( . F o l y t . )
Kérdezzük már most azoktól, kik a keresztény-séggel mitsem látszanak gondolni, vagy m a g u k a t egész átalánosságban a „szabadelvű" keresztények-nek nevezik, mert k o r u n k b a n egyes szavak n a g y horderővel birnak a további vizsgálat megszünteté-sére : mi a lelkismeret ? mi az öntudat ? Itt c s a k u g y a n el lehet mondani: qui bene distiuguit, bene docet.
Legyen szabad, a t á r g y nagyobb világosságára, ha nem is épen, mint mondani szokás, eszmelánczolat-v a g y rokonságnál fogeszmelánczolat-va, de az irás szerint kétségte-len levén, hogy „cogitationes robusti semper in abundantia" itt-ott ártatlanul fölvillanyozó tapasz-talati példázatokat is közbeszőni, amint jön, a köz-életből is. U g y is minden tüzszikrán kezdődik. Föl sem tett körülmények g y a k r a n n a g y események okaivá válnak. De nem látjuk-e a fönebb érintett irásmodort sok jeles férfiúnál egész az elragadásig alkalmazva? hiszen a z é r t i r u n k , h o g y olvassák. Em-litsük-e az irók közt Stolz Albert, Ketteiert, Weber Bedát, Brunnert, Buohlert, Schustert, Kellnert stb. ; kik a legkomolyabb t á r g y a k közé is bebocsátanak egy dongó fris méhecskét, hogy a szúnyogokat el-riaszszák, melyek álomra szenderitők. Történt egy alkalommal, hogy egy magyar főpásztornak apostoli kőrútjában a ker. alesperes a többiekkel egy kolos-toron kivül privatizáló szerzetest is bemutatott. A főpásztor rápillantván a még nem koros férfira, miután mindenkinek mondott valami épületeset az egyenkint megnevezettek közül, a szerzetesnek ezt a jellemző sententiát súgta: „monachus extra clau-s t r u m , piclau-sciclau-s extra aquam" — mely mondatnak csak végső részét hallván a szerzetes (de nem is tud-ván latinul) csak a „piscis és aqua"-ra emlékezett vissza, a monachusról egészen megfeledkezvén.
Bocsánat ! ha az összehasonlítás nem lenne egészen
praecis, v a g y ha netalán valaki nagyon bagatellnek találná a szinezést, majd komolyabb is fog követ-kezni. Az öntudat a viz, a lelkismeret a szerzetes, v a g y a vizben, v a g y azon kivül mint hal. Az öntu-dat a világot körül folyó óceán, a lelkismeret benne a continens. A szerzetes a világ lelkismerete. A pusz-tában kiáltó szózat. Aes campanum, mint Claus mondja. Excitator christianus. Hajnali harangszó, melyet csak az ébren alvók hallanak. Spectaculum factum angelis et hominibus. „ L e a szerzetesekkel !"
kiáltja az őrült tömeg, mert láb alatt vannak. H á t a toronyórákat nem liányjátok-e le ? azok is közre-működnek a szerzetesekkel az örökkévalóság: órái-nak fölemlegetésében. „Torony sem kell, mi csak egy hazát ismerünk, a földit; le a tornyokkal is, me-lyek szünet nélkül ég felé bámészkodtatják a buta népet!" Már a zsinagógák is tornyokkal épülnek, ta-lán hogy egykor annál könnyebben váljanak keresz-tény templomokká? „Mit? az egész kereszkeresz-ténység egy universalis babonaság ! fényes nappal is gyertyá-kat éget a sok éhenhaló szegény rovására, le a gyer-tyákkal !" Csak a koporsóra kell tenni egy szálat, s azt is ketté törve mint a solidarisoknál kezd szokásba jönni egyházi szertartás helyett. „Le a papokkal!
