P E S T , jan. 12-én. Ki számlálhatná elő az egyházzal ellenkező lapok ellenvetéseit a pápai körlevél tartalma, meg-jegyzéseit ennek közzétételi ideje, módja fölött, az ijesztge-téseket, a baljóslatokat a mai győztes, műveltnek nevezett világ ellen ? A hazugság szelleme termékeny mint a pokol, semper mendax. Mindezen jelentések kútfeje a tudatlanság, iránya pedig a rosz a k a r a t , hogy a pápaságot gyűlöletessé tegyék. Nem hiányoztak bátorítások, a forradalmi, a hitetlen szabadelvűekhez, kik a körlevelen elrémültek, adattak jel-lemzések, jóslatok, hogy ez a pápaság halálvonaglása, sike-retlen erőködése, mely a pápaság bukását csak siettetni fogja. Ismert jóslatok, mert már 340 éve tétetnek, s a pápaság mindig szilárdabb, tekintélye mindig magasabb. Nem
tekin-tetett-e VI. Pius utolsó pápának ? nem adatott-e parancs Berthierhez, a romai sereg vezéréhez, hogy a pápaválasztást minden áron megakadályozza ? Időről időre ismételtetnek eme jóslatok, valahányszor nehéz napok törnek sz. Péter széke fölé, mindig mondatik : most lesz az utolsó pápa, s csak azt bizonyítják mit az írás mond : desiderium peccatorum peri-bit. Hamarább fog a nap az égről eltűnni, semmint a kath.
egyház a földről ; egyház pedig nincs pápa nélkül.
Egy hónapig kongtak a lapok a sept. 15-i szerző-désről; szólnak a pápai körlevélről. Mindenki saját szem-pontjából kimeríteni a k a r j a . . . . nem a körlevelet, hanem sa-ját nézeteit. Mult évnek kétség kivül a két okmány a legje-lentékenyebb eseménye. A szemek lestek, mit fog a szent-szék tenni, kiki figyelt, mit fog szólani. Szólt a szentszent-szék, de nem azt, mit vártak. Gondolták, hogy a pápai fejedelemség megtámadtatása ellen óvást teend. Nem, — — a szentszék az égiekről elmélkedett, egy okmányban, melynek érvénye örökös mint a szentírásnak, a kath. tant előadta, az egyház szellemi kincsét a szellemi rablások ellen biztosította. Quae-rite primo justitiam Dei, et cetera adjicientnr vobis. Tanúsá-got tenni az igazságról, tiltakozni a tévely ellen, mindig nagybecsű, nagy érdemű tény. Ily tanúság az igazságról, mit IX. Pius tett dec. 8-án, kiérdemli az Istentől a földi javakat is. Adjicientur vobis.
Bármily jelentéseket olvastunk is, egyiken sem volt nyom, hogyannak írója a pápai körlevelet tanulmányozta volna. Siècle kiáltványt adott az európai hatalmakhoz, hogy a pápai támadás ellen erős védelembe tegyék magokat. Opi-nion Nationale buzditotta a hatalmakat, hogy a pápaság meg-döntésére itt az idő, itt a legjobb alkalom. íme, a pápa azt tette, mit minden előde tett, az egyház függetlenségét, sza-badságát, jogait kimondta ; ez volna az európai hatalmak el-len Rómából intézett támadás. A pápa semmi ujat nem mon-dott, minden tételhez, ki ? és mikor mondta ? oda csatolta : a tételek előbbi években mondattak, s akkor támadás nem volt, most, mivel másodszor, nem is a körlevélben, hanem ehez adott csatolványban ismételtetnek, most támadás. Vesztét akarják a pápaságnak, keresnek ürügyet Mortarában, La-morieierben, Coenben, a körlevélben. Oly roszúl esik ; ha az embert az ö terveivel együtt a világ előtt leleplezik, s ezt tette a pápa.
