Mint már volt róla szó, a napló Bontekoe 1618 és 1625 közötti utazásait írja le, melyeket a VOC hajóskapitányaként tett meg. Bontekoe-t annak a Nieuw Hoorn nevű hajónak az irányításával bízták meg, mely a második legnagyobb hajó volt a hoorni VOC-kamara által valaha is építtetett hajók közül. Az utazás egy hét hajóból álló flottával vette kezdetét, néhány hónap elteltével azonban a Nieuw Hoorn szem elől vesztette a többi hat hajót. Skorbutjárvány ütötte fel a fejét, ezért Bontekoe hajója Madagaszkár és Mauritius között, Réunion szigetén keresett pihenési és felfrissülési lehetőséget. Öt hónapi ott tartózkodás után visszahajóz-tak Madagaszkárra, hogy ismét feltöltsék víz- és élelemkészletüket. Két hónap-pal később a hajó már a Szunda-szoros közelében járt. Egyik délután tűz ütött ki a hajón, minek következtében a hajó felrobbant. A 206 fős legénységből hetven-ketten menekültek meg – köztük Bontekoe – annak a kilenc méter hosszú csó-naknak a segítségével, amelyet a Nieuw Hoorn kezdettől fogva magával vitt.
A hetvenkét hajótöröttből végül hatvanöten élték túl a tragédiát. A szerencsét-len túlélők, akiknek a fejében már-már az is megfordult, hogy élelem híján fiata-labb társaikat eszik meg, sirályokkal és repülő halakkal táplálkoztak. Végül feltűnt maga a Szunda-szoros. Bantamnál a csónak egy hatalmas VOC-flottával találko-zott. Bontekoe-t és a kereskedők vezetőjét, Heyn Rolt Jan Pietersz Coen főkor-mányzó elé vezették. Bontekoe Coentól először egy régi, rosszul felszerelt hajó parancsnokságát kapta meg, később azonban a szépséges Groningen nevezetű hajóra nevezték ki. Bontekoe még öt évig dolgozott Coen szolgálatában. Számta-lan hajóutat tett meg Batavia és a közeli szigetek között, sokat járt Szumátrára és a Molukki-szigetekre. Részt vett a különböző kínai falvak ellen indított támadá-sokban is, melyeknek az volt a célja, hogy állandó kereskedelmi állomást alakít-sanak ki a kínai tengerpart valamelyik szakaszán. A hollandokat azonban először a portugálok, majd a kínaiak is legyőzték. Bontekoe-t egy szép napon honvágy fogta el, ezért aztán visszatért Hollandiába.
A Napló elsősorban a Hollandiából Kelet-Indiába vezető út leírásának köszön-heti hírnevét. Ugyanannak a térképészeti impulzusnak az eredménye és egyszers-mind kiváltója is, amelyet Svetlana Alpers a 17. századi holland kultúra olyan jel-legzetes vonásának tart.13 Eredeti funkcióját tekintve olyan lehetett, mint egy verbális térkép. Kérdés azonban, hogy az írott dokumentum valóban „a világ tudni valóinak elfogulatlan és talán még kulturálisan is előítéletmentes látványát”14 nyújtja-e, úgy, ahogyan a korabeli térképek tehették ezt. A szövegnek éppen nar-ratív és nem csupán leíró természete ezt nem teszi lehetővé. A nézőpont nem
13 Alpers 2000: 143–191.
14 Ibidem 185.
87
marad semleges, hanem nagyon is személyhez köthető a maga kulturális és tár-sadalmi beágyazottságával együtt. Az olvasónak az én-elbeszélő perspektívája kínálkozik azonosulásra, kezdettől fogva az ő, egyébként alávető tekintetével tekintünk a naplóban leírt világra.
A napló népszerűségét nemcsak a hajó felrobbanása körüli szenzációs törté-nések leírásának köszönheti, hanem véleményem szerint annak is, hogy a fiatal holland Köztársaság anyagi és szellemi gazdagságának propagandájaként is olvas-hatták a művet. Nem feledhető azonban, hogy ezt a kétségtelenül jogos gazda-sági, tudományos-technikai, hajózási, térképészeti és vallási jellegű propagandát a Köztársaság jó hírének erősítése és felvirágoztatása mellett, ettől nem függetle-nül, a gyarmatosítás szolgálatába (is) állították.
