pedig magasabb fokokkal. 17 60-ban a franczia kó'mi-vesség teljesen átvándorolt Németországba Broglio lierczeg hadtestével. Allitólagos befolyása a jezsuiták-nak a szabadkőmivességre, kik a hadtestnél voltak alkalmazva. 1761ben szabadkó'mivesi törvényszék ál -littatott mint legfőbb rendhatóság a porosz államra nézve. 1762- és 63-ban viszálkodások ütöttek ki a berlini páholyok közt, különösen a „de l'amitié"
czimti páholy elszakadt a három világgolyóhoz és a concordiához czimzett páholyoktól. Londonban 14 tag kivettetik a társulatból, mivel zug-páliolyokkal közlekedtek. Kosa, ki mint fönebb emiitők, számos páholyokat látogatott meg Németországban, a társu-lat titkaihoz sorolta az alcliymiát, theosophiát, cos-mosophiát, mechanikát stb. ; megvallotta azonban, hogy ő mindezekhez semmit sem ért. Rosa hivatalá-tól megfosztott prot. lelkész volt; Svédországban so-kat kellett tűrnie. A kőmiveseknek berlini főtörvény-székénél a hivatalnokok lemondottak állásukról, és hat évig tartó anarchia következett be.
1764-ben Mária Terézia megszünteti birodal-mában a szabadkőmivességet, mivel a páholymester vonakodik a kormánynak kellő értesitést fölterjesz-teni a társulat belső szervezetéről. 1766-ban Eller-mann orvos, máskép Zinnendorf vagy „Eques a la-pide nigro" u j rendszert talált föl, melyre sokan át-térnek, kivált a szigorúbb fegyelmüekből. Ezen idő-szakra jegyeztetik meg forrásunkban : „ E i n f ü h r u n g der Intoleranz in die Maurerei." 1775-ben Ernest, szász-gotliai fejedelem a Zinnendorf féle nagypáholy-nak nagymesterévé választatott. A hildeslieimi her-czeg-püspök megtiltja papságának és hivatalnokai-nak a páholyok látogatását. 1777-ben n a g y F r i d r i k megküldötte arczképét a nagypáholynak, és az
ak-kori nagymesterhez, F r i d r i k , braunschvveigi lier-czeghez intézett levelében a többi közt mondja: „A buzgalom, melyet a három világgolyóhoz czimzett nagypáholy születésem napján tartott beszédében ta-núsított, igen n a g y örömömre szolgált. Azon szel-lem, mely e társulat minden tagját á t h a t j a , hogy jó honfiakat és hű alattvalókat képezzenek, teljes tet-szésemmel találkozik ; és oly fönséges nagymester alatt, minő herczegséged, ki kitűnő tehetségei mel-lett személyem iránt a leggyengédebb ragaszkodást tanusitja, a legjogosb reményt táplálhatom, hogy buzgó gondoskodása által alattvalóim sziveiben az erény és honszeretet növekedni fog. Herczegséged azon véleményben v a n , hogy arczképemnek a pá-holyban való fölállítása nagyobb ösztönül fog szol-gálni kötelmeik teljesítésére; ime szolgálatjáraállaz.
De nem fog-e elaggott arczom másolatja u g y fel-tűnni, hogy inkább jobb lenne madárijesztőnek, mint a bölcsek ezen gyülekezetében ösztönül? Le-gyen bármint, mindenesetre uj tanúságul fog az szolgálni, hogy öcsémnek nem tagadhatok meg sem-mit." stb.
Ugyanezen alkalommal egy másik páholynak is ekkép válaszolt: „nem tagadhatom elismerésemet azon hódolatnyilvánitásoktól, melyeket a „La royal York de l'amitie" páholy születésem napján tőn, minthogy azok személyem iránti buzgalmának , ra-gaszkodásának bélyegét hordozzák magukon. A szó-nok azon szellemet, mely önök tetteit vezérli, igen jól fejezte ki. Oly társulat, mely egyedül azon fára-dozik, hogy országomban minden erény gyarapod-jék, pártfogásomra mindig számolhat. Ez minden jó fejedelemnek egyik dicséretes föladata, és én nem
szünök meg soha azt teljesiteni. E g y é b i r á n t kérem Istent, hogy önöket és páholyukat szent, méltó párt-fogásába vegye." stb.
