtekkel van behintve, melyekhez veszélyes hajlam ragad bennünket, sz.

Ágoston szerint is : „quoniam volens, quo nollem, pervene-ram." (Serm. 12.) Ezen igazság, melyet az athenei szinre Euripides hozott, s kétezerkétszáz évvel később a franczia Racine ismételt, minden igazságok közt a legrégibb, a leg-állandóbb, a legátalánosabb s egyszersmind az észre nézve legkimagyarázhatlanabb. Fürkészszük e fontos igazságot, s ereszkedjünk le az emberi sziv mélységeibe, mely annak színpada, hogy azt ott saját szemeinkkel szemléljük; „corde enim creditur ad iustitiam." (Rom. 10, 10.) A sziv meg nem nyugszik, hanem csak az Istenben, mondja sz. Ágost. — Ep-pur si muove ! ide is alkalmazható. „Minden ágyneműjét reám halmozta az anyám, mondá a beteg gyermek naivul, mégis rázott a hideg." Szegény anya ! mielőtt meggyógyult volna a kis kedves, majd megfúlt. Ilyen a majomszeretet. S még azt mondják : nem kell Krisztus ; az orvosok : „eh mit Krisztus ?" pedig csak ő gyógyíthatja ki a világot nehéz nyavalyáiból. Csak ő képes uj organismust, uj embert, uj lel-ket , uj életet, uj társadalmat, uj jövőt teremteni. Csak egy pillantást a szent történelem lapjaira ! ,,Es mindjárt megtisz-tul a az ö poklossága." „Es meggyógyula azon órában." „Biz-zál fiam! megbocsáttatnak neked a te bűneid." „Biz„Biz-zál leá-nyom ! a te hited meggyógyított téged." „Es megnyilának szemeik." „És megoldaték az ő nyelvének kötele, s igazán szól vala." „Megfogá kezét, és fölkele a leányzó ?" (Máté 8 — 9 r. ') Lehet-e mindezek mellett képmutatók módjára kiáltani :

„Mi közünk nekünk veled Jézus Istennek fia !" (Máté 8, 29.) Hála Istennek ! a lelkismeret sokkal jobban elfoglalja az em-ber egész valóját, minthogy akárkinek sikerülhetne mardo-sásaitól csak ugy könnyű szerrel szabadulni. Es lia talán meg is történik, hogy olykor egy-egy elvakult ember mester-kélt eszközökkel (legtöbbnyire baromias kicsapongások közt) elnyomja azt ideig, létezését, mely mint a tűz mindenen át-hat, még az istentelenek sem tagadhatják. Ez tehát köztünk a közös találkozási pont, hol egymást önkénytelen is fölis-merjük; „én Istenem, mily kegyetlen harcz ! két embert le-lek magamban," (Racine) ez az a sarkpont, melyen a hitetlen sziveknek bármily erősen bezáródott ajtai megfordulnak, s nekünk megengedtetik, hogy a sziv rejtekeibe pillanthas-sunk. Elég ily szemléből egy körültekintés is, hogy ellenfe-leink lelki állapotával tisztába jöjjünk. Megkisértsük-e a lá-tott képet lemásolni? Képzeljük Absolont az atyagyilkosság vádjával terheltet, midőn aranyhajánál fogva az ártatlan atya és föllázadt fiu között itélöbirókép szereplő ágas-bogas fán csügg megmenthetlenül, hogy Joab kardja által keresztül döfessék. Ventum est ad pugnam : Absolon victus, viginti millia rebellium caesa, ille fugiens, in arbore haesitans, e raino pendulus, a Joabo confossus, inter coelum et terram mé-dius, et arborein, et ramum, et Joabum, et coelum et terram expertus est inimicos. Non est ulla creatura, quae non mota fuerit, cum ipsum senserit moveri in patrem. (S. Chrysost.) Ily véget ér a lelkismeretnek megtagadása. (Folyt.)

' ) , , S e d non o m n e s o b e d i u n t e v a n g e l i o . " ( R o m . 10, 1 6 . )

16*

—«1 1 2 4 rr

EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.

