H o g y honunkban a szellemi művelődés napon-kint mélyebb gyökeret ver, tapasztaljuk a társada-lom minden rétegeiben; de hogy még sok javitni, kivetni való lenne, az is bizonyos, és azon törekszik a nemes k e b l ü e k n a g y száma. Már a magas kormány, már az áldozatot nem kimélő püspöki kar, sőt egyes világi főurak iskolákat alapitanak, segédkezet n y ú j -tanak. De a mostoha körülmények nem mindig en-gedik meg a szegényebb sorsú kath. ifjaink iskoláz-tatását, mindamellett hogy évenkint több 90 ezernél, jobbára kath. clerus hagyatéka, ösztöndijakra
oszta-tik ki. Sok jeles elme fosztaoszta-tik meg a közönség ká-rára a tudományos pálya folytatásától ; sok szülőnek vérzik a szive, midőn gyermekének nem adhat egyéb nevelést, nem biztosithat neki más jövőt mint a kéz-mivességet, s tán innét eredhet némely szülők azon szerencsétlen gondolatja, hogy gyermekökből minden áron legalább külszinre értelmes embert nevelni óhajt-ván, költség megtakarításból azt g y a k r a n hite vallása kárával protest, iskolába küldik ; de ami egy kath.
papra alegsujtóbb, hogy semmi, vagy álokokból, vagy néha a népszerűség hajhászásából ugyanezt a tehe-tősbek is teszik. Szavaimat hogy igazoljam, nehez-telve panaszkodnak a losonczi uniált prot. gymna-siumban járó kath. növendékek, midőn a történelem tanára kimerithetlen a katholicismus
sértegeté-seiben, pedig tisztelhette volna meggyőződésüket, mert 114 tanoncz között, több egy negyedénél ka-tholikus ; midőn a tápintézetbe a felvételt megköny-nyitik, hogy a böjttől annál hamarább szokhassanak el, s egyházukat megvethessék. A vallás nem em-beri elmétől függő valami, épen oly kevéssé függhet az emberi hatalomtól a szétszórt secták egygyéol-vasztása. Nem megdöbbentők-e az unióra egy férfi-nek nyilatkozata, hogy a szláv-lutheranusok ké-szebbek katholikusok lenni, mint reformáltakkal is
valaha egyesülni? Mit vélhet róluk a közömbös néző, midőn a losonczi gymnasium néhány évig tartott uniója csak is a pénzerők tekintetéből ez évben a legnagyobb viszálkodások közt felbomlott; midőn mindkét rész maga intézetébe édesgeti az illető gyermekeket ?
De lássuk közelebbről ez intézet erőit, melyek t á n , mert egyesültek, oly vastagok. Az iskolai év végével adott ki Kristófi igazg. egy értesitvényt, melylyel minden tanuló szülőinek, sőt még a kath.
plébános urnák is kedveskedtek. „Foglaltatik benne egy 90 sornyi értekezés egyesült prot. tápintézetről."
A czime igen jó, hogy t u d h a s s u k , miszerint itt pro-testálni fognak. Már most azt vélné az ember, hogy itten az intézet keletkeztét, viszontagságait fogja ol-vasni, mult évben mily étkezésben és mily áron ré-szesültek az i f j a k , v a g y a jövő évben mily javitáso-kon fog átmenni az egész; aki ezt várta, az csalódott.
Kérdezősködtem bölcs irója felől, de nem kutathat-tam ki nevét ; én részemről nem is tulajdonitom oly férfiúnak, aki tudományosságra igényt t a r t , csak azon egyet csudálom, hogy az intézet neve alatt ada-tott ki. Jól mondja Hahn-Hahn Ida Lutherről: „Klar, scharf und bestimmt ist bei ihm nur E i n e s : der Hass gegen die Kirche." Ezt idők örökbe vették.