Mások simábbak. Pays mondta : régi tételek ezek, nem kell velők törődni. De mit a pápa mond, avval nem törődni nem lehet. Nem törődött már Decius; Diocletianus emlékpénzt is veretett „deleto nomine christiano," s ép akkor volt leg-közelebb ezen név az ő földi diadalához. France 1682-re hi-vatkozott, mondván, hogy ő az 1682-i katholikus püspökök-kel ugyanazon liitü, azon vallású. Tehát XII. Incze által kárhoztatott, a szentszék ellen fellázadó, a pápa ellen tilta-kozó püspökökkel, Pius ellen, Pius nélkül élni akaró, a hit tanító mesterénél mindent okosabban értő katholikus. Ily katholikusokat a nagyszombati magyar zsinat is kárhoz-tatott ; köszönet a magyar egyház dicsőségének emez ok-mányért. Köszönet azon 35 franezia'püspököknek is, kik az 1682-i gyülekezetből a pápához fölírtak: „quidquidin iisdem comitiis circa ecclesiasticam potestatem et pontificiam au-ctoritatem decretum conscribi potuit, pro non decreto habe-mus, et habendum esse declaramus." Bossuet ma inkább
• n 2 9 t . —
akarna ezen 35 között lenni, semmint nevét és tekintélyét az egyház ellenségeinek fegyverül adni kényszeríttetni, így bűnhődik a szentszék ellen merő ész. Oly katholikusok ezek, kiknek nézeteit a szentszék 280 esztendőn át soha nem helyeselte, mindig elvetette, melyeket XIV. Lajos is 1693 sept. 14-én kitagadott, Ígérvén, hogy soha nem fognak érvényesíttetni, „ne soient pas observées." Ez azonban to-vább vezet, külön beszédet kíván. Csakhogy igen különös-nek találjuk, hogy ezen szabadelvűek az égő ellenmondáso-kat szemérem nélkül szeretik. Ok váltig kiáltják az egyház és az állam, a szellemiek és a földiek elválasztását, mégis az 1682-i nyilatkozmányhoz csatlakoznak, mely ép az egyházat és államot, a szellemieket a földiekkel összevegyiti, a ki-rályból kis pápát csinálva. Hogy ezt XIV. Lajosnak legistái akarták, megértjük, mivel a királyi hatalmat azon kőnek széleihez kiterjesztették, melyen a pap szentmisét mond ; de hogy ezt azok kiáltsák ma, kiknek ajkain a „szabad egy-ház a szabad államban" hangzik, az emberi elme szemérme-tességéről föl nem tételeztük. Két ellenkező elvekre ugráló elme olyan, mint a házasságtörő feleség. És emiatt Napó-leonnak legistái már nem is szégyellik magokat a világ előtt.
A ,Moniteur' hivatalos lap hallgat. Lamarmora, Lanza, Pepoli beszédjeit, melyek a sept. 15-i szerződést a pápaság kifosztására értelmezték, liiven meghozta, mikint a veres herczegnek 1862-ik év februári botrányos beszédjét ; dehogy a kereszténység atyjának a világhoz intézett szavát felfogná, az a filius devotissimus szolgáinak nézeteivel ellenkezik. An-nál többet szólnak a sugalt lapok France és Constitutionnel.
