• Nem Talált Eredményt

A szabadkőmivesség

In document Religio, 1865. 1. félév (Pldal 29-32)

Az egykor oly titokszerii fátyolba burkolt tár-sulat , mely e név alatt világbirü és terjedtségü lőn, mindinkább leleplezi m a g á t , és napról napra meré-szebben tárja föl eddig, sokszor félénken simitga-tott i r á n y á t , az avatatlan világ előtt gondosan rej-tegetett czélját. Félelem és rokonszenv egyaránt ápo-lák , növelék e társulat hatalmát ; félelem, mert ki-gyó-bölcsesége által el tudá hitetni a föld nagyjai-val, hogy kezében tartja a világ sorsának szálait, és ki nem szövetkezik vele, minden csillogó erejének daczára előbb-utóbb bukni fog; rokonszenv, mert az

„átalános vallás, emberszeretet, testvériség, egyen-lőség" szavak alá rejtődzve a kevesbé óvatosak

haj-lamát tőrbe ejti.

E z e n , bármily okból mindenkit érdeklő társu-latnak eredetét, létezésének ,idejét különféle időből szokás származtatni, amint tudnillik azt a társulat-n a k t a g j a , barátja vagy elletársulat-nfele kutatja. Vélemé-n y ü Vélemé-n k szeriVélemé-nt legjobb külöVélemé-nbséget teVélemé-nVélemé-ni az eredeti és a legújabb korban nyilatkozó szabadkőmivesség k ö z t ; ekkép eredete talán könnyebben kipuhatol-ható, és nem épen megvetendő a szabadkőmivesek azon kérkedése, hogy társulatuk ősi időkből szár-maztatható , mig más részről a jelen alakban nyil-vánulása az ujabb idők bélyegét hordja homlokán.

Jól mondja Schrődl, hogy „tekintve a tudósok gúnyolódására és a józan emberi ész mosolygására, m a g u k a szabadkőmivesek is ma már megengedik, hogy Anderson a szabadkőmivesség alkotmányáról szóló könyvében alkalmasint hibázott, midőn benne Ádámot, sőt magát Istent mint szabadkőmivest lép-teti föl. Mi több, sokan a szabadkőmivesek közül már arról is merészkednek kételkedni, ha váljon a szabadkőmiveseknek Noachtól, Nimródtól, Salamon-tól, v a g y átalában az igen régi időből leszármazta-tott nemzetiségi táblája valószínű alapon nyugszik-e?

Mindazáltal régiebb kora mellett látszik tanúskodni,

a sajátságos elnevezés, a mindenesetre régiebb idők-ből eredő czéhrendszer, mely e társulatnak is alapja lehetett, mig később a régi elnevezés, osztályozás megtartása mellett más elemek is vegyültek eredeti szervezetébe, és azzá nőtt ki, mitől benne napjaink-ban méltán retteg mindenki, kinek az emberiség bé-kéje, földi és örök üdve szivén fekszik."

A legszerényebb szabadkőmivesek is a régi ro-maiakig viszik vissza társulatuk eredetét, és hízeleg-nek maguknak, hogy történelmi lehozásban képesek bebizonyítani egyletüknek rokonságát az ó-kor ha-sonló testvérületeivel, különösen azon épitőtestületekkel, melyek a romaiaknál ,collegia' v a g y c o r -pora' nevezet alatt voltak szokásban. Numa első ala-kított ilyent Romában, és ezen testületek, minekelőtte

