• Nem Talált Eredményt

A környezetnyelvi aktivitások pedagógiai és módszertani kérdései

In document és az integráció (Pldal 165-168)

Az aktivitások megszervezésekor és lebonyolításakor elsősor-ban az óvodás gyermekek lélektani sajátságaira gondolunk, és fi-gyelembe vesszük, hogy mi az, ami a gyermekeket érdekli, ami nekik örömet szerezhet. Mi azt tartjuk, hogy

!a gyermekek szeretnek játszani, s nem bánják, hogyha játék közben egy másik nyelvet is kell használniuk;

!a gyermekek szeretnek énekelni, és a szép dallam akkor is megnyerik tetszésüket, ha nem is értik az ének minden szavát;

! a gyermekek a mondókák ritmusában örömüket lelik, ezért hadd legyen alkalmuk egy másik nyelvben rejlő ritmust is megis-merniük;

!a gyermekek szeretnek más nyelvet beszélő pajtásaikkal is ját-szani, ezért segítsünk nekik, hogy kommunikálhassanak is velük.

Az óvodás gyermek szívesen szerez új ismerőseket a szavak világában, játszik és barátkozik velük, mintha ezek volnának játé-kai vagy pajtásai. A gyermek számára egy másik nyelv elsajátítá-sa nem más, mint játékos foglalkozás. Az óvoda az a hely, ahol a többi játékos tevékenységgel együtt a gyermek kommunikatív jártasságot szerezhet egy másik nyelvben.

Tudjuk, hogy a környezetnyelvet elsajátító gyermeket gazda-gabb nyelvi hatás éri, mint azt, aki csak egy nyelvet tanul meg, de ugyanakkor szem előtt tartanunk kell azt is, hogy egy másik nyelv elsajátítása ne történjen az anyanyelv kárára. Ezért ahhoz, hogy a gyermek elsajátítsa környezete nyelvét, nem szükséges, hogy ezen a nyelven részesüljön óvodai nevelésben. Elegendőnek tartjuk az óvodai programban szereplő környezetnyelvi tevékeny-ségeket, amelyeknek nem a nyelvtanulás a célja, hanem a kom-munikációs készségek fejlesztése játékos tevékenységi formák segítségével.

A környezetnyelv óvodai nevelésének feladatai a következő-képpen fogalmazhatók meg:

!Meg kell értetni a gyermekekkel azt, hogy egy másik nyel-ven is meg lehet mondani ugyanazt, amit az anyanyelnyel-ven

szok-tak közölni, és hogy ezeknek a szavaknak a megértése és eset-leges használata lehetővé teszi számukra, hogy részt vegyenek egyes játékos aktivitásokban.

!Fejleszteni kell a gyermekek természetes analitikus képes-ségét, amely lehetővé teszi a nyelvi elemek, struktúrák és szabá-lyok felfedezését, és ezáltal egy másik nyelv elsajátítását a ter-mészetes nyelvtanulási módhoz hasonlóan.

!Hozzá kell szoktatni a gyermekeket az új nyelv artikulációs módjához.

!Meg kell szerettetni a gyermekekkel a környezetnyelvi gyer-mekirodalomban található másik szellemi kultúra vívmányait.

A környezetnyelv fejlesztésére vonatkozó programunk alapel-vei a következők:

!A nyelvelsajátítás kreatív folyamat, és a gyermekeknek az a képessége, hogy utánozzák azt, amit környezetükben hallanak, csak hozzásegíti őket, hogy kihasználják természet adta kreatív képességüket.

!Az óvodás gyermekek rugalmas nyelvi és kognitív mecha-nizmusa lehetővé teszi, hogy az anyanyelvhez hasonló módon egy másik nyelvet is elsajátítsanak, tehát nem tanulással, hanem természetszerű módon, tapasztalatszerzéssel.

!A természetszerű módon történő nyelvelsajátítást a beszéd-aktus lebonyolításának a körülményei segítik, vagyis a kontextus, és mindaz, ami a beszédaktus pillanatában a gyermekek érzék-szerveire hat.