Szolga tollak, melyeknek értéke csak az, hogy a kormány hagjának vétetnek. Többször ismételték : a felvilágosult katholikusok magok roszalják eme körlevelet. Ép a legha-tályosabb indok, hogy a körlevél minden szavait, betűit telje-sen, föntartás, megkülönböztetés, vagy utógondolat nélkül el-fogadjuk, valljuk, védjük, mivel az egyház ellen rugaszkodok sorait, s örömeit szaporitanók. Oly nagy nyomaték tulaj-doníttatik ezen felvilágosult katholikusok nézetének, hogy ezt egy pápai dogmatikai okmány ellen használják ; pedig közöttünk ép az ily katholikusoknak mákszemnyi tekinté-lyök, becsök, nyomatékok sincs. Előttünk vagy minden ka-tholikus felvilágosult, s ezt valljuk is, mivel translati sumus de tenebris ad lumen, és illuminavit nos Christus : vagy senki sem fölvilágosult. A katholikus melléknevet nem keres, ö ka-tholikus, s ez elég. Christianus nomen, catholicus mihi cogno-men, evvel mindent mondott. A logicában ugy tanultuk, hogy minden melléknév szűkebb korlátok közé szorítja a fogal-mat. Melléknév nélkül tehát teljes, melléknévvel korlátozott, azaz nem teljes a fogalom. A katholikus, ha melléknév nélkül áll, egészen katholikus, amint kell, amint a megváltó paran-csolta, amint az anyaszentegyház mindig tanította ; lia a ,ka-tholikus' fogalomhoz melléknevet csatol, már csonka katho-likus, mancus et claudus, vagy is ép azt mutatja, hogy nem katholikus, mivel a szó egyetemességet jelent. A ,katholikus' szó egyetlen melléknevet fogadhat, mely értelmét nem cson-kítja, sőt világosítja, erősiti, és ezen melléknév : romai. Más melléknév önmagában ellenmondás. ,Katholikus v a g y o k , . . . de . . .' ez az ő szava. Nem tagadja-e, nem korlátozza-e, utó-gondolattal nem rontja-e el ezen ,de' szócska a ,katholikus vagyok' ? Előttünk ily katholikusok mindig, mindenben
gya-núsak. Hiszszük, tapasztaltuk, a történet szomorú példáiból tanultuk, Italiában látjuk, hogy az ily felvilágosult katholi-kusok a forradalmároknál, a szabadelvűeknél is mindig gya-núsak. A ,de' szócska az ily katholikust hozzájok viszi, de a ,katholikus vagyok' tőlök eltaszítja. „Nem lehet egy kézzel szabadelvűnek lenni, más kézzel pedig katholikusnak. Nem csak szavazni kell szabadelvűén, hanem élni is." Azaz: nem-csak szavazni kell a kath. egyház ellen, hanem minden pa-rancsolatja ellen élni is kell ; nemcsak a politikai körben kell kitagadni a kath. egyházat, hanem a családi körben is ; nem-csak az államtól kell őt elűzni, hanem a házi tűzhelytől is ; nemcsak az ajakról eldobni, hanem a szivböl is. Ez*a szaba-delvüség, csak a solidaris igazán szabadelvű; a szabadelvű pedig és a felvilágosult ugyanaz. íme a felvilágosult katho-likusokat mi csak cum beneficio inventarii hiszszük
mieink-rr
nek, de a szabadelvűek sem fogadják el őket föltétlenül. Ok az egeknek hátat fordítanak, de a pokolnak egyenesen menni sem akarnak ; járnak, mennek tehát nem hátra, nem előre, hanem oldalt, hogy majd ide majd oda pillantsanak, hogy ide is, oda is kezet nyújtsanak, s midőn egyik rész sem bizik ben-nök, azt vélik ezek, hogy a világot a roskadástól megszaba-dítják, mivel az ellentéteket egyensúlyozzák. Kik egyik ré-szen sem birnak nyomatékkal, ők valamit súlyozni akarnak.
Van nekik sulyjuk, de az egyház ellen az egyház ellenségei-nek kezében : van ellenségei-nekik sulyjuk, de ez nem belőlök, hanem azon kéztől, mely őket az egyház ellen sújtja. A kalapács is gondolhatná, hogy a szép alak, mely alóla kikerült, neki ro-vandó fel érdemül. Felrovatik nekik az élet könyvében ha-tározatlanságuk minden következménye, melyet felvilágo-sultságokban előre láthattak. Praeceptum Domini lucidum, illuminans oculos. In custodiendis illis retributio multa. Ab occultis meis munda me, et ab alienis parce servo tuo. Si mei non fuerint dominati, tunc immaculatus ero, et emundabor a delicto meo maximo.