A napló azzal indul, hogy írója bemutatja önmagát:
Urunk 1618-ik évének december 28-ik napján én, a hoorni Willem ysbrants Bontekoe, texeli hajóskapitányként indultam el a Nieuw Hoorn nevezetű hajón, melyen 206 fős személyzet szolgált, és körülbelül 700 tonnát nyomott. Keleti szél fújt.
In het jaar onzes Heren 1618, op 28 december, ben ik Willem ysbrantsz. Bontekoe uit Hoorn, als schipper van Texel uitgevaren met het schip de Nieuw Hoorn, dat bemand was met 206 koppen en ongeveer 350 last mat. Er stond een oostenwind.15
Már ebből az első mondatból kiderül, mi az események pontos helye és ideje, mik a hajó legfontosabb adatai és az én-elbeszélő identitása: egy Hollandiában felnövekedett és felnevelkedett polgár, akinek foglalkozása szorosan kötődik a gyarmatokhoz, azaz egy hoorni hajóskapitány. Hoorn városa azért is különös jelentőségű, mert, ahogyan már említettem, a kelet-indiai gyarmatosítás legfőbb intézményének, a VOC-nek is volt itt irodája, sőt a Nyugat-Indiai Társaságnak is, és a 16-17. században ez a város volt az IJ folyó feletti területek központja. Itt szü-letett Jan Pietersz. Coen is, a holland gyarmatosítás vezéralakja, aki Banda szi-getén véres tömeggyilkosként ezrek kiirtásáért volt felelős. Elmondhatjuk tehát, hogy Hoorn városa a szövegben a holland kelet-indiai gyarmatosító vállalkozás metonímiája.
A szöveg által prezentált én-figura részben Bontekoe, részben Deutel konst-rukciója. Ez a jól körülírható érdekek mentén így kétszeresen is megkonstruált
„én” testesíti meg a Naplóban a gyarmatosító szubjektumot. Története a jelenből visszafelé olvasva nem tekinthető tisztán kalandok sorozatának, a korabeli poli-tikai és társadalmi viszonyoktól független irodalmi műnek, ahogyan pedig hol-landiai értelmezői teszik. Bontekoe a maga társadalmi és kulturális beágyazott-ságának megfelelően a gyarmatosító vállalkozás része. Erre kap felhatalmazást.
15 Bontekoe 2001: 25.
G e r a J u d i t
88
Már a Nieuw Hoorn nevű hajóra is a VOC megbízásából kerül parancsnoknak, és szállít lőport az imént említett Coen számára. Célja tehát nem elsősorban tudo-mányos vagy kulturális, hanem militáris, leigázó. Ezt a konstellációt a mű elem-zésekor nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Bontekoe identitásának több összetevője van, s ezek megjelenítése a szöveg-ben eltereli a figyelmet vállalkozásának leigázó jellegéről. Egyik ilyen identitás-képző aspektusa a kereszténység. Kalandjai során többször is hivatkozik erre.
Ez természetesen nem vonatkoztatható el attól, hogy az ő felekezete újonnan szerzett identitás: a Nyolcvanéves Háború idején vagyunk, mely jelentős mér-tékben éppen ezen új felekezeti identitás legitimációjáért folyt, vagyis a protes-tantizmusért. A protestantizmust üldöző spanyol leigázás elleni küzdelmet az öntudatos Bontekoe a kelet-indiai terepen az újonnan kivívott vallás felsőbbsé-gének hirdetésére használja fel. Bontekoe tekintetét tehát holland és keresztény, azaz protestáns mivolta határozza meg, ezzel a tekintettel pillant az előtte feltá-rulkozó kelet-indiai szigetvilágra és az ott lakó őshonos emberekre. Ez az alap-helyzet konstruálja az egyik, a szövegen végighúzódó legfontosabb bináris oppo-zíciót, a kereszténység versus pogányság ellentétét. Hogyan mutatkozik ez meg a szöveg retorikájában? Feltűnőek a helyenként felbukkanó anaforikus szerkeze-tek. A napló elején olvashatjuk az alábbiakat:
A hónap 29-én elhagytuk a Gibraltári-szorost.
