Bontekoe Naplójában érthető módon a Kelet az elbeszélő szubjektum holland kultúrájának szűrőjén keresztül reprezentálódik. értékítéleteit is ez a kultúra határozza meg. A korabeli olvasó nyilvánvaló módon Bontekoe-val és a hollan-dokkal azonosult. Bontekoe a kiadó által alaposan átdolgozott Napló megjelenése után azonnal hőssé lett, de későbbi korokban is akként látták.
Így például E. J. Potgieter (1808–1875) is, aki 1840-ben a Napló ihletésére vers-ciklusban írta meg Bontekoe történetét, azokra a dalokra koncentrálva, melye-ket a két bennszülött társaságában életének megmentéséért énekelt.34 Potgieter a korai holland romantika jellegzetes képviselője volt. Egyike azoknak a szerzők-nek, akik a 19. századi holland társadalom elé példaképként a 17. századi Arany-kort állították. Ismeretes, hogy a kor festőóriásait is a 19. században fedezték fel.35 Potgieter versciklusa tehát a nemzeti érzület felébresztésére szolgált. Bon-tekoe történetét hol prózai töredékekben, hol elbeszélő költeményre emlékeztető, különböző hosszúságú, hol páros, hol keresztrímes, hol pedig ölelkező rímes strófákban mondja el. Mindezek azonban csak be-, illetve felvezetőül szolgál-nak a dalokhoz, melyeket Potgieter képzelete szerint Bontekoe félelmében a két bennszülöttnek a csónakban énekelt, s amelyeknek – ahogy az eredeti Napló-ban is szerepel – Bontekoe saját elképzelése szerint életét köszönheti. Seherezádé történeteihez hasonlóan az irodalom itt is performatív funkciót kap: életmentő szerepe van. A két bennszülött szemmel láthatóan nagyon élvezi dalait, s Bon-tekoe úgy gondolja, hogy amíg énekel, addig biztosan nem ölik meg. Potgieter Bontekoe dalait úgy „teremti újjá”, hogy természetes módon visszanyúl a 17. szá-zadi holland dalokhoz, azok tematikájához és formai sajátosságaihoz. Akárcsak azok, az ő dalai is már meglévő melódiákra íródtak. Potgieter 17. századi elő-deihez, elsősorban kedvencéhez, P. C. Hoofthoz hasonlóan az egyes dalok címé-nél közli, mely dallamra énekelhetők. A dalok egymáshoz nem kapcsolódnak tematikailag, annál inkább kulturálisan. Az egyik Neptunus és egy holland hajós találkozásáról szól a spanyolok elleni szabadságharc idején, a másik egy kocs-mai jelenetet idéz fel, ismét egy másik korcsolyázó szerelmeseket jelenít meg a korabeli zsánerképek modorában. Az sem véletlen, hogy a dalok között talál-ható az Orániai Móric herceg vitorlás kocsijának és az azzal megtett schevenin-geni utazásnak a leírása is. Forrásaként a prózai felvezetőben J. P. van Cappelle 1821-ben megjelent Bijdragen tot de Geschiedenis der Wetenschappen en Letteren
34 Potgieter 1840/1896.
35 Fromentin 1876/1952.
99
in Nederland [Írások a tudomány és az irodalom történetéről Hollandiában] című munkáját jelöli meg, mely viszont Hugo de Groot írására hivatkozik. E szerint Simon Stevin, a flamand származású holland matematikus tervei alapján szer-kesztették össze azt a járművet, mely vitorlával felszerelve a szél segítségével szá-razföldön is úgy haladt, mint a vitorláshajó a vízen. A leírt utazás alkalmával huszonnyolc tagú előkelő nemzetközi társaság foglal helyet a szárazföldi jacht-ban, többek között a dán király fivére, a francia követ és maga Hugo de Groot is. A szerkentyű egyszersmind a kor legmodernebb technikai találmányai közé tartozik, s mint ilyen, a holland nemzeti büszkeség tárgyiasulása, a koraújkori európai civilizáció egyik csúcspontja. Saját hajójuk felrobbanása után Bontekoe és társai is technikai-műszaki értelemben teremtik újra az életet a fejükben meg-őrzött holland természet tudományos ismeretek alapján. A bennszülöttek termé-szetesen nem érthetik, miről énekel, de éneklésének energiáját Potgieternél abból a holland társadalmi, tudományos, kulturális és művészi háttérből nyeri, amely-ből elindult, és amelynek fia. Potgieter a 17. századnak éppen ezt a kreatív, pol-gári jellegét tartotta példaszerűnek az általa hanyatlónak látott 19. századi Hol-landia számára.
