I g y szólnak némely szülök, s Z. Gredő ur is, s mivel okadatolják ezen állitásokat? Evvel: a gyer-mek nem képes a vallás titkát felfogni, s igy észelleni a vallásról szót is tenni. Mi részünkről más véle-ményben v a g y u n k , mert oly fontos t á r g y b a n , mint a vallás, minden mulasztás kárhozatos. Föl kell ébreszteni a gyermek lelkében a vallás eszméit mi-nél előbb, s ekkor liajlékony s fogékony szive a jóra hajlandóbb lesz mint a roszra, mert akkor kezdeni meg a vallásos nevelést, mikor már a vétek hajlama eró's gyökeret vert, késő' a munka, s majdnem siker nélküli a fáradalom. Azért sz. Ágoston püspök (Lib.
9-o de Genesi) a házasság szentségéről elragadó ér-zelmekkel irván, a többi között ezeket mondja : „A házassághoz e három kivántatik: szentség, hit és magzatok. Szentségre nézve a házasság fel ne bon-tassék; hitre, hogy szentségtörés el ne követtessék;
magzatokra nézve, hogy a gyermek szeretve szíilet-tessék, kegyesen tápláltassék s vallásosan neveltes-sék."
Amit a mély bölcseségü püspök a gyermekek neveléséről érez, hogy vallásosan neveltessenek, ez tiszta és ingatlan meggyőződése minden józan gon-dolkozó katholikusnak ugy, mint akatholikusnak, s mindenki, aki gyermekét a fejlődés első perczeitől vallásosan neveli, oly kötelmet teljesitett, melylyel mindenki várakozásának megfelelt.
Népek és nemzetek, mig vallásos érzés éleszté és ápolá szivükben az erkölcs magvát, boldogok és győzhetlenek voltak. A pogány Roma győzhetlen
állt addig, mig vallásos volt, s kivivá magának a vi-lág sorsa fölötti hatalmat ; de eltérve a vallásos i r á n y i tói, szenvedélyeit követve, megdőlt s kitöröltetett a nemzetek sorából.
I g y van ez egyesekkel is, mig vallásos érzés dagasztja bensőnket, addig jobban és jobban emel-k e d ü n emel-k , tisztább s töemel-kéletesebb előttünemel-k egy fen-sőbb lény fogalma, ingatlanabb a létéről meggyőző-désünk , bensőbb tiszteletünk és szeretetünk iránta, mig a vallástalanság mélyen lealáz és legboldogabb helyzetünkben is zavarja nyugalmunkat. — Miért is a gyermekek vallásos nevelését követeli :
A) az Isten. U g y a n i s az Isten olyan embert a k a r , ki őt megismerje, tisztelje, szeresse, imádja, neki szolgáljon, engedelmeskedjék s igy üdvözül-jön ; már pedig ki legyen az Isten ? mikép kellessék őt illőleg tisztelni, szeretni, miben áll annak igazi imádása, hogyan kelljen Istennek hiven s tetszőleg szolgálni, miben áll szent akaratja, melynek hódolva engedelmeskedjünk? melyik az üdvösségnek igaz és biztos ösvénye? mindezekre megtanítja az embert a keresztény religio, mely hogy annál jobb s ked-vesebb gyümölcsöt teremjen, azt már idején, korán kell a kisded szivébe oltani, hogy igy erősebb gyö-keret verjen, s meggyőződéssé váljék a kisded szivé-ben. E kora nevelést ki teheti hivebben és haszno-sabban, mint a szülők és nevelők ! kiknek karjai kö-zött u g y növekedik a gyermek, mint a tiszta harmat-g y ö n harmat-g y a nyilott rózsa kebelében?
K i v á n j a : B) az anyaszentegyház. U g y a n i s az egyház őrzi az üdvösség eszközeit, mindenkit akar abban részesiteni, s mindenkit örökre üdvöziteni ; ki-vánja tehát, hogy minden hivei neki engedelmesked-jenek , s iránta hűséggel s tisztelettel viseltessenek.
Erre pedig képessé teszi a kisdedet a keresztény re-ligio ; mert ez tanitja meg őt, hogy az anyaszentegv-házat hallgatni köteles, hogy aki az anyaszentegy-házat megveti, az Istent veti meg ; ebből tanulja meg szent Cyprián szavát : „Nem lehet az Isten an-nak a t y j a , kinek az anyaszentegyház nem anyja."