Hiába irja a tápintézeti értekező, hogy „ügyét a se-gédforrásokban kifogyhatlan s engesztelődé sre nem hajlandó ellenese ellen biztosithassa," mi a béke job-bot mindig kinyújtva t a r t j u k , de lánczolatos követ-keztetésünkből egy karikát is ezrekért, milliókért sem áldozunk föl. Ez a mi dicsőségünk !
H a az isteni gondviselés megengedte, hogy az emberi szellem kitűzött pályáján meg ne álljon, ha-nem ismereteiben gyarapodva a tökélyesbülés felé tö-rekedjék ; akkor az ujabb korban a sok között kima-gaslik Gutenberg és Columbus. Nélkülök csinált volna forradalmat s háborúkat L u t h e r , mert egész west-phali békéig csak vérnyomokat hagyott maga után ; nélkülök megakadályozta volna a tudomány hala-dását 300 évre, s már kiveszett volna tana, mint sok máselődjeé. Bámulnunk lehet, hogy vannak és
lesz-25
198
—M 1 nek, akik a műveltséget egészen a reformationak Ír-j á k fel, előbb azonban szeretnék bebizonyitani, mily v a k s á g b a n sinlődött a 16 század előtt a szegény em-beriség. I t t tért el tárgyától ami losonczi tudósunk értekezésében. 9-ik sorban már feleslegesnek tartja folytatását, hanem i n k á b b a mult idők viszonyaiba vág. — „A 16 század másik felében, midőn az irás és olvasás ismerete majd kizárólag a papok, fejedelmek, s az országnagyok körére szorítkozott, netovábbját érte el a rom. szék uralma. A nép tudatlan vala, tu-datlanságban tartá a papság, ezen nyomasztó állapot nem tarthatott örökké. Bebizonyult itt i s , h o g y bár mily n a g y legyen a hatalom, mely útját állja a szel-lem fejlődésének, előbb-utóbb összetiportatik." Most m á r lehet látni, hogy mikép recommendálják uraimék a tápdájukat. Miután ez sokkal előbb Íratott, mint a Naturforscherek elnöke kimondhatta ex cathedramély bölcseségü szavait, azért azok csak refrainül szolgál-h a t n a k a losonczi értekezőnek. A pesti levelek irója a n n y i r a kimeriti a t á r g y a t arra nézve, hogy az egy-ház soha nem monopolizálta a tudományokat, h o g y én csak az ő szavait idézhetném. Aki a viszonyokat az akkori üvegeken nézi, meggyőződhetik, h o g y bár ki birtokában lettek volna a tudományok, azokat elter-jeszteni könyvnyomdászat feltalálása előtt, u g y mint
most vannak, lehetetlenségek közé tartozik. Mondja P a s c a l , az egyház történelmet igazság történel-mének kellene nevezni ; azaz : h o g y az egyház min-dig a Krisztus tanitását tanitotta, s attól soha el nem tért. E z t bizonyitja maga Herder is az ő „Ideen zur Glesch, der Menschheit" ; „ F r ü h e r äusserte Rom seine Klugheit d a d u r c h , dass es auf Einheit der K i r c h e , auf Reinheit der L e h r e , auf Rechtgläubig-keit und Katholicismus d r a n g , auf den die Kirche gebaut werden musste. Nie hat sich Rom vor Ketze-reinen gebückt ; ohne Nachsicht schnitt es sich ab von der griechischen K i r c h e , ob diese gleich eine halbe Welt war. Nothwendig musste diese G r u n d l a g e einer unnerschütterten Reinigkeit und Allgemeinheit der L e h r e , die auf Schrift und Tradition zu ruhen vor-g a b , bei vor-günstivor-gen U m s t ä n d e n einen vor-geistlichen Richterthron über sich gewinnen und t r a g e n . " E n -nél szebbet nem Írhatna egy kath. iró sem, mint a prot. prédikátor Herder, kiben azonban alapos tudo-m á n y párosult az igazságszeretettel.
