Az anyanyelv megőrzésének és fejlesztésének egyik meghatá-rozó tényezője az, hogy a családi kör nemzedékeinek tagjai mi-lyen nyelven beszélnek a gyermekkel. Hogy ezt megtudhassuk,
1995-1997 között 16 vajdasági helységben kutatást végeztünk (Mikes, 2001). A kutatás 1064 óvodás gyermeket ölelt fel, akik magyar nyelvű gyermekcsoportba jártak. A gyermekek szülei kér-dőívet töltöttek ki, amely alapján megtudtuk, hogy milyen a gyer-mek magyar és szerb nyelvismerete, valamint hogy milyen nyel-ven vagy nyelveken kommunikálnak a családtagok a gyermekkel.
A kutatással felölelt helységeket, annak alapján, hogy milyen a magyarok aránya a lakosság összetételében, hat kategóriába soroltuk (az 1991. évi népszámlálás adatai szerint). Éspedig: M 1 – 79-95%; M 2 – 51-56%; M 3 – 40%; M 4 – 35-38; M5 – 14-18%;
M6 – 9%. A gyermekeket pedig, nyelvismeretük szerint, a két-nyelvű, a kezdő kétnyelvű vagy az egynyelvű gyermekek csoport-jába soroltuk be.
A magyarok részaránya a helység lakosságában kihat a két-nyelvű gyermekek arányára, azt az 1. táblázatban található ada-tok mutatják is, de a családon belül vagy a családon kívül szer-zett kétnyelvűségre más körülmények is hatással lehetnek, mint pl. a vegyes házasságokban való nyelvhasználat, amire a 2. táb-lázatban az M6 alatti adatok utalnak, hiszen az M6 kategóriába tartozó gyermekek egy része vegyes házasságból származik.
1. táblázat A gyermekek nyelvismerete
Csoport kétnyelvű gyermekek
kezdő kétnyelvű gy.
egynyelvű magyar ajkú gy.
szám % szám % szám %
M 1 22 11 26 13 154 76
M 2 21 12 61 35 94 53
M 3 34 25 45 33 56 42
M 4 51 29 88 49 40 22
M 5 93 41 100 44 34 15
M 6 74 51 53 37 18 12
2. táblázat A magyar-szerb kétnyelvűség elsajátítása
A szülő-gyermek kommunikációban öt mintát különböztetünk meg:
A Mindkét szülő magyarul is és szerbül is beszél a gyermekkel.
B Mindkét szülő magyarul beszél a gyermekkel.
B(Sz) Mindkét szülő szerbül beszél a gyermekkel.
C Az egyik szülő magyarul, a másik pedig szerbül beszél a gyermekkel.
D Az egyik szülő magyarul beszél a gyermekkel, a másik pe-dig mindkét nyelven.
3. táblázat Szülő-gyermek kommunikáció – %
Amennyiben mindkét szülő magyar ajkú, a B minta megbízha-tó mutamegbízha-tója a szülőknek a magyar nyelvhasználat iránt tanúsított pozitív viszonyulásának. Hasonlóképpen, ha az egyik szülő ma-gyar, a másik pedig szerb ajkú, a C minta is a szülők pozitív
vi-Csoport A B B(Sz) C D
M 1 3 86 1 5 5
M 2 1 93 - 3 3
M 3 2 79 4 3 12
M 4 3 87 - 4 6
M 5 6 81 1 8 4
M 6 9 65 1 16 9
Csoport a kétnyelvű gyerekek száma
családi kétnyelvűség – %
családon kívül szerzett kétnyelvűség – %
M 1 22 86 14
M 2 21 52 48
M 3 34 53 47
M 4 51 39 61
M 5 93 29 71
M 6 74 57 43
szonyulását tükrözi a magyar nyelvhez, s ez egyben hozzájárul a gyermek additív kétnyelvűségének sikeres fejlődéséhez, ami nem mondható el az A és a D minta esetében. Ha mindkét szülő magyar, a gyermekkel viszont szerbül beszél, a szülő ilyen maga-tartása a magyar nemzeti identitás elhagyásához vezet, és gyer-mekük szubtraktív kétnyelvűségének a fejlesztéséhez járul hoz-zá. Tekintettel arra, hogy a megkérdezett szülők magyar nyelvű gyermekcsoportokba íratták be gyermekeiket, várható volt, hogy a B (Sz) minta előfordulása elenyésző lesz (3. táblázat)
4. táblázat A testvérek közötti kommunikáció – %
Egy kisebbségi nyelv megőrzése vagy a többségi nyelvvel va-ló felcserélése legjobban a fiatal nemzedék nyelvhasználatában lelhető fel. Ezért a testvérek közötti kommunikációt is vizsgála-tunk tárgyává tettük. A 4. táblázatban látható adatok azt mutatják, hogy az M 3 csoport kivételével a szerb nyelv kizárólagos hasz-nálata a testvérek közötti kommunikációban elenyésző. Habár az M 3-as csoportba tartozó gyermekeknek csak 11%-áról van szó, ez az adat mégis figyelmeztetésként szolgálhat a magyar identi-tás elvesztése tekintetében.
