(.Folyt.)
1773-ban megsemmisíttetnek Nápolyban a sza-badkőmivességre vonatkozó minden vádak, bünteté-sek, határozatok; azonban a juntának meghagyatik, hogy a szabadkömivességre vigyázzon, mint oly do-logra, mely a vallásra és államra g y a n ú s lehet. 1785-ben Bajorországban a kőmivességnek megtiltatik minden gyülekezés, pónzgyüjtés, mint oly társulat-n a k , mely eredeti czéljától igetársulat-n eltért. II. József rendelte, hogy a fővárosokban legfőlebb három pá-holy lehessen, a tagok névjegyzéke, a gyülekezet napjai fölterjesztessenek, és a páholyok mesterei a kormánynál évenkint bejelentessenek; különben pedig a kormány minden közegei teljes szabadságot és oltalmat adjanak a kó'miveseknek. 1792-ben a londoni „Clarence" nevű páholy kimondotta: hogy gyülekezeteiben nem fog tűrni lázitó beszédeket, mire a többi angol páholyok annyira fölingerültek, hogy kijelentették, miszerint a Clarence páholy nem igazi kó'mives páholy, (!) és oly rendszerhez tartozik, melynek tagjait a skót és irlandi páholyok nem is-merhetik el. 1796-ban Fessier meghivattatik a ber-lini sz. János-páholytól alkotmányának és rituálé-jának megjavitása végett, mely munkának könnyebb bevégzésére hét testvérből álló bizottmány adatott melléje. 1797-ben megválasztatott nagymesternek a három világgolyóhoz czimzett nagy páholy ban. Alatta történik az első' jelentékeny lépés a szabadkőmives-ségi egyletnek mint jogszerű társulatnak elismerte-tésére.
1800-ik évtó'l a szabadkó'mivesség mindinkább virágzásnak indul, páholyok emelkednek minden-felé nagy számmal, melyeknek eló'sorolásával föl-hagyva csak néhánynak nevét jegyezzük föl leg-inkább a czimek kiilönczsége miatt; például: Johan-nes zum Wohl der Menschheit; Friedrich zur
auf-gehenden Sonne ; Eugenie zum gekrönten Löwen ; F r a n z Xaver zum Rechteck ; Drei Balken des neuen Tempels; Aurora zum Tempel der Weisheit; Biedere Vereinigung; Groldene Harfe ; Bekränzter K u -bus ; Albertine zum erhabenen Muster; Ernst zum Compass; Höhere Vervollkommung: Wilhelm zur Männerkraft; Louise zum tröstenden Engel; Rhenana zur H u m a n i t ä t ; Wahrheit und Einigkeit zu den sieben vereinigten Brüdern ; Säule auf T a b o r ; Schüt-zendes Thor ; Lebrecht zum Andreaskreuz ; Irisme-gistus zum himmlischen F e u e r ; Adamus zur heili-gen B u r g ; Morheili-genroth am Helikon; Broich zur ver-klärten Louise; Johannes der Evangelist zur Ein-tracht stb. — 1809-ben lépett Wielaud Kristóf mint 76 eves aggastyán a weimari kömives-páholyba, ki-nek tiszteletére ugyanazon páholy éremet veretett születése 80-ikemlékévében,halála után pedig ugyan-ott Goethe tartugyan-ott fölötte emlékbeszédet. 1814-ben Fridrik Vilmos porosz király vétetett föl a kőmive-sek közé egy párisi páholyban; mely alkalommal Sándor orosz czár viselte a kalapácsot. Adataink közt ezen czártól egy levél fordul elö, melyet ide igtatni javasolják a mostani vallási körülmények Oroszországban. A duchoborok ugyanis vagy du-choborzok bevádoltattak Sándor czárnál, hogy ve-szedelmes elveket vallanak, és azért szigorral kel-lene ellenük föllépni; a czár erre vonatkozólag a cherzoni katona parancsnokhoz a többi közt e z t i r á :