Mily vastag tévedésben szenved továbbá az ér-tekező, midőn állítja, hogy a népet tudatlanságban t a r t á a p a p s á g , különben nem engedte, h o g y lelkis-meretével játékot űzzenek. Kilátszik, h o g y a közép-kor institutioit épen nem ismeri. Midőn csak
nemes-4 u —
ség és rabszolga létezett, polgári rend sokkal későbbi intézmény. A nemesség azon időben méltóságán alóli dolognak tartá tanulni, a pórnak pedig szabad aka-rata sem volt ; és sorsán valamint most, u g y akkor is e g y körömnyit sem segitett volna a sz. iratok ol-vasása. E g y e d ü l tehát a zárdákban tanultak, de nem önzőleg, szabad volt mindenkinek csuklyát ölteni, s tudományszomját kielégiteni, nekik a szerzetesek-nek mond hálát ugyanazon Herder, h o g y számunkra ők mentették meg a görög és latin nyelv ismeretét.
E b b e n is következetes maradt mai napig az egyház, mert szolgái által nevelteti most is az ifjú sarjadé-k o t ; csasarjadé-k h o n u n sarjadé-k b a n is mily hervadhatlan babéro-kat szereztek m a g u k n a k a t u d o m á n y körül a papok és szerzetesek. Heine különben megcsúfol mindent, de vannak irataiban közegek, ahol okosabban beszél, i g y Gesch. der Relig. und Phil, in Deutschland m o n d j a : „ J ö n idő, midőn a sokat rágalmazott jezsui-ták érdemei felderülnek." U g y a n e z mondható azon történészekre, kik lia azonkivül még tanitók, még í'oszabb nemzedéket nevelnek. Még a köznapi élet is czáfolja a historico-tapintézeti értekezőt. Mikép sza-badkozik a földmivelő attól, hogy gyermekét csak iskolába küldje, annál kevesbé, h o g y még neki köny-vet s egyéb szereket vegyen, sokszor karhatalommal vihető véghez. Amint a nap csak lassankint éri el delelő pontját, u g y az emberi elme törekvései, felfe-dezései lassankint fejlődtek k i ; mindamellett, h o g y mi nagyon óvatosak lehetünk kevés t u d o m á n y u n k büszkélkedésében. Már Montaigne felsóhajt: Miért nem oly szives a természet, h o g y bensejét mutatná, oh Istenem ! mennyi visszaélést s balfogást találnánk a mi szegény t u d o m á n y u n k b a n ! Th—szky.
A szentatya levele.
Venerabili fratri Felici episcopo Aurelianensi, Aureliara PIUS P. P. IX.
Venerabilis fráter, sal. et ap. ben. Ita, venerabilis frá-ter, de tua in Nos observantia et dilectione sontimus, ut li-cet nondum ad Nos pervenissent ea scripta, quibus res dis-para tissimas félicité r juxta et utiliter es complexus, jam Nobis audire videremur vocem tuam nobilibus commixtam vocibus fratrum tuorum, qui, ratione quavis humana et di-scrimine posthabito, fere omnes constantia et libertate sacer-dotali asserebant apud supremos imperii administres procul-cata sanctae bujus Sedis ac propria jura, simulque fideles sibi creditos praemonere curabant de periculo errorum a Nobis damnatorum eosque se execrari profitebantur, et eodem plane sensu, quo a Nobis fuerant reprobati. Itaque si jucunda, haud certe inexspectata Nobis accidit, cum diligentia, qua universis tuae dioecesis parochis litterarum Nostrarum co-piam te fecisse significas, tum oblatum opusculum, ubi
im-— M 1 9 5 t i - im-—