Hogy tehát a magzat az egyház iránt kellő tiszte-24
lettel viseltessék, g y e n g e k o r á b a n kell az egyház s egyház szolgái iránti szeretetet szivébe oltani, hogy a kisdednek vallása természetté váljék. E z t pedig ki teheti jobban mint a szülők, kiváltképen az anya, ki a szent keresztségben gyermekét az anyaszentegy-h á z n a k ajándékozta, s már többé nem anyja, anyaszentegy-hanem csak d a j k á j a s nevelője a kisdednek.
Ó h a j t j a : C) a polgári társaság. Mert a társaság olyan polgárokat ó h a j t , kik engedelmesek, m u n k á -sok, erkölcsösek és békeszeretők. Mindezen erköl-csökre megtanítja az embert a keresztény religio;
mert ez t a n i t j a , h o g y minden hatalom az Istentől van, és aki a hatalomnak ellene áll, az Isten rendeltetésének áll ellene ; ez t a n i t j a , h o g y a m u n k á t l a n -ság az ördög p á r n á j a ; ez tanitja, a másét sem bántani, sem megkívánni nem szabad; tanitja megbecsülni a békességet Istennel, e m b e r t á r s u n k k a l s önmagunk-kal. Kell pedig ezen erkölcsök szeretetét, s az ellen-kező vétkek gyűlöletét a kisded szivébe oltani, mert a példabeszédek könyvének mondása szerint. (Cap.
22 v. 6.) „Adolescens iuxta viam suam etiam cum senuerit non recedet ab ea" és Ecclesiastici (Cap. 30 v. 8.) „ E q u u s indomitus évadit d u r u s , et filius re-missus evadet praeceps."
K i kezelheti pedig szerencsésebb sikerrel kora oktatását a fiúnak, mint a s z ü l ő k , kivált az anya, kinek hatalmában van a kisded szivét jóra v a g y roszra h a j l é k o n y n y á tenni ! A szülő a kisdednek kirá-l y a , s miképen az írás szava szerint : „a k i r á kirá-l y o k szive Isten kezében van, s valamerre tetszik hajlítja azokat," u g y a kisded szive az a n y a kezében van, s merre a k a r j a vezeti azt.
Szorgolja: D) a magzatok szerencséje. U g y a n i s a magzat már éltében e földön szerencsés, megelé-gedett és boldog kiván lenni, pedig mindezt mi idézi elő? A religio. E z győzi meg az embert, h o g y az igaz boldogság nem a világi j a v a k b a n s örömökben, ha-nem a szivtisztaságában és erkölcsökben áll, s meg-tanitja őt a jó erkölcsökben vigasztalást s örömet élvezni. A keresztény religio a z , mely az embert minden sorsban megelégültté teszi, midőn meggyőzi őt, h o g y az ember sorsának fonala Isten kezében v a n , h o g y mindenek a n n a k tudtával t ö r t é n n e k , s tudta nélkül még egy hajszál sem eshetik le fejünk-ről, a religio a balsorsban vigasztal, s a legnehezebb csapások alatt sem enged kétségbe esni, hogy pedig a lelki vigasztalás e mennyei m a l a s z t j a , annak ide-jében, annál hatliatósb erővel csepegtesse balzsamát a serdülők szivére, szükséges őket a hit gyógysze-reivel még akkor megismertetni, midőn még a
val-lástalanság maszlaga eszökre s szivökre hatással nem birliat, s mivel ezen kor csak a kisded kora, méltán várhatni a szülőktől, h o g y az első nevelés a
keresztény vallás bölcsője legyen.
Végre föltételezi a vallásos nevelést E) a szülők tulajdon haszna és öröme. Váljon mi lehetne a szü-lőknek egyéb czélja gyermekeikben, minthogy azok-ban idővel örömöt leljenek, h o g y azok mind ideig, mind örökké boldogok l e g y e n e k , h o g y mindenkitől szerettessenek, s hogy öreg n a p j a i k b a n a szülőknek támaszul s vigasztalásul szolgáljanak; mind ezt el-érik a szülők egyedül a vallásos nevelés által ; — mert a vallás teszi őket mind ideig, mind örökre bol-doggá , a vallás köti lelkökre testi és lelki áldások reménye alatt az Isten örök t ö r v é n y é t : „Tiszteljed a t y á d a t és anyádat." A vallás biztosítja a szülőket és fiukat a Szentlélek ama szavainak teljesedéséről :
„Qui honorât patrem suum j u c u n d a b i t u r in filiis, et in die orationis suae exaudietur", (Ecclesiastici cap.
