Versek (1842–1844)*
Kiindulásként vessünk egy pillantást a verseskötet kiadástörténetére. Petőfi élet-rajzából tudjuk, hogy első gyűjteményes kötete Vörösmarty Mihály javaslatára, a Nemzeti Kör támogatásával, Tóth Gáspár szabómester kölcsönével jelenhetett meg. Az akció nem volt egyszerű, az ötlet felvetésére a pályatársak feltehetően a Csiga vendéglőben a következőképpen reagáltak: „mi dolog ez: költő dajkák va-gyunk-e mi? Versirók kisdedóvója akar a nemzeti kör lenni? Kapaszkodjék kiki maga, minket sem segített senki!”1
Vörösmarty ajánlásakor a kötet mintegy 10 ívnyi kézirata az 1844 telén össze-írott, válogatott verseket tartalmazta. A Nemzeti Kör albizottságának (Vörösmarty, Szigligeti Ede és Vachott Sándor) tagjai a benyújtott verseket átolvasva javaslatot tettek a kötetből kihagyandó darabokra. A költő 1844. április végén így számol be egri barátjának, Tárkányi Bélának az eljárás végeredményéről: „Vörösmarty, Vachott Sándor és Szigligeti voltak megbízva verseim átnézésére, s ezek, barátom, vagy tizenötöt kivettek belőlök, s nagy részint bordalokat. Csak nézd, a szomjas ember tünődését is ki akarták küszöbölni, de már ezt nem hagytam.”2
A legújabb kritikai kiadás vonatkozó kötetében Kiss József A Versek (1842–
1844) kiadásának története című tanulmánya részletesen beszámol a kihagyá-sokról.3 Tanulmányomban a kötetbe bekerült anyag szerkesztési elveit fogom vizsgálni. A fent idézett levelében azt írja Petőfi, hogy a kötete július eleje táján jelenik meg, de ez a terminus eltolódott, ezért még június végi, új verseket is il-leszt a kéziratba, amit végül július folyamán adhatott le. A kritikai kiadás jegyzetei alapján megállapítható, hogy a költő április végétől a kötetbe adásig folyamatosan javított versei szövegén, ezt mutatják a kéziratok, illetve a folyóiratokban publi-kált és a kötetben újra megjelent darabok eltérései. A kötet verseinek fennmaradt kéziratain látható, hogy szerepel minden költemény alatt a születési hely és idő, a
* Elhangzott az Újat Petőfiről! című konferencián 2013. november 16-án Gödöllőn a Magyar Iro-dalomtörténeti Társaság szervezésében.
1 Idézi Kiss József, Petőfi Sándor összes költeményei: (1844. január–augusztus) [a továbbiakban PSÖM II], s. a. r. Kiss József, Ratzky Rita, Szabó G. Zoltán, Bp., Akadémiai, 1983, 110. Lásd még Kerényi Ferenc, Petőfi Sándor élete és költészete, Bp., Osiris, 2008, 119.
