P E S T , jan. 9-én. A szabadelvű, a forradalmi lapok el-lenmondásba esnek, midőn a pápai körlevél ellen szólnak ; de nincs-e titkos ellenmondás abban is, midőn miatta, vagy fö-lötte a jó lelkek félelembe esnek? Azok mindenkinek szólás-szabadságot követelnek, hogyan tagadhatják azt meg a pá-pától? Renan istentelenségeit terjesztették, terjeszthetésére a szabadságot követelték ; Belgiumban a solidarisok fönnen hirdetik, hogy nekik a ker. hitet is kitagadni szabad, s ezt szóval tettel tanúsítani ; a pápának tehát ne legyen szabad megmondani, mi a ker. igazság ? mi ellenkezik vele ? Mi te-hát az ö szólásszabadságuk ? Nem más, mint istenkáromlási szabadság. A gonosz szóljon szabadon, a jámbor ne szólhas-son ; a gonosz tagadhasszólhas-son minden igazat, gúnyolhasszólhas-son min-den szentet, a jámbor ne tehessen tanúságot az igazról, ne ad-hasson tiszteletet a szentnek, és ez legyen azután ker. tár-sadalom, a becsületes embereknek együttléte. Oda viszik a szabadelvűek az ő elveiknek alkalmazásait, hogy a romlat-lan ész végre is felismeri, miszerint a nagyra dicsért
szabad-' ) S. Cyprian. Epist. 11.
2) S. Bemard. Serni. de duodecim praerogativis B. M. V. ex verbis Apocalyp.
« 21 M elvüség nagy hazugság, nagy csábitás, nagy csalás, nagy
csalódás. így olvad le a hályog a szemekről, igy foszlik szét a büerő. A bűvölő utoljára is kontárnak ismertetik ; a sza-badelvüség csábképe is befeketül, s kik jámbor szándékkal vallották a szabadelvüséget, vezéreik álnokságának áldoza-tul esnek. Örökre jellemző lesz a franczia kormányra, hogy Renan könyvét szabadon eresztette, IX. Pius körlevelét pedig a nép előtt egészen felolvastatni nem engedte. ,A kör-levél a franczia alkotmány alapelveivel ellenkezik/ igy ir a császári miniszter ; Renan könyve tehát, mivel le nem tilta-tott, azon alkotmánynyal megegyezett. Az alkotmány alap-elve, a miniszter vallomása szerint, a keresztény hitnek ta-gadása, vele a ker. hitnek bevallása ellenkezik, azért a pá-pai körlevél felolvasása csendőrileg tiltatik. Szegény franczia nép, melynek csak annyit szabad tudni, mennyit a kormány megenged. A franczia alkotmány homlokán az 1789-i elvek állanak ; ezen elvek az embernek, mint embernek jogait ki-áltják; hol van emberi természeti jog, mint az elme kiműve-lése ? A franczia népnek szabad volt Renant olvasni, de nem szabad Pius körlevelét hallani. A franczia kormány a 89-i elveket szóval kiáltja, tettel pedig tagadja. Ezt a franczia kath. nép fel fogja jegyezni. Vallásos tudományban, és ezen tudománynak müvelésében senkit sem akadályoz a kormány;
ez a vallásszabadság, ez a vallásegyenlőség : de mialatt a zsidó rabbi az egész thorát, az egész talmudot, a muhamed imán pedig a Parisban tanyázó turcos-k előtt az egész alko-ránt felolvashatja : IX. Pius körlevelét a kath. nép előtt fel-olvasni nem szabad. A judaismus, muhamedanismus, saintsi-monismus nem ütközik az alkotmányba ; csak a kath. hitnek teljes hirdetése ütközik oda. — A mai franczia alkotmány III. Napoléon müve ; ma a nép látja, mily alkotmányt szab-tak reá. A forradalmárok elégedetlenek az alkotmánynyal, elégedettek lesznek-e vele a katholikusok ? Azoknak nem elég istentelen, ezeknek nem elég istenes : azok ma ledönte-nék, ha birnák, fogják-e ezek védelmezni, mit a kormány maga a kath. hittel összeütközőnek vall ? Mondtuk mi, és tartottuk mindig, hogy a 89-i elveken emelt alkotmányok a kath. hittel ellenkeznek, a gyakorlatban szükségkép össze-ütköznek ; ma a császári miniszter mondja : a pápai körlevél a franczia alkotmánynyal összeütközik. A szegény népnek ezen alkotmány szerint csak azt szabad hinni, a hitből csak azt hallani é3 tanulni, mit a császári miniszter megenged. Ez neveztetik vallásszabadságnak. Ha nem volna magasabb is-teni törvény, melybe ezen miniszteri rendelet ütközik, ami miatt ama rendelet teljes zsarnokság! A Megváltó nem mond-ta : docete, quae minister imperatoris permiserit, hanem : docete, quaecumque mandavi vobis. Az egyháznak isteni joga van hittanát egész terjedelemben előadni; s ezt