pa vi da fratrum tuorum interpellatione commendata iis tetoto pectore accedere déclaras. Hanc autem lucubrationem avide versantes non sine voluptate vidimus, te non modo recen-sasse, meritoque damnasse contemptui calumnias et errores ephemeridum, a quibus foedissime perversus fuerat proposi-tae a Nobis doctrinae intellectus ; verum etiam graviter re-darguisse injuriosum interdictum quo, salva ineptis infensis-que scriptoribus blaterandi licentia, potestatem vulgandi exponendique litteras Nostras adimere libuit legitimis tantum earum interpretibus, quibus unis ipsae datae fuerant. Praeci-pue vero delectati sumus ilia fraudum, machinationum tur-pissimae procacitatis, direptionum, immanitatum enumera-tione, quam, fretus indubiis vulgatissimisque factis, omnium oculis obvertere voluisti in priore lucubrationis tuae parte, ut ingenium eoruxn patefaceres, q u o r u m p r a e c l a r a e c u s t o d i a e , p e r c o n v e n t u m d i e i 1 5 p r a e t e r i t i s e p t e m b r i s , c o m m i t t i p l a c u i t p r a e d a e r e l i -q u i a s e t s a n c t i t a t e m N o s t r o r u m j u r i u m . Grra-tum itaque tibi significamus animum Nostrum, pro certo babentes, te, pro zelo, quo religionis et veritatis causam tueri soles, eo studiosius atque accuratius traditurum esse populo tuo germanam Nostrarum litterarum sententiam, quo vehe-mentius calumniosas interpretationes iis affictas explosisti.
Dum autem hujus studii amplam tibi mercedem ominamur, auspicem ejus, et praecipuae Nostrae benevolentiae testem apostolicam benedictionem tibi, venerabilis frater, tuaeque dioecesi universae peramanter impertimur.
Datum Romae apud s. Petrum, die 4 februarii 1865.
Pontif. Nostr. an. XIX.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
BALÁZS-FALVÁN, febr. 28-án. A román „Gazetta"
ezeket irja : „Néhány nap óta beszélik Balázs-falván, hogy kevés idő múlva bekövetkezik Fekete János kanonok prae-conisálása mint szamósujvári püspöké, mely hir mennyivel inkább bizonyosul, annyival nagyobb örömöt gerjeszt.
Erélye, működési szelleme, és ragaszkodása szentegy-házunk fegyelméhez, melynek védelmeért kellemetlensége-ket is szenvedett a mult években, olyan tulajdonok, melyek kívánatossá teszik, hogy a püspöki méltóságot elfogadja.
De csudára méltó, hogy vannak némelyek, kik kétel-kednek, váljon a nevezett kanonok ur hajlandó lenne a püs-pöki méltóságot elfogadni, ha azt nem választás utján kapja meg ? — miután tudva van, hogy ő mindig a választás mel-lett állott, váljon hajlandó lenne elfogadni, és aláírni a hit-vallomást, mely magában értetik, hogy a tengeren túlról fog küldetni nékie, miután világos, hogy Roma nem nekünk, de a legnagyobb hatalmaknak sem akarja tenni a legkisebb engedményt sem, ') s innen teljes biztosággal következtetni lehet, hogy azon hitvallomásba a négy dogmaticus ponton kivül más fegyelmi dolgok is fognak vegyittetni (milyenek : hogy házasságtörésért a házasság nem oldathatik fel, hogy a papságból és világiakból álló zsinatok, kálvinista dolgok, sat.) Ha valaki ily hitvallomást elfogad, az akkor egyházunk fegyelmét tiszta rituális fegyelemre vonja le, mint mondá a mult években boldogult váradi püspök.
' ) E l v b e n , a s z ü k s é g e s e k b e n . S z e r k .
Az unio a volt fegyelem világos fentartásával történt meg, mint az emiitett kanonok ur mondta : mikor a szent unióra tértek, feltételt tettek „conditio sine qua non" hogy a fegyelem, minden alapitások, canonok, s szokások melyek vagy egyetemes, vagy tartományi zsinatok, gyakorlat, vagy hagyomány által hozattak be a keleti egyházba, melyből mentek át a szent unióra, következéskép a pravila is, vagy a canon törvény, sértetlenül hagyassanak meg. Azonban az újítások bekebleztettek egyházunkba, az egész kath. keleti egyház beleegyezése nélkül, az alapszabályok, fegyelem, és szokások eltörlésével, a két egyházkört létre jött szerződ-vények, és egyességek ellenére, „mint ugyan ő mondja a Gazetta 1858 évi 23-ik számában."