2 Petőfi Sándor levelezése, s. a. r. Kiss József, V. Nyilassy Vilma, Bp., Akadémiai, 1964, 28–29.
3 Kiss József, A Versek (1842–1844) kiadásának története = PSÖM II, 113.
megjelent kötetben azonban a keletkezési helyet nem írja oda Petőfi, továbbá éves ciklusokat alakít ki. Kiss József tanulmánya kimerítően foglalkozik a kötet krono-lógiai rendjével, de nem fordít figyelmet az egyéb szerkesztési elvekre, illetve nem lát érzékelhető, megfogható koncepciót: „A versanyag keletkezési évekre való ta-golása azonban korántsem járt együtt az egy-egy év termésén belüli szoros idő-rend kialakításával. Kivált az 1842. és 1843. évi anyagban ennek jóformán nyomát sem lehet fölfedezni. A versek sorrendje ezekben az években látszólag teljesen ötletszerű, szeszélyes; valamilyen szabályszerűség nem hámozható ki belőle (el-tekintve a népdalok ciklusba foglalásától és évenkénti elkülönítésétől), legfeljebb annyi, hogy a költő a témák és formák változatos egymásutánját kívánta megvaló-sítani, továbbá, hogy indító versnek mindkét év elején egy-egy mélyebb, átfogóbb érvényű költeményét választotta (Hazámban, ill. Távolból. NB; az 1844. évi anyag is a programadó jellegű Honfidallal kezdődik).”4
A Versek (1842–1844) kötete a szerkesztés vonatkozásában az eddigi kötete-inél (Lant/Lanc versei,5 Ibolyák6 – Petőfi mai tudásunk szerint első és második verses kötete, amelyek publikálatlanok maradtak) nehezebb feladat elé állította a már akkor, tehát 1844 nyarán sem tapasztalatlan költőt. Nem csak arról van szó, hogy ez a kötet már százkilenc költeményt tartalmaz az első kötet tizenkilenc, illetve a második kötet hat költemény és két novellájához képest, hanem arról is, hogy a költő témaválasztása az eltelt esztendők folyamán egyre szélesebb körű lett. A Lant’ vagy Lanc’ (saját olvasatomban esetleg Lánc’) verseinek egyik témája az emlékezés egy tájra vagy városra, ahol járt; a második a férfiak változó ízlése a szerelemben, a harmadik pedig a személyesnek mutatott vágy az általános sze-relmi történetekben. Az epigrammák téma szempontjából teljesen széttartanak, ez azonban a műfaji sajátossága az epigrammának. Az Ibolyák egyes darabjai a színészetről szólnak, vagy egy-egy személyes baráti élményről, ami egy színész barátjához kapcsolódik, vagy már az életkép megalkotását próbálgatja bennük; a két novellája pedig szerelmi tárgyú, az egyik ironikus hangvételű, a másik azon-ban tragikus.
A Versek (1842–1844) azonban egy jóval nagyobb terjedelmű könyv a két ko-rábbi, publikálatlan kötetkénél, azoknál meglehetősen gazdagabb tematikájú. Itt jelennek meg először és végig tartják magukat a bordalok. Az 1842-es Felköszöntés az az évi versek közepén található, Pápán születik, de az 1843-asok közt a kecske-méti Dínomdánom van elhelyezve. Mint vérbeli romantikusét kíséri néhány évig a költő pályáját a halál tematika. De ennek ellencsapásaként a költő odateszi a ha-lál ellenpárját a jövőt, helyesebben szólva annak megjelenését a költeményekben,
4 PSÖM II, 124.
5 Rexa Dezső, Petőfi első sajtó alá készített, de soha meg nem jelent versgyűjteményéről, Bp.,Wodianer Nyomda, 1922.
6 Ibolyák. A költő 1995-ben előkerült gyűjteményes kötetének kézirata. Hasonmás kiadása: Bp., Argumentum, 1998.
ami Petőfinél gyakorta a hírnév képében fogalmazódik meg. A költői egyéniség, amelynek – ha stílustörténetileg akarom kifejezni – megerősödését jelzik az én-versek. Elsőként éppen az Én című, amelynek végén a magánélet és a közélet hi-vatása már ekkor összekapcsolódik: „ És az ég szivem földébe, / Drága fádat ülteté be, / Szerelem! / Koszorúba fűzöm ágit, / Koszorúm szerény virágit / A hazának szentelem.”7 Lényegében ez már hármas tematika: szerelem – költészet – haza.
Az évek múlásával, elért sikerei miatt egyre erősebb a magabiztosság érzete az ifjú költőben. A magabiztosság és az ellenállás nagyon jó versbéli szereplőjét találja meg a betyár figurájában. Első darabja ennek a Ki vagyok én? nem mondom meg….
kezdetű és című mű. A betyár szereplő majdnem addig jelen van a versekben, amíg a szerző rá nem talál a forradalmár, a szabadságharcos alakjára, amely aztán végig kíséri életét, de ez már nem a Versek első kötetébe beválogatott művekben zajlik le. Itt műfajilag a vezető, a domináns a népdal-imitáció.