nem-csak a müveitek előtt, kik a pápai körlevelet az újságokból ismerik, hanem a műveletlen nép előtt is. Ep ezen miniszteri rendelet ellen szól a syllabus XIX. és XX. tétele : „Ecclesia non est vera perfectaque societas plane libera, nec pollet sais propriis et constantibus juribus sibi a divino suo funda-tore collatis, sed civilis protestatis est definire quae sint Ecclesiae jura ac limites, intra quos eadem jura exercere queat. — Ecclesiastica potestas suam auctoritatem exercere non debet absque civilis gubernii venia, et assensu." Mielőtt a miniszter rendelkezett volna, IX. Pius már kárhozatot
mondott a miniszter rendeletére ; s a miniszternek szava a körlevélről szükségesnek bizonyítja a körlevelet. Meglesz, hogy Francziaországban csak a miniszter által megnyirbált körlevél fog a templomokban felolvastatni, a muszka kor-mány is ezt szokta tenni; legalább a katholikusok előtt no-bile par fratrum leend, melyek ugyanegy rokonszenvre érde-mesek: de meg fogja-e tilthatni, meg fogja-e akadályoz-hatni a franczia kormány, hogy a plébános a körlevélben emiitett tanokat később ne fejtegesse a nép előtt, anélkül, hogy a körlevélről említést tenne ? Non enim possumus, quae audivimus, non loqui. Ha ezt megkísértené, a muszkánál bar-bárabb volna, s czélt soha nem érne. Birkóznak némely kor-mányok az egyházzal, tehetetlenségükről annyiszor tanúsá-got adnak. A birkózásban az győz, aki utoljára is lábon áll.
De mégis megkisértik a birkózást. 0 az ördög is százszor visszaveretve a jámbor lélektől, mégis visszajön, gondolván : talán most sikerül, vagy természetét követve, mint vad haj-tatik, hogy kisértsen. A kath. egyház elleni kísérletek mind ördögi/természetűek, s utoljára is iniqitas ejus in caput ipsíus recidot. Ilyen a szabadelvű alkotmány, hol nem ajogról, nem a szabadságról, néma földi állapot javításáról van aszó, hanem mindig a kath. egyháznak teendő ártalomról. Ennek kára a végczél, nem a nép földi jóléte. Ezen szabadelvűek azon helyzetet tartják legjobb létnek, melyben a kath. hit ellen legtöbbet szabad tenni. Emiatt az amerikai Egyesült-államok az európai szabadelvűek előtt mintaállam.
A lapok emiitették, hogy Mühlfeld, a vallási törvény-javaslatnak hires szerzője, kérdést tett volna a kormányhoz, ,mit szándékozik tenni a pápai körlevélre nézve.' Nem nehéz sejteni, mit kivánt a képviselő ; s ha a miniszter feleletül adja, hogy a levél elnyomatik, a szabadelvű lapok egy hétig dicsérendették az intézkedést. De a miniszter azt mondta, hogy nincs mit tennie a körlevélre. Sajnálni, hogy a minisz-tertől sugalmazott lapok Fremdenblatt és Botschafter a pá-risi Siècle-t, a brüsseli ,Indépendance'-t utánozzák. Nem hoz-zuk fel az Írottakat, mivel eredeti czikkezést sem Pest, sem Bécs nem teremtett ez ügyben, J) Paris az egyedüli gyárt-mány, másoknál, például a Pesther Lloydnál csak az a di-csőség, hogy szorgalmas utániró. ,Botschafter' kedvezésnek tartja, hogy a pápai körlevél szabadon fog olvastatni. Renan is szabadon áruitatott, s Botschafter is szabadon iratik. De alkalmat vesz a lap, „hogy a kormány a más vallásuaknak is adja meg ami az övék ; mert különben, ha a franczia papság kívánni fogja a szabadságot, mely Austriában van, a polgá-rok egy része kívánni fogja a vallásos egyenlőséget, mely Francziaországban van." Francziaországban Coquerelt nem bántotta a kormány, mikor Krisztus Jézus istenségét ta-gadta ; de a pápai körlevelet felolvastatni nem engedi. Ez a franczia vallásegyenlőség ; hogy Mühlfeld ezt kívánja, meg-értjük, mivel ő többet is kíván, de hogy egy miniszter lapja igy irjon, azt csak sok gondolatok kiséretében érthetjük.
