Mint az ismeretes, 1945 után, a szocialista iparosítás korsza-kában a munkavállalás első számú alapkövetelményévé lépett elő a kötelező általános nyolcosztályos iskola elvégzése, illetve valamilyen szakmunkásképző iskola bizonyítványának a meg-szerzése.
Szinte nincs egyetlen kutatás sem a szakirodalomban, amely ne mutatna rá, és ne hangsúlyozná a tudományos és műszaki is-meretek anyanyelven történő elsajátításának a jelentőségét. Min-den kutatás azt bizonyítja, hogy a tudományos és műszaki isme-retek elsajátításának a legeredményesebb elsajátítási formája az anyanyelvű oktatás.
Az anyanyelvű, magyar tannyelven történő oktatás megszer-vezését a szerb oktatási törvény egy rendkívül szigorú rendelke-zése határozta meg. A törvény ugyanezt a szigort nem alkalmaz-ta a szerb államalkotó nép alkalmaz-tannyelvén történő okalkalmaz-tatás megszer-vezésére. A szerb ajkú gyermekek számára, bármilyen létszám esetén kötelező volt megszervezni az anyanyelvű oktatást lak-helyükön. Nem így volt ez a magyar ajkú gyermekek esetében. A magyar tannyelvű osztály megnyitásához az általános iskolában legalább 15 magyar ajkú gyermek volt szükséges.
Ezt a kritériumot a szerb oktatási törvény és állam már több évtizede alkalmazza. A középiskolások esetében ugyanilyen lét-szám szükséges azzal a további szigorítással, hogy ez csak ak-kor lehetséges, ha azonos oktatási profilt, szakot, szakmát vagy foglalkozást választanak maguknak.
Tudni kell, hogy a második világháború utáni vérbosszú, a fo-lyamatos disszidálás, a kivándorlás és a külföldi munkavállalás a magyar népesség természetes népmozgalmában jóvátehetetlen
eltolódásokat okozott. Már 1962 óta tapasztalható volt a magyar népességnél a születési ezrelék csökkenése és a kritikus 14,6 ezrelék alá esése. (Ez az arányszám az, amely biztosítja egy po-puláció egyszerű újratermelődését.) Ennek ismeretében a szerb nemzeti program stratégái tudatosan tervezték meg a magyar tannyelvű oktatási-iskoláztatási hálózat szigorú kereteit. A ma-gyar oktatási lehetőségek meghatározása és tervezése a Vajda-ságban illetve Szerbiában mindig a legnagyobb pártvezetők és állami vezetők tudtával történt. Teljesen céltudatosan és rossz szándékúan határozták meg a 15 fős normát egy tagozat létreho-zására. Ennek a normának a magyar népesség már nem tett ele-get 1963 óta. Következménye az lett, hogy egy különben teljesen életképes magyarlakta falusi településen többé nem lehetett megszervezni a magyarnyelvű oktatást, ha a gyermekek száma a 15 fős létszám alá csökkent. Ebből kifolyólag, mint azt már em-lítettük, lehetővé vált a törvény erejével teljesen jogszerűen a ma-gyar tagozatok megszüntetése-megszűnése és a mama-gyar tan-nyelvű oktatás leépítése. Ismereteink szerint ma már csak mind-össze 83 magyar tannyelvű általános iskola működik a Vajdaság-ban. Számuk azonban hamarosan vészesen csökkeni fog a szór-ványnépesség további növekedésének arányában. Már 1958 óta összevont területi iskolákat hoztak létre közös igazgatósággal és tantestülettel, hogy könnyebbé váljon a magyar ajkú tanulók át-irányítása az általános iskolák szerb tannyelvű tagozataira.
Mi várható annak ismeretében, hogy 2002-ben a magyar szü-letési ezrelék minden bizonnyal 10 alá esett, de továbbra is meg-maradt a tanügyi törvényben foglalt 15-ös létszám normája a ma-gyar tannyelvű általános iskolai tagozat létrehozásához? Nyilván-való, hogy a magyar tannyelvű általános iskolahálózat további és gyors leépülésével kell számolnunk.