b
Nézzük, hogy a versvilágot vizsgálva, a versek sorrendje mit árul el a szerkesztési elvekről? Lehet-e a kötetet narratívaként, összefüggő történetként olvasni? Vagy pedig más szerkesztői elvek is szerepet játszanak benne? Az 1842-es és 1843-as verstermés első darabjai a Hazámban és a Távolból is a szűkebb haza, a Kiskunság vagy legalábbis a rónaság képét idézi fel, az első költemény ott tartózkodván, a második költemény pedig (Pozsonyból) visszaemlékezvén rá. A Hazámban esz-tétikailag-poétikailag csúcsteljesítménynek tekinthető az ifjú költő életművében.
Dunavecsei mű, bár ez ebből a gyűjteményes kötetből nem derül ki. A szülő-föld iránti elkötelezettség sugárzik belőle, és ez a szülőszülő-föld a Duna-Tisza köze.8 A felszabadult, himnikus beszédmód a szülőkhöz való visszatalálás örömét, az átmenetileg rendeződni látszó pálya megnyugtató hátterét is magában foglalja.
Itt életrajz és mű közelít egymáshoz. A Dunán, a kötet második darabja folytatja ezt a hazai látkép tematikát, azt sugallja a versindítás, mintha valahonnan mesz-sze földről érkezne haza, ez azonban csak allegorikusan értendő. A katonaságnál töltött, feleslegesen elpazarolt idő utáni megérkezés verse ez. Az előző másfél év ugyanakkor más tájék megismerését is hozta, mégpedig a nyugati határvidékét, sőt egész életében egyetlen külföldi tartózkodásáét, ami Graz városában volt.
Betegsége idején még mint katonát a déli határvidéken gyógyíttatják.
Ezt, mint a történet előzményét, elmondja a K…. Vilmos barátomhoz9 című, a
7 Petőfi Sándor összes költeményei: (1838–1843) [a továbbiakban PSÖM I], s. a. r. Kiss József, Martinkó András, Bp., Akadémiai, 1973, 77–78.
8 Választott témám szempontjából mindegy, hogy ez Kiskőrös vagy Kiskunfélegyháza. Nem két-séges egyébként, hogy Kiskőrösön születetett a költő (erre dokumentum van), ő maga azonban az „ez a város születésem helye” verssorral félrevezette a kiskunfélegyháziakat.
9 PSÖM I, 59–60.
kötet harmadik darabjában, a vers beletartozik Petőfi barátságverseinek korpu-szába. E két keserű tavasz (1840 és 1841) hozadéka ez a kiskatona korában szüle-tett, örök barátság. Az 1842-es vers, tehát a K…. Vilmos barátomhoz, amelyben a társa teljes a nevét el sem árulja. Az emlékezések és a szakirodalom később kide-ríti, hogy Kuppis Vilmosról van szó.10 Az utolsó darab kenyér megosztása volt az
„örök” barátság kezdete, oka. Az 1842-es versben megszólaló még nagyon pate-tikusan beszélt, égi magasságokba vitte a költeményt, a barátság „szent frigy” – a szakralitás világába kerültünk. „E falattal nekem adtad lelkedet, / E falattal lelkünk összeköttetett;”11 Ezek a sorok azonban még igencsak gyermetegek. Másfél év egy költői pályán hosszú idő (tehát a szóban forgó vers megszületésétől a publikálá-sáig), a fejlődés, amit a nyelvi kifejezés terén ez idő alatt Petrovics/Petőfi Sándor elért, szinte leírhatatlan.
A Két vándor12újra a hazaérkezés örömteli idejét allegorizálja: átlépni a fo-lyón, és újra otthon lenni, a folyó pedig lelassulva folytatja, immár nem a költő hazájában, hanem a saját forrásvidékétől messze kanyarodó útját. Tehát négy vers (Hazámban; Távolból; A Dunán; K….Vilmos barátomhoz), ami összefoglalja a ko-rábbi élethelyzetet, és alkot egy-egy bevezető korpuszt, az eztán már nem narra-tív, hanem a téma- és hangulatcentrikus versek sorában.