1778; ezen évtől kezdődik a „Grold- és Rosen-kreuzer" kőmives-rend ismeretlen elöljáróinak alat-tomos fondorkodása. A franczia kőmivesek mindin-kább elhagyják az angol alkotmányt, és saját ábrándjaik után kalandoznak. Több franczia páholy, kivált Elsass- és Lotharingiában, egyesül a szigo-r u a b b fegyelmüekkel. Azonban a lyoni gyűlésen fé-lelemből megszüntetik a templarius-rendszert, és
„chevaliers bienfaisants de la sainte Cite" czimet vesznek föl; összeköttetésben maradnak a szigoruabb fegyelmüekkel, de mint különvált t a r t o m á n y , és megtartják titokteljes fokozataikat. 1780-ban kezdő-dött az úgynevezett „ázsiai testvéreknek" egyletté való alakulása a kőmivesi jeleknek, jelképeknek, szavaknak hiteles magyarázata végett. 1783-ban n a g y gyülekezet tartatott Wilhelmsbadban, legin-k á b b a végett, hogy meghatároztattassélegin-k, mi a sza-badkőmivességnek valódi czélja? ha váljon az foly-tatása-e a templariusok rendjének, és ha váljon az igazi kőmives titkok az akkori templariusok isme-retlen elöljárói által őriztetnek-e? Harmincz ülés után tagadó válasz adatott, és a templarius-rend me<r lőn szűntetve. Különösen az első ülésekben némi
o
formalitásokra nézve történt megállapodás; ezután pedig a nagymester ezen kérdést terjesztette elő:
„Minő bizonyítékokat lehet felhozni, hogy társula-tunk a templarius-rendnek folytatása?" Ezen kér-dés 14 ülésben tárgyaltatott, minek eredménye a kö-vetkező határozat lőn: „mi nem v a g y u n k igazi, va-lódi utódai a templariusokuak, nincsenek okmányaink
— » > 5 1 e i < —
irott bizonyítványaink, döntő érveink; habár némi valószínűség mutatkozik is." Határoztatott mégis, hogy a kömivesi utolsó fokozathoz csatoltassék a rendről némi történelmi vázlat, mely egyszersmind utolsó virágul szolgálna, mely sírjára tüzettetnék azon rendnek, mely tettei, erényei és balesetei által egyaránt hírneves lett. Két okmány szerkesztetett ez alkalommal: az egyikben az mondatik: ..gonoszul és hamisan vádoltatott a szabadkömives-rend, mintha a templariusok rendének vissza-állítását tiizte volna ki ezélul." A másikban pedig ez áll : „a szabadkömives-rend a templarius-reudnek volt folytatása, a tagok templariusoknak neveztettek. Azonban felismertük a tévelyt, megismertük a szabadkömivességnek valódi viszo-nyait a templariusok rendéhez, és azért lemondunk ezen czélról." A 15-ik ülésben szabadkömivesi rituálé szerkeszte-tett. Az utolsó gyűlést a nagymester beszéddel zárta be, melyben a többi közt mondá : „A büszkeség- és kérkedés-nek, mely a templariusok rendének visszaállítását ezélozta, chimäricus rendszere helyett visszamentünk szent rendünk-nek eredeti ezéljához , tudniUik az igazi jótékonysághoz, megtisztított ker. erkölcstanhoz. Rendünk figyelme a leg-főbb lényhez fordult, ki minden jónak, minden boldogságnak egyedüli forrása; s azért fő törekvésünk, hogy minél mél-tóbbá tegyük magunkat szeretetére, kegyelmeire, midőn magunkat jobbitjuk, és testvéreink javulásán is ugyanazon elvek szerint fáradozunk. A régi szertartások helyett , me-lyekben hiányzott a valóság, és a legfontosabb jelképek kimaradtak, minthogy csak kevéssé és igen hidegen emlé-keztettek bennünket egy régi, kiirtott rendre, most olyanok-kal birunk, melyek az eredeti szervezetet jobban megköze-lítik, és a szabadkőmivesség benső lényegének valódi képét nyújtják, és a fő rendszerekkel egyesítenek bennünket. E n a szabadkömivességnek nagy és valódi czéljaul azon törek-vést tekintem, melynél fogva az elvesztett mester-igét igyek-szünk föltalálni, mely is e névben rejlik : Jehova ; tisztábban kimondva, czélja a szabadkömivességnek, a világ nagy építő-mesterét keresni. Ez legyen örök czélunk . melyhez tiszta szivvel közeledjünk. — A szabadkőniivességre igazán csak az méltó , ki durva kövén fárad katlanul dolgozik, tehát ki igyekszik önmagát megismerni, magát nemesíteni, és ennek
elegendő próbáját is adja." (Folyt.) Pollák.
