A "-C" D> [D2 E"-G« ?] = [13 + 13?) föl. - 4° - Orn.
RMK II 550 - Óaplovic 169
Naptár és prognosztikon. - A címlapon bibliai idézet olvasható. A címlevél hátán a szerző Maximiliano, comiti de Trautmansdorf... sac. caes. rq. mttis consiliario intimo, cubiculario...
patrono suo gratiosissimo ajánlja művét. A naptárszámítási adatok és a jelmagyarázat után a verzó lapokon a bal oldali hasábban a naptártáblák következnek. A verzó lapok jobb oldali keskeny hasábjában folytatólagosan a Históriáé memorabiles című fejezetet nyomtatták. Elő
ször a De VII miraculis mundi címmel a világ hét csodájáról lehet olvasni, majd számos ókori és újkori szerzőre való hivatkozással további érdekességeket és mendemondákat asszonyokról és bigámiáról. Ezzel szemközt a rektó lapok bal oldali hasábján a Bellorum Hungaro-Turci- corum continuatio olvasható, amely 1567-től 1574 júniusáig tárgyalja az eseményeket, itt az egyetlen ismert példány a Di lappal megszakad. A krónikából a következő évi naptárból (1814) következtethetően egy levél hiányozhat. A rektó lapokon a jobb oldali hasábban még az egyes lapok mellett üres hely van bejegyzések számára. Az unikum felső részét az Aj leveitől végig 3x10 cm-es kivágással megcsonkították. A kiadványnak része lehetett a naptársorozat többi tagjához hasonlóan a prognosztikon is, így az összterjedelem feltételezhetően 26 levél volt.
A kiadvány példányainak szétküldéséről ld. Frölich naplóbejegyzéseit (MKsz 1996: 441, Pavercsik Ilona).
1639-1650 között jelentek meg Bártfán a tudományos igénnyel szerkesztett latin nyelvű naptárak. Ez az 1640. évre szóló kiadvány, továbbá az 1641., 1643., 1645. és 1646. évre szóló kalendáriumok (1814, 1916, 2046, 2093) ismertek példányból is, ennek ellenére feltételez
hető, hogy a naptárak a két időpont között valamennyi évben mefgelentek. 1650 után a soro
zat valószínűleg megszűnt, mivel a bártfai nyomda az 1650-es évektől már rendszertelenül működött.
Cf. 1550!; 1710, . 1814, 18G5, 1916, 1984, 2046, 2093, 2134, 2161, 2203, 2256 Budapest Nat ®
1639 B A R T F A 1758
1758
FRÖLICH, Dávid: Medulla geographiae practicae, peregrinantium inpri- mis usui, deinde historiarum et rerum... pleniori cognitioni accomodata, in qua potissimum Európáé regiones nobiliores et aditu faciliores nova, com- pendiosaque methodo proponuntur... et tandem caeterae quoq(ue) Orbis terrarum partes summatim pertractantur, auctore Dávidé Frölichio ma- thematico Caesareopolitano apud Gepidas Carpathicos, partim experientia atque oculari observatione, nartim lectione neotericorum geographorum con- cinnata in prodromum suae Bibliothecae et cynosurae peregrinantium. Cum duobus elenchis copiosissimis... Impensis Bartholomaei Bertram chymici apud Caesareopol. (Bartphae) 1639 typis Bartphensibus (officina Klössi) [jun.]. Prostat apud auctorem, promotorem et typographu(m).
)a(s-)5 p d4, A8 B8, [ ]',)(4, C8- Z 8, Aa8-N n 8 Oo4 = [56] + 31 pag. + [1] tab. + [8] + 453 + [99]
pag. - 8° - Orn., init.
RMK II 536 - Caplovic J.70
Földrajzkönyv. - A címlevél hatan kezdődik a szerző Caesareopoli,... ad radices Carpathi 1639. június 13-án kelt Epistola nuncupatoriá-ja, amelyben Sigismundum Rakod... Fran- dscum de Nadasd... Georgium Illyeshazy... huius libelli dedicatione ad honestam anitnorum relaxationem demisse invitat. Ezt követi az Ad amicum lectorem praeloquium című előszó.