Más vallásuaknak mindenök van, ami nekünk van; de sok nincs meg nekünk, ami nekik van. Es ha némely polgárok
' ) A bécsi ,Constitutionnelle Vorstadtzeitung" az aljas, a gyűlöletes kitételekben sem volt eredeti, melyekkel olvasóinak a pápai k ö r -levelet bemutatta, és emiatt 358-ik száma a hatóságtól lefoglaltatott, mert ezeket a turini lapokból vette át, mikint báró Kemény Zsigmond ur a P Naplóban La France nótáját húzta.
—• ( I kiáltandják : vallásegyenlőség mint Francziaországban van;
mi kiáltandjuk : vallásszabadság, mint Áustriában a protes-tánsoknak van. Nem búzunk párvonalt, lesz még idő reá.
Nincs-e ellenmondás a kath. jó lelkeknél is, midőn fé-lelembe estek ? Tudjuk mérlegelni eme félelmet, a jámbor sziv, mely az egyháznak javát kívánja, de az ellenség go-nosz szándékait is ismeri, elborzadott azon, mit tehetnek ez alkalommal ezek. Nagy becsű e félelem, mivel fiúi szeretet ; de az egyház kereste-e a harczot? 0 soha nem kereste ezt, min-dig ő volt a támadott, ő minmin-dig csak védelmére állott. Ta-gadjuk, hogy az egyház nem támadtatik meg minden pon-ton ? Féljünk tehát, ha magát védelmezi ? Feledjük, hogy a dúló tévtanok ellen az egyház mindig felszólalt ? Nem ebben folyik-e az egyház élete? Migatévtan nagy terjedelmet nem nyer, az egyház nem szól ellene, mert a természeti jóra, mi az emberben van, sokat épit : de ki nem látja, hogy a tévtan az állami életet egészen elfoglalta, s állami hatalomnak kísé-retében a társadalom minden rétegeibe tör ? Nem látjuk, hogy a családot, a birtokot, az iskolát, a törvénykezést, a csendőri, az igazgatási tért már pusztítja ? Nem kell-e az egyháznak mindezen pontokon harczolni ? S mi az egyház harcza? Az igazságnak, a tévelynek kijelzése. Kíván ja a jám-bor lélek egyháza megvédését, még sem kivánná a védő szót, mely hatalommal, sulylyal, tekintélylyel, határozottsággal a szentatyától jön. Nem titkos ellenmondás-e ez ?
Fél a jó lélek, hogy a szilajok alkalmat vesznek dühö-sebbtámadásra. A dühös támadás nyilt, ez pedig kevesebbet árt, mint a titkos, az álnok, a kétszínű támadás. ,Nem tesznek töb-bet azon szilajok a pápai körlevél után, semmint nélküle teen-dettek ; de mit rejtve, palástolva, simán tettek volna, azt most nyiltan, szenvedélyesen kényszerülnek tenni : kik két-színűséggel sok lelket elcsábítottak volna, azok nem csábit-hatnak már, mert a szentatya a függönyt leszakította, az em-beriség belát a gyárba, belát a támadók műhelyébe, ezek csak saját híveiket szedhetik egybe, de az egyház hivei Pius körül gyülekeznek. Et ab haedis me sequestra, statuens in parte dextra, ezt teszi a körlevél. A dühösség nagy volt, a pápai körlevél gyújtó volt, lumen ad revelationem gentium, ut aperiantur abscondita cordium, et patefiant cogitationes multorum. Ez volt a felhevülésnek az indoka, hogy a táma-dók lelepleztettek, mielőtt, mint Griskra mondá, az ostromso-rok felállítva lettek volna. Griskra ostrommal fenyegetett, de, mond, az idő még nincs itt : még a pápa nem zarándok, még Spanyolországot a kömivesség ki nem gyújtotta, még Túráiban rendetlenség van, még a belga katholikusok férfia-san küzdenek, még tehát az ostrom ideje Griskra, Mühlfeld, Kuranda, Grrüii Anastázra meg nem jött ; ők figyelnek a csil-lagzatokra, az övék még a láthatár szélén időzik, ők kard-csapás nélkül akarnák a katholikusokat jogvesztettekké tenni. Pius megelőzte, Chodorlahomort, az uralkodásra törő elvet, Abram éjjel meglepte. A körlevél a támadók remé-nyét megsemmisítette a csábítás sikereire. Hinc lacrimae, hinc furor. Az olasz lapok mondták: a pápa a vegytant kár-hoztatja ; a franczia lapok : a pápa haladásra átkot mond ; mindnyájan : a pápa a szabadelvüséget kiátkozza. Némelyek jónák találták a rothadt gallicanismust felvillanyozni, mások meséket botrányokat költenek, hogy Romában ismét egy zsidó fiút elraboltak, hogy Parisban egy domonkosi szerzetes
