A vajdasági magyar nemzeti kisebbség szórványtipológiájá-nak kidolgozása várat magára. Ezzel kapcsolatban igen sok probléma merül föl:
1. A demográfusokat főleg az érdekli, hogy megállapítsák:
településenként melyik az a legnagyobb vagy legkisebb lélek-szám, amely egy települést szórványjellegűvé tesz; ugyan-ilyen értelemben, egy-egy régióban is meg kellene állapítani azt a lélekszámot, amely megbontja a magyar nemzeti kisebb-ség által lakott települések közötti kommunikáció lehetőkisebb-ségét.
Demográfiai értelemben azt is figyelembe vesszük tehát és ugyanolyan fontosságot adunk annak a megállapításnak is, hogy egy terület (pl. Dél-Bánát vagy Szerémség) népességé-nek hány százaléka szórványosodott. Ezek szerint egy-egy ré-gióban is meg kellene állapítani, hogy mennyi magyar élt ott 1991-ben, és mennyi van most 2002-ben. A szórványosodás és szórványosulás a kisebbségi népesség hosszantartó
ago-nizáló állapota. Nem könnyű módszertani szempontból megál-lapítani, hogy milyen nagyságú magyar népességet tekintünk szórványnak egy településen belül, illetve egy régió területén.
A demográfiai a mérce ugyanis minden esetben elégtelennek bizonyul. Szükséges más tudományos eredmények bevonása is a helyes következtetéshez.
2. Érdekesnek ígérkezik megállapítani a szórvánnyá válás ütemét, gyorsaságát és szakaszait. Ismeretes, hogy a nemze-ti kisebbség népességének bizonyos csökkenése kezdetén ál-talában megszűnik az anyanyelvű oktatás lehetősége. Az anyanyelvű oktatási intézmények számbavétele elsőrendű fontosságú, ha azt kivetítjük az egész szocialista állami beren-dezésű korszakra. A népességcsökkenés először éppen az oktatási intézményeket szünteti meg, de ez még nem jelenti a magyarlakta település népességének teljes leépülését. Hiszen általában az ilyen települések magyar népessége is még egy ideig igényli az önszerveződő művelődési intézmények tevé-keny működését, s ha ezek megszűnnek, a nemzetiségi tömb-ből jövő művelődési intézmények szolgálatait. Csak miután már mindennek az igénye megszűnik, és bekövetkezik a né-pesség további csökkenése is, következik be a szórvánnyá válás olyan stádiuma, amely már nem ragaszkodik semmilyen nemzeti kisebbségi értékekhez. Esetlegesen még egy ideig ta-pasztalható a templomhoz, egyházközösséghez való ragasz-kodás, a saját keresztény-értékrend ismerete, a temetők ápo-lása. A végső, agonizáló kóma állapot minden bizonynyal az, amikor már a valamikori magyar közösség elkülönült tagjai nem ragaszkodnak vallási közösségükhöz sem, és temetőiket is elhanyagolják. Elfelejtik teljesen, hogy a településen az elő-deik magyarok voltak.
3. Szükséges betekintést nyerni a szórvánnyá válás mobi-litásába. Elsősorban tudományos érdeklődésre tarthat számot a magyar szórványnépességnek: a) tömb felé, b) az anyaor-szág felé, c) a külföld felé irányultsága. Hasonlóképpen kimu-tatást érdemel az is, hogy: a) van-e még valamilyen művelő-dési intézménye, b) igényli-e még továbbra is a népességi tömb tájékoztató és művelődési szolgáltatásait, c) mikor
kö-vetkezik be az, amikor már nem igényli. Tudományos igényű megállapítást kell nyújtani arról is, hogy: a) csak a család egyes tagjai, b) vagy egész családok hagyják el a szórványt.
Egészen biztos, hogy felgyorsult a szórványosulás üteme azokon a településeken, ahol nem történt meg a magyar né-pesség visszatelepítése 1918-ig a Magyar Királyság területén.
Vagyis ott, ahol gyér illetve ritka maradt a magyarság aránya.
