LITTERAE APOSTOLICAE

Quibus indicitur jubilaeum universale ad implorandum divinum auxilium Universis christifidelibus praesentes litteras inspecturis

salutem et apostolicam benedictionem.

Arcano divinae providentiae consilio ad apostolicae Se-dis fastigium nil tale merentes evecti, probe novimus in quan-tas inciderimus rerum ac temporum difficultates, ut divino subsidio maximopere indigeamus ad arcendas a dominico grege ubique latentes insidias, ad catholicae Ecclesiae res pro Nostri muneris officio relevandas, componendas. Qua-propter assiduis hue usque precibus non destitimus obsecrare misericordiarum patrem, ut infirmas Nostras vires sua virtute roborare, et lumine sapientiae suae mentem Nostram

illu-strare velit, quo commissum Nobis apostolicum ministerium rei christianae universae bene ac feliciter eveniat, et compo-sitis tandem fluctibus Ecclesiae navis a diuturna tempestatis jactatione conquiescat. Quoniam vero, quod commune bonum est, id communibus etiam votis postulandum, omnium chri-stifidelium excitare pietatem decrevimus, ut conjunctis No-biscum precibus omnipotentis dexterae auxilium impensius imploremus Atqui exploratum illud est, gratiores Deo futu-ras hominum preces, si mundo corde, hoc est animis ab omni scelere integris ad ipsum accédant, idcirco sequuti etiam exemplum praedecessorum Nostrorum, qui in pontificatus primordiis idipsum praestiterunt, caelestes indulgentiarum thesauros dispensation! Nostrae commissos apostolica libera-litate christifidelibus reserare constituimus, ut inde ad veram pietatem vehementius incensi, et per poenitentiae sacramen-tum a peccatorum maculis expiati ad thronum Dei fidentius accédant, ejusque misericordiam consequantur, et gratiam inveniant in auxilio opportuno.

Hoc Nos consilio indulgentiam ad instar jubilaei orbi catholico denunciamus. Quamobrem de omnipotentis Dei mi-sericordia, ac beatorum Petri et Pauli apostolorum ejus au-ctoritato confisi ex ilia ligandi ac solvendi potestate, quam Nobis Dominus licet indignis contulit, universis ac singulis utriusque sexus christifidelibus, in alma urbe Nostra degenti-bus, vel ad earn advenientidegenti-bus, qui sancti Joannis in Laterano, principis Apostolorum, et sanctae Mariae Majoris basilicas, vel earum aliquam a secunda dominica Adventus nimirum a die sexta decembris inclusive, usque ad diem vicesimam se-ptimain ejusdem mensis pariter inclusive, quae est dies festa sancti Joannis apostoli bis visitaverint intra très illas he-bdomadas, ibique per aliquod temporis spatium devote orave-rint, ac quarta, et sexta feria, et sabbato unius ex dictis he-bdomadibus jejunaverint, et intra easdem hebdomadas peccata sua confessi sanctissimum Eucharistiae sacramentum reve-renter susceperint, et pauperibus aliquam eleemosynam, prout unicuique devotio suggeret, erogaverint, ceteris vero extra urbem praedictam ubicumque degentibus, qui ecclesias ab Ordinariis locorum, vel eorum vicariis, seu officialibus, aut de illorum mandato, et ipsis deficientibus, per eos, qui ibi cu-ram animarum exercent, postquam ad illorum notitiam hae Nostrae pervenerint, designandas, vel earum aliquam spatio trium similiter hebdomadarum per eosdem una cum ecclesiis stabiliendarum bis visitaverint, aliaque recensita opera de-vote peregerint, plenissimam omnium peccatorum indulgen-tiam, sicut in anno jubilaei visitantibus certas ecclesias intra, et extra urbem praedictam concedi consuevit, tenore prae-sentium concedimus atque indulgemus.

Concedimus etiam, ut navigantes, atque iter agentes quum primum ad sua se domicilia receperint, operibus su-prascriptis peractis, et bis visitata ecclesia cathedrali, vel ma-jori, vel propria parochiali loci ipsorum domicilii, eamdeni in-dulgentiam consequi possint et valeant. Regularibus vero per-sonis utriusque sexus etiam in claustris perpetuo degentibus, nec non aliis quibuscumque tarn laicis, quam saecularibus, vel regularibus in carcere aut captivitate existentibus, vel aliqua corporis infirmitate, seu alio quocumque impedimento deten-tis, qui memorata opera, vel eorum aliqua praestare nequive-rint, ut ilia confessarius ex actu approbatis a locorum

Ordi-1 0 *

,76

nariis in alia pietatis opera commutare, vel in aliud pro-ximum tempus prorogare possit, eaque injungere, quae ipsi poenitentes efficere possint, cum facultate etiani dispensandi super communione cum pueris, qui nondum ad primam com-munionem admissi fuerint, pariter concedimus atque in-dulgemus.