22
erőszakot tett. A Pesther Lloyd ezekben első, a pesti és vá-rosi kereskedő világnak, mely nagyobb részt zsidókból, és nem katholikusokból áll, ilyenek tetszenek. Szemöldökét hosszura, magasra huzza, borzad az olvasott koholmányon, s örül, hogy borzasztókat beszélhet a nemkeresztény mamák emelkedő füleibe. Mind ez most történik; történt ezelőtt is.
A pápai körlevél az egyház ellenségeinek dühét nem szülte, nem ingerelte, csak, hogy alattomban ne dúljon, leál-czázta. A kath. nép látja a borzadályt, és elfordul csábitói-tól. A körlevél csak jót szül. Es ha ideig dühösebb a táma-dás, soká nem tarthat. A egyház pillanatnyi hasznokra nem figyel, ő ezer évekre számit, ő az örök időket tartja szeme előtt, ő mindent égi fényben néz. Bálvány a szabadelvüség, mely előtt a legnemesebb lelkek is aljasodásig töményt gyúj-tanak. De igaz-e ? jogos-e ? szent-e ? A gonoszságot kimon-dani kell, hogy büerejéből veszítsen. Ma bálványoztatik a szabadelvüség; de 100 év múlva nem fog-e egyetemesen átkoztatni? Napoléont 1808-ban Francziaország teremtőjének kiáltották; 1813-ban a haza, a világ ellenségének, az embe-riség mészárlójának mondták, úgyhogy fedezet alatt kellett őt kisérni,- nehogy a nép szétszakgassa. Voltaire dicsősége nagy volt ; hol van ez ma ? A tévelylyel, a gonoszsággal szembe kell állani, mint az alvajárót néven nevezni, s roskad azonnal.
A jó lélek kívánja a jónak diadalát; miért fél, ha megnevez-tetik ? „A pápa szavai a szövedéket széttépték, igy ir egy jó bécsi lap, melylyel a forradalom, és ennek csillogó barátjai az egyházat, és minden jogot körülfonták. A pápa az örökre érvényes és döntő szavat kimondta : ki van az Istennel ?" ') Ipsi peribunt, et veterascent, tu autem idem ipse es, et anni tui non deficient.
ROMA, jan. 1-én. Francziaországból szomorúak a hí-rek, mert a kormány a gallicanismust törekszik felébresz-teni. Akar magának hódoló, vagyis szolgai papságot alakí-tani, ezt akarta a turini kormány is, de nem sikerült. Egy-két apostatát, egyEgy-két lelketlent befoghat szekeréhez, a gal-licanismus csak ezeknek fog ártani, de nem az egyháznak.
Az Immaculata megtette, hogy a püspökség a pápával, a papság a püspökökkel az egység középpontjához ragaszkod-jék. Zavarhatja a vizet, midőn az üledéket felrázza, de czélt
nem ér. — Tetszett a francziák császárjának többször a szentatyát a mai eszmék, az uj joghoz meghivni ; tetszett császári buzdításra Thouvenelnek, Drouynnek a pápai kor-mányt korholni, s ez ellen az ő uj jogi eszméiket fönnen hir-detni. Tamquam re bene gesta gondolták, a világ tapsolni fog nekik. A pápa szólt dec. 8-án, tanaikra anathemát mon-dott. Hogy fogja a császári kormány fogadni a dec. 8-i kör-levélt, gyanítjuk, mivel alig lesz szabad az újságoknak azt közölni. Megölni valakit, még nem annyi mint magát védel-mezni. Szabadságot enged a franczia kormány a legszélsőbb elméleteknek, de a pápai körlevélt a határon megállítja.