„Ezen felekezetnek eltérése az egy igaz orosz-görög egyháztól tévely ugyan, mely az igaz hit alapelvei-nek és a kereszténység szelleméalapelvei-nek hiányos kifejté-sén alapszik ; mindazonáltal nem hiányzik náluk a vallásosság, mert az isteni után törekesznek, habár hamis értelemben. É s váljon illenék-e keresztény kormányhoz kemény és kegyetlen eszközök, pél-dául kinzás, száműzés stb. által a tévelygőket az igaz egyház keblébe visszaterelni? A Megváltónak tanitását, ki a bűnösök megszabadítása végett jött a világra, nem lehet kényszerités és büntetések által terjeszteni, nem is szolgálhat azok elnyomására, ki-ket az igazság útjára vissza kell hozni. Az igaz
val-8
lás Isten segítségével egyedül meggyőződés, tanitás, megbocsátás, leginkább pedig jó példa által gyöke-redzik meg. Szigor soha sem szül meggyőződést, ha-nem csak elidegenedést. A liarmincz év lefolyása alatt ezen felekezet ellen alkalmazott szigorú szabá-lyok semmit sem eredményeztek, legfölebb, hogy még jobban szaporodtak. H o g y szó sem lehet a du-choborzoknak más tájakra való áthelyezéséről, eléggé bizonyitják a körülmények; sőt inkább védelmezni kell őket a meg nem érdemlett üldözések ellen, me-lyeknek ki lehetnének téve eltérő hitük és a lelkis-meretszabadság miatt, melyben nem tűrhető kény-szerítés vagy üldözés. Más tájakra való áthelyezés által u j szerencsétlen helyzetbe j u t n á n a k , és egy-szerű vádra, melynek alapossága nem is kutattatnék kellően ki, megbüntettetnének. Becsületes kormány semmi esetben sem járhat el igy valaki ellen. Mikép helyeselhetne tehát ily eszközöket az igazhivő egyház, ha ezen tévelygőket keblébe akarja fogadni;
ez teljesen ellenkeznék fejének. Krisztusnak szelle-mével. Az ohajtott czél egyedül ezen ker. szellemben érhető el; miért is ezen gyarmatot különös figyel-mébe és gondoskodásába ajánlom."
1816-ban a németalföldi királynak akkor Ber-linben tartozkodó második fia. F r i d r i k berezeg vé-tetett föl a társulatba. 1832-ben halt megGroethe, ki fölött főtisztelendő Vilhelmi testvér tartott gyászbe-szédet, melyben a többi közt mondá: „Gröethe a bölcsek halálával halt meg; arezvonásaiban földi fájdalomnak semmi nyoma sem volt látható; még halála után is derültség trónolt magasztos homlokán, és mindaz, mi földi, rajta megdicsőültnek, legyőzött-nek látszott." 1838-ban ülte meg százados ünnepét n a g y F r i d r i k fölavattatásának a három világgolyó-hoz czimzett anya-páholy; ugyanezt tette a düssel-dorfi páholy is, hol az ünnep szónoka a többi közt igy szólt : „Jelenj meg birói székem előtt szabadkő-mivesség ! és igazold magadat" ekkép szól a szigorú, kérlelhetlen történelem valamint mindenhez, mi em-beri m ű , u g y ezen királyi művészethez is. Derült arczczal lép a kőmivesség a magasztos Ítélőszék elé, dicstől sugárzó hőst vezetvén oda, kinek szeme fé-nyes mint a nap, és homlokát borostyán övedzi. En-gedd ezt szólni helyettem, mondja a kőmivesség, ő az én fiam ! Büszkén ismerem el őt a n n a k , mint lényemnek képmását, ime ő nagy F r i d r i k . a bölcs, szabadkőmives és testvérünk ! Es a szigorú történe-lem, mely egyik kezében mérleget, a másikban pál-mát tart, harsona szóval hangoztatja: „Ismerem őt, és te igazolva v a g y előttem." Ekkor a nagy
szabad-kőmivesnek n y ú j t j a oda a halhatatlanság koszorúját, és igy megkoronázza a kőmivesség müvét." 1846-ban n a g y ünnepélylyel ülték meg az egyesült páho-lyok Mainzban keletkeztüknek emléknapját, mely alkalommal Müller mint választott szónok hosszú beszédet tartott, melyet a szabadkőmivesség termé-szetének bővebb megismerése végett ide igtatunk.