Ezért mint mondám, némelyek azon véleményben vannak, hogy F. ur nem fog hajlani egy hitvallomás aláírá-sára, melybe a szent unio nagyon túl terjeszkedik a négy pont tartalmán, mert mint ő maga mondta : aláírván, vonalt húzna azon ogyházunk, s romai egyházzal kötött rendelmé-nyeire, s szerződéseire. J) Meg fogjuk látni." —
BOGYISZLÓ, mart. 15-én. A „Religio" olvasóinak fi-gyelmét bizonyára nem kei-ülte ki a 20-ik számban közlött szepsi levél ; melyet azonban akik talán megérdemlett érdé-kéltség-, vagy esetleges időhiány-, vagy bármi más indo-kolható és nem indoindo-kolható ok miatt, még nem olvastak volna: azoknak bátorkodom figyelmébe ajanlani. A szer-kesztő ugyan is lelkesít, felkér minden testvért, tegyen test-véri szeretettel e czélra indítványt a koronákban egy biz-tosított jövővel birandó kath. politikai napi lapnak megala-pítására. Szerkesztő ur felhívása által csekélységem is bátorítva érzi magát a dologhoz szólni. Ha nem kellene méltán attól tartanom, hogy a „Religio" hasábjain igény-telen, de őszinte ömlengéseimnek hely nem adathatik : sze-retném tolmácsolni a fön dicsért kerület lelkes papságának határozata fölötti örömemet, és annak valósitásaért epedő vágyamat. De nem teszem, ehelyett inkább mást mondok ;
' ) A s z a m ó s u j v á r i ü g y e k e l ő t t ü n k t e l j e s e n i s m e r e t l e n e k levén, az itt k ö z l ö t t n y i l a t k o z a t n a k csak annyi súlyt a k a r u n k tulajdonítani, m e n nyit a c z i k k e k n e k e g y lapbői a másikba t ö r t é n t átvételök, történeti k ö z lésök érdemel. L e h e t , h o g y a r o m á n lap czélzatos h a n g o t k e r e s e t t , s b e -folyásozni a k a r t , l e h e t , de nem t u d j u k ; r é s z ü n k r ő l e z egészen távol v a n , mivel a p ü s p ö k k i n e v e z é s v a g y v á l a s z t á s legyen a S z e n t l é l e k s u -galinainak e r e d m é n y e , a melyből hírlapi b e a v a t k o z á s o k n a k távol kell maradni ; u g y szinte a l e g k e g y e l m e s e b b e n k i n e v e z e t t , v a g y m e g v á l a s z tott is a S z e n t l é l e k sugalma, s a j á t l e l k i s m e r e t é n e k parancsa s z e r i n t c s e -l e k e d j é k , midőn a m a g a s z t o s , és o-ly fé-le-lmes fe-le-lőségge-l j á r ó m é -l t ó s á g o t elfogadja. S a j n á l j u k a lapnak tévedését, semmi alapon nem n y u g v ó v é l e -ményét a püspöki h i t v a l l o m á s p o n t j a i r ó l , e z e k n e k o s z t á l y o z á s á r ó l , s azon f é l e l m é t , b i z a l m a t l a n s á g á t a k ö z ö s anya, orbis universi magistra i r á n t . C a r i t a s non cogitat malum. A p á p á k n a k hivatalos n y i l a t k o z a t j a i t v e g y e mindenki t a n á c s u l , nem pedig előítéletes f o g é k o n y s á g a i t . A florenzi zsinatban 1449-ben történt e g y e s s é g minden későbbi e g y e s s é g e k alapja, s induló pontja. , , L a e t e n t u r c a e l i " o k m á n y a s z ü k s é g e s e k e t t a r t a l m a z z a . I V i k I n c z e , , S u b c a t h o l i c a e " apostoli rendeletében az atyai s z e r e t e t -n e k egész bőségét m e g -n y i