Majd néhány üdvözlővers köszönti Dávid Frölichet és Bartholomaeus Bertramot, a város pa
tikusát. Szerzőik: Johannes Serpilius Secundus, ecdesiar. Caismarcen. pastor et insp. (hét verssel), Sámuel Spielenberger reipub. Leutschovien. physicus ordinarius és Dávid Praetorius, scholae pátriáé rector. Az üdvözlőversek végén a szerző megnevezése nélkül latin nyelvű cTCoXoyiKóv olvasható. Majd egy beragasztott táblázat Tabella delineans in peregrinationibus potissimum observanda foglalja össze, mit kell szem előtt tartani utazáskor. Ehhez a táblá
zathoz csatlakozik két latin vers Instructio pro stúdiósa juventute és Peregrinand regulae cí
men. A főrészt Prolegomena, continentia definitiones, divisiones atque interpretationes termi- norum geographicorum communium vezeti be, amely tíz pontban latinul definiálja a legfonto
sabb földrajzi kifejezéseket (összesen 118-at). Többször megadja más nyelven is elnevezésü
ket, így 43 esetben magyarul. Majd ismét egy beragasztott táblázat Tabula climatum et parallelorum ad Polum usque extensa juxta obliquationem Eklypticae hodiernam a Tychone observatam ad arról áttekintést, hogy az egyes országok milyen délkurökön fekszenek, milyen az éghajlatuk stb. A könyv tartalommutatója, az Elenchus generális regionum ac provinciá
rum ábécé sorrendben adja meg azoknak a tartományoknak a nevét, amelyeket egy-egy feje XXII. De terra Arctica. Frölich az egyes fejezetekben először általánosságban jellemzi a bemu
tatandó országot/tartományt, szól hegy- és vízrajzáról, bemutatja legfontosabb városait. Meg
jelöli azok nevezetességeit, sőt néha az ott született vagy tevékenykedett nagy egyéniségekről is szól (pl.: Herborn leírásában említi Johann Heinrich Alstedet is - 147. p.). A Kárpátok be
mutatásakor pedig részletesen leírja egyik ifjúkori tátrai kirándulását (339-341. p.). A főrész
hez csatlakozó Index, seu elenchus speciális megadja az összes említett földrajzi név előfordu
lását. Végül Corrigenda után Johannes Mautnerus, rector scholae Cass. három, Dávid Frölich nevére írott Anagrammája zárja a nyomtatványt.
A földrajzkönyvből magyarul az ajánlólevél előszava, a Tabella és a Peregrinandi regulae című részek jelentek meg Kulcsár Péter fordításában (Magyar utazási irodalom 15-18. szá
zad. Bp. 1990, 39-59). A Prolegomena című fejezetből részleteket fordított magyarra Waczulik Margit (A táguló világ magyarországi hírmondói XV-XVII. század. Bp. 1984, 211-219). A tát
rai kirándulás leírása először Szőnyi Benjámin fordításában jelent meg: Gyermekek fisikája.
Pozsony 1766, 1774, 129-133, ennek újabb kiadása. Magyar utazási irodalom 15-18. század.
Bp. 1990, 449-451; más fordításban Ponori Thewrewk Emil tette közzé (Természettudományi Közlöny 1870: 286-287 és 1899: 514-518). Az Erdély-fejezetet magyarul kiadta Kelemen Lajos (Földrajzi Közlemények 1907: 67-91).
Dávid Frölich az előszóban elmondta, hogy Johann Heinrich Alsted gyulafehérvári pro
fesszor és Dávid Praetorius késmárki rektor ösztönzésére készítette művét, amely az első, Magyarországon megjelent rendszeres leíró földrajzkönyv. Forrásaiként a következő műveket említette: Sebastian Münster: Cosmo- seu geographia, Georg Braun: Theatrum praecipuarum totius mundi urbium, Gerhard Mercator: Atlas, Petrus Bertius: Descriptiones geographicae, Sebastian Schröter: História geographica. Kovács Sándor Iván megállapította, hogy az üd
vözlőversek után olvasható Tabella összeállítója eredetileg Náthán Chytraeus volt, és tábláza tát Frölich Paul Hentzner: Itinerarium Germaniae, Galliae... (Nürnberg 1612) című munkájá
ból vette át (Szakácsmesterségnek és utazásnak könyvecskéi. Bp. 1988, 126).