A beszéd következő: „Ha a hozzám intézett fölszó-litás következtében föladatul tűzöm ki magamnak, alkotmányünnepünk alkalmával közelebbről kijelelni az oszlopokat, melyeken szövetségünk nyugszik, és tüzetesebben felhozni az okokat, melyeknél fogva a kőmivesség czélját, tudnillik a humanitást a religio-n a k , és pedig azoreligio-n religioreligio-nak, melybereligio-n mireligio-ndereligio-n többi vallás bevégződését nyeré, alapján kell meg-közelíteni ; az előadandó t á r g y n a k fontossága mel-lett igen jól felismerem egyszersmind annak nehéz-ségeit is. Igen jól tudom, mily nehéz, majdnem lehe-tetlen oly dologban, melyről oly hatalmas a j k a k szó-lottak, valami ujat mondani ; különösen igen jól ér-zem, mily nehéz azt, mi ily tárgyról mondandó, oly keretbe szorítani, hogy a jelenlevő, tiszteletreméltó testvérek béketűrése túlságosan ne vétettessélc igény-be. Tehát csak érintőleg tárgyalhatom a kérdést, ti testvéreknek hagyva át annak gondolatban való ki-egészítését, tökéletesítését. Épen azért eleve óvást teszek azon feltevés ellen, mintha szövetségünknek alapításakor egyedül csak az forgott volna szemeink előtt, miről szóiandok, vagy mintha a mód, melylyel kitűzött tárgyamat, kezelendem, olyan volna, melyet önök sajátjukkint készek volnának elfogadni. Miért is, minekelőtte ezen kérdésre válaszolnék : váljon a,ke-i'eszténység alapja-e a szabadkőmivességnek, és an-nak kell-e lennie? azon kérelmet nyilvánitom, hogy
szavaimban csak az én szavaimat tekintsék, s mind-azt, mi a felfogásban hibás és tévelyes, az előadásban hiányos, akivitelben tökéletlen, egyedül nekem róv-j á k föl."
„Változhatlan czélul van kitűzve alkotmány-könyvünkben : távol [minden politikai és felekezet-egyházi iránytól a kereszténység alapelvei, különösen a keresztény erkölcstan által a tagok nemesitésére és azembei'iség boldogitására törekedni. Ezen mondat-ban k i v a n fejezve a czél, melyet szövetségünk elérni i g y e k s z i k , és ez a z , miután az összes kőmivesség tör, tudnillik a humanitás. De egyszei'smind ki van
jelelve az ut is, melyen a kőmivesség hatalmában álló eszközök által ezen czél valósitandó, tudnillik a kereszténység, különösen pedig a keresztény morál alapelvei által. Ezen czélra nézve megegyeznek a
» 5 9 c » ~
-kömivességnek minden rendszerei, de kevesbbé a módot ille-tőleg, mely által az elérhető. Mióta tudnillik az Andersonféle alkotmánykönyv megjelent, különféle oldalról megtámadta-tott a kereszténységnek befolyási joga a kőmivességre, és azon elv érvényesíttetett, hogy ezen magasztos ezélt oly re-ligionak, különösen oly morálnak alapján kell eszközölni, melyben az egész emberiség megegyez. Legújabb időkben ez véleményharezot idézett elő a kőmivesség körében, mely képes lett volna több kőmives páholyt aláásni, minthogy oly módon vivatott, mely a kevesbé önálló testvért könnyen té-velybe ejthette volna a kőmivesség czéljára nézve. Ez nem az által történt, hogy egyik részről igen kiemeltetett, mily