!Szükséges, hogy a gyermekek a beszédaktus kontextusával párhuzamosan bizonyos szellemi erőfeszítéseket is tegyenek egy másik nyelv elsajátítása érdekében.

! Minél gazdagabb egy kontextus, annál kevesebb szellemi erőfeszítést igényel, és minél szegényebb egy kontextus, annál több szellemi erőfeszítésre van szükség.

Programunkat a kommunikatív-tapasztalati módszer segítsé-gével igyekszünk megvalósítani. A nyelvelsajátítás kezdő fázisá-ban az aktivitások gazdag kontextusfázisá-ban zajlanak. Az új nyelvvel való találkozás először a játékhoz, dalokhoz, mozdulatokhoz és más gazdag kontextussal ellátott beszédszituációhoz van kötve.

Később fokozatosan csökken a kontextus, ami a gyermekektől

bizonyos szellemi erőfeszítést kíván. A gyermekek akkor tesznek eleget ennek a követelésnek, ha motiváltak az idegen nyelvi vagy környezetnyelvi aktivitásokban való részvételre. Ezért a gyerme-kek motiváltságának serkentését a nyelvelsajátítási folyamat hat-hatósabb módjának tartjuk az oktatási eljárások alkalmazásánál.

A kommunikatív-tapasztalati módszerből kifolyólag, módszer-tani eljárásunk kiindulópontját nem a szavak és a nyelvi struktú-rák elsajátítása képezi, hanem a szöveg globális megértése. Eb-ből kiindulva a gyermekeket fokozatosan, játékos megközelítés-sel a szöveg kisebb egységeinek a felismeréséhez segítjük. Az anyanyelvre való fordítást teljesen mellőzzük, mert a tapasztalat révén elsajátított szavak hosszabb ideig maradnak meg az emlé-kezetben, mint azok, amelyeket a gyermekek az anyanyelvre va-ló fordítással szerezhetnének (Mikes M. megjelenőben).

A magyar és szerb gyermekcsoportok barátkozása jó alkal-mat nyújt a gyermekeknek, hogy a környezetnyelvet, szerbet és a magyart egyaránt, kommunikációs funkciójukban gyako-rolják, ezért az ilyen aktivitások rendszeres megszervezését és ápolását különös figyelemmel kísérjük és tanulmányozzuk.

Ilyen jellegű kutatást már folytattunk egy vajdasági óvodában a 2001/2002-es tanévben egy magyar nyelvű és egy szerb nyel-vű gyermekcsoportban Ez a két csoport nem a kutatás céljából alakult, de megfigyeléseinket azzal a szándékkal végeztük, hogy kialakíthassuk az óvodai program valóra váltásának lehetséges módozatait. Megfigyeléseink játékidőben és az óvónők által irá-nyított tevékenységek során történtek.

Ezeknek a tevékenységeknek a megfigyelése során a magyar és a szerb gyermekcsoportban egyaránt sok pozitívumot tapasz-talhattunk a környezetnyelv elsajátítására és az interkulturaliz-mus ápolására vonatkozóan. Azonban azt is tapasztaltuk, hogy azok a gyermekek, akik már értették a másik nyelvet, szíveseb-ben látogatták a közös tevékenységeket, és aktívan be is kap-csolódtak Ezért szükség mutatkozik arra, hogy azokon a napo-kon, amikor az óvónők nem szervezik meg a szerb és a magyar ajkú gyermekek barátkozását, a magyar óvónő a szerb gyermek-csoportban 15-20 percig magyar nyelven foglalkozzon a gyerme-kekkel azzal a céllal, hogy fejlessze környezetnyelvi

kommu-nikácós képességeiket, a szerb óvónő pedig ez idő alatt a ma-gyar csoportban szerb nyelven szervezzen foglalkozást a gyer-mekeknek, ugyanazzal a céllal (Bálizs J. megjelenőben).

In document és az integráció (Pldal 165-168)