III. v. 6.) és (v. 5.) „ E t sicut qui thésaurisai, ita et qui honorificat m a t r e m s u a m " , mert „Benedictio pa-tris firmát domos filiorum: maledictio autem mapa-tris eradicat f u n d a m e n t a " ; és ismét: (14 v.) „Fiam gon-dod legyen a t y á d r a a n n a k öregségében, és meg ne szomoritsd őt éltében", és (18 v.) „Rosz liirben va-gyon , aki elhagyja a t y j á t , és Isten átka azon, k i megkeseríti a n y j á t . " — Kérdem h á t , ki azon szülő, ki nem iparkodik gyermekét vallásosan nevelni, mi-dőn látja a n n a k ennyi áldásait v a g y á t k a i t ?
Kérdem, ki fogja az ily szülővel, v a g y Z. Gredő ú r r a l mondani, nem kell a g y e r m e k n e k vallásról szót emelni, elég későbbi korában abba bevezetni ? S z ü l ő k ! nevelők! ne feledjük soha, h o g y a lélek első s mindenféle állapot ékessége, disze, a jámborság a vallásosság, s i g y a vallásos nevelés; holott a vallás-talan nevelés hasonló ama véres kardhoz , melylyel Heródes Bethlehem kisdedeit megölé; használjuk föl azért a vallásos nevelés minden alkalmát s ne-mét, s mihelyt a kisded karjaitokból kikelve ön szár-n y a i szár-n tud repülszár-ni, vezessétek be őket a hit első leg-szükségesebb elemeibe. Ne tiltsátok a kisdedeket hozzánk nevelőkhez jönni, ilyeneknek van szentelve a mi f á r a d o z á s u n k , mi őket helyettetek szülék me-leg kebellel s nyilt k a r o k k a l fogadjuk mindenkor, és akkor is neveljük, mikor nem látjátok, akkor is jóra
oktatjuk, mikor nem tudjátok. liereskényi.
— " H 1 8 7
C^-Főpásztori levelek a dec. 8-i encyclicáról.
( F o l y t a t á s . A z á g r á b i . )
„Dum has vobiscum, venerabiles fratres, filiique dile-ctissimi, communico apostolicas literas, ad meam cumprimis obligationem pertinere arbitror, ea vobis indicare, quae ad modum, eonditionesque benigne eoncessae indulgentiae ple-nariae referuntur. Idmodi conditiones, hac vice Sua Sancti-tas per extensum non memorat ; sed, provocando ad suas die 20. novembris anno 1846. dimissas encyclicas, cuncta illic stabilita nunc quoque valida deciarat, et pari, quo eotum praeseripta fuerunt, modo observanda praecipit. Posteriores liae encyclicae, vobiscum suo tempore pariter, in pleno suo contextu fuerunt communicatae, penes comitivas meas die
11. februarii 1847 ad vos dimissas pastorales literas.
Quod adtinet ad reliquos encyclicarum tenores : cul-pabilis parte ex mea audaciae foret, iis vel addere vel demere velle quidpiam, aut in qualemcumque eorum me immittere commentationem. Ubi enim ipsum venerandum Ecclesiae caput, in rebus ad fidem et mores pertinentibus, locutum est :
ibi cunctis ceteris antistitibus non minus, ac fidelibus , glo-ria tantum obsequii relicta est. Cum tarnen, ut praevideri in tanta mundi corruptela potuit, haec quoque sapientissima summi pontificis nostri effata, innumeris sciolorum, maleque religioni affectorum hominum impetantur contradictionibus et erisibus : temperare mihi non potui, quin eas saltem me7
morarem, inque genuina sua luce vobis dilecti filii exhiberem objectationes, quibus potissimum impetitur haec Sedis apos-tolicae manifestatio, quaeve speciemaliquain veri praeseferre videntur, ac incautos facile in errorem possent inducere.
Quae quidem, opinione mea, ad ea, quae sequuntur, pos-sunt reduci.
