Peter, esztergami ersek... Posonban MDCXXXVI [typ. Societatis Jesu].
§9, )?(6, ((?))“, A8 B6 Ca“ Cb5 D6-Z 6, Aa«-Zz«, Aaa«-Kkk6 Lila6 Lllb' Lllc2^ Mmm«-Zzz«,
esztendőben keltezett isteni felségednek legkisebb szolgája, Pázmány Péter. Ezt követi A ke
resztény olvasókhoz intézett előszó írásomnak feltett céljáról (élőfejben) és A keresztény prédi
kátorokhoz intés a prédikálás helyes módjáról és az erkölcsi példaadásról. A vasárnapi evangé- liomokról tanúság táblázatos összeállítás, amely a római eklézsiában rendelt és már Magyar- országon is ehhez alkalmaztatott, ill. a mi elébbi szokásunk szerént olvastatott vasárnapi evangéliumok különbözéseit mutatja. Ugyancsak táblázatos formában nyomtatták az Ebben a könyvben foglalt prédikációk rendi és tanúságok jegyzési című tartalomjegyzéket és A nyomta
tásban esett fogyatkozások igazításit. igazsagnak kijelentésével ajánljuk magunkat minden emberek lelki ismeretihez Isten előtt. A
„B" variánsban a bibliai idézet a címlapról elmaradt, s az egész címlevelet - más betűtípusok és cifrák alkalmazásával - újra szedték. A cím szövege ugyanaz, csak a nyomtatás évének megfogalmazása eltérő: MDCXXXVI. esztendőben („A” variáns), ill. anno MDCXXXVI. („B” va
riáns). A mai ismeretek alapján nem állapítható meg, hogy milyen okból készült a címlevélből két változat.
Teljes szövegkiadás Kanyurszky Györgytől: Pázmány Péter összes munkái VI-VII. Bp.
1903-1905. Legújabb részleges szövegkiadások: Pázmány Péter művei. Vál., bev. Tarnóc
Már-1659 1636 P O Z S O N Y
tón. Bp. 1983, 589-1057 - Pázmány Péter. Válogatás műveiből. II—III. kötet. Prédikációk. Vál.
Vass Péter, bev. Öry Miklós, Szabó Ferenc. Bp. 1983.
A prédikációskötet Pázmány Péter utolsó, még életében megjelent műve. Az érsek harminc esztendei prédikálás után kezdett beszédei kinyomtatásáról gondolkodni; betegsége miati azonban azt kellett kibocsátania, ami vagy készen, vagy üszögében volt. A nyomtatás munkája három évig tartott. (Vö. A keresztény olvasókhoz intézett eló'szóval, ) ? ( 2 föl.) A kötet lapszámo
zása - feltehetó'en több nyomdász párhuzamos munkája miatt - két helyen is hibás. A húsvét, ill. pünkösd második és harmadik napjára írott prédikációk hiányoznak a kötetből: de szinte akkor érkezének a nyomtatók a húsvéti prédikációk nyomtatására, mikor egészségem bontako- zási és ország gyűlésének foglalatossági időt nem engedének, hogy rendbe nozzam és kiterjesz- tervezett, e tervei azonban már nem valósulhattak meg (1241. lap.).
A prédikációskötet esztergomi példánya (Főszékesegyházi Könyvtár) és Zsámár József bu
dapesti gyűjtő példánya Pázmánynak Szelepcsényi György által metszett rézmetszetes arc
képét is megőrizte. Ez azonban nem tartozik a könyvtesthez, csak később ragasztottak a cím
lap elé, ezért nem szerepel a fenti kollációban. Nem kizárt, hogy a pozsonyi könyvnyomtatók eredetileg ezt a metszetet szánták a kötet elejére, de az nem készült el idejében. (Vö. MKsz
1961: 479, Gulyás Pál és Vayer Lajos: Pázmány Péter ikonográfiája. Bp. 1935, 23-26.)