A borozó13, az első nyomtatásban megjelent költeménye (1842) elkezdi egy új életforma, a sugallt bohémság leképeződését. A könnyelműség mint életelv je-lentkezik, ami inkább csak egy nagy felszabadulás, sok tehertől való megköny-nyebbülés, egy szabad lélegzetvétel, amit olvasunk. A cím a borivó embert jelenti, aki mindenre orvosságot talál az italban. A Furcsa történet14 (az öreg férj és az ifjú feleség örök témája) anekdotikus hangon előadott párbeszéd, a sztori jöhet a dunavecsei folklórból, de lehet saját ötlet. Petőfi egyszer-kétszer megverseli a cigányokat, gondoljunk a Vándorélet15 című versére. Itt is alighanem egy roma párról van szó. Majd egy éles vágás következik, beugrik egy önéletrajzi fejezet: az Első szerepem16 (színész múlt). De olvashatom úgy is, mint jelzését annak, hogy a kötetben jókedvű versek korpusza ugyancsak található. Persze a bordalok, és a ne-vetni való történetek eddig is voltak. Az 1843-as művek között az L….né17, az 1844-esek között a Fütty18 képviseli a színész témát. A Disznótorban19 az Ibolyáknak az a darabja, amelyik szerepel a költő minden kötetében (értve ezen a versek első
10 Lásd a PSÖM I, 364.
11 PSÖM I, 59–60.
12 PSÖM I, 42–43.
13 PSÖM I, 47–48.
14 PSÖM I, 57–58.
15 PSÖM II, 23–24.
16 PSÖM I, 64.
17 PSÖM I, 90.
18 PSÖM II, 9.
19 PSÖM I, 64.
gyűjteményes kötetét és az Összes Költeményeket), az 1842-es darabok között az év végi, évbúcsúztató dal szerepét tölti be, utána a Népdalok ciklus már műfaji egységet képez. E vers epizód volt a folyamatos beszédben, mint jeleztem a jó-kedvé: bordalok, alkalmi költemények, könnyű szerelmek hangja. A Disznótorban című versnek tehát fontos szerepe van az 1842-es versek között.
A Vadonban az ontologikus hajlam jelzése, a bizonytalanság az út további ré-szét illetően, időről időre felbukkannak ilyen művek a pályán később is (lásd pél-dául a Vadonerdő a világ… címűt, amely még metaforikájában is azonos). Kell egy fénysugár, kell egy csillag, valami útjelző – visszatérő verskellék a létfilozófiát megvalósító művekben. Az első népdal ciklusban, amelyik lezárja az 1842-es ver-sek sorát, helyet kap a Mihaszna, hogy a csoroszlya…, Járnak, kelnek sokan zöld erdőben…, Hortobágyi kocsmárosné angyalom… Nem teszi bele azonban Petőfi a Kakasszóra hajnal ébred… című költeményt, talán még mindig tiszteletben tartja Bajza József véleményét, azaz döntését, hogy a szerkesztő az Athenaeumban nem hozta le. Így nem közli egyik későbbi kötetében sem, pedig nem rosszabb bárme-lyik ciklusbeli népdalnál. Ahogy nem illeszti be Az első dalt sem.
Az 1843-as korpusz megismétli a szülőföld elhagyásának, a visszavágyásnak a tematikáját, mégpedig Távolból, szó szerint a visszaemlékezés aspektusából, vá-gyak, remények – zord valóság a kontrapunkt, amire a versszerkezet épül. Fontos vers, számvető vers, ezért kap kiemelt helyet egy év kezdeti helyzetben. Folytatja az 1842-es versek derűs alaphangon szóló dalsorát is; mulatás, ábrándozás, köny-nyelműség (Dínomdánom; Az én mátkám), időnként azonban megakasztja ezt a sorsáról, jövőjéről való gondolkozás. Hiszen a Jövendölésben egy anya-fiú pár-beszédre és a narrátor szövegének váltakozására építve távolítja az alanyitól, a személyes sorsától a megformáltságában ugyancsak kiemelkedő teljesítményként tekinthető költeményt: „’Anyám, az álmok nem hazudnak; / Takarjon bár a szem-födél: / Dicső neve költő fiadnak, / Anyám soká, örökkön él.”20 Átvonul az 1843-as verseken egy halálvágyat mutató, életkorában nem ritka vagy talán már a roman-tika fuvallatától megcsapott életérzés. Vissza-visszatérő a barátság tréfás-komoly-kodó tónusú feldolgozása.