De nézzünk ezen felvilágosultságba mélyebbre, f e l -világosult katholikus !' Ki ez ? Miképen fel-világosult? Talán teljesen kiképzett hittudor, kinek kezében Lombardus sen-tentiáinak négy könyve, vagy Aquino summája csak játék-szer ? ,Felvilágosult' ! Talán a realisták és nominalisták, tho-misták és scotisták tudományos, hatszázados vitáit megol-dotta, talán, mit sz. Ágoston oly nehéznek, s ugy szólva le-hetetlennek vallott, a szent malaszt és a szabad akarat jo-gait, tényeit kimérte, kiegyeztette, úgyhogy a congruisták, praedestinationisták, augustinisták fölött biráskodhatik, s az
„o altitudo divinae sapientiae et scientiae, quam incomprehen-sibilia sunt judicia tua" helyett felkiálthat : o altitudo liuma-nae sapientiae et scientiae !,Felvilágosult !' Csak a tudomány világosit fel, vagy inkább sapientia patris, aki Veritas et lux, quae illuminât omnem hominem venientem in hunc mundum.
De ö nem ez uton felvilágosult : ő felvilágosult. Talán a lo-gisták, oeconomisták, s a bölcsészek minden rendszereit ap-pendit in digito ; talán Celsustól Renanig, Schenkelig minden ellenvetést váltig ismer, velőig czáfol ? Talán a hitet a tudo-mánynyal, az egyházat az iskolával, a hittant a bölcselemmel, az eget a földdel, az Istent az emberrel, a tárgyat az alanynyal, a tartalmat az alakkal, a fogalmat az eszmével, az ,igen't a ,nem'-mel elméletileg kiegyezteti ? Talán az Isten örök vég-zéseinek könyvében is olvasott ? Semmi, semmi, ő
mindeze— M 3 0 t i
-két névről sem ismeri, s kérdezzük tőle : „mit tesz ker. kath.
módon hinni ?" tizet tehetni egyre, hogy helytelen választ adand ; ő mégis felvilágosult. Miben áll a felvilágosultsága ? Abban, hogy az egyház végzései ellen beszélni, tenni mer.
Okosan beszél-e, ami soha sincs, vagy oktalanul, ami mindig, az nem nyom, csak mivel beszélni mer és tenni, már felvilá-gosult. Másoknál a felvilágosultság az elmében van, nála az akaratban, mert a mérés az akarat ténye, ez szüli pedig a felvilágosultságot. Laguerronnière kétségkivül felvilágosult ; de a pesti kézmives is, aki a Lloydot naponta boltjának aj-tajánál hosszura vont szemekkel olvassa, de mást nem is ol-vas, ez is felvilágosult, sőt a czipész fiu, a mesterlegény, és a mesterné, és ennek hajadonja, szolgálója stb. felvilágosultak.
Hogy Laguerronnière okosabban beszél mint ezek, az nem szüli a felvilágosultságot, hanem, hogy az egyház végzései ellen mer beszélni, ez adja meg a felvilágosult melléknevet.
Felvilágosultság tudás nélkül, okosság nélkül, értelem nélkül ! mily nagy tekintély lehetsz te az egyház, a két ezred-éves pápasággal szemközt !] Te minden titkot felnyithatni látszol, és magad vagy a tudatlanságnak setét titka !
KASSA, Silvester estéjén. A harangok érczszava há-laimára hí. Kiket a halál angyala megkímélt, létök fölött re-pült el, a szent hajlék hideg kövezetén térdeltünk, szivünk mélyéből köszönetet mondva az Urnák, hogy szent kegyel-me minden méltatlanságaink kegyel-mellett sem vonta kegyel-meg tő-lünk az élet nagy becsű ajándokát, melylyel országát, neve dicsőségét terjeszteni legfőbb, legnemesebb törekvésünk. Az ajtatos gerjedelmek hevét, tisztaságát gyenge tollúnk nem ecsetelheti. Nehéz ilyenkor az érzelmeknek kifejezést adni.