A kötet anyagából mindössze egy prédikációt nyomtattak ki már korábban is, 1610-ben a Pozsonyban lett prédikációi (1004); ez átdolgozott formában, Hogy a tudós nagy emberek eseti
ben nem kell megbotránkoznunk címmel a pünkösd utáni 10. vasárnapnál olvasható. (Bitskey István: Humanista erudíció és barokk világkép. Pázmány Péter prédikációi. Bp. 1979, 33.)
Fraknói Vilmos szerint Pázmány prédikációi latin fordításban is megjelentek 1654-ben Krakkóban. (Pázmány Péter és kora. 3. kötet. Pest 1872, 287.) A Pázmáneum könyvtárának 1681-ben készült kéziratos katalógusára hivatkozott, amelyben a „Concionatores latini” cím
szó alatt olvasható a következő tétel: „Pázmány Petri, De festis et dominicis. Cracoviae 1654.”
(Vö. Szinnyei X 626). Mivel az adatot más forrás nem erősíti meg, az általában pontatlan régi könyvtári leírásokat pedig nem tekinthetjük bizonyító erejűnek, Fraknói állítása nem fogad
ható el.
A prédikációskötet Pázmány egyik legnagyobb hatású műve. Beszédeinek részletesebb elemzését ld. Hittudományi Folyóirat 1900: 370—406, 644-680, Kudora János - Mihalovics Ede: A katolikus prédikáció története Magyarországon. II. Bp. 1901, 116-131 - Sík Sándor:
Pázmány, az ember és az író. Bp. 1939. - Szolgálat 1969: 47-70, Öry Miklós - Bitskey István idézett monográfiája és Bitskey István: Pázmány Péter. Bp. 1986. - Vigilia 1981: 73-80, Sinkó Ferenc. Ld. még ezenkívül az említett szövegkiadások bevezetőit. Pázmány biDÜai idézeteiről:
Egyházi Lapok 1920: 7-8, 22-23, Eőry János - Vigilia 1981: 81-84, Büky Béla. A szakiroda- lom legrészletesebb felsorolása Polgár László Pázmány-bibliográfiájában olvasható: Pázmány Péter emlékezete. Szerk. Lukács László, Szabó Ferenc. Róma 1987, 449—480.
Cf. 1004; -. —
In 46 bibliothecis 66 expl. - Budapest: Acad, Nat, Univ - Cluj-Napoca: Acad, Univ - Deb
recen R e f - Sárospatak R e f - Szeged Univ - Wien Nat - Zagreb Univ - etc.
1636 Po z s o n y 1659
1660-1661 1636 P O Z S O N Y
1660
(Theses in „stúdió claustrali” Franciscanorum ad disputandum propositae et sub titulo Universitatis impressae. Posonii 1636 typ. Societatis Jesu.)
MKsz 1989: 184-185
Egykorú adat alapján feltételezhető. - Katolikus teológiai vizsgatételek.
E nyomtatványról a nagyszombati egyetem naplója alapján (Budapest Egyetemi Könyvtár Pray-gyűjtemény XXX. kötet) Holl Béla adott hirt (MKsz 1989: 184-185). Közleménye idézi és értelmezi a napló 1636. március 19-ről szóló bejegyzését: „Hodie, me et P. Jazberini praesente apud eminentissimum institit P. Lector Franciscanorum ut impressas theses posset imprimi curare ad disputandum. Consensit Eminentissimus modo prius [a] Reverendissimo Vicario Generáli reviderentur. Cogitavi, cur non potius ab Academia hac?” A napló idevonatkozó szö
vegének korábbi kiadását ld. Adattár 11 208.
A nagyszombati ferences kolostor teológiai kurzusának lektora a naplót vezető Dobronoki György és Jászberényi Tamás jezsuiták jelenlétében Pázmány érsektől kérte, hogy a nyilvá
nos vitára kitűzött tételeket kinyomtathassa. Pázmány ezt megengedte azzal a feltétellel, hogy a tételeket előzőleg az általános helynöknek bemutatják. A kiadvány megjelenését bizo
nyítja, hogy a pozsonyi jezsuita nyomda más alkalmakkor is készített téziseket a helybeli fe
rencesek számára (vö. 1786).