- kő'nivesek és az építéshez szükséges többi mester-emberek czéhe életbe lépett volna, m a g u k b a n egye-sitették az építészeket a többi rokon mesterségek kezelőivel együtt, még pedig különféle nemzetekből s természetesen a legjelesbeket. A tizenkét tábla tör-vényei szerint ezen collegiumok maguk szervezhet-ték testületi a l k o t m á n y u k a t , szerződéseket köthettek , szem előtt tartva a birodalmi törvényeket. K ü -lönféle szabadalmakkal fölruházottan, de alkotmá-n y u k értelmébealkotmá-n is a legalkotmá-nagyobbszerü építkezésekre vállalkoztak mindenütt, hova meghivattattak, v a g y önkénytesen is ajánlkoztak, és a m u n k á n a k czél-szerü vezetése, kiosztása, a munkások fölötti ügyelet kizárólag körűkhez tartozott, ekkép szervezetes tes-tületet képezve, bizonyos testületi szellem is fejlődött ki, melyből a vallás sem volt kifeledve, és az illető mesterségek eszközei által jelképeztetett. Ily collegiu-mok n a g y számmal támadtak akkoron Britannia-, Grallia- és Hispániában, hol mindenütt nagyszerű épületek emeltettek. Később a szász királyok a neve-zett tartományokból Angolországba is hivtak colle-gialis épitészeket palotáiknak, templomok és kolos-toroknak épitése végett, hol szintén szabadalmakkal és joghatósággal megajándékoztatván, módositott

alkot-mány mellett tömörültek társulattá, megtartva a'romai collegiumok alkotmányát ujabb szervezetük alapjaul.

4

« 2 6 <«

Angolország történelme, az alkotmánynak, jel-képeknek és szokásoknak a szabadkőmiveseknél való megegyezése kétségtelenné látszik tenni a mos-tani szabadkőmives-társulatok történelmi összefüg-gését a középkori testületekkel, ezeknek pedig a ro-mai collegiumokkal. Létezik azonban három ok-m á n y is, ok-melyek ezen társulatnak legrégiebb irott emlékeihez tartoznak és hasonlót látszanak bi-zonyitani. Ezek legrégiebbike 926-ik évből szár-mazik és magában foglalja azon a l k o t m á n y t , me-lyet Athelstan angol király az országban levő épitö testületnek adott, melynek eredetije an-gol szász nyelven i r v a , lia igaz, még ma is York-ban őriztetik, hol ünnepélyes megerősitést nyert.

Ezen irat rövid vallásos bevezetés után előadja az épitészet történetét, a legrégibb 16 szabadkó'mivesi szabályt, végre dicséretes emlitést teszen Hyramról, Salamon templomáról, a görögök- és romaiakról, kü-lönösen Pythagoras-, Eudides- és Vitruviusról. A második okmány IV. Henrik angol király idejéből ered, és kérdést tesz a szabadkőmivesek társulatáról, lényegéről. A harmadik irat a szertartásról szól, mely mellett régente a társulatba való fölvétel tör-tént, és mely az ó-angol rendszerhez tartozó szabad-kőmivesek által ily alkalommal még ma is gyako*

roltatik. Ezt egykorúnak lehet venni a yorki alkot-mánynyal. Az úgynevezett kölni o k m á n y , mely 1535-ből származtattatik, és mely alatt Melanchton-nak, Hermann kölni érseknek, és bizonyos Jacobus praepositusnak kézirása látható, maguk a szabadkő-mivesek által hamisitottnak nyilvánittatik.

A yorki constitutionak szövege^következő. „Az örök Istennek, az ég és föld atyjának és teremtőjé-nek mindenhatósága , isteni Igéjéteremtőjé-nek bölcsesége , és az általa küldött Léleknek közreműködése legyen müvünk kezdetével, és adjon malasztot u g y irányoz-hatni életünket, hogy itt tetszését, holtunk után pe-dig az örök életet nyerhessük meg. A jó testvérek tudják meg mindenek előtt, mily módon keletkezett az épitészetnek tiszteletreméltó művészete, mint tar-tatott az fön, és mikép emeltetett virágzásra kirá-lyok és fejedelmek által. Azután t u d j á k m e g , a sz.