ezek terjesztik a setétséget." H o g y - h o g y ? ha még nappal is g y e r t y á k a t gyújtanak. „Az mind csak kép-mutatás a népek kizsákmányolására. Lamartine ! szólj : Te m o nd ád , hogy a legnagyobb communis-mus az adó. Mi különbség van a jog- és rabszolga-ság között ? van-e az embernek valamije ? s ha van, birhatja-e azt lelkismerete szerint békében? „Több-ször állitották, hogy a tulajdon az állam által lesz, miből aztán következtették, hogy ha az állam te-remtette, el is törölheti. Aki e tárgyról gondolkozik, be kell látnia, hogy inkább bizonyos, már létező ja-vak biztositása végett keletkezett az állam, s hogy annálfogva mint ok és okozat áll ugyan egymás irá-nyában az állam és tulajdon, de hogy az okot in-kább a tulajdonban kell keresnünk. P r o u d h o n , mi-dőn lopásnak mondja a tulajdont, egyszersmind azt is bizonyítja, hogy az államot is meg akarja
semmi'-19
siteni. Mert mihelyt semmit sem adhatna az állam, amit nélküle is meg nem szerezhetnénk, mindjárt esztelenség annak fentartása. Az állam a polgária-sodás eredménye. Az egyház szabadsága legfőbb, egyedüli rendithetlen erkölcsi biztosítéka az állam egyes részei önállóságának az egyetem anyagi ha-talma ellenében. Az egyháznak teljesen független-nek kell lennie az államtól, mert e nélkül az állam mindenhatósága felől átalában elterjedt tévtant le nem küzdhetni következetesen." (A XIX. század eszm.
bef. II.) Mire valók e komoly idézetek? hogy elké-szítsük a kedélyeket a majd következő részletes le-hozásoknak jó akarattali fogadására. Mert szokássá, természetté vált a közéleti s társadalmi érintkezések folytán, a becsületre, a lelkismeretre hivatkozni, es-küdni, midőn valamely tétel fölálittatik. Tanúi vol-t u n k oly mulavol-tságos jelenevol-tnek is, midőn valaki nagy szóval tagadta az Isten létét, mondván : hogy amit nem lehet megfogni, annál kevesbbé lehet be-bizonyítani. S mégis más alkalommal tetemes kárt vallván, minden felfüggesztés nélkül sohajtozott:
„Én Istenem ! teremtőm" stb. íme az öntudat ! Ki ta-gadhatná , hogy nem mind becsület az , amit néme-lyek ülő gyanánt használnak, hogy az üldözött ke-reszténységet annál biztosabban döngethessék. For-dulnak elő időszakok, melyekben nemcsak a politi-kai vélemények, de a hitfogalmak is egészen össze-zavart,atnak. (L. Rel. 1861. I. 26. 38. 46. sz.) S mi még fájdalmasabb, a józanabb rész szóhoz sem jut-h a t , mert sikerül, vagy egy inditványt, (1. Id. tan.
1861 1.42 — 341 sz.) vagy egy törvényczikkelyt ke-resztül vinni, mely hallgatást parancsol, mely hall-gatásban az igazság hal meg. I l y korszakra mindig készen kell lennünk. A szellemi fegyvereknek nem szabad rozsdát kapni. Eligazodni csak u g y és akkor fogunk, ha már bírunk a kellő irány elemeivel ; félni pedig csak akkor nem f o g u n k , lia lelkismeretünk helyén áll. Mi tehát a lelkismeret? Váljon ingová-nyon állunk-e, hogy homály fedi szemeinket ? A legszentebb dolognak ennyiféle meghatározása ! Is-tenem ! V a g y szabad-e a kereszténység által elfoga-dott hitágazatot, tantételt máskép magyarázni, mint az a századok és az igazság fényoszlopán a kath.