1661
»THESES TRIGINTA primae logicorum disputationis in universitate Tyr- naviensi. Posonii 1636 typ. Societatis Jesu.«
MKsz 1989: 184
Logikai vizsgatételek. - E nyomtatványról a nagyszombati egyetem naplója alapján (Bu
dapest Egyetemi Könyvtár Pray-gyűjtemény XXX. kötet) Holl Béla adott hírt (MKsz 1989:
184). Közleménye idézi és értelmezi a napló 1636. február 1-ről szóló bejegyzését: „Fűit prima logicorum Disputatio mane per duas horas cum 30 impressis thesibus. Interfuerunt disputa- tioni Eminentissimus dominus Cardinalis, séd noluit dísputare. Defendit Bidellus Logicae oppugnaverunt 3 Logici, noster unus Alumnus, altér, tertius saecularis. Interfuere Canonici duó, Patres Franciscani, Reliquos impedivit pluvia.” A napló idevonatkozó szövegének korábbi kiadását ld. Adattár 11 208.
A nyomtatvány a nagyszombati egyetem legelső logikai évfolyamának első nyilvános vitájára kitűzött tételeket tartalmazta, összesen harmincat. A dispután megjelent az egyetemalapítója, Pázmány Péter is. A védő az évfolyam vezetője (bidellus), 1636-ban Christophorus Kalckschmidt (Lukács: Catalogi personarum II 444), az opponensek a logikai évfolyam három tagja: egy je zsuita növendék és két világi hallgató voltak. A praesest a feljegyzés nem említi meg,'feltéte
lezhető, hogy Martinus Palkovich, a logika professzora (Lukács: Catalogi personarum II
444) elnökölt. A tételeket minden bizonnyal Pozsonyban a jezsuiták nyomdájában készítették, amire a napló ezekben az években ismételten utal hasonló kiadványoknál (vö. pl. 1690, 1699).
1636 s z E N I c E 1662
Wegelin, M. Josva: Hand- Land- und Stand-Büchlein... PreBburg 1636. = A p p e n d ix 156
1662
»JOANNIDES, Jakub: Virtutes Christi. To gest: Ctnosti Neyswétégssj a Neyspasytedlnégssj Syna Bozjho a Blahoslawené... Panny Marye... k nás- ledowánj... poboznému Clowéku potrebné... sepsané Od Knéze Jakuba Joannidesa Tehowského... (W Senicy MDCXXXVI v Wácslawa Wokála).«
»A'2 B8 = [18] fö l.- 1 2 % Caplovic 1692
Utraquista verses elmélkedés biblikus cseh nyelven. - A cím fordítása: Isten fiának es a bol- dogságos szűz Máriának... a követéséhez az ájtatos embernek szükséges... legszentebb és 'egüd- vözítőbb erényei... összeírattak Jakub Joannides Tehovsky pap által... E kiadványból példány nem maradt fenn. Tartalma Juraj Ribay XVIII. századi kéziratos másolatából ismert (Budapest Országos Széchényi Könyvtár Kézirattár „Duód Slav 1”), amely híven követi az eredeti nyomtat
ványt, feltünteti még a füzetjelzéseket és ó'rszavakat is. A fenti leírás ennek alapján készült. A címlap hátán Ad Christianos Jesu Christo fideles című vers volt olvasható Author aláírással. Ezt követte külön cím nélkül a Jézus Krisztus és Szűz Mária erényeinek követésiről szóló verses el
mélkedés. A művet Conclusio címmel latin nyelvű vers és a kolofon zárta.
A szerző, Jakub Joannides Ján Caplovic megállapítása szerint a csehországi T a D o r vidé
kén fekvő Chusník település utraquista papja volt, és nem a magyarországi Bars megyében, hanem valószínűleg a csehországi Tehov községben született (Caplovic 1692).