Alban által a romaiak módjára hozott törvények kö-zül, melyek jók még és hasznosak ? Mivel pedig már a görögök és romaiak az épitészetet mint n a g y mű-vészetet és jeles tudományt hiven gyakorolták, akarja a mi jámbor k i r á l y u n k , hogy nálunk is ek-kép legyen ezután." E k k o r előadja az okmány a kő-mivesség történetét, Ádámtól kezdve (!), mely után következnek a szabályok és kötelességek, melyeket

az illető kőmives, kezét az elöljárók által tartott szent könyvre (evangéliumra) tevén, megtartandóknak fogadott, és e következők: 1) Az első kötelesség, hogy Istent őszintén tiszteljétek, és a noachidák tör-vényeit ') megtartsátok, mivel azok isteni törvények, melyeket az egész világnak birnia kellene; miért is kerüljetek minden tévtanitást, nehogy általa Isten ellen vétkezzetek. 2) Királytokhoz legyetek liivek minden á r u l á s , és az elöljáróságnak, tartózkodjatok bárhol, engedelmeskedjetek minden kétszinüség nél-kül. Fölségsértés távol legyen tőletek, és ha vala-mit ilyesmiről megtudtok, figyelmeztessétek a ki-rályt. 3) Minden ember iránt legyetek szolgálatké-szek, s mennyire lehet, kössetek velük hű barátsá-got, nem törődve, mily vallású v a g y véleményű va-laki. 4) Különösen pedig egymáshoz legyetek liivek, készséggel tanitsátok és segitsétek egymást a művé-szetben, ne rágalmazzátok egymást, hanem cseleked-jétek másoknak, amit kivántok, hogy mások is cse-lekedjenek nektek. H a tehát valaki a testvérek kö-zül mást, vagy valamely testvért megbánt, közös erővel legyetek rajta, hogy hibáját megjavithassa és megjobbuljon. 5) Hiven ragaszkodjatok a többi pá-holyok tagjainak határozatai- és munkálataihoz ; és mindenki előtt, aki nem testvér, tartsátok titokban jeleinket. 6) Óvakodjék mindenki a hűtlenségtől;

testvérületünk hűség és becsületesség nélkül fön nem á l l h a t , a jó hirnév pedig igen n a g y kincs.

Ügyeljetek egyszersmind uratoknak v a g y mester-ieknek , kit szolgáltok, hasznára és növeljétek azt, valamint a reátok bizott munkát mindenkor becsü-letesen végezzétek. 7) Mindenkinek adjátok meg, mi-vel tartoztok, és kerüljetek mindent, mi a testvérü-letnek becsületét veszélyeztethetné. 8) A mesterek közül senki se vállaljon magára oly m u n k á t , mely-hez nem bir elegendő képességgel, mert különben a fő épitő mesternek és az egész testvérületnek szé-gyenére válandik. Minden mester a lehető legcseké-lyebb dijt kösse ki magának, de mégis annyit, hogy élhessen és segédeit kielégithesse. 9) Senki se szo-rítsa ki a másikat, hanem h a g y j a meg a kapott mun-kában, kivévén, lia az talán alkalmatlan volna annak teljesítésére. 10) E g y mester se vegyen magához tanu-lót kevesebb mint hét évre, és ekkor is csak a többi testvérek tanácsának meghallgatása.után avassa őt föl kőmivessé. 11) A mesterek és segédek közül senki

') Melyek a következők : a) hogy elöljárók alatt élje-nek ; b) korüljék az istenkáromlást ; c) a bálványozást ; d) vérrokonokkal házasságra ne lépjenek; e) vért ne ontsanak;

f) ne raboljanak ; g) vért és fojtottat ne egyenek.

n 2 7 ««

se fogadjon el valami dijt, hogy kőmivessé avattasson föl olyant, aki nem szabad születésű, rosz hirben áll, nem bir kellő képesse'ggel és ép tagokkal. 12) Valamely legény ne bírálgasson mást, ha nem tudja jobban végezni a dolgot, mint a z , kit ócsárol. 13) Minden mester hallgasson a nagy mes-terre, és minden segéd az ő mesterére, ha általuk fölszólitta-tik, hogy munkáját kijavítsa. 14) A kömivesek mindnyájan engedelmeskedjenek elöljáróiknak, és készséggel teljesítsék parancsaikat. 15) Minden kőmives fogadja be a máshonnan jövő kőmiveseket, ha ezek a jeleket t u d j á k , és gondoskod-j é k róluk. 16) Egy mester vagy legény se vezessen be a pá-holyba olyant, ki nem avattatott kőmivessé, hogy ott megta-nulja az alakítást, vagy hogy kőből alakítson valamit ; ne adjon neki egyenméröt, se szögletmértéket, se ne tanítsa őt annak használatára."

