(Vége.)
, Az eklecticusok az ó-angol kőmivességet, v a g y jobban mondva a kőmivességnek republicanus
rend-szerét akarják visszaállítani; eklecticusoknak ne-veztetnek, mivel mindegyik páholynak megengedik, hogy mindent megvizsgálhasson, és a jobbat választ-hassa, tarthassa meg. E tekintetben a f r a n k f u r t i pá-holy egyesülve a wetzlarival, a következő' körleve-let bocsátotta ki a páholyokhoz : „Tisztelendő, ked-ves és drága testvérek ! Aki csak valamikép jártas a kőmivességben, és ki annak symbolicus fokozatai fölött csak kissé elmélkedett, kénytelen bevallani, hogy tiszteletreméltó rendünknek alapját a szabadság és egyenlőség képezi. Ez a kőszikla, melyre a tisz-telendő alapitók az emberiséget oly igen megdicsőitő épületét fektették, és ezen alapnak kelle szerintük később is szilárdsága biztosságául szolgálni. Bölcse-ség, erő és szépség voltak benne a támoszlopok ; emberszeretet, békesség és barátság az enyv, mely-nek azt együtt tartani kellene. I l y módon ezen di-cső emléképület több századon keresztül rendithet-lenül fönmaradt a legnagyobb dicsőségben. Mi-nél nyilvánosabbak és kétségtelenebbek ezen igaz-ságok; annál érzékenyebben kell érintetnie minden testvérnek, ki rendünk sorsa iránt részvéttel viseltetik, lia látja, mily szomorú állapotban van az E u -ropa majd minden tartományaiban. Aki olvasta ki-rályi rendünknek törvénykönyveit, ki tudja a ke-belében előfordult eseményeket, olvasta az arról szóló különféle könyveket, azok fölött nyugodt lé-lekkel elmélkedett, és azokat a mostani helyzettel összehasonlítja, ugyanazon ellenkezést találja, minő van Salamon temploma és a babel-torony közt. Mi-dőn valaki a társulatba lép, képzelődése fölcsigázta-tik azon elbájoló igéret által, hogy ő ezután , tiszta barátság, valóban testvéri gyengédség által az
em-beriség legjobb, legerkölcsösebb férfiaival levén egy-befüzve, az erénynek, igazságnakés bölcseségnek ut-j á n fog vándorolni. Ámde mit tapasztal, midőn sze-meiről a kötelék leesik? Lát különféle felekezeteket, melyek czéljukra nézve szintúgy mint tanitásaikra egymástól különböznek, és melyek, habár az egyet-értés ölében születtek, a sziveket kegyetlenül elsza-kítják egymástól, szivük mélyéből gyűlölik egymást és üldözik. Még oly időben is, melyben a bölcsészet és türelem kitekerte már rendünk elleneinek kezé-ből a fegyvert, emelkedik a testvérek közt a viszály és üldözés szelleme, és most, midőn a rend külső nyugtalanitástól meg volna mentve, a templom benső szakadások által fenyegettetik megdöntéssel. Despo-tismus , gyűlölet, büszkeség, rajongás, birvágy, ki-tüntetések utáni vágyakodás nyomult a béke szen-télyébe , és az egész épületet végleges romlással fe-nyegeti. Mindezen szerencsétlenségek azóta érik a tiszteletreméltó rendet, mióta alapelveit, a szabadsá-got és egyenlőséget, elkezdették aláásni. Mily támadásoktól lehet tartani kivülről, ha ezeknek meg-sértése még tovább is folytattatik? Félni lehet, h o g y a kormányok végre megunják közömbösek lenni az i r á n t , alattvalóiknak tekintélyes része mint választ idegen fejedelmeket és magányzókat elöljáróiul, s mint g y ű j t nevezetes összegeket, hogy azokat idegen páholyoknak küldje. K i v á l t , ha a kormányoknak tudomására jutnak a t á r g y a k , melyekkel egyné-mely páholy foglalkozik; mi igeu könnyen megtör-ténhetik a kőmivesség úgynevezett magasabb fokai-ról átalánosan terjedő zaj által. Lássunk t e h á t , tisz-telendő, kedves és drága testvérek, eszélyesen a do-loghoz, hozzunk bölcs szabályokat, h o g y , mig idő van, kikerülhessük a fenyegető veszélyt. Mindazon rendszerekre nézve, melyek közül egy sem b i z o n y u l t be egyedül boldogitónak, kiküszöbölve belőlük mindazt, mi a kormányok g y a n ú j á t fölébreszthetné, okos közömbösséget tanusitsunk mind a kőmives, mind a profán világ előtt. Mindegyik páholy legyen felelős azon magasabb fokozatokról, melyeket elfo-gad , és melyek az átalános összeköttetésre nézve