Kiki állapotjának megfelelő malasztért eseng : páter sancte ! qui me in apostolicae fidei petra consolidasti — ad cooperan-dum Spiritui s. in docenda veritate tua, in operanda gloria tua, in salute generis humani, ad plantandum et rigandum regnum pulchrae dilectionis et sanctae spei. . . . Földi remé-nyeinket beiszapolta az idő folyamának kitörő árja. — A hitélet mezejére örökzöld virányaira siet a munka vágyó, ke-rülve a zajt, fényt, .csábingerek veszélyeit : nolite me dissi-pare periculosa mundi illicia ; altior voluptate sensuali voca-tio mea, alvoca-tior hoc mundo conversavoca-tio mea, alvoca-tior hac terra finis meus. — Szent fogadalmaink Silvester estéjén, az évi események romjain ujulnak meg: omni die, quo ine ad Te excitas, evigilat in me etiam memoria vocationis — per gratiam tuam servo tuo factam. — Az évnek alkonyán, létünk mulandó képei közé vegyülnek a nagy elhatározások:
absit, ut sancta tua circa genus humánum consilia in me et per me frustrentur. In spiritu Filii tui vivam, hauriamque ro-bur et scientiam, ut exhausta plenitudine aliis distribuendo sim. — Imaszerű fohászaink a ,Te Deum'-bau végződtek. A kitett Szentség áldását véve, hagytuk el a templomot. — Megadván igy Istennek ami az Istené : az idő- s alkalom-szerű ünnepélyei kapcsolatban, sietünk földi jótévöink-, jóa-karóinkról megemlékezni. A nyári havakban, fülbajom költ-séges orvoslása alatt, jótevőim által segélyezésre méltattat-tam ; hozzá Budán az irgalmasoknál, Pesten a ferenczieknél huzamos időkig ingyenápolásban részesültem. Valóban, ,bona ecclesiastica sunt Patrimonium pauperum.' Ennyi jótét kegy-adás mellett, maradhat-e szótlan az ajk, mozdulatlan a kéz, toll ? . . Nem ; ,ingrato homine, terra nil pejus creat.' Nemes
tetteiket jutalmazza az ég ? S mit én teszek, tesz mindenki.
,Bonus et tu, (Domine !) et in bonitate tua doce me iustifica-tiones tuas.'
ROMA, jan. 3-án. Az úgynevezett olasz király szép karácsonyi ajándékot adott az állami hivatalnokoknak. Ali pedig ez fizetéseiknek százalékos lehúzásából. Aki 1200 fran-kot kapott, annak 24, aki 1300-at, annak 36 franfran-kot fognak lehúzni, és igy feljebb; végre aki 15,000 frankot kapott, az csak felét fogja kapni. A szentatya rendesen fizeti azon hi-vatalnokokat, kik hűségből a szentszék iránt a bitorolt tar-tományokból Romába költöztek ; a fosztogatók pedig szol-gáikat sem fizethetik. Azonban ezen takarékosság csak a népnek fog kárára esni, s az államnak semmi hasznot sem hozand. A forradalmi hivatalnokok kapzsisága példabeszéddé lett ; ezek elvesztvén fizetéseik egy részét, mint a török ba-sák, a népen kiveszik. Ürügy lesz, ezt nem nehéz találni; a tolvajlások pedig az állami pénzeknél botrányig mennek, ezután több botrány lesz. A miniszterek tisztátalan utakon milliomokhoz jutottak; most is mit egy kézzel az államnak adnak, más kézzel két annyit, elvesznek. — De Andrea bi-bornok látogatásáról sokat regélnek, belőle sokat remélnek a lapok. A bibornok egyszerűen meglátogatta Nápolyban Humbert koronaherczeget. íme tehát, Italia megmenekedett az örvénytől. Akik nap-nap mellett csak gúnyokat, torzképe-ket gyártanak