SYLLABUS S VII.
Errores de Etliica naturali et Christiana.
LV1. Morum leges divina hand egent sanctione, mini-meqtie opus est ut humanae leges ad naturae jus conformen-tnr aut obiigandi vim a Deo aecipiant.
Alloc. Maxima quidem 9 junii 1862.
LVII. Philisophicarum verum morumque scientia, itemque civiles leges possunt et debent a divina et ecclesia-stica auctoritate deelinare.
Alloc. Maxima quidem 9 junii 1862.
L V l l l . Aliae vires non sutit agnoscendae nisi illae quae in materia positive sunt, et omnia morum disciplina honestas-que collocari debet in citmulandis et augendis quovis rnodo divitiis ac in voluptatibus explendis.
Alloc. Maxima quidem 9 junii 1862.
Epist. encycl. Quanta contíciamur 1U augusti 186;-).
LIX. Jus in materiali facto consistit, et omnia hominum officia sunt nomen inane, et omnia humana facta juris vim habent.
Alloc. Maxima quidem 9 junii 1862.
LX. Auctoritas nihil aliud est nisi numeri et materia-lium virium summa.
Alloc. Maxima quidem 9 junii 1862.
L X I . Fortunata facti injustitia nullum juris sanctitati detrimentum affért.
Alloc. Jamdudum cernimus 18 martii 1861.
L X I I. Proclamanditm est et observandum princípium quod vocant de non interventu.
Alloc. Novos et ante 28 septembris 1860.
L X n i . Legitimis principibus obedientiam detrectare, immo et rebellare licet.
Epist. encycl. Qui pluribus 9 novembris 1846.
Alloc. Quisque vestrum 4 octobris 1847.
Epist. encycl. Noscitis et Nobiscum 8 dec. 1849.
Litt, apost. Cum catholica 26 martii 1860.
LXIV. Tum cujusquo'sanctissimi juramenti violai io, tum quaelibet scelesta flagitiosaque actio sempiternae legi repugnans, non solum baud est improbanda, verum etiam omnino licita, summisque laudibus efferenda, quando id pro patriae amore agitur.
Alloc. Quibus cpiantisque 20 április 1849.
§ VIII.
Errores de matrimonio christiano.
LXV. Nulla ratione ferri potest, Christum evexisse ma-trimonium ad dignitatem sacramenti.
Litt, apost. Ad apostolicae 22 augusti 1851.
LXVI. Matrimonii sacramentum non est nisi quid con-tractai accessorium ab eoque separabile ipsumque sacramen-tum in una tansacramen-tum nuptiali benedictione sisacramen-tum est.
Litt, apost. Ad apostolicae 22 augusti 1851.
L X V I I . J u r e naturae matrimonii vinculum non est in-dissolubile, et in variis casibus divortium proprie dictum au-ctoritate civili sanciri potest.
Litt, apost. Ad apostolicae 22 augusti 1851.