Declarationes pontificiae, de quibus agimus, ita passim sistuntur per inimicos religioni homines, quasi vero earum tenoribus cunctae damnarentur regiminis formae, quae non sunt imperia, vel regna legitime coronatis, ac se divina gra-tia constitutos agnoscentibus principibus parengra-tia. Quam id a veritate sit alienum ? quivis se potest convincere, qui vel obiter annales praeteritorum ac nostrorum quoque tempo-rum inspexerit. Fides catholica tantae amplitudinis gaudet sinu, ut in eo cunctae orbis nationes quamcumque illae na-ctae sint politici regiminis formám, in pace et prosperitate possint degere ; id quod non tantum catholicitatis, hoc est universalitatis ejus documentum, sed et unum ex indubiis varitatis, ac divinitatis ejus argumentis constituit. Ecclesia catholica numquam pronunciavit omnium populorum regi-minis formám debere esse monarchicam ; numquam reproba-vit alias formas, nec ipsam democraticam, in quantum ea citra laesionem alieni juris ac justitiae fuit locum sortita.
Sedes apostolica penes Helveticam, aliasque respublicas, sae-culorum lapsu bábuit, actuque suos habet nuncios, ac earum vicissim recipit legationes. Non pridem legimus in pagellis publicis, summum pontificem nostrum, statuum Americae meridionalis ad se missam legationem paterna prorsus cum benignitate excepisse. Scimus, quanta cum affectus teneritu-dine receperit novum Mexices imperatorem, quamvis probe sciret, eum non virtute legitimae, ab antenatis in se devolu-tae succesionis, sed populari voto determinatum, solium im-periale capessivisse. Scimus etiam eumdem Sanctissimum
Patrem nostrum contra modernum Gallorum imperatorem nullás obmovisse difficultates, nullás reclamationes ; quamvis probe perspectum teneret, eum in sequelam deprompti per populum universalis suffragii, tronum conscendisse. Nec pensi duxit Sua Sanctitas palam etiam, iteratisque vicibus decla-rare, eidem taliter electo imperátori, ceu actuali, sic permit-tente divina Providentia, principi, omnimodam a subditis venerationem et obedientiam esse exhibendam. Immo neona-tum ejusdem imperatoris filium e sacro baptismatis fonte le-vare haud dubitavit, eique ac toti ipsius familiae, plus vice simplici, paternam suam impertitus est benedictionem. Quod sane tanto aestimari debet amplius quanto certius constat omnibus, deplorandae prorsus, in qua idem piissimus ponti-fex noster actu constituitur sortis, principalem causam ad eumdem, Galliarum imperii habenas actu manibus tenentem virum esse referendam. Nam, ut missa faciam cetera, nemo, nisi in media luce caecutiens, vel minus probandis animi affectibus agitatus, negare potest, unice ab ejus dépendisse nutu, status pontificii conservare integritatem. Quemadmo-dum enim uno verbo impedire poterat, ne patrimonium s.
Petri, proprie sic dictum, in praedam cederet sacrilegorum praedonum : sic eodem potenti suo verbo, absque ulla etiam aeris aut sanguinis profusione, efficere poterat, ut integer ille, sat ceteroquin exiguus status, porro sub Sedis aposto-licae sceptro remaneat. Quod quidem universus et desidera-bat, et sperabat catholicus orbis; tanto avidius quanto scie bat certius, eumdem modernum Gallorum imperatorem, totam-que paene ejus familiam, apostolicae Sedi, vel ob exercitam olim, difficillimis temporibus, in se hospitalitatem, haud exi-gua sane obstrictam esse gratitudine ; tanto item magis, quanto convenientius fuit, ut princeps catholicus, trono ejus nationis insidens, quae inde a saeculis se christianissimam, suumque principem primogenitum Ecclesiae catholicae filium amabat compellare, suminum ejusdem Ecclesiae caput in pos-sessorio modici istius terreni principatus conservet, quem illud a decern, et amplius saeculis optimo tenebat jure ; sine quo nec suam tueri dignitatem, nec sublimis sui muneris in-digentiis potest débité respondere ; pro cujus demum conser-vatione et pientissimi olim Galliarum principes, et ipsa ge-nerosissima Gallorum natio in haec usque recentissima tem-póra, innumera tulerunt sacrificia.