A kutatás eredményeit összegezve azt mondhatjuk, hogy a tár-sadalmi-politikai helyzethez képest a vártnál jobb képet kaptunk.
Ez azzal magyarázható, hogy vizsgálatainkat csak azokban az óvodákban folytathattuk, ahol a tanügyi dolgozók hajlandók voltak fogadni bennünket, és ahol a szülők magyar gyermekcsoportba íratták gyermeküket, a szerb gyermekcsoportokban található nem kisszámú gyermekekre viszont kutatásunk nem terjedt ki.
Csoport magyarul magyarul
és szerbül szerbül
M 1 88 9 3
M 2 94 5 1
M 3 84 5 11
M 4 93 4 3
M 5 84 14 2
M 6 78 18 4
Egy másik kutatást is végeztük, mely során a nemzedékek vi-szonylatában vizsgáltuk a magyar nyelv folytonosságát vagy an-nak szerb nyelvvel való felcserélését (Bálizs, Mikes, 2001). Ez a kutatás 1999 őszétől 2000 tavaszig zajlott három vajdasági hely-ségben, ahol az 1991. évi népszámlálás adatai szerint a magya-rok részaránya a lakosságban a következő: Kanizsán 89%, Be-csén 51% és Péterrévén 76%.
A Nyelvhasználat a családban kérdőív öt kérdése segítségé-vel vizsgáltuk a családon belüli nyelvhasználatot. Az első négy kérdés a szűkebb családon belüli nyelvhasználatra vonatkozik:
milyen nyelven beszélnek a családban (első kérdés); milyen ven beszél az anya a gyermekkel (második kérdés); milyen nyel-ven beszél az apa a gyermekkel (harmadik kérdés) és milyen nyelven beszél a testvér a gyermekkel (negyedik kérdés). Az ötö-dik kérdés arra vonatkozik, hogy a szélesebb család egyes tagjai milyen nyelven beszélnek a gyermekkel. E kérdés megválaszolá-sánál a szülőkre bíztuk, hogy azokat az egyéneket tüntessék fel, akik a család kapcsolathálójához tartoznak, és akikkel a legin-kább szoktak értekezni. Az adatok statisztikai feldolgozásakor a szülők válaszai alapján a következőképpen csoportosítottuk a szélesebb család kapcsolathálójába tartozókat: 5/a nagyszülők és 5/b rokonok. A kérdőívet az óvodás gyermekek 108 szülője töltött ki. Kanizsán 42, Becsén 30, Péterrévén pedig 36 szülő vett részt a kutatásban.
5. táblázat Nyelvhasználat a családtagok között
Kér-dés
csak
magyarul csak szerbül mindkét nyelven
főleg
magyarul főleg szerbül
szám % szám szám % szám % szám %
1 85 80 1 1 9 9 11 10 -
-2 92 86 1 1 1 1 13 12 -
-3 91 87 1 1 3 3 9 8 1 1
4 90 95 1 1 1 1 3 3 -
-5/a 68 95 1 1 3 - - -
-5/b 60 87 - - 4 6 4 6 1 1
A kérdőívvel begyűjtött adatok statisztikai feldolgozás eredmé-nyeiből az mutatkozik meg, hogy mind a szűkebb, mind a széle-sebb családi körben a családtagok közötti kommunikáció túlnyo-mórészt magyar nyelven valósul meg. Azáltal, hogy a szülők sa-ját anyanyelvükön nevelik a gyermeküket, és a nagyszülők, roko-nok, barátok magyar nyelven kommunikálnak a gyermekkel, po-zitív viszonyulást tanúsítanak a magyar nyelv fejlesztése és ápo-lása iránt. A magyar és a szerb nyelv használata a családban az esetek csak kis százalékára jellemző.
Az adatok alapján feltételezhetjük, hogy a családban adottak a feltételek a magyar nyelv megőrzéséhez, ugyanis mind a szű-kebb, mind a szélesebb családi körben a különböző nemzedékek képviselői leginkább csak magyarul beszélnek a gyermekkel.
Ugyanakkor az eredmények arra is rámutatnak, hogy a szűkebb és a szélesebb családi környezetben a gyermekeknek nincs al-kalmuk a környezetnyelv megismerésére, elsajátítására, ezért az óvodában az anyanyelv fejlesztése és ápolása mellett szüksé-gesnek mutatkozik a környezetnyelvi tevékenységek a nevelő-oktató munkába beiktatása (Mikes, Juhász, Bálizs, 1997).
A magyar nyelvnek családon belüli megőrzése nemcsak a környezet demográfiai összetételétől függ, hanem attól is, hogy a szülők a gyermeküket milyen nyelvű óvodába íratják. Az előbbi kutatás ugyanis (ahol szintén a magyar anyanyelvű óvodáskorú gyermekek szüleit kérdezettük) azt mutatja, hogy amikor a ma-gyar lakosságnak a részaránya 9%-ra is csökken, a mama-gyar nyelv nyelvhasználata a családban még mindig aránylag magas százalékot mutat (lásd: a 3. táblázatban M 6-ot).