t j a , í r v á -n : „ l i c e t et expedit ut m o r e s et r i t u s g r a e c o r u m , quantum in Deo p o s s u m u s t o l e r a n t e s , ipsos in E c c l e s i a e R o m a n a e obedientia p r a e s e r v e m u s . " E l ő a d v á n az egyes pontokat igy végzi : „ M e m o r a t i s a u t e m , archiepiscopo Nisibensi, et ejus s u f f r a g a n e i s latinis íirmiter a u c t o r i t a t e nostra praecipias, u t eosdem g r a e c o s s u p r a praeinissis contra deliberationem nostram non inquietent n e c a l i q u a t e -n u s m o l e s t e -n t . " ( B u l l a r . T . 1. p. 1 0 0 - 1 0 1 . ed. L u x e m b . 1742.) I V . P á l 1564-ben a siciliai g ö r ö g s z e r z e t e s e k babonás, e r e t n e k s t b . s z o k á s a i t letiltván ( „ i n d i v e r s a s h a e r e t i c a s , n e f a r i a s q u e opiniones e t a b s u r d a d e
-25*
196
habár ezen öröm- és vágy nyilvánításomnak azon tiszta szent czélja volna, hogy szeretett paptársaimban, főkép káplán társaimban hasonló érzelmeket gerjeszszek a szent ügy érdekében. Ugyancsak ezen érdekeltségem bizonysá-gául és ha szerencsés lehetek ! — egy kis buzdításul, min-denek előtt késznek nyilatkozom, bármily áldozatomba ke-rüljön is, a kérdéses czélra 3 éven át évenkint 10 ujforintot adni. Saját magam, és társaim helyzetét tekintetbe véve, jó lélekkel merem állítani, hogy ezt, de tegyem fel felét, éven-kint öt forintot minden káplán adományozhat, csak a k a r j a ; igen kevés lehet itt a kivétel, de ne kívánjunk többet a káplánok- és szegényebb plébánosok- és másoktól, csak ennyit adjon is ilyen miféle anyagi helyzetű ember, akinek pedig több adatott, az többet, bizonyosan czélt érünk. ') Hogy az némelyeknek áldozatába fog kerülni, elhiszem, de hiszen épen erről van szó : áldozzunk ! Es kérdem kivon-hatjuk-e magunkat az ilynemű áldozatok alól mi káplánok azért, mert még csak káplánok vagyunk ? Feleljen kinek-kinek saját kath. és papi öntudata ; feleljen a divatos pápa-faló sajtó által szenvedett ostromállapotunk fölötti komoly
elmélkedése, rubric a erogationum! — Feleljen magasztos hivatásunk érzete, s a világnak reánk szegzett sasszeme, és kifogása, melyet azonban sok egyes méltán magára vehetne.
Kedves társaim! Eszméljünk, észleljünk, fontolgassuk rop-pant felelőségü hivatásunk minden egyes teendőit, értsük meg a kor- és annyi szerető szivnek hivó szózatát, és tegyünk, áldozzunk ! Istenem ! beh sok megszívlelendő szózat intéz-tetett már hozzánk ! kivált a kath. érzület élesztésében ki-fogyhatatlan buzgalmu derék „Idők Tan-" és az 1863 elején megjelent „Szózat hazánk katholikusaihoz, különösen kath.
klérusához" czimü lelkes röpiratban és másutt is, az egyház-ellenes sajtónak kebelrázó pusztitásáról, és emiatt a kath.
sajtónak lelkismeretes kötelességünkből folyó pártolásáról.
l i r a m e n t a passim p r o l a b u n t u r " ) §. 5 mondja : „ P e r h o c tarnen non i n -t e n d i m u s , quod ipsi g r a e c i ab e o r u m g r a e c a n i c o ri-tu d i s -t r a h a n -t u r , vel q u o q u o modo i m p e d i a n t u r . " ( B u l l a r . T . c. p. 113.) V. Pius 1566 sept.