anyaszentegyház tisztes homlokán Isten ujjával irva és szentesitve vagyon? S ime ! quot capita, tot sen-sus! Ez igy nem jól van. Azt nem szabad megenged-nünk, hogy az öntudatot midenki saját gyarlóságá-ból magyarázza, tartózkodás nélkül hirdetvén: ez az én hitem, meggyőződésem, vallásom, Istenem ! ön-tudatom nem vádol semmiben; sz. Pál is igy
nyilat-kozott. De azt is mondta, hogy én magamat meg nem Ítélem, van aki megítél. Isten mentsen, h o g y félreértessünk, mi kath. irók, kik a lelkismeret sza-badságaért hevülünk, küzdünk. D e h i g y j ü k el és en-gedjük meg az Urban, nagyon szót v a g y u n k szaka-dozva. A kevélység és tudatlanság versenyt harczol-nalc az igazság és valódi tudomány ellen, mely az Isten ismeretében áll, és mindenki saját öntudatára hivatkozik, épen ugy, mintha szakállára esküdnék, v a g y tenne fogadást, (mely bármikor lenyirható) épen u g y , mintha majorjára venne pénzt kölcsön, mely nemcsak üres, de régen össze is omlott; mint az a fogárdos asszony, aki égre földre átkozta ma-gát, mondván: „itt sülyedjek el, ha" stb. és minden nyomon más helyre mozdult, hogy öntudata szerint a megátkozott helyen soha ne álljon; vagy aczigány, mikor azt kérdezte a plébánostól : „szabad-e azt pénteken megenni, ami csütörtökön'az ember fogára a k a d ? " Mit mondana a világ, ha az öntudatot i g y jellemeznők; uri lelkismeret,paraszt lelkismeret, czi-g á n y lelkismeret ? stb. Iczi-gazán, nincs több, csak eczi-gy, t. i. kath. öntudat, mert csak ennek értelme vezethető vissza Jézus Krisztus által az Istenre, mint Terem-tőre, mert egyedül emellett tanúskodik az isteni ki-nyilatkoztatás. De nem czélunk itt zavart okozni, ámbár mindig üdvös, ha a tóba, melyben kigyók s békák t a n y á z n a k , előbb követ d o b u n k , hogy azok megmozduljanak. Mily más alakja volna most a ker.
világnak, ha a lelkismeret mesterségesen el nem al-tattatott volna ! Engedjük m e g , hogy vezettessünk.
H á n y ezerszer megtörténik az életben, hogy elmond-j u k : „nincs több, amiben a lelkismeret vádolna, vagy egész átalánosságban is, nyugodt v a g y o k , öntuda-tom tiszta, mint a gyermeké" ? stb. S egy kevés ma-laszt , egy tükördarabka az önvizsgálat készletéből keserű szemrehányások közt mutatja m e g , mily gyarló az ember, ha önmagában bízik! (Folyt.)
Főpásztori levelek a dec. 8-i cncvclicáról.
A püspökök leveleit minden kath. jámbor lélek a hit-tan becses okmányainak tekinti. Az apostolok levelei is oly szükségek alkalmából születtek, mint a pápai körlevelek, felszólalások, mint a püspöki levelek, vagy általok a tem-plomban mondott szentboszédek. Aranyszájú szent János-nak, sz. ÁgostonJános-nak, sz. Ambrusnak egyházi szentbeszédjei, kivéve az egyházi atyai méltóságot, épen ugy okmányai a hagyománynak, mikint a mi püspökeink, lelkiatyáink be-szédjei, levelei. Az idő különbözik köztök, nem pedig az is-teni küldetés vagy tekintély. „Dominus sacerdotes sibi in Ecclesia eligere, et constituere dignatur" irja sz. Cyprian ')
' ) E p . 45 ad Cornel, p. 134 ed Venet 1828.
1 4 7
„Episcopatum non exambitum, nec extortum, sed de Dei, qui sacerdotes facit, voluntate susceptum, quanta in ipso sus-cepto episcopatu suo virtus, quantum robur animi, qualis tirmitas fidei, sedisse intrepidum Romae in sacérdotali cathe-dra eo tempore, cum tyrannus infestus sacerdotibus Dei fanda atque infanda comminaretur" irja ugyanazon szent-atya ; *) „Deo fide, et sincera religione militamus, commissa nobis divinitus castra fideli virtute servemus 2) „Eadem potestate, (qua apostoli) ecclesiam Domini gubernantes 3) azért különös lelki készültséggel fogadjuk a főpásztorok ta-nításait, kivált midőn ezekre legnagyobb szükség vagyon.