Insuper omnibus et singulis christifidelibus saeculari-bus, et regularibus cujusvis ordinis et instituti, etiam specia-liter nominandis, licentiam concedimus, et facultatem, ut sibi ad hunc effectum eligere possint quemeumque presbyter um confessarium tam saecularem, quam regulärem ex actu ap-probatis a locorum Ordinariis (qua facultate uti possint, etiam moniales, novitiae, aliaeque mulieres intra claustra degentes, dummodo confessarius approbatus sit pro monialibus), qui eos ab excommunicationis, suspensionis, aliisque ecclesiasticis sen-tentiis, et censuris a jure vel ab homine quavis de causa la-tis, vel inflictis praeter infra exceptas, nec non ab omnibus peccatis, excessibus, criminibus et delictis, quantumvis gravi-bus et enormigravi-bus, etiam locorum Ordinariis, sive Nobis, et Sedi apostolicae speciali licet forma reservatis, et quorum ab-solutio alias quantumvis ampla non intelligeretur concessa, in foro conscientiae, et hac vice tantum absolvere, et liberare valeant ; et insuper vota quaecumque etiam jurata, et Sedi apostolicae reservata (castitatis, religionis, et obligationis, quae a tertio aeeeptata fuerint, seu in quibus agatur de prae-judicio tertii semper exceptis, quatenus ea vota sint perfecta et absoluta, nec non poenalibus, quae praeservativa a pecca-tis nuneupantur, nisi commutatio futura indicetur ejusmodi, ut non minus a peccato committendo refraenet, quam prior voti materia) in alia pia et salutaria opera dispensando com-mutare, injuneta tarnen eis, et eorum cuilibet in supradictis omnibus poenitentia salutari, aliisque ejusdem confessarii arbitrio injungendis.

Concedimus insuper facultatem dispensandi super irre-gularitate ex violatione censurarum contracta, quatenus ad fo-rum externum non sit dedueta, vel de facili deducenda. Non in-tendimus autem per praesentes super alia quamvis irregulari-tate sive ex delicto, sive ex defectu, vel publica, vel occulta, aut nota, aliaque incapacitate, aut inhabilitate quomodo contracta dispensare, vel aliquam facultatem tribuere super praemissis dispensandi, seu habilitandi, et in pristinum statum restitu-endi, etiam in foro conscientiae, neque etiam derogare con-stitution! cum appositis declarationibus editae a fel. rec. Be-nedicto XIV praedecessore Nostro „Sacramentum Poeniten-tiae". quoad inhabilitatem absolvendi complicem, et quoad obligationem denunciationis, neque easdem praesentes iis, qui a Nobis., et apostolica Sede, vel aliquo praelato, seu ju-dice ecclesiastico nominatim excommunicati, suspensi, inter-dicti, seu alias in sententias, et censuras incidisse declarati, vel publice denunciati fuerint, nisi intra tempus dictarum trium hebdomadarum satisfecerint, aut cum partibus concor-daverint ullo modo suffragari posse aut debere. Quod si intra praefinitum terminum judicio confessarii satisfacere non pot-uerint, absolvi posse concedimus in foro conscientiae ad ef-fectum duintaxat assequendae indulgentiae jubilaei, injuneta

obligatione satisfaciendi statim ac poterunt.

Quapropter in virtute sanetae obedientiae tenore prae-sentium districte praeeipimus, atque mandamus omnibus, et

quibuscumque Ordinariis locorum ubicumque existentibus, eorumque vicariis, et officialibus, vel ipsis deficientibus, illis, qui curam animarum exercent, ut cum praesentium littera-rum transumpta, aut exempla etiam impressa aeeeperint, illa, ubi primum pro temporum, ac locorum ratione satius in Do-mino censuerint per suas ecclesias ac dioeceses, provincias, civitates, oppida, terras, et loca publicent, vel publicari faci-a n t , populisque etifaci-am verbi Dei prfaci-aedicfaci-atione, quofaci-ad fieri possit, rite praeparatis, ecclesiam, seu ecclesias visitandas, ac tempus pro praesenti jubilaeo désignent.