Alloc. Aceerbissimum 27 septembris. 1852.
L X V H I . Ecclesia non habet potestatem impedimenta inatrimonium dirimentia inducendi, sed ea potestas civili au-ctoritati competit, a qua impedimenta existentia tollenda sunt.
Litt, apost. Multiplices inter 10 junii 1851.
L X I X . Ecclesia sequioribus saeculis dirimentia impe-dimenta inducere coepit, non j u r e proprio, sed illo jure usa, quod a civili potestate mutuata erat.
Litt, apost. Ad apostolicae 22 augusti 1851.
LXX. Tridenti ni canones qui anathematis censuram illis intermit, qui facultatem impedimenta dirimentia inducendi Ecclesiae negare audeant, vel non sunt dogmatici vel de hac mutuata potestate intelligendi sunt.
Litt, apost. Ad apostolicae 22 augusti 1851.
LXXL. Tridentini forma sub infirmitatis poena non obligat, nbi lex civilis aliain formain praestituat, et velit hac nova forma interveniente inatrimonium valere.
Litt, apost. Ad apostolicae 22 augusti 1851.
LXX1I. Ronifacius VIII. votuin castitatis in ordinatione emissum nuptias nullas reddere primus asseruit.
Litt, apost. Ad apostolicae 22 augusti 1851.
L X X I I L Vi contractus mere civilis potest inter cliri-stianos constare veri nominis matrimonium ; falsumque est, aut contractum matrimonii inter christianos semper esse sa-cramentum, aut nullum esse contractum, si sacramentum excludatur.
Litt, apost. Ad apostolicae 22 augusti 1851.
Lettera di SS. P I Ó IX. al re di Sardegna, 9 set-tembre 1852.
Alloc. Acerbissimum 27 septembris 1852.
Alloc. Multis gravibusque 17 decembris I860.
L X X I V . Causae matrimoniales et sponsalia suapte natura ad forum civile pertinent.
Litt, apost. Ad apostolicae 22 augusti 1851.
Alloc. Acerbissimum 27 septembris 1852.
X. Ii. Hue facere possunt duo alii errores de clericorum coelibatu abolendo et de statu matrimonii statui virginitatis anteferendo. Confodiuntur, prior in epist. encvcl. Qui pluri-bus 9 novembris 184f>. posterior in litteris apost. Multiplices inter 10 junii 1851.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
P E S T . jan. 24-én. Ideje, bogy a pápai körlevél érde-mébe bocsátkozzunk. Nem taglalás, nem értelmezés itt a teendő, ezt századok teendik, de a haszonnak, mely belőle azonnal ered, kimutatása.
Világosságot öntött a körlevél utainkra, melyért min-den komoly elme igazságszeretetében hálát mondand a szent-széknek. Olv teher a z , midőn a sötétségbe azon pislogó mécscsel kell törni, melyet elmének, vagy tudományosság-nak nevezünk ; oly teher a félelem, nehogy eltévedjünk, oly nyomasztó az, ha nincs ki bátorítson. A körlevél visszahi a tév-utról, biztosit az igaz utón. leszáll ;tz elmék harczaiba, vé-get vett a küzdelemnek. Az elmék nyugalma, könnyebbülése
;\y. első jótétemény a pápai körlevélből.