Johan Fabricius (1899–1981) De scheepjongens van Bontekoe [Bontekoe hajós-inasai] címmel 1924-ben ifjúsági regénnyé alakította a történetet. A műben már nem Bontekoe a főszereplő, hanem az őt körülvevő fiúk és izgalmas kaland-jaik. A könyv óriási népszerűségnek örvend mind a mai napig, 2007-ben film is készült belőle.
Jan van Druten a regénybeli Bontekoe hajósinasait szoborrá formálta. A három, 17. századi öltözéket viselő fiú szobrát 1968-ban leplezték le, Hoorn városának rak-partján most is ott láthatók, laza testtartásukkal, életnagyságú méreteikkel szinte feltűnés nélkül simulnak környezetükbe, tipikus kulturális emlékhellyé avatva a várost, rakpartját és magát a Bontekoe-féle történetet (lieu de mémoire). De Hoorn városa 1893-ban másik szülöttének, J. P. Coennak, a véres kezű gyarma-tosítónak is szobrot állított, mely ma is ott áll a főtéren. A híres, Berlage építette amszterdami Tőzsde épületének egyik sarkán is ott díszeleg Coen szobra. 1966-ban a Noordzeekanaal alatti alagutat szintén Coen után nevezték el. Már idé-zett jelszavának első két szava – „Dispereert niet” [Ne keseredjetek el] – nemcsak a konzervatív Hendrikus Colijn miniszterelnök36 (1869–1944) Coen születésének 350-ik évfordulója alkalmából tartott megemlékező előadásának címeként sze-repelt 1937-ben, hanem Vilma királynő is ezzel a két szóval zárta a holland nép-hez intézett beszédét az angol rádióban 1940. május 12-én. Csak az utóbbi évek-ben indultak polgári kezdeményezések a szobor esetleges eltávolítására, illetve
36 Colijn korábban tizenhat évig szolgált Holland-Indiában, hadnagyként részt vett az atjeh-i hábo-rúban Van Heutsz oldalán.
G e r a J u d i t
100
a szobor talapzatán lévő tábla kicserélésére, melynek szövege Coen személyisé-gének és tetteinek sötétebb aspektusaira is rámutatna. J. Slauerhoff (1898–1936) 1931-ben kritikai szemléletű drámát írt róla, jan Pietersz. Coen címmel. A szabad szelleműnek és toleránsnak ismert Hollandiában 1948-ig politikusok tiltották be a bemutatását. Utána is csak elvétve került színpadra. Coen inkább romantikus hősként, semmint más népeket leigázó gyarmatosítóként él a holland kulturális emlékezetben.
A Napló szövegét modern hollandra 1989-ben Lennaert Nijgh fordította le.
2001-ben Hollandia egyik legkiválóbb kortárs írója, Thomas Rosenboom újabb fordítást készített belőle, mely a korabeli illusztrációkkal és a korabeli kontextus megértését segítő jegyzetapparátussal jelent meg.
A gyarmati múltat, valamint e múlt tudományos, irodalmi és vizuális repre-zentációit Hollandiában az utóbbi időben többek között Rosie Braidotti, Gloria Wekker37, Pamela Pattynama38, Ena Jansen39és Maaike Meijer40dolgozzák fel posztkoloniális megközelítésben.
37 Braidotti–Wekker 1996.
38 Pattynama 2005.
39 Jansen 2004.
40 Meijer 1996.
101