Ezek az átalános adatok, melyek a szabadkömivesség-ről annak eredetét, régiebb szervezetét illetőleg előttünk fek-szenek. Az idézettek szerint eddig csak mint szabadalmazott czéhrendszer tűnik föl, mely az építkezést és az evvel rokon mesterségek gyakorlatát tűzte ki czélul ; de ha az adatok hitelesek, már mint ilyen is bírt titkos jelekkel, fölül emelke-dett a valláskülönbségen, tehát valamely közös vallásról ál-modozott övéinek számára, melyet akkoron az egy Isten tiszteletében és a noachidák parancsainak megtartásában pontosított össze ; ekkép az igaz hit ellenében már akkor kedvezőtlen állást vett, mely később gyűlöletté fajulva és a politikai villongásokba is vegyülve, vagy azokat előidézve a hitre ép ugy mint az államokra nézve veszélyessé vált, mi a társulat fejlődésének egyes eseményeiből még inkább kivi-láglik, bár mennyire igyekszik is titkolni vagy szépíteni az egyház és államok ellen intézett, föl is használt romboló

ere-j é t . (Folyt.) Pollák.

SYLLABUS

Complectens praecipuos nostrae aetatis errores, qui no-tantur in allocutionibus consistorialibus, in encyclicis aliisque apostolicis litteris sanctissimi Domini nostri P I I P A P A E IX.

S

§ 1

-Pantheismus, naturalismus et rationalismus absolutus.

I. Nullum supremum, sapientissimum, providentissi-mumque numen divinum exsistit ab hac rerum universitate distinctum, et Deus idem est ac rerum natura et iccirco im-mutationibus obnoxius, Deusque reapse fit in homine et mun-do , atque omnia Deus sunt et ipsissimam Dei habent sub-stantiam; ac una eadcmque res est Deus cum mundo, et proinde spiritus cum materia, nécessitas cum libertate, verum cum falso, bonum cum malo, et justum cum injusto.

Alloc. Maxima quidem 9 junii 1862.

II. Neganda est omnis Dei actio in homines et mundum.

Alloc. Maxima quidem 9 junii 1862.

III. Humana ratio, nullo prorsus Dei respectu habito, unicus est veri et falsi, boni et mali arbiter, sibi ipsi est lex et naturalibus suis viribus ad hominum ac populorum bonum curandum sufficit.

Alloc. Maxima quidem 9 junii 1862.

IV. Omnes religionis veritates ex nativa humanae

ra-tionis vi dérivant ; hinc ratio est princeps norma, qua homo cognitionem omnium cujuscumque generis veritatum assequi possit ac debeat.

Epist. encycl. Qui pluribus 9 novembris 1846.

Epist. encycl Singulari quidem 17 martii 1856.

Alloc. Maxima quidem 9 junii 1862.

V. Divina revelatio est imperfecta et iccirco subjecta continuo et indefinite progressui qui humanae rationis pro-gression! respondeat.

Epist. encycl. Qui pluribus 9 novembris 1846.

Alloc. Maxima quidem 9 junii 1862.

VI. Christi fides humanae refragatur rationi ; divinaque revelatio non solum nihil prodest, verum etiam nocet hominis perfectioni.

Epist. encycl. Qui pluribus 9 novembris 1846.

Alloc. Maxima quidem 9 junii 1862.

VII. Prophetiae et miracula in sacris litteris exposita et narrata sunt poetarum commenta, et christianae fidei my-steria philosophicarum investigationum summa ; et utriusque testamenti libris mythica continentur inventa ; ipseque Jesus Christus est mythica fictio.

Epist. encycl. Qui pluribus 9 novembris 1846.

Alloc. Maxima quidem 9 junii 1862.

§ 1 1 .

Rationalismus moderatus.