Az elmék küzdenek ; a tárgy nehézségei mellett, midőn a keresztet felemelni akarják, védeni is kell önmagukat. A vita tiiz, mely a salakot letörli, a polyvát elfúja, hogy csak a tiszta érez, a tiszta buza maradjon. Legyen jámbor a szán-dék, alázatos az akarat, nem könnyen téved az elme, ha té-ved, könnyen visszatér. A kath. elmék, őseik nagyságával vetélkedve, a napi kérdések vitáit lelkesen vitték. Megoszol-tak egymás közt, hevesen váltotMegoszol-tak szót, nézetekben távol, szeretetben együtt maradtak. Hol az eltérés eddig lehetsé-ges volt, ma már csak a nyilt tévedésnek makacssága lehet-séges. Kinek nézeteit, tisztelnünk lehetett, feltévén az igaz-ságszeretetet. tisztelnünk is kellett, ma ezen nézetek nem tarthatnak többé számot tiszteletünkre; nem nézetek ezek többé, hanem konokság, nem vita, nem igazságszeretet többé azoknak védő taglalása, hanem tusakodás a megismert igaz-ság ellen; mi katholikusok, egyháznak fiai voltunk, habár e tárgyakban egymásnak ellent mondtunk, ma már csak enge-delmes, vagy engedetlen liai lehetünk az egyháznak, ha. meg-oszolva maradunk. Az engedetlenségnek nincs joga a
tiszte-letre, van pedig érdeme a kárhozatra. Nem lehetetlen ugyan még a tévedés a 80 tételben meghatározott tárgyak körül, mivel ily dogmatical' határozatok által az emberi elmének ut-jai el nem záratnak, de megnyittatnak, tevékenysége el nem fojtatik,hanem felelcvenittetik. Az ó kori theogonistáknagyon meg voltak oszolva, midőn Verbum caro factum est; amiben elmejök fáradozott, az a Megváltó által doginaticailag meglia-tároztatott; senki sem fogja mondani, hogy ezáltal az isteni tárgyak körül az emberi elme tevékenysége elfojtatott. Nem fojt semmi jót a dogma, csak a tévëlyt.'netn zár el. csak az ösvényt a tévelyre, nem parancsol veszteglést az elmének, hanem csak megóvja a sikertelen eröködésektöl. Eltérések tehát még lehetségesek lesznek, de csak a biztos tárgyak körül, nem pedig a tárgyakban. A SO tétel elég nagy. hogy a szükségest biztosítsa, elég kicsiny, senuninthogy az elme uj kísérleteit letiltsa. De a tévedés csak a lehozásokban leend, s midőn az elme csak a lehozásban téved, könnyen vissza-hozathat ik, honnan eltévedett. NTekiink lesz elvünk, lesz kö-zös alapunk, sokfélékben még megoszolhatunk, de az elvben meg nem szakadunk, a közös alapon mindig megmaradunk.
Ez lesz kath. életünknek kincse, munkálkodásaink gyüiuöl-csösségének a kútfeje, őre. Ezen közös elv. ezen közös alap, melyre nézve egymás között többé meg nem szakadhatunk, egymást megtámadni, jámbor szándékban közös erőinket szét-forgácsolni, önmagunkat az egyház ellenségeinek örömére, felemészteni nein f o g j u k , a pápai körlevélnek második, megbecsülhetetlen, századokra termékeny haszna.
A kárhoztatott tételeket tovább vitatni botrány volna, mely az egyház fegyelmi szabályait kihívná. Lesz hatalom, mely az ily elmét ártalmatlanná tenné. Ha de Andrea bibor-nok nem jellemezhető viselete Nápolyban, és nyilatkozata a Conciliator« szerkesztője ellen, mikint a romai tudósítások mondják, fegyelmi eljárást von maga után. nem hiányoznék ez bárki másra sem. Leibnitz protestáns volt, de igaz lelkű bölcsész, kérte egyik barátját, hogy neki a bíbornoki egye-sületek határozatjait mindig küldje meg: „summi enitn habeo cdieta haruni congregationum." Leibnitz ezen határozatokat csak mint tudósok nyilatkozatja it becsülte, mi bennök. akkor is. midőn határozatjaik alatt nem olvassuk: ..I'itis IX papa I'.