a szentatyáról, a bíbornoki testületről, azok egy bibornok jelenlétének Humbertnél eget-földet tulajdo-nítanak. Mégis jó vplna a barátság a bíbornoki testülettel, a forradalmárok többre becsülnék, mint 10 Napoléon barátsá-gát. Hát még a szentatyát ? ! Amit még jövőre regélnek, költenek a lapok, hogy Andrea pápává választatnék, és azu-tán boldog mézes év Italiára, említést sem érdemel, annál kevesbé czáfolatot. — Az indexről nevezett bíbornoki tes-tület több könyvet tett ismét a tiltottak sorába. „Cours de Philosophie positive par Auguste Comta;" „Rénovation re-ligiuese par G. Larroque ;" „La Paroisse d'après les st. ca-nons, par M. L. Malet ;" „La tour st. Jacques de Paris par Briois;" „Synopse das religiôes e seitas, por Joào An. Dias, Lisabona." — Sartiges grófnak meggyült a baja ; korholást kapott, hogy az encyclicát csak akkor tudatta kormányával, mikor azt már a franczia püspökök kézben birták. Panaszt emelt, hogy előtte titkolták. Mintha a franczia kormái:y tudatta volna a szentszékkel előre a sept. 15-i szerződést : pedig a szerződés a szentszékről szól, az encyclica pedig sem Napoléonról, sem Francziaországról egy szót sem szól. A turini kormány megteszi, hogy semmi okmányt nem ir, ha-csak minutumban először Párisba nem küldi, és reá helyes-lést nem nyer ; de Romában ennyire soha sem fognak menni a dolgok. A szentatya a világ keresztény katholikusaihoz szólt, szólni joga volt, és élt is vele, anélkül hogy Parisban engedelemért könyörgött volna. Ami most megtörtént, any-nyiszor fog megtörténni, hányszor szükség lesz reá. Napo-léon császár emlékezhetik, hogy Vll. Pius alatt a kiközösítő bulla a zsarnok ellen minden templomnak ajtaján olvasható volt, habár ellene, nehogy ez történjék, a franczia csendőr-ség mindent megtett. Mondják, hogy Napoléon császár a pápai körlevélre mondta volna ; „hirdessék minden tetőről."
Mikint Kaifás, a császár is igazságot mondott, mivel a kath.
egyház tanát uton-utfélen hirdetni kell. Mily együgyűek
ezen újságírók ! Napoléon akarná a kötlevél hirdetését min-den tetőről, ki miniftjíere által annak teljes felolvasását a
^emplomokban már megtiltotta;-tígyet^enül takargatott féle-lem. Retteg a pápa sz^ától, egy pohár vizet sem ihatik, ha a körlevélre gondol. -^rKarácsony előtti estvén az ajtatosság a Sixtiná^m tartatott, a szentatya, a patriarchák, érsekek, püspökök, vatieani gyóntató atyák, és mások, kiknek az ily ünnepélyen menjelenési joguk, vagy engedélyük van, jelen voltak. Az estveli misét, mely az egész világon éjfélkor kez-dődik, Altieri bibornok végezte. Vasárnap 9 órakor a szent-atya Szent-Péterbe lejött, a Piéta kápolnában, mely Michel-Angelo által faragott fájdalmas bold. Szűz Anyáról nevez-tetik igy, felöltözködütt, s trónjára ment a confessio, vagyis a templom közepén álló pápai oltár elé, hol a pápa facie ad populum versa szokta a szentmisét ,mondani. A trónhoz érve kezdődött ad tertiam, a hora végeztével a szentatya kezdte a szentmisét Amat s Pentini bibornokok mint szerpapok, Ugolini és Bofondi mint alszerpapok segédlete mellett, her-czeg Orsini és Mattéi világiak mint trónállók működtek.