A magyar nemzeti ön-azonosságtudat megőrzésének első-számú és legfontosabb megtartó intézménye az anyanyelvű ok-tatás, általános és középiskolai szinten egyaránt. Ha ez az intéz-ményhálózat tovább szűkül, olyan szellemi és kulturális rombolás történik a továbbiakban is a magyar nemzettudatban, amellyel következményeiben nem mérhető még a két világháború közötti időszak sem. Akkor ugyanis még zárt jellegű falusi
közösségek-ben élt a magyar népesség jelentős része, és ez bizonyos védel-met nyújtott a romboló hatások ellen.
A magyar nemzettudat, önazonosság és értékrendszer lerom-bolása a dolgok természetéből kifolyólag ez idáig legerősebb volt az 1-1000 magyar lelket számláló településeken. Miután itt meg-szüntették a magyar tannyelvű iskolát, sikerült elindítani és állan-dósítani az etnikailag vegyes házasságok rendkívül magas ará-nyát. Mint már fentebb említettem, a kis településeken, ahol a szerb-magyar vegyes házasságok aránya elérheti a 75%-ot is az összes házasságok számában, nem sok marad hátra a magyar népesség teljes beolvadásához a szerbségbe.
Az etnikailag vegyes házasságokat, mint minden házasságot egyéni döntés és az emberi jogok szabad függvényében kell ér-zékelni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem szabad rámutatni arra a rosszindulatra, hogy bizonyos politikai intézke-dések és állami propaganda erőszakos hatása igyekezik más úton is megnövelni a számukat. A vegyes házasságok arculatát igyekeznek politikai intézkedésekkel befolyásolni azzal, hogy a kisebbségek nemzeti és kulturális értékeit lebecsülik a szerb köz-életben. A kisebbségek nemzeti és kulturális értékeinek hiánya a házastársi kapcsolatban és családi légkörben, sajnos politikai in-tézkedésekkel is előidézhető, befolyásolható, s ebben értelem-ben az ilyen házasságok kötése már nemcsak a szabadságjogok függvényében jelenik meg. Ennek következtében a vegyes há-zasságokban született gyermekek még véletlenül sem válnak kétnyelvűvé, nem vállalják a kisebbségi tudatot, a kisebbség nemzeti és kulturális értékeit. A vegyes házasságban született gyermekeket nem adják magyar tannyelvű általános iskolába még ott sem, ahol az lehetséges. Nem lehet elhallgatni, hogy a helytelen nemzetiségi politika következtében a vegyes házassá-gokban nem kap helyet a másság természetes tisztelete.
Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a felvázolt bomlási folyamatot tudatosan tervezik az állampolitika és tanügyi politika tényezői az-zal, hogy évtizedeken keresztül aránytalanságban tartják a magyar népesség születési ezrelékét és a megkövetelt tanügyi normát.
A születési ezrelék különben is alacsony arányát tovább csök-kenti a vegyes házasságokban született gyermekek szóródása.
Ez a szóródás egy-két ezreléket tesz ki. Ennek következtében szinte évtizedekre előre kiszámíthatóvá válik, hogy mely telepü-lésen fog megszűnni a magyar oktatás, és mikor fog eltűnni a tel-jes magyar népesség is. Úgy tűnik, napjainkig ez a folyamat visz-szafordíthatatlan volt, és most már nemcsak azokat a vegyes la-kosságú településeket érinti, ahol a magyar lélekszám 1-1600 fő, hanem ahol 1000-2000 fő is.
Ugyanez vonatkozik a városi típusú magyar szórványokra is.
Újvidéken, Becskereken és Szabadkán a magyarok viszonylag nagy száma miatt belátható időn belül nincs veszélyben a magyar általános oktatás, ám itt is már a közeljövőben a magyar tannyel-vű általános oktatási hálózat szűkülése és leépülése várható.
Nem lesz meglepő, ha egészen váratlanul egyik vagy másik isko-lában meg kell szüntetni a magyar tannyelvű oktatást, mert nincs elég magyar gyermek a törvény által előírt normához mérten.