A kéziratban a legutolsó (a 33.) lapon olvasható Juraj Ribay bejegyzése arról, hogy a kötetet azért másolta le magának, mert ez az egyetlen könyv, amely tanúskodik az egykori szenicei nyomda létezéséről. Az eredeti nyomtatvány tulajdonosa Baráni Dániel prédikátor volt, aki Aszód-Domonyban halt meg. Kéziratos hagyatéka az Országos Széchényi Könyvtárba került.
Ján Caplovic bibliográfiájában a szenicei nyomda kiadványainak leírásai elé írt bevezető
jében (Caplovic 574. pag.) megállapította, hogy Václav Vokál nyomdája rövid ideig működhe
tett Szenicén és feltételezte, hogy a Jednota, a Csehtestvér Egyház nyomdája ebben az idő
szakban Puhón lehetett a csehtestvér menekültek központjában. Ez a feltételezés nem zárha
tó ki, de az bizonyos, hogy Vokál nyomdája nem a csehtestvérek tulajdona volt, hanem azt fe
lesége vásárolta számára Prágában. Vokál Szenicéről azt nem a Rákóczi-birtokon lévő Puhóra vitte, hanem Trencsénbe az Illésházy-birtokra, ahol 1637-ben kezdett működni. Vokál való
színűleg nem volt tagja a Jednotának, és nyomdájában inkább lutheránus-utraquista művek készülték.
Praxis pietatis, to jest o cviceni se v poboznosti pravé k m z K a milostná. V Senici 1636. - Vide 1702
1663-1664 1637 B Á R T F A
Wolfius, Adam: Breviárium humánum, seu concio in honorem obitus Martini Bozek...
Trenchinii 1636. - Vide 1798(3)
Wolfius Adam: Cupressus funerea, sive concio habita in obitu filiolae reverendi domini Romenetzii... Trenchinii 1636. - Vide 1754(1)
Horhi Miklós: Liber apiaster... Várad 1636. - Vide 2125
Ratagius, Venceslaus: Carmen panegyricum... S. 1. 1636. - Vide 1644 Balassi Bálint és Rimay János istenes énekei. Bártfa 1637. = A p p e n d ix 158
1663
»KALENDÁRIUM és prognosztikon az 1638. esztendőre. Bártfa 1637 Klös [jun.] - 16°«
Naptár és prognosztikon. - A kiadvány egyetlen példánya sem ismeretes. Megjelenése azon
ban a naptár öszeállítójának, Dávid Frölichnek saját kezű bejegyzése alapján bizonyosnak tekint
hető. Frölich Boroszlóban kiadott német nyelvű naptársorozatának egy példányát, amelyet ma az Országos Széchényi Könyvtár őriz, naplóként használta. Az 1637-re szóló Schreib Calender-ben (RMK III 1520) 1637. október 1-nél a következő feljegyzése olvasható: „Typographus Bartphensis Jacob Klös aureum misit p[ro] Fasti Hung. A. 38.” Mivel a későbbi, hasonló bejegyzések Bártfán nyomtatott kalendáriumokra utalnak, ebben az esetben is kétségtelen, hogy az 1638. évre Bártfán kiadott magyar nyelvű naptárért küldött a nyomdász a szerzőnek egy aranyat. Frölich magyar nyelvű naptársorozatának kinyomtatását tehát egy évvel korábban kezdték meg Bártfán, mint az eddig ismert volt (vö. 1709). A naptárt Frölich Török Andrásnak ajánlotta, aki
től a dedikációért 16 rajnai forint jutalmat kapott (MKsz 1996: 434-435, Pavercsik Ilona).
Szentiványi Róbert (Közművelődés 1911. 32. sz. 5-6) már feltételezett egy 1638-as, Bárt
fán kinyomtatott Frölich-kalendáriumot, amelyet Serédi János fordított magyarra (ErdMuz 1912: 193). Az említett feltételezés, amelyet Ján Caplovic is átvett bibliográfiájában (Caplovic 165), valójában az 1639. évre kiadott bártfai naptárra vonatkozik (vö. 1709)
Cf. 1709!