cisco Prini et Helenae Vesseleni, qvarto Nonas Avgvstas applavsit Emericvs Prini in vniversitate Tyrnaviensi rhetor. Posonii MDCXXXVII [typ. Societa- tis Jesu],
A6 = [6] föl. - 4° - Orn., init.
MKsz 1963: 118 - Caplovic 319
Lakodalmi vers. - A kiadványt Perényi Imre készíttette Perényi Ferenc és Wesselényi Ilo
na 1637. augusztus 2-án tartott menyegzőjére. A címlevél után Proloquium köszönti a jegye
seket. Ezután következik a főrészben a szerző hosszabb költeménye. A nyomtatvány utolsó lapja közli az esküvő pontos dátumát, az évet kronosztichonba rejtve.
Az egyetlen egyetlen ismert példányt előbb Borsa Gedeon (MKsz 1963: 118), majd Ján Caplovic (319) írta le.
A szerző, Perényi Imre, Perényi György Abaúj és Zemplén vármegyék főispánjának fia, ekkor a nagyszombati egyetem retorikai osztályának hallgatója volt. A lakodalmi verssel má
sodik házasságát kötő Ferenc bátyját köszöntötte.
Budapest Acad cop. - Banska Bystrica Arch ©
Perger, Elias: Symbolum sacrum... reginarum Hungáriáé... Posonii 1637 = A p p e n d ix 159
1699
»PROPOSITIONES seu theses impressae e Physica Emerico Losy, Archie- piscopo Strigoniensi dedicatae. Posonii 1637 typ. Societatis Jesu.«
MKsz 1989: 186
Fizikai vizsgatételek. - E nyomtatványról a nagyszombati egyetem naplója alapján (Buda
pest Egyetemi Könyvtár Pray-gyűjtemény XXX. kötet) Holl Béla adott hírt (MKsz 1989: 186) Közleménye idézi és értelmezi a napló 1637. augusztus 31-i bejegyzését: „Post prandium prae- sentibus Archiepiscopo Strigoniensi, Palatino Comite, et aliis plurimís fűit disputatio Physica cum impressis thesibus Archiepiscopo dedicatis ab Juvene saeculari. Primus oppugnavit P.
Gvalterus. P. Cancellarius etiam acriter disputavit.” A napló idevonatkozó szövegének koráb
bi kiadását ld. Adattár 11 211.
A nyomtatott téziseket egy világi hallgató Lósy Imre esztergomi érseknek ajánlotta. A vita 1637. augusztus 31-én ebéd után zajlott le az esztergomi érsek, Eszterházy Miklós nádor és mások jelenlétében. Az első' opponens P. Gvalterus, azaz Gualterus Paulus, a jezsuiták bécsi filozófiaprofesszora volt és serényen részt vett benne a kancellár, Lippay György püspök is (MKsz 1989: 186, Holl Béla).
A kiadványt Pozsonyban nyomtatták, amit bizonyít, hogy egy héttel korábban, augusztus 24-én oda utazott érte a feltételezhető praeses, Martinus Palkovich fizikaprofesszor (vö.
1690).
1699-1700 1637 P O Z S O N Y
1700
[1] ALLMANACH des Jahrs nach dér Zukunfft Christi ins Fleisch 1638. auff Vngern, Siebenbürgen vnd benachbarte Lánder gerichtet von D á v i d é F r ö 1 i c h i o, astronomo in Káysrmarckt. - [2] (Prognosticon auffs Jahr Christi 1638, darin(n)en aus astrologischem Grunde verkündiget wird die natürliche Influentz dér Sternen in diser Vnterwelt... Allén Menschen.
Frommen vnd Bősen nützlich zu wissen... gestellet vnd sonderlich auff Vngern vnd Siebenbürgen dirigiret durch D a v i d e m F r ö l i c h i u m , astronomum Caesareopolitanum.) Hermán Stadf [1637] Marcus Pistorius.
A8 B« C6, *2 = [241 föl. - 16° - Orn.