Ha a szerb állam az államalkotó szerb nép iskolaügyére is al-kalmazta volna azt a törvényesített diszkriminatív jogi rendelke-zést, amit a magyar tannyelvű oktatással szemben már 60 éve alkalmaz azzal – hogy megköveteli a legalább 15 fős lélekszá-mot egy tagozat létrehozásához –, úgy Szerbia-szerte a szer-bek esetében is az általános iskolák százait lehetett volna be-zárni a törpe településekben és aprófalvak sokaságában. A szerbeknél is alig jobb a születési ezrelék a 10-nél. Az ő esetük-ben azonban fel sem merülnek az ún. költségvetési gondok. Mi is természetesnek találjuk, hogy mindenütt, ahol szerbek élnek, van, és lenni kell szerb tannyelvű oktatásnak. De ugyanolyan természetesnek találnánk azt is, hogy ahol élnek magyarok a Vajdaságban, meg kell szervezni a magyar oktatást létszám-nagyságtól függetlenül.
A magyarság helyzetét külön nehezíti az etnikailag vegyes né-pességű falvakban a magyar fiatalság egy részénél tapasztalt helytelen, természetellenes hozzáállás egyáltalán a házassággal és külön az etnikailag vegyes házassággal szemben. Ez a maga-tartás teljesen téves, helytelen, elutasító, és mint mondtuk, termé-szetellenes magatartás. Ennek következtében különösen nagy a magyar agglegények száma. Pontosabban: megbomlott a nemek közötti egyensúly. Az egyik helyen növekszik az agglegények, a
másik helyen a hajadonok száma. Aránytalanság keletkezett a nemek között is egy-egy településen belül.
Mi a téves és helytelen magatartás lényege, ami elsősorban a szórványban élő magyarságnál jut kifejezésre? Való igaz, hogy a szerb-magyar vegyes házasságokban ez idáig tapasztalható a magyar kultúra értékeinek elutasítása, lebecsülése, elmaraszta-lása. Ez azonban nem mindig rossz szándékú indíttatású. Az el-marasztalás egyrészt a nem ismerésből ered, s másrészt abból is, hogy a magyar potenciális házastárs sem ragaszkodik követ-kezetesen a saját nemzeti másságának a tiszteletéhez. Kicsi az önbecsülése. Mindezt természetesen egy szélesebb keretben és történelmi folyamatosságban a szerb állampolitika idézte elő, amely lélektani áttételeken keresztül, sztereotípiákat képezve, bejutott a szerb köztudatba, hogy azután onnan az egyes ember belső énjét is uralja. Szerb felsőbbrendűségi és magyar meghu-nyászkodó, belenyugvó gondolkodási értékrendszert és viselke-désmodelleket szült. Erre megoldás semmiképp sem lehet a ter-mészetellenes agglegénység/hajadonság, és nem lehet az etni-kailag vegyes házasságok elutasítása sem. A vegyes házassá-gokban szükséges a másság mellett való kiállás, az önbecsülés kiharcolása mindkét részről. Ha ezen a téren a jövőben történne előrelépés, ha lassulna a külső vándormozgalom, és sokkal na-gyobb arányú visszatelepülés történne, már a közeljövőben sokat javulhatna a magyarok születési ezreléke. Ennek nélkülözhetet-len előfeltétele a magyar nemzeti és kulturális értékek megbe-csülésére való nevelés, pozitív sztereotípiák kialakítása a ma-gyarságról, s ezáltal a jóakarat kimutatása a szerb állam részéről is a szomszédos Magyarország iránt.
El kell oszlatnunk még egy tévhitet a demográfia területén is.
Az alacsony születési ezrelék magában véve még nem idézi elő a magyar népesség szórvánnyá válásának folyamatát („csángó-sulását”). Ez a szórvánnyá válási folyamat kezdetének csak az egyik, potenciális előfeltétele. Csak amikor társul hozzá a másik előfeltétel, a magyar tannyelvű oktatási intézmény felszámolása is (mert egy törpetelepülésen vagy apró faluban nem lehet eleget tenni a szerb állam asszimilációs szándékból és önkényes erő-szakkal megállapított 15 fős lélekszámú követelményének egy
magyar tagozat megnyitásához), akkor indul be igazán a szór-vánnyá válás folyamata.