nagyszerű, ha az által, hogy a szabadkőmivestől nem kiván-tatik egyéb az egy Istenbe, a jövő életbe és az erkölcsi tör-vénybe való hiten kivül, minden emberre nézve lehetsé-gessé tétetik a rendünkbe való fölvétel, a másik részről pe-dig azt emelték érvényre, hogy ily elv minden látszatossága mellett bizonytalan, a gyakorlati életnek meg nem felelő ; hogy ez megváltoztatja a kőmivesség czélját, melyet legjob-ban kifejez ezen szó: humanitás. Ily véleménykülönbség mellett, ha a harcz a kőmivesség szellemében vitetik, egyes testvérek és páholyok közt a béke még mindig fönmaradhat, mert az igazságnak elolthatlan fénye utat törve magának, mindig kijeleli az igazat, és egyik testvér a másiknak min-dig oda nyújthatja jobbját, tudván, hogy ily különbség mel-lett is mindnyájan egy czélra törekesznek, habár nincs is szi-lárdan kijelelve az ut, mely ahhoz vezet. Ámde a harcz nem volt mindenütt ily természetű. Egy részről tán lehetnek olya-nok, kik a páholyból az orthodoxia számára egy templomkát vagy kápolnácskát akarnának alakítani ; de más részről bi-zonyos, hogy azon testvérek és páholyok, melyek a keresz-ténységnek semmi ékesszólás által el nem vitatható elveihez hivek maradnak, a többiek által arról vádoltatnak, mintha igen korlátoltak, intoleransok volnának, és azon gyanút tá-masztják ellenük, hogy felekezeti, pietisticus, mystikus irány-ban haladnának. Egyébiránt a kőmivesség becsületére legyen mondva, hogy ez csak kivétel, és hogy ezen kérdés különféle helyeken nagy buzgósággal ugyan, de egyszersmind a kő-mivességet megillető, valamint a tárgy komolyságához is mért nyugalommal és méltósággal tárgyaltatik." (Folyt.)
Pulldle
SYLLABIS
§ I X .
Errores de civili Romani Pontificis principatu.
LXXV. De temporalis regni cum spirituali compatibi-litate disputant inter se christianae et catholicae Ecclesiae filii.
Litt, apost. Ad apostolicae 22 augusti 1851.
LXXVI. Abrogatio civilis imperii, quo apostolica Se-des potitur, ad Ecclesiae libertatem felicitatemque vel ma-xime conduceret.
Alloc. Quibus quantisque 20 április 1849.
N. B. Praeter hos errores explicite notatos, alii complu-res implicite rcprobantur proposita et asserta doctrina, quam catholici omnes tirmissime retinere debeant, de civili Romani Pontificis principatu. Ejusmodi doctrina luculenter traditur in alloc. Quibus quantisque 20 april. 1849 ; in alloc. Si Sem-per antea 20 maii 1860 ; in litt, apost. Cum catholica Ecclesia
26 mart. I860; in alloc. Novos 28 sept. 1860; in alloc. Jam-dudum 18 mart. 1861 ; in alloc. Maxima quidem 9 jun. 1862.
§ X .
Errores qui ad liberalismum hodiernum referuntur.
LXXVI1. Aetate liac nostra non amplius expedit re-ligionem catholicam haberi tamquam unicam status religio-nem, ceteris quibuscuinque cultibus exclusis.
Alloc. Nemo vestrum 26 julii 1855.
LXXVII1. Hinc laudabiliter in quibusdam catholici no-minis regionibus lege cautum est, ut hominibus illuc immi-grantibus liceat publicum proprii eujusque cultus exerci-tium habere.