Komoly tematikus, még inkább a forma szempontjából elkülönített a Népdalok ciklusa, szám szerint 12 vers. Vannak benne nem egészen a műfaj meghatározás-ba illő darabok is: Ki vagyok én? nem mondom meg... című, ami inkább zsáner-kép, betyárvers, de legjobb meggyőződésem szerint József Attila-i kvalitásokat előre jelző önmeghatározó versnek mondanám. Ugyanez vonatkozik a Lánggal égő teremtette… című műre, nem népdal, hanem igazi önarckép. Valóban az 1843-as versek utolsó fejezete a népdal-imitációk termése, köztük olyan kiemelkedő darabokkal, mint az A szerelem, a szerelem…, Síkos a hó, szalad a szán…. Az el-lentétezés gesztusa működik itt is a szerkesztésben, hiszen váltogatja a derűs és
20 PSÖM I.
a halálvágyas verseket. Ez utóbbiak lehetnek a romantika előjelei művészetében, ugyanakkor a lírából nem tudjuk kizárni teljes mértékben a személyességet sem.
Lírameghatározásomban Northrop Fryet követem, aki szerint: a líra kihall-gatott magánbeszéd.21 A fenti magánbeszédekben a vallomást tevő néha már depresszióhoz közeli lelkiállapotot közvetít. Megjegyzendő, hogy a Versek első gyűjteményes kiadásában, az 1843-as fejezeten belül nem rakta egymás mellé Petőfi a két Matild-verset, nem az életrajzi szempont dominált nála a szerkesztés-ben, hanem a komponálási szándék. Tehát először, a kezdeti, az 1842-es anyag-ban előbbre való volt a narráció, 1843-tól már nem, onnan már nem történetek szerint szerkeszt, hanem egész más szerkesztői elveket alkalmaz. Mint például a változatosság. A hangszín az 1843-as év elején a gyermekesen naiv (lásd Az én mátkám című verset), majd az 1843-as év végén már az ironizáló a jellemző (lásd a Merengést). Ez utóbbi költeményre Victor Hugo versei is hatottak, amit egy ko-rábbi írásomban már fejtegettem.22
Érdekes, hogy a Versek első gyűjteményében, legalábbis az 1843-as év anyagá-ban nem kerül egymás mellé a két Matild-vers sem (Matildhoz; Megunt rabság).
A kezdeti, az 1842-es rövid narráció után ilyen mértékben előbbre való volt a vál-tozatosság mint szerkesztési-poétikai elv. A Versek 1842–1844-ben a népdalcik-lusok külön csoportosítása mutatja, hogy nagyon jelentős témakörről, hangról van szó az életműben, de már ekkor sem az egyedüliről. Ezt a tanulságot már az Ibolyák is megmutatja, keskeny kötet, sokféle hang. Nem hiszem, hogy azért szün-tette meg később, az Összes Költeményekben a népdal ciklusokat, mert eztán ter-mészetessé vált számára, hogy mű-népdalos stílusban alkot (ilyen magyarázatot ad Kiss József). Inkább a stílustörténeti és poétikai eszköztár változásáról van szó.
b
21 „A líra mindenekelőtt olyan megnyilvánulás […] amelyet véletlenül hallgattunk ki. A lírikus ren-des körülmények között úgy tesz, mintha magában beszélne vagy valaki máshoz – a természet szelleméhez, a Múzsához, (figyeljük meg a különbséget: az epikában a Múzsa szólal meg a köl-tőn keresztül), egy közeli baráthoz, egy istenhez, egy megszemélyesített absztrakcióhoz vagy egy természeti tárgyhoz.” Northrop Frye, A kritika anatómiája, ford. Szili József, Bp., Helikon, 1998, 210. Kulcsár-Szabó Zoltán a kihallgatott magánbeszédet mint fogalmat Millnek tulajdo-nítja. Kulcsár-Szabó Zoltán, Metapoétika: Önreprezentáció és nyelvszemlélet a modern költé-szetben, Bp., Kalligram, 2007, 121.