Non obstantibus constitutionibus, et ordinationibus apo-stolicis, praesertim quibus facultas absolvendi in certis tunc expressis casibus ita Romano pontifici pro tempore existenti reservatur, ut nec etiam similes, vel dissimiles indulgentia-rum, et facultatum hujusmodi concessiones, nisi de illis ex-pressa mentio, aut specialis derogatio fiat, cuiquam suffragari possint, nec non regula de non concedendis indulgentiis ad instar, ac quorumeumque ordinum, et congregationum, sive institutorum etiam juramento, confimatione apostolica, vel quavis firmitate alia roboratis statutis, et consuetudinibus, privilegiis quoque indultis, et litteris apostolicis eisdem ordi-nibus, congregatioordi-nibus, et institutis illorumque personis quo-modolibet concessis, approbatis, et innovatis, quibus omnibus, et singulis etiamsi de illis, eorumque totis tenoribus, speci-alis, specifica, expressa et individua, non autem per clausu-las generales idem importantes mentio, seu alia quaevis ex-pressio habenda, aut alia aliqua exquisita forma ad hoc ser-vanda foret, illorum tenores praesentibus pro sufficienter ex-pressis, ac formám in iis traditam pro servata habentes, hac vice specialiter, nominatim, et expresse ad effectum praemis-sorum, derogamus, ceterisque contrariis quibuscumque. Ut autem praesentes Nostrae, quae ad singula loca deferri non possunt, ad omnium notitiam facilius deveniant, volumus, ut praesentium transumptis, vel exemplis etiam impressis manus alieujus notarii publici subscriptis et sigillo personae in di-gnitate ecclesiastica constitutae munitis, ubicumque locorum et gentium eadem prorsus fides habeatur, quae haberetur ipsis praesentibus, si forent exhibitae vel ostensae.

Datum Romae apud sanetam Mariam Majorem sub an-nulo Piscatoris die XX mensis novembris anno MDCCCXLVI pontificatus nostri anno primo.

A. Card. Lambruschini.

EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.

(MOSONY MEGYÉBŐL.) (Folyt.) A korunkban sokfélekép nyilvánuló hitetlen szellem s annak legújabb csalárd szüleménye, a Renan-féle férezmü fájdalmas ér-zéssel tölté be a mi kebleinket is, de egyszersmind fo-kozta az elhatározást : u j erővel s kettőzött buzgalommal működni az Ur Jézus sz. nevének dicsőségére. Érzelmeinket ez alkalommal kerületünk jegyzője Foidek József t. esp. és szolnoki plébános ur tolmácsolá, kinek indítványára Krisz-tus földi helytartójának 30 ftot küldtünk fiúi ragaszkodá-sunk ujabb bizonyságául. — Hogy pedig az évenkint kétszer megtartatni szokott papi taná'cskozmányok soha meddőség-ben ne szenvedjenek, hanem a papság szellemi kiképezteté-sét, gyakorlati ismereteinek gyarapítását üdvösen