P E S T , febr. 23-án. Zombori Gedő ur a ,Prot. egyh. s isk. lap' utolsó számában folytatja a megkezdett választ, melyből annyit veszünk ki, hogy ő ez alkalommal a symboli-cus protestantismusnak hive. Ennek örvendünk, s csak az ellenmondás megszüntetésére a ,heidelbergi káté értelmezé-seit' kellett volna visszahúzni. Azonban ezen válasz a káté után Íratott, következik tehát, hogy mit a káté értelmezé-sében elvetett, itt visszafogadott, s amiben a válasz a kátéval ellenkezik, ezen pontokban a káté értelmezése elvettetik.

Lássuk mit ír Z. G. ur :

„Ön a „heidelbergi káté-"t hat éves gyermeknek akarná tanítani ? mi a hat éves gyermeknek betűt is csak akkor mutatunk, midőn kéri, hogy nevezzük meg előtte az ismeretlen czifrát. *) Vallást, különösen hitre tar-tozó dolgokat hat éves gyermeknek tanítani ! Mi protestán-sok ily vadat nem cselekszünk. a) Nyakára forrott önnek a rosz akarat. 3) On névtelen valaki, előttem fitogtatja olva-sottságát. 4) Bizony kedves ön ,van ott a gondos jezsuiták kutyabőrös anthohologiájában (sic) oly rakás testimonium egymásra hányva, hogy ha az ember nagy pandectát kezébe veszi, csak le kell olvasni a czimet s leirni mi a czim alá íra-tott : s oly tudóssá válik, hogy majd meg. . . . ®)"

„Nekem azonban velők (Leibnitz, Voltaire) nincs kö-zöm, én a szentiráshoz folyamodom, ugyhiszem ennek érveit ön sem fogja meghazudtolni ; mert akkor nem bocsátják be a status mediusba a purgatoriumba, 7) mely közép állapot a boldogság és boldogtalanság közt ; mert ha boldogság lenne

B i z o n y m e g m u t a t j á k e c z i f r á t a z o k n a k is, a k i k n e m k é r i k , a k i k e t p a r a n c s k ü l d a z i s k o l á b a . A s z a b a d s á g o t a p r o t e s t á n s o k s e m é r t i k oly s z é l e s e n , h o g v v á r n á k , m i g a g y e r m e k m a g á t ó l k é r d i , mi e z a c z i f r a ? H a Z . G . u r e r r e v á r n a , b i z o n y k o n g a n a a t a n o d a , a n e v e l ő - i n t é z e t is.

A , M i a t y á n k ' n e m t a r t a l m a z h i t b e l i d o l g o k a t ? E z t m á r a z öt é v e s e k is t u d j á k . K ü l ö n b e n e z az i z l é s d o l g a , m i k o r k e z d j ü k a g y e r m e k -n e k m o -n d a -n i h o g y : v a -n I s t e -n . M e -n -n y i t é r t b e l ő l e a g y e r m e k , az -n e m d ö n t , m i v e l Z . G . u r is , , a t e r m é s z e t i t u d o m á n y o k b o n c z k é s é v e l " k é z -b e n a s í r o n t ü l i é l e t r ő l i r j a „ m é l y d o l g o k e z e k , f e l ü l áll m i n d k e t t ő n k e s z é n . " H a i g y v a n , m i n e k a b o n c z k é s a z V . v a g y V I . o s z t á l y u a k n a k k e z é b e n ? C s a k h o g y v a d a t c s e l e k e d j e n e k ? Z . G . u r m a g a m o n d j a , h o g y e z t v a g y a z t n e m é r t i , m é g i s f o g l a l k o z i k v e l e . D e m i n d e n e k u t á n m é g i s v a d c s e l e k e d e t m a r a d b á r k i n é l é s m é g a k á t é b a n a h i t c z i k k e l y e k r ő l k é -t e l y e k e -t -t á m a s z -t a n i .

3) I g e n s o k s z o r i s m é t l i , a z é r t n i n c s h a t á s a . Ö n n é l ,a r o s z a k a r a t , a t u d a t l a n s á g ' Í r ó a s z t a l á n f e k v ő p a p i r n e h e z é k , v a g y p o r z ó .