Szentmise alatt a szerpap bibornokok és laicus nemesek a szentatyának kezéből vették az Oltáriszentséget. Szentmise után volt a pápai áldás, teljesbúcsu kihirdetése, és a bibor-nok dekán által tétetni szokott ajándék, mely presbyterium-nak hivatik. Letevén a szentatya a miseöltözéket, fogadta a bibornokok hódolatát. A nápolyi és bajor király, a nápolyi özvegy királyné és a királyi berezegek jelen voltak a szent-misén, ugyszinte a diplomatai testület, Mayendorf muszka-követet sem véve ki, aki igyekezett Florenczből Romába jönni, hogy a szentatyát újévre üdvözölhesse, mint a többiek.
AMERIKA, (Weninger atya tudósítása az 1863 évben tartott éjszak-amerikai missiokról) Cowingtonban benedekiek sz. József czimü templomában tartottam az első missiot. Ott, hol még nem rég deszkákból készült imaház állott, most nagy templom van, melynek falait a Müchenhen is ismert Cos-mas laicustestvér remek festményei diszitik. Különösen éj-nek idején szép látványt nyújt az e czélra külön készített gázvilágitásnál a főoltár. — Cincinnatiban mintegy előkészí-tésül a papai áldás elfogadására, melyet a japani vértanuk szentekké-avattatásánál Romában jelenvolt püspök adandó volt, szentbeszédeket tartottam. Innét Indianopolisba men-tem, ott az uj, tágas és szép német Mária-templomban az évek előtt tartott missiot megújítandó. Indianopolis főhelye a sza-badkőmivességnek, melynek páholya remekmű és a többi épület közül kitűnik. Jövetelem alkalmával a plébános azt mondta : a bűnösöket plébániámban mind meg fogja téríthetni, de arról előre biztosítom, hogy szabadkőmivest nem fog megnyerni." És mégis megtörtént. Kettő közülök szakított a setétben bujkáló renddel. Midőn szobámból az egyik kilépett, futott le a lépcsőn a plébános laka felé, és felkiáltott : oh ! mily jól érzem magam, hogy ismét gyóntam, már erre a tisz-telendő úrral egy pohár bort iszunk ! Szaladt a vendéglőbe, hozott egy palaczk bort, és innunk kellett egészségére.
AMERIKA, (Weninger atya tudósítása az 1863 évben tartott éjszak-amerikai missiokról) Cowingtonban benedekiek sz. József czimü templomában tartottam az első missiot. Ott, hol még nem rég deszkákból készült imaház állott, most nagy templom van, melynek falait a Müchenhen is ismert Cos-mas laicustestvér remek festményei diszitik. Különösen éj-nek idején szép látványt nyújt az e czélra külön készített gázvilágitásnál a főoltár. — Cincinnatiban mintegy előkészí-tésül a papai áldás elfogadására, melyet a japani vértanuk szentekké-avattatásánál Romában jelenvolt püspök adandó volt, szentbeszédeket tartottam. Innét Indianopolisba men-tem, ott az uj, tágas és szép német Mária-templomban az évek előtt tartott missiot megújítandó. Indianopolis főhelye a sza-badkőmivességnek, melynek páholya remekmű és a többi épület közül kitűnik. Jövetelem alkalmával a plébános azt mondta : a bűnösöket plébániámban mind meg fogja téríthetni, de arról előre biztosítom, hogy szabadkőmivest nem fog megnyerni." És mégis megtörtént. Kettő közülök szakított a setétben bujkáló renddel. Midőn szobámból az egyik kilépett, futott le a lépcsőn a plébános laka felé, és felkiáltott : oh ! mily jól érzem magam, hogy ismét gyóntam, már erre a tisz-telendő úrral egy pohár bort iszunk ! Szaladt a vendéglőbe, hozott egy palaczk bort, és innunk kellett egészségére.