M." mint a holdvilág fényében a napfényt, a pápai tekintély kifolyását l á t j u k : „nihil itaque eertius. nihil est exploratius, quam residentem penes ss. congi'egationes auctoritatem esse apostolicam," Írja m. Simor János győri püspök az ö főpásztori oktatásaiban a papsághoz. 1 ) Most a pápa szólt, az egész egy-házhoz szólt, mint tanító szólt, a kath. tanról szólt, mit kell-jen tartani, mit pedig elvetni, oktatott, parancsolt. A körle-vél oktatás, a kárhoztatott tanok parancs. „Atque iisdem fi-delibus inculcare numquam desínite." „Atque etiam ne oinit-tatis docere," „nos apostoliéi nostri officii probe memores, ac de sanctissima nostra religione maxime, solliciti, apostolicam nostram vocem extollere existimavimus. Itaque onines et sin-gulas pravas opiniones ac doctrinas singilla tini hisce litteris commemoratas auctoritatc nostra apostolica reprobamus, pro-seribimus, atque damuamus, casque ab omnibus catholicae Ecclesiae filiis veluti reprobatas, proseriptas atque damnatas omnino haberi volunms et mandamus." Igy szól a szentatya.
' ) >'io V. m. 966. 33. 1SÜ4.
- • • h 5 3 « '
Petrus locutus, pontifex ex cathedra docens, hogy taiiodai kitételt alkalmazzunk. Kárhoztatta a szentatya a syllahusban jelzett tanokat, tehát kárhozatosak, tévelyeknek
nyilatkoz-tatta , tehát tévelyek, letiltotta, az egyházból kizárta, tehát kitiltvák, kizárvák azok. A tanokat ugv kell venni, mint van-nak, a megkülönböztetésre teendett kísérletek, a fogalom-ha-sogatások csak gyanút szülnének, hogy a tévelyt megtartani, do egyszersmind a/, egyházi átkot is kikerülni akarjuk. A szent-atya szólt, az egyház szólt, az Isten szólt, itt teljes alávetés, tökéletes engedelmesség szükséges az akaratra, az elmére.
A szentatya nem tesz megkülönböztetést, senkinek nem sza-bad ezt tenni. Igyekezzünk a syllabus értelmét elsajátítani, féljünk azt megzavarni, rettegjünk elrontani. A csalhatatlan-ság bírja spiritum intellectus, bírja sermonem interpretation-is.
Jól értette, jól kifejezte, kárhoztatta . tehát kárhozatosak.
Kárhoztatta például a szabadelvüséget. tévedne, ki mondaná:
az igaz szabadelvüség nincs a kárhozat alatt. Mi az igaz, mi az álszabadelviiség ? Az tényleg áll, ez csak képzeletben.
Azt kárhoztatja tehát a szentatya ami nem létezik? ami csak képzeletben van? A szentatya de sanctissima nostra ro-lígione summe sollicitus oly dologról fog szólani, mely nem létezik, de nem is á r t ? Mi az igaz, mi az álszabadelvüség?
Az, mit ígér, meg is teszi igazán, ez ígér. <le nem ad, nem tesz, hazudik, csábit, a csábitottakat nyírja, mint a juhokat.
Ez ront. de nem ront-e amaz többet ? Az egyenlővé teszi a tévelyt az igazzal, a roszat a jóval, a jogtalanságot a jog-gal, a becstelenséget a becsületességgel, az ördögöt az an-gyallal, a poklot az egekkel, nem ismervén semmi igazságot.
Ez lenne tehát, mit a szentatya ueni kárhoztatott volna? Mi-nél igazibb, miMi-nél következetesebb a szabadelvüség, annál inkább kárhozatos. Tettleg igaz, hogy következetes szabad-elvüség nincsen . mivel ez fejetlenség volna ; a szabadelvü-ség mindig elvtelenszabadelvü-ség, mint a tévely, a végletek előtt meg-állapodni kényszerül, hogy önmagát fel ne emészsze ; a té-velynek, a gonosznak teljes győzelme az ő teljes halála. Ilv szabadelvüséget kárhoztatott a szentatya legfőbb tételekben;
kárhoztatta, nem azért mivel következetlen, hanem mivel ön-magában kárhozatos tévely. Voltak szabadelvű katholikusok, a zászlóról a ,szabadelvű' szavat a szentatya kitörülte. .Har-czoljatok az igazért, a szabadságért, nem pedig a tévelyért.'