4) tíyermekeskedés, t r é f a .

5) K ö s z ö n e t a . k e d v e s ' s z ó é r t , a , r o s z a k a r a t o t ' e g y e n s ú l y o z z a .

") E g y e t l e n e g y j e z s u i t a v o l t , k i t e m i i t e t t ü n k . , L e k e l l o l v a s n i a c z i m e t s l e i r n i mi a c z i m alá Í r a t o t t , " c s a k h o g y e h e z is é r t e n i k e l l , h o g y , v a d a t n e c s e l e k e d j ü n k ' . H o g y a j e z s u i t a t u d ó s o k a t k i c s i n y l i , n e m ú j s á g , M e n z e l is i r t a , é s r o s z a l t a , h o g y „ a p r o t e s t á n s o k g y ű l ö l i k a j e -z s u i t á k a t , m i n t l e g n a g y o b b e l l e n s é g e i k e t . " L e h e t n e s o k p r o t . t u d ó s t i d é z n i , a k i a l e g n a g y o b b d i c s é r e t e k e t i r t a e r e n d r e , ez d i c s k o s z o r u v o l n a a v a d o n n ő t t v i r á g o k b ó l . M e n z e l , L e i b n i t z , M ü l l e r , S c h u p p i u s , S c h r ö k h , D a l l a s , H e n k e , P a p e b r o c h , H a n k e , M a c a u l e y , K e r n , R o u s s e a u , II. F r i -d r i k , B u s s o n , L a c r e t e l l e , L a l l y - T o l l e n -d a l , M u i r o n , M i c h e l e t s t b . -de Z G . u r i s m e g v a l l j a , h o g y a j e z s u i t á k . g o n d o s a k ' v o l t a k , h o g y „ n a g y p a n d e c t á k a t ' i r t a k . — K ü l ö n b e n m i t a k a r a z a n t h o l o g i a s z ó , m e l y g ö -r ö g a p -r ó k ö l t e m é n y e k g y ű j t e m é n y é t j e l e n t i , c s a k u g y é -r t h e t j ü k , h a el n e m f e l e d j ü k , h o g y P e l e s k e i n ó t á r i u s u r l a t i n g ö r ö g s z a v a k a t h a l m o z ,

c s a k h o g y t u d ó s t j á t s z é k , p e d i g n a g y k é r d é s , é r t i - e ?

7) N e m o n d j a ki m a g a f ö l ö t t a z Í t é l e t e t , m i u t á n a s z e n t í r á s é r v e -i r e . u t f-igura d o c e t . a n n y -i k e v e s e t a d .

az ottani állapot, a lélek nem kívánkoznék ki belőle, ha t e 1-j e s boldogtalanság lenne, akkor pokol lenne.⁸) Nevetséges logomachia, mely ön soraiból mindenütt rákiált az okos em-berre. 9) Egyébiránt idvezüljön, vagy üdvözüljön ön ; én nem bánom ; de hogy valami legyen a dologból, kétlem ! qui putat non errat. , 0) Nem tudom önnek nevét, hogy megsúg-jam : rejtse el a Religio 23-ik számát, melyben kiáltó tanu-ságát adja annak, mikép nem tudja még egyháza fogalmát is a tisztító tűzről. 1 ') Ön igy szól : „a tisztító tüz is stb. Na már ezt nem értem.¹²) Már most én is felteszem a philacteri-ont, bekukucskálok a pandectákba elakarván önnel hitetni, hogy én is le tudom másolni azt, amit onnan lesyllabizál-tam.^{, 3}) Sok okos tudós ember van a katholikusok közt,¹⁴) de olyan mint ön nincs, vagy roszul fejeztem ki magamat — azt akartam mondani: de nem olyan mint ön.15) On a pur-gatórium lételét még pogány írókból is mutogatja. Még in-kább megerősít azon nézetünkben, hogy az mint egészen emberi vélemény.10) Vigyázzon, ha majd ön helyét benne el-fogja, nem egy könnyen menekül ki belőle." I7)