előmoz-> 7 7 e r

ditsák, a föntisztelt jegyző ur indítványba hozá : határozná el a gyűlés, miszerint ezentúl minden következő tanácskoz-mányra kebeléből egyéneket választ, kik a gyakorlati lelki-pásztorság vagy hittanulmányok körébe vágó tárgyról zést tartsanak. Az indítvány köztetszésben részesült, érteke-zők a jövő gyűlésre mindjárt ajánlkoztak. Ennek hasznát, sőt szükségességét hol van aki tagadni merné? Ha a néptanítókat évenkint rendes tanácskozmányokra kötelezzük, s a feladott tanügyi tételek Írásbeli kidolgozását tőlök megkívánjuk : vál-jon nem illő és méltányos, hogy mi is a sokkal fontosabb hittanulmányokra, az „ars artium" — a lelkipásztorság gaz-dag mezejére legalább hasonló figyelmet fordítsunk, s e té-ren szerzett ismereteinket, tapasztalatainkat egymással kö-zöljük ? Németország majd minden nagyobb megyéjének van virágzó lelkipásztorsági közlönye : és a magyar Sión, mely annyi buzgó papot, annyi jeles tehetséget számlál, vajmi cse-kély életjelenséget tud e nemben felmutatni ! A jól megtar-tott tanácskozmányok föladata volna e hiányt i pótolni, vala-mint egyátalában a testületi szellemet ápolni, a hivatalos mű-ködésnek egyöntetűséget, összefüggést s ez által nagyobb súlyt és tekintélyt kölcsönözni. Ezt különféle gyakorlati kérdések megvitatásánál alkalmunk volt tapasztalni, melyek közül fontosságánál fogva csak egyet említek fel. Szó volt ugyanis az eszméletüktől megfosztott s gyónni nem képes haldoklók ellátásáról : váljon elegendő-e ezeket, minden elő-leges szentségi feloldozás nélkül, csak az utolsó kenetben és az u. n. generalis absolutioban részesíteni? Érdekes eszme-csere után abban történt püspöki szó által is megerősített megállapodás, hogy miután az utolsókenet az élők szentségei közé tartozik, az anyagi tehetetlenség pedig a szóbeli vallomás hiányát kimenti, az ilyen haldokló az utolsókenet feladása előtt mindig feloldozandó föltétlenül, ha szó vagy jel által gyónási szándékát kifejezni képes, — föltételesen, ha ezt róla bár csekély valószínűséggel föltenni lehet ; *) a teljes búcsúval összekötött áldás pedig, mely noha közönségesen generalis absolutionak neveztetik, mégis a szentségi feloldo-zás jelleme- s erejével soha nem birt és nem is birhat, ezen feloldozás után adandó fel s csak halál esetére bir valóságos érvénynyel. Ezen áldásról azonfelül egyik körlevélben igen tanulságos és kimerítő főpásztori oktatást nyertünk.

E rövid vázlatos jelentésből is eléggé kitűnik, az egy-házi életnek mily hatalmas emeltyűjét képezik a papi ta-nácskozmányok, ha lelkesen vitetnek. Vajha ez üdvös in-tézmény uj kedvvel és erővel hazaszerte felkaroltatnék ! A jó mag, mely itt elvettetik, főpásztori gondos őrködés s az is-teni kegyelem harmatja mellett nem sokára terebélyes fává fogna növekedni, és mind a kormányzók, mind a kormány-zottakra nézve megtermendené százszoros gyümölcseit.

Sulyok Gábor.

MADRID jan. 10-én. A „Pensiamento" czimü katho-likus lap újévtől fogva homlokzatán következő jelmondattal jelenik meg : „A pápa királynak lehet és kell kibékülni és kiegyezkedni a haladással, a szabadelvüséggel, és az ujabb-kori polgáriasodással." Eme tétel a „Syllabus"ban kárhoz-tattak közül az utolsó. A Pensiamento olvasóinak mintegy örök mementója leend, és bizonyos tekintetben IX Pius által

V. ő. Tlieologia Morális S. Alphonsi de Lig. Lib. VI. num. 4SI et 482.

elvetett tételek rövidlete. — A kitűnő spanyol újság imigy elmélkedik : „Amint Ígértük, és olvasóink látandják, mától fogva lapunk homlokzatán ő szentsége IX-ik Pius pápánk a bold. Szűz szeplőtelen fogantatásának ünnepén mint téve-seket elvetett tételek közül az utolsót eredeti latin szöveg-ben, és szószerinti fordításban tettük. És váljon miért adtunk a többi tételek közül ép ennek első helyet? Megmond-juk : mivel ez a megelőző tételeknek mintegy összfoglalatja.

A szabadelvüség nevezete alatt jelenkező hamis tanok ép ugy mint a forradalom által a haladás és ujabbkoru polgári-asodás czimével felruházott elméletek és tények nem más, mint összege azon elveknek és rendszereknek, melyek a pá-pa által kárhoztatott 80 tételben foglaltatnak, és melyek az igaz vallás, az igaz történelem, és a józan bölcsészetteli el-lenkezésök miatt szükségképen ellentétben vannak a társa-dalmi , s következőleg a polgári a politikai renddel.