Jam ex his satis impatescit, summum pontificem no-strum procul ab ea, injuriose sibi supposita intentione abfuisse, convellendi cujuscumque legitime constituti status funda-menta. Alio prorsus respiciebat ejus, populäres electiones, publicique ordinis convulsiones perstringentis, tendentia.
Nullo quippe negotio et absque peculiari etiam ingenii acu-mine, perspicere quisque potest, eum prae oculis habuisse novissimas istas miserae Italiae phases. Novimus, tot illic le-gitimos tronos eversos, tot rapinas, ac iniquitates omnis gene-ris commissas, ipsum etiam, vetustate ac sublimi sua desti-natione venerabilem pontificium statum sacrilego ausu inva-sum, longeque maximam ejus partem a suo, in quem eum divina providentia destinaverat, scopo avulsum fuisse ne com-muni quidem cultarum gentium jure servato : utpote ipsa belli indictione intermissa. Ad tegendam, tantae iniquitatis turpitudinem, opus fuit larvis et coloribus, qui maxime accom-mode desumi posse censebantur e procusis nunc admodum
24*
. 188 ~ nationalitatis, unitatis regni, et universalis suffragii
princi-piis. Itaque ad praefixum seopum quoquo modo impetrandum omnis generis artes, irreflexe vel ad communis leges hone-statis, adhibebantur. Et testimoniis íidedignissimis, certissimis-que documentis demonstratum est, praetensam illám votorum popularium majoritatem, speciosis promissionibus, pecunia, variisque fallaciis, ac potissimum armatae vis praepoteiitia fuisse conflatam. Haec sane talia sunt, ut nemini, qui non ipso naturalis justitiae, bumanitatisque sensu exutus est, probari possint. Quod quidem vel inde satis dignoscitur, quod inter ipsos a fide catholica alienos, secus eruditione et cha-racteris firmitate praeditos viros, reperti sint nec pauci, qui liujusmodi enormitates publice reprobare haud quidquam pensi duxerint. E t haec sunt, liisque similia, quae ennycliea-rum suaennycliea-rum tenoribus reprobat summus pontifex noster.
Quis vero ausit affirmare, eum jure destitutum fuisse, adver-sus tantam, vixque antehac auditam audaciam, abjectae vaf-riciei junctam, apostolicam suam vocem elevandi. Immo vero id ad strictam ejus obligationem pertinuisse agnoscamus oportet : utpote cui, qua Christi in terris vicario, supremo-que morális ordinis vindici, maxime et convenit, et incumbit reprimere iniquitatem, praesertim si ea in perniciem inno-centiae suum erigat caput, atque adeo virtutis audeat lár-vám usurpare." (Folyt.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
PEST, mart. 23-án. A gyóntató atyának adott hata-lomra figyelve, azonnal láthatjuk, mily nagy dolognak te-kinti az egyház a jubilaeumi búcsút, mily nagy gonddal jár el e tárgyban, következőleg mily koholmány volt mind az, s lehet ma is, melyet csak szenvedély hozhat elő, csak elfo-gultság ismételhet, csak szellemi vakság fogadhat komolynak, ami a búcsú ellen átalában, vagy a jubilaeumi búcsú ellen különösen felhozatik. A jubilaeumi búcsú a többi egyetemes, vagy részletes búcsúktól abban különbözik, hogy a jubilaeumi búcsú a halottakra nem alkalmaztathatik, mivel csak az élőknek adott kedvezmény a kiengesztelődésre, s azért is a jubilaeumi időszak alatt, keveset kivéve, minden más czimen nyerhető búcsúk felfüggesztetnek, megszűnnek ; ') továbbá a többi búcsúk elnyerhetése föltételezi a kiengesztelődést, a jubilaeumi búcsú pedig a gyóntatóknak adott hatalom folytán
ép a kiengesztelődés elősegitésében bírja fő sulyját, értékét.
A szentatya szándéka a jubilaeum adásában a meg-igazulást, mint első, a keresztény társadalom javait pedig mint további czélt tekinti ; az elsőt kiki magának keresi, a másikat az Istentől esdekli imádsággal, hitvallással, mely a templomlátogatásban stb. történik, böjtöléssel, s alamizsnával.