13
98 c nincsenek befolyással. Mindenek előtt állitsuk a
kő-mivességet azon egyszerű és igazi l á b r a , melyen az ezen rendszerek keletkezte előtt állott. Kövessük az ó-kornak hires embereit, azeklectikus bölcseket, kik valamely bizonyos rendszernek kizárásával mind-egyikből a legjobbat, a legalaposabbat választották ki. E k k é p jövőre nézve bizonynyal az eklectikus szabadkó'mivesség lesz a legjobb." Ezután következ-nek a szervezetkövetkez-nek pontjai. Az ily módon keletke-zett felekezet a következő czimet vette föl : „Zur Wie'derherstellung der königlichen Kunst der uralten freien Maurerei associirten Logen."
A clericusok még titkosabb nyelvet használtak mint a templariusok, komolyabb arczot vágtak, s még többet beszéltek n a g y titkokról, különösen pe-dig vallási irányt adtak a testvéreknek. — Az afri-kai épitészek az ő titkos ismereteiket nem akarták a franezia „Maçonerie"-vel jelelni, mert ezen szóban foglaltatik a „Manerie", mely szerintük azon helyet jelenti, hol egykor a templariusok gyűltek egybe ; és azért inkább „aediles vagy arcliitecti" nevet vet-tek föl. A tulajdohképeni ok pedig a z , hogy csak-u g y a n ezen tancsak-ulmányokkal foglalkoznak, és össze-jövetelük inkább tudományos akadémiához hasou-lit, mint merő időtöltés végetti társalgáshoz. Mathe-maticájuk azon mester égben áll, mely szerint a há-rom- és négyszöggel, és a romai X számmal szellem-dús változatokat létesitenek. Tagokul csak tudomá-nyos férfiak és művészek ajánltathatnak. Az illumi-natusok czélul tíizték ki, visszaállítani mindazt, mi a régi bölcseségi iskolákból, különösen a szabadkő-mivességből származott, de eltorzittatott. Weishaupt, máskép Spartacus, ingolstadti tanár volt e felekezet szerzője, de kevés emberismerettel birván, többnyire erkölcstelen ifjú emberekből állitá össze areopagját;
mit később bevallott, mondván: jam pudor factus est. Az illuminatismus, Zschokke szerint, a jezsuiták-nál divott politikai üzérkedésnek volt szerencsétlen
utánzása. (!) Nem tartozott eleinte a szabadkőmives-séghez, de beleoltatott. Az egész illuminatismus nem volt egyéb mint pengő érez és zengő czimbalom.
Ber ne hirnév vágyától elkapatott emberek gyerme-kes terveket koholván, merény kedve játszottak a pol-gári társadalom legfontosabb viszonyaival anélkül, hogy lelkük és szivük elegendő erővel birt volna, ép ugy, mintha gyermekek Jupiter villámaival játsza-nának. A „német unió" első életjelét azon körlevél által a d t a , melyet „An die Freunde der Vernunft, Wahrheit und T u g e n d " intézett, és melyben mon-datik: a) hogy létezik e g y , részint államférfiakból,
részint tanitók- és magán személyekből álló 2 1 t a g u társulat, mely csalhatatlan, semmi emberi hatalom által sem akadályoztatható eszközzel bir az emberi-ség műveltemberi-ségének és kiképzésének emelésére, és azért oly jótékony intézetet akarna alapitani, mely minden érdemes embert a legbékésb, legkellemesb állapotba helyezne ; b) ki ezen tervet pártolja, adja az uniónak tudtára ebbeli szándékát, jelentse be ál-lapotát és lakását; c) ki a társulatba lép mint tag és résztvevő, annak egykét előkelő tagjaival azonnal megismerkedhetik, azonban az igazgató központnak és személyzetének könnyen megfogható okokból most még titokban kell maradniok ; d) czélja e tár-sulatnak, Krisztus magasztos czélját, tudnillik a fel-világosodást és a babona kiirtását elősegiteni ; d) az unió mint szabad köztársaság dioecesisekre leszen fölosztandó. Később kifejtette, mit ért a felvilágoso-dás alatt, tudnillik ahoz szoktatását az embernek, hogy erkölcsi és gazdászati igazságokban saját eszét használja , és addig semmit se tartson igaznak, mig róla tiszta fogalommal nem bir, és combinatioja va-lamely biztos tekintély által meg nem erősíttetik.