30-án este láttuk meg Portsmouth-t, még mindig keleti szélben; 31-én elhagytuk Plymouth-t.
1619. január 1-jén elhajóztunk Lands End mellett, még mindig ugyanolyan irányú szélnél, ezután kihajóztunk a tengerre, délnyugati irányba délnek.
Január 2-án délkeletire fordult a szél, s kitartó fuvallat mellett dél-délnyugati irányt tartottunk.
Január 3-án délire fordult a szél; miközben erőteljesen fújt, nyugat-délnyugati irány-ban hajóztunk.
4-én délnyugatira fordult a szél, s annyira feléledt, hogy be kellett vonnunk a fő vitor-lákat. éjszaka olyan erősen kezdett fújni, hogy az elővitorlát is bevettük. Mindössze egyetlen vitorlával egyre nyugatabbra sodródtunk.
De 29e van die maand zijn wij de Hoofden gepasseerd.
De 30e kregen wij ’s avonds Portsmouth in zicht, nog steeds bij een oostenwind; de 31e passeerden wij Plymouth.
Op 1 januari 1619 voeren we Lands End voorbij, nog steeds met dezelfde wind, waarna we in zee staken, koers zuidwest ten zuiden.
Op 2 januari ruimde de wind naar het zuidoosten en hielden we bij een stijve bries een zuidzuidwestelijke koers aan.
89
Op 3 januari ruimde de wind naar het zuiden; terwijl het stevig woei voeren we westzuidwest.
De 4e ruimde de wind naar zuidwest en wakkerde zo aan, dat wij de marszeilen moesten innemen. ’s Nachts begon het zelfs zo hard te waaien dat wij ook de fok inna-men. Met nog maar één zeil bij weken we steeds meer naar het westen uit.16
A szövegnek ez az anaforikus retorikája hasonlít a Biblia bizonyos részeire, pél-dául a zsidóknak az Egyiptomból történő kivonulásának leírásában:
Elindulának Rameszeszből az első hónapban, az első hónap tizenötödik napján.
A páshka után való napon jövének ki Izráel fiai felemelt kézzel, az egész Egyiptom láttára.
és elindulának Szukkótból, és tábort ütének Ethámban, a mely van a pusztának szélén.
és elindulának Ethámból, és fordulának Pihahiróth felé, a mely van Baál-Czefon előtt, és tábort ütének Migdol előtt.
és elindulának Pihahiróthból, és átmenének három napi járásnyira az Ethám pusz-táján, és tábort ütének Márában.17
zij reisden dan van Raméses; in de eerste maand, op den vijftienden dag der eerste maand, des anderen daags van het pascha, togen de kinderen Israëls uit door een hoge hand, voor de oogen van alle Egyptenaren;
En zij verreisden van Sukkoth, en legerden zich in Etham, hetwelk aan het einde der woestijn is.
En zij verreisden van Etham, en keerden weder naar Pi-hachirôth, dat tegenover Baäl-Sefon is, en zij legerden zich voor Migdol.
En zij verreisden van Hachirôth, en gingen over, door het midden van de zee, naar de woestijn, en zij gingen drie dagreizen in de woestijn Etham, en legerden zich in Mara. 18
Az idézett holland szövegrészből egyrészt a gyarmatosító vállalkozáshoz elenged-hetetlen diszlokáció, az Európából a Kelet felé utazás jelentősége emelkedik ki.