Leginkább tehát azon hatalom, mely a gyóntató atyák-nak ez időre adatik, minket, híveinket, s akik bármily in-dokból tudni akarnák, hogyan járunk el, érdekel.
J) Meg nem s z ű n n e k : in articulo m o r t i s ; a m i k e t a p ü s p ö k ö k adnak az 1747 april 5-i apostoli r e n d e l e t szerint, és mikor n a g y misét m o n d a n a k ; a z , A v e Maria' búcsú ; azon templom l á t o g a t á s á h o z k ö t ö t t b ú c s ú , melyben az O l t á r i s z e n t s é g 40 ó r á r a k i t é t e t i k ; kik a z O l t á r i -s z e n t -s é g e t a h a l o t t h o z k ö v e t i k ; a -s z a b a d a l m a z o t t o l t á r o k n á l ; a halottak-n a k e halottak-n g e d m é halottak-n y e z e t t bücsu ; és az élőkhalottak-nek e halottak-n g e d m é halottak-n y e z e t t e k , ha e z e k e t a h a l o t t a k r a is a l k a l m a z h a t j á k . L. F e r r a r i n é l G i r a r d i übaldo e scholis piis j e l e s é r t e k e z é s é t e fölött. T . 4. p. 1035 — 1049.
E hatalom négyre terjed ki; 1) a bűnök, 2) az egyházi censurák feloldozására, 3) a fogadalmaknak más jócseleke-detekkel felcserélésére, 4) a templomlátogatásnak, vagy a böjtnek, mely a jubilaeum föltételei között vagyon, elenge-désére, vagy felcserélésére imádsággal, avagy alamizsnával.
E hatalom a jubilaeumi időben a pápától adatik azon papoknak, kiket a püspök a gyóntatásra felruház, s azért kiterjed azon bűnökre, censurákra is, melyeknek feloldozása a püspöknek van föntartva. Qui potest plus, potest etiam minus ; a jubilaeumi gyóntató atya fel van hatalmazva azon bűnökre, melyeknek feloldása a pápának van föntartva, hogyan nem birna hatalommal a megyei föntartott esetekre ? Ezektől a pápa saját személyében feloldozhatna, feloldozhat tehát azon gyóntató atya is, kit a pápa erre felhatalmaz. Az ,Arcano' leirat nyiltan mondja : „a peccatis etiam locorum ordinariis reservatis absolvere valeant."
Ezen hatalommal él a gyóntató atya a gyónás szent-ségében, és eredményre nézve soha a lelkismereti körön kivül.
A fogadalmakat felcserélheti ugyan a gyónáson kivül is, ugyszinte a jubilaeumi böjtöt, vagy templomlátogatást; *) de a bün kötelékétől, és a censuráktól csak a gyónásban ol-dozhat fel. A pápa feloldhat a censuratól gyónás nélkül is ; ugyszinte a püspök az ő hatósága alá eső censuráktól, mivel ezekre rendes joghatósággal bir : de a jubilaeumi gyóntató atyának hatalma rendkivüli, pápai, csak kölcsönbe, e té-nyekre, ez időre adott hatalom, mely épen mint gyóntatónak adatik. A feloldozás a censurától előföltétel a föntartott bünkötelékének feloldására ; ezek együtt, s ugyanazon fel-oldozás által történnek. 2) Kevesen voltak, kik a feloldozást a censuráktól gyónáson kivül is lehetőnek mondták, Diana, Kock, Lezana voltak ezek, kiket e véleményben senki sem követett. S ha feloldoztathatnék valaki a censuráktól való-ságos s érvényes gyónás előtt, vagy kivül, nem volna-e ez alkalom arra, hogy a gyónás későbbre s talán évekre is ha-lasztassék, miután feloldoztatva a censuráktól később a bűn-nek kötelékétől bármily gyóntató atya által is feloldoztat-hatnék? V Pál 1568-i jubilaeum alkalmával kimondta, hogy a censura csak a gyónásban oldathatik fel ; V Sixtus pedig :
„auditis diligenter confessionibus ;" XIV Benedek ,Convo-catis' § 25 : „advertant insuper praedictas absolutiones com-mutationes, dispensations non posse a se exerceri extra sacramentum confessionis." Az ,Arcano' leirat ezt föltételezi, szól ugyan, hogy a jubilaeumot csak ,sua peccata confessi' nyerhetik meg ; és hogy a gyóntató atya csak is egyedül „in foro conscientiae et hac vice tantum absolvere et liberare