Adleff 81 - Avram 4
Uj-naptár ó-naptárral és prognosztikon. - E kiadványról először Norbert Adleff adott hírt (Adleff 81), majd Mircea Avram közölte részletes leírását címlapmásolattal együtt (Avram 4).
A naptár felépítése: az év jellemző adatai és a naptárjegyek magyarázata után a hónapok naptártáblái következnek német nyelvű hónapversekkel. Ezután a Merk auf, o Mensch kezde
tű vers olvasható. Az önálló címlappal ellátott prognosztikon egyes fejezetei: Von dér win- terlichen Revolution - Vöm Frühling - Vöm. Sommer - Vöm Herbst - Von Finsternissen,
Krieg, Feuerzeit und Sterbenslauft. A nyomtatványt a Verzeichnis dér Siebenbürgischen Jahr- markte című, betűrendes vásárjegyzék zárja.
A kiadvány kisebb terjedelmű, mint a többi, Szebenben nyomtatott Frölich-naptár (vö.
1554, 1789, 2025, 2078, 2342), amelyek a prognosztikon után rövid krónikát is tartalmaznak.
Nem kizárt, hogy eredetileg ennek a kiadványnak is része volt egy külön füzetre nyomtatott, nyolc levélnyi terjedelmű krónika, bizonyítani azonban sem a füzetjelzés, sem a kötés alapján nem lehetséges.
A valószínűleg linzi származású Marcus Pistorius által 1629-tól vezetett szebeni nyomdá
nak 1633 és 1636 között nem ismeretesek kiadványai.
Cf. 938!; - , 1749, 1789, 1853, 1904, 1959, 2025, 2078, 2113, 2149, 2189, 2240, 2284, 2342, 2393, 2437, 2489, 2551, 2607, -»
Budapest Nat cop. - Sibiu Mus ©
1637 T E J F A L U 1701
1701
[1] URUNK Christus születése után az MDCXXXVIII. esztendőre való calendarium, melly az crackai akadémiában tanéto m. Z o r a w s k y M i k l ó s philosophus és mathematicus doctor irasábul magyarra fordét- tatván. - [2] (Praxis astrologica ez 1638. esztendönec kezdetiről és annac az ö kimeneteleröl.) Tei-Falun [1637] Wechelius Sigmond János.
A8 B« C4-E< = [28] föl. - 8° - Init.
RMK I 685 - Őaplovic 1677
Új-naptár és prognosztikon. - A naptárjegyek magyarázata után a hónapok naptár
táblái következnek, alul folytatólagosan krónikaszöveg olvasható i.sz. 30-tól 1630-ig. Ezu
tán Wechelius Sigmond János ajánlása következik g róf erdó'di Palfi Istvánnak... Poson vá
rának fó'kapitányának... A prognosztikon egyes fejezetei: Ez esztendőnek uralkodó csillagá
ról - Ez esztendőnek tulajdonságiról és a levegő égnek közönséges változásáról - A Napban és Holdban való fogyatkozásokról és azoknak kimeneteliről - A földnek terméséről - A pes
tisről és betegségekről - A békességről és hadról - Néminemű kiváltképpen való országokról és tartományokról. A Nagy és Kisebbik Lengyelországról - A nemes M agyarországról - Cseh
országról - M orvaországról - Silesiáról - Austriáról. A kiadványt a Sokadalmak című vá
sárjegyzék zárja.
A lengyel Mikolaj Zorawsky korábbi naptárszerkesztó' német nyelvű kalendáriumai 1642- 1701 között jelentek meg Becsben. Magyar nyelvű naptárainak fordítója ismeretlen.
Az eredetileg Batthyány Ferenc által alapított nyomda korábban Németújvárott, majd 1632-ig Pápán dolgozott (vö. 1553). Wechelius Zsigmond János már 1626-ban bérbe vette a Batthyány családtól, de a nyomdavezető' ekkor még Bernhard Máté maradt. A műhely 1637- 1645 között működött a csallóközi Tejfaluban Wechelius vezetésével, aki az Európa több orszá
gában is tevékenykedő protestáns Wechelius és Aubry kiadó és nyomdász család tagja lehe
tett. Tejfalusi kiadványai közül az 1638, 1639, 1642. és 1646. évre szóló kalendáriumok ma
radtak fenn. Ezért megalapozottan feltételezhető, hogy a közbeeső évekre is megjelentek a naptárak. A nyomda történetét V. Ecsedy Judit dolgozta fel (OSzKÉvk 1979: 303-352).