Kik csak a harmadik fokozatra bocsáttattak, azok előtt a társulat végczélja titokban tartatott. (!) Az
„ázsiai testvérek" szintén a szabadkőmivességből származtatják rendszerüket. Ezen rendnek főbb elöl-járói titokban maradtak 1788-ig. Gyülekezeteiket,
„Melchisedech-páholyok"-nak nevezik, és fölvesz-nek zsidót, törököt, perzsát, örményt. Elöljáróik e czimet viselik: „Az ismeretlen hét ázsiai egyháznak legbölcsebb, legméltóbb főnökei." Ezen rendet az igazi kőmivesek az ő rendjökre nézve ártalmasnak t a r t j á k , és azért minden igaz 'kőmivesnek köteles-sége minden erővel rajta lenni, hogy az előbbi sem-miségébe dűljön vissza. — Az „egyptomi kőmive-sek" szerzője Balsamo József, máskép gróf Kaglio-stro volt. Rendszerét bizonyos Koston G y ö r g y kéz-iratából meritette, mely az egyptomi kőmivességről szólott, de sok istentelenséget, babonát esbűbájolást is foglalt magában. Rendszerében követőinek physi-cal és erkölcsi újjászületés által való tökélesitést igér ; a pliysicai újjászületés abban állana, hogy a materia prima vagy a bölcsek köve által ifjuságukat, visszanyervén halhatatlanokká válnak ; az erkölcsi pedig, mivel a pentagon segítségével, az eredendő biin által elvesztett ártatlanságukat visszanyernék.
Az Argonauták rendét e g y , Braunschweig mellett lakó szabadkömives alapította, kinek lakása mellett volt egy t ó , ennek közepén sziget, melyen antik templomkát építtetett, néhány csónakot készittetett,
—M 9 9 cí-—
melyeken az illetők a szigetre szállittatnánaJc, hol a fölvétel történt. A fő-admiral minden kérelmezőt ingyen vendégelt meg, kivált bort nagy mennyiségben adatott, a rendnek jel-szava volt : éljen a gyönyör ! rendjelül pedig zöld zománczos ezüst horgony szolgált. Végre még megemlitendö az „igazi honfiak és valódi emberbarátok" felekezete, mely 1787-ben keletkezett. Alapelvében a monarchikus kormányformát is-meri el a legjobbnak, kivált a mostani időkben ; és azért az első fokon álló testvéreknek kötelességük kivétel nélkül minden fejedelem iránt őszinte ragaszkodást tanúsítani, de egyszersmind neki az igazat is nyíltan megmondani. Ha köz-társaságban keletkezik lázadás, a tagok mindig azon rész-hez kötelesek állani, mely az állam valódi javát akarja ; ha monarchiában tör ki lázongás, a testvérek a fejedelem részén állnak , hacsak ez méltatlanná nem tette magát a pártolta-tásra. (!) Ez elég tág föltétel minden forradalom pártolására.
Végére értünk ekkép szándéklott dolgozatunknak, mely ha kissé terjedelmesebb lőn, szolgáljon mentségül a do-log fontossága, mely ezen oldalról is bizonyára megérdemli a t. olvasó közönség figyelmét. Mindaz, mi más müvekben a szabadkőmivességröl fölhozatik, megtámadható azon ok-nál fogva, hogy a társulatnak elleneitől vagy nem eléggé avattottaktól Íratott ; ezen vád alá nem eshetik az , mit mi fölhozánk, mert vallomása olyannak, ki dicsőségének tartja, hogy ő is kőmives, és hízeleg magának, hogy a szabadkőmi-vesség titkaiba jól behatott. Ily fegyver legtalálóbb, és az ellenfél kezéből csavartatván ki, leghasználhatóbb mindazok előtt, kikben még van igazságérzet, és kiknél még remél-hető , hogy ezen ügyben is tisztább tájékozásra akarnak emelkedni ; mi nemcsak óhajtandó, hanem lehetőleg eszköz-lendö is, hogy továbbra is rendületlenek legyenek azok, kik korunknak ezen nagy Baalja előtt még nem hajtottak térdet.