Az olasz püspökség az erőszak, a franczia püspökség a tév-tanok ellen első áll a résen. Az ő tetteik, az ő szavaik a mi tanulékonyságunk, és jámbor akaratunk tárgyai. De széles a tévely, mindenütt czáfolatot, az igazság mindenütt tanú-ságot igényel. A jó vagy gonosz lelkek számitó figyelemmel vannak,mi mondatik más országokban, hogyan terjed, hogyan akadályoztatik a tan. A főpásztorok szavai máskor a jám-borok által hálával, a gonoszok által megvetéssel fogadtat-tak : ma a jámborok óhajtják ezen szavat, a gonoszok le-sik. Gondolnánk, hogy a főpásztori szózatokra legkedvezőt-lenebb a lelkek hangulata : nem, legkedvezőbb. Az igazság csak megvettetni nem akar ; fogadtassék el, vagy vettessék el ; csak a közönbösség ne ölje el. Olvassák a jók ezen szó-zatokat, olvassák a gonoszok más és más czélból. Dum modo praedicetur Christus inter gentes. Azért a főpásztori levelek-nek, kivált a pápai encyclicáról, a jelen század ezen legdi-csőbb okmányáról, melyen a forradalmi világ összetörni, az igazság világa pedig felépülni fog, gyenge eszközül akarunk szolgálni. A magas szózat ugy hat, ha a szivekhez, az elmék-hez közel hozatik. Amin egyes megye épült, épüljünk azon mindnyájan. A pápai körlevél dec. 8-án a főpásztoroknak egész világon pályát nyitott, melyen az apostoli buzgóság vetélkedjék. ,Docete' ,docete' ismételt szava a szentatyának.
Mit? A syllabus mutatja. Ez a sebek kötözése, gyógyítása.
— A lelkipásztorok a pápai körlevelet, s a főpásztori szóza-tokat nemcsak olvasni, hanem tanulmányozni is fogják. A püspöki levelek nem puszta olvasásnak, hanem hosszas ta-nulmányozásnak tárgyai. A tárgyat helyesen felfogni, a gon-dolatokat elsajátitani,. az irányt foganatba kell venni ezek-ből. Hol a püspöki körlevél részletes utasítást nem adott, hol mindent a plébánosok okosságára hagyott, ott a plébá-nosok, hiveik jelen vagy közelgető szükségeit szem előtt tartva, a szentbeszédeket a jubilaeum alatt igazítani fogják.
Csak nihil de locis communibus, nihil a szombati estvéből, s az egész jubilaeum alatt összefüggésben. Az idők súlyosak, a munka feszültségig szükséges, a jubilaeum négy vasárna-pon folyik, a négy szentbeszédnek e körül kell hangzani.
Máskor másról, ma erről szólunk. A városi plébánosok töb-bet, a falusiak kevesebtöb-bet, de mindenütt eleget tecndenek.
Mindenütt a pápaság isteni eredete, tekintélye, gondossága;
a malasztoknak általa történni szokott kiosztása, mikint a jubilaeum, a szentbeszédek képesített tárgya, melyekben a fiúi tisztelet, hódolat, ragaszkodás, hála, szóban, imában, pé-terfillérben, az egyház egyetemes szükségei iránti
érdekclt-' ) Kp. 52 ad A n t o n , p. 151. 13.
E p . 7 4 ad P o m p e j . p . 2 9 6 . E .
3) C o n c . C a r t h . C l a r u s M u s c u l a dixit p. 606. C .
ség, rokonszenv, tevékenység, a beszédek alkalmazásai leendenek. Az egyesült kath. testvéreinknek, az egyház kü-lönösen kedvelt fiainak, buzgó plébánosoknak alkalom nyílik a szentatya iránt tanúsított hódolatukkal a hívek ragaszko-dását is elevenre felébreszteni, a szentszéket, mint az igazság rendületlen oszlopát és erősségét „columna et fïrmamentum veritatis" „cathedra, ad quam perfidia non potest habere accessum", (Cypr. ep. 55. p. 183. A.) „per Petrum epi-scopis dedit Christus claves coelestium bonorum", (S. Greg.