Cf. - , 1750, 1790, 1854, 1905, 1960, 2026, 2079, 2114 Budapest Nat ©
1702 1637 T R E N C S É N
1702
[BAYLY, Lewis]: Praxis pietatis, to gest o cwicenj se w poboznosti prawé knjzka milostná... Prwnj djl... [Trencín circa 1637 Václav Vokál.]
A®—V® WB X®—Z®, Aa8-Ee8 FP = [12] + 435 [recte 445] + [111 pag. - 8° - Orn., init.
Caplovic 1702 — Knihopis 1016 - Soupis 698 - Misianik 227
Vallásos elmélkedések és imádságok biblikus cseh nyelven. - A cím fordítása: Praxis pie
tatis, azaz igazi kegyes könyvecske az ájtatosság gyakorlásáról. E nyomtatvány Lewis Bayly The practice o f pietie című könyvének német változata alapján készült (Praxis pietatis: Das ist Übung dér Gottseligkeit... Basel 1628). E nyomtatvány a Magyarországon két részben kiadott cseh fordítás első része. A címlevél hátlapján M. Georgius Colsinius cím nélküli, Comeniust köszöntő latin nyelvű verse olvasható. Ezt követi a cseh nyelvre fordító Joannes Amos Comeniusnak 1630-ban kelt, J. A. C. monogrammal aláírt Pfedmluva vykladace ceského (A cseh fordító előszava) című előszava, majd részlet Zpredmluvy némeckého vykladace (A német fordító előszavából). A könyv fejezeteit Registfik kapitol knizky této (E könyvecske fejezeteinek jegyzéke) foglalja össze. Az O pravé poboznosti a prauém se v ni cvicení (Az igaz ájtatosságról és annak igaz gyakorlásáról) című főrész XLII fejezetből áll. Utána ismét Georgius Colsinius- vers: Ad pium lectorem. Ezt három ének követi: 1. Písnicka nejpfednéjsí dobrodiní Bozí potéséné vypravující! Pod melodyi zialmu 91. Kdoz ochrany etc. (Isten legfőbb jótéteményeit örömmel elbeszélő dalocska. A 91. zsoltár dallamára. Ki a mi oltalmunk etc.) - 2. Druhá.
Jako: Prikazateli Jezísi (Második. Mint: A parancsoló Jézusnak) - 3. [Písnicka] z némecké (Dalocska németből): Ach Gott von Hímmel etc.
Joannes Amos Comenius (1592-1670) a XVII. századi enciklopédizmus kiemelkedő képvi
selője, kiváló morva pedagógus. Tanulmányait előbb otthon Prerovban, majd Herbornban és Heidelbergben végezte. A fehérhegyi csata (1620) után bujdosásra, majd emigrációba kénysze
rült. Ekkor bontakozott ki a lengyelországi Lesznóban (1627-1641 és 1648-1650) elméleti pe
dagógiai munkássága. Angliában (1641), Svédországban (1642-48) és Sárospatakon (1650-54) próbálkozott pánszofikus didaktikai elképzeléseinek gyakorlati megvalósításával. Élete utolsó másfél évtizedét Amszterdamban töltötte. E kiadványa előszavában elmondja, hogy munkája a harmadik cseh fordítás. Készítésekor több helyen is kihagyásokkal és változtatásokkal élt.