Pollák.
A nápolyi püspökség fölíratja a szentatyához.
PIO PP. IX. Summo Pontifici, merito beatissimo Ro-manorum regi benemerentissimo et desideratissimo archiepi-scopi ac epiarchiepi-scopi neapolitani unanimes quod Sacratissimo domino et quod benignissimo patri.
Beatissime Pater !
Unde fit ut, quarto iam exacto tribulationum nostrarum anno, quartum etiam sancti Adventus tempore per humilli-mas communionis literas venerabundi in circuitu cathedrae tuae nos sistere gratulemur ? Non aliunde equidem nisi quod, sacratissimo isto tempore, adventum expectamus Illius, qui in hunc mundum veniens peccatores salvos facere, est Agnus ab origine mundi occisus ; quique, ut cum nostrate Ecclesiae Doctore loquamur „mirabilis semper et patiens in sanctis suis, in Abel occisus a fratre, in Noe irrisus a filio, in Abraham peregrinatus, in Isaac oblatus, in Jacob famu-latus, in Joseph venditus, in Moyse expositus et fugatus, in prophetis lapidatus et sectus, in apostolis terra marique iactatus, et multis ac variis beatorum martyrum crucibus frequenter occisus" nunc opprobria patitur in Te sui Ipsius vere in terris Vicario, quem dedit nobis exemplar, et in quo ipsum Dominum gloriae odit mundus, totus positus in maligno. Gratulamur autem merito ; quia si passionum
Tu-arum fecit nos socios Jesus Christus D. Noster, consolatur etiam nos in omni tribulatione nostra, in hoc praesertim, quod dum miscet in medio inimicorum suorum spiritum vertiginis et non est illis opus quod faciat caput et caudam, incurvan-tem ac refrenanincurvan-tem, princípium et finem (Isai, XIX, 14), nos contra habitare facit unanimes Tecum in domo sua, quae est Ecclesia, quam acquisivit sanguine suo. Dicto enim Tuo ex fide audientes, licet omni pressura gravati passive nos ha-beamus ingemiscentes ad Dominum ut liberet nos, numquam tamen terri bile illud vae, quia tacui, nobis iure potuit expro-bari ; nam gratia Dei adiuti pro singulis quibusque Ecclesiae iuribus conculcatis singulas opposuimus voce unanimi prote-stationes; quas nunc coram Te et universo catholico orbe so-lemnius ingeminamus, futurum sperantes, ut fructum in tem-pore suo afferant uberrimum; quemadmodum et Tu non ita pridem polliceri dignatus e3, et nos a Domino exspectamus.
Euge ergo, Beatissime Pater; Tu pars nostra maior et melior, Tu requies nostra et gaudium, Tu in quem post Do-minum reclinatio capitis uostri, et mentis liabitatio est, Tu Pontifex et rex in aeternum vive pro Ecclesiae bono et glo-ria. Vive ; et interim leva oculos tuos ad Salvatorem nostrum Dominum, qui mirabilis quidem et patiens, sed et triumphans in sanctis suis vincit cum iudicatur, exurgat ergo et dissi-pentur inimici eius nisi convertantur : leva quoque vocem tuam ad Beatissimam Deiparam, de qua tam bene meritus es, lmmaculatam ; illos suos misericordes oculos ad nos tandem convertat : leva demum manus Tuas et benedictio Tua apo-stolica descendat super nos et super filios nostros in Christo Iesu, ut benedictio patris aedificet domum; dum sanctos deosculamur pedes Tuos, quippe nominari et esse gloriamur.
Obsequentissimi, addictissimi et obtsrictissimi servi, et si di-gui iudicamur in Christo etiam filii.