Alloc. Acerbissimum 27 septembris 1852.
LXX1X. Enimvero falsum est, civilem eujusque cultus libertatem, itemque plenam potestatem omnibus attributam quaslibet opiniones cogitationesque palam publiceque mani-festandi conducere ad populorum mores animosque facilius corrumpendos ac indifferentissimi pestem propagandam.
Alloc. Numquam fore 15 decembris 1856.
LXXX. Romanus Pontifex potest ac debet cum pro-gressu, cum liberalismo et cum recenti civilitate sese recon-ciliare et componere.
Alloc. Jamdudum cernimus 18 martii 1861.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
P E S T , jan. 26-án. A pápai körlevél a szivek aljait föl-szinre hozta ; a határtalan szeretet és hódolat mellette, a gyű-lölet és megvetés nyilatkozott ellene. Mily hasztalan, mily sikeretleu volt minden alkalmazkodás, mily mélyre rántott, ma leginkább látjuk. Némely igazságok hallgatással mellőz-tettek, ha kimondani kellett azokat, gyurattak, szinezmellőz-tettek, borogattattak, csakhogy valamiképen ne ismertettessenek fel, vagy ha már természetükből ki nem vetkőztethettek, a méltányosságra történt a hivatkozás: a tizböl csak egyet mon-dunk, ne követeltessék ezen egyecskének is kitagadása, a po-tiore levén denominatio, úgyis velők egy sajkán evezünk. A pápai körlevélnek ez a megbecsülhetetlen haszna, in tenebris fecit resplendescere lucem, hogy ismerjük meg tévedéseinket, a libellaticusok kárhoztatott politikáját ne éleszszük fel. A si-mulás, az alkudozás nem kérlelt, nem engesztelt senkit, nem nyert semmit, megóvott egyes embert időközi kellemetlenség-től, de az egyház kárának, a hivatásos jellemnek árán.
Most mindent kívánnak ; kiket részletekkint megjuhászitani akartunk, most zendülés, lázadás, hogy élni akarunk. A szi-vekről letépetett a függöny, ismerjük magunkat, ellenesein-ket, helyzetünket.
A hallgatás, simulás, alku, odaengedés elleneseink fel-söbbségének bevallása volt. A katholikusnak soha nem sza-bad más vallásnak felsöbbségét szóval vagy tettel, közvet-lenül vagy közvetve elismerni, sőt, hol a helyzetek erő-szaka követeli, ott némán tekinti ezt. A mi simulásaink a vi-lág kormánypálezáját megtörték kezünkben. Most már zen-dülésnek, lázadásnak vétetik, ha a türelmesség, a lelkisme-reti, s vallásszabadság korában azt mondjuk, mit az apolo-geták Nérónak, Antoninusnak, mit a vértanuk Deciusnak megmondták. Farkas József a Prot, lap 3-ik sz. a pápai
kör-levelet mint corpus delicti-t mutatja fel, mondván: gondol-tuk, hogy a katholikusok már nem azok, kik őseik voltak, már a reformatio létrejöttét is bánni kezdtük : ime a pápai körlevél, az átok, mely „még ha csak egy öreg ember átka volna, mint e lap mult száma mondá, (Ballagi 2. sz.) de ez nem egy öreg emberé, hanem az öreg, az ezernyolczszáz éves létezéssel dicsekvő egyház legfőbb papjáé, legfőbb kép-viselőjéé, még pedig komolyan átgondolt, az egyház múlt-jához és szelleméhez következetes nyilatkozata, illetőleg átka." A katholikusok hozzánk simultak, hogy ők már nem a régiek, „nem csuda, ha a körlevél sokakra nézve oly mé-lyen sértő", miután ezen katholikusokat hazugságban ma-rasztalja el. „E párt, mely kivált Belgiumban, de más katho-likus országban is közelebb oly erélyesen működött, az en-cyclica által el van némitva." A Prot, lapnak ezen nyilatko-zatára csak fájdalmas jegyzésünk lehet, az, hogy igazságos, érdemelt azokra, kiket emlit, de nem az egyházra, mely, mikint Farkas ur mondja, ma is az, ami a trienti zsinaton volt, kétezredéves , „következetes." Ostorozza a simulókat Farkas ur, őket lelkismeretre hozza, hozzánk, hova tartoz-nak, hajtja. Ily ostor, csak áldás, melyet a körlevélnek kö-szönünk. Kiket azonban ostoroz, az egyházat nem képvisel-ték, tekintélyöket, mikben simultak, elvesztették ; az egy-ház hü fiaira a körlevél csak becsületet hozott, ezek a kör-levelet áldással fogadták, a szentatyának, ki e sötétségben a bonyolult tárgyakra fényt derített, hálát adnak. „Num quid et vos vultis abire ?" Ez a körlevél.