Ezért történt, hogy ö szentsége, miután ama tételeket és rend-szereket egyenkint és részletesen kárhoztatta volna, a végső propositioban összefoglalólag tér reájok vissza. E három szó haladás, szabadelvüség, és divatos polgáriasodás a forradalom jeligéjét képezik, és ép azért a körlevél által főkép a

forra-dalom sújtatott. Megmagyaráztuk volna tehát, miért válasz-totta a Pensiamento jeligéül eme tételt, mely által az egy-ház feje ama személyek és dolgok, tanok és tények, tévelyek és bűnök kárhoztatását jelenté ki, melyeket mi ezelőtt a for-radalom átalános nevezete alatt támadtunk meg. Ezen tétel semmi ujat nem foglal magában, de ha nem is tartalmaz valami u j a t , mi mégis hiszszük, hogy ezen jelige válasz-tása által mi gyenge szavunknak némi tekintélyt kölcsön-ziink, melylyel ezelőtt nem birtunk, oly tekintélyt, melyet minden katholikus iró szerez magának, midőn bizonyos kérdésekben állításait és ítéleteit a szentszék nyilt tanára ala-pithatja. — Vállalatunk kezdete óta harezot folytatunk, melynek egyetlen czélja megutáltatni, és mint katholikus el-lenest bélyegezni a szabadelvüséget, a haladást, és a modern polgáriasodást. Nem a szabadságot, rxem a haladást, nem a műveltséget ostromoljuk mi, hanem ezeknek elrontását a sza-badelvűek kezében. Elleneseink mondák nekünk, hogy mint katholikus-ellenest ezeket kárhoztatván oly tekintélyt tulaj-donítunk magunknak, melylyel nem bírunk, és hogy igy ha-zánkban a katholicismus nevét, és befolyását koczkáztatjuk.

Miért — kérdezék tőlünk — miért mondjátok ti, hogy a ka-tholikus hit és tan össze nem egyeztethető a szabadelvüség-gel, a haladással, és a divatos polgáriasodással ? Ezen kér-désre mi lényegben mindig azt feleltük : mert ezen három pont a hit, az ész, és a történelem világánál megvizsgálva, ellenkezőknek találtatnak a dogmával, az erkölcscsel, és a kath. hittudósok egyértelmű tanításával. Ti igy gondolkoz-tok — válaszolák — de mutassagondolkoz-tok nekünk egy zsinati ha-tározatot, vagy pápai kijelentést, melyre egy ily nagyjelen-tőségű állítást alapithattok ? Könnyű lett volna nekünk erre is világos idézeteket hoznunk, de ma még könnyebben bol-dogulunk. Ha ma kérdezik tőlünk : miért vetitek el mint ka-tholikus-ellenest a szabadelvüséget, a szerintünk értett hala-dást, és polgáriasodást ? azt felelendjük, és a felelet mindig ugyanaz leend, mert a római pápa, a katholika egyház feje, a katholikus tan, és hit legfőbb mestere nyiltan és határozot-tan kárhoztatta eme tételt. E z azon felelet, melylyel ezután

» 78 r határozottan fogunk válaszolhatni azoknak, kik értelem

nél-kül mondandják : én katholikus vagyok, de szabadelvű is, és mert szabadelvű vagyok, nem hiszem hogy megszűntem ka-tholikus lenni. Ezen választ fogjuk adni azoknak, kik ahe-lyett, hogy bizonyításainkat czáfolnák, fárasztani akarnak a haladás, és divatos polgáriasodás csacska beszédjével. A felelet mindig ugyanaz leend, és ide igtathatunk egy lénye-ges megjegyzést. Eddig szeretetteljes mérséklettel elleneink szándékát tiszteltük, de ezután szent bizodalommal, tiszte-lettel, világosan mondandjuk nekik : nem vagytok többé katholikusok. Es váljon miért? mert a katholikus ellenség lé-nyege és alakja nyilatkozik szavaitokban és viseletetekben, mert igazságképen hirdetitek ami mint kárhozatos és téves nyilatkoztattatott ki az által, kinek Isten mondotta : „aki tite-ket hallgat engem hallgat, aki titetite-ket megvet az engem meg-vet ; azáltal akinek Isten maga mondotta : én neked adom a mennyország kulcsait, mindazt a mit meg fogsz kötni a földön, meg lesz kötve mennyekben is, és amit .megfogsz oldani a földön meg leszen oldva mennyekben is." Ezen okból egész bizonyossággal mondhatjuk nektek, hogy ti nem vagytok katholikusok."

BERN, dec. 21-én. Bovieri ap. ügynök ő méltósága Svajczot elhagyta, 24 éven át részint mint üdítőre, részint mint ügynök (Chargé d' affaires) a szentszék érdekeit vitte, és mind az apostoli szék megelégedését érdemelte ki, mint pedig a svajczi kormánynak tiszteletét, daczára azon számos, és lényegesen eltérő nézeteknek, melyek Romát a helvét szövetség radicalis kormányától elválasztják. Bovieri válságos helyzeteket élt át, különösen 1847 — 1849-ig. A ro-mai forradalmi köztársaság Iielvetiába képviselésre köve-tet küldött, és a svájczi forradalmárok hangosan követelték, hogy az apostoli ügynöknek útlevelei kiadassanak, és az al-kalom felhasználtassék a luzerni nunciatura eltörlésére.