Frölichnek utazási irodalmunk történetében elfoglalt helyéről Kovács Sándor Iván Pannó
niából Európába című tanulmánykötetének (Bp. 1975) több fejezetében, illetve Szepsi Csom
bor Márton Összes művei kritikai kiadásának bevezetőjében írt (Bp. 1968, 98-99). A Medulla egykorú németországi hatásával Tárnái Andor foglalkozott (Extra Hungáriám non est vita...
Bp. 1969, 72-75 és passim).
A földrajzkönyv elemzői Frölich legfőbb tudományos érdemének empíriára törekvő szem
léletét tartják, amit Frölich a címben is kifejezésre juttatott (Pedagógiai Szemle 1965: 6 7 4 - 678, Csinády Gerő). Tátrai kirándulásának leírásakor (339-341) a fizikatörténet szempontjából lényeges mozzanatként rögzítette a légnyomásnak a földrajzi magassággal összefüggő változá
sát (M. Zemplén Jolán: A magyarországi fizika története 1711-ig. Bp. 1961, 123-126).
A Prolegomena fejezet magyar kifejezéseiben Frölich elsőként tett Magyarországon kísér
letet az egységes magyar földrajzi nyelv megteremtésére (Pedagógiai Szemle 1965: 676-677, Csinády Gerő).
1758 1639 bAr t f a
A Medullát Dávid Frölich később beleszerkesztette Bibliotheca seu cynosura peregrinan- tium című utazási enciklopédiájába (Ulm 1644 - RMK III 1628), amelynek kiadását a Medulla előszava szerint ( )c(2r) eredetileg Ntimbergben tervezte.
A foldrajzkönyv Frölich apósának, Bartholomaeus Bertramnak a költségén jelent meg. A címlap szerint a kötet nála, a szerzőnél és a nyomdásznál egyaránt beszerezhető volt. Frölich naplójegyzéseit az elkészült példányok 1639 július végi nyomdai átvételéről majd szétküldé
sükről ld. MKsz 1996: 437-438, Pavercsik Ilona.
In 29 bibliothecis 39 expl. - Budapest Acad, Nat, Univ - Cluj-Napoca Acad, Univ ■ Debre
cen Ref, Univ - Martin MS -Praha Acad - Sárospatak R ef - Szeged Univ - Tárgu Mure§ - etc.
1759
»KALENDÁRIUM és prognosztikon az 1640. esztendőre. Bártfa 1639 Klöss jun. — 16°«
Új naptár ó-naptárral és prognosztikon. - Megjelenését Bornemisza János kassai vicekapi
tánynak a bártfai városi tanácshoz intézett, 1639. október 6-án kelt levele bizonyítja. Ebben Bor
nemisza felháborodását fejezte ki a kalendárium krónika-részének szövege miatt: Honnet vagion tehat, hogi az Kegltek Compactora avagi Keoniwniomtatoia az mi Kegls Vrunkk eö feölgs.nek meltosagos bechülleti ellen az Chronacanak utollian illetlen hazugságokat niom- tatvan, az Vilagnak szeme eleiben teriesztett, az mi Kegls Vrunkk nagi Preiudiciumaual, es szempteleneöl kibocsátani niomtatasban nem altallotta. ...” Bornemisza az ügy kivizsgálását kö
vetelte: tudosicson, ha Kegltek hirevel es engedelmebeöl lett ez a dologh, mert ha nem...