Első része 1630-ban jelent meg először Lesznóban (Soupis 698 vö. Knihopis 1015, 1015a). Az ennek alapján készült trencséni nyomtatvány létrejöttének körülményeivel Ján Caplovic fog
lalkozott először (Acta Comeniana 1960: 227-228), és ő írta le önálló bibliográfiai tételként (Caplovic 1702). A kinyomtatás idejére vonatkozó megállapítását a fordítás később megjelent második részéhez (1906(1)) írott, 1640. augusztus 24-én kelt ajánlólevél következő megjegy
zésére alapozta: Ponévadz y pfedesle Díl první... pfed nékterym rokem... na zádost tolikéz dobrych poboznych a bohabojnych panúv krajanúv jsem vyllacil (a néhány évvel ezelőtt ki
adott első részt is... néhány istenfélő honfitársam kérésére nyomtattam ki). Ezek alapján jog
gal feltételezhető, hogy jelen kiadvány 1637 körül jelent meg, s egyike volt Vokál 1637-től Trencsénben működő műhelye első nyomtatványainak (vö. Acta Comemana 1960: 227-228 és A p p e n d ix 149).
Cf. 1525(2); 1 6 3 9 ,-, 1735, 1817, 1895, 1906(1), 2042,
Brno Univ © ® ’ - Budapest Nat © ® - Martin MS © - Praha Nat ffi
Habermann, Johann: Modlitby na kazdy den v tyhodní. V Trenóíne 1637. - Vide 1796
1637 T R E N C S É N 1703
1703
KALINKA, Joachim: Lemma funereum, quod ex capite 2. v, 12. 13. 14. 15.
16. 17. Ecclesiasticae Solymorum excellentissimi in obitum d(omi)ni Iohan- nis Ostrozith de Ghyletincz, liberi baronis atque haereditarii domini arcis Illawa, equitis aurati, nec non sacratissimae caesareae regiaeque majesta- tis camerarij etc., anno Christi MDCXXXVII. 1. Junij non pláne expletis vitae triginta octo annis Posonij vita functi, et Illaviae 12. Iulij praetacti anni monumento avitico inhumati, patroni sui benevoli habuit Joachimus Kalinkius, ecclesiae Illavietasis et aulae inclytae Ostrozithianae domesticae in verbo gratiae pastor. Trenchinii (1637) typis Wencesilai Wocalij.
A4- D ‘ = 1161 föl. - 4°
RMK II 516 - Caplovic 1703
Gyászbeszéd gyászversekkel. - A címlap hátán a szerző Nicolao, Paulo, Matthiae Ostrozith de Ghyletincz, fratribus naturalibus, filiis... Stephani Ostrozith de Ghyletincz, domini haereditarii arcium Illawa et Lipto-Uywar etc, nec non sacratiss. caesareae regiaeque maje- statis consiliarij, atque per regnum Hungáriáé dapiferorum regalium magistn, patroni sui...
colendi ajánlja művét. Joachim Kalinkának Osztrosith János fölött elmondott beszéde, ame
lyet rövid Prooemium vezet be, három nagyobb egységre tagolódik: Describitur autem vanitas primo mundi sapientiae-, Secundo hominum vitae és végül Applicatio protreptica in vitám et mortem praesentis baronis. A prédikáció után a szerzőt köszöntő és az elhunytat sirató latin nyelvű versek olvashatók. Szerzőik a következők: Matthaeus Zitnikius Turocio Hajenus., eccl.
Soblahov. mi. - Matthias Gazur Thurocz-Mossovinus... Stephano Ostrozith... eiusdem filio- rum... Nicolai, Pauli et Matthiae continuus... praeceptor - Dániel Remenius, scholae Trench. p.
t. rector két verset írt, az egyiket csupán D.R.s.T.p.t.r. monogrammal jelzi; Johannes Lanij, rector scho. Illav. - Andreas Petrensis, p. t. col. sch. Trench. - Stephanus Pilarikius, Ocz. p. t.
scholae Illav. cantor és D. H. Az utolsó levél verzója üres. A prédikáció szövegét a lapszélen a beszéd forrásaira utaló jegyzetek kísérik.
Joachim Kalinka (1602-1678) iskolái elvégzése után Radványban lett kántor, majd Rózsa
hegyen diakónus. 1634-tól Rajecen, 1637-től Illaván evangélikus lelkész, az Osztrosith család udvari papja, 1646-tól szuperintendens. 1673-ban a pozsonyi Judicium Delegatum ítélete alapján száműzték. A németországi Zittauban halt meg.