20-án : ,,Missas et alia divina officia g r a e c i latino m o r e , latini g r a e c o r i t u celebrandi abusiim anmillamus, i r r i t a m u s i n h i b e n t e s ne deinceps g r a e c i p r e s b i t e r i latino more, et latini g r a e c o ritu missas aliaque divina officia c e l e b r a r e p r a e s u m a n t . " ( B u l l a r . T . c. p. 205.) O l v a s s á k 13-ik G e r g e l y p á p á n a k 1577 m a r t . 28-án k e l t alapitó l e v e l é t a g ö r ö g n e v e l ő i n t é z e t r ő l B o m á b a n , ( B u l l a r . T . 2 p . 429.) V I I I . Kelemen p á p á n a k 1595 aug. 31-én k i a d o t t i n s t r u c t i o j á t a fegyelmi e g y e s pontokról ( B u l l a r .
T . 3 . p. 52.), olvassák X I V . Benedek de beatif. S S . 1. 1. cap. 38 n. 8.
igy ir : „ S e c u n d u m s u m m o s ponti ficcs, quoties a b j u r a t o s c h i s m a t e g r a e c i ad u n i t a t e m r e v e r s i s u n t , sedulam c e r t e operám n a v a s s e , ut e r r o r e s a b j i c e r e n t , et Sedi apostolicae s u b d e r e n t u r ; at nulla tarnen facta r e p r o -b a t i o n e r i t u u m et consvetudinum, dummodo p e r i c u i u m animarum non i n d u c e r e n t , n e c d e r o g a r e n t lionestati ecclesiasticae, u t h a b e t u r in c o n -cilio L a t e r a n e n s i sub I n n o c . III. et in epist. I n n o c . IV. a d ep. T u s c u l . a p o s t . S e d i s legatum in r e g n o C y p r i . " (Op. oo. T . 3. p. 163. ed. Venct.
1767.) V e g y e elő I X . P i u s p á p á n a k 1862 j a n . 6 - á n kiadott apostoli irat á irat „ B o r n a n i poniratifices,'' v e g y e elő v é g r e XIII. G e r g e l y állal m e g a l a -p í t o t t e s k ü - h i t v a l l o m á s -példányát az e g y e s ü l t -p ü s -p ö k ö k r e , e n n e k 20
§ - a i b a n , és a s z e n t s z é k minden okmányaiban semmit sem találand, mely az emiitett, és más hasonló s u b s u m t i o k r a a l k a l m a t adna. A c z i k k i r ó m a -g á t a v a t a t l a n n a k bizonyítja ; ne hall-gasson sa ját és m á s o k ne-gédes vé-l e m é n y e i r e , nyissa fevé-l az o k m á n y t ivé-ly n a g y t á r g y b a n , ebbővé-l szóvé-ljon. Ivé-ly nagy, ily s z e n t ü g y b e n indokolatlan, e l h a m a r k o d o t t n é z e t e k e t , midőn e g y e n e t l e n s é g e k r e a d h a l n a k t á p o t , t e r j e s z t e n i v é t k e s cselekedet. S z e r k .
' ) A lelkes k i s p a p o k is r e m é l n ü n k engedik u g y - e b á r , h o g y e g y e n k i n t , vagy összesen minden e g y e g y m u z a e u m áldozzon e czélra. T .