Ny s. T. 3. p. 314. ed. Paris.) „a teremtő Péterben tettele az egyház alapjait" (S. Joan. Chrys. moskvai liturg. 1677) „Pé-ter után az ő utódjai kormányozzák az egyházat," (Minea Mesatchnaja, muszka lit. stroph. 2. Maistre, Du Pape. 1. 1.
ch. 10) bemutatni, s a jubilaeumi búcsút, mint az ő jogható-ságának tényét megmagyarázni. A házasság, mint szentség, melyről az egyház rendelkezik, az egyház ítél, melynek az egyház előtt köttetnie kell, ha ki nem akar barmok módjára a testnek élni, (a vegyes házasságok, ha az egyház enge-délyezett szabályai szerint köttetnek, a szent kötések sorában vannak) az iskola, a vallásos nevelés, a család vallásossága, mind tárgyak a jubilaeumi beszédekre, melyek mindenütt helyén leendenek, mivel az egyház örök tanai.
Mielőtt hazánkban a főpásztori levelek megindultak volna, megszált a gondolat, hogy folyamodjunk fiúi hódo-lattal főpásztorainkhoz, miszerint annyi példányt ajándékoz-nának, mennyi előfizetőnk van : de kegyes olvasóink iránti gondosságunkat fölülhaladta a köteles szerénység, azért csak mutatványokat fogunk közölni ezekből.
Legelső helyen emiitjük a herczegprimás és bibornok körlevelét febr. 2-ról, mely imigyen szól :
Encyclica epistola Sanctissimi Domini Nostri Pii Pa-pae IX., sub VIII. decembris 1864. ad omnes totius orbis an-tistites dimissa, annunciat veneranda cum libertate veritates pro salute generis humani de coelo adlatas — et profiigat commenta hominum, erroresque in perniciem fidei, morum-que christianorum longe latemorum-que sparsos et ad evertendam omnem Ecclesiae, et status publici authoritatem et pacem diffusos. — Siquidem taliter negari nequeat, mundum in maligno positum esse, nihil hoc tempore magis occupât pre-lum, ac hae suae Sanctitatis literae, quae tantas, tamque di-versas experiuntur a parte publicarum ephemeridum com-mentationes, quam diversae sunt harum politicae socialesque tendentiae. Singulae pro sui vexilli colore eas judicant et di-judicant, suasque singulae ex iis consequentias deducere sa-tagunt, istae quidem has, illae autem illas. Accepimus encycli-cam banc his admodum diebus nos quoque charissimi, suscepi-musque earn cum veneratione ; qua vocem supremi pastoris numquam non prosequi consuevimus. Quippe Sanctissimus Dominus Noster insistens vestigiis gloriosorum suorum in pontificatu decessorum, strenuorum catholicae religionis, ve-ritatis et justitiae assertorum, ac vindicum, prout hi, de sa-lute animarum solliciti nihil umquam potius habuerunt, quam omnes haereses et errores, divinae fidei, catholicae Ecclesiae doctrinae, morum honestati, ac sempiternae hominum saluti adversos sapientissimis suis literis et constitutionibus retegere et damnare : sie et Sanctissimus Dominus Noster, cum vide-ret horribilem procellam, pravis moderni aevi opinionibus et doctrinis excitatam, promanantiaque exliinc in populum
chri-19*
—.» 148 .
stianum lugeuda damna, inde ab initio pontificatus sui assidue attolebat vocem suam, pluribusque encyclicis, allocutionibus, literisque apostolicis praecipuos tristissimae nostrae aetatis errores damnabat. Cum autem facile evenire potuerit, ut omnia baec pontificia rescripta ad singulos ordinarios haud devenerint: idcirco Sua Sanctitas una comprehendi voluit tabula omnes errores ac perniciosas doctrinas, a Se repro-batas et proscriptas, cupivitque antistitum vigilantiam itidem provocare. En scopum encyclicae epistolae. In subsequenti-bus recenset summus pontifex aetatis nostrae errores, e qui-bus praecipuos juvat commemorare. In specie sunt : pan-theismus, naturalismus, rationalismus, indifferentismus, socia-lismus, communismus, societates clandestinae, societates bib-licae, societates clerico-liberales. Porro errores de Ecclesia ejusque juribus, — errores de societate civili tum in se, tum in suis relationibus ad Ecclesiam spectata, — errores de ethica naturali et cbristiana — errores de civili Romani pon-tificis principatu, — errores, qui ad liberalismum hodiernum referuntur et alii. Praeterea reflectit Sua Sanctitas, qualiter hisce temporibus omnis veritatis, justitiaeque osores, etacer-rimi nostrae religionis hostes per pestiferos libros, libellos et ephemerides, toto orbe dispersas populis illudentes, ac male-vole mentientes, alias quasque impias doctrinas disséminent.