Gyászbeszédét mint udvari pap mondta el Illaván 1637. július 12-én, az ugyanezen év jú niusában 38 éves korában Pozsonyban elhunyt Osztrosith János temetésén. A prédikáció élet
rajzi része hosszasan ismerteti Osztrosith korábbi külföldi tanulmányútjának állomásait, és méltatja az elhunyt műveltségét.
A cseh menekültek szolgálatában álló nyomda 1636-ban a Nyitra megyei Szenicén (1662) majd 1637-től 1664-ig Trencsénben működött. A tipográfia első vezetője és tulajdonosa Václav Vokál 1641-ig, haláláig állt a nyomda élén. A trencséni nyomda történetéről Gulyás Pál (MKsz 1943: 118-123) és Jozef Telgársky (Trencín. Remeslá, tlaciarne, architektúra. Red.
Pavel MoSko. Bratislava 1985, 189-219) írt.
Budapest Acad © © - Budapest Nat © © - Budapest Uniu ®" - Kalocsa Dioec ©
1704-1705 1637 T R E N C S É N
1704
KIRCHER, Joannes: Homilia de passione Christi in horto, ex occasione temporis quadrages. adornata stúdió et meditatione m. Joh. Kircheri Tu- binga-Wirtembergici, gymnas. Banens. p. t. rectoris, an. 1637. Trentchinii (1637) typis Wencesilai Wocalii.
A ‘- D 4 E2 = [18] föl. - 4° - 1 ill., orn., init.
RMK II 517 - Caplovic 1704
Evangélikus prédikáció. - A művet Caspari Ilieshazio de Ilieshaza, comiti perpetuo de Trentchin, ejusdemque comitatus, ut et Arvensis ac Liptouiensis supremo ac perpetuo comiti ajánlja m. Joh. Kircher. Az ajánlólevél kelte 1637. április 7. Ezután következik a Homilia de passione Christi in horto című, nagyböjt idején mondott prédikáció Krisztus gyötrődéséről a
Gecsemáné kertben. A nyomtatvány utolsó levelét kisméretű Golgota-fametszet díszíti A tübingai származású Joannes Kircher az 1620-as években telepedett le Magyarországon.
1628-tól a besztercebányai iskola rektora, később Bánban, majd 1637 novemberétől ismét Besztercebányán viselte ugyanezt a tisztséget. 1640-ben katalizált: ekkor megjelent Aetiologia című művével (vö. 1910) protestáns részről heves polémiát váltott ki.
Budapest Nat © © - Martin MS ® ‘
1705
LOCHMANN, Ján - SMRTNÍK, Melchior: Vale Tranoscianum a neb.ká-
zánj pohrebnj dwoge, vcinéné pri pohrbu... knéze Giíjka Tránowského,
sluzebnjka Páné pri cyrkwi Swato-Mikulásské w Liptowé... ziwot swűg...
dokonal... roku bézjcyho 1637. dne pák 29. mésyce máge, a tamze w kostele Swato-Mikulásském... gest pochowán... druhého dne mésyce czerwna. W Trencjné 1637 [Václav Vokál],
AJ- E 4 = 39 pag. - 4° - 1 ins., orn.
RMK II 518 - Caplovic 1707 - Knihopis 4932
Gyászbeszédek biblikus cseh nyelven latin nyelvű gyászversekkel. - A címlap verzóján Calíx Domini salutaris 1626 Georgius Tranoscius feliratú, bibliai jelképpel díszített fametszet látható (vö. 1632) a feliratot magyarázó bibliai idézettel. Ezután Szunyogh Jánosnak, az el
hunyt pártfogójának ajánlja a művet Ján Lochmann németlipcsei pap, a második gyászbeszed szerzője latin nyelvű gyászversben: Th.renod.ia ad... baronem dn. Johannem Sunegh de Jessenica, Budetinii Bilitiique haereditarium dominum... aláírása: S á Johanne Lochmanno pastore ecclesiae Teuto-Lypchensis et ven. contubernii Lyptoviensis decano et notario. A kötet két gyászbeszédet tartalmaz, amelyet Jiíík Tranovsky temetésén, 1637. június 2-án Lipto- szentmiklóson mondott el Melchior Smrtnik és Ján Lochmann. Az első prédikáció címe:
Kázáni první, ucinéné pfed domem farním od knéze Melichara Smrtníka správce cyrkve Bodické v Liptové (Első beszéd, amelyet a parókia előtt Melchior Smrtnik, a Liptó megyei bodicei egyház papja tartott). A második prédikáció címe: Kázáni druhé, ucinéné v kostele S.