Elhangzott elleneinktől a sok rágalmazó, barátainktól a sok lelkesítő és szeretettel korholó szózat, és mégis hol vagyunk ? Ott, hogy saját mindennapi kenyerünkhöz, a „Religio" jára-tásához sincsen étvágya soknak ! Ott vagyunk, hogy a „Re-ligio" szerkesztője ily nyilatkozatra képes keserű tapaszta-l a t á b a n : nátapaszta-lunk sok szent gondotapaszta-latot a fétapaszta-letapaszta-lem szokott meg-dermeszteni, hogy akikhez szólunk, azoktól cserben hagya-tunk. Ott vagyunk, hogy egy lelkes férfiúnak csak sok küzdelme, hihetetlen lelki bátorsága, kitartása, szellemi s testi erejének és pénzének nagylelkű feláldozása által tehet-tünk szert nagy nehezen egy oly politikai napilapra, (Id.
Tan.) mely kath. irányban halad progammjához hiven, következtesen. Ott vagyunk, hogy amire szert tettünk, azt csak jövőbeni birhatás biztositéka nélkül bírhatjuk, ') Ott vagyunk, hogy aggódva kell gondoskodnunk egy oly polit, napilapról, mely egy részről biztos jövővel birjon, más rész-ről béltartalma és külső kiállításával semmi kívánni valót ne hagyjon. Erre törekedjünk egyesülten szóval, tollal, pénzzel.
A testvériség és áldozat korát éljük ! Összetartás és áldozat biztos sikert arat ! Siessünk az ébredéssel, ne huzódozzunk, nehogy ismét álomba merüljünk. Adjunk tápot most újból fölélesztett buzgalmunknak, nehogy szalmatüzként meg-semmisüljön ! Azért tán jó volna, ha mindenki minél előbb, p. o. egy hónap alatt, nyilatkoznék a kezénél levő vala-melyik lapban, hogy igy aztán a tavaszi koronákon már egy ismételt lelkesités után össze is gyűjthetnék, és az e czélra fölkért f. püspöki hivatalokhoz elküldhetnék a 10 forintokat az illető kerületi alesperes urak. Hamar lenne az igaz, de iparkodnunk kell, mert félek — továbbá mert kü-lönben is minden perez, mindennap nagy veszteség terve-zett lapunk nélkülözése, végre mert ez esetben már előre vinne magával 10 forintot a koronára mindenki, mi nélkül talán egyesek részéről elfelejtetnék, vagy épen abba ha-gyatnék az egész ügy. Nem levegőből beszélek ; példákból tudom, hogy a koronákon pénz-, vagy legalább kivánt meny-nyiségü pénz hiányában keveset vagy épen semmitsem adott egyik — másik valami czélra p. o. péterfillért. — Még egy valamit ! Én szeretem hinni, miszerint a szepsi kerületi pap-ság, és ft. szerk. ur nézetével összhangzó azon szerény vé-leményem, hogy tervezett lapunkkal koránsem lehet szán-dékunk az ,,Idők Tan uját" leszoritni teréről, sőt inkább azt tökéletesitni, tekintélyre, s biztos alapra fektetni; azért tán czime is megmaradhatna. Tanúskodjék tehát ezután is, és pedig még hangosabban, szélesebb körben, hódítóbb tekin-télylyel e válságos időkről, e minden szentet és igazat lábbal tapodó korról és kath. érzületünk, egyh. érdekeltségünk nyilvánulásáról. De a lapszervezéshez mi távolból keveset szólhatunk, ezt a megalapított külföldi lapok példájára, te-kintélyes, tapasztalt, tudós férfiak közös tanácskozással vé-geznék. Nem egy embernek, nem egy élő lapnak ügye ez, de közös ügy, mindnyájunknak ügye, egyes ember a kivi-tellel meg nem bizathatik. Oly férfiak, kikbe mindnyájunk bizodalma központosul, fogják felvenni a létesités ügyét, niibelyt a mi áldozatkészségünk kész anyagkint megleend.
Akik a létesités ügyét kezeikbe veszik, azok a lap fölött
őr-' ) H á t ha előre is azon gondolat j u t e s z ü n k b e , hogy az ú t t ö r ő és zászlóvivő v e z é r ö r ö k k é c s a k nem é l h e t ! ? H á t ha előbb mint g o n d o l n ó k megszűnnék a t ö r t e r ő ? ! T .