Bovieri bölcseségének sikerült ezen eredményt meghiusita-ni, mi által a kath. világ elismerését, és háláját vivta ki ma-gának. Az ellenséges irányok különben még léteznek, és az egyház ellenségei tervökkel még fel nem hagytak. Hiteles forrásból értesülünk arról, hogy a szentszék egy dühös gyű-lölője a berni szövetségi tanácstól meghagyást kapott az apos-toli nunciatura történetének megírására ; eme mü czélja nem

lehet kétséges, de reményijük, hogy a romai curia bölcsesége meg fogja tudni hiúsítani eme fondorlatokat is, és hogy a lu-zerni pápai követség szorosabbá füzendi még ama köteléke-ket, melyek a svajczi katholikusokat a szentszékhez csatolják, megőrizve ezeknek jogait, és védvén érdekeiket. Bianchi fé-nyes tehetségei és tulajdonai — mert ő Bovieri utódja — biztosítékul szolgálnak arra, hogy a pápai kormány a luzerni apostoli ügynökség fontos és jelentékeny állását kellően tud-ja mérlegelni. — A svajczi protestánsok jelenleg sokat fog-lalkoznak egy inditványnyal, mely a zürichi canton nagy ta-nácsában tétetett, és mely a keresztény symbolum eltörlését kívánja. A protestáns igehirdetők zsinata ez utóbbi időben tanácskozott fölötte, a vitatkozás elég élénk volt, és arról tanúskodott, hogy a protestáns pásztorok nagy része Jézus Krisztus istenségébe többé nem hisz.

FREIBURG, (Helvetia) dec. 15-én. Mermillod hebroni püspök in partibus, és genfi segédpüspök oct. 23-án Genfbe érkezvén a Miasszonyunkról nevezett templomban roppant

néptömeg jelenlétében szónokolt. Beszéde főleg ekérdések fej-tegetéséből állott: mi egy püspök? és minő egy püspöknek je-lentősége Genfben? Hét éve — úgymond — hogy é n e szó-székről ezen egyház szentelése alkalmával először szólottam, beszédem tárgyául azon szavakat választván, melyet Israel vénei intéztek egykor Sámuelhez, kérdezvén őt : ha váljon megérkezése békességes-e ? Én akkor igenlőleg válaszoltam, és ma is ugy válaszolok, békében jöttem azért, hogy magam feláldozzam „ad immolandum me veni." Romából jövök, az öröm igéit ajkaimon hordva, kezeim telvék áldásokkal, szi-vem szeretettel." Mermillod püspök azután azon hamis és roszakaratu hírekre, melyet a sajtó terjesztett, és melyek, ha határozottan meg nem hazudtoltatnak, szakadást idézhetné-nek elő néhány canton katholikusai között, kijelenti, hogy ő a köztársaság egy pártjának sem tett Ígéreteket, ha-nem hogy ő IX-ik Pius pápa választottja. „Ha pénzt,

néptömeg jelenlétében szónokolt. Beszéde főleg ekérdések fej-tegetéséből állott: mi egy püspök? és minő egy püspöknek je-lentősége Genfben? Hét éve — úgymond — hogy é n e szó-székről ezen egyház szentelése alkalmával először szólottam, beszédem tárgyául azon szavakat választván, melyet Israel vénei intéztek egykor Sámuelhez, kérdezvén őt : ha váljon megérkezése békességes-e ? Én akkor igenlőleg válaszoltam, és ma is ugy válaszolok, békében jöttem azért, hogy magam feláldozzam „ad immolandum me veni." Romából jövök, az öröm igéit ajkaimon hordva, kezeim telvék áldásokkal, szi-vem szeretettel." Mermillod püspök azután azon hamis és roszakaratu hírekre, melyet a sajtó terjesztett, és melyek, ha határozottan meg nem hazudtoltatnak, szakadást idézhetné-nek elő néhány canton katholikusai között, kijelenti, hogy ő a köztársaság egy pártjának sem tett Ígéreteket, ha-nem hogy ő IX-ik Pius pápa választottja. „Ha pénzt,