Mikulásé od knéze Jana Lochmanna, zpráuce cyrkve Krystovy v Némecké Lipci v Liptové (Má
sodik beszéd, amelyet a Szt. Miklós templomban Ján Lochmann, a Liptó megyei németlipcsei egyház papja tartott). Ennek végén olvasható a Personalia, az elhunyt részletes életrajza. A kötetet két latin nyelvű gyászvers zárja: In obitum ejusdem viri clariss. címmel Beniamin Carbonarius p. t. rector scholae Teuto-Lipschen. - In ejusdem viri reverendi... Georgii Tra- noscii, compatris sui quondam suscipiendi, aeternam memóriám; Dávid Eliae, minister ecclesi
ae Kubinien. et senior venerabilis contubernii Arvensis, approperabat címmel.
A Ján Lochmann beszédének végén olvasható Personalia című rész Tranoscius életrajzá
nak fő forrása. Ebből merítették adataikat Ján Durovic, Ján Mocko és Ján Vilikovsky monog
ráfiái és tanulmányai, valamint Jozef Minárik összefoglaló bibliográfiája: Renesancná a hu- manistická literatúra. Bratislava 1985. 232-236.
Bratislava Acad ® - Budapest Acad © - Budapest Nat © - Liptovsky Mikulás Ev O
1637 T R E N C S É N 1706
1706
PARACLESIS Christiana aneb krest'anské potéssenj w zármutku... Tobi- ásse Jona Sluzinského, sauseda mésta Trencjna s... Lidmilau Zacheuso- wau, manzelkau swau... negprwe... Anny, manzelky swé... poto(m)... Lidmili, Justyny a Kateriny, djtek swych milych w Pánu Krystu zesnulych... opla- káwagjcych vcinéné casy rozlicnymi. W Trencjné MDCXXXVII v Wácslawa Wokála.
A8-H 8 1* = [68] föl. - 8° - Orn., init.
RMK II 519, II 533 - Knihopis 14.217 - Caplovic 1705
Gyászbeszédek biblikus cseh nyelven latin nyelvű gyászversekkel. - A cím fordítása:
Tóbiás Jón Sluzinsky trencséni polgár vigasztalása a gyászban... először... felesége... majd Krisztus Urunkban elhunyt gyermekeik... különböző időkben végzett siratása. A kiadvány öt gyászbeszédet tartalmaz Tóbiás Jón trencséni polgár feleségének és két lányának halálára.
Ezek a következők: (1) Kázaní pruní pri pohtbu... Anny... Jozeffa Heliadesa... dcerky a...
manzelky... Tóbiásé Jona... Ucinéné v kostele na predméstí... mésta Trencína od k. Jakliba Stephanidesa... 1630. dne 2. mésyce zári (Első beszéd Annának, Josef Heliades lányának és TobiáS Jón feleségének a temetésekor... A trencséni elővárosi templomban 1630. szeptember 2-án tartotta Jakub Stephanides...) Anna a Cesky Brod-i szenátor Josef Heliades gyermeke és Tobiáá Jón második felesége volt, 21 éves korában hunyt el. - (2) Summovní obsazení kázání
MDCXXXVII... (Harmadik beszéd Tóbiás Jón Katerina lánya felett... Teodor Sopotiustól 1637 augusztus 19-én...) Katerina a harmadik házasságból származott, ötéves korában halt meg Sopotius trencséni segédlelkész a szülők háza előtt búcsúztatta a halottat. - (4) Ctvrté pohfební promluuení ku poléSení... Tobiááovi Jonovi... s... manzelkau... Lidmillau Zachovau smrti dcerky... Katerinky oplakávající... 1637... od Jakuba Stephanidesa... (Negyedik gyászbe
széd a Katerina lányuk halálát sirató Tóbiás Jonnak és feleségének, Lidmilla Zachovának a vigasztalására... 1637... Jakub Stephanidestől...) Stephanides a trencséni templomban egy nappal a kislány halála után, 1637 augusztus 19-én tartotta a gyászbeszédet. A prédikáció után két latin nyelvű gyászvers olvasható E.C.a.s.T. és Ezechiel Cortacij p.t. Sch. Trench.