Ennek a későbbiek folyamán is jelentősége lesz. A diszlokáció nem csupán tér-beli, hanem szellemi és kulturális jelentőséggel is bír. Bontekoe és társai egy egész kultúrát, egy egész infrastruktúrát visznek magukkal, helyeznek át egy másik kontextusba. Hajójuk valójában nem más, mint Hollandiának egy vízen úszó darabkája. Magában foglalja a nyugati civilizáció addig elért szinte minden ered-ményét. A munkamegosztás magas foka valósul meg rajta, hiszen a borbély-sebésztől kezdve a péken, az élelmezési tiszten, a vitorlakészítőkön, kovácsokon át
16 Ibidem 25.
17 Mózes IV. könyve 33: 3, 6, 7, 8.
18 Numeri 33: 3, 6, 7, 8.
G e r a J u d i t
90
a kötélverőkig minden rendű és rangú munka képviselője megtalálható a fedélze-ten. Külön tisztség a zsoltárolvasóé, mely rendszerint egybeesett a betegek vigasz-talójáéval. Ezen felül olyan technikai segédeszközök tárházát jelentette egy ilyen hajó, mint az iránytű, a szögmérő, a legkülönfélébb térképek, a körző és sok más egyéb. Sokatmondó körülmény, hogy a hajó személyzete oly mértékben birtoká-ban van az ezen eszközök jelentette tudásnak, hogy a hajó felrobbirtoká-banása után nél-külük is elboldogulnak, sőt reprodukálni is képesek azokat. Ezekben az eszkö-zökben testesülnek meg a 17. századi Hollandia széles körű, modern tudományos, műszaki és gyakorlati ismeretei. A fenti idézetben a monoton ismétlődések reto-rikája nem véletlen: a tudnivalók leltárszerű, additív megnevezése önmagában is a tudás jelentette hatalom szövegszerű megjelenése, s az ismétlés nagyobb hang-súlyt kölcsönöz ezeknek. Sok korabeli holland portréról és csendéletről is visz-szaköszönnek ezek a leltárszerű tudásreprezentációk, elég ha csak Jan van der Heydennek a budapesti Szépművészeti Múzeumban látható szobasarok ritkasá-gokkal című 1675-ös képére gondolunk, vagy Thomas de Keyser jóval korábbi, 1627-ből származó Constantijn Huygens és írnoka című festményére.
Bontekoe Hollandiából Kelet-India felé tartó utazásának szövegszerű elő képét tehát a zsidók hosszú utazásának bibliai retorikájában látom. A bibliai árnyalat mitikus varázst kölcsönöz az utazásnak, mintegy legitimálja a koloniális vállal-kozást. A biblikus hit és a modern tudomány ilyetén ötvözete, melyet a korabeli Németalföldi Köztársaság is így, együtt ajánlott fel polgárainak, alapvető hatalmi eszközöknek bizonyultak a Köztársaság számára újonnan felfedezett világgal szemben. Itt tehát mind a hit, mind a tudás jól körvonalazható érdekeket jelenít meg. A modern szaktudás és a keresztény hit összeolvadásának szép példája az alábbi hasonlat is:
Nagyon boldogok voltunk, mert az árbocunk megint olyan gyönyörűen meredt a magasba, hogy öröm volt nézni – majdnem olyan vastag volt, mint egy templomi támpillér.
Wij verheugden ons zeer, want onze mast stond er weer zo fraai bij dat het een lust was om te zien – hij was nu bijna zo dik als een kerkpilaar.19
A felidézett kép a hajó felszerelését a templom architektúrájához hasonlítja.
A templomi támpillér-hasonlatot Bontekoe saját bevallása szerint egy korábbi utazótól, Jan Huygen van Linschotentől (1563–1611) veszi át. A napló egy későbbi helyén explicit módon ő maga is hivatkozik rá, amikor a kínai folyóról, zhang-zhouról és tájékáról ír:
19 Bontekoe 2001: 28.
91
Ezt a folyót nem lehet összetéveszteni, mert ahogy Jan Huygen Linschoten írja: az egyik szegletben az északkeleti oldalon két domb fekszik, melyek közül az egyik éppen olyan, mint egy templomi támpillér, a folyónak pedig a délnyugati szegletében kihalt, dűnés táj tárulkozik fel, ahol, kissé a szárazföld irányában, egy torony áll, vagy legalábbis valami ahhoz hasonló.