A Prot, lap nagy súlyt fektet az öreg ember átkára ; lia félne tőle, mikint Jákob ! de ő nyeglélkedik vele. Azt véli talán némely olvasója a Prot, lapnak, bog}7 ez öreg em-ber átka hasonlít a közemem-ber átkozódásaihoz, melyekben minden gonoszak idéztetnek fel az emberre ? Pedig itt egy-házi átokról van szó, mely nem más, mint kiközösítés, mint kijelentés, hogy ezen ember vallástalanságaihoz, er-kölcstelen szokásaihoz, tanaihoz, én egészen idegen aka-rok maradni. Ha pedig az Isten büntetései emlittetnek a kiközösitési formulában, erről már szent Ágoston szólt, hogy ezek ,,11011 optantis voto, sed praedicentis" ') történnek; s lia annyira kereszténytelennek találja ezeket, ki kell törülni néhány zsoltárt is, melyek még atyánkfiainknál is énekel-tetni szoktak. A Prot, lapnak tisztelt írói feledni látszanak, hogy az ily egyházi átok, vagyis kiközösítés megegyezését a szentirással ők magok is bevallották, az egyházi fegyelem-ben minden századokon át kimutatták, s a prot. fegyelmi tör-vények között is feltalálhatónak mondták, s azért megszün-tetését javaslatba hozták. (Prot, lap, 8 sz. 226—234 lap.
1864.) Példát is hoz a prot. egyházi életből Ember Pál egy-háztörténelmi könyvének 705—709 lapján Caroli Péterről, mely így hangzik : „Sz. A ! tudtotokra van, hogy gyülekeze-tünk N. N. nevü tagja ez s ez vétket követvén el, a gyüle-kezetet megbotránkoztatta, aki bár tőlem lelkésztől többször megintetett, és a consistorium előtt bűnös volta rábizonyita-tott, mégis konok és makacs, semmi bűnbánatot nem ismer-vén a Krisztus testének lelki közösségéből kiszakította ma-gát. E n evangeliom szolgája a Krisztus tekintélye s rende-leténél fogva előttetek, akik velem együtt az ur Jézus
Krisz-») Serm. 62, in app. ad. T . 5. p. III. C. ed. Yen. 1730.
tus nevében össze vagytok gyűlve, kijelentem, hogy N. N. ki a sátán szolgálatába adta magát, Isten fiának gyülekezetéből kirekesztetett, és őt mint pogányt és fukart kerüljétek az atya fiu és szent lélek Isten nevében Amen. Ezután jött az intés a gyülekezethez." Oly botránykő tehát egy öreg em-ber átka prot. hazánkfiainál, miután ezt saját fegyelmükben is lenni ismerik, vallják ? Nem tesz semmit, hogy ezt meg-szüntetendőnek akarja ez vagy az ; Szilágyi „a reformátorok elavult, s múlhatatlanul javítandó symbolumait" is annak tartja ; elég, a kiközösítésről vallják, hogy ez a szentíráson alapszik, Krisztus Jézus rendelete folytán történik, s általok is gyakoroltatott. Kár feledni, mit nyolez hónap előtt irtunk, nyomtattunk. Nescit vox missa reverti. S lia botránykő a ki-tétel „elátkozott legyen", feledik, hogy ez Luther Márton, Calvin János tudósoknál még a leggyengébb szólamok egyike.