Datum Neapoli in die Exspectationis partus B. M. [S.
Virginis. A. D. 1864.
F e b r . 9-én ft. S u j á n s z k y A n t a l prépost, alesperest, S c h w e n d t n e r M i h á l y pesti b e l v á r o s i , R á t h J ó -zsef b u d a i vízivárosi plébános s k e r ü l e t i jegyző' u r a k a d t á k át n e k ü n k a p e s t b u d a i e g y h á z i k e r ü l e t p a p s á g á n a k , s a k é t városi ft. i s k o l a i g a z g a t ó u r n á k m i n d -n y á j o k t ó l e g y t ő l e g y i g aláirt, és a l a p o k b a -n is közzé tett r é s z v é t i r a t á t , n y i l a t k o z a t á t . T e s t v é r i h á l a e vig a s z é r t , e b u z d í t á s é r t ; f o vig a d j á k m i n d n y á j a n és e vig y e n k i n t t e s t v é r ö k h á l á s é r z e l m e i n e k v i s z o n t n y i l a t k o z a -tát, s h i v e n m e g ő r z e n d ő e m l é k é t k e b l ü n k b e n . N e m a b á t o r i t á s , m e l y e t n e k ü n k e r é s z v é t i r a t s u g a l , h a n e m a h a z a t e s t v é r - f ő v á r o s á b a n az összes p a p s á g n a k i l y e g y h a n g ú e g y h á z i a s n y i l a t k o z a t a a z , a m i n a g y horderejű. P é l d a ez, m e l y v o n z a n i f o g , é g ő f á k l y a m e l y g y ú j t a n i , lobogó m e l y g y ű j t e n i , lelkes szó m e l y papi t e s t ü l e t ü n k ellen sok g y ű l ö l e t e s i n s i n u a -t i o -t , m i n -t h a p ü s p ö k e i n k k e l s a s z e n -t a -t y á v a l n e m v o l n á n k m i n d n y á j a n e g y l é l e k , e g y g o n d o l a t , e g y
13*
. 100 ~ a k a r a t , ö s s z e z ú z n i , ö s v é n y m e l y a sikerre m u t a t n i ,
e s e m é n y m e l y e t a lelkes m a g y a r p a p s á g é r t e n i fog.
C o n s u m m a t i in u n u m . E k e z d e m é n y disze m é l t á n m e g i l l e t t e azon p a p s á g o t , m e l y e t a p á s z t o r o k pásztora, sacerdos a n i m a r u m n o s t r a r u m oly h e l y r e m e g -h i v o t t , -hol l e g n a g y o b b b á t o r s á g , s egész önfeláldozás szükséges. E l e g e n v a g y u n k , h o g y v e l ü n k b á r m i l y h a t a l o m számolni k é n y s z e r ü l j ö n , h a c o n s u m m a t i in u n u m . T i n n i t veterator, m u g i t v u l t u r p r a e -d a t o r , in v e l a m e n t o a l a r u m t u a r u m s p e r a m u s , q u i semel vicisti, et in servis t u i s semper vincis m o r t e m . E s m i g y e n g e t o l l a l , de m a g a s s z i v l á n g g a l ez esem é n y n e k e esem l é k l a p o t a d v a , a t y á i n k h o z , p ü s p ö k e i n k hez, a n e m z e t e k h o s s z ú s o r a i b a n k ü z d ő h i t v a l l ó i n k -hoz fiúi hódolattal, t e s t v é r i szeretettel esedezni mer ü n k : m i t n e m v á mer h a t t o k fiaitoktól, mit n e m k i v á n h a t t o k testvéreitektől, k i k n e k t e k fiúi szeretettel h ó -d o l n a k , k i k h a r c z a i t o k a t r o k o n l e l k e s e -d é s s e l k i s é r i k , h o g y a s z e n v e d ő , de, k ü z d e l m e i b e n o l y dicső szenta t y á n szenta k l á b szenta i h o z fiúi c s ó k k szenta l veletek e g y ü t t b o r u l -j a n a k ! h o g y i g a z a i n k 19 százados -j o g a i n a k diadal-m á b a n veletek e g y ü t t a M i n d e n h a t ó n a k h á l á k a t ad-j a n a k ! Palásthy Pál.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