Nos igitur apostolicam hanc clementiam ea qua par est veneratione et pietate suscipientes, nihil optamus potius, ac ut fideles curae nostrae commissi de reseratis taliter libera-litate apostolica coelestibus thesauris alacriter haurientes, dignos poenitentiae fructus faciant, Deoque per sacramenta poenitentiae et Eucharistiae plene reconciliati, misericor-diam ipsius sibi, afflictae s. Matri Ecclesiae, societati demum civili, tantis errorum ventis agitatae, eo certius propitiabilem reddant. Atque ut hoc tanto securius obtineamus : constitui-mus in Domino jubilaeum isthoc in dioecesi nostra de-cursu sacrae quadragesimae asservare, asservarique facere, probe scientes, animos sacro hoc et acceptabili tempore ad poenitentiam amplius dispositos esse. Habita ergo considera-tione ordinis, quo jubilaeum anno 1846. concessum institu-tum fuerat: seriem jubilaei istius in sequentibus defigimus:
1) Aperietur jubilaeum dominica I I . Quadragesimae a sacro cantato cum expositione Sanctissimi, et accommodo sermone sacro ; concludetur autem feria 6. ante dominicam Palmarum, velut festő septem dolorum B. M. V. eadem, qua apertum fuit, x-atione, nisi quod subnectenda sit sacro sole-mnis gratiarum actio, seu : „Te Deum laudamus" etc. (Folyt.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
PEST, (az antik, sajtó és a dec. 8-i körlevél.) (Vége.) Ti vádoljátok az egyházat, hogy elmarad a műveltségben, hogy nem halad a tudományban ? Vesztek- e kezetekbe hite-tekre vonatkozó könyveket? Ismeritek-e az egyházi férfiak s buzgó katholikusok által tett tudományos buvárlatokat s azoknak eredményeit ? Meritek állitani, hogy az egyház fiai nem állanak a más műveltség szinvonalán. Be tudjátok-e ezt bizonyítani ? Oh igen az antikatholikus sajtóból ; ez nektek mindennapi kenyeretek, ez élvezetetek, ezt olvasni kedvencz foglalkodástok, ez nektek tanítótok, hü barátotok, tanács-adótok , mindenben utmutatótok, amit ez mond, az szent,
amit állit az megdönthetlen, amit véd az sérthetlen, amit megtámad az szétmorzsolandó ; ezen kivül nincs világ szá-motokra. Ily haladás, hogy saját eszünkről lemondva, má-soktól pórázon vezettessünk, nem a kath. nép haladása. Mi-seros vos ! S ti panaszkodtok, hogy az egyház nem halad ! Szentbeszédeket hallani nem izük ; egyházérzelmü lapot ol-vasni nem modern ; az egyházra vagy hitre vonatkozó köny-vet, erkölcsöt gyakorlati életet tárgyaló nyomtatványt ol-vasni unalmas is, de idő sincs, s ti panaszkodtok, hogy az egyház nem halad ! amit hitetekről s az egyházról hajdanta tanultatok, rég elfelejtettétek, s ez nálatok haladás; ujat tanulni, vagy a megtanultat bővebben kifejteni sem időtök sem kedvetek ! Behunyjátok szemeiteket, vagy az antika-tholikus sajtó által bekötni engeditek, s panaszkodtok a vi-lágosság hiánya ellen, bedugjátok füleiteket s panaszkodtok, hogy az igazságot nem halljátok ; felhí az ember, hogy ku-tassatok, hogy nézzetek saját ügyetek után, s ti meg sem mozdultok s panaszkodtok az elmaradás miatt ? Boldog Is-ten ! mily ellenmondások, mily .ferdeségek a jobbra, nemesb-re tenemesb-remtett embernél ! Olvastok hitet tárgyaló könyveket, egyházra vonatkozó értekezéseket, de kitől ? az ellenségtől ; mintha bizony arra, hogy valakinek igazságot szolgáltassunk, szükséges volna, hogy annak ellenségei legyünk ! Ingenuas didicisse fideliter artes — emollit mores, nec sinit esse feros.