Katholikus szabadelvű nem lesz többé, ha lesz, ez lesz az ö tudatlanságának, vagy pedig konokságának külső jele, amit eddig jámbor lélekkel tehetett, most öntudatos makacssággal tehet csak. Emlékezzünk, a történetből hozzunk egy példát, nem mi keressük ezt. Farkas József a Prot, egyli. s isk.
lapban ') írja. hogy a trienti atyák kimondták: ,,ki a romai kath. egyház tanait nem hiszi : átkozott légyen, A zsinati végzések ma is fcnállanak" ; idéz a bulla cenae-ből: „kiát-kozzuk a hussitákat, viklefitákat, lutheránusokat, zvingli-anusokat, kálvinistákat stb." Mondja valaki : itt nem az igazi hanem csak az álhussiták, álviklefiták.
állutheranu-*ok. álzvinglianusok, álkálvinisták átkoztatnak ki ? Azok, kik nem léteztek. vagy azok kik igazán léteztek ? a z o k , kik a romai kath. egyház tanait nem igazán tagadták, vagy azok, kik igazán tagadták ? Sőt. Ilyen okos-kodás volna az , melylyel mondatnék : csak az
álszabadel-vüség van kárhoztatva, nem pedig az igazi. Tagadja el az egyháztól előbb a spiritum intellectus, sermonem interpreta-tionis. s mondja, az egyház nem ismeri, miben áll a kornak baja, nem tudja mit beszél, midőn az igaz szabadelvüséget az átok alól kihúzza. E popáneznak sárba kell hullni, hogy többé ne ijeszazen; e csábszónak szét kell szakgattatni, hogy ne édesgessen, tekintélyének palástját össze kell tépni, hogy ne uralkodjék az elméken. Ez a pápai körlevélnek harma-dik. megbecsülhetetlen haszna, hogy a napi csábszólamok nem fognak csábítani, mi kedves volt, az gyűlöletes lesz, mi kel-lemes volt, az utálatos lesz ; legyünk biztosak, figyeljünk, az egyház ellenségei a szabadelvüséget zászlójukra többé ki nem tűzik, más szólamot fognak keresni. Az ördög is. mikor a Meg-váltót kisértette, ugyanazon kísértetet nem ismételte; a ,vade retro satanas*' szó után uj ajánlattal állt elő. Ez lesz ma is.
A pápai körlevél visszhangozni fog az egész világon.
Most neki rohantak az ellenes lapok, majd elcsitulnak, mink pedig annak tanait századokon át hirdetni fogjuk. Nem ro-hammal győzött az egyház, hanem kitartó hűséggel. A té-velynek szokása rohammal diadalmaskodni. A vittembergi tanárok felzaklatták a szenvedélyeket, sokat bevettek ro-hammal, de az első roham után tovább nem terjeszkedtek. A trienti zsinat gátott vetett, a protestantizmus önmagát emész-tette. Kisebb terjedelmű ő ma, semmint 350 év előtt volt.
Kik zászlója alatt vannak, mit a zászló fedezett, régen ki-tagadták. Luther Márton, Calvin János alig találnak mást, mint egy karszéket « genfi templomban, ami reájok emlé-keztet. A kath. tan szünet nélkül hirdettetni fog, hirdetés, bevallás a mi tanaink léte, élete. De most is vegyük számba a számos föpásztori levelet, melyek a hívekhez küldetni fog-nak, a sok szentbeszédet, melyek jubilaeum, missiók alkal-mával mondatni fognak, a sok megindulást, megtérést,
Kik zászlója alatt vannak, mit a zászló fedezett, régen ki-tagadták. Luther Márton, Calvin János alig találnak mást, mint egy karszéket « genfi templomban, ami reájok emlé-keztet. A kath. tan szünet nélkül hirdettetni fog, hirdetés, bevallás a mi tanaink léte, élete. De most is vegyük számba a számos föpásztori levelet, melyek a hívekhez küldetni fog-nak, a sok szentbeszédet, melyek jubilaeum, missiók alkal-mával mondatni fognak, a sok megindulást, megtérést,