Nem retteg Mazzini kiáltványaitól, retteg a pápai irattól.
íme, midőn az egész kath. világ imádkozott az Imma-culata előtt, a szentatya azon elmélkedett, mint törje össze az eretnekséget, mint törje meg a világforradalmat. A for-radalmi lapok epét fognak önteni, ezt a szentatya előre tudta, de az epetajték csak rajtok folyik szét, a pápa szava
megma-' ) Varterland 2. sz, 3- jan. 1865.
> 23 rad mint a kőszirt. A forradalom le van fegyverezve,
min-den tételeiben átdöfve, álarczától megfosztva. Ez a katholi-kusok imáinak első gyümölcse.
Az olasz forradalmi lapok megkezdik az epeöntést.
,Monarchia Italiana' irja : „A körlevél méreggel Íratott, bi-zonyítja a romai curia zavarát, bukásának biztos előjele."
Csak várja ezen bukást, soká fog kelleni az olasz forradal-mároknak várni. Az ,11 Diritto' mást ir, ő bizonyságot tesz, hogy Romában semmi zavar nincs : „a magas körökben sen-ki sem gondol többé a sept. 15-i szerződésre, épen ugy, mintha benne Chináról volna szó, és nem Romáról. A szentszék nem is gondol arra, hogy Drouyn jegyzékére válaszoljon, ily bün-tetést a franczia miniszter Angolországtól sem tűrne, s a fegyvertelen pápától kell tűrnie. Roma oly csendes, mintha semmi sem történt volna, mintha semminek sem kellene tör-ténni ; a pápa épit, a miniszterek szobrokat vásárolnak, a pol-gármester készületeket tesz a közel farsangra."
Némelyek zokon vették, hogy a szentszék dec. 2-án a confoederaltak elnökéhez irott válaszban szót sem tesz a rab-szolgaságról. Minek is ? A szentszék tudja, hogy a rabszol-gaság csak ürügy, s nem igazi ok a háborúra. Az igazi ok az, hogy a délszaki államok nem akartak az éjszaki államok rabszolgáivá válni. Különben a rabszolgaságról előbb szól-tak a pápák, mint bármily szabadelvű lap, és tekintélylyel szóltak, a k k o r , mikor ezen szabadelvűek példányállamai mint (szabad üzletet vitték a rabszolgakereskedést. Szólt II. Pál, III. Pál, XIV. Benedek, XVI. Gergely, s kiki tudja, hogy az éjszakiak kegyetlenebbek ezen rabszolgák iránt, mint a déliek. A déliek legalább táplálják őket, az éjszakiak ezen szólammal ,szabad vagy' az éhhalálnak kiteszik. Te-kintsük az Old-hirckonyi kórodát, benne a rabszolgák kiál-tanak : ,senki sem gondol rólunk.' Az éjszakiak Miles Tay-lor ültetvényben 1100 négert szabaddá tettek, ezek közül egy év múlva csak 278 maradt meg életben; Ventriss ültet-vényben 538 rabszolgát felszabadítottak, négy hónap múlva csak 112 maradt meg közülök. Az éjszakiak kegyetleneb-bek, mivel éhen vesztik a négereket, felszabadítják, anélkül hogy élelmükről, foglalkodásukról gondoskodnának.
A pápai körlevél tényleges válasz a sept. 15-i conven-tions. Sokáig várták a választ, haragudtak is, hogy a pápa nem akar semmit tudni oly szerződésről, melyet felőle de nélküle kötöttek, ime itt a válasz. Obstupescunt dentes mul-torum. Káromkodhatnak, de a pápai körlevél lezúzta őket.
E szerződés is az előbbi gonoszságok folytatása, ha tehát az előbbi gonoszságokat kárhoztatja a pápa, mit gondol a szer-ződésről, világosan mutatja. Mondták, hogy a pápa nem is-meri korát ; olvassák a köi'levelet, s fogják látni, hogy igen is ismeri és jobban ismeri, mint minden kabinetek együtt-véve. Nemcsak ismeri, de a jót a rosztól el is tudja válasz-tani, tanaikat rövid tételekbe foglalja, fölöttök ítél. és kár-hoztatja azokat. A pápának mertek két évet adni. íme a pápa fölébök lép, jubilaeumot nyit, s mutatja, hogy ő még a világ ura, és nem azok, kik vesztére törnek. Ily erős a pá-paság amikor gyengének látszik.