Az ,átok' szó pedig a körlevélre illetéktelenül alkalmazta-tott, mivel ebben ki nem átkoztatik senki, csak a tanok mon-datnak kárhozatosaknak, s az egyház kebeléből kitiltatnak.
Ballagi ur, lefordítván, kiadván a körlevelet, azt egy öreg em-ber erőtelen anathemájának mondta, Farkas József pedig egy öreg ember átkának nevezte, anélkül, hogy a szerkesztő ur, ki a czikkiró helytelen szavát legjobban tudhatta, megiga-zította volna. A szentatya szavai ezek : „Itaque omnes et sin-gular p r a v a s o p i n i o n e s a c d o c t r i n a s singillatim liisce litteris commemoratas auctoritate nostra apostolica re-probamus, proscribimns, atque damnamus, casque ab omni-bus catholicae Ecclesiae filiis veluti reprobatas, proscriptas atque damnatas omnino haberi volumus et mandamus." Hol itt az átok ? Hol az mit egykor Caroli Péter lelkész és super-intendens N.-Váradon tett ? Ne tartson mást az egyházi átok-ról, mint amit Caroli Péter tartott, s legjobb kath. lehet, ha másban is velünk hisz. J) Azon egyházi átkot egy lelkész, egy superintendens tette a községgel, hol a határozatoknál személyes boszu is szerepelhet : nálunk rendre utasíttatnék a plébános vagy alesperest, lia valamely katholikus fölött ezt megkísértené. Ezt nálunk csak a pápa, csak a püspök teheti, s a püspök Ítéletétől mindig van fölebbezés a pápához. De Caroli Péter és községe ítélete ellen hová fölebbezhetett a ki-átkozott ? Ballagi ur inondá, hogy a ,Religio'-ban a protes-tantismusra tett gyalázásokat sem meg czáfolni, (miért? nem mondja) sem visszatorolni nem akarja, mivel a kedélyeket a hazában ingerelni, kivált ma, hazafiságtalanság volna. Far-kas József urnák egész czikke a szenvedélyre volt kiszá-mítva. Veszedelmes játék a kath. egyháznak bünül felrovni, ami a prot. egyházi községekben is tízszeresen megvan, mi-vel csak saját elitéltetésüket írják
Ballagi ur szerény lapunkról irta, hogy ez egészen a prot.
Mulatságosabb még a prot. ,IIázi kincstár' 4 sz. 63. 1. ,k i ü d v ö z ü 1 li e t m é g' ? egy nürnbergi lapból átvett megjegyzés. Mond-ja, hogy a körlevél „3—4 millió kiválasztottnak kivételével az egész földkerekséget elátkozta, és örökös pokolra k á r k o z t a t t a . " Számítást tesz ezután, hányan küldetnek a pokolra ? Pogányok 667 millió; e r e t -nek 170 millió; felvilágosult kathólikns 160 millió mindössze997,000,000.
— Ily bubuval ijeszti Ballagi ur Gyárfás Ferencz főmunkatársával a jámbor prot. népet, nehogy valahogyan jámborul gondolkodjék a kath.
egyházról. Ijesztőnek mondjuk ezt, mivel az ijesztő tárgyat szándéko-san torzítjuk ; s annyira távol van ezen megjegyzés az igazságtól, mint
egyházról. Ijesztőnek mondjuk ezt, mivel az ijesztő tárgyat szándéko-san torzítjuk ; s annyira távol van ezen megjegyzés az igazságtól, mint