A szórványosodást egy régióban és a szórványosulást egy te-lepülésen belül mindig kisebbségpolitikai diszkriminációs intézke-dések idézik elő. Céljuk hátrányos helyzet teremtése a gazdasá-gi élet minden területén. Szinte mindenki egyezik a szakirodalom-ban, a politikai közéletben, a szociográfiában és a szépirodalom-ban, a tekintetben, hogy a szórvánnyá válás jelenti a magyar ki-sebbségi közösség megszűnését. A megosztottság a politikai és közéleti személyek között akkor mutatkozik, amikor szeretnék megragadni e jelenség egyenként vagy együttesen ható okait;
amikor szeretnének rámutatni az elsődleges vagy másodlagos ok-okozati összefüggésekre; amikor szeretnék megtalálni azokat a lehetőségeket, amelyek segítségével esetleg leküzdhető az okok hatása.
1. A szerb tudományos életben, szinte valamennyi politikai megközelítés egyúttal ideológiai értékű is. Ezek arra hivatkoz-nak és mutathivatkoz-nak rá, hogy az elmúlt 50 évben, azáltal, hogy a magyar népesség is átköltözött a mezőgazdasági régiókból az ipari környezetbe, megszabadult az elszigeteltségtől és gaz-dasági elmaradottságtól. Egy civilizációs értelemben fejlettebb
környezetbe került. Ezzel azt akarják sugallni, hogy a magya-rok is ugyanolyan részesei voltak, mint a szerbek annak a fo-lyamatnak, amelyben a falusi szegénység és elmaradottság meghátrál a civilizációs javak hozzáférhetősége előtt. Ez a meglátás ideológiailag megindokolja, és indokoltnak tartja ki-sebbségekkel szemben folytatott egész eddigi állampolitikát.
A szerb tudományos életbe a mai napig is mélyen begyökere-zett az az álláspont, hogy attól a politikától, amit a szerb állam folytatott a kisebbségekkel szemben, csak nyert a magyarság.
Ezen túl pozitív értelemben integrálta a kultúrákat a testvéri-ség-egység szellemében, így szolgálta a jószomszédi viszo-nyokat, és csakis így valósíthatta meg a kisebbség a híd sze-repét az anyaországa és Szerbia között.
(Nem is kell különösebben kihangsúlyozni, hogy a kultúrák ilyen értelmű, állami erőszakra támaszkodó integrálása, a ki-sebbségi kultúra eltűnésével fenyeget. Jóllehet éppen ezt céloz-ta meg. A kultúrák nem integrálhatók és nem homogenizálhatók állami erőszakkal és politikai intézkedésekkel. Lényegük a más-ságban, a sajátosságokban és a különállóságukban van.)
2. A szerb tudományos életben a közgazdasági elemzések arra utalnak, hogy állítólag kikerülhetetlen volt a fejletlen ag-rártérségek népességének kiürülése vagy csökkentése etnikai hovatartozásra való tekintet nélkül. Ugyanis állítólag e fejletlen térségekben agrár-túlnépesedés állt elő. Szerintünk ez a meg-állapítás is teljesen ideológiai jellegű, amely lényegét illetően igazolni akarja a szocialista iparosításban foganatosított vala-mennyi intézkedést.
Ennek következtében, de ezzel egyidejűleg a városnak a falu-ra való kisugárzó hatásával együtt kezdetben egy ideiglenes na-pi-heti jellegű vándormozgalomba kapcsolódtak be a magyarok is. Abbéli törekvésükben, hogy enyhítsenek a szegénységen, kezdtek megjelenni a városi piacokon. Ezek a piacok a bánáti vá-rosokban a németeken elkövetett genocídium és kitelepítések után kimondottan a szerb állam monopóliuma lettek. A piacok szerb kereskedők egyeduralma alá kerültek. Amíg itt a németek is jelen voltak, addig három, sőt négy nyelven folyt az áruforga-lom, a vétel és eladás, a kínálat és kereslet. Ez a kultúrmodell
azonban 1945 után megszűnt. A szerb nyelv is monopolhelyzet-be került. Napjainkban már csupán a szabadkai tej- és zöldpiacon ápolják természetszerűen, a hétköznapi élet szintjén a kétnyelvű-séget. A szerb nyelv monopol helyzetét tovább erősítette a ma-gyar nemzetiségű tanulók mindennapos utaztatása a városba vagy szomszédos településre, akár azért, mert helyben meg-szűnt az általános iskola, vagy mert szakmunkásképző iskolába jártak. Szerb szociolingvisztikai kutatások is azt igazolják, hogy éppen ők voltak azok, akik falujukban meghonosították a szerb közhelyeket, a szerb nyelvi zsargont, szokásokat, viselkedésmó-dot stb. Mindez átkerült az ellenőrizetlen városi életből a fiatalok falusi társasági életébe is.