VII. Quum ratio humana ipsi reiigioni aequiparetur, iccirco theologicae disciplinae perinde ac philosophicae tra-ctandae sunt.

Alloc. Singulari quadam perfusi 9 decembris 1854.

IX. Omnia indiscriminatim dogmata religionis christia-nae sunt objectum naturalis scientiae seu philosophiae ; et humana ratio historice tantum exculta potest ex suis natu-ralibus viribus et principiis ad veram de omnibus etiam recon-ditioribus dogmatibus scientiam pervenire, modo haec dog-mata ipsi rationi tamquam objectum proposita fuerint.

Epist. ad Archiep. Frising Gravissimas 11 de-cembris 1862.

Epist. ad eumdem: Tuas libenter 21 decemb. 1863.

X. Quum aliud sit philosophus, aliud philosophia, ille jus et officium habet se submittendi auctoritati, quam veram

ipse probaverit; at philosophia neque potest, neque debet ulli sese submittere auctoritati.

Epist. ad Arch. Frising. Gravissimas 11 decem-bris 1862.

Epist. ad eumdem: Tua slibenter 21 decemb. 1863.

XI. Ecclesia non solum non debet in philosophiam um-quam animadvertere, verum etiam debet ipsius philosophiae tolerare errores, eique relinquere ut ipsa se corrigat.

Epist. ad Archiep. Frising. Gravissimas 11 de-cembris 1862.

XII. Apostolicae Sedis, romanarumque congregationum décréta liberum scientiae progressum impediunt.

Epist. ad. Archiep. Frising. Tuas libenter 21 decembris 1862.

XIII. Methodus et principia, quibus antiqui doctores scholastici theologiam excoluerunt, temporum nostrorum

ne-cessitatibus scientiarumque progressui minime congruunt.

4*

—~*n 2 8 Epist. ad Archiep. Frising. Tuas libenter 21 de-cembris 1863.

XIV. Philosophia tractanda est nulla supernaturalis revelationis habita ratione.

Epist. ad Archiep. Frising. Tuas libenter 21 decembris 1863.

N. B. Cum rationalismi systemate cohaerent maximam partem errores Antonii Günther, qui damnantur in epist. ad Card. Archiep. Coloniensem : Eximiam tuam 15 junii 1847, et in epist. ad episc. Wratislaviensem : Dolore haud mediocri 30 április 1860.

§111.

Indifferentismus, Latitudinarismus.

XV. Liberum cuique homini est eam amplecti ac pro-fiteri religionem, quam rationis lumine quis ductus veram putaverit.

Litt. Apóst. Multiplices inter 10 junii 1851.

Alloc. Maxima quideni 9 junii 1862.

XVI. Homines in cujus vis religionis cultu viam aeternae salutis reperire aeternamque salutem assequi possunt.

Epist. encycl. Qui pluribus 9 novembris 1846.

Alloc. Ubi primum 17 decembris 1847.

Epist. encycl. Singulari quidem 17 martii 1856.

XVII. Saltern bene sperandum est de aeterna illorum omnium salute, qui in vera Christi Ecclesia nequaquam versantur.

Alloc. Singulari quadam 9 decembris 1854.

Epist. encycl. Quanto conficiamurll7 aug. 1863.

XVIII. Protestantismus non aliud est quam diversa ve-rae ejusdem christianae religionis forma, in qua aeque ac in Ecclesia catholica Deo placere datum est.

Epist. encycl. Noscitis et Nobiscum 8 dec. 1849.

§ i v .

Socialismus, communismus, societates clandestinae, so-cietates biblicae, soso-cietates clerico-liberales.

Ejusmodi pestes saepe gravissimisque verborum formu-lis reprobantur in epist. encycl. Qui pluribus 9 novemb. 1846;

in alloc. Quibus quantisque 20 april. 1849 ; in Epist. encycl.

Noscitis et Nobiscum 8 dec. 1849 ; in alloc. Singulari quadam 9 decemb. 1854; in epist. encycl. Quanto conficiamur moe-rore l o augusti. 1863.

In document Religio, 1865. 1. félév (Pldal 29-32)