22 Ratzky Rita, Hatások és párhuzamok: A francia romantika hatása Petőfi magánéleti költésze-tében, It, 1992/3, 445–463.
Az 1844-es versek esetében az eddiginél most sokkal nehezebb dolgom lesz, hi-szen az esztendő gazdag termésében kell felfedezni a kötetbe rendezés szerkesz-tői szándékát. Vajon a kötetszerkesztési elvek rekonstruálásakor mennyire mara-dunk a szöveg hatókörében? Remélem, hogy majdnem teljes mértékben. Hiszen beleavatkozni, rendezési szempontokat kitalálni semmiképpen nem szeretnék.
A kötetben az 1844-es verskorpusz első darabja a szerző által ars poetica fontos-sággal bíró, ezért az év legelejére helyezett mű, a Honfidal. Itt jegyzem meg, hogy Petőfi életműve során mindig is fontosnak tartotta, hogy legyen évnyitó és évet lezáró költeménye. Ez kapcsolatban lehet a január elsejei születésnappal is (ami szerintem inkább december végi, de tartsuk tiszteletben saját, önkultuszt építő szándékát, ez Heine esetében is megengedett volt). Tehát úgy érezte, hogy a szü-letése, helyesebben keresztelése napján alkotnia kell egy összegző jellegű művet, továbbá akkor is, amikor elröppent egy esztendő, amit rendre meg is tett. Lásd például a Bucsú 1844-től23, 1845 elején A magyar nemzet (Oh ne mondjátok ne-kem, hogy…)24, 1845 végén Átok és áldás25, 1846 elején ilyen az Isten csodája26 című vers, 1846 végén az Egy gondolat bánt engemet27, 1847 elején az Egy barátom az ifjuság28, végén a Szilveszter éje 1847-ben29, 1848-ban A téli esték30 majd Az év végén31, később az Újév napján32, 1849.
A Honfidal akárcsak korábban a színészversek, szakralizált hangon szól. A bor-dalok hagyományaképpen, mintegy azokat is megemelve, most már a hazára kö-szönti a poharat. Az 1843 vége, 1844 eleje a nem túl sok dalt termő, nyomorúságos debreceni tél, ahonnan már csak fölfelé visz az út. Itt a meg-megtorpanó színész-pálya dokumentumai, a szerelem hiánya, a barátság bugyrai, amik versbe fordul-nak. Ugyanakkor micsoda ellentmondása az irodalomtörténet-írás hagyományos és magát makacsul tartó élet és költészet erőltetett egységének, hogy ekkor szület-nek legjobb bordalai: Szomjas ember tűnődése és az – ebből a kötetből többek
kö-23 Petőfi Sándor összes költeményei: (1844. szeptember –1845. július) [a továbbiakban PSÖM III], s.
a. r. Kiss József (főszöveg), Kerényi Ferenc, Martinkó András, Ratzky Rita, Szabó G. Zol-tán (jegyzetek), szerk. Kerényi Ferenc, Bp., Akadémiai, 1997, 108–109.
24 PSÖM III, 112.
25 Petőfi Sándor összes költeményei: (1845. augusztus – 1846) [a továbbiakban PSÖM IV], s. a. r.
Kerényi Ferenc, Bp., Akadémiai, 2003, 134–135.