PEST, febr. 14-én. A pápai körlevélnek legnagyobb áldása, a syllabusnak megbecsülhetetlen haszna a kath. egy-ház kebelében ittott támadott vagy támadhatandott meg-hasonlások, véleményharczok teljes elcsitulása. Mily egé-szen más a katholikus és a protestáns elme ! Mindkettő nyugtalanul epedez az igazság után, keresi, fárad, aknáz, ta-nulmányoz, észlel ; de mig a kath. elme bizonyos a birt igaz-ságokról, bizonyos arról is, hogy mikor-akkor csak eljut az igazságra; a protestáns soha nem bizonyos, eljut-e, eljutott-e, eljuthat-e oda valaha? S mi éleszti az elmét, ha nem a remény, hogy az igazságot megleli? Spem juvat amplecti, quae non juvat irrita semper, — et fieri cupias, siqua futura putes. A kath. elme tudja, hogy ha az embernek szükséges ezen igaz-ság, a sok keresés után végre az egyház meghozza azt ; a protestáns, ha saját elméjével fel nem fedezi, saját elméjéről, s igy az igazságról le kell mondania. Mikor az ember saját elméjéről lemondott, s tekintélyt elvben kitagadott, az igaz-ságra nézve kétségbeesik. A kath. elmének ez soha sem szokása, őt az egyház csalhatatlan tekintélye fedezi, munká-jában éleszti, föntartja. Haec facit, ut videat cum terras un-dique nullás — naufragus in mediis brachia jactet aquis.
Sok vita volt az állami, társadalmi, tudományi, erkölcsi tár-gyak fölött. Az elmék küzdöttek. A szentszék egyes pon-tokban nyilatkozott ma, mivel a tévely özönkint eláraszt, a józan elme felbátoritására isteni tekintélyével szólt, az elmébe erőt öntött. Most az elme nem eshetik kétségbe, mikint Augustus idejében. A szentszék szólt; mi volt a sok vitában igaz, mi volt téves, kitűnt, a vitának vége van, a kath. elmék az
egész világon egy gondolatban vannak. Nehogy az elme végnélküli erőködésben önmagát felemészsze, van az isteni
tekintély. Semmiből kezdeni vajmi nehéz. Kevés oly szellem, mely semmiből merne kezdeni. Isteni tekintély nélkül ez az elme sorsa. Kezd semmiből, hogy, mikor negyven éven át kis könyvtárt összeirt, egy más elme, mintha semmi sem történt volna, újra kezdje. Dolgozik nappal s éjjel, feláldozott egy emberéletet, munkában egy nagy szellem erejét fele-mésztette, s mi az eredmény ? Egy két vélemény, melynek azonnal ellenmondanak, melyet egy évtized múlva nem is emlegetnek ? A világnak uj alkalma van komoly észlelés alá venni, hogy tudományos haladás lehetetlen, hacsak nem bizonyos a töke, mely őseinktől marad. Nem-kath. elmének tőkéje nincsen, Sysiphus munkáját viszi, azért semmi haladás a pogányoknál, kezdés, s rontás a protestánsoknál. Rontás után a kezdést, kezdés után a rontást haladásnak mondjuk ; ha-ladás! melyet az első, ki fellép, semmivé tesz. Tudományos tő-kéje csak kath. elmének van : s ez a szentszék szava.