*) E z valószínű vélemény, melyet S u a r e z , S a n c h e z , H e n r i q u e z , B o n a c i n a , L a y m a n , G o b a t , B e l l e g a m b e p á r t o l ; nein lehet ellenvetni, h o g y ha a fogadalmak a gyónáson kivül c s e r é l t e t n e k fel m á s jő csele-k e d e t e csele-k r e , a csele-k csele-k o r nem a gyóntató teszi ezt, m á r pedig a szentatya csacsele-k a g y ó n t a t ó p a p n a k a ó i l y e s e k r e h a t a l m a t : mivel a g y ó n t a t ó atya a g y ó n ó -s z é k e n k i v ü l i-s m e g t a r t j a a n e v é t , é-s aki e z e k n e k f e l c -s e r é l é -s e é r t e-se- esed e z i k , nem b á r m e l y i k paphoz, h a n e m a püspöktől a gyóntatásra f e l h a -t a l m a z o -t -t paphoz, -t e h á -t a gyón-ta-tó a -t y á h o z f o r d u l . — A -templomlá-to- templomláto-gatás-, v a g y a böjtöléstőli f e l m e n t é s a gyónáson k i v ü l még világosabb ; m i v e l e z t olyan k é r h e t i , aki m á r g y ó n t ; h o g y pedig a f ö l m e n t é s m e g n y e r h e t é s e v é g e i t ú j r a k é n y s z e r í t t e s s é k a g y ó n á s r a , k ö n n y e b b i t é s h e l y e t t , mely a jubilaeum alatt u r a l k o d i k , inkább n e h e z i t é s lesz. — F e r -r a -r i , Biblioth. T . 4 Voc. J u b i l a e u m , n 6 4 - 6 6 . p. 1 0 2 0 - 1 0 2 1 .
ï) F e r r a r i i. h. n. 62. p. 1020. — Collet, de jubilaeis, c. 4. a r t . 2. n. 48. C u r s u s theol. T . 18 p. 667. ed. M i g n e .
189 m
valeat." ,In foro conscientiae' szólam azt is jelenti, amit soha egy jogtudós sem értelmezett másképen, hogy ezen feleldo-zás érvényessége, kihatása csak a lelkismereti térre szorít-kozik, s azért aki például propter haeresim externam, homi-cidium vagy simoniam a kiközösítéstől feloldatik, ha ezen bűntények ad forum contentiosum jönnek, a kiközösitéstőli feloldatás újra kéretik a szentatyától, vagy a püspöktől; ha-bár tehát ama szólam ,in foro conscientiae' a feloldatás kiha-tásának körét jelenti, bent tartalmazza azt is, hogy a felol-datás is csak ott történhetik.
E hatalommal a gyóntató atya ugyanazon egy emberre nézve csak egyszer élhet ezen jubilaeum alatt. ,Hac vice tantum' mondja az ,Arcanae' leirat, mondják a jubilaeumi bullák is mind. Lehet mondani, hogy a ,hac vice' a jubilae-umi időt jelenti, melynek elteltével a gyóntató atyák rend-kívüli hatalma is megszűnik ; de józan értelemben jelentheti, és a jogtudósok erősen védett véleménye szerint jelenti azt is, hogy kiki a föloldatások kegyelmével a jubilaeum alatt c s a k e g y s z e r é l h e t . Viva Leo és Pontas mondják, hogy ha a feloldozott a jubilaeum alatt ismét a föntartott bűnökbe
E hatalommal a gyóntató atya ugyanazon egy emberre nézve csak egyszer élhet ezen jubilaeum alatt. ,Hac vice tantum' mondja az ,Arcanae' leirat, mondják a jubilaeumi bullák is mind. Lehet mondani, hogy a ,hac vice' a jubilae-umi időt jelenti, melynek elteltével a gyóntató atyák rend-kívüli hatalma is megszűnik ; de józan értelemben jelentheti, és a jogtudósok erősen védett véleménye szerint jelenti azt is, hogy kiki a föloldatások kegyelmével a jubilaeum alatt c s a k e g y s z e r é l h e t . Viva Leo és Pontas mondják, hogy ha a feloldozott a jubilaeum alatt ismét a föntartott bűnökbe