Alum. aláírással. A két vers szerzője tehát ugyanaz a személy. - (5) Páté a poslední kázaní.
Paraclesis Christiana. Kfest'ánské potésení pro oblomení zármutku... Tóbiásé Jona a...
Lidmili Zacheovy... Lidmili, Justyny a Kateriny, dítek svych... oplákávajicích... od Adama Wolfiusa Benesouského... v církvi niéno-motésické sluzebníka... MDCXXXVII. (Ötödik és utolsó beszéd. Paraclesis Christiana. Keresztény vigasztalás a Lidmila, Justyna és Katerina gyer
mekeiket sirató Tobiáá Jón és Lidmila Zachová bánatának enyhítésére... Adam Wolfius BeneSovskytól, az alsómotesici egyház szolgájától... 1637.) A negyedik és az ötödik beszédnek - az előzőektől eltérően - önálló címlapja van. Az ötödik beszéd címlapjának verzóján és a ki
advány utolsó két levelén latin nyelvű gyászversek olvashatók, szerzőik: Andreas Petrensis Lipt. collega scholae Trenchin., Johann Tunakius Rass. Cant. scholae Trenchinien.. M. Jose- phus Heliades, Jacobus Zacheus Czaslauinus.
Szabó Károly a gyászbeszéd-gyűjteményt csak összefoglaló címlapja után írta le (RMK II 519). így nem ismerte fel, hogy a Klein által év nélkülinek Pmlített Hodík-gyászbeszéd TobiáS Jón kislányának halálára (Nachrichten II 211, Szabó Károly Trencsén 1638-nál vette fel, lcT RMK II 533) azonos a gyűjtemény 2. prédikációjával. Az egyes gyászbeszédeket önálló nyom
tatványokként sorolta fel Rizner, aki a harmadik (V 132), az első és a negyedik beszédet is
merte (V 171), ill. MiSianik, aki már mind az öt részt látta (Misianik 87, 180, 157, 164, 287). A füzetjelzés alapján egyértelműen összetartozó gyászbeszéd-gyűjteményt részletezve, de egy nyomtatványként először a Knihopis (14.217), majd Ján Caplovic írta le (1705).
Budapest Nat ®* - Martin MS ® ’ - Praha Nat ® ‘
1706 1637 T K E N C S É N
1707
SCHLONHAUF-UNCOVSKY, Jakub: Eligidion votivum pro felici ac salv- tari növi anni, MDCXXXVIII auspicio... conceptum a Jacobo Schlonhauf (aliter Unczovsky) ab Ostrov, p. t. possessionis Chleven inquilino contex- tum... Eteostichon ex Psalmo 115. ... Trenchini (MDCXXXVII) Wenceslaus Wocalius.
A4 = [4) föl. - 4° - O m ., init.
MKsz 1963: 118 - Caplovic 1706
Újévi köszöntő versek. - A címlevél hátlapján Contubernii ecclesiarum Banovicensis, Ugrocensis, Mothescicenae, Slatinensis, Dezericenae, Ostraticenae, Bobothenae, Gradnensis, Podluzanensis, Belicenae, Pravoticenae, Chlyuanensis, Prussensis pastoribus... szóló ajánlás olvasható. Az 1638. új év alkalmából írt költeményeket hosszabb, disztichonokban írott vers vezeti be a szerző jókívánságaival. Majd 13 költeményben verseli meg az egyházi elöljárók ne
vére készített anagrammákat. A megszólított személyeknek, a báni evangélikus egyházmegye lelkészeinek neve a következő: I. Sacharias Lani - II. Dániel Lasicius - III. Adamus Wolffius - IV. Israel Orlichius - V. Joann. Romenetcius - VI. Andreas Petri - VII. Georgius Stephanides - VIII. Joannes Stuparius - IX. Andreas Fabricius - X. Petrus Marconius - XI. Elias Jacobus - XII. Joannes Petranius - XIII. Paulus Nosticius. Végül Lectori s. d. p. című rövid vers zárja a nyomtatványt.