A lengyel papok Civittà-vecchiaban kiszálltak, s Ro-mában Trinità de pellegrini házba fogadtatnak. Köztük van Ominski, kinek keze a csatamezőn a kozákok által elvága-tott, mivel e kéz a sebesültek sebeit kötözte; Szelichovski
pap, az orosz hajóhadi káplán, aki Odessában sem lehetett biztos, mert lengyel volt. A szakadár egyház békében meg-van az izlam, a zsidó vallással, de az igazsággal, a kath.
egyházzal ? evvel ki nem békülhet.
Bovieri Luzernbői, Plantier nîmesi Lavigerie nancy-i püspök megérkezett Romába és a hires papfaló Collet Ludo-vica nő is. Bizony sem Parisban, sem Berlinben nem ebé-delne ezen nő oly háboritás nélkül, ha a napoléonidák, vagy a brandenburgiak ellen oly gyalázatosságokat koholt és köz-lött volna, mint Collet a pápákról. De Romába a szemet is siet, és senki sem állja útját.
VARSÓ, nov. 30-án. A lengyelországi zárdák eltör-lését tartalmazó és múltkori levélben közlött ukáz pontjain kivül érdekes még az ez ügyben alakított külön bizott-mány jelentése is, mely a szerzeteseknek a fórradalombani részvétét iparkodik kimutatni. A bizottmány azon meggyő-ződésre jutott, mikint a zárdák a mozgalom egyik főtényezői voltak. Felemlíti a tüntetéseket, a tiltott énekeket, izgató beszédeket, a forradalmiak számára történt felszólitásokat a táborba menetelre nézve. A jelentésben sokan megnevez-tetnek, állítólag 155 zárda között 39 vett volna részt, és ál-líttatik, mikint a bizottmány csak tényekre, és nem hírekre támaszkodik. — A zárdák eltörlése igazán orosz módon tör-tént, katonák által nov. 27-éről 28-ra éjjel. Itt Varsóban éj-félkor a kijelelt klastromok mindegyikébe egy ezredes meg-határozott számú katonaság kíséretében jött, a rendtagokat egybegyüjté, felolvasta a helytartó rendeletét, és kijelenté nekik, hogy készüljenek, mivel V25-re a vasútra keilend men-niök, melyen külföldre fognak szállíttatni. A kolostorok őri-zet alatt tartattak, és a szeretesek a neveőri-zett órában csak-ugyan arra rendelt kocsikon a vasúthoz szállíttattak, és pedig katonai kiséret alatt. A pályafőn báró KorfF altábornagy ki-nek-kinek 150 rubelt kézbesített. A Varsóban eltörült 7 zárda közül csak egy törültetett el azért, mert a canonok ál-tal megszabott szerzetesek számát nem bírta, a többi 6 pe-dig állítólagosán, mivel a forradalomban részt vettek.
Hasvéti zarándoklat Jeruzsálembe.
A szentföldi főügynökségnek föladata, a szentföld aj-tatos intézményeinek segélyzésével az Isten fia irányában, ki e helyeken az emberek közt élt, a tiszteletet és hálát felélesz-teni , és a megváltás szent titkai iránti áhitatosságát fo-kozni. Ennél fogva a főügynökség kötelességének tartja, a szentföldrei zarándoklatokat lehetőleg megkönnyíteni, mi-ért is a bécsi bibornok-érsek ő eminentiájának, mint fővéd-nökének, jóváhagyásával átvevé a zarándoklat szervezését ; mi által a hiveknek alkalom nyílik, a nagyhetet ama helye-ken tölthetni, hol az Üdvözítő érttünk szenvedett, és a
A szentföldi főügynökségnek föladata, a szentföld aj-tatos intézményeinek segélyzésével az Isten fia irányában, ki e helyeken az emberek közt élt, a tiszteletet és hálát felélesz-teni , és a megváltás szent titkai iránti áhitatosságát fo-kozni. Ennél fogva a főügynökség kötelességének tartja, a szentföldrei zarándoklatokat lehetőleg megkönnyíteni, mi-ért is a bécsi bibornok-érsek ő eminentiájának, mint fővéd-nökének, jóváhagyásával átvevé a zarándoklat szervezését ; mi által a hiveknek alkalom nyílik, a nagyhetet ama helye-ken tölthetni, hol az Üdvözítő érttünk szenvedett, és a