A Magyar Királyság által gyéren benépesült településháló-zat 1921 után, amikor véglegesült a határmódosítás és létre-jöttek a szerb utódállam közigazgatási intézményei, a lehető legnagyobb mértékben megnövelte a szerb népesség mobili-tását, és táptalaja lett egész régiók magyar népessége szór-ványosodásának. Hátrányos gazdasági helyzetet teremtett és idézett elő a számára. Az állami szervezésben beköltöztetett szerb népesség kisajátította a magyar nemzeti kisebbség szinte minden tagjának a termelőeszközeit, gazdaságilag hát-rányos helyzetbe hozta, és oktatási téren is magához ragadta a kezdeményezést. Olyan társadalmi körülmények keletkez-tek, amelyek a legnagyobb mértékben járultak hozzá, hogy a magyar nemzetrész, amely ezek után már nemzeti kisebbség-gé vált, szinte azonnal egy olyan folyamat örvényébe is beke-rüljön, amely a szórvánnyá válás kezdetét jelentette.
4. A továbbiakban is többször vissza fogunk térni az anya-nyelvű oktatás intézményei megvonásának fontos szerepére a szórványosulási folyamat beindulásában. Különös jelentőségű az anyanyelvű oktatás intézményének megtartó ereje népes-ségi szempontból még akkor is, ha ez a megállapítás nem füg-getleníthető el az oktatási tartalmak kishitűségre nevelő szán-dékától. A szocialista korszakban ugyanis ilyen volt az oktatás tartalma. Mégis, észre kell venni, hogy maga az anyanyelvű oktatási intézmény megléte nem mellőzhető.
A tanító-tanár tevékenységében fellelhető volt a kishitűség-re nevelő, tantervbe foglalt, erőszakos szándék. Ennek az eredménye az lett, hogy a tanító illetve tanár elsőként kezdte szerbül taníttatni saját gyermekét. Ezzel egyszersmind jelké-pessé tette a szórvánnyá válás folyamatának beindulását a környezetében. Ő volt az, aki először tudta vagy érezte meg,
hogy a környezetében a továbbiakban fokozatosan le fog épülni a magyar tannyelvű oktatás. Ő volt az, aki arra kény-szerült, hogy egyre több órát tanítson szerb tannyelven is, hogy meglegyen a szükséges óraszáma. Ő volt az, aki már előre tudta, hogy hamarosan csak szerb nyelven fog oktatni, mert elfogynak a tanulói a magyar tagozatokon. Ennek a folya-matnak a lélektani oldalát szinte nem is tanulmányozták. Évti-zedek óta nincs betekintés abba, hogy a gazdaságilag hátrá-nyos helyzetben gondolkodó falusi emberek milyen lelki erőt merítettek annak a néhány falusi értelmiségi jelenlétéből, aki évtizedekig kitartott mellettük, aztán mégis távozott környeze-tükből. Távozásuk általában pótolhatatlan volt. Mostanság számunkra csupán egyetlen egy újabb eset ismeretes, hogy egy többgyermekes pedagógus házaspár vállalta a pedagógu-si missziót Dél-Bánátban, azzal a szándékkal, hogy megment-se a magyar tannyelvű oktatást, amelyet a szerb tanügyi ható-ságok meg akartak szüntetni. Csakhogy utólag ők is rájöttek, hogy „tévedtek’’, mert hamarosan beiratkozó gyermekek nél-kül maradnak a magyar tannyelvű tagozatok.
5. Világos tehát, hogy külön figyelmet érdemel a szórvány-misszió: a) a múltban, b) és a szórványmisszió a jelenben.
Idáig nem kapott tudományos megvilágítást az, hogy az értel-miség soraiból kik távoztak először a szórvány jellegű telepü-lésről: a tanító, illetve tanár-e, és távozásuk hatott-e más értel-miségiek távozására, vagy éppen fordítva történt és történik, vagyis először távozott az orvos, a mérnök, a mesteremberek és utána a tanító, illetve a tanár is.