• Nem Talált Eredményt

A FEMINISTA NARRATOLóGIA SzEMPONTJAI

Susan S. Lanser 1986-os „Toward a Feminist Narratology” című cikkében a nar-ratológia és a feminista szempontú kritika kontaminációját javasolja. A narrato-lógia ugyanis férfiak által írt szövegekre támaszkodva alakította ki kritikai appa-rátusát, mely nők által írt szövegekre nem bizonyult alkalmazhatónak. Lanser három pontot emel ki, amelyben a narratológia és a feminista irodalomkritika különböznek egymástól: 1. míg a feminista kritika központi kategóriája a gen-der, a narratív elmélet konstrukciója ezt figyelmen kívül hagyja, 2. a narrációt a feminista kritika mimetikusnak tekinti, a narráció státusza a narratológiában szemiotikus, 3. a feminista kritikában a kontextus alapvető fontosságú a narratív

61

szövegek jelentésének meghatározásában, míg a narratológia nem foglalkozik a kontextussal.

Lanser felveti a narratológia szemiotikai megközelítésének és az angolszász feminista kritika mimetikus orientációjának összebékítését. Hiszen az irodalom két rendszer metszéspontjában helyezkedik el: egyrészt az élet reprezentációja, a valóságról ad beszámolót és mimetikus dokumentum, másrészt nem-referen-ciális nyelvi rendszer, egy narrátort és egy hallgatót feltételező megnyilatkozás, alapvetően nyelvi konstrukció. A narratológia viszont figyelmen kívül hagyta az irodalom reprezentációs, referenciális aspektusait, és kizárólag szemiotikus karak-terét hangsúlyozta. Így azonban ellentétbe került a feminista kritikának azzal az alapvető előfeltételezésével, hogy a narratív szövegek sok tekintetben referenci-álisak, például a gender-viszonyok ábrázolását illetően. A feminista narratológi-ának ezért az értelmezés során ötvöznie kell az irodalomnak mind a mimetikus, mind a szemiotikus státuszát oly módon, hogy az irodalmat referenciális kontex-tusba helyezve vizsgálja, amely egyébként maga is egyszerre nyelvi, irodalmi, tör-téneti, életrajzi, társadalmi és politikai komponensekből áll.

Lanser ezt az állítást egy ismeretlen szerzőtől származó, 1832-ben az Atkinson’s Casket című folyóiratban publikált levél kettős, illetve hármas olvashatóságának kapcsán illusztrálja, és bebizonyítja, hogy a hagyományos narratológia eszköz-tára nem elegendő a szöveg bizonyos dimenzióinak feltárására. Ennek kapcsán kitér arra, hogy a narratívának, ahogy Bahtyin már korábban kifejtette, soha nem egyetlen hangja van, hanem hangok polifóniájáról beszélhetünk. Egyik hang rára-kódik a másikra, s a hangok olyan struktúrát tárnak elénk, amelyben mások dis-kurzusai, illetve a másokról szóló diskurzusok az én diskurzusaivá állnak össze.

A hangok kérdése szorosan kapcsolódik a szöveg lehetséges narratív szint-jeinek a problémájához. Gérard Genette megkülönbözteti a legkülsőbb szintet, s ezt extradiegetikusnak nevezi, az ebbe beágyazott narratívát intradiegetikusnak, a harmadik, az intradiegetikus narratívába ágyazott narratív szintet pedig meta-diegetikusnak.19 Az extradiegetikus elbeszélő többnyire a szerzői narrátor, egy harmadik személyű hang, aki ugyanazon a szinten helyezkedik el, mint a hall-gatósága. Az intradiegetikus, illetve metadiegetikus narrátor csak azokat képes megszólítani, akik a narratíván belül helyezkednek el. Ez a modell azonban csak a szövegen belüli viszonyokat veszi tekintetbe, az individuális narratív aktuso-kat nem, és kizárja a szöveget a rajta kívüli és kontextuális megfontolásokból.

Genette modelljének kiegészítéséül Lanser a publikus és a privát narráció ter-minológiáinak bevezetését javasolja, mert a női írók esetében a szövegen kívüli és belüli hallgatóság kérdése sokkal összetettebb. A nők írását nem tiltották meg és nem kontrollálták a férfiak, amíg saját maguknak vagy a többi nőnek írtak.

19 Genette 1980.

G e r a J u d i t

62

A patriarchális rendben csak akkor keletkezik ellentmondás, amikor a nők férfi-aknak írnak. Ez magyarázza történetileg, miért részesítették előnyben a nők írá-saik számára a privát műfajokat, mint amilyen a levél, a napló vagy a memoár.

A publikus narráció Lanser értelmezésében a szövegen kívüli címzettnek szól, aki a publikus olvasóközönséggel azonosítható. A privát narrációban az olvasó csak egy textuális szereplő közvetítésével fér hozzá a szöveghez. Maga a narráció viszont lehet privát, de a szerző „hallgatólagos beleegyezésével”, sőt, talán kifeje-zett reményei szerint más is elolvashatja, mint az, akinek „hivatalosan” szól. Ezt Lanser szemi-privát narratív aktusnak nevezi. A feminista narratológiában a nar-ratíva jelentését a nara nar-ratíva retorikai kontextusa – mikor, milyen alkalomból, hol, milyen médiumban, ki a címzettje a szövegnek – legalább annyira meghatározza, mint a narratív szintek egymáshoz való viszonya. Ugyanaz a szöveg más és más jelentést nyerhet a retorikai kontextus változásának függvényében.

Lanser harmadik állítása a hagyományos narratológia feminista változatával kapcsolatban a cselekményre (plot) vonatkozik. Míg a férfi szerzők műveiben alkalmazható a plotnak a cselekvéshez, a változáshoz, a kalandhoz, a vállalkozás-hoz kötése, addig női írók műveiben ezek a mozzanatok gyakran nem találhatóak meg, hiszen mindezek nem konzisztensek a nők történelmi és textuális tapasz-talataival. A női narratívára inkább a stasis, a várakozás, a világértelmezésre tett kísérlet jellemző. Ha a női írók műveire nem alkalmazható a narratológia dina-mikus plot-fogalma, akkor talán a  fogalom hagyományos meghatározásával van probléma. Lanser szerint egy olyan univerzumban, amelyben a passzivitás, a befogadás, a cselekvésnélküliség dominál, ott maga a narrációs aktus, az írás és az elbeszélés aktusai teljesítik be a hős(nő) vágyait, s ezek képezik magát a plotot.

Amikor a narrátor egyszerűen megosztja az írás aktusában tapasztalatait olvasó-jával, akkor a megosztásnak ez az aktusa is plotnak tekinthető.

Noha Lanser a feminista narratológiát azért javasolja, mert a narratológia önmagában nem kínál elegendő és megfelelő eszköztárat a női írók műveinek értelmezéséhez, az alábbiakban arra teszek kísérletet, hogy egy férfi író narratívá-ját értelmezzem a feminista narratológiának itt felvázolt szempontjainak segítsé-gével: a narratíva társadalmi és retorikai kontextusának, azaz referencialitásának a figyelembe vételével, továbbá a hang és a plot vizsgálatán keresztül.

63