26 PSÖM IV, 94–95.
27 PSÖM IV, 230–231.
28 Petőfi Sándor összes költeményei: (1847) [a továbbiakban PSÖM V], s. a. r. Kerényi Ferenc, Bp., Akadémiai, 2008, 7.
29 PSÖM V, 264–266.
30 1848 elejétől a versek oldalszámait csak a régi kritikai kiadás alapján tudjuk közölni, mert az új utolsó kötetei még nem jelentek meg. Petőfi Sándor költeményei: 1848–1849; (függelék: Ifjúkori versek 1838–1842. : töredékek, kétes hitelűek) [a továbbiakban PÖM III], s. a. r. Varjas Béla, Bp., Akadémiai, 1951, 7–8.
31 PÖM III, 213–214.
32 PÖM III, 217.
zött kihagyott – Ivás közben. Eleven bizonyítékai, hogy nem lehet automatikusan összeolvasni az életrajzot és az életművet, hogy nem lehet a művekből életrajzot kreálni. Az év közepe felé a líraiságot a népdalok képviselik, a többi költeményben (bordalok, pesti versek) egy a köznyelvhez közel álló dikció uralkodik. Az 1844-es versek első Néprománcok ciklusa (ez is van a népdalok mellett) Pesten születik, illetve egy darabja Kunszentmiklóson. Azt tagadják, hogy az ilyen történeteknek a lehetséges helyszínek közelében kellene papírra kerülnie. Csokorba teszi a ké-sőbbi recepcióban sokat dicsért és oly jól fogadott családi témájú költeményeket, ellenpontozva a halál, a magány lenyomataival (Javulási szándék; Betegségemben).
Nem véletlen, hogy a kötet e részében tobzódunk a mű-népdal ciklusokban, még kettő lesz belőlük. Az első csoport olyan esztétikai épséggel, mint amit a Pusztán születtem…-ben alkot, a második, ugyancsak 12 darabból állóban olyan munkák, mint az Árvalyányhaj a süvegem bokrétája… vagy a Hírős város az aafődön Kecskemét…. A Versek 1842–1844 kötet versanyaga a pesti versek sorával zárul. A kötet legutolsó, tehát megint csak rendkívül hangsúlyos helyen pályájá-nak eddigi csúcsteljesítménye Az alföld áll, ami szintén Pest-Budán készült 1844.
június második felében vagy júliusban, épp a kötet leadása előtt. Sietségnek, el-kapkodottságnak nyoma sincs a versben. Ebben az írásban nem a költemények belső szerkezetét választottam témának, hanem magát a kötetét, de összefüggé-seit meg kell említenem. A szóban forgó költeménynek a belső szerkezete is az ellentétezésre épül. Horizontális elmozdulás a Kárpátoktól az Alföldig, majd egy vertikális repülés a felhők közé. Onnan vissza a földre, ahol a ménesek nyargalnak.
A mozgás effektusok mellé a hangokat is érzékelteti: zúgás, dobogás, kurjantás.
Mindez azonban a szél süvítésétől tompítva. Távolabb viszi a költő az olvasót, ahol már lecsendesült a szél. Újabb hatás az olvasóra: a színek. Talán a pesti tar-tózkodás teheti, de a júniusi búzát smaragdzöldnek festi. A tanyavilág képe egy csárdával: festményszerű. Illetve a hanghatás miatt (a vércsék visítása) a ponto-sabb kifejezés az, hogy filmszerű. Annál inkább az, mivel kinagyítja a képet: egy nagytotált kapunk, amelyen az apró gyíkokat is észrevehetjük. Majd egy premier
Mindez azonban a szél süvítésétől tompítva. Távolabb viszi a költő az olvasót, ahol már lecsendesült a szél. Újabb hatás az olvasóra: a színek. Talán a pesti tar-tózkodás teheti, de a júniusi búzát smaragdzöldnek festi. A tanyavilág képe egy csárdával: festményszerű. Illetve a hanghatás miatt (a vércsék visítása) a ponto-sabb kifejezés az, hogy filmszerű. Annál inkább az, mivel kinagyítja a képet: egy nagytotált kapunk, amelyen az apró gyíkokat is észrevehetjük. Majd egy premier