Deze rivier is onmiskenbaar., want zoals Jan Huygen van Linschoten schrijft: op de ene hoek aan de noordoostzijde liggen twee heuvels, waarvan er één net een kerkpilaar is, en aan de zuidwesthoek van de rivier ziet men leeg duinlandschap, met een weinig landinwaarts een toren of althans iets wat daarop lijkt.20
Bontekoe szövege tehát már az őt megelőző szövegek dinamikus, szemantikai terében konstituálódik, mégpedig oly módon, hogy a számára alapvető üzene-teket hordozó elemeket – szavakat, szófordulatokat – átveszi, megismétli, s ezzel jelentésüket felerősíti. Linschoten szövegei valóban leírások: megfigyeléseket, tudnivalókat tartalmaznak, de Bontekoe már ezekre támaszkodva vág neki a nagy utazásnak, mind kognitív, mind kulturális hagyományba szövötten jelentkezik a maga történetével. Mindez lassanként a gyarmatosítás grammatikájának meg-teremtéséhez vezet. E grammatikát nem jelentéktelen mértékben nevek, illetve a névadás módozatai, szimbolikus aktusai is alkotják. Jacatra nevének Batáviára változtatása a dekulturáció példája, amikor az eredeti, őshonos kultúrát erőszako-san kiszorítja az idegen, domináns szerepet játszó kultúra.21 A dekulturáció igen gyakran kezdődik új névadással, azaz a régi nevek eltörlésével, felülírásával. Hely, történelem és nyelv szoros összefüggéséről van szó.
Magát a robbanást is a kultúrák találkozásának metaforájaként értelmezhetjük.
A tragédiát az élelmezési tiszt okozza, aki a legénységet a szokásos kis „kupicával”
akarta ellátni. A pálinka tüzet fogott, a tűz elérte a lőszerraktárat, minek követ-keztében a hajó felrobbant. A robbanás narratív fordulópont is egyben, válasz-tóvonal, egyszersmind kapocs Európa és nem-Európa, otthon és a nem-otthon, a „mi” és az „ők” között. Noha a legénység elveszíti a hajó felszerelését, s azzal együtt a hajózáshoz szükséges eszközöket, mégis továbbhordozzák magukban mindezt, mégpedig a fejükben:
A borbély is velünk volt a csónakban, de gyógyszerei híján. Megrágott azonban egy kis kenyeret, és a megrágott kenyérbelet a sebekre helyezte, s így Isten kegyelméből meggyógyultam. (…) Az irányt a csillagok állásából határoztuk meg, mert körülbelül tudtuk, hol kellett feljönniük és hol lemenniük. Az irányt tehát éjszaka határoztuk meg.
(…) November 21-én, 22-én és 23-án készítettünk egy szögmérőt, hogy megmérjük a magasságot: rajzoltunk egy negyedkört a deszkafedélzetre, és egy keresztfogantyúval 20 Bontekoe 2001: 76.
21 Kunene 1968: 19.
G e r a J u d i t
92
ellátott botra felvittük a fokfelosztást. Velünk volt a hoorni asztalosmester, Teunis Sybrantsz., akinél akadt egy körző. Volt némi tudása arról, hogyan kell a fokbeosztást megcsinálni, így aztán közösen készítettünk egy szögmérőt, és megmértük vele a nap magasságát. Ezenkívül kimetszettem a hátsó fedélzeten egy tengeri térképet, amelyen megmutattam, hol van Szumátra és Jáva, s a két sziget között a Szunda-szorost.
