Ismeretes előttünk a szórvánnyá válás jelensége, a régió szór-ványosodása és a település szórványosulásának folyamata. Meg-állapítható e két folyamatnak a legszorosabb kapcsolódása az asz-szimilációs következményekhez. A szórvánnyá válás fogalmát a magyarságkutatásban a magyar népesség fogyásával és a
ma-gyarlakta településhálózat felbomlásával hozzuk összefüggésbe.
A magyarság pusztulását a szórvánnyá válásban érzékeljük leg-jobban. Valamennyi tudományterület (demográfia, szociológia, néprajz) szempontjából még nem sikerült világosan és egyértel-műen közös, komplementáris és kompatíbilis definíciót adni a szórványról a magyarságkutatásban. Föltétlenül szükséges, hogy egy tudományterület által adott definíció összemérhető legyen más tudományterület által adott definícióval, s ezek a definíciók egymást kölcsönösen ne zárják ki. A magyarságkutatásban tehát várat magára a szórvány fogalmának: a) a megállapítása vala-mennyi tudományterület együttes erőfeszítésének az eredménye-ként, b) annak a kritikus pontnak a tudományos megállapítása, amely a magyarlakta településhálózat szórványosodásának és egy-egy település szórványosulásának a kezdetét mutatja ki.
A tudományos magyarságkutatásban, a Vajdaságban nem születtek megfogható eredmények elsősorban éppen a szórvá-nyok tanulmányozása területén. Sajnos, még szépirodalmi igé-nyű mű vagy irodalmi szociográfia sem ismeretes számomra, amely legalább látomás szintjén figyelmeztetett volna a szórványosulás és szórványosodás problémáira az elmúlt 50 év alatt. Néhány néprajzi tanulmány érintőlegesen foglalkozott a szórványproblémával. A néprajzkutatók is azonban egy süllyedő világ mellett mennek el, anélkül, hogy komplex módon feldolgoz-ták volna a benne tapasztalt folyamatokat. (A Magyar Szó újság-írói 1961-1991 között szinte állandó terepjárói voltak a Vajdaság-nak és a magyar lakta településeknek. Eljártak a szórványokba is, de csak keveset írhattak meg abból, amit ott tapasztaltak. Fi-gyelmük inkább az érdekességekre terelődött.)
A tudományos szórványkutatás kezdeteit Erdélyben vesszük észre. Ismeretes Földes Károly 1934-ben írt Szórványmisszió.
Jajszó a pusztuló szórványokbólc. kiáltványa. Ez a kiáltvány irá-nyította a tudományos érdeklődést a szórvány jelenségek mód-szeres föltárása felé. Ezt követően jelent meg Nyírő József Pap-beiktatásc. írása (Keleti Újság, 1934. december 23.). Nyírő József újabb lépést tesz a probléma feltárásában. Mégis, Erdély terüle-tén is, a legkomolyabb szórványkutatás a Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) 1942-es szórványfelmérése volt. Ennek a
fel-mérésnek az egyik szellemi előkészítője dr. Szathmáry Lajosvolt, aki már egy évtizeddel korábban foglalkozott a szórványok prob-lémáival. Ismeretes a Gyakorlati hozzászólás a magyar szórvány-ügyhöz c. írása (Magyar Kisebbség, XVI. évf. 1937, 12. szám).
Ugyancsak a kutatást szolgálta a Szórványainkról c. tanulmány-kötet is, amely hat szerző tanulmányát tartalmazta (a Kiáltó Szó könyvsorozatban jelent meg, 1935-ben). Mikó Imre: Az erdélyi fa-lu és nemzetiségi kérdés (Cluj – Kolozsvár, 1932); Nagy Ödön:
Szórvány és beolvadás(Hitel, 1938, 4. szám) tanulmánykötetei el-vi megállapításokat is tartalmaznak a szórványkutatás számára.
A szórványmunka elvi és gyakorlati kérdései (szerkesztette dr.
Imreh Lajos) az erdélyi Református Egyházkerület iratterjeszté-sének a kiadásaként jelent meg 1940-ben, s itt már a probléma-fölvetésben egészen gyakorlati hozzáállással is találkozunk. Is-meretes számunkra a Felebarátcímen indított folyóirat is Vetési László szerkesztésében, amely külön figyelmet szentel a szór-ványban tapasztalható jelenségeknek. A továbbiakban ráirányí-tanám a figyelmet néhány eredményre és következtetésre a fönt említett tanulmányokból.
Az erdélyi Református Egyház törvénykezése szerint szór-ványnak minősült minden község, népesebb puszta vagy tanya, amelyben a hívők csekély száma miatt fiókegyház nem alakulha-tott meg. Erdély 500 településében 100 léleknél kevesebb ma-gyar élt, és ez a romániai mama-gyarság több mint egyharmada volt.