Mindkét előfeltételt figyelembe véve (amelyek közül az egyik nem demográfiai mérce) mégis lehetséges egy hipotetikus mate-matikai képletben is kifejezni a szórvánnyá válás folyamatának kezdési időpontját. Ha az országban élő magyar anyáktól szüle-tett gyermekek számát csökkentjük a vegyes házasságokban, a külföldön tartózkodó vendégmunkások házasságában és a ki-vándoroltak házasságában született gyermekek számával (ezre-lékben kifejezve), és ezt osztjuk 15-tel (a magyar tagozat fenntar-tásához szükséges tanulószámmal), megkapjuk a szórvánnyá-válás folyamatának a koefficiensét, amely természetesen 1,00-nál mindig kisebb érték. Ha ugyanis 1,00-1,00-nál nagyobb érték len-ne, az azt jelentené, hogy még nem kezdődött meg a folyamat, egyik feltétele sincs meg annak, hogy a magyar tannyelvű okta-tási intézményt az állam megszüntesse. Ha viszont az érték a 0,00 felé közelít, az azt jelenti, hogy a magyarság eltűnése csak-nem teljesen bekövetkezett.
Voltaképpen a felvázolt képlet szerint kapott érték csak lehe-tőség a szerb állam részéről történő jogi beavatkozásra, vagyis a magyar tannyelvű oktatás megszüntetéséhez az illető települé-sen. Ha néha megkésve is, az állam általában közbelép hivatkoz-va a kisebbségi és oktatási törvényre, és megszünteti a magyar tannyelvű oktatást. Ha egyikre sem hivatkozik, akkor a költségve-tési nehézségek mögé bújik.
Az előző fejtegetésből nyilvánvalóan következik az is, hogy a tudományos kisebbségkutatásban, ezen belül a szórványkuta-tásban nem alkalmazható, mert elégtelennek bizonyul az egy négyzetkilométerre számított népsűrűség mutatója. Még akkor sem, ha ismerjük az etnikai vonatkozását.
A városokban nehezebb megállapítani, hogy mikor indult be a szórvánnyá válás folyamata, mint a kisebb települések esetében.
Azokban a városokban, amelyekben több ezer vagy több tízezer magyar él, visszatartott-elodázott típusú szórvánnyá válás folya-matának a beindulásával kell számolni. A nagyobb populációnak van belső tartaléka, ami lehetővé teszi egészében véve a magyar tannyelvű oktatási és iskoláztatási intézmények hosszabb ideig
való fenntartását. A városokban a magyar tannyelvű oktatási há-lózat csak fokozatosan épül le, azzal, hogy látszatra váratlanul, egy-egy újabb iskolában szűnik meg a magyar oktatás.
Nehezen kiszámítható a városi típusú magyar szórványnépes-ség teljes eltűnése. A városokban ez idáig a magyar népesszórványnépes-ség olyan állambiztonsági ellenőrzés alatt volt, amely lehetetlenné tett bármilyen etnikai alapon történő önszerveződést, önkormányzati kezdeményezést és helyi érdekképviseletet. Egészében véve erős volt a szociális anómia hatása is a szocialista időszakban. A szerb állam legtöbbször azonnal elutasította az olyan magyar kö-vetelést, hogy itt vagy ott engedje megszervezni a magyar tan-nyelvű oktatást, új iskolát nyisson, vagy valamilyen művelődési in-tézmény megszervezését engedélyezze. Az is igaz, hogy habo-zott akkor és elodáhabo-zott döntéseket hohabo-zott a már meglévő intézmé-nyek felszámolása esetében is. A városokban a magyar tannyel-vű oktatás felszámolása egy-egy általános iskola esetében 6-7 évet, a középiskola esetében 2-3 évet is késhet. Az iskolák a meg-kezdett tanterv szerint kötelesek végigvezetni a beírt tanulókat. Az elkezdett oktatási ciklust befejezik, de új osztályt nem nyitnak. A magyar tannyelvű oktatás leépítése az osztályok és tagozatok foghíjassá tétele útján történik az oktatási intézményben.