De barbier was ook wel bij ons aan boord, maar hij had geen medicamenten. Hij kauwde echter wat brood en legde het kauwsel op de wonden, waarmee ik door Gods genade genas. (…) We bepaalden onze koers aan de hand van de sterren, want we wisten wel ongeveer waar die behoorden op te komen en onder te gaan. De koers uitzetten deden we dus ’s nachts. (…) Op 21,22, en 23 november maakten we een graad-boog, om op de hoogte mee te nemen: we tekenden een kwadrant op de plecht, en brachten op een stok met dwarslat de graadverdeling aan. We hadden de kistenmaker Teunis Sybrantsz. uit Hoorn aan boord, en die had een passer. Hij beschikte ook over enige kennis om een graadverdeling te maken, zodat we met elkaar dus een graadboog vervaardigden en instelden, waarmee we de zon schoten. Bovendien sneed ik op het achterdek een zeekaart uit, waarop ik Sumatra aangaf, alsmede Java en Straat Sunda tussen beide eilanden in.22
A fejben hordozott tudást még hosszan részletezi a szöveg. Mindez a koloniá-lis vállalkozás erősen episztemikus karakterét domborítja ki tehát, mely lehetővé teszi, hogy a gyarmatosító folyamat a robbanás után se álljon meg.
A Kelet textuális reprezentációi, ahogy erről már volt szó, hozzájárultak az európaiak és a nem-európaiak közötti dichotómia megteremtéséhez, illetve rész-ben ezek a reprezentációk is hozzájárultak fenntartásukhoz és újratermelésük-höz. A bináris oppozíciókban való gondolkodás éppen e szövegek mentén alakul ki: ha Európa civilizált, akkor a Kelet barbár, ha az európaiak vallják az igaz hitet, akkor a nem-európaiak pogányok, ha Európa férfiaknak tulajdonított sajátossá-gokat hordoz, mint amilyen az uralkodás, a tudás, a kultúra, akkor a gyarmat nőinek tekintett tulajdonságokkal ruházódik fel, azaz ő lesz az alávetett, a meg-hódított, az érzelem és a természet. Ennek nyomán érdemes megvizsgálni, hogy a Naplóban milyen képet alkotnak a holland hajósok Kelet-India bennszülött lakóiról. A legelső találkozáskor a St. Lucia-öbölben a hollandok nem értik az ott élők nyelvét:
Ekkor megpillantottunk néhány embert a parton; egyik társunk kiugrott a hajóból és csatlakozott hozzájuk, de nem értette nyelvüket. Kezükkel dél felé mutogattak, mintha azt akarták volna mondani, hogy arrafelé van alkalmas hely a kikötésre.
22 Ibidem 45–46.
93
Toen zagen we een paar mensen het strand op komen; een van onze maats sprong over-boord en voegde zich bij hen, maar hij kon ze niet verstaan. ze wezen met hun handen naar het zuiden, alsof ze zeggen wilden dat daar wel een plaats was om te meren.23 A Naplóban a bennszülött lakosság tagjaival nem jön létre közvetlen, nyelvi
kap-csolat. Ennek eredményeképpen a hollandok csak előfeltevéseikre támaszkod-hatnak a bennszülöttek szándékait illetően. Annak ellenére, hogy már ebben az idézetben is inkább segítőkészségük tűnik fel, mégis hol „állatokként”, hol
„bolondokként”, hol „mumusokként”, hol „barbárokként” ábrázolódnak, gyakran a bőrszínükre tett megjegyzések kíséretében, melyet a holland szem „sárgásfeke-tének” lát:
Elképedve bámultuk ezt a népet. Ezüst tálból borral kínáltuk őket, de ahelyett, hogy normálisan megitták volna, arcukat vagy fejüket egészen beledugták a tálba, és úgy ittak, akár az állatok a vödörből. és amikor a bort bekebelezték, olyan táncot jártak, mint a bolondok. Ez a nép anyaszült meztelen volt, leszámítva ágyékkötőjüket, mely szeméremrészüket eltakarta, bőrük színe pedig sárgásfekete volt.
We bekeken dit volk met verbazing. We boden hun wijn aan in een zilveren schaal, maar in plaats van die normaal op te drinken, staken ze hun hoofd of gezicht in de schaal en dronken ze net zoals dieren uit een emmer. En toen ze de wijn in ’t lijf had-den gingen ze tekeer als gekken. Dit volk was geheel naakt, op een lenhad-dendoekje na dat de schaamdelen bedekte, en ze waren geelachtig zwart van kleur.24
Mindez tipikus példája a korszak „másság”-retorikájának. A bennszülötteket
Mindez tipikus példája a korszak „másság”-retorikájának. A bennszülötteket