Olvassátok Renant, de nem czáfolatait; olvassátok az anti-katholikus lapokban az encyclica megtámadásait, ferde, ki-ficzamitott értelmezéseit, melyek ellen nemcsak a hit, de már a józan ész tiltakozik ; de védelmét, értelmezését nem ; mintha bizony amit az egyház tanit, nem ö maga, hanem a ,Lloyd' vagy ,Hon' vagy ,Magyar Sajtó' tudná legjobban ér-telmezni! Scripta placent—quia laedere vivos—livor, et inju-sto carpere dente sólet. S ti panaszkodtok azután az egyház haladása vagy elmaradása miatt ; ti akarjátok fölötte a pál-czát eltörni? Jam omnia fient irta az ,Üstökös' 1861-ben egy társaságos ebéd alkalmával elmondott toasztok fölött, s ki merné hinni : ő próféta ! Majdnem ugy vagyunk, hogy úgynevezett müveit katholikusaink a katholikus hitet tanú-landók az antikatholikus lapok szerkesztői irodáiba mennek, vagy a zsinagógába; s azután panaszkodnak az egyház el-len, mely elzárkózik előttük, mely nem fejti ki magát, mely nem halad ! Kárhoztatjátok az egyházat, elitélitek, anélkül hogy jó akarattal meghallgatnátok; nemes eljárás ez ? Ké-nyelmes de nem magyarhoz illő ! E rivo flumina magna fa-cis. Hol van az audiatur et altera pars ? avagy nem akarjá-tok a katholikus közlönyöket meghallgatni, mert ezek Cicero pro domo sua beszélnek ? Hát azt hiszitek, hogy az antika-tholikus sajtó pra domo aliéna kiabál s küzd ? Vilia qui quon-dam miseris alimenta negarat, nunc mendicato pascitur ipse
Olvassátok Renant, de nem czáfolatait; olvassátok az anti-katholikus lapokban az encyclica megtámadásait, ferde, ki-ficzamitott értelmezéseit, melyek ellen nemcsak a hit, de már a józan ész tiltakozik ; de védelmét, értelmezését nem ; mintha bizony amit az egyház tanit, nem ö maga, hanem a ,Lloyd' vagy ,Hon' vagy ,Magyar Sajtó' tudná legjobban ér-telmezni! Scripta placent—quia laedere vivos—livor, et inju-sto carpere dente sólet. S ti panaszkodtok azután az egyház haladása vagy elmaradása miatt ; ti akarjátok fölötte a pál-czát eltörni? Jam omnia fient irta az ,Üstökös' 1861-ben egy társaságos ebéd alkalmával elmondott toasztok fölött, s ki merné hinni : ő próféta ! Majdnem ugy vagyunk, hogy úgynevezett müveit katholikusaink a katholikus hitet tanú-landók az antikatholikus lapok szerkesztői irodáiba mennek, vagy a zsinagógába; s azután panaszkodnak az egyház el-len, mely elzárkózik előttük, mely nem fejti ki magát, mely nem halad ! Kárhoztatjátok az egyházat, elitélitek, anélkül hogy jó akarattal meghallgatnátok; nemes eljárás ez ? Ké-nyelmes de nem magyarhoz illő ! E rivo flumina magna fa-cis. Hol van az audiatur et altera pars ? avagy nem akarjá-tok a katholikus közlönyöket meghallgatni, mert ezek Cicero pro domo sua beszélnek ? Hát azt hiszitek, hogy az antika-tholikus sajtó pra domo aliéna kiabál s küzd ? Vilia qui quon-dam miseris alimenta negarat, nunc mendicato pascitur ipse