3. Vannak vélemények is, amelyek más tényezők hatására te-szik a hangsúlyt. Ezek szerint a szórvánnyá válás folyamatát dön-tően befolyásolta az a tény, hogy a magyar határtól messzebb már nem volt fogható a magyarországi elektromos média műsora, hogy hozzáférhetetlenek a mai napig a magyarországi sajtó és a könyvkiadás termékei. Igaz – elismerik –, hogy a hiányt 1986-ig, bizonyos mértékig enyhítette a vajdasági televízió és újvidéki rá-dió számos műsorával, valamint a Forum Lap- és Könyvkiadó Vál-lalat kiadványai. Csakhogy már 1980-tól kezdve akadozni kezdett a szórványokkal kialakított kapcsolat, s későbben teljesen meg is szűnt. A rossz lap- és könyvterjesztési feltételek miatt az újság és a könyv a bánáti magyar falusi típusú szórványnépesség számá-ra elérhetetlenné vált. Több évtizeden keresztül volt egy megálla-podás a szerb lapterjesztők és a Forum között arról, hogy kölcsö-nösen felvállalják a lapterjesztést mindazokon a településeken is, ahol kis példányszámra van szükség akár szerb, akár magyar nyelven. A szerb terjesztők azonban ezt egyik napról a másikra felmondták azzal a kifogással, hogy számukra nem fizetődik ki a kis példányszámú magyar lapok és könyvek terjesztése ott, ahol kevés magyar él. Többé nem akarták vállalni ezt a gazdaságilag nem kifizetődő feladatot. Ezek után az olyan bánáti és szerémsé-gi falvakba, ahol a magyarság lélekszáma valóban alacsony volt, többé nem juthatott el a magyar újság és könyv. 1989 után a vaj-dasági televízió és újvidéki rádió műsorait hihetetlen gyorsasággal leépítették. A műsorok legnagyobb részét megszüntették, a
meg-maradt műsorokat pedig középhullámról ultrarövid hullámra he-lyezték. Ez lehetetlenné tette e műsorok hallgatását a bánáti fal-vakban és másutt, kivéve Újvidék közvetlen körzetét. Nem vitás, hogy ez a tényező is erősíthette a bánáti magyar falusi szórvány-népességben a magára hagyatottság érzését, és az elvándorlás irányába hatott, azt ösztönözte. Aki lélekben nem lehetett magyar, nem vállalta azt többé a falu gazdasági és társadalmi életében sem. Minden bizonnyal sokan csak emiatt is odahagyták falujukat.
A magyarság számának csökkenését a bánáti falvakban és váro-sokban nagymértékben befolyásolhatta az a tény is, hogy amíg je-lentős volt a számuk egyik vagy másik településen, nem engedé-lyeztek olyan jellegű beruházásokat, amelyek munkahelyhez jut-tatták volna a magyarokat. Munkahelyteremtő beruházásokra csak az után került sor számos település esetében, amikor már ezeken jelentősen csökkent a magyar népesség száma (1-2%-ra). A munkahelyteremtő beruházások haszonélvezői kizárólag a szerbek lehettek. Amíg a magyarokban politikai tényezőt láttak, el-zárkóztak számos település gazdasági fejlesztésétől. Miután bizo-nyossá vált a magyar népesség szórványjellege, számos telepü-lésen történt fejlesztés.
Attól függően, hogy melyik tudományterület szempontjából vizsgáljuk a szórvánnyá válás folyamatát, e folyamatnak egyik vagy másik vonatkozását kell kiemelni:
a) A politológia szempontjából és mércéje alapján legfonto-sabbnak tűnik az, hogy a magyar városi vagy falusi népesség rendelkezik-e önkormányzati szinten politikai képviselettel, po-litikai önszervező erővel, képes-e közéleti tevékenységével megtartani az anyanyelvű oktatást, kultúrát és a kommuniká-ciót a közösségen belül.
b) Ha a történelemtudomány mércéje szolgál alapul, úgy fontosnak tűnik a magyar népesség szocialista iparosítás előt-ti állapota, az 1918-1945 közötelőt-ti időszakban beállt magyar visszatelepítés megtorpanása és a szerb betelepítések.
c) Ha a gazdasági mércét vesszük alapul, fontosnak tűnik az a különbség, amely a szocialista iparosítás és a privatizá-ció utáni iparfejlesztés között jelentkezik. Mindkettő végső cél-ja a magyarság kisemmizése és elszegényítése.
d) Ha a demográfiai mércét vesszük alapul, és azt az 1918-2002 közötti időszakra vetítjük ki, nagy fontosságot kap a szerb betelepítések mérete, a szerb természetes vándormoz-galom nagysága, ezek hatása a magyar külső vándormozga-lomra és természetes népmozgavándormozga-lomra.
e) Ha az agrártérségek és iparmedencék kialakításának a politikájában alkalmazott mércét vesszük szemügyre, akkor beszélhetünk dél-bánáti, észak-bánáti, szerémségi, dél-bács-kai, nyugat-bácskai stb. magyar szórványnépességről, mind a falusi típusú, mind a városi típusú települések esetében.
f) Ha a magyarok gazdasági erejének mércéje szolgál alapul, úgy fontosnak tűnik annak az észrevételezése, hogy a társadal-mi munkamegosztásban, a gazdaságfejlesztésben és az ipar-alakításban betöltött irányító szerepe folyamatosan gyengül. A magyarok társadalmi, szociális-gazdasági peremhelyzetet fog-lalnak el a gazdaságfejlesztésben. Kirekesztettek, kiszolgálta-tottak szerb följebbvalóiknak. Kiszorulnak a termelésben és ke-reskedelemben a kiemelkedő vállalkozói pozíciókból. A szerb vállalkozók sokaságában csupán egy-két magyar vállalkozó ka-pott kirakathelyet. Ők is kizárólag állami szolgálataikét. A ma-gyarság nagy része munkavállalói szerepkörben jelenik meg a szerbeknél, szürkegazdaságból él, és elképesztően magas a munkanélküliek száma (a munkaképes népesség 40-50%-a).
g) A művelődési lehetőségek mércéje alapján úgy tűnik, hogy a szórványnépesség Bánátban és Szerémségben már egyre jobban a szerb kultúrkörhöz tartozik, szerb értékrend-szerhez igazodik.