Szólt a szentszék, világosságot öntött szellemi utainkra, biztosabban mehetünk ; de hány elme fog a katholikusok között is e szóra megállapodni, saját vivmányait ezen próba-kőre tenni ? Minden nyilatkozatnál, mely a szentszéktől jön, a kath. tudósnak ez a kötelessége. Mi tanokat fejtegetünk, de személyes tekintély nélkül ; felhozott okainknak lehet ereje, személyünknek nincs tekintélye. Küzdünk, vitázunk egymással, tanainkat kölcsönösen megtámadhatjuk, czáfol-hatjuk, ez a testvérek gymnasiuma, de kárhoztatni azokat,
hacsak az összeütközés a dogmával nem világos, jogunk nincs. A kölcsönös anathemát XII Incze, XIV Benedek le-tiltotta. De ha a szentszék szól, a testvérek vitája elcsitul, ő kárhoztat, s mit kárhoztat, a fiak arra a kárhozatot kimond-ják, volna bár saját tanuk. Roma locuta, causa finita, finiatur
et error. A szentszék szava múltra, jövőre szól. Aki a napi kérdésekről itélt, kivált lia Ítéletét másokkal közlötte, lel-kiismereti vizsgát tartozik tenni, van-e, mit nézeteiből, mint tévelyt elvessen, ugy tanitott-e mindent, mint a csalhatlan tekintély a körlevélben tanit, tanítani parancsol? Amibon nyíl-tan tévedett, a tévelyt nyílnyíl-tan kell bevallani. A nyíl-tanult elmének tanulékonysága becsesebb az ő tanultságánál. A körlevél jubilaeumot hoz az akaratokra, legyen ez jubilaeum az
el-mékre, jubilaeum minden eltérő nézetekre, véleményekre, irányokra, ut simus consummati in unum. Mily szégyen lenne saját hibáját bevallani, miután nem szégyen embernek lenni, az ember pedig soha sem inkább ember, mint mikor téved ? Errare a vero humánum. Mily nagy jótétemény ez, mit a körlevél hoz, miután egyesülve voltunk az igazság szerete-tében s keresésében, s azért vitáztunk: most egyesüljünk a keresett, a szeretett igazságban is, et non sint inter nos schismata.
Nyíltan irtunk, nyilt számadással tartozunk. Emléke-zetbe hozva, mit ötödik évre testvéreink s atyáink előtt irni merészeltünk, s oly testületnek, oly tudománynak, oly éles Ítéletnek, mikint testvéreink és atyáink, irni merészség, kézbe véve a pápai körlevelet, olvasva minden tételeit, miket kárhoztat, nincs semmi, mit visszavonni, nincs, min sajnál-koznunk kellene, kivéve a gyarlóságot, a tökéletlenséget az előadásban, mely, bár mit kezdjünk, bár hova forduljunk, uta-inkon leselkedik, hozzánk csatlakozik, akarjuk bár vagy nem,
M 1 0 1 H —
mindenüvé becsúszik. Az elmék legszélesebb zavarában, a szakadozás repedező foszlásaiban, a félelmek, az aggályok, a borús sejtelmek özönében fogtuk kézbe a tollat, 1861-ben a setétség rémitett, a keblek fogékonytalansága, a vállalat
sike-retlensége, az elmék figyelmetlensége, a körnek, hol szólot-tunk, szükessége kedvetlenitett, nyomott, akadályozott, el-taszított. Tizszer letéve a tollat, ismét felfogtuk a fekvőt.
Nem tudunk, mit ma a hajótörésből menteni, megkülönböz-tetésekkel szabadítani kellene: lelkismeretünk a bizonyság,
hogy az irányt csak folytatni, csak állhatatosan megtartani kell. Misericordiae Domini, quia non sumus consumti. Tor-rentem pertransiit anima nostra, et nisi Dcus erat in nobis, forsitan anima nostra pertransiisset aquam intolerabilem.
Non glorietur omnis caro. A tévedéstől mindig féltünk, vissza-vonni örömünk lenne, mit visszavissza-vonni kellene, s kérjük t.
olvasóinkat, ha tévedésünket észrevették, magokévá tették, most velünk együtt letenni, intellectum mancipare in obse-quium fidei. Obedientiam volo et non sacrificium.
Vigasztalás nekünk a körlevél a veszélyes pálya soka-sodó örömtelenségei, bátorítás a sok részre, fölülre, alulra, egyházban, s egyházon kívüli köteles felelőség terhei alatt;
vigasztalás, bátorítás, hogy össze ne roskadjunk, kevés arra, hogy erőben gyarapodjunk ; elég, hogy némely pillanatokban felócsuljunk, kevés hogy örvendezzünk. Atyáink, főpászto-raink előtt testvéreinkhez szólunk igy, kikkel egyházi
vigasztalás, bátorítás, hogy össze ne roskadjunk, kevés arra, hogy erőben gyarapodjunk ; elég, hogy némely pillanatokban felócsuljunk, kevés hogy örvendezzünk. Atyáink, főpászto-raink előtt testvéreinkhez szólunk igy, kikkel egyházi