A magyarság az említett 500 településen teljes nyelvi és vallási elszigeteltségben élt. Az adat rávilágít a szórványjelenség igen nagy méretére, és arra, hogy a vajdasági magyarság problémája sohasem volt elszigetelt jelenség e tekintetben sem. Érdekes megemlíteni azt is, hogy ezekben a falvakban a magyar népes-ség az után is, hogy egy időre ismét magyar fennhatóság alá ke-rült, továbbra is románosodott. Nyilvánvaló tehát, hogy a jelen-ségnek nemcsak a mindennapi politikában voltak elkülöníthető és kiváltó okai, de a jelenség jól beágyazódott azokba a történel-mi gyökerekbe is, amelyek évszázadokon keresztül befolyásolták a magyar népesség életét Erdély területén.
Az erdélyi kutatók a szórvánnyá válás jelenségét általában nyelvi kérdésként, nyelvi lemorzsolódásként látják. Rávilágítanak
a kevert nyelvűség problémáira. Nem tagadják azt sem, hogy az említett folyamatoknak van lélektani, történelmi, földrajzi, demog-ráfiai vonzata is. Először használják a szórványtudat fogalmát írá-saikban, illetve tanulmányaikban. Vetési László tanulmányaiban nagy hangsúlyt helyezett a tudat megőrző szerepére. A tudat sze-rinte lehet megőrző, de önfeladó, önmegsemmisítő szerepű is.
Ezen túl a nemzeti kisebbség szórvánnyá válik. Szathmáry Lajos 1937-ben magyar szórványnak a magyarok azon kisebb-nagyobb csoportjait tartotta, amelyek elszórtan, ritkított formában, rendsze-rint a nyelvhatárok szélén, de beékelten idegen nyelvű népek kö-zött élnek. Gondolatát azzal is bővíti, hogy nemcsak az említettek élnek szórványsorsban, hanem azok is, akik a kisebbségi etnikai tömbtől elszakadva és elszigetelve élnek; akik kiszakadtak a ma-gyar népközösségből, és más nyelvű népek között kénytelenek él-ni. Szerinte a gazdasági kényszer hatására olyan hátrányos hely-zet következik be, amely a magyar etnikumot elsősorban a külső vándormozgalom felé tereli, de a belső vándormozgalom szétszó-ródásának a legfőbb okozója. Gergely Ferenc református lelkész készített egy szórványkatasztert a saját egyházmegyéje területén, azzal a céllal, hogy csökkentse a vegyes házasságok számát. Tö-rekvéséből azonban számunkra nem világos, hogyan lehet a szór-ványmunka céljává tenni a vegyes házasságok megakadályozá-sát a szórványmissziós munka által? Szathmáry Lajos még 1935-ben szórványnak minősített minden 300 lélekszám alatti magyar települést, de volt eset, hogy 400 lelket számláló magyar telepü-lést is szórványnak sorolt be. Felmérése szerint Romániában 298 500 magyar élt szórványsorsban, vagyis olyan településeken, ahol lélekszámuk nem haladta meg a 300-at. Gabányi Imre a ma-gyar szórványok négy típusát különböztette meg, de ő is ellenez-te a magyarok vegyes házasságainak engedélyezését, mert az ilyen gyakorlat gyengíti meg legjobban a magyar nemzeti identi-tást. Árvay Árpád a magyar öntudat és a népi lét céltudatosságá-nak a fejletlenségére hívta fel a figyelmet. Szerinte ez idézi elő a magyarok pusztulását a szórványokban. A román hatóságok csak tovább mélyítik a folyamatot. Paál Árpád szerint a román hatalmi politikában a szórványokra osztódás elérése a cél. Az állam se-gédletével létrehozott szórványoknak az a célja, hogy magát a
ki-sebbségi népességi tömböt szabdalja még tovább. Paál Árpád szerint a magyar szórványokat a magyar nyelvterületekbe kellene zárni, vagyis a magyar szórványok népességét át kellene telepíte-ni olyan településekbe, ahol a magyaroknak döntő többségük van.
Megjelenik nála az a gondolat, hogy a magyar szórványokat át kellene költöztetni lakosságcserével. Albrecht Dezső is a szórvá-nyok áttelepítésének híve a nagyobb magyar közösségekbe.
Atzél Ede az agrár-túlnépesedésben kereste a szórványosodás gyökerét. Páll György a szórványt intézmények nélküli csoport-ként kezeli. Szerinte azt a település, ahol a magyar nemzetiségű-ek száma a 300 főt meghaladtja, már nem tnemzetiségű-ekinthető szórvány-nak, mert az ilyen településen szerinte könnyen lehet magyar in-tézményeket – szervezeteket létrehozni.
Végül meg kell említeni, hogy a szórványkutatáshoz eddig Tóth Pál Péter Szórványbanc. műve2járult hozzá legnagyobb mérték-ben a tudományos magyarságkutatásban. Műve, szórványkutatás szempontjából kapitális értékű, de ő is kerüli a szórvány definíció-jának kimondását. Ezt minden bizonnyal azért teszi, hogy más tu-dományterületek figyelmét is ráirányítsa a szórványkutatásra.
Ismeretes előttünk még egy mű megjelentetése: Szórvány-sors, Erdély 1940-1944, dr. Szűk Ödön jelentései (szerkesztette Balogh Júlia, megjelentette a Közművelődési Információs Válla-lat, Budapest 1992).