mikeppen légién az illen dologh Insjjektor nekeöl, holot minden heliekben, valahol az Keöniuek niomtattatnak, enekeöl nincsenek. ...” (Másoiat a bártfai levéltár iratáról, Hellebrant Árpád: Ira
tok a 17. századi iskolázás történetéhez című gyűjteményében, MTA Kézirattára, 89. föl. verso.) A bártfai városi tanács 1639. október 21-én kelt latin nyelvű válaszlevele is ismeretes az idézett forrásból (104. föl. recto). Ebből megtudjuk, hogy a következő évre szóló naptár króni
kájában („in Chronicis Calendarii Anni imminentis”) a kifogásolt bejegyzés nyomtatása nem az ő tudtukkal történt; a nyomdász vallomása szerint a szerző — aki az ez évi bártfai latin kalendáriumhoz hasonlóan (1757) bizonyosan Dávid Frölich volt - maga írta így a krónikát (vö. MKsz 1996: 441, Pavercsik Ilona).
Az 1640. évre szóló bártfai naptárból példány nem maradt fenn, sőt Dávid Frölich ugyan
erre az évre szóló, máshol kiadott és a szokásos „Magyar krónikát” tartalmazó kalendáriumá
ból sem, így a kifogásolt részt nem lehet azonosítani. Jozef RepcaK (aki tévesen az 1639. évre szóló naptárra vonatkoztatta az ügyet) szerint a krónikában kedvezőtlen megjegyzés volt ol
vasható a császári sereg magatartásáról, és ezt minősítette Bornemisza felségsértésnek. Az ügy elsimítása nagy fáradságába került a városi tanacsnak, amely a számadások tanúsága szerint 67 forint büntetést is fizetett (Kniha 1977: 13).
Az iratokból a naptár éve bizonyos, a kiadvány nyelve azonban kétséges. A legújabb ese
ményekről Frölichnek csak 16° alakú magyar krónikát is tartalmazó naptárai tudósítottak (vö. 1709' A magyar nyelvű naptársorozatot a bártfai nyomda már régóta megjelentette, míg a német nyelvűt csak a megelőző évtől. Bornemisza magyar nyelvű levele alapján mégis in
kább a magyar nyelvű naptárkiadás látszik valószínűnek. Ján Caplovic a kérdéses naptárt német nyelvűnek tartotta, amit tévesen Klöss 1638-ban írt levelével igazolt (172) (vö. 1708).
1639 B A R T F A 1 7 5 9
Cf. 1709!
1760
PRELLER, Kaspar. Eine christliche Leich Predigt gehalten bey dem Be- grábnüB... Georgii Spreitzes... biBher... Richters in dér königlichen Freystadt Epperies seligen, welcher im Jahre 1639. den 6. Febr. nach Gottes Willen im Glauben seliglich verschieden, vnnd am 9. Febr. hernach christlich zűr Érden bestattet ist, durch m. Casparum Preller jetziger Zeit Pfarrer da- selbst. Bartpfeldt (1639) bey Jacob KlöBn [jun.].
? = [3 + ?1 föl. - 4° - Orn.
Sztripszky II 2530/78 <— MKsz 1881:267 - Caplovic 173
Gyászbeszéd, latin nyelvű gyászversekkel. - E nyomtatványnak csak címlapja és két utolsó, fuzetjelzés nélküli levele maradt fenn. Ezeken Kaspar Preller Georg Spreitz fölött mondott gyászbeszédének befejező, Spreitz pályafutását összefoglaló része és ugyancsak a szerző M. C. P.
monogrammal jelzett latin nyelvű gyászverse olvasható. A címlap és a fennmaradt levelek egy
mással nem függnek össze, így belőlük a kiadvány eredeti terjedelmére következtetni nem lehet.
Az eperjesi születésű Georg Spreitz hazai iskolái után hosszú ideig Bécsben, majd Lőcsén tanult kereskedelmet. Hazatérve 1622-től tanácsos lett, 1637-től pedig három egymást követő évben bíróvá választották. 55 éves korában halt meg. A beszédet 1639. február 9-én temetése alkalmából mondta el fölötte Kaspar Preller.
Budapest Nat ®*
1760-1761 1639 bAr t f a