A versek szerzője cseh exuláns volt (ld. Rukovét 3. 419—420). 1637-ben Kis-Chliveny evan
gélikus gyülekezetében működött.
E nyomtatványról először Boris Bálent (Slovenská národná kniznica 1946: 117), majd Bor
sa Gedeon (MKsz 1963: 118) és Ján Caplovic (1706) írt.
Budapest Acad cop. (Martin) - Budapest Arch © - Martin MS ©
1637 T R E N C S É N 1707
Stephanides, Jakub: Pohrební kázání nad Katerinau Predmírskau, manzelkau Andreáse Sivého. V Trencíné 1637. - Vide 1803(2)
Wolfius, Adam: Breviárium humánum, seu concio in honorem obitus Martini Bocek...
Trenchinii 1637. - Vide 1798(3)
Wolfius, Adam: Cupressus funerea... Trenchinii 1637. - Vide 1754(1)
Berger, Elias: Symbolum sacrum et augustum decem reginarum Hungáriáé. S. 1. 1637 = A p p en d ix 159
1708
"ALMANACH und Prognosticon auf das Jahr 1639. Bartfeld 1638 Klöss [jun.]. - 16°«
Naptár és prognosztikon. - A kiadvány egyetlen példányban sem maradt fenn: megjelené
sét az a kérvény bizonyítja, amelyet ifi. Jákob Klöss a bártfai magisztrátushoz intézett 1638.
október 26-i keltezéssel. Klöss leírta, hogy meglehetősen régi és elhasználttá vált nyomdáját ez évben felújította, ellátta fraktúr betűtípusokkal is, amelyekkel német kalendáriumot nyomtatott. „In Betrachtung dessen u. zu einen glückseligen Aufgang meiner deutschen Typi habé dass Froelichii Cal. Ao. 1639. vor die Handt genommen u. in Druck lassen ausgeben...” A nyomdász kérte a bártfai tanácsot, hogy a „zum ersten mahl von mir gedrukten Neuen Deutschen Kalender zue dediciren u. promulgiren lassen.” (Másolat a bártfai levéltár iratáról Hellebrant Árpád: Iratok a 17. századi iskolázás történetéhez című gyűjteményében, MTA Kézirattára, 89. föl. recto.)
Az iratmásolat rövid tartalmára Esze Tamás hívta fel a figyelmet; ugyanitt utalt Bornemi
sza János kassai főkapitánynak a bártfai kalendáriumot kifogásoló, 1639. október 6-án kelt levelére ugyanebből a már idézett forrásból (Könyv és Könyvtár 1963: 62-63). Ján Caplovic e híradás alapján szerző megnevezése nélkül, 1640. évre szóló német naptárat vett fel bibliográ
fiájába (172). Valójában a két irat két különböző kiadványra vonatkozik: erre az 1638. őszén kinyomtatott, 1639-re szóló Frölich-féle naptárra, ill. az egy évvel későbbi, 1640-re szóló nap
tárra (vö. 1759).
Frölich ennek az 1639-re szóló bártfai német naptárnak Dobsinára és Szepesolaszira való megküldését jegyezte fel naplójába: „Topschinenses 12, Vallenses 1 Bartph. Fastis Germ. Ob- tulit." (MKsz 1996: 440, Pavercsik Ilona).
Ifi. Jákob Klöss német nyelvű kalendáriumaiból példány nem maradt fenn, így a naptár
Ifi. Jákob Klöss német nyelvű kalendáriumaiból példány nem maradt fenn, így a naptár