Emliti ezek után Z. G. ur, hogy Krisztus urunk mind-nyájunkért eleget tett, hogy az ő érdeme végetlen becsű, s idézi a dodrechti zsinat nyilatkozatát : „satisfactio Christi est infiniti valoris, abundeque sufficiens ad peccata totius mundi expianda," amelyből azt a következtetést vonja, hogy

„minden más emberi törekvés az idvezitő elégtételébeni hitet gyengíti," hogy „praoorausokra és térdeplő ascetákra szüksé-günk nincs," s fölöttünk Ítéletet mondván: „sem a csúfolódók, kik másokat ok nélkül peleskei notariusnak neveznek,^{l 8})

s) C o r n u t u s s y l l o g i s m u s p a p í r b ó l k é s z ü l t s z a r v a k k a l . S e m n e m b o l d o g s á g , s e m n e m t e l j e s b o l d o g t a l a n s á g \ n e m boldogság1, m i v e l s z e n -v e d é s , n e m t e l j e s b o l d o g t a l a n s á g , m i -v e l i d e i g l e n e s s z e n -v e d é s , a z é r t a l é l e k i g e n i s e r ő s logikai k ö v e t k e z é s s e l k í v á n k o z i k b e l ő l e k i s z a b a d u l n i .

9) A f e l h o z o t t d i l e m m a e g y s z é p p é l d á n y e r r e .

>0J p u t a t e r r a t . A s o l a fides s a l v i l i c á t n e t a g a d j a m e g , m i v e l

mi is h i s z ü n k , c s a k h o g y a h i t h e z j ó c s e l e k e d e t e t is k ö v e t e l ü n k . A k a t h o -l i k u s f é -l h e t , ü d v ö z ü -l - e N. N p r o t e s t á n s , h a b á r s e m i g e n t , s e m n e m e t n e m m o n d e r r e ; d e a p r o t e s t á n s n a k s a j á t s y m b o l u m a s z e r i n t n e m s z a b a d k é t e l k e d n i a r r ó l , h o g y a k a t h o l i k u s ü d v ö z ü l , m i u t á n a k a t h o l i k u s i s a fides s a l v i f i c á t h i s z i , c s a k h o g y n e m e g y e d ü l m a g á b a n .

11 ) E l ő s z ö r a , h e i d e l b e r g i k á t é é r t e l m e z é s e i t ' k e l l e n e e l r e j t e n i . H a s a j á t d o g m á n k r ó l n i n c s h e l y e s f o g a l m u n k , k é r j ü k , o k t a s s o n r e á , s e r i t S a u l i n t e r p r o p h e t a s .

1 2) I g e n ő s z i n t é n b e s z é l .

, s) M i n d i g c s a k í g é r , m i n d i g c s a k f e s z e k e d i k , m i n t P e l e s k e i n ó -t á r i u s a n y e r e g b e n , d e s o h a n e m -t e s z . E g y e -t l e n e g y i d é z e -t e -t s e m h o z fel a s z e n t í r á s b ó l a d o l o g r a . Ön t e h á t k u k u c s k á l , d e n e m l á t s e m m i t : fe-n y e g e t , d e fe-n e m v á g , m i fe-n t k i v o fe-n t k a r d d a l f e s t e t t v i t é z a k á r t y á fe-n . Ófe-n m é g a p o l é m i á b a n is h í r r e k a p , m i k i n t a z u t a z á s b a n .

, 4) M é g i s v a l a m i , é s p e d i g , s o k ' !

1 ! i) Ön d é v a j k o d i k ; mi s z é p e n á t í r j u k , s ő t alá is í r j u k , h o g y a k a t h o l i k u s o k k ö z ö t t d e r é k e b h t u d ó s o k v a n n a k , n e m o l y a n o k , m i n t m i .

, ö) Az I s t e n l é t e l é n e k , a r e l i g i o s z ü k s é g e s s é g é n e k , a c u l t u s n a k , a z á l d o z a t n a k , m i n d e n e r k ö l c s i t ö r v é n y n e k b e b i z o n y í t á s á r a a p o g á n y Í r ó k r a is h i v a t k o z u n k , mivel m i n d e z e k r ő l b e s z é l n e k ő k i s : v á l j o n m i n d -e z é p -e n a z é r t -e m b -e r i v é l -e m é n y , a h i t b ő l k i v -e t -e n d ő , m i v -e l n é m i k é p -e n a p o g á n y o k is s z ó l o t t a k f e l ő l e ? On a logika elől n a g y o n i s m e g i r a m l i k . A p o g á n y í r ó k c s a k a z t m u t a t j á k , h o g y a m a g á r a h a g y o t t e m b e r i e l m e is f e j t e t t v a l a m i t , m i t a k i n y i l a t k o z t a t á s b ó l k i s g y e r m e k e i n k v i l á g o s a b b a n i s m e r n e k , s e m m i n t a z ó k o r b ö l c s e i . A b ö l c s e k v é l e m é n y e e m b e r i v é l e -m é n y , de a t á r g y , -m e l y r ő l v é l e k e d n e k , i s t e n i . V é l e k e d t e k ő k a v i l á g r ó l is, p u s z t a v é l e m é n y - e a v i l á g ? v a g y I s t e n n e k m ü v e ?

, 71 M i k o r a n ó t á r i u s u r k a p a d o h á n y t s z i j t , s o k a t p r ü s z k ö l t . ,18) A k ö n y v n e v e z t e t e t t igy s n e m a s z e m é l y .

—n 125

sem az orzó tolvajok, kik a más becsületét palást alá rej-tezkedve meglopják,^{l 9}) sem a gyújtogató Herostratusok, kik a protestánsok örök időre épített templomát, melynek alapja Jézus, a palást alól kilopózva felgyújtják, Istenországát örök-ségül nem birhatják." 2U)

Amint Z. Gr. urnák eme szavaiból kivehetni, ő az elég-tételt szigorú értelemben veszi, mikint a protestantismus főnökei vették, s távol van a socinianusok, Grotius, vagy a r a -tionalista Wegscheider tanaitól. Nem is ez választ el minket a protestánsoktól, hogy Krisztus Urunk mindenkiért elégsé-gesen, bőségesen eleget tett, hanem az, hogy ők az ember részéről semmiféle elégtételt nem követelnek, sőt ezt táma-dásnak veszik Krisztus Jézus érdemei ellen. Nagyobb, tága-sabb búcsú nincs, semmint itt Z. Gr. ur adományoz, midőn mindenkit a jó cselekedetektől felment. Ily teljes búcsút egy romai pápa sem adott. De ha Krisztus Jézus annyira eleget tett, hogy nekünk részünkről a tétlen hiten kivül semmi szük-ségünk nincsen, minek akkor a szabad akarat ? Szabad aka-ratnak érdemen kivül czélja nincs. Luther és Calvin az egy-szer kimondott elvben csak következetes volt, midőn a sza-bad akaratot tagadta, kivált Calvin, midőn Petrus Lombar-dus ellen, akinek könyvében az atyák tanait az ember részé-ről teendő elégtételrészé-ről olvasva, felkiáltott : „quis tales bestias non exsecretur ? 0 magistrum talibus dignum discipulis, qua-lis in insanis rabularum schoqua-lis nactus est."2 1) Ez a régi vita, mely fölött 300 év áthaladt, melyet Z. Gr. ur ma oly alakban hoz fel, mintha felöle semmi nem is mondatott, mintha ezer-szer fel nem világosittatott, a prot. tudósok által végkép el nem dobatott volna. De ha Z. G. ur kezdetén fogta a kér-dést, s a philacteriont feltéve a szentírásból akart olvasni, miért nem olvasta azon helyeket, hol a bűnökért elégtétel követeltetik, habár a szentiró maga beszélte el, amint mi is valjuk, hogy Krisztus Jézus érettünk bőségesen eleget tett ? A szentírás ígér bűnbocsánatot a hivőknek, de mindig

kötel valamit az embertől előre, köveköteli a poenitentiát, a ve-zeklést, melyben a praeoransok, és a térdeplő asketák oly jeles, oly buzditó példát adtak. Eleget tett az Isten fia, de hogyan részesül ezen érdemben az észszel és szabad akarat-tal bíró ember ? ez a kérdés. Erről pedig ön egy szót sem

In document Religio, 1865. 1. félév (Pldal 125-134)